Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

f Lottó Lottótó nép lettünk. Ha ló nincs, a lottó is jó. „Meg­vette már az e hetit?" Felesleges e szlogen, mert minden­ki megvette az e hetit, sőt az e havi előfizetésest is. Min­denki, aki csak lottózik ebben az országban. És ki nem lottózik? Van_e olyan család e hegyes, dombos, sík ma­gyar vidéken, aki ne várná hétről hétre izgatottan, mi­lyen számokat húznak ki a kerékből, s ne nézné egyre komorabb arccal a szelvényét: megint egy sem. Bizal­matlanság, kétkedés lottóügyben ma már ki van zárva Tíz éve még hallani lehetett, nem is ritkán, hogy . -ki van az csinálva, kérem..." Manapság? Közjegyző, rádió, zsűri, bizottság: nemzeti játék és nemzeti jövedelem — no. persze csak töredék százalékban, de az a töredék is szép summa —: hétről hétre megújuló remény. Kék madár, kilencven .számtollal, azz.al a különbséggel, hogv egy toll nem hozza meg a boldogságot, az igazihoz öt toll, azazhogy szám kell. Még közepes boldogsághoz is három! Egyszóval lottózunk és nyerünk. Ki húsz forintot, ki ötmilliót. Hát ezért az utóbbiért volt mind nagyobb a morgo- lódás a társadalom legkülönbözőbb lottózó rétegei között — egyszelvényes, több szelvényes, magános, brigádos lot­tórétegek vannak ám —, nem átallván azt is kijelenteni hogy ötmilliót nyerni három-harmincért az erkölcstelen Az nem egyeztethető össze egy szocialista ország elveivel Mondanom sem kell. hogy nem az a kevés három-négv vagy ötmilliót nyert tiltakozott e méltánytalanság ellen hanem a több millió, akinek hétről hétre legfeljebb ket­tese. ha volt. Ami igaz, az igaz, ez a nemzeti, lottózó népmozgalom, amely szelvénye zászlajára tűzte a jelmondatot: le az ötmillióval! —, nos, szóval ez a népi mozgalom, ha önzet­len nem is volt minden tekintetben, de igazságot azt bírhatott a magáénak. Munka nélkül milliókat, a szeren­cse útján szerezni, mégha az csak néhánynak sikerült — százaknak se a lottó fennállása óta — példának ártalmas. Vagy legalábbis lehet az. És a mozgalom sikert hozott: új felosztási rend alakult ki a nyertesek között. Csök­kentették az öttalálatosokra eső összeget, s a megmara­dó (?) pénzt megfelelő és mindenki által immár ismert arányban osztották meg a kisebb nyeremények, de lé­nyegesen nagyobb számú nyerők között. Megtörtént tehát a lottó pénzbirodalmának újrafel­osztása. S közben, míg a felosztást szorgalmazók a győzelem megelégedettségével dörzsölték össze a tenyerüket, fel sem figyeltek arra a tényre, hogy három-harmincról öt forint­ra emelkedett egy lottószelvény ára. Az öröm mámora elaltatta az egyhetven plusz feletti fájdalmat, a diadal­kiáltás elnyomta az áremelés feletti morgás zaját. Így tehát megtörtént a lottó pénzbirodalmának újrafelosztá­sával együtt az e birodalomba való beléptidíj — hm. hogv is mondjam —, árrendezése is. Lehetnék kaján most, mondhatnám, írhatnám, úgv kell nektek, irigyek, most megkaptátok. Ha hallgattatok volna, talán ma is három-harminc lenne a szelvénv ára —. de nem teszem. Nem azért, mert jómagam nem tarto­zom e tiszte'etre méltó tábor tagjai közé. hiszen ezzel sokkal inkább számkivetettségemet árulom ki, mintsem egyéniségem és önállóságom dicsőségét hirdethetném. Nem teszem mégpediglen azért, mert helyette inkább tűnődöm a jövőt illetően. A lottózók jövőjét illetően. Mert az igaz. hogy mostantól kevesebb lesz a millo- mos, ha lesz egyáltalán, s több lesz a száz-, meg a tízez­ret nyerő. De