Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-03 / 208. szám
Az utasítás rádión érkezik Portyán az URH-s Egy délutánt és egy estét töltöttünk az URH-járőrrel a megyeszékhelyen. Csendes szolgálatnak ígérkezett, de az indulás hangulata csalóka is lehet. Jártam már úgy, hogy a járőrözók a végén majdnem sajánlkozásukat fejezték ki, amiért szolgálatuk alatt nem történt semmi említésre méltó, bár ők a maguk részéről ennek örültek a legjobban. Az újságíró ilyenkor nyel egyet, aztán mint törvénytisztelő állampolgár, még sóhajt is. Tulajdonképpen igazuk van... Erre gondoltam, amikor elindult útjára a kék gépkocsi. Az eligazításnak megfelelő útvonalon haladunk, fotós kollegámmal egy ideig azon szórakozunk, mennyivel másképpen is néznek ki a járókelők így a rendőrautóból nézve. — Szerintem semmi különös nem látszik rajtuk — jegyzi meg a járőrvezető. — Ha igy meg tudnánk különböztetni az embereket egymástól, talán könnyebb lenne a dolgunk. De hát — senki sem, köti az orrunkra, hogy mire készül... Megszólal a'rádió. Utasítás a központi ügyelettől, hogy ebben és ebben az utcában ittasnak látszó férfi motorkerékpározik, körülbelül erre és erre járhat. Nosza, a „lovak közé”, hátha sikerül megakadályozni valami esetleges jóvátehetetlen dolgot. Nemsokára, befordulva egy sarkon valóban megpillantjuk a segédmotorkerékpáros férfit. Lehet, hogy a bejelentés hatására, de mintha „gyanúsnak látszana” az illető. Leállítják, s amíg az egyik rendőr ellenőrzi az okmányokat, a másik előkészíti a szondát. — Látták, hogy a kocsmából jövök? — kérdezi a férfi. — Valóban ott voltam, de a sört hazaviszem, nem ittam semmit. Azért csak nem árt kipróbálni azt a szondát. Volt már rá eset, hogy a^ gépkocsivezető képtelen volt kiszállni a volán mellől, s egyre azt énekelte, hogy „egy kortyot se”... A szonda azonban csak nem változtatja meg a színét A bejelentő túlzottan szorgalmasnak bizonyult, így jó útat kívánva elválunk. Űjabb rádióüzenet, hogy a 3978. szeptember 3., vasárnap Csebokszári-lakótelep egyik lakásába nézzünk el, mert családi perpatvar van. Ami a legfurcsább, hogy a férj telefonált! — Nocsak! — köszönti a járőrvezető ismerősként a férfit. — Mi történt már megint? Az asszony és a férj egyszerre beszélnek: — ... mert összeszűri a levet ... — !.. csak addig kellettem neki, amíg a lakást megkapom .., — ... itt szúrta meg a tenyeremet .., És így tovább... A férj régi ismerőse a rendőröknek. Többször büntették már, de az asszony sem az a kimondott családanya típus. Papírjaik egyébként rendben vannak, s ezúttal megúszták a perpatvart a figyelmeztetéssel. — Hogy miért nem válnak el az ilyenek — sóhajt fel a rendőr a kocsiban, amikor folytatjuk utunkat. Elkanyarodunk a Szépasszony-völgy felé : csendes hétfő estefelé, még a cigányok is csak bóbiskolnak egy-egy vendégre tá- tott pince előtt. Betérünk a Ködmön csárdába, ott is hasonló a kép. Egy nagyobb társaság vacsorázik, s egyébként is már igen régóta történt itt rendzavarás. Az üzletvezető barátságosan int utánunk, mint jó munkatárshoz illik. Hiszea rajtuk is sok múlik, hogy rend legyen a szórakozóhelyen! A Dobó téren néhányan billegnek a borkóstoló közelében, s egy kissé hangosan, bár kevésbé érthetően vitatkoznak. A kocsi és a rendőrök jelenléte elég ahhoz, hogy ki-ki útjára induljon. — Ezt nevezik megelőzésnek? — kérdezem. . Mit mutat a szonda? Szolgálat előtti eligazítás kocsival — Ezt is. Sokszor elég, ha „előfordulunk" ilyen helyeken. Aztán beesteledett, közeledett