Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-13 / 216. szám
* Öltözködik sa virus Szépek ! Csinosak ! Elegánsak! A megannyi történelmi nevezetességet őrző, s kínáló Eger belvárosának házai sorra veszik fel legszebb ruhájukat. Elég egy pillántást vetni a Dobó tér környékére, a Széchenyi, vagy a Bajcsy- Zsilinszky utcák épületére és bárki meggyőződhet róla, hogy milyen gálánsán is divatai, öltözködik a város. Zámbori Ferenccel, az egri városi tanács osztályvezető főmérnökével járjuk az utcákat. A nyitásra készülő Juventus gyermekruházati áruház épülete előtt állunk meg először. — Előbb a bauxitoementes fedémes, — magyarázza a főmérnök — majd a falakon jelentkező repedések jelezték, hogy baj van. Kicsit sokáig tartott a felújítása, de végül- is nagyon szépre sikerült. Sétálunk tovább. Az úgynevezett kereskedelmi negyedben — a Dobó téren, a Széchenyi, a Bajcsy-Zsilinsz- ky és a Marx Károly utcákban — már csak mutatóban találunk egy-egy foltos, divatja múlt ruhájú házat. De azért még akad... t— A Széchenyi utca 11. szám alatti épületet’ — a földszinti csemegeboltjával — is teljesen felújítjuk. Ugyanez a sors vár a sarki tej ivóra és a fölötte lévő lakásokra is. — Könnyű, vagy nehéz egy-egy ilyen rekonstrukció? — Nagyon sok gonddal, nehézséggel jár. A lakókat ki kell költöztetni, az üzleteket csereberélni, aztán a statikai vizsgálatok, majd a különböző egyeztetések következnek, végül a tervezés, a kivitele•zés. Szóval nem könnyű. — És még a pénzt, a költségeket nem is említette. — Hát,A,gen. A belváros rekonstrukciója tetemes milliókba kerül. Mégis megéri. És korántsem csak azért, mert megszépülnek a házak. A csinos, az elegáns formák ugyanis méltó tartalmat is kapnak. Korszerűbbekké válnak az üzletek, tágasabbá, modernebbekké a lakások. Osztozunk a főmérnök örömében, de szemünk mégis csak megakad a volt érseki istállón. Kísérőnk azonnal érti a célzást. Az Alkotmány utca 13. szám alatti ház udvara — Az épület utcai oldalát még ez évben rendbe tesszük, jövőre pedig az udvar parkosítására is sor kerül. Alkotmány utca 13. A Centrum Áruházzal szembeni épülettel a most visszaköltöző lakók szerint is csodát műveltek az egri Ingatlankezelő Vállalat szakavatott építői. Eltüntették az udvari sufnikat, az emeleti lakások minősége a legkritikusabb véleményeket, igényeket is kiállják. — Valóban szép munka ez is — nyugtázza a főmérnök. Ebben 'az utcában különben újjáépül a Vörösrák Étterem, és felújításra kerül a vele szomszédos ház is. A Dobó téren egriek és turisták süttetik magukat a nappal. A teret körül ölelő házak kivétel nélkül átöltöztek már. « — Sokan kérdezik tőlünk is — mondja a főmérnök —, hogy ki dönti él, hogy, ez vagy az az épület milyen színt kapjon. Nos, mindenki megnyugodhat, mert a szakma legjobbjai, a Budapesti Műszaki Egyetem színdinamikusai dolgozták ki a belváros színharmóniáját. Ojra „meszelik” a főiskolát is. Nem tudni hányadszorra, s azt sem, hogy meddig tart az újabb „sminkelés”. De ez nem is a város gondja. Legfeljebb annyiban, hogy ez az épület is Egerben van. Velünk együtt sokan megállnak a Kossuth Lajos utcában is. A patakhíd melletti „foghíjon” új lakások épülnek. Az utca páros oldalán már csak a kispréposti palota épülete rí ki a többi közül. Mintha elfeledkeztek volna róla... — Nem, egészen másról van szó — kapjuk a gyors választ. Ezt az épületet több mint négymillió forintos költséggel az Országos Műemléki Felügyelőség kívánja eredeti díszébe felöltöztetni. A pénz megvan, a tervek is elkészültek, és lenne hozzá kivitelező is. — Akkor, mi akadálya a munkának? — Az MHSZr-t kell kiköltöztetnünk az épületből. A döntés most már végleges, az MHSZ a Somogyi Béla utcában kap majd végleges otthont. A kellemes séta véget ért. Pár szót váltunk még a város öltöztetését is elismerő Hild János emlékéremről, — tavaly kapta meg a város — aztán elbúcsúzunk. A főmérnök a városháza, mi pedig a Juventus Áruház felé vesz- szük utunkat. Az elegánsan, a csinosan felöltöztetett házak között... Koós József Új termékek Hevesről Á BNV-re készülnek Alkotóház a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet központi telepe: kézimunkát lát a betérő már a portásasszony ölében is. Csak a zaj nagyobb a megszokottnál. A kapu melletti, modern — de a tájba simuló — emeletes üzemházból varrógépek zümmögése