mert több lesz, sokak szerint még érdeme­sebb lesz lottózni. Utóvégre annak a valószínűsége, hogy egymilliót nyerjen valaki, messze eltörpül most már an­nak a lehetősége mellett, hogy valakik százezreket nyer­jenek. S azért két-háromezer forint sem kutya. Meg a tíz-húszezer forint sem. Meg a gyakoribb több száz forint sem- Ha viszont mindezekért érdemesebb lottózni, akkor talán még én is lottózom majd. és belépve e nagy. az országot átfogó család tagjai közé, meglepetve, vagy meg­elégedve állapíthatom majd meg. hogy társaim még több szelvénnyel kergetik befogni a lottó kék madarát. Igenám: de ha több a szelvény, és még ráadásul a több szelvény egyenkint egyhetvennel drágább is, akkor a bármilyen újrafelosztás után, sőt annak ellenére is, de újból nőni fog az öttalálatosokra jutó összeg részaránya at egészhez viszonyítva. Nem telik bele talán csak néhány hónap, és ama bizonyos és most — valljuk be — átme­neti győzelmet arató lottózó néptömegnek ámulva kell majd észrevennie. hogy megint lesznek, akik milliókat nyernek. Csak most már nem kettőt, hármat, vagv ötöt. de hatot. Sőt. uram ég, talán még hetet is? Még rágon­dolni is félelmetes: hétmillió forint öt forintért. Egyetlen szelvényért! Ez az egekbe kiált! Mit lehet mást tenni, mint új harcba indulni eme társadalmi igazságtalanság ellen, amely való igaz, össze­egyeztethetetlen egy szocialista közösség elveivel. Munka nélkül hétmilliót? Követeljük a lottónyeremények újra­felosztását. És minden bizonnyal, mert igazunk van. meg­történik majd néhány röpke év múltán ez az újrafelosz­tás. a nép éber tekintete, a széles körű, demokratikus ellenőrzés mellett, miközben felemelik majd a lottószel­vények árát. s emiatt a majdani öttalálatosokra ismét... Nem! Félre, látomás! A jövőbe tekinteni borzadok. Hol van mód e bűvös, bűnös körből kitörni? Aztán felsóhajtok: de jó is lenne, ha a munkával előállított nemzeti jövedelem megteremtésének és újra­felosztásának gondjai is mindig és mindenütt ilyen éber figyelemmel kísértetne! Talán lottózni sem kellene akkor senkinek ebben az országban? De félre, hiú ábránd, -sacska fantáziálás. inkább elő a lottószelvényt és töltsük •' ötért. Apropó: megvette már az e hetit? * V>/V%/VVVVVVVVVSAA'***‘ WWWVWWVWWV /WW- AAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA-VWVWVWWV'AA kiskocsik előnye — tartják —, hogy bár­hol könnyű parkolni velük. Szinte talpa­latnyi helyen elfér­nek, a legkisebb sza­bad területre is játszva befurakod­nak. Hogy ez mennyire té­ves felfogás, azt csak az tudja, aki egy ilyen kisau­tóval egyfolytában már har­madszor kerüli meg a fél várost, hogy megtalálja azt a bizonyos „talpalatnyi he­lyet". Mert ilyenre akadni manapság még a kiskocsik­nak is nehéz, nem beszélve a. már a mi fogalmaink szerint is „országúti cirká­lóknak" tartott nagyobb járművekről. Idegenforgal­mi szezon ide, turistainvá­zió oda: autóözön áramlik mindig és mindenütt. S aki ismerkedni érkezik a me­gyébe, szeretne valahol megállni. A parkolás tehát min­dennapos gond. Vajon med­dig marad az, várható-e városainkban valamiféle megoldás? Erről készítették munkatársaink — G. Mol­nár Ferenc, Moldvay Győ­ző és Szilvás István — az alábbi összeállítást. EGERBEN Sok az eszkimó — kevés a fóka. Ezzel a mondással le­het a legegyszerűbben érzé­keltetni a megyeszékhelyen meglevő parkolási gondokat. Autó autó hátán, ám nincs hol megállniuk, mert például a városközpontban