Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-26 / 253. szám
A gyermekek kedvére Új turistatérkép-sorozat készül Csak játék és játék, három napon át. szinte megállás nélkül, és a résztvevők a legkülönbözőbb korosztályhoz tartoztak. De valamennyien szinte szenvedélyesen szeretnek játszani, ez, volt a legszembetűnőbb közös vonásuk. Mindez pedig történt a Gyermekj&tszo ^műhely és fórum — Gyöngyös, 1978. elnevezés szerint, ami önmagában sokkal bonyolultabb megfogalmazás, mint amit a lényege ad, vagyis: a játék. Mire volt ez jó? — kérdezhetjük hangosan. Miért kell összebolondftóni Zalától a Nyírségig az emberek százait. ha csak arra való minden, hogy a megjelentek úgy istenigazából kijátsszák magukat? Ennyire jól megy nekünk? Ennyire. Mert ennyire fontos, hogy a fiatalok minden gátlástól mentesen, önmagukat adva, kedvüket töltve megtanuljanak játszani, megtanuljanak együtt örülni a jónak és a szépnek, az életük ezáltal is gazdagodjék és táguljon lelkiviláguk is. Nem túlzás ilyen messzire vivő következtetéseket megfogalmazni néhány amatőr együttes összejövetelének ürügyén? Nem. Persze, mindazok, akik részt vettek ezen a gyöngyösi háromnapos tapasztalatcserén, nagyon is elfogultak az iránt, amit ők maguk is művelnek, amely a műkedvelő előadóművészetnek egy nagyon sajátos ága: csak a gyermekkorú nézőknek akar nyújtani szép élményeket, de lehetőleg úgy. hogy a közönség ne csupán befogadó közég maradjon, hanem maga is cselekvő részese 1 égvén az előadásnak. Aktivizálni is akar ez a falta játékmód. Merészség lenne azt állítani, hogy ebben a törekvésében már kíkrfstályosltott megol- . -, ---------------------------\ E lőször Magyarországon Országos gyermekkönyvhét Sók-sok társadalmi szervezet, minisztérium, országos főhatóság fogott össze, hogy a jövő évi gyermekek éve beharangozásaként sor kerülhessen hazánkban először au országos gyermekkönyv, hét rendezvénysorozatára. Az Összefogás eredményeként létrejött országos szervező hlzottsáa irányításéra! a Móra Ferenc J Húsán! Könvv- kladó és a Magyar Könyvkiadók és Könvvteriesztök Fovesittése szervezi ezt a figyelemre méltó rendezvénysorozatot A hét Célfá. hoOíi alkalmat adion a gnerrnekirodalom riSrszerfl.Sltfsóre hooy *rő- ,-risse a ősiemnek és könyv Ifooeeolatát, meoszerret—e n gstertvnlf ás könttv találkozását, hnozi feV’oit't az olvasás <rán*i tudatos igényt az óvodai és általános Iskolai korú gyermekek körében. A cél eléréséhez termé- m»*esen s-ükség van a könyvtárosok. népművelők segítségére, akik az úttörő- vezetőkkel és rtedaoógy sokkal eoviltt a leghatásosabb módszereket tudták alkalmazni a OvermekkÖmivhét rendezvényein. Hogy ez a hét a könyv és a gyerekek találkozásának megfelelő fóruma lehessen, részletes forgatókönyvét adtak ki. amelyek felhívásokat, javaslatokat ajánlásokat tartalmaznák az úttörőcsapatok, a különböző közművelődési intézmények számára. Qjsesm lén. október 24.. csütörtök dások sora létezik, ahogy azt sem szabad feltételezni, hogy a célhoz vezető út is teljesen ismerős, de még a szakmán belüli lehetőségek sem kiforrottak. Tehát minden a kezdés, a kísérlet állapotában vergődik, és ezért is kell a gyöngyösihez hasonló minél több összejövetel, hogy a nézeteket akár szembe is lehessen állítani egymással, hogy a szakemberek tanulhassanak a mások produkcióiból, hogy önmagukat is formálva alakítsanak másokat is, A közművelődésnek egy olyan területe kapott otthont három napra ebben a mátra- alji városban, amelynek alig van még múltja, de a jövője annál merészebb lehetőségeket kínál. A gyermekkel foglalkozni egyben a nevelés követelménye Is. Mivel a? iskolai oktatásban aránylag kevés lehetőség nyílik a színjátszó művészet tájaira elkalandozni. ez a gyöngyösi ösz- szejövetel ezért hiányt is pótol. Hogy mennyire igaz ez a megállapítás, a néhány éves és az alig tízéves szereplők felszabadult játéka adta a bizonyságát. Érdemes