Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-05 / 209. szám

Mementó — Nürnberg, 1946 HARMINCKÉT ÉVVEL ezelőtt, a második világhá­borút követő nyolcadik esz­tendőben, Nürnbergben ösz- szeültek a győztes nagyha­talmak delegálta bírák, hogy a történelemben először, ítéletet mondjanak a háború bűnösei felett. Nürn­berg nemcsak azzal írta be nevét az emberiség történe­tébe, hogy úgy tűnt, végle­gesen lezárta — mint kide­rült azóta, semmi sem vég­leges, a fasizmus perének, lezárása sem — a fasizmus barbár korszakát és a má­sodik világháborút, de azzal is, hogy a hódító, a fasiszta, az agresszív háborút bűnnek deklarálta, az emberiség népirtóit jelentette ki gyil­kosoknak. Nem egyszerűen a győzteseket képviselő bírák ültek szemben a veszteseket képviselő vádlottakkal, ha­nem az életben maradottak, a népek mondtak ítéletet a végül is közös erőfeszítéssel felbecsülhetetlen emberi és anyagi áldozattal legyűrt gyilkosok és rablók felett. Nürnbergben nem egy há­ború vesztesei feleltek a győ­zök előtt, hanem uralomra került és uralmuk birtoká­ban tömeggyilkosságokat, népirtást, rablást, országok kifosztását elkövető közönsé­ges gyilkosok. Hogy e gyil­kosok hatalomra kerülhettek, hogy a világot lángba borít­hatták és vérbe taposhatták az emberek millióit, a váro­sok, falvak tízezreit, azért persze nemcsak Gőring meg társai, mindazok, akik a vádlottak padjára kerültek Nürnbergben voltak a fele­lősek. Még csak nem is Hit­ler, vagy Goebels, akiket már nem lehetett felelősségre vonni, — hanem a finánc­tőke, a nemzetközi imperia­lizmus egyetemlegesen. Ere­dendően. Mindaz, amiket eddig leír­tam, ismertek és számtalan­szor megismételtetett tények, igazságok. Hogy mégis fel- idézendőnek ítéltem, an­nak a televízió Mementó — Nürnberg, 1946 című tévéjá­téka az oka, amely tévéjáté­kot nyilvánvaló szándékkal, a háború kitörésének évfor­dulóján, illetőleg annak „elő­estéjén” mutattak be a né­zőknek. Irta: Rolf Schneider. Rendezte: Hajdufy Miklós. Még egy mondat visszaka­nyarodva, mielőtt a bemuta­tót értékelném. Nevezetesen: a fentiekből egyértelműen kiderülhetett, hogy e perre visszaemlékezni és emlékez­tetni, az azóta felnőtt ifjú nemzedéket „tájékoztatni” Nümbergről és mindarról, ami e fogalommal —, mert nem városnév már csupán, hanem történelmi kategória is egyben — igen szükséges, s ezért is nagy felelősség. Legalább olyan politikai tett és kötelesség, mint amilyen művészi elkötelezettséget kö­vetelendő feladat. ÉS ÉPPEN EZ utóbbi mi­att néztem elkeseredett száj­ízzel Hajdufy Miklós rende­zését. s e rendezésben az egyébként neves színészek deklaratív, szövegfelmondó, helyenként az amatőr szín­játszók szintjén mozgó ala- . kításait. Minden lehet egy tévéalkotás, elhibázott is, rossz koncepciójú is, csak egyetlen nem: unalmas. S a Mementó — Nürnberg, 1946 a magyar televízióban he- lyenkint kibírhatatlanul unalmas, vontatott volt. A dokumentumok nem attól lesznek hitelesek, hogy hite­lesek, hanem hogy azzal együtt érzékletesek, odafi­gyelésre, ellenérzésre, vagy együttérzésre késztetőek, in- gerlőek, felrázóak, egyszóval szubjektív érzelmeket kava- róak Az olyasfajta és ma­napság népszerű (?) doku- mentaritásnak semmi ér­telme, amely unalmat áraszt, amelynek mon­datai. tényei mögött nem iz­zik fel az ember, vagy az ember tragédiája, Hajdufy Miklós rendezte tévéjátékban nem emberek kerültek egymással szembe a per keretében, mégcsak nem is elvek, mégcsak nem is az igazság az igazságtalan­sággal, hanem a nyers mon­datokat elmondó színészek — tisztelet a kivételnek, s itt elsősorban Inke Lászlóra gondolok —, replikáztak jól- rosszul egymásnak, elfedve ezzel még olyan tényeket is, minthogy már Nürnberg ma­gában hordta Fulltont, a nyugati hatalmak és az őket képviselő bírák már akkor érezhetően „maguk felé” bí­ráskodtak. Az a tény, hogy a védőügyvédek pedig egyfajta szabadlábon hagyott fasisz- toid és paranoiás figurákká váltak a képernyőn, éppen azt játszották el, szó szerint eljátszva a lehetőségét, hogy elmondhassa a tévé: a tör­ténelem egyik legtörvényte­lenebb bandájának is meg­volt a joga ahhoz, hogy védhesse önmagát. A világ népei, mint győztesek meg­adták ezt a jogot. Hogy vé­dőik legyenek. S voltak is. Kitűnő jogászok, akiknek az volt' a kötelességük, hogy a vádlottaknak mintegy a ki­fejezői, a védekezésük meg­fogalmazói, s a védekezésben törvényes segítői legyenek. AM AZ ÁLLÓKÉPPÉ tor­zult ítélőterem, amelyben úgy ültek körbe a bírák, mint valami panoptikumfi­gurák, nem lehetett egy tör­ténelmi korszak tragikus, drámai pillanatainak a szín­helye, — legfeljebb egy fel­olvasóteremé. Ahol szépen és tisztán artikuláló színé­szek — meg bizony bakizó színészek is — elmondták és illusztrálták, hogy mi is tör­tént — akkor. Csakhogy tör­ténelmi meséket a nagyapák mondanak csendes téli estén a kandalló mellett —, de hol vannak már a kandallók?! — és nem a televízió me­mentó okán és ürügyén egy augusztusin. Egy játékfilmet viszonylag „büntetlenül” le­het elrontani. Csinálnak má­sikat, jobbat, van mód, idő, pénz és lehetőség rá. De egy ilyen jellegű tévéjátékot, fil­met egy évtizedben legfel­jebb egyszer lehet csak ké­szíteni ... És erre az évtizedre most elkészült ez a tévéjáték. Ez a tévéjáték! Gyurkó Géza 4. Namik apja csak azért nem megy át a másik szobába és csak azért nem veti el ma­gát az ágyán, mert nagyon szeret így üldögélni és be­szélgetni a fiával és a felesé­gével. A fia meg ül az író­asztalnál, annál a bizonyos­nál a törött üveggel, azóta se vettek rá üveget, és a Vulkánok című keresztrejt­vényt fejti. — Négy betű... Etna. Aka. — Namik beírja a kockába a következő vulkán nevét. — Vezúv. Kijött... Mama, me­lyik vulkán áll nyolc betű­ből? — Talán a Mauna-Loi — mondja a papa. — Ellen­őrizd.- — Ez az. Es tizenhárom­ból? — Hm... Popocatepetl? — Hogyan?... Aha. Kijött. — £%Mmsgg 1978. szeptember 5., kedd Namik aláírja a megfejtett keresztrejtvényt és leragaszt­ja a borítékot. — Hová küldöd be? — kérdezi a papa kíváncsian. — Az újságba, a szerkesz­tőségbe, ki szokták nyomtat­ni azoknak a nevét, akik el­sőnek küldik be a helyes megfejtést. — Már engedd meg —‘cso­dálkozik a papa —, együtt oldottuk meg. Vagy hozzá­írtad, hogy együtt fejtettük meg? Nem. En a te helyed­ben. .. Különben, ahogy gon­dolod. — Apu — kérdezi hirtelen Namik. — Apu, te dezertőr vagy? — Namik! — Persze nem a papa kiáltott, ez a mama hangja. — Tudod, az avám nem dezertőr. Egyszerűen egy­előre itt nagy szükség van rá. — Szükség van rá ... Mind ezt mondja. Abulfaz is azt mondta, nélküle itt nem boldogulnak. A frontra min­denkit kivisznek. Ott min­denkire szükség van, az olajosokra is. az üzletveze­tőkre is ... Aki ügyesebb, az marad itt. Namik alaposan elmagya­rázta Makedónnak, miért kell az apjának egyelőre itt lennie. Makedón pedig nevetni kezdett. Olyan nevetséges­nek látszott ez az egész. Namik megállt és ránézett Makedónra. Tulajdonképpen verekedni kellene, de Namik még soha senkivel nem ve­rekedett. Pedig jól megter­mett fiú. A házból csak Makedón húzódzkodik fel há­rommal többször a nyújtón. Namik megállt, aztán to­vábbindult, nyilván nem éb­redt rá, hogy verekedhetne. Namik megjött az iskolá­ból, aztán a mama megjött a munkából és nekilátott to­jásporból ebédet csinálni. Namik egy kicsit járkált a konyhában, mikor pedig a mama arra kérte, ne zavar­ja, kiment és fölhívta Ka­rinkát, hogy jöjjön le az ud­varra. Mindig telefonálgat­Az ide-oda nyár, „az átvo­nuló eső- és zivatarzónák olykor zavarták a hangszó­ró ismert és szűrt zenéjét, előadók, bemondók hangját, s ilyenkor kívánkozik a hallgató a csend után, ki­kapcsolja a rádiót. A csend órái azonban alkalmasak ol. vasásra, gondolatok rende­zésére. Tömegkommunikációs fóru­maink — a sajtó, rádió, a te. levízió életének, terveinek, eredményeinek összefoglaló­ja a Rádió- és Televí­ziószemle egy-egy szá­ma. A sajátosan magyar fej­lődési tendenciák mellett kitekint a világ valamennyi országára, a befogadók, ol­vasók, nézők szokásaira. Mindez kissé szociográfia és körkép a világról, népek kapcsolatáról, az egyre nyíl­tabbá váló érintkezésről. Szecskó Tamás írja: „A har­mincas években a rádió be- robbanása forgatta fel a tö­megkommunikáció addigi rendszerét, az ötvenes évek­ben a televízió elterjedése hozott még gyökeresebb vál­tozásokat, a hetvenes évek­ben a színes televíziózás ál­talánossá válása, a műhol­das műsorsugárzás, a kábel- rendszerek rohamos elterje­dése, a hang- és képrögzítés és sokszorosítás technológiá­jának gyors fejlődése... Olyan ma már a Föld, mint egy nagy dob, bárhol meg­ütik, mindenütt megremeg.” Ezúttal a Szemle (78/2) két tanulmányáról. Fitter Tibor a közvéle­mény és politika összefüggé­seit vizsgálja. (A közvéle­mény ismerete, tanulmányo­zása, formálása). A közvélemény ismerete nélkül elképzelhetetlen „a hazai és nemzetközi politi­kai, gazdasági folyamatokat, összefüggéseket pontosan ér­tő, a folyamatokat időben is követő, a változásokat érzé­kelő vélemények kialakítása. A befogadó nézeteinek soka­sága, a visszajelzések minő­sége, a véleményirányítók is_ merete gazdagítja, felkészült­ségüket segíti elő. „A köz­vélemény nem politikai döntések helyességének kont_ rollja, hanem az osztály, a réteg, az emberek csoport­helyzete által kiváltott di­nek, pedig az ajtajuk három méterre van egymástól. Ne­vetséges! Namik kiment az ajtók elé és hirtelen meglátta, hogy jön a papa és a kalap­jában hoz valamit, a kalap fölülről egy újsággal van le­takarva, a papának meg a szemébe hull a haja és nem tudja hátrasimítaní, mert két kézzel fogja a kalapját, és valami élő van benne. És nagyon korán jön haza, még soha nem jött meg ilyen ko­rán a munkából. A papa a konyhába ment, letette a földre a kalapot és levette róla az újságot. A kalapban, szorosan egymás­hoz bújva, egészen sárga pelyhes kiscsirkék ültek. Mi­kor letették a kalapot, egy­szerre csipogni kezdtek. — Neked hoztam — mond­ta Namiknak a papa. Namik lehajolt és meg­érintette a csirkéket. Azt gondolták, hogy Namik keze a kotlós, mind a tenyere alá gyűltek. — De hisz ez az egyetlen kalapja — mondta rekedten a mama. Mindig magázni kezdte a papát, ha veszeked­ni készült. — És különben is, mi szükség a csirkékre?! — Majd veszünk egy új kalapot, mikor visszajövök — mondta a papa. — Honnan jössz vissza? — kérdezte a mama suttogva és leereszkedett a hokedli­re. Furcsán elfehéredett. — Mikor?! — Ma éjjel — mondta a papa. Éjjel kikísérték a papát. (Folytatjuk) namikus értékelő reagálás”. Ezért van az, hogy a politi­kai akarat arra törekszik, hogy cselekedetei, döntései evidencia jellegűek legvenek. A szerző utal arra a tényre, hogy vitathatóság nélkül nincs közvélemény. Ha az emberek minden kérdésben egységes álláspontot foglal­nak el, akkor a probléma megszűnik kérdés lenni. A rádió, televízió hírei, kom­mentárjai nagyban hozzá­járulnak a helyes nézetek kialakulásához. Ezek elem­zése, a tájékoztatás haté­konyságának, visszhangjá­nak tanulmányozása viszont a propaganda feladatainak tervezésében hasznosítható. Öv attól a tévhittől, hogy csak a hírközlés objektív vol­ta, az agitáció, a propagan­da az egyetlen közvélemény, formáló erő. Más és más bel- s külpolitikai hírek visszhangja magasan kvali­fikált rétegek és a városla­kók körében, mint a falun élők között. Az emberek véleménye különböző csator­nákon át alakul ki és eb­ben a tömegtájkoztatási eszközön kívül szerepet ját­szanak a személyes értesülő, sek, a szóbeszéd is. Ezért van szükség a rádió és a televízió korszakában a kis esoDortok- ban történő beszélgetésre, a szóbeli tájékoztatásra, mert minden beszélgetés tartal­maz politikai elemet. H anák Katalin a „Min­denki iskolája” kétéves munkájának tapasztalatait elemzi. (Kísérletezés a tele­kommunikációs oktatásban). Tudomásul kell vennünk, hogy különböző okok miatt a dolgozók 40 százaléka nem fejezte be általános iskolai tanulmányait s hozzávetőle­ges számítások szerint 15— —20 ezer iskoláskorú ma sem végzi el a nyolc osz­tályt. tehát nincs megbízható alapokra építhető művelt­ségük. De azt is, hogy a mes változott gazdasági körül­mények, a korszerű techno-, Citerahúrok pengése zeng­te be vasárnap a zsúfolásig megtelt mezőtárkányi műve­lődési ház nagytermét. Itt került sor ugyanis e hang­szer mestereinek megyei ta­lálkozójára, minősítő verse­nyére. A nemrégiben már csak­nem elfelejtett citera, — úgy tűnik — egyre népsze­rűbbé válik a palóc vidéken, hiszen lassanként majd mindenik faluban létrejön egy-egy csoport. Ezúttal ti­zenegy együttes állt a pó­diumra, s köztük is két újonnan alakult. A házigazda mezőtárkányi pávakör rövid műsora után a váraszói, a tarnaleleszi, a szűcsi, a poroszlói, a nagyfü- gedi, a mezőtárkányi, a me- zőszemerei, a feldebrői úttö­rő-, az erdőkövesdi, az ecsé- di, a dormándi úttörő- és felnőtt-zenekar mutatta be összeállítását a zsűri előtt, melynek tagjai Nagy Miklós és Rózsa László az egri ta­nárképző főiskola tanárai voltak, elnöke pedig Pri- bojszki Mátyás citeraművész. Szólistaként Szőke Sándor játszott. Nagy sikerű záróhangver­sennyel ért véget vasárnap a megalakulása 75. évfordu­lóját ünneplő Tungsram „Kodály Zoltán” férfikar ju­bileumi énekkari találkozó­ja. A hétnapos eseménysora, zatot lezáró búcsúelőadáson — melyre a vasasszakszer­vezet Koltói Anna utcai székházában került sor a Mieskuroro Sirkat (finn), lógják megismerése és aHiraf- mazása alig képzelhető el egyfajta műveltségi mini-) műm nélkül, nem is szólva arról, hogy a műveltség mennyire és hogyan moti­válja a mindennapi maga­tartásnormákat, a munka értelmét, a szabad idő mér­legét. A művelődés, a mű­velődési lehetőségek megte­remtése legalább annyira fontos, mint a nyersanyag- ellátás zavartalansága, vagy munkaszervezési gondjaink megoldása. Az általános is­kola ma még nem általános s ez egyre inkább munkás­problémává válik. A Mindenki iskolájának műsorai elsősorban a 7., 8.‘ osztályos felnőttek számára készülnek azzal a céllal, hogy segítséget kapjanak ta­nulmányaik befejezéséhez. A kérdés, megéri-e a költséget és fáradozást? Igen, egyrészt azért, mert jóval olcsóbb, mint az iskolai „élő” okta­tás, másrészt azért, mert a felnőttoktatásban részt vevő pedagógusok egy része maga is felhasználja az adásokat, így azok továbbképzési fel­adatokat is betöltenek. Az oktatási forma 31 ezer tanu­lóval számolt, a valóságban azonban egymillió ember hallgatta, s ha ezt ősz- szevetjük a 33 milliós ráfordítással, egy-egy hall­gató-néző továbbképzése he­tenként $, 30-ba került. A' Mindenki iskolája jövőjének legizgalmasabb kérdése nem is ez — a művelődésre for­dított pénz soha nem sok —; hanem az oktató-ismeretter­jesztő funkció kettőssége. Há oktatási céllal készül, akkor mindenképpen oktatnia kell.' tartós ismereteket kell kö­zölnie és követnie kell a ta­nítási folyamat belső logiká­ját. Különösen érvényes ez az irodalom- és történelem- órák összefüggéseire, ugyanis alig, vagy csak nehezen fog­ható fel egy-egy irodalmi alkotás értelme és szépsége, ha a tanuló nem ismeri a kort, amelyben a kérdéses mű született. A szerző tanulmányát az­zal a gondolattal zárja, hogy az oktatási forma megérte volna az előkészítést, a meg.- bízhatóbb és intenzív vizsgá­lódásra fordított anyagi és szellemi erők koncentrálását.' Dehát még nem késő! Mint a zsűri elnöke meg-’ állapította, hogy valameny- nyi csoport sokat fejlődött az eltelt egy esztendő alatt, különösen a mezőszemereiek tűntek ki dinamikus, jó technikájú játékukkal, szép műsorválasztásukkal. A Ju­hász Gábor vezette együttes kiválóan minősült, és elnyer­te a zsűri külön dicséretét is. Kiválónak minősültek még a váraszóiak, a tarnalele- sziek és a dormándiak mind­két csoportja. Az előbbieket Pál Aladár, illetve Varga Sándor, az utóbbiakat Biró József és Csépány Sándor irányítja. Jól minősültek a nagy- fügediek, a mezőtárkányiak, a poroszlóiák és az erdőkö- vesdiek. Az együtteseket Debrei Jánosné, Kallik Lász­ló, Lapu István és Nagy Ist­ván vezeti. A feldebrői és a szűcsi csoportok a minősült fokozatot szerezték meg. Ve­zetőik Krecz Lajosné és Kalcsó János. Az ecsédi együttes ezúttal nem minősült. A harmadik mezőtárkányi citerás találkozó szakmai beszélgetéssel zárult. (NDK-beli), valamint az összesített férfikar műs >r- számait hallgathatta végié a színháztermet zsúfolásig megtöltő nézőközönség. Valamennyi kórus, továb­bá a szakmai tanácskozás résztvevői részt vettek Ko­dály Zoltán síremlékének koszorúzásán. —J Ebergényi Tibor 1 Megyei minősítő verseny Cfferások találkozója Mezötárkányfot Énekkarok tisztelgése .Männerchor Leipzig-’v-irri”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom