Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-11 / 240. szám

Kedd esti külpolitikai kommentárunk: Kevéssé szívesen látott vendég AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KORMÁNYA való­színűleg számított arra, hogy döntését, amellyel hoz­zájárult Smith-nek, a rhodesiai rendszer fejének Wa­shingtoni látogatásához, nem kíséri majd osztatlan lelkesedés. Igaz, a jobboldali honatyák, akik elküldték a Salisbury rezsim vezetőjének és egyik fekete csat­lósának, Sitholénak a meghívólevelet, a látogatást je­lentős győzelemként ünnepük, sőt a fajüldöző poli­tikus megjelenését az Egyesült Államok földjén mint az amerikai politikai morál magasabb rendűségét, s a szólásszabadság messzemenő érvényesülését értékelik. Az USA vezetői körében nyilván már nem eny- nyire egyértelmű az öröm. Washingtonban jól tud­ják: a világszervezet határozata tiltja a fajüldöző rendszerrel való kapcsolattartást, s a tiltakozás nem is maradt el: az ENSZ közgyűlésén számos felszólaló elítélte az amerikai gesztust. A Fehér Ház előtt és Atlantában sok száz tüntető tiltakozott a rohodesiaiak megjelenése ellen, s elítélően nyilatkozott a kormány egyik tekintélyes tagja, Andrew Young ENSZ-nagy- követ is. A színesbőrű politikus elégedetlensége na­gyon is érthető, hiszen éppeft ő volt az, aki Nagy- Britannia külügyminiszterével, Owennel együtt meg­próbálkozott valamiféle kiutat találni a rhodesiai út­vesztőből. ISMERETES, hogy a két politikus hosszú ideig ingázott Afrikában, tárgyaltak a frontországok állam­főivel, a felszabadító mozgalmak vezetőivel, s magá­val Smith-szel is. Az angol—amerikai Íerv többé-ke- vésbé elfogadható volt a környező független afrikai államok számára, s bizonyos mértékig tárgyalási ala­pot jelentett a hazafias frontnak is. Smith azonban visszautasította a Young—Owen-tervet, mert az meg­szüntette volna a jogellenes kisebbségi rendszert, s óhatatlanul veszélyeztette volna a fehér telepesek elő­jogait. Igaz, megpróbálkozott egy saját, „belső” ren­dezéssel — bevonta kormányába a megalkuvó afrikai politikusokat. Ezt az átlátszó manővert elítélte a vi­lág államainak többsége, s egyértelműen elutasította a hazafias front. A két fegyveres szervezet tovább fokozta a gerillaharcot. SMITH MOST NYILVÁN ARRA SZÁMÍT, hogy a keményedő dél-afrikai vonal kedvez számára, s hogy az Egytesült Államok és Anglia végül is egyfajta „rho­desiai Camp Daviddel” áldását adja — kis módosí­tással — tervére. Igaz, az egyik résztvevő szerint a Smith—Vance tárgyalás a süketek társalgása volt, vi­szont meglehet, hogy jelbeszéddel mégis csak meg­értették egymást... Palotai Gábor Politikai bonyodalmak Szárkisz államfő tárgyalásai körül BEJRUT: Libanonban, röviddel az egyelőre nem túl biztos lába­kon álló fegyvjrnyugvás és tűzszünet után, belpolitikai széthúzás fenyegeti a kibon­takozást. A tűzszünet eddigi betar­tásáról és a politikai kötél­húzásról érkező hírek mel­lett kedden hírügynökségek jelentették, hogy izraeli na­szádok palesztin állásokat lőttek dél-libanoni területen. Izraeli részről az újabb tá­madás hírét nem erősítették meg, de nem is cáfolták. Szaúd-arábiai tárgyalásai­nak végeztével Szárkisz liba­noni államfő kedden kőr­útjának második állomására az Egyesült Arab Emírségek­be utazott. Rijadból való el­utazáskor