Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

/ Trágyaszórás - robbantással Országszerte egyre inkább felváltja a hagyományos műtrágya, és szervestrágya-szórást a korszerűbb és gaz. daságosabb robbantásos módszer. Ennek előnye, hogy gyor. sabban, egyenletesebben keveri és teríti szét a földeken a növények fejlődéséhez nélkülözhetetlen tápanyagokat. Ké. pünk a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet azon földjén készült, ahol jövőre kezdik meg a szőlőtelepítést. Meggyullad a gyújtózsinór, és elhangzik Szekrényes József robbantómester figyelmeztető kiáltása: Vigyázat, robbantás! (Fotó: Szabó Sándor) 0 AB-egyenleg Háromnegyed év - négymilliárd forint - jégverés 450000 hektáron r A népgazdaság különböző ágazatában keletkezett ká­rokra és a lakossági biztosí­tásokra háromnegyed év alatt 4 milliárd forint térí­tést — a tavalyinál 11 szá­zalékkal többet — fizetett ki ez Állami Biztosító. A kárté­rítések növekedésében köz­rejátszik az is, hogy egyre több a biztosítás. Kilenc hó­nap alatt például 169 000 új tagja lett a csoportos élet- és balesetbiztosításnak, a CSÉB 80-nak. Ez alatt az idő alatt több mint százezer CASCÓT és 268 000 új lakásbiztosítást kötöttek. 1 A legnagyobb, egymilliárd forintra becsült veszteséget Szabolcs mezőgazdasága szenvedte. Bács megyében a fagy csaknem félmilliárd fo­rint kárt okozott a szőlőkben és a gyümölcsösökben. A Pest megyei gazdaságokat szinte valamennyi elemi csapás súj­totta. A jég országosan 450 000 hektáron pusztított, még Vas megyében is — ahol pedig ritka a jégverés — 60 millió forintos kárt okozott. Az ár- és belvizek pusztításai 400 millió forintra tehetők. A lakossági biztosításokra kifizetett 1,2 milliárd - forint kártérítés 20 százalékkal ha­ladja meg a múlt év azonos időszakáét, a kötelező gépjár­mű-biztosítások alapján nyúj­tott 603 millió forint, pedig 36 százalékkal több a tavalyinál. Jönnek majd e tàîîîicnrcik Utak, terek, városok Ma még senki sem tudja megmondani, hogy vajon milyen is lesz az idei tél. Korán beköszönt-e, vagy csak az új eszten­dővel érkezik? Tomboló hóviharokat hoz-e, vagy pedig olyan enyhe lesz, hogy a kamrában rozsdásodnak majd a gyerekek szánkói? Sportnyelven szólva: a kilátás többesélyes. A vá­rosgazdálkodási vállalatok szakemberei — Egerben, Gyön­gyösön és Hatvanban — nem tippelgetnek, ők a legrosszabb­ra, a havas, kemény télre készülnek ezekben a hetekben. Erről a télváró, -fogadó munkáról készítették munkatársaink az alábbi összeállítást. Két speciális gépre még szükség lenne Gyakorta látjuk, amint az ügyes utcaseprő gép lassan végighalad a megyeszékhely főutcáján, máshol a locsoló­autó elől ugrunk el — dol­goznak a városgondozási üzem munkásai, gépei. Egerben ennek a vállalat­nak — az évszaktól függet­lenül — csaknem 350 ezer négyzetméter járda.-, út- és térfelületet kell tisztán tar­tania. — Ez a munka főként a téli hónapokban követel nagy erőfeszítéseket tőlünk, an­nak ellenére, hogy ilyenkor szinte minden dolgozónkat a hóeltakarításra, az úttisztí­tásra vezényeljük — mondta a téli felkészülésről folyta­tott beszélgetés alkalmával Rozsnaki István, az egri vá­rosgondozási üzem vezetője. A tapasztalat azt mutatja, hogy a télre nehéz felké­szülni. Bár mindent meg­tesznek az üzem vezetői és dolgozói, egy hirtelen hóvi­har mégis ' órákra lelassít ja, olykor-olykor majdnem megbénítja a közlekedést. — összeállítottuk az ui- eatisztitás fontossági sor­rendjét. A legfontosabb a MEZŐGÉP és a Finomsze- relvénygyár közötti szakasz megtisztítása a hótól, síkos­ságtól. Aztán azok az utak következnek, amelyeken a tömegközlekedés zajlik. Ez­után kerülhet csak sor a többi, csaknem száz egri ut­ca. tér letakarítására. Sokan nem ismerik ezt a fontossá­gi sorrendet, többnyire ezért vádolnak bennünket lassú­sággal, felkészületlenséggel ott, ahová csak később ju­tunk el... A sorrend az idén sem változik, ha lezúdul a hó. Szükség esetén egy speciális gép — sószóró, hótoló, hó­maró is egyben — áll ren­delkezésre, s egy Skoda gép­kocsira, valamint négy, az útépítésnél használt gépre is percek alatt felszerelhetik a hóekét, a tolólapot. A hó el­szállítására egyszerre 10—12 billenős kocsit tudnak kül­deni, s 250—300 embert ál­líthatnak a gépek, a szállí­tójárművek mellé. — Az elmúlt télen 1600 tonna sót használtunk fel, most a készletünk 2200 ton­na. Mintegy 60—70 köbmé­ter sós homokot már elő is készítettek a dolgozóink, számítva az őszi, kora téli síkosságra. Ezt a mennyisé­get főként a járdák, a terek mentén levő ládákba he­lyeztük el. 50—60 ilyen tá­rolóedényünk van, decem­ber végéig várhatóan ka­punk még 15 műanyag táró. lót. A városgazdálkodási vál­lalatnál nem állítják, hogy a felkészülés ellenére nem jö­het közbe valami: egy, na­pokig tartó, nagyobb hava­zás óriási feladat elé állíta­ná az embert és a gépet egyaránt. Az egyik oka en­nek az, hogy a szűk egri utcákban nehezen tudnak a jelenlegi gépekkel dolgozni, az ember teljesítőképessége viszont véges. A másik ok: hiányzik még egy speciális téli munkagép és egy hófel­rakó berendezés. Ha ezek meglennének, bizonyára nyugodtabban alhatnának az üzem vezetői, akik a téli gondok enyhítésére kérik a város lakosságát és az intéz­ményeket, vállalatokat: — Nem szeretünk arra hivatkozni, hogy mindenki­nek, minden közintézmény­nek kötelessége lenne a sa­ját portája előtt eltakarítani a havat, ezzel ugyanis a mi Páliunkról vennének le a teherből. És a város is szebb lenne, az utcái pedig ke­vésbé balesetveszélyesek, mint korábban... (-s) utak, nyúlós köd, fröccsenő latyak, kátyúsra fagyott utak, söpretlen járdák. Nem a dialektika kedvé­ért. de mondjuk úgy: a két ellentétes képsor egyetlen valósággá olvad a gyakorlat­ban. — Felkészültünk a télre — közli Majtényi Sándor, a gyöngyösi Városgondozási Üzem vezetője. — Reméljük, mint, eddig, az idén sem, lesz fennakadás a városi közle­kedésben, bár...! Erre a befejezetlen mon­datra oda kellett figyelni azonnal. Kíváncsiskodó kér­déseinkre aztán kikerekedett a teljes válasz. Mindenek­előtt a tény. hogy a városon átmenő főútvonalak karban­tartásáról az üzem a KPM útépítőivel együtt gondosko­dik. Ha úgy kívánja a hely­zet, nem egymásra mutogat­nak, hogy ez őrá tartózik és nem énrám, hanem küldik a gépeket havat felszedni, sóz­ná. utat kiszabadítani. Gé­pek. Az üzem a