mindösz- sze 1200 kiépített várakozó- hely van. Akkor, amikor a legcsekélyebb számítások sze­rint is legalább 5300 autónyi megállóhelyre lenne szükség. Ha pedig a város egész terü­letét nézzük: a minimális igény 8—10 ezer! A városi tanács vezetői lát­ják — sőt, mint autótulajdo­nosok, érzik is — a helyzet ko­molyságát. A parkolási ne­hézségekről szinte minden tanácsi fórumon szót ejtenek, s közösen keresik a megoldás lehetőségét. Erről adott in­formációt Zámbori Ferenc, a műszaki osztály vezetője: — Ezekben a hónapokban készül a város új általános rendezési terve, amely ma­gába foglalja majd a közle­kedésszervezési elképzelése­ket, ezen belül a parkolással kapcsolatos kérdések megol­dását is. A városban közle­kedők láthatják, hogy időről időre forgalomszámlálást végzünk, hogy a KPM szak­embereivel együtt megálla­pítsuk: mely részek a legfor- galmasabbak, hol szorít a cipő a parkolást illetően. Tény, hogy a belváros mind­Szezonban és szezon után: autóözön mindenütt Parkolás — gondokkal két szempontból az első hely­re kerül, ezért válik szüksé­gessé a megyeszékhely új forgalmi rendjének a megter­vezésére. Az elképzelések sze­rint a belváros magjában sé­tálóutcákat alakítunk ki, a jár­műveket ezért a védett terület szélein hagyhatják majd a tulajdonosok. Az új lakóte­lepeken is egyre több helyet biztosítunk a gépjárművek parkolására, egy sor utcát pedig egyirányúsítanak majd a tervek alapján, így ezeken a részeken is meg lehet an­nak idején állni. A jelenlegi gondokon az új postaköz- pontnál, a Somogyi Béla utcán, a Kertész utcában, va­lamint a Csákány utcai ré­szen kialakított részben ál­landó, részben pedig ideigle­nes parkolóhelyekkel kíván­tunk enyhíteni. Hasonló el­képzeléseink vannak a Kos­suth Lajos utcában, illetve a leendő Tihaméri-lakótelepen is. Tervünk, hogy a legforgal- galmasabb helyeken parkoló­órákat helyezünk el, serkent­ve ezzel a gyorsabb kocsifor­gást. —Van azonban egy dolog — mondta végezetül a mű­szaki osztály vezetője —, amelyet kevesen vesznek tu­domásul: a parkolóhelyek lé­tesítése, például egy üzletház előtt, nem a tanács, hanem az építtető feladata. Ennek eddig nem minden esetben tettek eleget az érintett vál­lalatok, szövetkezetek, ezért a jövőben fokozottabban ügyelünk majd az ilyen eset­ben előírt számú parkolóhely kiépítésére. Sajnos, még ez­zel sem tudjuk véglegesen megoldani a gondokat. GYÖNGYÖSÖN Kívül tágasabb... Gyön­gyösön ez a valóság: a város belső útjain minden talpa­latnyi területen autó áll. és ahogy haladunk az új lakó­telepek irányába, úgy lesznek szellősebbek az utcák. De ne­hogy bárki azt gondolja, hogy a több szintds házak környé­kén már megoldották a par­kolás gondjait — Vegyük figyelembe az Országos Építésügyi Szabály­zat előírásait — javasolja Szabó Béla, a városi tanács műszaki osztályának vezető­je. — Aszerint a gépkocsik elhelyezésénél az ötvenszá­zalékos arányt kell elérnünk. Gyöngyösön körülbelül 13 ezer lakás van, a gépkocsik száma pedig nagyjából 4300. A több szintes lakótelepek­hez ma mintegy 900 garázs tartozik. További 250 garázs megépítése előkészületi álla­potban van. A közeli években az új la­kótelepeken további gará­zsok kialakítását teszik lehe­tővé. De a korszerű megoldás nem az, hogy hosszú garázs­sorok jöjjenek létre, akár a lakóépületek mellett, akár az erre a célra kijelölt, perifé­rikus területeken, hiszen egy adott helyen, ha a föld színén el lehet helyezni 75 autót, ugyanazon