a vita és tapasztalatcsere egyik mondatát kiemelni, amely így hangzott: — Alkotó embert csak alkotás közben lehet nevelni. Márpedig mi alkotó embereket akarunk, mert csak ilyen módon tudjuk nagyon humánus céljainkat minél hatékonyabban és rövidebb idő alatt megközelíteni. A gyöngyösi gyermekjátszó műhely három napon át erre nyújtott jó lehetőséget, a házigazdák sokoldalú figyelmessége révén is. Érthető a kívánság, aminek hangsúllyal adtak hangot: jó volna évente visszatérően megrendezni ezt a tapasztalatcserét, mert a jókedvű, a közösségben természetes módon részt vevő ember kiformálása alapkövetelményünk. Október 31-én a város utcáin hömpölygő, a békét és a békés forradalmat ünneplő tömeg mindenesetre úgy gondolta, hogy valami végleges és új kezdődik Magyarországon. S talán alig páran voltak közülük anhak tudatában, hogy milyen súllyal nehezedik a fiatal magyar demokráciára a „hogyan tovább’* kérdése. A régi lerombolását milyen új építése követi? A rendszer romjai a kezdetet vagy a véget jelképezik? A tanácstalanságot, az elképzelések különbözőségét jól jellemzik Babits Mihály szaval: „Micsoda forradalom ez? Polgári forradalom? Negyvennyolcas szabadságforradalom? Nacionalista? Vagy antina- eionalista forradalom, vörös forradalom, szocialista, társadalmi? Magyar vagy emberi? Vagv éppen à bölsevi- ki anarchista szellemének első és még álcázott kirobbanása a Rend palackjából? Máshogyan látja minden párt, máshogyan minden osztály, igazán mint egy varázstüneményt: mindenki a maga szíve szerint látja! És mindegyik mást is vár tőle. . .'* II hatalom jellege Persze, a hatalmon levők azért tudták, hogy mit akarnak. Helyesebben, hogy mit nem. Már közvetlenül a győzelem utáni órákban ezer tánújelét adta a mi 1918-as demokratikus forradalmunk annak, hogy mennyire a polgári talajon áll. A városban tízezrével, az országban százezrével található fegyverek összészedése, a pacifikálás, a forradalom befejezéOrvos ezerhétszáz üzemben Az üzemi orvosok és a munkaegészségügy! szakemberek együttműködéséről kezdődik kétnapos országos tanácskozás október 26-án Győrött. ★ Deregám Gábor, az MTI hírmagyarázója írja: 1971-től 300-zal nőtt — s 1700-ra emelkedett — azoknak az üzemeknek a száma, ahol fő-, vagv részállásban üzemi orvos működik. Munkájuk fontosságát jelzi, hogy a gyógyítás mellett megkülönböztetett figyelmet fordítanak a foglalkozási betegségek megelőzésére. Míg korábban számos munkahelyi vezető idegenkedett alkalmazásuktól, mára megváltozott a helyzet. Felismerték az együttműködésben rejlő előnyt. Nőtt e speciális orvosi munkaterület becsülete maguknak a szakembereknek a körében is. Ezzel magyarázható hogy hét év alatt 400-ról mintegy 650-re emelkedett a főfoglalkozású, és 850-rŐl 1200-ra a részfoglalkozású üzemorvosok száma; 50 százalékkal kevesebb a betöltetlen állás Is. Az eredményesebb megelőző munkát szolgálja az üzemi orvosi és a munkaegészségügy! hálózat együttműködése is. Az Egészség- ügyi Minisztérium 1975-ben kibocsátott szakmai irányelve utal arra, hogy az üzemi orvosok és a KÖJAL-ok keretében dolgozó munkaegészségügy! szakemberek tevékenységének azonos a Célja. Indokolt tehát, ha tapasztalataikról, vizsgálataik eredményeiről rendszeresen tájékoztatják egymást, és együttműködnek a megbetegedések megelőzésében. Erre elsősorban a főállásban dolgozó üzemi orvosoknak van módjuk. Ezért a minisztérium lehetőleg a főállású munkahelyek számának pvarapítását szorgalmazza. Az utóbbi három év tapasztalatai e téren is kedvezőek. A Hépköztársaság sének hirdetése, a megálljt- kiáltás, az áldozatok százait követelő kíméletlen rendcsinálás, a népi öntevékenység lecsendesítése-leszerelése, egyszóval áz addigi eredmények legalizálása azonnal megindult. Bár ezek az eredmények egyelőre még a jövő Ígéretei voltak. A kormányban részt vevő valamennyi erő egyetértett a magántulajdon fenntartásában, a feudális akadályok többé-ke- vésbé következetes lebontásában, a formájában még tisztázatlan függetlenségben és a történelmi Magyarország területi integritása fenntartásának szándékában. Úgy vélték, hogy ezeket a célokat csak valamilyenfaj- ta nemzeti egység összekovácsoláséval érhetik el, s ezt a nemzeti egységet demokratikus-polgári alapon látták — kül- s belpolitikai okok miatt — leginkább megvalósíthatónak. Ezért vált jellemzővé a kormány tevékenységére a kétfrontos harc és a kétirányú kegyosztogatás, az ellenforradalom és a forradalmasodó néptömegek elleni küzdelem ugyanúgy, mint a mindkét félnek, valamennyi osztálynak gesztusokat nyújtó politikai párt- talanság. a döntésképtelen határozatlanság. Maga Károlyi írta, hogy „amit ez a kormány csinált, amolyan 50 százalékos egvezkedés volt a régi és az új rend között”. De hát a hatalom polgári volt. s a kétfrontos harc nem egyforma eréllyel folyt, a csanások nem egyenlően oszlottak meg. Találóan jegyzi meg Hajdú Tibor, a korszak történésze: „Ebben a történelmi pillanatban a polgári demokrácia fő funkciója nem az volt. hogy megvédje a demokráciát áz A növekvő belföldi turistaforgalom, az ugrásszerű motorizációnövekedés — Szükségszerű velejárójaként — a térképigények nagymérvű növekedését is maga után vonta. Sőt, az új igények nemcsak mennyiségi vonatkozásban jelentkeztek, hanem tartalmi és kiviteli megoldásban korszerűbb, újabb és gazdagabb térképek megjelenését várja a nagyközönség. öt éve már, hogy a Kartográfiai Vállalat egy nagyszabású térképmű elkészítésébe fogott, egy új földrajzi alaptérképrendszer kivitelezésébe, amelynek keretében az egész országról — különböző méretarányú — tárképsorozatok készültek és készülnek. Ennek részeként a vállalat 40 különböző méretarányú turistatérkép megjelentetését tervezi. E turistaönkényuralom ellen, hanem hogy megőrizze a polgárit a népivel szemben, a fennálló határokat az új nemzeti törekvésekkel szemben.” A kormányzat egyensúlyozó és lavírozó politikája csak addig lehetett eredményes, amíg a szociális és nemzeti célok megoldásában a siker reményével kecsegtethette az őt támogató tömegeket. Így is csak állandó kormányzati válságokon keresztül sikerült a forradalom kényszercsinálta vezetőinek felszínen maradniuk. Ám az év végére kiderült, hogy a Nemzeti Tanácsban megtestesülő nemzeti demokratikus egységfrontot még ez a politika, még Károlyi Mihály mindenkitől elfogadott és tisztelt személyisége sem tarthatja sokáig felszinen eredeti formájában. Egyre erősebb támadások érték a rendszert mindkét oldalról, egyre inkább fokozódott a váltakoztatást követelők hangereje és befolyása. A Közép-Európában csak Magyarországra jellemző politikai-hatalmi patthelyzet, a gyakorlatilag kettős hatalomnak tekinthető régi közigazgatás-helyi tanácsok egymással párhuzamosan létező és harcoló hatalmi szimbiózisa eredményezte aztán, hogv a bel- és külpolitikai széljáfás változásainak hatására előre, a proletárdiktatúra irányába, de hátra, az ellenforradalom felé is lehetséges volt a kibontakozás. Mint ahogy ténylegesen történt is. Fejlődési rendellenesség Magának az egyensúlyozó tétovázásnak, a tényleges hatalom nélküli kórmányzástérkép-sorozat kiadásának célja, hogy lehetőleg minden turisztikailag érdekes területről álljon rendelkezésre a nagyközönség számára egy megfelelő részletességű, friss térkép, s hogy a térkép- ismeret és -használat oktatását megkönnyítse áz iskolások körében. Ezért a turista- térképeken — egy, a területre jellemzőbb részről — melléktérképként egy részletes oktatótérkép is helyét foglal. A vállalat a térképek szerkesztésében a rendelkezésre álló legrészletesebb térképi alapokat használta (1:10 000, 1:25 000), aktualitását helyszínelésekkel biztosította, melynek során több tucat intézmény adatait használta fel. A Magyar Természet- barát Szövetség közreműködésével bevonta a tartalom lektorálásába a térképalbizottság munkatársait is. s nak pedig egyértelműen az volt a legfőbb oka, hogy Magyarországon nem alakult ki öntudatos, politikailag érett és aktív demokratikus polgárság, amely egy gyökeresen új demokratikus államgépezet hordozója lehetett volna. A „forradalmi” kormányzatnak választási lehetősége volt az országra telepedett régi állami bürokrácia és a tömegmozgalmakban kifejlődött radikális népi szervek között. A választást lehetőleg és nyíltan elodázni igyekezett, de ténylegesen a régi mellett tette le a voksát. Ezzel egyben az új rezsim végső sikertelenségét is bebiztosította: belülről a kielégítetlen nép és a kifelé gravitáló nemzetiségek, kívülről pedig a farkasétvágyú antant és a születő utódállamok harapófogójába kerülve 1919. március 21-én rövid úton összeomlott. Átadva helyét az abban a történelmi pillanatban lehetséges egyetlen alternatívának, a munkáshatalomnak. .. De addig még hosszú volt az út. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy „a kormány visszariadt az állam gyökeres átformálásától, ami csak valóban forradalmi úton, a szakszervezietek, a tanácsok és más demokratikus szervezetek részvételével volt végrehajtható, s az egész burzsoázia heves ellenállását váltotta volna kl. A kormány nem léphetett túl polgári korlátain...” (Hajdú Tibor) A köztársaság kikiáltása Az államforma problémája — helyesebben az államforma megváltoztatásának ügye — az őszirózsás forradalom egyik alapkérdése volt. Nem felesleges kitérő tehát, ha ezt a problémát kissé alaposabban is megnézzük. A tömegek túlcsorduló köztársasági érzelmei mindezt a térképek lehető legjobb turisztika-tartalmi vonatkozásának elérése céljából tette. Annak érdekében, hogy az illető területről a térképolvasónak teljesebb ismerete legyen, a turistatérképek hátoldalán egy rövid,’ de minden lényeges sajátságra kiterjedő monográfia szerű összeállítás foglal helyet, geomorfológiai térképpel, tömbszelvénnyel, távolságmutatóval, s a legfontosabb nevezetességek grafikáival. Ezáltal joggal reménykedhetünk abban, hogy sikeresen elégíthető ki a nagyközönség azon Igénye, amelyet a vállalattól elvár. Térképünk a közeljövőben megjelenő, illetve az igények szerint kiadásra kerülő turistatérképek címét, méretarányát és az ábrázolt területet mutatja be. — TERRA — ellenére a legalitás köpönyegével takarózó kormány Jó két hétig eltotojázott az üggyel. Holott még az új népvezetők körében is általános volt a hangulat, hogy ha záros határidőn belül nem történik valami, .akkor napok alatt bennünket elsöpör a nép viharzó akarata”. (Garami Ernő) Már november elején hatalmas munkásgyűlés tiltakozott a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) téren „az ellen, hogy a Nemzeti Tanács kebeléből megalakuló új kormány a királynak tett esküje alapján kezdje meg működését. A Nemzeti Tanács szuverin hatalmát Magyarország dolgozó népe. a munkások és katonák adják meg, ennek megerősítéséhez semmiféle királyi hozzájárulásra szükség nincs.” A gyűlés és más tömegmegmozdulások, petíciók is követelték a köztársaság azonnali kikiáltását. Károlyiék, bár tisztában voltak a közhangulattal és egyre inkább befolyása alá kerültek, a „törvényesség” s nem a forradalom útját Járták végig ebben az ügyben is. Az uralkodót ugyan egyelőre nem tudták rávenni a lemondásra (detronizálm eszükbe sem Jutott, helyesebben nem merték), de IV. Károly a kormánynak végül is szabad kezet adott. Az azonban egészen november 16-ig húzta-halasztotía az ügyet, amikor is végül tragikomikus, kisszerű alkot- mán.yoedis játék és nagyszerű, hatalmas, önfeledt Országház téri tömeggyűlés keretében kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. Az igazi problémákat, a szociális és a nemzeti kérdést ózonban ez az egyszeri aktus alig érintette. (Folytatjuk) Oérer Miklós Következik: (5. A társadalmi probléma) G. Molnár Ferenc A béke forradalma 4.
