Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

Anyu! Jön valaki? (Fotó: Zeit tm Bild) Móricz Zsigmond, a grafológus Hogyan születnek az irodalmi hősök? Mi az ihlető.iük. mi alapján formálja az író egy-egy hősének jellemét, cse­lekedeteit? Író-olvasó találkozók gyakran elhangzó kérdé­sei ezek. amelyek arról tanúskodnak, hogy az olvasót kü­lönösen akkor izgatja az irodalmi alkotások valóságalapja, ha egykoron élt történelmi személyek elevenednek meg, s kelnek életre a műben. Közismert, hogy Móricz Zsigmond is szinte történelem­kutatókat meghazudtoló precizitással gyűjtötte egy-egy tör­ténelmi tárgyú munkájához az adatokat, hogy minél job­ban megalapozza hősei jellemét. Irodalomtörténet-írásunk azonban mindeddig csak sejtette, de pontosan nem térké­pezte fel, hogy a történelmi regényeket alkotó Móricz mi­lyen mértékben támaszkodott korabeli forrásanyagokra­A feltehetően forrásmunkául felhasznált kötetek között böngészve találta meg a kutató Szalay József A magyar nemzet története című munkájának harmadik könyvét, amelyben Móricz Zsigmondtól származó jegyzeteket lelt Fráter György, Dobó István, János Zsigmond, a szigetvári hős: Zrínyi Miklós, valamint Báthory Gábor és Pázmán Péter fakszimilében közölt aláírásánál. A kutató feltételezése: akár írt róluk Móricz Zsigmond, akár nem, eljátszott a gondolattal —. s széljegyzetben fel is firkantotta —. hogy írása alapján kinek milyen lehetett a jelleme. Szakszerű megállapításai pedig azt tanúsítják, hogy Móricz akár írásszakértőként, grafológusként is megállta volna helyét, jó érzéke volt az írások „megfejtéséhez”. Legalaposabban Fráter György aláírásánál dolgozta ki grafológiai szakvéleményét sűrűn írt sorokban: „Jellemző, hogy nevet nem ír, a frátert is rövidíti: túlbecsülve sokat ad lényének fontosságára, amit elég a jel jelzésével kiadni. Ellenben hivatala neki magának is imponál... tragédiája ott az első f-ben. a vonal eré­lyes elszántsággal indul, és derékon alul megtörik. Megijed a nyílt célkitűzésektől. Nyilát visszafogja: nem lő. csak fenyeget. A gondolkodó, tűnődő egyéniség, a végén alszik az ujja. s gépiesen íria..., s már hol iár az esze.. • Az fr mindkét betűnél haragosan visszaránt, visszaveszi, amit ad. mintha sokat adott volna ki gon­dolataiból. Ugyanígy a végső rándítás, amely ismét ön- áruló, líra és ego.” Érdekes a grafológus Móricz véleménye Zrínyi Miklós aláírása alapján is: „Nagyon bátor egv négyöt kiáltó, de nem szerencsés kezű ember. Jelentéktelenséget hangsúlyoz: beleveti élete energiáját a végső rohamba. Mi az a paca a „c” alatt? Valahol elrontotta a dolgát, ezt hozza be a végső erőfeszítéssel, előbb okos. rendes beosztó lévén:” A kutató a csonkán maradt mondatból, a megtört len­dületes stílusból arra következtetett, hogy Móricz széljeev- zetében valószínűleg nem fejezte be teljes mondandóját Zrínyiről. Az irodalomtörténészek izgalmas munkája lesz felde­ríteni, hogyan kamatoztatta Móricz Báthory Gáborról írt grafológiai szakvéleményét műveiben: ..könnvelmű. bátor, erős ember, szerencsétlenül vagdalózó. gondatlan, pompázó, cifra. buja. pezseg az ere. elbizakodott”. Csáky Edit felfedezéséről a Magyar Irodalomtörténeti Társaság folyóiratában, az Irodalomtörténetben számol be részletesen. B — KÁRPÁTI MIKLÓS ífumor- szolgáfaf — Mennyibe került önök­nek ez a nercbunda? — Még nem tudom, a fér­jem most fellebbezett. ★ — Minden barátnőm ál­landóan divatos holmikban jár és a tenger mellett tölti a szabadságát, csak én élek úgy, mint egy Hamupipőke — panaszkodik a feleség. — Ezek szerint úgy élsz, mint a mesében ... válaszol a férj'. ★ — Miért van két háló az ablakomon? — kérdezi a szállodában a vendég a szo­balánytól. — A sűrűbb háló a szú­nyogoktól véd, a ritkább há­ló pedig a legyektől... ★ — Van zellerjük? — kér­dezi a vásárló a zöldségbolt­ban. — Sajnos nincs, de tessék póréhagymát venni, annak ugyanakkora a foszfortartal­ma, mint a zelleré. — Csakhogy az én felesé­gemnek főzéshez kell a zel­ler, nem pedig világításhoz! ★ — Hogy van a férje? — Már jobban van. Egész nap a fürdőkádban horgá­szik. — Nem kellene mégis el­mennie egy pszichiáterhez? — Minek, hiszen én is na­gyon szeretem a halat! ■k — Hogy lehet az, hogy a feleségeddel mindig veszek­szel. az anyósodat viszont fi­gyelmességekkel halmozod el? — Mert ő ellenezte a há­zasságunkat. ★ — Ugye ma elégedett volt velem? — kérdezi Lubosla- va asszony a gépkocsivezető­oktatót a 20. óra után. — Miből gondolja? — Mert ma egyszer sem csikorgatta a fogát! ★ — Kérek egy kiló szalon­nát — mondja a vevő a hentesnek —, de ne legyen túl zsíros! ★ A rendőr észrevesz egy turistát, aki nehéz teher alatt görnyed: egy „Ply­mouth felé” feliratú útjelző oszlopot cipel. — Hová viszi ezt az oszlo­pot? — csodálkozik a rend őre. — Plymouthba megyek, és nem akarok eltévedni, biztos úr! ‘ ★ A gyónás alatt a lány sut­togva mondja a papnak: — Szíves-örömest élnék igaz életet, szentatyám, de hát honnan vegyek ennyi pénzt? — ... hogy meny­nyivel? — ...Tessék... Hallgassa... A ... számú, Lada típusú gépkocsi a megenge­dett sebességet húsz kilométerrel lépte ORSOVAI EMIL: Utazás A kérdéseket mind becsomagoltam. De nem viszek magammal felkiáltást. Ész-térképen zsugorodó lépték. Cseng az óra: szól ön-ébredésem. Gond-fésűmról tisztítiak, félsz-hajszál. Sok orvosság kell, mert élek. Esti ruha: képzelt örömökbe bújni. A holnap: ez a tökéletes útiokmány. Itthon hagyom a múlt kulcs-csomóját. Bennem semmi sem lesz zárva. Kell viszont a remény, tartalék is. Táskát oldalt, — belefér a jóság. Kevés időm: már a pénztárcában. De elég lesz, minek költekezni. Mi is kell még? Akarat, — az megvan. Indulhatunk. Tenni, tenni, tenni. BARANYI FERENC: Egyetlen vezércsillagom Csak állok a tűző napon: árnyék-ajak. fényekre szomjas, a szabadságom gúzsba fon a gáttalanság nekem a torlasz. Élek, vénUlt-fiatalon, csontom-törő jövendölésben, bűnnel-takart ártatlanon, mint gyermek, árulkodni készen. Egyetlen vezércsillágom a kulcsolódó láthatár, ha körülölel, fényébe von s álmaimnak ölét kitárja. Ha majd az Ítéletnapon új bőrbe bújtat át az isten: magam tovább is hordozom cserélhetetlen verseimben. VWVVNVWVVVVN/VVVVNAVtAAAAAAAAA^VVSAAA/VAAAAAAA/WVWVWWVV Négyszemközt... Pár­beszédek a plusz húszat, de a túl. lakott területen mínusz húszat is. így nyolcvan kilométer- kívánja az igazság... Tehát... — Nekem nem az átlagszámítás a fel­adatom, hanem a Nos, rel haladt.. hallotta? — igen, Es most? — Most fizet száz forintot és a továb- gépkocsi-ellenőrzés biakban nem lépi túl Száz forint először a hatvanöt lakott te­rületen ... Kilomé- ★ terenkint öt forint a tandíj. Nem is drá­ga... — Kilométer enkint öt forint... Humora az van. rendőr elv­társ. Csak igazsága nincs. Bizony nincs. Mert jó. rendben van, elhiszem, hogy túlléptem hússzal. de az imént még az or­szágúton is nyolcvan­nal jöttem. Az meg ugye hússzal keve­sebb, s ha átla­got vonok, akkor voltaképpen én itt is hatvannal mentem. Ha nem vonunk át­lagot, akkor meg ne­kem jár azért a mí­nusz húszért egy százas, s így kvittek is vagyunk ... Mert igenis ne csak a hi­bát lássák meg ma­guk, hanem az erényt tok--. ffte csak évben is volt egy < akta, amit egy, igen, j kérem egyetlen nap < alatt elintéztünk, a < harminc nap he- 5 lyett... Ami, ugye, < a kötelező lenne. Na-< dett selejtem, és most mármost, kérem, ha < ötöt csináltam... De összevetjük ezt hányszor volt, ami- egyharmincadot al kor selejt nélkül maga két hónapjával,} ment a meló,.. ügy, ,, , ... > hogy ha jobban utá- ^kor olyan atlag\ nanézek, valójában jón ki, hogy. — .. .Igenis nincs igazad, kedves szaki- kám ... Mert köny- nyű kiszúrni az em­bert, amikor éppen véletlenül selejtet csinál... Meg szól­ni, s balhét verni egy-két selejtes da­rabért ... De amikor nem csinálok selej- tet, amikor a meg­engedett alatt va­gyok, akkor mi van, szakikám? — Akkor jó meló van... — Jó meló? Azt elhiszem. De akkor nem szólunk ugye? Akkor egy mukkot se. A jóért semmi, egy kis balhéért meg a nagy szöveg... Hát nem, tessék át­lagosan nézni a dol­gokat ... Nekem két százalék a megenge­még nekem jár plusz egy százalék selejtmentességi pré­mium ... Világos? — Világos ... Egy százalékkal keveseb- ügyfélnek ... bet vonunk le, sza- már sok lenne kikám... Majd. De most fizetni kell, úgy bizony. Átlago­san. — ...azt mondja a kedves ügyfél, hogy a két hónap az mégis sok? Igaza van a kedves ügyfélnek. De ha átlagosan, a statisztikai átlag fi­gyelembevételével vizsgáljuk a hivata­lom ügymenetét, a kép már nem ilyen, hanem sokkal pozi­tivabb ... A múlt — Űristen, talán \ még egy újabb hó- í nap belefér? — Nem, nem kellf aggódnia a kedves ; Az \ a í kedvező átlaghoz .. De egy hetünk mégi van, s akkor átlag-} ban még mindig ; pontosan a harmin- j cadik napon va- S gyünk... Jöjjön visz- sza. mondjuk jövő 5 pénteken ... Dél- s után... — De akkor nincs < már ügyfélfogadás? — Na látja... Az < már nem rontja a< statisztikát... Arról < már nem mi tehe- < tünk. Az átlag a í fő... Gyurkó Géza Sziszifuszi munka Űjabban a lapok hasáb­jain egyre gyakrabban olvas­hatjuk a címbeli nyelvi for­mát. Hogy milyen szöveg- összefüggésben jelentkezik, arról ez a két idézet bizony­kodik: ,,Be szerettem volna bizonyítani, hogy a vízilab­dázók sem rosszabbak má­soknál. Belátom, hogy sziszi­fuszi munkába kezdtem” (Népsport, 1978. május 2.). A Magyar Nemzet 1978, áp­rilis 3-i számában a „Sziszi- fusz köntöse” címmel megje­lent közleményben pedig ezek a mondatsorok olvas­hatók: „Botcsinálta sziszi­fuszként (?) Ogaden kövét maguk előtt pörgetve, a har­mada útnál jártak, amikor visszazuhant a sziklada­rab .. .” A televízió, a rádió adásai­ban sokszor hallhatjuk a „sziszifuszi küzdelem" jelzős szerkezetet. Bóka László Űjuló világ című versében is kulcsszóként szerepel a „sziszifuszok” szóalak : „A hegyeket nem sziszifuszok bontják, hanem parányi nuk­leáris bombák”. Példatárunk azt tanúsítja, hogy a görög mitológiabeli Sziszüphosz király neve szol­gált alapul az idézett szólás­szerű kifejezések megalkotá­sára. Ez az agyafúrt, csala­finta, kapzsi, gonosz és ra­vasz mondabeli király azzal lakolt az alvilágban földi bű­neiért, hogy egy meredek hegyre súlyos sziklát kellett felgörgetnie, de a végső cél előtt a szikladarab mindig visszazuhant. Ezért vált jel­képévé a hiábavaló, a ki­merítő, az eredménytelen emberi munkának, törekvés­nek és küzdelemnek. A szi­szifuszi jelzővel minősítjük azt a tevékenységet, amely egyrészt meghaladja az em­beri teljesítőképesség hatá­rát. másrészt utalunk vele a teljesíthetetlen feladatra, erőfeszítésre és nekibuzdu­lásra. Szólnunk kell arról is, hogy nem egységes helyes­írási formában jelentkezik a görög mondabeli király ne­ve és a belőle képzett mel­léknévi szóalak. A helyes írásmód : Sziszüphosz és szi­szifuszi. A jegyzetfüzetembe került példákból az is kitűnik, hogy sokan és sokszor akkor is élnek a sziszifuszi jelző­vel, amikor nem kellene. En­nek oka: nem ismerik a megnevezés fogalmi tartal­mát és használati értékét. Így az egyértelmű közlés he­lyett kétes értelmű monda­nivalót fogalmaznak meg a képzavarba is gyakran tor­kolló nyelvi formák. Ebben a közleményünkben ilyen jellegű a Magyar Nemzet ha­sábjairól idézett szövegrész-* let is. Dr. Bakos József «

Next

/
Oldalképek
Tartalom