Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
Névre szólóan „NEM OKOS EMBER AZ. aki szalmazsákba rejti a pénzét, és soha nem nyúl hozzá, semmire fel nem használja.” Furcsa volt a példázat, amelyet a minap hallottam a Parlamentben, egyik vidéki nagyvárosunk tanácsi területen dolgozó képviselőjétől. A javakorabeli férfi — úgy gondolom, közelebb a hatvanadik évéhez, mint az ötvenhez — az idős korú nemzedéket értette a szalmazsákba rejtett pénz fogalmán. A számadatok, amelyeket összegyűjtögettem, képet akarván nyerni a nyugdíjasok foglalkoztatásáról, illetve továbbdolgozásáról, ennek a különös hasonlatnak igazságáról tanúskodtak. Milyen kép rajzolódik elénk? Jelenleg a nyugdíjas korú lakosság száma mintegy 1,7 millió az országban, tehát — hozzávetőleges számításokkal — minden hatodik állampolgár ebbe a korosztályba tartozik. A demográfiai előrejelzések — figyelembe véve az átlagos életkor további növekedését mindkét nemnél/ — jó előre figyelmeztetnek, hogy az ezredfordulóra már a kétmilliót is eléri táboruk. Továobgondozásukról, illetve a nyugdíjba vonulásuk elhalasztásáról már sokkal szerényebbek az adatok. A tsz-nyugdíjasokkal együtt sem éri el az 500 ezret azoknak az idős, de jó erőben levő férfiaknak, nőknek a száma, akik ilyen vagy olyan, nyugdíj melletti kötött elfoglaltsággal rendelkeznek, illetve „rádolgoznak” az éveikre. Hogy megint csak számokkal érveljünk: a teljes nyugdíjas korú generációnak mindössze harma- da-negyede tevékenykedik tovább. Hiba lenne megfeledkezni arról, hogy élnek hazánkoan idősek tíz- és tízezerszám, akiknek az egészsége, fizikai, vagy szellemi állapota olyannyira elkopott, elroncsolódott a munkában töltött esztendők során, hogy ma már valóban kíméletre, pihenésre, sőt — sokan — kifejezetten a társadalom megkülönböztetett gondoskodó ellátására szorulnak. Ugyancsak téves érvelés lenne, ha nem vennénk figyelembe, hány és hány nagymama, nagyapa segít például az unokák nevelésében, pótolhatatlan segítséget nyújtva fiatal vagy középkorú hozzátartozóiknak. Nem is erről lenne szó. Inkább arról. — s itt elkél a nyílt szó, az egyértelmű állásfoglalás —, hogy hivatalok, intézmények, üzemek és vállalatok sze- mélyzéti politikájában esztendők óta nem szerepel megfelelő súllyal és fontossággal a nyugdíj felé Közeledő korosztályok kellő ..áttekintése”; azoknak a munka. és szellemi tartalékoknak megfelelő „bekalkulála- sa” az adót); intézmény további életébe, amelyekkel bízvást számolhatnának. Vagy — akik. immár nyugdíjasként szívesen segítenének ma is a munkában. Sok-sok biztató, figyelmeztető érvelés hangzik el az ágazati szakszervezetekben, a pártbizottságokon, nemkülönben esetenként a tárcáknál. 'az államigazgatás apparátusában is a munkára képes, fontos munkát végző, de nyugdíjhoz közeledő férfiak, nők sorsának, további terveinek számontartása mellett. És nagyon is okkal. Aki a munkaerő- helyzet változásait, mozgásait, annak anyagi kihatásait is figyeli, jól tudja, hogy munkaerőben szűkös esztendőket élünk. Szinte sehol sem közömbös — legalábbis nem szabad, hogy közömbös legyen —, vajon maradásra késztethető-e egy-egy nagy tudású szakmunkás, művezető vagy olyan szellemi pályán dolgozó, akinek több évtizedes tapasztalata évek múltán is nehezen pótolható. De más szempontból is szükséges számot vetni a munkaerőnek ezzel a tartalékával. (Rossz egyébként a szóhasználat, sokkal többről van szó.) 