Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
Parlamenti ülésszak előtt Életformáié vitával Az Építőipari Számítástechnikai és Ügyvitelgépesítési Vállalat XI. kerületi központjában átadták az. építésügyi ágazat második nagy teljesítményű számítóközpontját. Az NDK gyártmányú berendezés lehetővé teszi, hogy még több vállalatot bekapcsolhassanak a számítógépes adatfeldolgozásba, munkaszervezésbe. A képen: az új számítóközpontban. (MTI fotó — Balaton József felv. — KS) Túl a nehezén Megmérettek az állami építők NEMRÉGIBEN ÉRDEKES PER foglalkoztatta az amerikai közvéleményt. Egy 39 éves volt haditengerész feljelentette a University of California egyetemet, mert száz orvostanhallgató között tizenhat négert is felvett, és mint Allan Bake, volt tengerészhadnagy állította, a négerek miatt utasították el az ö, a fehér ember felvételi kérelmét. A kétlépcsős kaliforniai bíróság. majd az USA Legfelsőbb Bírósága elmarasztalta az egyetemet és ítéletében kötelezte a felperes felvételére. Annak ellenére, hogy a University érvelése nagy igazságot tartalmazott: a szerencsétlen helyzetben élő faji kisebbségek mind több olyan orvost kívánnak, akik közülük származnak, mert ők megkülönböztetett gonddal, lelkiismeretesen törődnek társaikkal. A Water- gate-ügy óta nem volt olyan jogvita, amely az amerikai közvéleményt ennyire foglalkoztatta, felkavarta volna. Egy másik amerikai alkotmányi vita tengeri kígyóként vonaglik évtizedek óta: legyen vagy ne legyen több joga Amerika őslakóinak, az indiánoknak?! A jogbiztosítás ellenzői éppen a személyi jogokra, a demokráciába hivatkoznak, s ugyanezt teszik azok, akik tapsolnak a tengerészhadnagy javára tett bírósági döntésnek. Az egyetemi vitánál azt mondják a demokrácia nevében: még egy szerencsétlen, elmaradott helyzetben levő kisebbség sem jogosult kiemelt segítségre, mert az sérti az emberi egyenlőség jogát. Az indiánok joghoz juttatását szintén hátrányos helyzetbe hozná az indián rezervátumok területén élő fehér embereket és ez antidemokratikus lenne. Szenzációk? A demokrácia, az alkotmányosság szenzációi? A lapok szerint valószínűleg hiszen első oldalas eseményként tálalták azokat. Számunkra szokatlanok, sőt ismeretlenek azok az alapokok, amelyek kiválthatnak négervitát, indiánvitát olyan hamis hangvétellel, mint az idézett eseteknél az uralkodó nézetek hangvétele: nem lehet a bajba jutott embereken segíteni, mert az ilyen magatartás sérti azok személyi jogait, akiknek nincs semmi bajuk. Sajátos érvelése és jogi agressziója az egy olyan társadalomnak, ahol azok a kevesek a hangadók. akiknek „nincs semmi bajuk”. A bajnélküli élethez való alapvető jogukat éppen azáltal garantálják, hogy csínján bánnak e jogosultságok kiterjesztésével. A JELENSÉGEK LÉNYEGE megmagyarázható olyan statisztikai adatokkal, amelyek nem önmagukban való számsorok, matematikai bűvészfeladványok, hanem társadalmi politikai töltésű mutatók A mi társadalmunkban például a többség a hangadó és nyilvánvalóan ezt fejezik ki azok a parlamenti százalékos mutatók, amelyek a 352 képviselő foglalkozásbeli megoszlását jelzik: munkás 44,6 százalék, paraszt 13,6 százalék, értelmiségi 41,5 százalék, egyéb foglalkozású 0,3 százalék. Az olasz parlamentnek jelenleg több mint 900 tagja van: 150 ügyvéd, 5 ügyész, 10 bíró, 171 tanár, 80 újságíró, 36 orvos. 19 mérnök, 160 tisztviselő, 27 vállalkozó, 3 tábornok és mindössze 23 munkás, akik közül 17 a kommunista párt jelöltjeként került a parlamentbe. Ami pedig a vitákat illeti, aligha kell nyárspolgároknak neveznünk magunkat azért. mert örülünk annak, hogy túljutottunk a hatalmi harcok izgalmain, mesze vagyunk a volt uralkodó osztályok parlamenti manipulációitól s nagy értéknek tartjuk kiegyensúlyozott, megrázkódtatások nélküli belpolitikai életünket, amelyben a békés munka hétköznapi gondjaival foglalkozhatunk. E gondok körül folynak a legnagyobb dialógusok : hogyan lehetne zavarmentesebben előrehaladni?! E cikk születésének hetében a háromféle parlamenti eseménysorozat