kijelentette, hogv vasárnap kerül sor Libanon­ban az arabközi békfenntar­„MiSteriSHEte” §®retörä€äfo«i®* Han® Dietrich Genscher, nyugatnémet külügyminisz­ter pénteken Pretoriába uta­zik. hogv az utolsó pillanat­ban iobb belátásra bírja a dél-afrikai kormányt a na- * míbiai választásokkal kap­csolatban. Jól értesült bonni forrásokra támaszkodó sai- tóielentések szerint az NSZK-n kívül az Egyesült Államok. Nagy-Britannia. Franciaország és Kanada is külügyminiszterével képvi­Kaiéi lerak az izraeli—egvípiom békeszerződésre Kedden délelőtt elindult Washingtonba az egyiptomi küldöttség, amely az Izrael­lel csütörtökön kezdődő köz­vetlen tárgyalásokon vesz részt. Vezetője Kamal Hasszán Alt hadügyminiszter, s tag­jai között van Butrosz Ghali külügyi államtitkár, aki je­lenleg ügyvezetőként a kül-' ügyminiszteri posztot tölti be. Kairói források szerint a küldöttség egy huszonkét pontból álló izraeli—egyip­tomi békeszerződ és-terveze­tet visz magával. sel'eti magát a tárgyaláso­kon­A Biztonsági Tanács öt nyugati tagjának közös ak­ciója azt célozza, hogy a Namíbia függetlenségével kapcsolatos ENSZ-határozat- nak érvényt szerezzen. tó erők kötelékeiben résztve­vő arab országok értekezleté­re. Időközben kedden Szelim Al-Hossz libanoni kormány­fő bíráló megjegyzésekkel il­lette Szárkisz államfőt amiatt, hogy mostani kőrút­ján az őt kísérő küldöttsé­gekben a kormány nincs megfelelően képviselve. Nem­csak a kormányfő, de a liba­noni baloldal is támadja Szárkisz elnököt azért, mert terveit nem egyeztette kellő­képpen az ország politikai erőivel. Szárkisz államfő Fahd szaúdi trónörökössel és Szaúd Al-Fejszal külügymi­niszterrel folytatott tárgya­lásairól a libanoni rádió kö­zölt híreket: e szerint Szár­kisz tárgyalópartnereivel a libanoni válság sürgős rende­zésének módozatait és ebben a növekvő „arab részvételt” tárgyalta meg. Washingtonban tárgyal Ian Smith. Képünkön: tüntetők til­takoznak a Fehér Ház előtt amiatt, hogy engedélyezték a rhodesiai fehértelepes kormány miniszterelnökének beuta­zását az USA-ba. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) 30 éve született Révai «József „Foglalkozni akarunk min­denekelőtt a korunk társadal­mi történéseit mozgató erők vizsgálatával, törvényéinek megállapításával, hogy irá­nyításuk lehetőségének felté­teleit kutassuk. Újabb reví­zió alá vesszük mindazokat az elméleteket és tudományos rendszereket, amelyek alap­jai lehetnének a szociális megváltás gyakorlati politi­kájának, és teret adunk min­den olyan törekvésnek, amely új irányokat keres és akar kijelölni.’’ Így fogalmazta meg a tizenkilenc éves Révai és néhány társa azokat a cé­lokat, melyek jegyében 1917 decemberében új folyóiratot akartak indítani. Ez a tervük akkor meghiúsult, de egy év­vel később életre hívták az Internacionálé c. folyóiratot, melynek első számát ez a program vezette be. Az iro­dalmi érdeklődésű, költői am­bíciókkal rendelkező fiatal­ember, aki korábban Kassák Lajos Ma című avantgardista folyóiratában már új esztéti­kát hirdetett, ebben az idő­ben a társadalmi kérdések fe­lé fordult. A Galilei Kör tag­jaként Smbó Ervin nézetei­nek hatása alá került, részt vállalt a Korvin Ottó és Sal- lai Imre vezette forradalmi szocialisták akcióiból, majd 1918 novemberében az elsők között csatlakozott