'Esztendők óta súlyos gondokkal küszködik a szolgáltatás, szakmai utánpótlása gyér. A nyugdíjasok között pedig, felderíthetetle- nül bár, de gazdag tartalékok rejlenek. Körülnézve a bedolgozói rendszerben — amely elsősorban a vidéki ipartelepítésekkel és a tanácsi ipar fejlődésével párhuzamosan sokat javult — megint csak szembeötlenek a nyugdíjas korúak körében található munkaerő-tartalékaink. A HELYI SZERVEZŐ MUNKÁN SOK MÜLIK. Pél. dák százai kínálkoznak rá: ha a vállalatok. tanácsok nemcsak a szűkén vett napi tennivalókkal törődnek, hanem tudatos munkaerő-politikát is folytatnak, enyhíteni tudnak munkaerőgondjainkon. A nyugdíjasok túlnyomó többsége — ezt látni kell, — jobbára nem keresgél magának alkalmat, többnyire túl szerény és érzékeny is ehhez. Meg kell keresni ajánlatokkal, jószerivel házhoz ’S kell sokszor vinni azt a munkalehetőséget, amely az idős férfi, nő alkatának, szakképzettségének, egészségi állapotának megfelel. Tudjuk hogy bővi. ben vagyunk ilyen munkáknak s birkózunk a szorgalmas kezek hiányával. „Névre szó. ló” kéréssel kell megkeresni őket. Így van csak ereje a hívó szónak, valahogy így lehetne enyhíteni munkaerőgondjainkon. Együtt azokkal, akik megtanultak dolgozni s pihenőéveikből szívesen meg. ajánlanának még néhányat. Tárkonyt Margit Vásári kirakatbél az üzletekbe A Budapesti Nemzetközi Vásáron két Szolnok megyei termék — a Tisza menti Vegyiművek nagy dobozos Tomi Brill mosószere, valamint a martfűi Tisza Cipőgyár speciális munkavédelmi cipőcsaládja — nyert nagydíjat. A két vállalat a budapesti termékbemutatót nemcsak a kirakatnak szánta: az újdonságok tömeges gyártására is felkészült. A Tisza menti Vegyiművek Tomi-mosószer- családjának legfiatalabb tagjából, a kétkilogrammos Brillből az év utolsó negyedében 200 tonnát szállít a kereskedelemnek. A Tisza Cipőgyár speciális, biztonsági munkavédelmi cipőiből a kereskedelem harmincezer párat kötött le idei szállításra. ADLER-ÍRÓGÉPEK DUNAÜJVÄROSBÖL. A MOM Dunaújvárosi Öragyára kooperáció.' ban gyártja a frankfurti Adler-cég termékeként ismert írógépek egy részét. A közép- nagyságú mechanikus írógépből az idén huszonötezer-ötszáz darabot gyártanak. A képen: szalagrcndszerben szerelik az írógépeket. (MTI fotó — Hadas János felv. — KS) EKűntek a „kővirágok” Talcajvédő gazdálkodás Szajlán Igazi kirándulóvidék, mondják az idegenek, akik közül évente több százan felkeresik Bükkszéket és környékét. Az erdőkkel övezett és meleg vizéről nevezetes táj valóban sokakat vonz. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a környék földjei milyen nehezen művel- hetők, annak ellenére, hogy megélhetést biztosítanak öt község lakóinak. Erdő a padkákon Kedvezőtlen termőhelyként tartják számon Bükkszék, Szajla, Terpes, Sirok és Recsk határát, mely nagy kiterjedésű: 6500 hektár. Ezen S’&mkmMMkás&k A Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége 1971. március 15-én kezdett dolgozni. Akkor mindössze 125-cn voltak, most 604 a létszám. Va, jón az egri gyárban hét év alatt 604 fővel növelhették volna a létszámot? Nem, semmi körülmények között sem, mert a megyeszékhely környékén ennyi munkaerőt nem találtak volna. Ez a körülmény önmagában is igazolja, hogy Heves nagyközségben kellett a gyáregységet alapítani. De munkaerőgond Hevesen is akad. A gyáregység 604 dolgozója közül csak 156 szakmunkás akad. Automata gépeken olajkályhák és magas nyomású hidraulikus rendszerek alkatrészeit gyártják, tehát elsősorban forgácsoló és lakatos szakmunkásokra van szükség. De a 156 szakmunkás közé a festőt, az üvegest, a mezőgazdasági gépszerelőt is beleszámoltuk. A másik gond, hogy Hevesen és környékén nehány ktsz kivételével nem akad ipari üzem. Kevés a nagy gyakorlattal rendelkező ipari szakmunkás, a hevesi gyáregységben sok nő és fiatal férfi dolgozik. A rövid szakmai tapasztalat hátrányt, de a fiatalság nagy előnyt jelent, mert tanulhatnak, szakmát szerezhetnek. Vajon hogyan élnek