két locsoló­autót felszereli hóekével és így használja az út rendbe tételére. Traktor vontatja a sószórót és hét teherautó áll készen arra, hogy az eltaka­rításban segédkezzék. Só. Megtörtént már, hogy éppen akkor fogyott el, amikor a legnagyobb szükség lett vol­na rá. Az idén ilyen nem fordul­hat elő. Máris több mint ezerhatszáz mázsa só vari raktáron, de a teljes készlet eléri majd a háromezer má­zsát. A homok sem lesz gond. mivel abból állandóan nagy mennyiség található az üzem telephelyén. Ha kell, az üzemnek mind a kétszáz­ötven dolgozója a hó eltaka­rításában. szorgoskodik. Ide­gen munkásokra nem is szá. mitamak, mert ezt pénzügyi lehetőségünk sem enged! meg. Amikor a meteorológiai előrejelzés havat jósol, akkor elrendelik az ügyeleti szol­gálatot. A készenlét is arra jó, hogy rövid idő alatt moz­gósítani lehessen annyi em­bert, amennyi éppen kell a hó eltakarításához. Bizonyos fontossági sor­rend szerint végzik ezt a munkát. A sor elején a mentők állnak, aztán a kór­ház, a rendőrség, a tanács, az iskolák következnek. A közterületek rendbetételéért az üzem a felelős, a járdák összekötő szakaszainak a tisztításáért is, de a járdák rendje már arra tartozik, aki a ház tulajdonosa, akár, ma­gánszemély legyen, akár az Ingatlankezelő Vállalat a ta­nács megbízásából. Gyakran előfordul. hogy az utakat felszívja a fagy, kátyúk keletkeznek az asz. faltburkolaton és gödrök fe­nyegetik a közlekedőket a zord időjárás szakaszában.­— A veszélyt adó kátyú­kat azonnal eltüntetjük -r mondja a .Városgondozási Üzem vezetője. — A kisebb lyukakat pedig attól függő­en foltozzuk be, ahogy s pénzünk erre a rendelkezé­sünkre áll. Ügy is mondhat­nám, csupán pénzkérdés az egész. Mi tanácsi felügyelet­tel dolgozunk, ez a felada­tainkat is meghatározó tény. Az elmondottak alapján nyugodtan nézhetünk a tél elé. várhatjuk á pillengő hó- pihék bukdácsolását, táncát, és ha az is eszünkbe jut ugyanakkor, hogy ezekből a csillogó hőpelyhebből fröcs­kölő latyak is lesz. útaka­dály is lesz. bofeatörő vészé, delem is lehet, bizakodva emlékezhetünk az illetéke« szavaira. « ___.... (<mfí F ejlesztették a gépparkot Nem lesz fennakadás, bár... Műért van a» ha halljuk a szót: hó, mindjárt a kará­csonyi fényes-havas estére gondolunk, a kacagva, sikol­tozva ródlizó gyerekeikre, a porti óban. srflécrp és myésebb ilyenkor: —- Csúszós, surranva suhanó csak a legkeser- ember mondja járhatatlan Hatvanban megnövekedtek a költségvetési üzem téli gondjai. Ezzel fogadott ben­nünket Deák László részleg- vezető, s mindjárt hozzáfűz­te indoklását. Amíg a koráb­bi években csak a város ut­cáira, tereire kellett gon­dolniuk, addig,az idén Pető- fibánya területére is kihat munkájuk. Ez összességében 350 ezer négyzetméternyi közút, illetve park tisztán tartásának, hő- és jégmente- sítésénék feléi meg:. — A megszaporodott fel­adatra úgy érzem, , kellően felkészültünk, ez,erre vo­natkozó tervezet összefügg a A horti sikerek kovácsa T Megszállott embernek tart­ják, akinek mindene a mun­ka, a termelés. Az agrotech­nika, a szervezés, az új foly­tonos keresése tölti be életei. A G alga-völgyből indult las­san negyedszázada már a tú­rái parasztcsalád egyetlen gyermeke, és a közeli zöld­ségtermő vidéken érte el ed­digi sikereinek legtöbbjét. r Sára Mihály, a horti Kos- isuth Termelőszövetkezet fő- mezőgazdásza, ma már iga­zán horfinak vallja magát, és gyökeret vert ebben a falu­ban. Sok buktató volt életé­ben, amíg idáig eljutott. Az ötvenes évek derekán friss diplomával a kezében érke­zett Poroszlóra, az akkori állami gazdaságba. A külvi­lágtól szinte elzártan, a két- útközi tanyán látott munká­hoz. Két esztendeig volt gya­kornok, kevés fizetéssel, ne­héz körülmények között. — Ott a tanyán sokszor még víz sem volt. — kezdi emlékezését a főmezőgazdász. — Négy kemény telet éltem át az Alföldön., ahol a csi­korgó hidegben havat ol­vasztottunk a reggeli mos­dáshoz, mert a kút befa­gyott. Mozi. nem beszélve a színházról, szinte ismeretlen volt arra, pedig mint egye­temista. abhoz is hozzászok­tam és nagyon hiányzott. Mégsem futamodtam meg, hanem maradtam, vállalva lit eeUesaeí^ket. Olyan nagy­szerű igazgatóm volt, mint Góczán József, aki mindig az egyszerű emberek megbe­csülésére tanított. Most utó­lag visszapillantva, hálás va­gyok bölcs, intő szavaiért. Négy és fél évig voltam Po­roszlón és már mint kerület­vezető mentem el onnan. Ezután rövid időre a Hatva­ni Cukorgyár célgazdasága következett, ahol szerettem volna maradni. Ám életem egyik legnagyobb meglepeté­se ott ért, amikor áz ötvenes évek végén a termelőszövet­kezeteket szervezték. Ebbe én is belecsöppentem. Egyik nap jöttek a szülőfalumból, Túráról, és kértek, hogy menjek haza, segítsek a szö- vetkeztet megalakításában. Nem mondtam nemet, bár tudtam, hogy nem lesz köny- nyű, hiszen senki sem pró­féta a saját hazájában. Ám szerencsésen történt, mert rögtön főmezőgazdász lettem az Üj Úton Termelőszövet­kezetben. A főkönyvelő pe­dig szintén velem jött Hat­vanból. azóta már ö az elnök az egyesült túrái és galgahé- vízi szövetkezetben. Sára Mihály egy évtizedig dolgozott szülőfalujában, és lassan egy évtizede már an­nak. hogy Horton, is meg­találta önmagát. — Újsághirdetés útján pá­lyáztam meg a főmezőgazdá­szi állást — sorolja tovább, — és at kerül tern. Hortr.su.. A. hasonló adottág és Túra kö­zelsége vonzott. Üj emberek közé kerültem. • Otthon, a Galga mentén megszoktam, hogy becse volt a papriká­nak, a paradicsomnak, és ezt tapasztaltam itt Horton is. Szorgalmas, nyílt embe­rek közé jöttem. Nem ment könnyen a beilleszkedés, de az idő múlásával azért mégis, csak sikerült. Amit hiányol­tam, amikor idejöttem, azt utólag fokozatosan, követke­zetes munkával elértem. Tíz évvel ezelőtt fegyelemhez, rendhez, szokott gazdákra ta­láltam, ám a tudomány új eredményei, az új fajták, a korszerű gépek nehezen ter­jedtek el. Például a lucerna­betakarításhoz ugyan meg­voltak a gépek, mégis kézzel kaszáltak, mert nem na­gyon hitték, hogy azzal is le­het. Aztán amikor kipróbál­tuk, sokan megmosolyogtak, hogy mit akarok én, megvál­tani a világot? Pedig nem ezt akartam. Neon volt könnyű meggyőzni az embereket, hogy szükség van például a vetőgépre, meg, hogy vessünk jugoszláv kukoricafajtákat is, ne csak a hagyományosakat. Azt mondták, megszállott va­gyok! Ezt szívesen vállaltam akkor isi és vállalom ma is. Évek alatt eljutottam oda, , hogy az emberek már meg­értik, ha kell, akkor napi 14 órán át is vetik, a búzát, mert Mattes máskor nem lehet. Persze olyankor én is ott vagyok kö­zöttük mert igénylik a fokozott törődést, hogy többet tud j ak gondjaikról, örömeikrőL A horti sikerek kovácsa szerencsésnek tartja magát, hiszen közel került azokhoz az emberekhez, akik nem könnyen fogadták be. — Tíz évvel ezelőtt még 14 növényt termeltünk — magyarázza határozottan —, ma öttel foglalkozunk. A fő, továbbra is a kertészet, a nagy hagyományokkal ren­delkező paradicsomtermelés. Három termelési rendszerhez csatlakoztunk, aminek je­lentős eredményei vannak. Üj gépek, korszerűbb mű­trágyák és növényvédő szerek zást jelzik. Ott vannak példá­ul a kombájnosok, ezek ja­vát tíz évvel ezelőtt toboroz­tuk, akkor 18—20 évesek vol­tak. Szívesen fogadták az új technikát, megtanulták a gé­peket kezelni és szeretni. Sára Mihályt három éve a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntették ki Azóta is megszállottja szakmájának, úgy mint régen: — Itt építettem házat. Hor­ton, A három fiam közül ket­tő innen került egyetemre. A legkisebb még általános isko­lás. Egy évtized távlatában most már minden ide köt, főleg a gazdaság, melynek jelenét építjük, s a jövőjét tervezzük. „ ­Meafruz Károly KPM gyöngyösi ssakmémSk­ségének irányelveivel — mondotta a részlegvezető. Hogy mire kell figyelmünket kiterjeszteni? Időben biztosí­tottunk és raktároztunk 900 mázsa ipari sót, amelyet ho­mokkal kevertünk. Bővitet­tük gépparkunkat is. A meg­levő két sószóró és egy hó­eke mellé vettünk egy továb­bit, valamint egy kistraktort, amellyel a közterületen levő parkokat, járdákat tisztítjuk a téli csapadéktól, hordalék­tól. Ugyancsak sikerült meg­felelő létszámú mtinkáscso- portokat kialakítanunk a kü­lönböző feladatok elvégzése­re. Kampánymunka idején a köztisztasági részleg ötven dolgozóját tudjuk bevetni a hócsatába. S ha ez sem elég, ott a kertészet huszonöt al­kalmazottja. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy kritikus, napokig tartó hóesésben, ól­mos esőben elhárítunk min­den közlekedési akadályt. Későbbiek során arról in­formált Deák László, hogy ar­id ó járási körülményektől függően november elején, de legkésőbb a hónap derekán megkezdik az éjjel-nappali ügyeletet, s készenlétbe állí­tanak négy teherautót is hó­szállítás, illetve az útakadá­lyok leküzdésére. S miként az utóbbi esztendőkben, úgy az idén sem korlátozódik ez a ténykedésük a város, illet­ve Petőfibánya közigazgatási területére. A járművek, bu­szok mentésénél, a hóakadá­lyok eltüntetésénél — együtt­működve a KPM gyöngyösi ügyeletével, a mentőállomás­sal, a helyi rendőrkapitány­sággal és a Volánnal — a megye nyugati részén bárhol bevetik „különleges alakula­taikat”. A „hírszerzésben” a rendőrkapitányság URH-vo. nala nyújt segítséget a köz­tisztasági embereknek. Végezetül jegyezzük let megtörtént a hóeltakarítás, ban részt vevő gépek műsza­ki szemléje, éspedig különö­sebb hibaforrás földerítése nélkül. (m. gy.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom