Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-15 / 244. szám
Sövegjártó Mária munkája „Szeretek játszani” Mesék kerámiában Korongozás „Szeretek játszani, mert a játék, a mese a nyomasztót enyhíti és szabaddá teszi az embert. Fantázia szülte tárgyaimmal másokban is a játékosság örömét kívánom felkelteni.” Ezt a vallomást a fiatal kerámikusnő, Sövegjártó Mária kiállítási katalógusának előszavában mondta el. Tízéves művészi út alatt alakult ki ez a mondanivalója. 1967-ben végezte el az Iparművészeti Főiskolát, mint Csekovszky Árpád tanítványa. Azóta nemcsak művészi fejlődésben, hanem a térben is nagy utat járt be alkotásaival. A Pécsi Bi- ennálétól Faenzán át Rot- henburgig, Nottinghamtól és Minszktől zalaszentgróti önálló kiállításáig sokfelé megismerhette már a közönség alkotásait. Egyhetes diplomáját már hármasban „ünnepelhették”, férjével és a kis újszülöttel. Talán itt kezdődött művészetének a mesevilággal való kapcsolata. Meséivel altatta gyermekét. és utána korongozott. Diplomamunkáját megvette a Budapest Szálló, és így otthonában kemencét, mű- Wlyt rendezett be. Azután „S>tt” a mi*sik két -gyermek, és évekig biztosítva ’’ód a meseutánpótlás is. A görög mitológia figurái, de a magyar népmesék világa is megtalálhatók ekkori munkáin. „Az agyag, a forma, a szín életem tartalma, képzeletem megtestesítője” — mondja, s szeme a szobában levő tárgyait fürkészi a mesealakokat, az ágyúkat, a figurákkal egybekötött gyertyatartókat, díszedényeket. Láthatóan nem is annyira a tárgyakat nézi, inkább a kialakulásuk folyamatát éli át újra, az agyag átlényegülé- sét. Azt a „többet”, azt az örömet, amit a kívülálló nem érezhet soha, csak ő. — Illetve egy részét éreznie kell, ha értőn nézi a művet. A gyerekek lassan kinőnek a mesekorból — a keramikus művésznő is irányt vált. Gótikus elemeket visz, újabb alkotásaiba, a képzőművészet és az építészet kapcsolatát keresi. Nem szereti az üres formajátékot. „Ha az ember a tartalomból indul ki, más is megérti, még akkor is. ha elvont, mert visszavezetheti valamire”. — mondja °rről. Tárgyai elgondolkoztatják a szemlélőt, s elviszik olyan világba, melynek „határait” Sövegjártó Mária munkái jelzik. Aforizmák A nő pontos életkorát úgy lehet megállapítani, ha fele részét vesszük annak az életkornak, amelyet önmagáról állít, s ehhez hozzáadjuk azoknak az éveknek a felét, amelyet a legjobb barátnőjéről igyekszik elhitetni. (J. Renard, francia író) O Egy fukar történészről azt beszélték, hogy a múltban él —, mert akkor az élet olcsóbb volt. ( „A francia szellemesség aranykönyve” című kötetből) Óvatosak legyetek az ostobasággal! Neki mindenütt megvannak a maga emberei. (Michel Root, amerikai újságíró) O Semmi sem zavarja any- nyira a helyes tájékozódást az életben — mint a siker. (M. Turro, olasz író) Amikor mindenki sugdo. lózik, akkor valaki okvetlenül megszólal. (D. Alexander, angol humorista) A tény akkor cáfolhatatlan, ha meg sem történik. (M. Gain, amerikai szociológus) A kutya szempontjából az ember mindent megért, csak ugatni nem tud. (Kutyavicc) Vannak olyan idők, amikor az ezópuszi nyelv válik legelterjedtebbé. (Inkvizitorok tréfája) Milyen nagyon kell szeretni a nőt ahhoz, hogy ne legyük feleségül? (Casanova velencei nöcsábász noteszából) Ha valakinek a szeméről lehull a kötés — fontos, hogy ne takarja el a száját. (Rudi Mill, osztrák filozófus) Ha a tételt nem sikerült bebizonyítani — akkor axióma gyanánt fogjuk fel. (Euklidész kedvenc tréfája) CSANÁDY JÁNOS: Csak öreg könyve, bibliája... Kamasz, panasztalan szánk «Hatottuk, ha hullt az őszi lomb, hogyha vetkőztek a fák, s nem felejtettünk el köszönni utcahosszat vénembereknek, kik a dohánytól berekedtek, csak azután vágtattunk tovább. Mint csikókat, kergettek a kutyák a faluban, vadul ugattak, úgy vettük őket: játszótársak, kamasz, panasztalan