Népújság, 1978. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk Az események— címszavakban: HF "7Ö: Damaszkuszban közzéteszik a Szilárdság Front nyolcpon­tos akcióprogramját — Rögtönítélő bíráskodás Rhodesiá­ban — Tüme9es letartóztatások, fokozódó terror Nicara­guában KEDD: Folytatódik az általános vita az ENSZ közgyűlésében, Grorniko szovjet külügyminiszter felszólalása — Elhúzódó, kormányválság Portugáliában zRDAt Külügyminiszterünk, Púja Frigyes beszéde az ENSZ-ben < — Az izraeli parlament megszavazza a Sinai-települések < felszámolását (SÜTÖRTOK: Brezsnyev amerikai üzletembereket fogad — Carter sajtó- < értekezlete — Becsben megnyílik a haderőcsökkentési tár- < gyalások 16. fordulója — Dél-Afrikában Bothá hadügymi­nisztert jelölik Vorster helyére PÉNTEK: Huszonhat nappal trónralépése után meghalt I. János-Pál 1 pápa — A Biztonsági Tanács ,ENSZ-erőket és ellenőröket1 küld Namíbiába, a választások ellenőrzésére — A Francia 1 KP Központi Bizottsági ülése SZOMBAT: A szovjet—amerikai külügyminiszteri tanácskozások után, Washingtonban Carter fogadja Gromikót — Apartheid el­lenes világkonferencia az indiai fővárosban A hét 3 Nemhiába szerepel már a 33-as sorszámnév az ENSZ- közgyűlési ülésszakok jelzé­sére, e tanácskozásoknak ki­alakult hagyományai van­nak. Miután megválasztot­ták a vezető testületeket és véglegesítették az egyre te­rebélyesedő napirendet, az általános vita adja meg a politikai alaphangot. Rend­szerint a külügyminiszterek, de időnként állam, és kor­mányfők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét arra. hogy felvá­zoljak országuk legfontosabb külpolitikai törekvéseit. Az e'-ső felszólaló, s így volt ez a most záródó héten is, min­dig Brazília képviselője: az „idők kezdetén” ugyanis, amikor az ENSZ tagállamai, nak száma a jelenleginek csupán egyharmada lehetett, ez a dél-amerikai ország volt az első az ábécé-sorrendben. Azóta már jó néhány „a” be­tűs ország helyezkedik el a padsorokban, de a nyitás szokásjoga megmaradt Bra­zíliának. 1. Mi jellemzi az ENSZ általános vitáját? Az igazsághoz tartozik természetesen, hogy a világ nem a brazil felszólalást fi­gyelte a legnagyobb érdeklő­déssel. hiszen — többek kö­zött — ezen a héten illette a szó Gromiko szovjet, Van­ce amerikai, Cwen brit és Huang Hua kínai külügymi­nisztert. s a rangos névsor­ban ott szerepelt Púja Fri­gyes magyar külügyminisz­ter is. Az általános vita jól mu­tatja a világ kellemesebb '•agy kellemetlenebb közér­zetét. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai ezért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is, ki­tűnt. hogy valóban kritikus szakaszhoz érkezett az eny­hülés folytatásáért, a fegy­verkezési verseny megféke­zéséért vívott harc és sür­gős megoldást várnak a vál­sággócok problémái. A szo­cialista külügyminiszterek beszédei kifejezhették azt a véleményt, hogy adottak a továbblépés lehetőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett, élés kapui, a jelen­legi nemzetközi erőviszo­nyok megfelelő feltételeket biztosítanak a kibontakozás­hoz. Ugyanakkor szembe kell nézni bizonyos negatív té­nyekkel. Például azzal, hogy az Egyesült Államokban és egyes NATO-országokban megerősödtek a hideghábo­rús hangok; Peking politiká. ja veszélyezteti az egyetemes békét, s különösképpen nö­veli a feszültséget Délkelet- Ázsiában; vagy a legutóbbi Camp David-i alku követ­kezményeivel. amelyek