hallik a virágos udvarra nyitott ablakokon át, beljebb, a szép parkot ölelő öreg, földszintes épületekből pedig szövőszékek feleselnek . a szomszéd műhelyekkel. A nyár. végi délelőttben búcsúzkodó fecskék köröznek. S a közelgő őszre emlékeztet sok munka is: à BNV-re készülődnek, amerre csak megfordulunk. Kedves kis szobában találkozunk Magyar Istvánná modellezővel. A keze alatt csillaggal, kerek rózsával, rozmaringgal, leveles mintával születik a meglepetés, új termék a régi- „szerszámmal”. — Felhasználom az ősi hagyományokat — beszéli — de minduntalan iparkodom valami mást is kitalálni. Most például ripszekkel variálom az alapanyagot. Legalább másfélszer munkásabb így a darab, de sokkal érdekesebb. S természetesen: értékesebb is... Ez itt tulajdonképpen egy drapéria, a vásári dekorációhoz — mutatja — falikárpithoz hasonló fal- védő. Hasonló, de piros alapanyagú a szádafüggöny is. S terveztem még három lenfutót. Tizenhét esztendeje dolgozik a szövetkezetben, de csupán néhány hónapos a jelenlegi posztján. Különben a szövődé első állandó modellezője. — Valójában: mindig ehhez lett volna kedvem. Még kisiskolás koromban, egy üzemlátogatáson kedvet kaptam a mintázáshoz — mondja, hogy a szakmájáról faggatjuk. — Roppant szeretem az ilyen munkát, többször pályázaton is indultam és nyertem is. Szekszárdon országos harmadik lettem egy- . szer, most a tavasszal pedig első és harmadik helyezést szereztem a nívódíj mellett. .. Örülök, hogy végre sikerült számomra olyan helyet találnia a szövetkezet vezetőségének, amely igazán tetszik. Amit kimondottan élvezek, szeretek s ahol a munkám a legjobban kamatozik kollektívánknak is ! ■ ■ A varrodában egy másik ■modellező, Bessenyei János- né magyarázza: — Pataki Miklósné tervezte a saját szövésű vászonból, recski áttört és keresztszemes hímzéssel készült „Ili” blúzt, de nagyön kedves a nyaki részen és az ujjvégeken cakkos díszítésű „Cinka Panna” nevű, vagy a nyerslen alapanyagú, azsúrus de- korálású parasztblúz is. A „Gyöngyvirág”-ot, sajnos, már nem tudom előszedni, mert régen felküldtük Budapestre. Fehér színű és fehér hímzésű. A BNV nagydíjára pályáztunk vele! Új színünk az ekrü — tesz elénk egy másik remekművet, egy új- kalodás, míves darabot —: s reméljük, hogy elnyeri majd a nagyközönség tetszését is... S miközben Patakiné azsú- ros gyermekblúzát forgatjuk éppen a kezünkben, gyönyörködünk a tervezőnő színes munkájában, megtudjuk • modellezőtől, hogy nemcsak a BNV-kre készítenek újat, ötletben, elképzelésben kísérletezésben máskor sincs hiány. Bizonyságul két számadat: a varroda már a 2460, modellnél tart, s a szövődében is született 2160 fajta termék, mióta a szövetkezel megalakult! ■ ■ Nem lenne teljes a kép, ha Báder Miklósné elnökasz- szonyt elkerülnénk. A faipari részleg ajtaja ugyanis éppen zárva, pedig — halljuk — odabent is sok a BNV-re szánt termék. Szerencsére, a fiatal vezető az ügyes kezű mesterek helyett is szolgálhat felvilágosítással: — 25. éves jubileumát ünneplő HISZÖV, szakmai szövetségünk pavilonjába, ahol egyébként összesen 71 szövetkezet reprezentálja majd a népművészetet, a háziipari, a hevesi futón, szádán, új blúzainkon, a Kőbányai Textilművekkel közösen kikisér- letezett ekrü színű anyagon, a recski áttört hímzésen kívül faragott bútorokat is. tervezünk. Berendezünk belőlük egy egész csárdasarkot. Lesz bárpult, kármentő, tálalószekrénnyel, asztallal, vájt székekkel, s kocsikerékből készült világítótesttel, amelynek villanyszerelési munkáit is mi végezzük. S mindjárt hozzáteszi azt is: — Legyenek a vendégeink. .. ! — Köszönjük a meghívást! — búcsúzunk. — Viszontlátásra, a budapesti nemzetközi vásáron! (gyóni) Széles körű vizsgálat a közérdekű bejelentések intézéséről A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság széles körű vizsgálatot végez o közérdekű bejelentésekről, javaslatokról szóló törvény végrehajtásának tapasztalatairól. Nyolcvan tanácsi szakigazgatási intézménynél, ipari, mezőgazdasági és szolgáltató eáység- nél vizsgálják a törvény megvalósulását. Mire „kíváncsiak” a népi ellenőrök, mire terjed ki a vizsgálat? Elsősorban is arra, hogy a törvény megjelenése után a felügyeleti szervek meghatározták-e a végrehajtás teendőit, és, hogy a végrehajtás szabályozása és gyakorlata összhangban van- e a törvény előírásával, hogyan teremtették meg a bejelentések intézésének szervezeti és tárgyi feltételeit, biztosították-e a vizsgálatok szakszerű és tárgyilagos lefolytatását és, hogy a vizsgálati megállapításoknál a tett intézkedések megfelelnek-e a törvény előírásainak és alkalmasak-e a hibák kijavítására? Megnézik azt is, hogy az illetékesek milyen intézkedéseket tettek a hibaforrások megszüntetésére, illetve azok megelőzésére, s hogy a bejelentőt megfelelően tájékoztatják-e a vizsgálat eredményeiről? A népi ellenőrök — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — ennél a vizsgálatnál is kérik és várják a lakosság segítségét munkájukhoz. A Juventus »nt, (Fotó: Szántó György) Négy üres tányér HOGY MIÉRT VOLT ÉRDEMES négy üres tányérról cikket írni, az csak a végén derül ki. Történt, hogy az egyik nagyvállalatnál úgy döntöttek az emberek: megküzde- nek a szocialista brigád címért. Meg is alakították a brigádot, megtették a vállalásokat, brigádnaplót nyitottak és abba minden jelentősebb eseményt beírtak. Bekerültek a fényképek is. A brigádtagok rendszeresen részt vettek a kommunista szombatokon, külön társadalmi munkát vállaltak az egyi megyeszékhelyi iskolában, rendszeresen megtartották a brigádgyúléseiket, kirándulást, szerveztek, hogy megismerjék a hazai tájakat, sőt egyszer külön autóbusszal külföldre is elmentek. Kirándultak patronált iskola gyerekeivel is. Kisebb és nagyobb formátumú képek is bizonyították a naplóban : jól érezték magukat a szocialista brigád tagjai. Volt köztük, aki színjátszó csoportban szerepelt, kollektív színház- és mozilátogatásokon is részt vettek. Segítettek egymásnak a lakásépítésben, a szőlőművelésben, az autójavításban, vigasztalták az elkeseredett brigádtagot, tanácsot adtak annak, akinek problémája adódott. Igyekeztek megismerni egymást. Sőt nemcsak egymást, egymás családját is. Hogy közelebb kerüljenek a családok is — rendszeresen összejöttek, hol kirándulás keretében, hogy egy jó halászlét enni. Minden rendbenlévőnek látszott, csak egy valami hiányzott ahhoz, hogy a brigád közérzete valóban jó legyen. Ez a valami: ismerjék meg ők jobban a vezetőket, a vezetők pedig őket. Egy-két alkalommal meghívták a feletteseiket: szívesen látnák őket a brigádgyűléseken, lássák, mi foglalkoztatja őket, miben kérik a segítséget. hogy teljesíteni tudják a vállalásaikat. A VEZETŐK NEM MENTEK EL egyszer sem a brigádgyűlésre. Kirándulásra is hívták őket, de elfoglaltságukra való hivatkozással, azt is lemondták. Miután egyetlen kísérlet sem sikerült, már-már le-. mondtak a brigádtagok és a vezetők közötti baráti találkozóról. Hogy végül is újabb kísérletet tettek, annak oka: elnyerték a szocialista brigád címet. És mint ilyenkor lenni szokott, a jól végzett munka, az elismerés örömében valaki elkiáltotta magát: „Fiúk, ezt meg kell ünnepelni!” És megszületett a döntés: az ünnepséget az egyik vendéglő különtermében tartják. Az ünnepségen ott lesz minden brigádtag férje illetve felesége és meghívják a két vezetőt is: ünnepeljenek ők is velük és hozzák magukkal a feleségüket is. A vezetők hírheztek, hámoztak: „Fehér asztal mellett nem illik termelési és üzemi problémákról beszélni.”, meg, ha: „Elfogadjuk a maguk meghívását, akkor más brigádokhoz is el kell menni.. Ilyen és ehhez hasonló mentséget kerestek, de a brigádvezető a brigád nevében ismételten kijelentette: „Várjuk, a kedves családjukkal együtt.” Elérkezett' a szombat délután. Három órakor megállapodtak a brigádtagok; várnak egy negyedórát és csak akkor kezdik el az ünnepséget, amelyre pontosan megérkezett minden brigádtag. Negyed négykor már nagyon fe_ szélyezetté vált a légkör. Három óra húszkor megkezdődött a házastársakkal kibővített brigádgyűlés, amelyen a brigádvezető értékelte: miként is érték el a szocialista brigád megtisztelő címet. A beszámoló tartalmas volt. A vezetők és feleségeik még a végére sem értek oda. Sőt a tálalást is elhalasztották miattuk egy negyedórával, de tovább nem vártak. ? A halászlét elfogyasztották, a tányérokat elvitték. Utoljára azt a négy tiszta tányért, amely iíresen maradt. A BRIGÁDTAGOK ÉS HOZZÁTARTOZÓIK ÜGY ÉREZTÉK: a halászlé egy kicsit keserű volt, pedig a szakács váltig állította: nem lehetett keserű, hisz minden pontynak kiszedték a keserűfogát. Szalai János Mflwöii€i 1978. szeptember 19., szerda a A