szánk nem szórt rájuk sziszergő szitkot, mentünk a csarnokba, iskolába, vagy szombaton táncolni a kocsmába. Hajnalban haza. Hatkor: ugrás, ki az ágyból, jöhet a mosdás — Ki éjjel legény, legyen nappal is! mondta nagymama, majd valami régi bosnyák szóval hajtott ki — hajde! hajde! — az udvarra ásni, tát vágni, dolgom tenni. Kamasz, panasztalan szánk összezárul a temetőben, ahol csak keresztje mered ránk, elment ő is és nincs már ő sem. csak öreg könyve, bibliájr porosodik a rokonoknál, ujja lapozza ismerősen, amíg itt jár-kel szívünkben. Humorszolgálat — A mi cégünknél — oktatja az irodavezető az új alkalmazottat — sokat törődnek a tisztasággal. Mielőtt belépett, gondosan megtörölte a lábát az ajtó előtt a lábtörlőben? — Igen, signor, persze. — A második követelmény pedig az igazmondás. Ott ugyanis nincs is lábtörlő! ★ — Attól tartok, önnek büntetést kell fizetnie ezért a sügérért, amelyet kifogott — mondja a halásznak a fel- ügyelő. — Ennek a halnak a fogási idénye már véget ért — De hát eszem ágában sem volt kifogni, felügyelő úri A dolog úgy áll, hogy ez a gaz hal lerámcigáRa a horgomról a csalétket, alighogy bevetettem a vízbe. Ezért elhatároztam, inkább kihúzom a gazfickót, hadd úszkáljon a vödörben, amíg én befejezem a horgászást! ★ Az idős hölgy barátnőinek mesél. — Amikor egészen kislány voltam, elütött egy autó... — Talán fiáker volt az? — igazítja helyre az egyik jó barátnő. ★ A kisfiú találkozik a nagyfiúval, aki az ő nővérének udvarol. — Láttam ám. amikor átölelted és megcsókoltad Maryt — jelenti ki a kisfiú. — Pszt-pszt, ne ordíts, itt egy dollár, nesze. — Köszönöm, itt van neked ötven cent. — Miért adsz vissza? — Hát, mert én mindénkitől ugyanannyit kérek: ötven centet! ★ Az asszony sokáig ül az asztalnál és közben folyton számítgat valamit a papíron. — Jeannette, mit számolsz folyton? — kérdezte a férje. — Ne is kérdezd! Ma hat frankot fizettem virágföldért, és most szeretném tudni, mennyibe kerülne az egész földgömb, ha megvenném virágföldnek. ■tr — Édes Istenem, ha a férfiak leszoknának a részegeskedésről. .. — Nekem mondod? A múlt héten akkora botrányt csaptam odahaza amiatt, mert a férjem berúgott! Három napig nem beszéltünk egymással, azután szegény mégsem állta meg és megszólalt. — Nos, és mit mondott? — Azt kérdezte, hol a dugóhúzó! ★ — Olyan magányos vagyok — panaszkodik barátjának az öreg agglegény —, nincs senkim a világon, csak ez az egy kutya. — Hát akkor vegyél még egy kutyát... vvwwvwvvvvv JUR1J PROKOPENKO: rr Őszinteség A levelet a panaszos ügyek rovatának címezték. A feladó húsz oldalon keresztül ócsárolta a tűzrendészen árukat gyártó vállalat hiányosságait. A megrajzolt kép lehangoló volt. Először is, a vállalat selejtet gyártott. Másodszor, a fegyelem egyenlő volt a nullával. Harmadszor, a bürokrácia, a kritika elnyomása. a szemfényvesztés, a közös tulajdon rongálása, a sógorság—komaság. a közömbösség végképp elburjánzott a gyárkapun belül. Ha hinni lehet a levél írójának, a vállalat- vezetés elnézően kezelte az igazolatlan hiányzásokat, az italozást, a pazarlást; a naplovókat, a talp- nyalókat viszont atyáskodva babusgatta. — Ha ennek csak tíz százaléka igaz, elő a jegyzetfüzetet és irány a vállalat! — kiáltottam. Mindenesetre, mielőtt még odafutottam volna, eldöntöttem, meghívom a levél íróját a szerkesztőségbe. Mert ugyebár az írás, az írás, de a szemtanúval beszélgetni, hogy úgy mondjam, az élő szó — ez a legfontosabb ebben az ügyben. A levélíró tekintélyt parancsoló egyéniség volt. Olyan alaposan felkészült panasza minden tételének bizonyítására, mintha ez lenne a doktori disszertációja. Az asztalon papírokat, dossziékat, kimutatásokat rakott szét. Egy óra sem telt el, és a látogatóm meggyőzött: a vállalati visszásságokat feltétlenül meg kell írni. — Mondja csak, kérem — szóltam a levélíróhoz —, ön szerint mi az alapvető oka ezeknek a vállalati bajoknak? — Az igazgató! — válaszolt keményen. — ö a bajok forrása. Tehetetlen vezető. akiből rég kihalt a felelősségérzet. — Na de az igazgatón kívül kell ott lenni még más bűnösnek is. Mit tesz például ez ellen a szakszervezeti bizottság? — Fél — válaszolt hangját lehalkítva a levélíró. — Ne haragudjon, de ez egyszerűen nevetséges. — Ha ez magának nevetséges, akkor nevessen, de a vállalat dolgozói nem nevetnek. Mert az igazgatótól függ a fizetés- emelés, a prémium, az igazgató szava még a lakáselosztásnál is sokat nyom a latba. Ezért hangsúlyozom én: le kell váltani az igazgatót. Akkor majd rend lesz a vállalatnál. Es mindenki megköny- nyebbül, fellélegzik. — Maga is? — Én is. — Maga milyen beosztásban dolgozik? — En vagyok az igazgató. — Hogy mondta? — Igen, ennek a vállalatnak én vagyok az igazgatója. Remélem, most már a vállalat hiányosságaival, baklövéseivel kapcsolatos megjegyzéseimet kétségek nélkül elfogadja? — Abban biztos lehet, hogy a cikket megírom. Csak az a borzasztó, hogy mindezeket maga csinálta! — Tehát a szavát adja, hogy meglesz a cikk?... Remek! ... Akkor egészen őszinte leszek... Teljesen világos, a cikk megjelenése után engem leváltanak. Es akkor kezdik tömi a fejüket, hová nevezzenek ki. Tudja, a kerületünkben a káder- utánpótlással bajok vannak... és éppen a jövő hónapban megy nyugdíjba a sörgyár igazgatója. Magától értetődik, hogy engem küldenek a helyére. Nem olyan rá. zós, mint ez az ezernyi robbanásveszély- lyel járó tűzrendészet! Fordította: Kiss György Mihály Topis és a toprongyos Egy vidéki hírlap hasábjain megjelent alábbi mondatból emeltük ki a címbeli két szóalakot: „Napjainkban már ritkán találkozhatunk topis és toprongyos emberekkel”. A két megnevezés közé tett és kötőszó arról árulkodik, hogy a cikk szerzője úgy érezte, nincs azonos értelműség a két megnevezés között. Vannak, akik csak stílusbeli és hangulati különbséget látnak e két szó használatában. Az is bizonyos, hogy gyakran nem cserélhetők fel egymással. Hogy a toprongyos és a topis kifejező és közlő szerepet vállalhat, arról ezek a versrészletek is bizonykodnak: „Leírhatatlanul piszkos / és toprongyos volt / szerette, ha felfigyelnek rá” (Feleki László: Hiú költő). — „Mosom, mint toprongyos legény / hajók fedélzetét” (Csepeli Szabó Béla: A föld fia). — ,,Hótod után. te vén toprongyos / sírodból vessen ki a föld!” (Simon István: Paraszt-átok). Az idézett részletekben a toprongyos, szóalakkal ezekre a jelentéstartalmakra és használati értékekre utaltak a költők: rendetlenül, hanyagul öltözött, nagyon rongyos, elhanyagolt külsejű, lompos, piszkos stb. A topis szóalak a felsorakoztatott fogalmi értékekben jelentkezik az ifjúság nyelvében is: a srác nagyon topis volt. szándékosan topi- san öltözködik, kérkedik topis szerelésével stb. Érdekes jelenség, hogy a topis a versek nyelvi szövetében gyakran az argóból származó megnevezések társaságában olvasható. Csak két példát idézünk ennek bizonyítására: „Mit tettetek ti értem, f Alig valamit, / Semmit! A Córeszban, topisan flamózva, / fázva / vánszorogtam / la* k ás tálán / otthontalan !” (Tamkó Sirató Károly: József Attila üzeni) — „Futni hagynám / a markecost, a srenkert, / dáridózhatna sok lélek-topis” (Soós Zoltán: 7—55). Az idézett versmondatokból az is kitűnik, hogy a topis szóalak nemcsak ebbe a rokon értelmű szósorba vonható bele, elhanyagolt külsejű, szegényes kinézetű, rongyos öltözetű, hanem ebbe is: testestül-lelkestül megfáradt, magára hagyott, kiégett stb. Azt is meg kell említenünk a bemutatott két megnevezéssel kapcsolatban, hogy napjainkban elég ritkán juthatnak nyelvi szerephez: alig találkozunk toprongyos ruházatú emberekkel. A toprongyoskodik igealak pedig éppen napjainkban válik elavuló szókészleti elemmé. Dr. Bakos József SZ. J.