a lehetőségekkel, a szakmai képzésért mit tesz a gyár és mit tesznek a dolgozók? Bíró Béláné személyzeti előadó: Szakmunkásokat juás üzemből nem kapunk, akiket most küldtünk szakmunkásképző-iskolába, azokra várni kell. Ezért nagy gondot fordítunk a felnőtt szakmunkásképzésre. Az elmúlt évben 22 dolgozónk részére szerveztünk szakmunkásképző tanfolyamot, 13-an végeztek. Most újabb tanfolyamot szervezünk, 25-en tanulhatnak és szerezhetnek szakmát. Miókovics Lászlóné (Szabó Mária) : Az általános iskolát Erdőtelken jártam. Most is itt lakunk. Tizenhat éves voltam, amikor felvettek a Fi- nomszerelvénygyárba. Naponta utaztam Egerbe. Aztán mondták, hogy Hevesen épül az új gyáregység, ott jobb lesz, mert közelebb .van. Iparkodtam, hogy gépen tudjak dolgozni. Aztán 1974 elején sikerült, Hevesre kerültem. Több mint kétéves gyakorlatom volt, jelentkeztem és felvettek a tanfolyamra. Egy év múlva szakmunkásbizonyítványt kaptam, azóta beállító lakatosként dolgozom. Igaz. nem keresek többet, mint akik a szalagon teljesítménybérben dolgoznak, sőt néha kevesebbet. Mégis megérte. Szakmunkás lettem. Mihics István: Hevesi lakos vagyok. Egy évig a vízvezeték-szerelők mellett segédmunkásként dolgoztam. Ott nem lehetett szakmát szerezni, elmentem a tsz-be, két évig paprikát locsoltam. Később a Finomszerei vénygyárba jelentkeztem. Gépmunkásként dolgoztam a Bervá- ban. Megszoktam és megszerettem a gépeket. Jelentkeztem és bejutottam a tanfolyamra. Nem volt könnyű, mert három műszakra jártam és akkoriban folyamatosan, szombat-vasárnap is dolgoztunk. És fiatal házas voltam. Van egy kisfiúnk. Amikor lecsaptam a könyvet, feleségem biztatott, hogy tanuljam a számtant és a fizikát. De a legtöbbet Nagy Sándor műszaki osztályvezető segített, a gyárban ő oktatott. Megmagyarázta és a gyakorlatban is megmutatta, amit a könyvből nem értettünk. Az is jó volt, hogy Egerbe, a szakmunkásképző-iskola tanműhelyébe járhattunk gyakorlatra. A tanulási időre bért kaptunk és a gyár fizette az útiköltséget is. Sikeresen levizsgáztam, szakmunkás vagyok, beállító lakatosként dolgozom az üzemben. A gyárban 1800 forinttal kezdtem, azóta legalább havi 2000 forinttal emelkedett a keresetem. Huszonkét éves vagyok és egy éve szakmunkás. Ügy gondolom, hogy rendesen megfizetnek. Igaz. jó lenne löbb pénzt kapni, mert a feleségem gyesen van és az OTP-nek minden hónapban törleszteni kell. Két és fél szobás lakást kaptunk. Érdemes iparkodni és tanulni. Amikor lehetséges. szakmunkás-továbbképzésre jelentkezem. Az esztergályos mellé géplakatos szakmát akarok szerezni. Nagy Sándor műszaki osztályvezető: Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évben a tan- folyamot kezdők közül csak a fele végzett. Előfordult betegség, katonai behívó, de a lemorzsolódás legfőbb oka, hogy a falusi iskolában végzett fiatalok többsége nem rendelkezik kellő alappal ahhoz, hogy a szakmunkásképző iskola hároméves anyagát nem egészen egy év alatt megtanulja. Ezután többet kell segítenünk az elméleti és a gyakorlati oktatásban egyaránt. Vas Tibor: gyáregységvezető: Minél előbb 800-ra kell növelni a gyáregység létszámát. Az igényesebb, új termékek még több és főleg jobban képzett szakmunkásokat követelnek. Az oktatásra és a továbbképzésre ezután is nagy gondot fordítunk és a gyár jelentős összeget áldoz. Most csak a szakmunkás- képzéssel, azon belül is csak a felnőttoktatással foglalkozunk, mert úgy gondoljuk, hogv a mindössze hétéves gyáregység számára ez a legfontosabb és legsürgősebb. Tizenöt általános iskolással tanulmányi szerződést kötöttek, Lehet, hogy most többre nem telt. vagy nem akadt több jelentkező. De az biztos, hogy a hevesi és a Tarna- menti