a területen parko­lóház esetében már 300 gép­kocsi jut fedél alá. Csak a költségek! A parkolóházban egy autóra ma 120—130 ezer forintos költség esik. Erre a tanácsnak jelenleg nincs pén­ze, magánszemélyek sem tud­nak ilyen összeget fordítani az autójuk megőrzésére. Ha volna társvállalkozó, akár szerviz, vagy az ÁFOR, ak­kor az elképzelésből rövid idő alatt valóság lehetne. Ha a belvárosi utcák zsú­foltságára gondolunk, a megoldást ezeken a részeken is csak a parkolóházak ad­hatják. Előbb-utóbb, ha fo­kozatosan is. a városköz­pontot oda kell adni a gya­logosoknak. Ennek okán a jövőben a bevásárló centru­mot úgy kell majd kialakí­tani, hogy az a város szélé­re kerüljön és megfelelő he­lyet adjon az autók parko­lásához is. Egyelőre marad a gond: a belső területeken úgy kell szervezni a forgalmat, hogy a biztonságos közlekedés fenntartható legyen, de ez nem jelent egyet azzal, hogy az autósok úticéljukat min­dig el tudják érni a gépko­csijukkal. Tehát ki kell szállni a volán mellől és gyalogolni kell. Ez rendben is lenne, hiszen nemcsak gyöngyösi jelenségről van szó. A kérdés csak az, hogy hol tudnak várakozni az autóval? Egyre több utcá­ban találni már Várakozni tilos! táblát. Azt sem állít­hatja senki. Gyöngyösön a tömegközlekedés olyan szín­vonalú, hogy az a kényel­mes utazást mindenkinek, minden időben biztosítani tudja. Végezetül mondjunk ki még egy nagyon fontos dol­got. Bármennyire szükséges is lenne a város központjá­ban rövid idő alatt megfe­lelő parkolóhelyeket kiépí­teni, erre a munkára a vá­rosi tanácsnak most nincs pénze. Mindebből az is kö­vetkezik. hogy a közeli jö­vőtől a pillanatnyi helyzet javulását nem lehet várni, HATVANBAN A városi tanács műszaki osztályának vezetője. Endrei László Hatvanban sem tart­ja rózsásnak a jelent, kü­lönös tekintettel a hármas fő közlekedési út óriási át­menő forgalmára. Budapes­tiek tartanak ezrével a Mát­rába, Miskolc felőliek pedig a fővárosba, s minden har­madik autósnak akad vala­milyen dolga Hatvanban. Ezekhez számíthatjuk az ezernél több helyi autót, te­hergépkocsit. Bizonyos nap­szakonként szinte reményte­len a helyzet a Kossuth tér környékén, a kórháznál, s az ú.i-hatvani bevásárló- központban. — Az utóbbi évek terve­zésénél már gondoltunk er­re az urbanizációs feladatra, így az új lakótelepeinken már megfelelő számú parko­lóhely van. így képeztünk ki a toronyház, valamint a Pipacs presszó, a Zöldfa vendéglő közelében, továbbá a takarékszövetkezet mel­lett is kocsimegállókat. Ezekben a hetekben tovább folyik a program megvaló­sítása, amiben nagy segítsé­günkre van a betonútépítő vállalat, amely az új mun- kásszáló környékén társa­dalmi munkában létesít száz kocsi várakozását lehetővé tevő parkolót. Tanácsi tá­mogatással a Mártírok utcai volt imaház helyén folytat­juk ezt a munkát, illetve a Hatvanas utca mindkét ol­dalát alkalmassá tesszük kocsik tartózkodására — mondotta az osztályvezető. — A városközpont, köze­lebbről a Kossuth tér kör­nyékének aggasztó helyzetét azonban csak a távolabbi jövő szünteti meg. amikor felépül majd a kulturális centrum. amelyhez több nagy méretű parkolót ter­vezünk. Addig, sajnos a szű­kös lehetőséggel kell beér­ni. illetve az autótulajdono­sokra apellálunk, akik át­menetileg a távolabbi ut­cákban is megállhatnak ar­ra az időre, amíg az ügyes- bajos dolgaikat intézik r Gyenes Gitta: CSIKAGO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom