Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-09 / 213. szám
Újjászerveződött a bútoripari egyesülés Együtt Scoresiic caæ üf l®itctt9S@g©§€@t A félévi mérleg nem mutatott jó képet az Agria Bú. tor gyár munkájáról. A tavalyi 18 százalékról 12 százalékra csökkent az export részaránya, nem sikerült teljesíteni a tőkés kiviteli terveket. Lemoniiiák a megrendelést Az idén nem folytatódott a tavalyi lendület, egyes iparágakban különösen elgondolkodtató a várt gyors fejlődés helyett bekövetkezett megtorpanás. Pedig az exportfejlesztést ösztönző hitelek némi idő után már nemcsak ösztönöznek, inkább kényszerítenek. A példaként idézett megyei vállalat, az Agria Bútorgyár számára persze nem vigasztaló az, hogy az iparágban nem- áll egyedül helyzetével. A bútoripar tőkés piacán ugyanis most csak a székeknek van nagy keletjük. A kísérletező kedvével, az igényekhez való igazodásával jó hírnévre szert tett vállalatnak most nem jött be egy megalapozottnak látszó üzlet. Két éve szállítanak fenyőbútorokat az IKEA nevű svéd kereskedő vállalatnak; februárban még tízszázalékos áremelésről tárgyaltak, áprilisban meg lemondták az egész idei megrendelésüket. Nyolcmillió forintos tétel dollárban, amit erre az évre már tervbe vett a vállalat. Ilyesmire is fel kell tehát készülni, amikor tőkés vevőkkel kereskedik valaki. (Az persze nem világos, mit is tesz ilyenkor a. külkereskedelmi vállalat, amely egyébként igencsak határokat szab hazai partnerei külföldi kereskedésének). Ebben a helyzetben kell megoldást találni az egri vállalatnak. Kiútnak látszik: a bútoripari egyesülés újjászervezése. Összesen: kétmilliárd • A gyorsan változó piaci helyzet a körülményekhez való rugalmas igazodás képességét kívánja. Gyakran leírtuk már ezt. Tudjuk azt is, hogy a szabályozóktól igen- ' csak függ, milyen fokú lehet ez az alkalmazkodási képesség, ám a legtöbb azért mégis a vállalatokon múlik. A kezdeményezőkészségen. a vezetők szakmai magabiztosságán, a kockázatvállalás bátorságán. A piacokon való helytállás ösztönözte már évekkel ezelőtt is a közép- kategóriában levő bútoripari válfalatok összefogását; létrejött az első bútoripari egyesülés, amelyben az egyik kezdeményező éppen az új utakat kereső Agria Bútorgyár volt. Az ,„új utak”-ból azóta már hagyomány lett, de az egyesülés túlságosan sok eredményt nem hozott. Persze, a feltételek is változtak, s törvény szabályozza az ilyen összefonódás formáit. A héttagú csoportból három kivált, négy azonban új alapszabályt készített. Új alapokról, a változó körülmények figyelembevételével. A négyhez — Székesfehérvári Bútoripari Vállalat, Szatmár Bútorgyár Mátészalka, Agria Bútorgyár, Szekszárdi Bútoripari Vállalat — elfogadva a szabályzatot az idén júliusban még négy vállalat csatlakozott. Ezek; a győri Cardo Bútorgyár, a veszprémi Balaton Bútorgyár, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár és a Bácska Bútorgyár. Eltérő profillal, de nagyjából hasonló lehetőségekkel rendelkezik mindegyik. • S ami a legfontosabb; korszerű bútorgyárakkal. Létrejött egy összehangoltan dolgozó, de egyébként minden szempontból önálló tagokkal bíró társulás, amelynek összes termelési értéke meghaladja a kétmilliárd forintot! A hazai igényeket mennyiségben bőven kielégítheti a korszerűsített bútoripar. De a kereskedelem, úgy tűnik, nem tudta követni a rekonstrukciót, s bizonyos rögződött formák, szokások a választék bővülésének is akadályai. ígéretes tervek Hogyan akar megélni a társulás? Fővállalkozásokkal kell elsősorban észrcvétetnie magát — ez az álláspontja az igazgatói tanácsnak. Szállodák, intézmények teljes berendezését szállítják, ezért jó a különböző profilok összehangolása. A közösen szervezett anyag- és alkatrész- ellátás szintén előnyös és biztonságosabb, mint az eddigi széttagolt helyzetben. A fogyasztókhoz is közelebb lehet kerülni saját üzlethálózattal és a kiskereskedelmi vállalatokkal kötött megállapodásokkal. Mindezek nagy előnyöket rejtenek magukban; ösztönzést a bátrabb tervezésre, a választék bővítésére. Persze, egy ilyen friss tár- ' sulásnál mégcsak az ígéretes tervekről lehet szólni. A partnerek jó együttműködésén múlik majd a siker, s így összefogva ^erősödhetnek meg ezek a második vonalban álló vállalatok. De mi lesz az exporttal? E kérdéssel együtt az Agria Bútorgyár egyesülésbeli lehetőségeiről is érdeklődtünk Kormos Pál igazgatótól. —• A szocialista export bővülését a kontingenseknél valamilyen jobb megoldás hozhatná — mondta az igazgató. — Különösen a Szovjetunióba növelhetnénk a kivitelünket. Tőkés piacon a svéd partnerünk visszalépett, de egy másik cég, a nyugatnémet Steinhoff, szintén nagyobb vásárlásokat ígér. Rusztikus bútorok iránt érdeklődik és bőrfoteleket venne nagyobb mennyiségben. A Budapesti Bőrgyárral — ez a cég is vett fel exportfejlesztő hitelt — ennek az igénynek is eleget tudunk tenni. Az idén próbaszállítmánnyal már bemutatjuk, mit tudunk. — Az Agria Bútorgyár a kapott hitel ellenében azt vállalta, hogy 1980-ban a tőkés export eléri a 48 millió forintot. Ha a fotelekkel sikerül az üzlet, már ezzel az egy árucikkel is teljesíthetjük az ígéretünket. — A 200 milliós tervet egyébként az év végére várhatóan teljesíteni tudjuk a félévi lemaradások ellenére is. Exportunk azonban nem sikerül úgy', mint elképzeltük. Az idén az 56 milliós beruházásunk beindítása igen sok erőt elvon, több mint húszmillióért csak gépek érkeznek ebben az ,évben. Az. egyesülés kiegyensúlyozottabb üzletpolitikát hozhat, nagyobb lehetőségeket. Persze a lehetőségekkel jobban is kell élnünk. Szeptember végén, az őszi BNV Otthon kiállításán újra ott lesz az Agria Bútorgyár is. A bemutató persze még nem az egyesülés jegyében történik, de jó képet adhat arról, milyen alapról indulnak el a tagvállalatok. ígéretes a kezdeményezés. Kivezető út lehet a mostani megtorpanásból. Hekeli Sándor Garzohlakások a fiatal egészségügyi dolgozóknak Pályakezdő fiatal egeszset. ügyi dolgozók lakásgondjain próbál segíteni Övön. gyösön a városi tanár« Rn. gát Pál Kórháza. A 22 -rar- zonlakásból álló kétszintes házat, melynek a Heves me_ gyei Tanácsi Építőipari Vál _ ' lalat a kivitelezője. PEVA. alagútzsalus technológiával idő előtt — három hónappal — december vegére adják át. (Szabó Sándor fclvclcle) Népi együttesek találkozója Ecséden Már hagyomány Ecséden, hogy a nyári munkák befejezése után és a szüret megkezdése előtt vidám műsoros találkozót tartanak. Vasárnap a vendéglátó ecsédi együttes mellett kilenc népdalkor, együttes műsorét tekinthetik meg az érdeklődők. A program szerint rr 'gél zenés ébresztővel köszöntik a falu lakóit, majd délután a tsz szabadtéri színpadán bemutatkoznak a parádi, a hevesi, a viszneki, az isaszegi, a felsőtárkányi, az ostorost és az ecsédi együttesek. Eljönnek a találkozóra a csehszlovákiai Kéménd községi és a jugoszláviai szabadkai népi együttesek is. Az ünnepség keretében megemlékeznek *a Heves megyei szövetkezeti mozgalom fejlődéséről és az elért eredményeiről. Kél hél múlva nyit az őszi BNV 30 országból 1300 kiállító mutatja be újdonságait Az építők még javában tevékenykednek a két hét múlva nyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az idő előrehaladtát jelzi, hogy a héten már megkezdődött a kiállítási anyag beszállítása, s megtartotta utolsó ülését a nagydíjak odaítéléséről döntő zsűri is. A HUNGEXPO főpénztára szerint elővételben eddig több mint 45 ezer jegyet és 1600 szakmai bérletet adtak el. Nagy még a felfordulás a' városközpontban, a tapasztalatok alapján azonban ez megszokott, s természetes az is, hogy a szeptember 22-i nyitásra minden elkészül. A tíznapos vásáron — a hazai vállalatokkal, szövetkezetekkel együtt 30 országból és Hongkongból több mint 1300 kiállító mutatja be fogyasztásicikk-újdonsá- gait. A „közönségnapokra” szóló belépőjegy — ára 15 forint. Az árubemutatóra csoportosan látogató iskolásoknak, katonáknak személyenként 5 forintba kerül a belépő. A szakmai jegy ára változatlanul 60 forint. A vidékről érkező vásár- látogatók a hagyományoknak megfelelően ezúttal is igénybe vehetik a MÁV "7 százalékos utazási kedvezményét. H Csabagyöngye nyomában — Szednek most Csabagyöngyét? — Nem. — Miért? — Mert tizenegy forintért nem szedünk. Nagyon szegény napfényben az időjárás mostanában. Mondják a gazdák, hogy olyan rossz nyár, mint az idei, emberemlékezet óta nem volt. Hacsavecz Béla, a visontai Reménység Tsz elnöke egyenesen azzal a bizonyos, soha vissza nem kívánt 1965-ös évvel vetette össze a mostanit. Akkor a peronosz- póra vitte el a szőlőt, ahol megmaradt, ott pedig 12 cukorfokkal gyűjtötték be októberben, térdig érő hóban, így mondta. — Az idén a saszla is késik legalább három hetet — jegyezte meg. — Az volt a szerencsénk, hogy le tudtunk szedni száznyolcvan mázsa Csabagyöngyét. ' Augusztus 25-én kezdtük el és szeptember 4-én végeztünk vele. Kezdetben 18 forintot kaptunk kilójáért. aztán Ifi-ot. majd 13-at, a végén pedig 11-et. Ha nem kaptunk volna kezdetben magasabb árat érte, akkor a 11 forintért nem adtuk volna át a ZÖLD- ÉRT-nek. De úgy voltunk vele. ha már megígértük, ártjuk is a szavunkat. így ösz- szességében azért csak megérte a fáradozást. Azt még hozzátette, hogy saszlából összesen tizennyolc vagonnyi mennyiséget kötöttek le ugyancsak a ZÖLD- ÉRT-nél. Ezt teljesítik is, mert ezért védőárként 12 forintot kapnak majd. Majd, ha lesz saszla, a hónap vége felé, valamikor. — A TSZKER-rel léptünk üzleti kapcsolatba — tudtuk meg Domoszlón a Mátra- gyöngye Tsz elnökétől. Király Imrétől. ■*- Tőle a’ piaci ár, mínusz tíz százalékot kapjuk. Mondják, most tizennyolcért mérik a szőlőt Pesten. Nem nehéz kiszámítani, ha levesszük a tiz százalékot, mennyivel kedvezőbb az értékesítés a TSZ- KER-nél, mint a ZÖLDÉRT- nél. — Kinek kell a szállítási költségeket vállalnia? — Nekünk. De az nem olyan összeg, ami lényegesen befolyásolná a hasznot. Még így is megéri. — Mennyi korai szőlőjük lenne? — A Csabagyöngyéből. 100 a Szőlőskertek királynőjéből 150 mázsát számíthatunk, A saszlából 70 vagont szerződtünk a ZÖLDÉRT-nél és 30 vagont a TSZKER-nél. Domoszlón tehát leszedik a Csabagyöngyét, igaz, nem a megyei nagykereskedelmi vállalatnak szállítják be. hanem oda viszik, ahová a szövetkezeti kereskedelmi vállalat irányítja. Ennek lesz a következménye, hogy ez a szőlő nem a megyénk ellátását javítja. t—. w. A kezdetnél idézett kérdésfelelet Markazon, a Mátra Völgye Tsz-ben hangzott el. Halasi János elnök és Gadó Ferenc főkönyvelő nem titkolták véleményüket. Gyors számolást is csináltunk. Ha a szőlőt meghagyják, leszüretelik, mustot préselnek belőle, majd borrá érlelik, akkor literenként 17 forintot kaphatnak érte. Jó, jó és a sok vesződség? Erre válaszolták: a csemege szedése, kiválogatása, ládába pakolása nagyon sok munkát igényel. A nagy szüret — az más. Ott lehet haladni. — Olyan is volt tavaly, hogy hiába közöltük, holnap ötven mázsa .szőlőt akarunk átadni a szerződött tételből. Azt válaszolták, nem kell csak tíz mázsa. Azt mondtuk erre, odaadjuk ezt a tíz mázsát a háztáji keretnek. Legalább a háztájiból hamarabb elfogy a szőlő, és amikor a közös gazdaságnak lesz szüksége a nagy szürethez az emberekre, senki sem a maga kis háztájijában szöszmöytöl már. Addigra végez azzal a néhány száz négyszögöllel. Ilyen is van, mondhatjuk hümmögve. És? , Elhangzott még egy megjegyzés. Mégpedig: — Gondoljuk el, a megtermelt. szőlő, a Csabagyöngye 11 forintot ér. Nálunk. itt a gazdaságban. Ezt elviszik a piacra. Két nappal ezelőtt, amikor nekünk a 11 forintot ajánlották érte. azt mondják, Pesten 18 forintért mérték a szőlőt. A két ár között a különbség 7 forint. Állítólag még az állam is támogatja a kereskedelmet, kilónként egy forinttal. Tehát a termelő 11 forintjával szemben a kereskedelem nyolc forintja áll. Tessék? Hogyan értékeljük ezeket a szamokat? A ZÖLDÉRT megyei igazgatója, Patkó József a következőket mondta: — A felvásárlási árakat nem mi irányítjuk. A gyöngyösi piacon mi 14 forintért kínáljuk a Csabagyöngyét. A korai fajták az idén késtek. Ha néhány héttel hamarabb tudták volna szedni azokat, mi is többet tudtunk volna értük adni. — A visontai tsz példája ezt igazolja — vetettük közu be. — Egyébként is a mi megyénk nem tölt be irányító szerepet a Csabagyöngye értékesítésében. A bogiári állami gazdaság kínálata és árai határozzák meg, hogy mennyit tudunk mi adni a termelőknek ■'ti Csabagyöngyéért. Ha ők olcsóbban viszik a piacra, a ZÖLDÉRT is kénytelen követni az ö áraikat,. Ezen nincs mit vitatkozni. Ahogy azon sem, hogy az exportnál a mi áraink hogyan tudnak versenyre kelni akár a délebbi szomszédaink szőlőáraival. Akik ezekben a dolgokban dönteni kötelesek, bizonyára százszor is megfontolják, mielőtt meghatároznak valamit. Lehet, a példák is ezt mutatják, a bogiári állami gazdaság olcsón tud Csabagyöngyét piacra vinni. Akkor azt a szőlőt kell idehozni a megyénkbe. Ez logikus. A mi kis tételű korai szőlőinket pedig hagyjuk meg boranyagnak. Sőt. Ha ennyire bizonytalan az értékesítés lehetősége, termesztésének szükségességét is meg kell kérdőjelezni. Azaz... — Nekünk nem mindegy ilyenkor, az ősz elején, hogy miből tudunk bevétel'»rz jutni, van-e elegendő pénzünk — mondta Halasi János tsz- elnök. — Tehát a szőlő értékesítése nekünk fontos. Azért is. mert a zöldségfélék termesztése sem hoz* a azt az eredményt, amit vártunk tőlük. Tehát a gazdálkodás • folyamatossága. biztonsága is arra sarkallja a szövetkezetek vezetőit, hogy a szükséges Kiadások fedezéséhez a megfelelő bevételt előteremtsék. Ebben van szerepe a korai szőlőnek. De ha rossz az időjárás, ha minden a visszájára fordul és nemcsak egyetlen évben1; hanem sorozatban, akkor már az a kilónkénti egyforintos elférés isi sokat számít. Igaz, a ZÖLDÉRT nem V>- tékonykodási egylet. Ha lehat az okokhoz akarunk eljutni. rá kell ismételten íö-i- nünk, hogy a felvásárlási eladási áraink nem minő- egyike hat ösztönzően a termelésre, ebből következően — a lakosság ellátására. A Csabagyöngye mostani történetének ez a legfőbb tanulsága. G. Molnár Ferenc ,Nmüsâa€i 1978. szeptember 9., szombat A V