so­rán igyekeznek gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre váró feladatait. W?S. október 1., vasárnap kérdése A szocialista országok képi- viselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igé­nyével léptek fel az ENSZ- ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javas­lataikat, s új kezdeményezé­seket tettek. Jól kiegészít­hette az eddigi leszerelési in­dítványokat az a szovjet elő. terjesztés, hogy biztosítsanak mindenirányú garanciákat az atomfegyverekkel nem rendelkező, s a területükön atomfegyverzettel állomásozó külföldi csapatokat sem el­fogadó országoknak. Egy ilyen rendelkezés jóváhagyá­sa megerősítené a kiterjedt területek atommentesítésé­nek irányzatát, fokozná az atomsorompó-szerződés ér­vényét. jó hatást gyakorolna a leszerelési tárgyalásokra. Szovjet részről ezzel messze­menően figyelembe vették az atomfegyverekkel nem ren­delkező országok többször kifejtett igényeit és aggálya­it. Ha mások is így járnak el, a megegyezésnek nem lenne akadálya.,.. 2. Miről folynak a szovjet —amerikai tárgyalások? A New York-i üvegpalo­tában — az ülésterem mel­lett — lázas munka folyik a különböző különtermekben. A Camp Davidben Carter amerikai elnök közreműkö­désével létrejött megállapo­dásokat a damaszkuszi csúcsértekezlet résztvevői teljes mértékben elvetették. A szóhasználatot tekintve példa nélkül álló visszauta­sításban és bírálatban része­sült Anvar Szadat egyipto­mi elnök. A konferencia há­zigazdája, Hafez Asszad Szí­riái elnök megnyitó beszé­dében így jellemezte: „Sza­dat elárulta az arabok ügyét, különbékét kötött Iz­raellel, hátat fordított az araboknak, az arab történe­lemnek”. Megállapítva, hogy a Camp Davidben létrejött két keretmegállapodás olyan behódolást jelent Izrael és imperialista pártfogója, az Egyesült Államok előtt, amely teljességgel elfogad­hatatlan az arab nemzet számára, a csúcsértekezlet akciótervet fogadott el a Pax Americana meghiúsítá­sára. A résztvevők elhatároz­ták. hogy megszakítják a diplomáciai és gazdasági kávézókban, folyosókon, s fontos megbeszélések zajla­nak az ENSZ-missziók épü­leteiben is. Sor került két hosszabb Gromiko—Vance találkozóra, majd a szovjet külügyminiszter Washing­tonba utazott, hogy párbe­szédet folytasson Carter el­nökkel is. A fő téma változatlanul a SALT. Amennyiben hitelt lehet adni a kiszivárgott hí­reknek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyez­mény szövege 95 százalék­ban már készen áll. Igaz, a megmaradt öt százalék nem egyszerűen mennyiségi, ha­nem minőségi problémát ké­pez : új fegyverek végleges beillesztése, a rakétacsalá­dok korszerűsítésének kér­dése és hasonló témák vár­nak megoldásra. Ezen dol­goznak a hétről hétre Géni­ben összeülő kiváló szakér­tők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője. Warnke utazott Moszkvába s most nyilván Gromiko tolmácsol­ja majd a szovjet álláspon­tot. A derűlátók úgy vélik, Hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megállapo­dást, mások óvatosabbak s utalnak rá, hogy immár négy esztendő telt el ered­ménytelenül a vlagyivoszto- ki keretszámok elfogadása óta. Előrejelzést adni nem lehet, hiszen amikor ezeket az újságpéldányokat nyom­ják, még tanácskozhatnak Washingtonban... A fegyverkezéstechnikai kérdések valóban nagyon bonyolultak s a fegyverek fejlődésével egyre nehezeb­ben megoldhatók. Mégis ki­jelenthetjük, hogy a legösz- szetettebb problémák Is ren­dezésre kerülhetnek, ha er­re igazi szándék mutatko­zik. A Szovjetunió a tárgya­lások kezdete óta kész erre, e törekvése Brezsnyev bakui és Gromiko ENSZ-beli be­szédében ismét megerősítést nyert. A jelek viszont azt mutatták, hogy az amerikai vezetésben nem dőlt el a vita: akarnak, vagy nem SALT-megegyezést. Talán a Carter—Gromiko találkozó után világosabbak lesznek majd ezek a frontok. 3. Mit jelent az újabb for­duló Bécsben? A SALT a kérdések kér­dése, hiszen a legérzéke­nyebb területen, a nukleá­ris fegyverzet vonatkozásá­ban nyitná meg a korláto­zás, szabályozás és csökken­kapcsolatokat Egyiptom­mal; szorgalmazzák az Arab Liga és szervezetei székhe­lyének Kairóból való áthe­lyezését; Asszad elnököt megbízták azzal, hogy ke­resse fel az arab országokat s igyekezzék elnyerni támo­gatásukat a damaszkuszi ha­tározatokhoz, valamint vi­tassa meg velük az egyipto­mi kormányt kirekesztő arab csúcsértekezlet meg­tartásának lehetőségét; ja­vasolták a front országai­nak, hogy erősítsék kapcso­lataikat a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, s a csúcsértekezlet résztve­vői megbízták Asszad elnö­köt, hogy nevükben lépjen érintkezésbe a szovjet kor­mánnyal; fenntartás nélküli támogatásukról biztosították a PFSZ-t és elsőrendű fel­adatnak minősítették az Iz­raellel immár egyedül kon­frontáló Szíria katonai és gazdasági megerősítését. Figyelemre méltó, hogy az „ötök” nemcsak általá­nosságban ítéltek el az Közel-Kelet Zsákutca és Az egyre mélyebb zsákutcába torkolló szadati különutas politikából származó veszélyek elhárításának útját-módját keresték az elmúlt hét folyamán Damaszkuszban összegyűlt négy arab ország — Szíria, Líbia, Algéria és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság —, valamint a Palesztinái Felsza- hadítási Szervezet vezetői. Az ón. Szilárdság Frontjának tagjai tanácskozásukon kidolgozták közös stratégiájukat, amellyel az arabok igazságos ügye és az átfogó közel-keleti bekerendezés ellen intézett legújabb amerikai—izraeli— egyiptomi kihívással szemben kívánnak fellépni. tés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen le­szerelési téma s ezért kísér­te fokozott érdeklődés a bécsi haderőcsökkentési tár­gyalások tizenhatodik for­dulójának megkezdését. A jó öt éve tartó megbe­szélések keretében a szocia­lista országok olyan új, kompromisszumos tervet terjesztettek elő júniusban, amely magába foglalta a korábbi nyugati véleménye­ket, ellenvetéseket is. így a szocialista országok elfogad­ták azt a nyugati kívánsá­got, hogy a közép-európai stratégiai térségben mindkét katonai szövetség tagállamai azonos szintű fegyveres erőkkel rendelkezzenek; konkrét indítványokat tet­tek a haditechnika (páncé­losok, repülőgépek, atomra­kéták) csökkentésére s ész­szerű elképzeléseket vázol­tak fel a részletes menet­rendre. Közzétették a szük­séges létszámadatokat is, amelyekből kiderülhetett, hogy a NATO és a varsói szerződés csapatkontingen­sei nagyjából azonosak az érintett térségben. Jogos volt a kíváncsiság tehát, hogy az eltelt gondol­kodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szocialista javaslatokra. Az érdemi állásfoglalás egyelő­re késik; Ügy tűnik, hogy nyugati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentősé­gét, ám a gyakorlati meg­egyezés elől kitérnek. Hi­vatkoznak például a létszám­adatokban való egyet nem értésre s olyan követelés­sel lépnek fel, hogy a szo­cialista oldalon 150 ezer fő­vel nagyobb legyen a csök­kentés, mint a nyugatin. Ez természetes elfogadhatatlan s nem más, mint a korábbi „díszparitásos” leszerelés felmelegítése. Vannak jelei az időhúzásnak is. Miközben az atlanti or_ szágok egy helyben topog­nak, a szocialista országok újabb kiegészítéssel támo­gatták meg tervüket: mond­ják ki; hogy már a béosi tárgyalások ideie alatt sem emelik a szembenálló felek fegyveres erőik és fegyver­zetük színvonalát Közép- , Európában. Ez ismét kínos NATO-dilemmát eredményez, hiszen éppen a tavaszi NATO-tanácsülés fogadott el ajánlásokat újabb nagy­szabású fegyverkezési ter­vek végrehajtásáról... Réti Ervin kiút Egyesült Államok politiká­ját, hanem megállapították: Washingtont immár nem közvetítőnek, hanem ellen­ségnek tekintik. Nem vál­toztatott ezen az sem. hogy a csúcstalálkozó után Asszad elnök szóba állt az USA képviselőjével, Cyrus Vance külügyminiszterrel, aki elő­zőleg Jordániában és Szaúd- Arábiában próbálta „eladni” a Camp David-i megállapo­dásokat s e célból érkezett Damaszkuszba is. Itt azon­ban határozott, a mini­csúcsértekezlet döntéseivel összhangban levő választ kapott: Szíria teljes egészé­ben elutasítja a Camp Da­vid-i egyezményeket, mert — mint Asszad elnök kifej­tette — ezek kizárólag Izra­el érdekét szolgálják. Vance-nek egyébként nem sikerült meggyőznie Camp David „igazáról” az Egye­sült Államokhoz sokkal ba­rátibb szálakkal kötődő Jor­dániát és Szaúd-Arábiát sem. Az amerikai részről reá kifejtett erős nyomás elle­nére, Husszein jordániai ki­rály nem volt hajlandó csat­lakozni a Camp David-i megállapodásokhoz, amelyek pedig — legalábbis a Cisz- jordániára és gazai övezet­re vonatkozó egyezmény — nélküle bajosan valósítha­tók meg. Husszein személy szerint talán hajlana is a csatlakozásra, nem zárható tehát ki ez a lehetőség, de jelenleg nem engedheti meg BT-határozai Namíbiáról NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa pénteken megszavaz­ta azt a Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár által koráb­ban kidolgozott tervezetet, amely a namíbiai ren­dezést célozza. A hatá­rozat a világszervezet felügyelete mellett megtar­tandó választásokat irányoz elő Namíbiában és semmis­nek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket a dél-afrikai re­zsim próbál Namíbiára rá­kényszeríteni. A pénteki szavazáson döntöttek arról is, hogy egy polgári és katonai szemé­lyekből álló ENSZ-kontin­genst küldenek Namíbiába, amely az átmeneti időszak békés jellegéről gondosko­dik, és ellenőrzi a választá­sok törvényes jellegét. A Biztonsági Tanács 12 tagállama szavazta meg a határozattervezetet, a Szov­jetunió és Csehszlovákia képviselője tartózkodott. Ki­na pedig nem vett részt a szavazásban. Az ENSZ-közgyűlés pén­teki ülésszakának vitájában felszólalt Rui Balthazar dos Santos Alvoes, mozambiki pénzügyminiszter és Simon Alberto Consalvi, venezue­lai külügyminiszter. Indalencio Liévano Agu­irre, kolumbiai külügymi. niszter, az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának elnöke szá­mos ENSZ-küldöttség kéré­sére a közgyűlés napirend­jére tűzte a nicaraguai hely­zet rendezésének megvitatá­sát — jelentették be pénte­ken New Yorkban (MTI) Kambodzsai valóság Kommunista terroristák HANOI A vietnami sajtó élesen elítéli azt a propaganda- kampányt, amelyet a Phnom Penh-i vezetés folytat a Kambodzsai Kommunista Párt megalakítása évfordu­lójának ürügyén. (Az évfor­duló napja: szeptember 30.) A Nhan Dán felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a kam­pány időben egybeesik a Pol Pot-ieng Sary rezsim sú­lyos válságával. A Vietnam Hangja rádió­állomás péntek este kom­mentárban fejtette ki, hogy a Pol Pot-ieng Sary rezsim címke alatt rejtőznek mindennek nevezhető, csak kommunistának nem. A kommunista címke alatt egy terrorista, szélsőséges, reakciós, barbár rendszer rejtőzik. Ez a lényegét érint­ve antikommunista vezetés kizárólag Kína nagyhatalmi érdekeit szolgálja. Kam­bodzsa tömegei egyre lep- lezhetetlenebbül elégedetle­nek azzal a példa nélkül ál­ló társadalommal, amelyet a Phnom Penh-i vezetés ho­zott létre e nagy múltú or­szágban — állapította meg végezetül a hanoi rádió kommentárja. (MTI) ezt magának. Figyelembe kell ugyanis vennie, hogy lépésével veszélyeztetné or­szágának az utóbbi években Szíriával kiépített szórás kapcsolatát, valamint azt is, hogy alattvalóinak fele palesztin. No meg, — amint azt egy, a királyhoz közel álló jordániai személyiség megjegyezte : „az uralkodó­ban erősen él a történelmi tudat. Nem óhait olyan em­berként bekerülni a tan­könyvekbe. aki az arab Je­ruzsálemről való lemondás bűnét elkövette.” Jeruzsá­lemről ugyanis semmiféle megállapodás nem született Camp Davidben. ráadásul Begin izraeli kormányfő si­etve le is szögezte, hogy „a város oszthatatlan.”... O Nyíltan nem ellenzi a megállapodásokat az USA első számú arab barátja, Szaúd-Arábia, de óvakodik attól, hogy tapsoljon nekik. Az iszlám szent helyeinek őrzője nehezen adhatja ál­dását a szent városnak tar­tott Jeruzsálem kiárusításá­ra. Ríjad tartózkodó maga­tartása arra vezethető visz- sza, hogy kettős félelem gyötri: egyrészt attól tart, hogy Szadat elnök esetleges bukása baloldali fordulatot idéz elő Egyiptomban, ami az egész térségben a haladó irányzatokat erősíti. így hát. ha Szadat különbékét köt Izraellel. Szaúd-Arábia — jobb híján — kénytelen lesz támogatni őt. De Ri.iadban „fáznak” is ettől a különbé­kétől, mert az meggyorsít­hatja az erők polarizálódá­sát az arab világban, még­pedig feltehetően a haladó irányzatok javára. Ezért óva­toskodott Ríjad Vanee-szel, de ugyanúgy a Szilárdság Frontja képviseletében oda­látogató Asszad szírlai el­nökkel is. Mindenesetre tény, hogy két héttel a Camp David-i megállapodás után Szadat elnök gyakorlatilag még mindig egymagában áll az arab világban. Még azok a retrográd erők, amelyek ti­tokban rokonszenveznek ve­le. sem tartják tanácsosnak a mellette való nyílt kiállást. Nagyon is kérdéses, vajon képes lesz-e az egyiptomi el­nök arra. hogy egyedül hajt­sa végre a megállapodáso. kát. Washingtoni vélemény, hogy ..valószínűleg igen”, de arab illetékesek magánúton azt mondják, ha Szadat ki­tart jelenlegi álláspont a mellett, akkor a sikernél nagyobb esélye van a bu­kásra. De kérdés az is. képes lesz-e a Szilárdság Frontia arra. hogy elszigetelje Sza- datot. visszafordítsa kapitu- láns politikáját? Nehéz erre határozott választ adni. mert a damaszkuszi csúcs ugyan rámutatott a kiútra, de min­den azon múlik, milyen kö­vetkezetességgel ülteti át a gyakorlatba a front részt­vevői a határozatokat, s mi­lyen mértékben tudják meg­nyerni nemes ügyüknek *o. vábM arab országik *ámoga. tását. Pálfi Viktor RÉV/:/ 2 Üli. revízió 1997.

Next

/
Oldalképek
Tartalom