a Kom­munisták Magyarországi Pártjához. Révai alakia és teváKeiys'ge a kommunista párt harcainak és építömunkájának, a ma­b 1978. október 11., szerda * gyár marxista—leninista gon­dolkodás fejlődésének — ko­rántsem ellentmondásmentes — folytonosságát képviseli és szimbolizálja a mozgalom el­ső négy évtizedében. Sokol­dalú forradalmáregyéniség volt. Gyakorlati forradalmár — a húszas évek közepétől a párt egyik legismertebb veze­tője —, ragyogó tehetségű publicista, aki írásaival kom­munista generációknak gon­dolkodására, fejlődésére ha­tott: teoretikus, aki úttörő munkát végzett a marxizmus —leninizmus magyar viszo­nyokra való alkalmazása te­rén. A nemzeti kérdés, a nem­zeti múlt értékelése, mely el­méleti-publicisztikai mun­kásságának központi témája volt, már fiatal korától fog­lalkoztatta Révait. A nemzeti kérdés megítélésével 1919-ben még Szabó Ervin nyomdokain haladt, de már ebben az idő­ben megfogalmazta azt az igényt, hogy le kell számolni a marxizmusnak azzal az ér­telmezésével, mely egyene­sen tagadja mindenféle nem­zeti erőnek a lehetőségét. A harmincas évek közepén — ugyancsak Szabó Ervin felfo­gásával vitázva — még hatá­rozottabban szögezte le, hogy a nacionalizmus mérgének nem lehet ellenmérge a nem­zeti kérdés figyelmen kívül hagyása. Révai a marxizmus és magyarság témakör közép­pontjába az 1848-as forradal­mat állította. 1848 történeté­nek vizsgálatában lehetősé­get látott a magvar társadal­mi fejlődés sajátosságainak elemzésére. E témakörben született tanulmányai való­jában politikai vitairatok vol­tak, melyek a forradalmi munkásmozgalom számára aktuális tanulságokat kínál­tak. „Nem mint utólagos szemlélők, hanem mint a je­len harcainak résztvevői nyúltunk hozzá a magyar történelem kérdéseihez” — írta Révai a „Marx és az 1848-as magyar forradalom” c. tanulmányának előszavá­ban. „Az 1848-as magyar for­radalom kérdéseiben való elmélyedésnek, így a magyar kommunisták szellemi fejlő­désében az volt a szerepe, hogy tudatosította bennünk pártunk politikai célkitűzé­sei és a magyar történelmi fejlődés közötti mély össze­függést, hogy a marxizmus— leninizmus általánosan érvé­nyes, nemzetközi tanításán nevelt gondolkodásunkat a mi országunk, a mi népünk, a mi történelmünk különle­ges problémái felé fordítot­ta.„Az 1848-as forrada­lom tanulmányozására so­kunkat az is késztetett, hogy végére járjunk annak az „el­méletnek”, amely az 1848-as forradalommal akarta bizo­nyítani, hogy Magyarorszá­gon kgy forradalmi munkás- és parasztdemokrácia min­den előfeltétele hiányzik.” A harmincas évek második felében a fasizmus elleni harcban fordulatot jelentő új irányvonal, a népfrontpoliti­ka elméleti megalapozásában Révai kimagasló szerepet ját­szott. „Marxizmus és né­piesség” c. munkájában (1938) a népi írók marxista értéke­lésébe ágyazva történetileg alátámasztotta és felvázolta a népi demokrácia koncep­cióját. E művében, mely át­menetet képez történelmi írásai és esszéi között, tárul­koznak fel leginkább Révai különleges elméleti kvalitá­Irodalmi tanulmanvaibaii — Kölcsey, Petőfi és Ady költészetében — ugyanazt ke­reste, amit 1848 történetében. Ady ugyanakkor Révai szá­mára nem pusztán izgató, po­litikai súlyú irodalmi jelen­ség volt, hanem egyben sze­mélyes élmény is. Húszévesen látta, hallotta a költőt, amint verseit szavalta a Galilei Körben és a Nyugat matiné­ján. „Ady mellé állni, az Ady-versekért lelkesedni, Adyt szeretni, rajongani ér­te: ez az én ifjúságomban az akkori magyar fiatalság szá­mára a közéleti harcokban való részvétel első lépéseit, a magyar haladás mozgalmá­nak és táborának támogatá­sát jelentette” — emlékezett évtizedek múltán. A harmin­cas évek végén és a negyve­nes évek elején keletkezett történelmi-irodalmi tanulmá­nyainak közvetlen hatása sem lebecsülendő — a „Marxiz­mus és népiesség” 1943-ban Kállai Gyula neve alatt itt­hon legálisan megjelent —, de még nagyobb jelentőségük lett a felszabadulás után, amikor a történelem- és iro­dalomtudomány marxista fej­lődésére, a felnövekvő értel­miségi nemzedékek gondol­kodására rendkívül mély be­folyást gyakoroltak. A felszabadulás után Révai az MKP egyik vezetőjeként a hatalomért vívott harc szá­mos területén töltött be irá­nyító funkciót. Kezdettől a kommunista párt vezető ideo­lógusa, a Szabad Nép főszer­kesztője, 1949-től népműve­lési miniszter. Neve elvá­laszthatatlan a kulturális forradalom nagy eredményei­től, a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megtörésétől. A feszült nem­zetközi helyzet és a párt poli­tikai irányvonalának torzulá­sai azonban egyre inkább be­árnyékolták az ő tevékenysé­gét is. Sőt, személye valóban különös figyelmet érdemel, hiszen az MDP vezetőt közül ő volt az, aki a dogmatizmus eluralkodásának következ­ményeit — korabeli megnyi­latkozásai tanúsítják — előre érzékelte. Ugyanakkor külön­leges képességei révén mégis a szemléleti torzulásokkal terhes ideológia nagyerejű propagandistája, s egyben a kor áldozata, akinek pozitív törekvései — a sematizmus elleni harc megindítása — az adott viszonyok között szük­ségszerűen kudarcot vallot­tak. A Központi Vezetőség 1953 júniusi ülésén mélyreható önkritikát gyakorolt. A Poli­tikai Bizottságból kihagyták, s bár magas funkciókat ru­háztak rá, a következő évek­ben valójában mellőzött poli­tikusnak számított. 1956 már­ciusában sürgette a XX. kongresszus tanulságainak levonását és síkraszállt a tör­vényesség biztosítása mellett. 1956 júliusában ismét bevá­lasztották a Politikai Bizott­ságba, de leromlott egészségi állapota miatt nem tudott teljes értékű tagja lenni a párt szűkebb vezetőségének. Az ellenforradalom után mintegy fél évet a Szovjet­unióba töltött, majd ismét bekapcsolódott a politikai életbe. A belső helyzetet azonban több kérdésben téve­sen ítélte meg. Egyoldalú — a dogmatizmus veszélyét le­becsülő — álláspontja az 1957 júniusi pártértekezleten jogos bírálatot váltott ki. Különvéleménye ellenére be­választották a Központi Bi­zottságba, melynek haláláig tagja maradt. Élete «toisé éveiben értékes irodalmi munkássá­got fejtett ki. Szemléleti fej­lődése mindenekelőtt József Attila-tanulmányaiban mér­hető. E tanulmányok — Pán di Pált idézzük — „nemcsak a politikus önkritikái meg nyilatkozásai voltak, hanem József Attila rehabilitásának fejezetei és a Petőfi-példa megtisztulásának aktusai is, amelyek méltóan zárják le egy jelentős marxista gondol­kodó és mozgalmi vezető em­ber szellemi pályáját”. U. K. Berllnguer —í Brezsnyev találkozó (Folytatás az 1. oldalrólJ találkozott Leonyid Brezr.3. nyevvel, az SZKP KB főti t-J kárával, a Szovjetunió Leg-j felsőbb Tanácsa ElnökségéJ nek elnökével és megbeszélést folytatott az SZKP KB más vezetőivel is. Az Enrico Bérli nguer moszkvai látogatásáról ki­adott közös közlemény sze­rint az SZKP és az ÓKP ve­zetői beható véleménycserét folytattak a jelenlegi nem­zetközi helyzet Időszerű kulcsproblémáiról. Mindkét fél aggodalmának adott hangot az enyhülés és a nemzetközi együttműködés lefékeződése m itt, amely bizonyos imperialista, milita­rista és reakciós körök te­vékenységének számlájára ír­ható, és amely a fegyverkezé­si hajsza új szakaszának nör vekvő veszélyét idézte elő. Az SZKP és az OKP kül-’ döttségei új és energikus erő­feszítések haladéktalan meg­tételét tartják szükségesnek annak érdekében, hogy újabb ösztönzést adjanak a nem­zetközi enyhülési folyamat­nak és az együttműködésnek, hogy a helsinki záródoku­mentum valamennyi tételé­nek valóra váltásával megszi­lárdítsák az európai biztonsá­gi konferencián elért kon­struktív eredményeket. Ebben a vonatkozásban a legnagyobb jelentőségű len­ne, ha tényleges intézkedé­sek történnének a fegyverke­zési hajsza fokozásána ! megakadályozására. Mindkét fél úgy véli, hogy értékes hozzájárulás lenne e célo.t eléréséhez, ha mielőbb be­fejeznék a hadászati fegyver­zetek korlátozásáról folyj tárgyalásokat, konkrét elő­rehaladást érnének el a kö­zép-európai fegyveres erős és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalásokon. következete­sen megvalósítanák az ENSZ- közgyűlés rendkívüli, leszere­lési ülésszakán elfogadói 1 határozatokat. Az SZKP és az ÖKP kép­viselői állhatatosan hangsú­lyozták, hogy a megoldatlan nemzetközi problémákat az egyenjogúságon és az igazsá­gosságon alapuló politikai tárgyalások útján kell ren­dezni, mindenfajta külső be­avatkozás nélkül és minden nép törvényes jogainak tisz­teletben tartásával. Ez előse­gítené a feszültség csökken­tését és a nemzetközi helyzet javítását, kedvező feltételeket teremtene az emberiség gaz­dasági, társadalmi és kultu­rális fejlődése legégetőbb problémáinak megoldásához. Az SZKP és az OKP kép­viselői pozitívan értékelték a két párt kapcsolatait és kije­lentették, továbbra is elő akarják segíteni azok fejlő­dését. Enrico Berlinguer szovjet- unióbeli tartózkodása során felkereste a Csillagvárost is, ahol meleg hangulatú, elvtár­si találkozón vett részt a szovjet űrhajósokkal. Személyi változás Pekingijén A kínai fővárosban ked­den elterjedt híreik szerint hosszas huzavona utam eltá­volították a pekingi pártbi­zottság első titkári és a pe­kingi forradalmi bizottsá ? elnöki, illetve főpolgármes­teri tisztségéből Vu Tét. A Pekingben végrehajtott személyi változás kapcsán megfigyelők emlékeztetnek rá. hogy Vu Te volt az, aki „ellenforradalmi megmozdu­lásnak” minősítette az 1976- os Tienanmen téri tömegtün­tetést, amelynek során, véres összetűzésre került sor a biztonsági szervek és a Csu En-laj miniszterelnököt gyá­szoló százezres tömeg kö­zött. Az elmúlt két évben számtalan nagybetűs faliúj­ságon támadták a pekingi főpolgármestert és azzal vá-J dőlték, hogy a „négyek ban­dájának” lakája volt, szabo­tálja a kulturális forradalom áldozatainak rehabilitálásé tj fedezi a bűnösöket, opportu­nista és aszerint fordul! ahogyan a szél fűi, ^ ___,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom