Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-08 / 212. szám

 szállítási bizottság rendkívüli ülése Csak az összefogás séf Iliiét A Heves megyei Szállítási Bizottság témái akkor is mindig időszerűek, amikor tagjai a munka tervben sze­replő „rendes” tanácskozá­sokra gyűlnek össze. Igen, fontos, sürgős tennivalókról van tehát szó, amikor a tes­tületet rendkívüli ülésre hív­ják össze. Ilyen rendkívüli ülést tartott a bizottság csü­törtökön délelőtt, amelynek témája az őszi szállítások megszervezése volt. Az idei szállítási csúcs a szó valódi értelmében csú­csot jelent. A szokásosnál jóval több a fuvaroznivaló, ám az idén sem a Volán Tröszt, sem a MÁV kapaci­tása nem növekedett. Rend­kívüli körülményekkel kell szembenézni, s hogy minél kevesebb lggyen a szállítási késedelem ' miatt bekövetke­ző kár, össze kell hangolni minden erőt. Szükség van arra, hogy megnövekedjék a termékek fogadásának ideje, több legyen a hét végi, éj­szakai rakodás. Nemcsak ér­dekességként írjuk le: az áruátadások, -átvételek csu_ pán egyórás meghosszabbí­tása másfél millió tonna fu­varozási többletteljesítményt biztosít az országban! Mi a helyzet Heves me­gyében? A rendkívüli ülé­sen, amelyen Balogh Tibor, a szállítási bizottság elnök- helyettese vezetett, a részt­vevők különösen a vasúti Tiüilien kérdeztek: BUliêrt szürke a víz? Az elmúlt napokban töb­ben panaszkodtak. hogy Egerben a Lajosvárosban már három napja ivásra al­kalmatlan. szürkés, iszapos, sáros víz folyik a csapokból. Sokan felhasználás előtt fel­forralták. voltak, akik kan­nákban hordták a város más részeiből a tisztát..., ki-ki a saját jól bevált, vagy ha­marjában kiötlőit módszeré­vel próbálta biztosítani a család mindennapi ivó-, mosdó- és íözövízszükségle. tét. Egyesek érdeklődtek a Heves megyei Vízmű Válla­latnál a sötét színű víz ere­detéről. de többnyire elma­radt a megnyugtató, világos válasz. Mi is felhívtuk telefonon a vállalat egri üzemét, ahol Balog! Sándor helyettes üzemvezető a következőket mondotta: — Egy. a 25-ös űt alatt húzódó 150 milliméteres ve­zeték meghibásodását köve­tően a lajosvárosi területet egy másik vezetékrendszerre kellett kapcsolni. Ezáltal vi­szont a csövekben megfor­dult a viz Írén va. s ez ka­varta fel az évek során lera­kodott üledéket. A legutóbbi ellenőrzésünkkor már ismét tiszta víz folvt a lajosvárosi csapokból. Közben persze folyamatosan dolgozunk a hibás vezeték megjavításán is. — Ha végeznek a javítás­sal, ismét megfordul majd a víz iránya. Akkor úibói fel­kavarodik maid a víz? Most mar nem, mert az elmúlt három nar> alatt a elnökön át kiürült az üle­dék. Bár nem is elvan egyszerű műszaki problémáról van SZÓ. a magyarázatot értjük. Azt már kevésbé bogv az említett esőtörés előre latba tó köve* kezűién veiről miért nem tájékoztatta a vízmű vállalat az egrieket, megkí­mélve ezzel több ezer em­bert a bizonytalanságtól f*»_ |e'|i""‘s fáradozástól, bosszú­ságtól. Három napjuk voll rá. (czirákl) késedelmekre hívták fel a figyelmet. A MÁV Miskolci Igazgatóságának képviselője elmondta, hogy kocsihiány az év többi hónapjaiban is ta­pasztalható, de ilyenkor, ősszel a kiállítható 1700—1800 vagon helyett háromezer az igény havonta. Kényszermeg­oldás, hogy fedett kocsiban szállítható árukhoz, így pél­dául a műtrágyához, nyitott vagonokat adnak és a fuva­rozásban sürgősségi sorren­det állapítanak meg. Általá­ban mindenütt csökkent a késedelmes rakodásból kö­vetkező kocsiálláspénz. Ez is mutatja, hogy a szorult hely­zetben javult a rakodások szervezettsége. A mezőgazdasági, és a la­kosság alapvető élelmisze­rekkel való ellátását szolgáló kereskedelmi szállításokban érdekelt hozzászólók szintén a vasúti fuvarozás lemara­dásaira soroltak példákat: Kál-Kápolna, Hatvan, Heves állomásain bizony rendre hiányoztak e napokban is a kért vagonok, s emiatt gyak­ran késlekednek az export- szállításokkal. A borkombi­nát szeptember 25-e és októ­ber 31-e között mintegy 120 ezer hektoliter mustot szállít bérelt, speciális osztrák tar­tályvagonokban; egy hektoli­ter napi bérleti díja 116 fo­rint, persze dollárban. Ki le- T hét számolni, hogy csak egy­napos késés mennyi pénzé­be kerül a gazdaságnak, s tavaly sokszor három napig is vesztegeltek a vasúton ezek a drága kocsik. Luda Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa ' felszólalásában javasolta, hogy a szállítási bizottság az idén is éljen a miniszteri felhatalmazás alapján kapott jogkörével: sürgős feladatok­hoz rendeljenek be közületi gépkocsikat. A fuvarozásokat ne csak a szállító vállalatok tekintsék feladatuknak: felül kell vizsgálni például, milyen munkákat vállalnak a nagy gépjárműparkkal rendelkező termelőszövetkezetek. Ismert dolog, hogy a megyei köz­úti szállításban részt vevő gépkocsik összteljesítményé­nek mindössze 17 százaléka van a Volán birtokában, mi­közben a szállítási feladatok 33 százalékát végzi el: Né­melyik szövetkezetben, így például Andornaktályán és Erdőtelken a tehergépkocsik száma meghaladja a nyolc­vanat is. A tanácskozáson jelen volt Csoltó László, a Központi Szállítási Tanács titkára is. Az . országos helyzetet ele­mezve elmondta, hogy a mi­nisztériumok képviselőiből álló tárcaközi operatív bi­zottság s az őszi csúcsidőre létrehozott mezőgazdasági operatív bizottság hetenként értékeli a szállítási feladatok teljesítését. Megfelelő jogkö­re van e tennivalók rangso­rolására, A megyei szállítási bizottságok információi alap­ján döntenek, nagy tehát e testületek felelőssége, s igen fontos, hogy időben, pontos tájékoztatások érkezzenek az irányító, az erőket összefogó szervezetekhez. Kérdésünkre, hogy a szál­lítási csúcs milyen hatással lesz az export teljesítésére, Csoltó László a következőket válaszolta : — Az . /exportszállításokat külön megtervezzük, ezek teljesítését is minden héten ellenőrizzük. Rangsoro­lunk természetesen, és fi­gyelembe kell vennünk a ha­táron levő fogadóállomások teljesítőképességét is. Igen, fontos, hogy ne érje kár a vállalatokat, a népgazdasá­got, ezért van szükség a kon­centrált szervezésre. A me­gyék feladatai között is van­nak különbségek, így sor ke­rült márkáz idei szezonban a gépjárművek átcsoportosítá­sára. Teljesíthetőek a felada­tok, de ehhez valóban min­denki összefogására van szükség... (hckeli) Átadás előtt az aprítógépgyár hatvani üzemegysége „Fontos feladatnak tekint­jük, hogy az V. ötéves terv, illetve az elkövetkező ciklus során kialakítsuk Hatvan város végleges iparszerkeze­tét. Ebbe illik a Jászberé­nyi Aprítógépgyár helyi üzemegységének létrehozása, a termelő munka megindí­tása az 1978-as esztendő­ben!” (Részlet a városi kásái pedig a különböző szakipari feladatokat oldják meg. Hegesztik a tetőszer­kezetet, vízvezetéket fektet­nek, hárman pedig éppen ma fejezik be az elektro­mos kapcsolóterem szerelé­sét. A másik csarnokban még előbb tartunk! Megér­keztek az esztergapadok, Allványerdő fedi még a csarnokokat belliiről — mutatja Baranyi János megbízott vezető pártbizottság cselekvési programjából, amelyről nem­régiben beszélgettünk Szo- kodi Ferenc első titkárral.) Új vaskapu, mellette fris­sen vakolt portásfülke. Jobb­ról sárgára festett dózer egyengeti a talajt az épülő kerítéshez. Baranyi J ános, a munkálatok vezetője vál­lalkozik a kalauzolásra. — Júniusban vettük át a terepet a Lenin Termelőszö­vetkezet építő részlegétől, ök tulajdonképpen csak bon­tottak. A régi szárítóüzem hatalmas csarnokait készí­tették elő részünkre. Most- már a finisben vagyunk. Egy népes jászberényi bri­gád az utolsó simításokat végzi a szociális létesítmé­nyeken, a budapesti Villany­szerelő Ipari Vállalat mun­mér nagyobb, egyedi génoJ két is előállít a telephely, a foglalkoztatottak száma pe­dig háromszáz körül lesz. Még egyszer körbejárjuk a Mészáros Lázár utca vé­gén kialakított gyáregv^ég építményeit, beszélgetünk a beruházáson dolgozó mun­kásokkal. Kiss Ferenccel, Szarvas Ferenccel, akik a csanadékelvezető csatorna záson szorsoskodnak. Grósz Józsefiéi. Bozóki Ferenccel. az elektromos kapcsolóte­remben, vagy Juhász Lász­lóval. miközben villamos bekötést szerel a Kirovi Szerszámgépgyárból érkeze' t új esztergapadhoz. Az októ­beri üzemindításig csaknem harminc géppel kell végez­niük, ami azért rizikós, mert kevesen vannak hozzá.' S akik most fáradoznak, azok sem rózsás körülmé­nyek közt teszik. Hajnalban kelnek, hogy Jászberényből, Jászárokszállásról, Budapest­ről elhozza őket a gyár kis­busza. Meleg ételhez nehe­zen jutnak. Sötét van. mire otthonukba érnek. Továbbá a dolgok árnyoldalához tartozik olyan rideg tény, Új tó születik Még az ősszel megkezdik az egerszalőki víztároló építését Újabb „tóval” gazdagodik „szűkebb hazánk”: Egersza- lók térségében, a községtől északra, a Laskó-völgy 161,5 hektáros területén, 40,7 mil­lió forintos beruházással, 3,5 millió köbméteres hasznos térfogatú új víztárolót léte­sítenek. A programról Simon La­jostól, a megyei tanács osz­tályvezető-helyettes csoport­vezetőjétől értesültünk. Mint — egyebek mellett — elmon­dotta: a mesterséges tó ki­alakításával bi elképzelés, de természete­sen már is szóba került, hi­szen a szép környezetben születő „tó” mindössze öt kilóméternyire fekszik a nagy idegenforgalmú, de szá­mottevőbb vízfelülettel egye­lőre még nem rendelkező megyeszékhelytől — ahol egyébként érdeklődés lenne a iránt is. vízi sportok íeoiöii!} cél, hogy a Laskó eddigi veszé­lyes mederszakaszán nagy­mértékben csökkentsék az árvízkárokat, védjék a patak által érintett községeket. Másrészt az összegyűlő víz­zel az évi 500—550 millimé­teres — tenvészidöben sze­szélyes eloszlású — csapa- dékatlagú, 2000 hektáros, nö­vénytermesztésre alkalmas terület öntözését kívánják megoldani: növelvén a ter­més mennyiségét, javítván annak minőségét és fokozván a termelés biztonságát. Ugyanekkor módot teremte­nek a külterjes halgazdálko­dás megteremtésére is — ami évente mintegy 110 ezer fo­rintos bevételt biztosíthatna — nem utolsósorban pedig a víz üdülési, sportolási célok- ra történő hasznosítására. Ez utóbbi, sajnos csak távolab­A KEV1TERV Egri Kiren­deltségének tervei alapján, az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság kivitelezé­sében készül a tároló és a szükséges egyéb létesítmény, amelyek beruházási • prog­ramjából a kisajátítás költ­ségeit, illetve további 13 mil­lió forintos összeget a me­gyei tanács vállalta. Äz el­képzeléseket néhány hete jó­váhagyta már az Országos Vízügyi Hivatal is, előre lát­hatóan még szeptemberben elkészülnek az első tervek, s az idén hozzákezdenek meg­valósításukhoz. A jövő ősz­szel ugyanis már az üzem­próbákra is szeretnének sort keríteni. 1979. októberétől 1980 márciusáig tartana a próbaüzem, s 1888 decoüibcráre szeretnék befejezni az utolsó munkákat is. Jelentős a vállalkozás: 565 méter hosszúságú, hat méter koronaszélességű lesz a völgyzáró homogén földgát, amelynek építésénél csupán agyagból 135 ezer köbméter­nyit használnak majd, hogy biztosítsák a tároló átlagosan 3,5, legmélyebb pontján pe­dig 6,70 méteres vízmagassá­gát. Ugyanekkor egyéb léte­sítmények is készülnek. „Műtárgyak" — ürítő, bukós árapasztó — épülnek, gátőr­telepet létesítenek szolgálati helyiséggel és árvízvédelmi szertárral, az országutat be- kötőúttal kötik össze. Elekt-, romos távvezeték áthelyezé­sére valamint új távvezeték építésére kerül sor, hírközlő­összeköttetést teremtenek többi között a bátori hidro- meteorológiai állomással. A munkák során, hogy csupán a lényegesebbeket említsük: megmozgatnak 200 ezer köbméternyi földet, 500 méter hosszúságú szakaszon agyaggal bélelik a patakmed­ret, felhasználnak több, mint 17 ezer köbméter homokos kavicsot s kétezer-hatszáz tonnánál nagyobb mennyisé­gű betont is beépítenek a léT tesítményekbe. Nagy és szép tervek. Szur­kolunk megvalósításuk sike­réért! (gyón!) Nemrég érkeztek meg a Kiroví Szerszámgépgyárból az esz­tergapadok, melyek beállítását Juhász László végzi (Fotó: Szabó Sándor)' gyaluk. marók és darabo­lok, néhányan azokat állít­ják be... Amit itt látunk, csaknem ezerötszáz négyzeméternyi,, épület, s az új gyáregység első részlege. Belső munká­lataival szeptember 15-re, a külső pucolással, kerítéssel október elsejére kell elké­szülniük a munkásoknak. Azt követi a próbaüzemelés, illetve a szükséges szakem­berek toborzása. Segít eb­ben fiatal erőkkel a Damja­nich János Szakmunkáskép­ző Intézet, de számítanak Baranyi Jánosék az olyan eszfergályosokra, marósokra, gyalusokra is, akik mosta­náig eljártak dolgozni Hat­vanból. Elsősorban a távoli munkahelyekre gondolnak! S hogy a különböző szak­mák művelői ne sokat la­tolgassák a helyzetet, a gyárvezetöség igyekszik meg­felelően magas bérszínvona­lat kialakítani a hatvani üzemegységben. Hogy med­dig tart a verbuválás idő­szaka? Egyet biztosra vés? a munkavezető' október vé­gén már termelni fog a te­lep, novemberben pedig ki­futnak az első kisgépek. E munkálatok 1080-ig további két üzemcsarnok megépíté­sével fejeződnek be, amikor hogy alig férnek a hulládéira tői, bontásanyagtól, mert a hatvani szeméttelep nem fo­gadja a szállítmányokat. A' napokban meglátogatta őket) az igazgatójuk, szóvá tették a dolgot, s remélik: sikerül a város vezetőivel áthidalni az efféle bajokat. , Utóbbi felől már csak azért is biztosak vagyunk,' mivel éppen a párt. és taná­csi szervek szorgalmazták a gyáregység letelepítését. S ha tenni kellett, ha segítségre volt igény, szívesen vállalták mindenkor. A jó szellemű együttműkö­désre egyébként még egy nagyon fontos ponton lesz szükség. Baranyi János em­legette az indulás alapfelté­teleként a szakembergárdát. Tőle hallottunk a fiatal, vég­zős marósokról, esztergályo­sokról. Ez azonban nem minden! A kezdők élére kva­lifikált szakmunkás kell. A gyárvezetés ebben is reu méli a helyi szervek támoga­tását, segítőkészségét... Moldvay Győző iNwiisâafà 1978. szeptember 8.. péatds r

Next

/
Oldalképek
Tartalom