iskolákkal folyamatos és jó kapcsolatot kell kialakítani, a felnőttképzést, a szakmai továbbképzést és politikai oktatást folytatni szükséges. Nagy türelemmel és gonddal, a növekvő igények szerint. Dr. Fazekas László „ gazdálkodik a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezet, ahol mindent megragadnak, hogy megváltoztassák a természet káros hatásait-és megvédjék a földet a pusztulástól. Vancsó Jenő, a szövetkezet elnöke mesélte a napokban, hogy nyaranta, amikor a zápor ezt a vidéket sem kíméli, gyakori, hogy egy óra alatt több mint 30 milliméter eső esik, és a meredek lejtőkön gyorsan lemossa a földet. Ezért már csaknem egy évtizede talajvédő gazdálkodást folytatnak a szövetkezedben. Annak idején az Országos Vízügyi Tervező Vállalat elkészítette a közös gazdaság hosszú távra szóló fervét, amely a meredek hegy- és domboldalak termőföldjének védelmét segíti elő. A szajlaiak hozzá is láttak a munkához, és a lejtős területeket, melyek szántóföldi művelésre alkalmatlanok, gyeppel, illetve erdővel telepítették be. A munkába bekapcsolódtak az Erdészeti Tudományos Intézet mátra- füredi állomásának kutatói is. akik a meredek lejtőkön kialakított úgynevezett padkákon gépek segítségével fá- ' kát ültettek, melyek azóta már szépen díszlenek. Som, kökény szirmok A szántóföldi gazdálkodás ezeken a területeken korábban ráfizetéses volt,' így helyette a célszerűbb talajvédő parkerdőkkel hasznosították a lejtőket. A szajlaiak állami támogatással évente 50— —60 hektár erdőt telepítenek, és ezzel újabb területeket hódítanak vissza a terméketlenségtől.! Nemrég egyedülálló munkához kezdtek, az Erdei Termékeket Értékesítő Vállalattal együttműködve különböző gyümölcsöket: sa j meggyet, somot, hársat. csipkét és kökényt telepítettek. Ezekből szörpöket, lekvárt nyernek, amire országosan is szükség van, és jelentős árbevételt jelent a közös gazdaságnak. A talajvédemi gazdálkodás jól segíti a szövetkezetben a szarvasmarha-tenyésztést. Azokon a részeken, ahol régen „kóvu'ágokj .virítottak, . víztelenítéssel új területeket vontak művelésbe és takarmánynövényeket termeinek rajtuk, a növekvő állatállomány ellátására. Ezen a fájón a vöröstarka a fő fajta, melyet kora tavasztól cs?:g legeltetéssel tartanak. A legelőket főleg a lejtőkön telepített gyepékre alapozzák. A vöröstarka-állomány te;et és húst is ad. A húsmarhát főleg exportra tenyésztik. Gvepesíifs a lépőkön A kedvező tapasztala^ igazolták, hogy a gyeptelepítés a legbiztonságosabb talajvédelmi módszer a lejtőkön, amely gazdaságos is. hiszen füvet biztosít az állatállománynak. A szajlaiak terve hosszú távra szól. Az erdősítés és gyepgazdálkodás mellett táblás!lássál és víz- elvezetéssel továbbra is egyre több területet tesznek mű- velhetővé, melyek a takarmánytermelést szolgálják. Az állátállomány évről évre több fehérjedús pillangós takarmányt igényel, melyet részben lucernatermeléssel biztosítanak. Azokon a főleg lejtős részeken, ahol nem terem meg a lucerna, ott a már sikerrel meghonosított koronafürtöt telepítik. .4 szaj- laiak ebben is élen járnak, miután bebizonyították, ez a növény amellett, hogy >6 ta- Icarmány. kiváló talajvédő hatású is. A Bükk alján hegyek, dombok között, nehéz Körülmények között gazdálkodó szövetkezet egy évtizedes tervszerű munkával jelentős sikereket ért el a talajvédelemben. Mintául Szolgálhat, más, hasonló környezeti adottságok között gazdálkodó nagyüzemnek is. A szajlaiak tervszerű munkáját bizonyítja. hogy az idén is hitel nélkül gazdálkodnak. Ebben nem kis része van a folyamatos erdő- és gyepgazdálkodásnak. mellyel évről évre nagy értéket mentenek meg. Mentusz Károly 1978, október 5.. csütörtök