nem jelent különleges állapotot. Az országgyűlés állandó bizottsáOktóber 17-e és 20-a között magyar—finn műszaki -tudományos tárgyalásokat tartottak Budapesten a Kul. turális Kapcsolatok Intézetében. A tanácskozáson — amelyen a finn delegáció munkáját Use Koli, a finn munkaügyi minisztérium nemzetközi ügyek hivatalának igazgatója irányította, a magyar munkacsoport vezetője pedig Kőszegi Miklós, a KKI Műszaki Tudományos Együttműködési titkárságának vezetője volt — áttekintették a két orgai a közelgő, a huszonhato- dikán kezdődő őszi ülésszakra készülve vitatják a napirendre kerülő oktatásügyet, közlekedéspolitikát; megkezdődött egy későbbi ülésszak napirendjére kerülő pénzügyi törvénytervezet állampolgári vitája, s az országgyűlésünk küldöttsége Görögországba utazott parlamenti tapasztalatcserére. Ez alkalommal is az alkotó dialógus, az életformáló vita jellemzi majd bizonyára az országgyűlés ■ munkáját. Gondolati, szellemi ütközések, mert mindkét napirendi pontnál sokágú, szövevényes a feladatrendszer s egyáltalán nem mindegy, merre haladunk tovább. Csak néhány választ kívánó kérdést az oktatásügyi vitával kapcsolatban: van-e túlképzés Magyarországon, vagy nincs? Hogyan lehet a képzést hozzáigazítani a népgazdasági igényekhez, s hogyan lehetne felhagyni azzal a szimpla szülői, társadalmi gyakorlattal, hogy felduzzasszuk a divatos szakmák létszámát, de más területen kirívó munkaerőhiány borítja fel a munka rendjét? Alig van olyan állampolgár, akit ne érintenének közvetve vagy közvetlenül a válaszok. Amint a közlekedéspolitika alakításában, alakulásában is milliók érdekeltek. A SZOCIALISTA DEMOK. RÄCIA fejlődése megújította az alkotmányos életet, amely teljes érdeklődéssel fordul a legfontosabb: az ember felé. Ez a minden korábbinál teljesebb humánum jellemzi a hazánkban folyó parlamenti munkát. S. I. szá műszaki-tudományos kapcsolatai fejlesztésének lehetőségeit. A tárgyalásokról pénteken aláírt jegyzőkönyv szerint a következő időszakban újabb kutatási területekre terjesztik ki a két ország tudományos intézményeinek együttműködését. A dokumentum alapján a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, az építőipar és a bioelektronika területén kerül sor közös kutatásokra. Alig több mint két évvel ezelőtt egyebek mellett a következőkre vállalkoztak — egyrészt önszántukból, másrészt felsőbb utasításra — a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat fiatal vezetői. Egy: megerősítik és stabilizálják a szakmai, valamint a politikai vezetést. Kettő: nyugodt, jó légkört teremtenek a dolgozók között. Három: megszüntetik a divattá vált különböző átszervezési akciókat. Négy: megerősítik a munkafegyelmet, öt: korszerűsítik a gépparkot. Hat: reális, vállalkozási politikával szerzik vissza az építtetők bizalmát. Hét: ésszerűen koncentrálják a gépi, a fizikai, a szellemi erőforrásokat. Nyolc: a több évi veszteséges gazdálkodástól 1978 végével egyszer s mindenkorra búcsút vesznek. Kilenc: javítják munkájuk minőségét. Tíz: bár a hivatalos elvárásokban nem szerepelt, de végül is bekerült a vállalati „tízparancsolatba” központjuk Egerbe történő átköltöztetése is. Csodák nélkül Mivel csodák még a magyar építőiparban sincsenek, ezért a több évtizeden át meglehetősen gyengécskén dolgozó vállalattól senki sem várta, hogy egy-két év alatt minden hibáját, fogyatékosságát felszámolja. Azt viszont igen. hogy erejéhez és lehetőségeihez képest mindent elkövessen annak érdekében, hogy mielőbb úgy dolgozzanak és gazdálkodjanak, ahogyan ez a megye legnagyobb építőipari szervezetétől jogosan elvárható. Már csak azért is, mert elsősorban ennek a vállalatnak a munkájától függ. hogy megépülnek-e a tervezett lakások, az új egészségügyi és kulturális létesítmények megyénkben. Korántsem véletlen tehát, hogy a közelmúltban tartott ülésén a megyei párt-végrehajtóbizottság is számon kérte tőlük, hogy hol tartanak a „tízparancsolatuk” megvalósításában. Egymást segítve A nehezén már túl vannak. A végrehajtó bizottság véleménye szerint is jól sikerült a vezérkar megerősítése, felfrissítése. Az első számú gazdasági és politikai vezetésen kívül ma már egy célért és egy nyelven beszélnek a középvezetők, lecsillapodtak, megnyugodtak a kedélyek a munkások között, megszűnt az egészségtelen fluktuáció, sor került a megígért bérfejlesztésekre is. Duplájára nőtt a mérnökük, a közgazdászok, technikusok száma, 110-ről negyvenre csökkentették a munkahelyeket, ma már csak arra és annyira vállalkoznak, amire, s amennyire erejük telik. Politikai feladatnak is tekintik a megye lakásprogramjából rájuk eső épületek elkészítését, az idén is több mint félezer új lakást adnak át határidőre. Eddigi munkájuk elismerésének is tekinthető az a 70 millió forintos anyagi támogatás, amelyből kizárólag korszerű gépeket kívánnak vásárolni. A pénz már megvan, és ha sikerül a kiszemelt gépeket beszerezni, akkor 1979 végére valamennyi technológiájukat gépesíteni tudják. Veszteség helyett nyereség Amikor az év eljén a vállalatvezetés véleményt cserélt a dolgozókkal, mi tagadás, az utóbbiak közül nem ■mindenki hitt abban, hogy egy év alatt több mint 15 százalékkal növelhető — és kizárólag a termelékenység emelésével — a vállalat termelése. Igaz. még nincs vége az esztendőnek, de az eddig végzett munkájuk alapján már egészen biztosnak látszik, hogy a megígért ráadásból valóság lesz. Az éves hétszázmilliós termelési érték egyben azt is jelenti majd, hogy a több évi veszteséges termelést végre nyereséges gazdálkodás váltja fel. Sikereik titka nem más, mint a jól szervezett, hatékony munka, az egyéni és a kollektív tenni akarás, a rend, a fegyelem, a fellendült munkaversen.y-mozga- lom és a korszerű gének,' technológiák okos kihasználása. Fegyelmezett munkájuk örvendetes eredményein osztozik továbbá az a segítség, támogatás is. amelyet az Építési és Városfejlesztési Minisztériumtól, valamint megyénk párt- és állami vezetőitől kapott, illetve kap a vállalat. Tényekkel bizonyítható végezetül az, hogy a központ Egerbe történő áthelyezése jót tett a vállalatnak. A legnagyobb munkálatait itt végzi, és Jtony- nyebben jut megfelelő szakemberekhez is. A mércét még magasabbra Az elismerő szavak mellett a végrehajtó bizottság is figyelmébe ajánlotta a vállalatnak: több mint szépséghiba lenne az eredmények túlértékelése, és azt a bizonyos mércét a jövőben az eddiginél is magasabbra kell tenni. Csak így tud ugyanis tovább fejlődni, az egyre nagyobb igényeknek, követelményeknek megfelelni. Szerencsére ezen a véleményen vannak maguk az építők is. És korántsem csak szavakban, ígéretekben. Az egyik legfontosabb feladatuknak a vállalati gazdálkodás színvonalának és hatékonyságának növelését tartják. Üjabb gépeket vásárolnak, Egerben bevezetik a folyamatos termelést, Hatvanban a blokkos építkezés helyett a gyorsabb PEVA- technológiára térnek át. összhangot kívánnak teremteni az építő, és a szerelőrészlegek között, keresik annak a lehetőségét is. hogy az iparág országos átlagánál még mindig alacsonyabb béreket, jövedelmeket újból növelni tudják. Természetesen a teljesítményekkel arányosan. Nem titkolják továbbá azt sem, hogy a VI. ötéves tervben már generál- kivitelezőként szeretnék megépíteni a megyeszékhely új lakónegyedét. A fordulatnak, vagyis a veszteséges gazdálkodás felszámolásának — ahogyan a vállalat igazgatója egyik cikkünkben is elmondotta — az idei esztendőt szánták. Tervük sikerült, már nem üres a vállalat zsebe. Sokra ugyan még nem telik belőle, de a támogatásként kapott hat- venmillió forinttal à továob- fejlődéséhez nélkülozheteden beruházásokat megvalósíthatják. A vállalati fejlesztésekre ugyanúgy szükség van ugyanis, mint Heves megyének egy tartósan iól do' 2o?ó, anyagilag és erkölcsileg is megerősödött vállalatra. Koós József Nemsäß 6V 1978. október 21., szombgjr Lehet jó — a közepes (?) „Háztűznéző" a pétervásári áfésznál Mondjuk ki: lehet. Pétervására ezt bizonyítja. Egy „száraz” adat: tizennégy község tartozik az áfészhez, nem egészen pontos adatok szerint — tizenötezer ember, őket kell ellátni. Lehetőleg jól. A MÉSZÖV értékelése alapján a Heves megyei áfészek között a pétervásári — jó közepes helyen szerepel. Gálicz Árpád főkönyvelő már elöljáróban elmondja: — Kisfüzestől „Péterkéig” kell ellátnunk a lakosságot élelmiszerrel, ruházattal, vegyesárukkal. Mondhatni: mindennel. És nagy a vonzási körzet. Hogy Tarnalelesz, Istenmezeje — ez természetes. De — bár ezért nem „haragszunk” — számolnunk kell a nógrádi szomszédainkkal, Nemtivel, Nádújfaluval. Hiába, messze van tőlük a megyeszékhely, Salgótarján. A forgalom leginkább a bútorboltnál mérhető. Sokan vannak, akik erre esküsznek, a nagy áruházak drága csillogásával szemben ők az olcsóbb, de azért praktikus és ízléses berendezési tárgyakat keresik. A MÉSZÖV közepesnek értékeli a pétervásári áfész tevékenységét és ebben nincs “■mmi rossz, semmi lebecsülő. Annál is inkább nincs, mert az utóbbi tíz évben jelentősebb beruházásra nem futotta, a jelentős terveket — legutóbb már 212 milliót — lényegében csak a régi alapokra építve lehetett teljesíteni. Ehhez adott ötven kiskereskedelmi és 35 vendéglátóipari egység, amihez a minden községben végzett felvásárló tevékenység csatlakozik egyféle szükséges pluszként. Működtetnek két gázcseretelepet is, feladatukban azonban meghatározó szerep a kiskereskedelemnek és a vendéglátásnak jut, és az ütemesen növekvő forgalommal eddig sikerült lépést tartani. Ennyit elöljáróban a ,.közepes” pétervásári áfészről. í?. Nézzük, mi van a gyakorlatban — például Tarnale- leszen. Az áfész iparcikkboltjában — az első benyomás alapján — szinte minden kapható, amire errefelé szüksége lehet az embernek. Kovács Károly üzletvezetőhelyettes éppen egy fiatal- asszonyt szolgált ki. — Gyereketetőt lehet kapni... ? Tudja, már Tarján- ban is megnéztem, meg Kis- terenyén... — Nekünk van — biztosítja az eladó, és az asszonyka kérései a továbbiakban is teljesülnek. — Gyakori vásárló itt? — kérdezzük, mielőtt a kint várakozó kocsihoz indulna. — Nem — válaszol kicsit meglepetten Dombai István- né. — Tudják, mi nemtiek vagyunk, innen, Nógrádból, és otthem mondták, hogy esetleg itt próbáljam meg. Onnan elég sokan járnak ide, meg Nádújfaluból is, így aztán én is eljöttem, és megérte. — Mindenki . ilyen elégedetten távozik a boltból? — a kérdés ezúttal már az üzletvezetőnek, Zagyva Bélának szól, aki készséggel sorolja és mutatja a tucatnyi árut — a kerti szerszámoktól a tévékészülékekig —, mintegy illusztrációként a szavaihoz: — Úgy igyekszünk, hogy lehetőleg ne kelljen senkinek nemet mondani, persze, ez igy ilyen üzletben lehetetlen. A füstcsőellátásunk például nem valami jó, pedig abból most sok kellene. Igaz, a múltkor kaptunk százat, de csak egy hétig tartott. Másik friss eset: jött a RAVILLtól 24 centrifuga, főtt a fejünk, hogy mit kezdjünk vele, mit csináljunk, átadjuk egy másik boltnak? És erre mi történt? — mind elvitték. Vagy ott vannak a vízvezeték-szerelési cikkek, alkatrészek: Ozdról, Egerből is ide jönnek. — Miről hires még Lelesz a műszaki boltja mellett? — Számunkra még arról — válaszol Kovács Gyula, a hatezer tagot számláló szövetkezet elnöke és Kelemen János osztályvezető —, hogy a hosszú éveken át tartó ,.nélkülözés” után itt végre meg tudunk valósítani egy régóta esedékes beruházást: megkezdtük egy 340 négyzetméter alapterületű kis ABC- áruház építését. Az alap már elkészült, a jövő nyáron biztosan meg is nyithatjuk. Azt szeretnénk, arra törekszünk, hogy az itt élő lakosság megtalálja nálunk a számítását. — Ügy érzik, sikerül? — Ezt mi sohasem mondjuk így magunkról. De a nagyközségi pártbizottság éppen mostanában értékelte a munkánkat — és elégedettségét fejezte ki. Mert amit tudunk, amire van lehetőségünk, azt igyekszünk megtenni. Az igyekezet eredménye, hogy a lakosság ellátása folyamatosan javult, szélesedik a vevőkör, növekszik a bizalom. Közepes lehetőségű áfész a pétervásári. Lehetőségeikkel azonban — határozottan jól élnek. B. Kun Tibor Magyar—finn műszaki-tudományos tárgyalások l