a szolgálat vége. A járőrparancsnok a papírjait nézegeti, s talán már arra gondol, hogy erről a napról elég lesz egy rövidebb jelentést is írnia, amikor újra megszólal a rádió. Az ügyelet megint a Csebok- szári-lakótelepre küldi a járőrt: egy külföldi turista bezárkózott az egyik lakásba, és nem akar kijönni... A kocsi megjelenésére a szomszédok már szállingóznak is közelebb, hátha lesz valamilyen, legalább kétnapos beszédtéma. A telefonáló fiatalember már vár ránk. Közli, hogy jóbarátja rábízta a lakást, amíg üdülni van, ő meg egy külföldi ismerősének odaadta a kulcsot. Most lett volna a búcsúest, mert másnap utaznia kell, azonban amikor becsöngetett érte, csak valami morgást hallott, ajtót azonban nem nyitott A házmester kulcsmásolatot keres, de hasztalan próbálgatjuk: az illető odabent a zárban hagyta a másikat. Kopogásra, felszólításra csak a csend a válasz. A járőrvezető dönt: be kell törni az ajtót. A csend, ha lehet, még nagyobb, hogy megborzong tőle az ember. A nagyszoba üres, a kisszobáét nehéz nyitni, csupán egy résnyire sikerül először. Belül eltorlaszolták. Zseblámpa villan, aztán : *— Gyorsan, egy kést! Azonnal előkerül egy bicska, a rendőr benyúl a résen, aztán nehéz test puffanása hallatszik. — Felakasztotta magát... próbáljuk benyomni az ajtót. Nagynehezen sikerül any- nyira, hogy az élettelennek tűnő testet kicipeljük. De nem: — A keze még meleg! Mesterséges lélegeztetés, aztán szakadozott sóhaj tör fel a mellkasból. A kisszoba fenekestül felforgatva, szétszórt gyógyszerek... Szólok a mentőknek — siet ki a lakásból a járőrtárs. Közben értesíti a központot is, mert itt alaposabb vizsgálatra lesz szükség. Már régen elvitték az öngyilkosjelöltet, amikor az ügyeletes nyomozó lezárja az első jegyzőkönyvet. (A fiatalember sok gyógyszert is bevett, de az időben tett intézkedés, és a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életnek.) Ekkor már több, mint egy órája letelt volna a szolgálati idő. — Ilyenkor nem az órát nézzük — jegyzi meg a gépkocsivezető, amint magunk mögött hagyjuk az épületet » kapuban még mindig izgatottan tárgyaló csoportosulással. Kátai Gábor Van, de minek...? Beszélnünk kell a hatvani jelzőlámparendszerről, meri tetzmes költséggel megépítették ugyan, s mái jó fél esztendeje, de eddig inkább csak bosszúságot ->kozott mind a járókelőknek, min l a járművezetőknek. Hogy miért méltatlankor dunk? Közlekedésbiztonsági szempontból hasznos, fontos ez a forgalomirányító rendszer, csak éppen rendszertelenül viselkedik. Hol az egyik, hol a másik átkelőhelyen hunynak ki a zöld, sárga, piros lámpaszemek, hol „vak” az egész lámpasor, vagy éppen a legforgalmasabb, legkritikusabb időszakban kezd sárgán, szag. gatottan pislogni az egész füzér. A lámparendszer ilyenkor inkább veszély forrásává, mintsem megelőzőjévé válik. Ugyanis hozzászoktak már valamelyest a városbeliek, hogy betartsák a lámpák utasításait, próbálnak is fegyelmezetten közlekedni, ám a sok és gyakori hiba elbizonytalanítja őket. Láttam több veszélyhelyzetet ebből eredően. A gyalogátkelőhely szemközti piros égője színét vesztette, szabadot jelzett viszont a gén- járműveknek az út fölött függő lámpa, s a zebrára lépve csupán a szerencse mentette meg egyszer a kosaras, gyermekét vezető asz- szony életét. Valószínűleg mind cr*-e magyarázattal szolgálhat a kivitelező vállalat. Mér s úgy vélem, az lenne az igazi. ha az okos, bizonnyal in. dokolt felvilágosítás helyeit a hatvani közlekedésirányító rendszer lámpái világítanának szabályosan, annak zz őrző szemei gyúlnának ki szükségszerűen, a forgalomnak megfelelő ritmusban! Mindaddig jogos a hatvaniak kérdése: van elektromos közlekedésirányító rendszerünk, de minek... ? (moldvay) Á pletyka nyomában Nem eltemetett pénz ... a munka folyik tovább Egerben már napok óta körbejár a hír, hogy hiába erősítették meg a majdani ifjúsági ház — a volt szak- szervezeti székház — alapjait, a legutóbbi vizsgálatok végül mégis lebontásra ítélték a több száz éves épületet. Természetesen minket is érdekelt az igazság, ezért is fordultunk az építtető, az Egri Városi Tanács, illetve a beruházó, a Heves megyei Beruházási Vállalat szakéra- j‘ hereihez. A lebontás ellen — Nem fogják lebontani az épületet — mondja Molnár István, a tanács tervcsoport vezetője. — Igaz, a korábbi hónapokban még maguk a szakértők is vitatkoztak az épület sorsáról. Nem is indokolatlanul, hiszen a földszinti rész már több mint kétszáz éve kereskedőháznak épült, a későbbi időkben pedig volt Kaszinó, iroda, szak- szervezeti székház, majd ismét iroda, s közben állandóan toldozták, toldozták, kiegészítették az épületet. A falak, boltívek néhol olyan gyengék, hogy kérdéses volt, érdemes-e egyáltalán hozzáfogni a megerősítéshez, a tatarozáshoz. Sokan mondták, hogy annyi pénzért újat, szebbet, korszerűbbet építhetnénk. A Földmérő és Talajvizsgáló Intézet munkatársai évek óta vizsgálják épp ezért a falak szilárdságát, állapotát, s a mérések végül a lebontás ellen szóltak. Persze a felújítás lényegesen több energiát kíván majd a tervezőktől, s a kivitelezőtől a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól is, de a viszonylag nagy méretű, eredeti formájában nagyon szép épület sokkal inkább beilleszkedik a műemléki belváros képébe, ugyanakkor képes funkcióját is megfelelően betölteni. Hat év ólán a nyolcadikra Hasonlóan egyértelmű vo& a beruházási vállalat műszaki ellenőrének, Madarász Gyulának a véleménye is: — A múlt év májusában kezdődött az épület alapjainak megerősítése, amit egy év alatt el is végeztek a tanácsi építők brigádjai. Időközben az alapfalakat szigetelték. a belső falakat megtisztították a vakolattól, hogy a statikusok feltárhassák a rejtett hibákat, megismerjék az épület valódi állapotát. Végül a legveszélyesebb részeket lebontották, illetve lebontják, a bizonytalanul álló boltíveket pedig aládúcolták. Arról tehát szó sincs, hogy az egész épület lebontásra kerül. Az eddig felhasznált több mint hatmillió forint amúgysem eltemetett pénz, mert a megerősített alapokra akár egy új épületet is lehetett volna emelni. Most már ezen persze nem kell gondolkodnunk, hiszen október közepén már a tényleges kivitelezéshez kezdhetnek a tanácsi építők. A Középület Tervező Vállalat ekkorra ígérte a tervek egy részének elkészítését, s igyekeznünk is kell a munkákkal, hisz gyakorlatilag csaknem hat éve áll üresen az épület. Ha semmi váratlan nem jön közbe — amit egy ilyen régi épület esetében sosem tudhat az ember — akkor várhatóan 1980 végére átadjuk a harmincmillió forintért megfiatalított épületet. Nagyon sok múlik majd a tervezőkön, akik egyébként a budai vár rekonstrukcióját is készítik, Így azután műemlékfelújításokban már megfelelő gyakorlatra tettek szert, s hogy a fantázia sem hiányzik azt a vár eddig elkészült részei is bizonyítják. Eddig az egyébként közismert tervezőkapacitás-hiány ellenére Is minden segítséget megadtak az egrieknek a Középület Tervező Vállalat mérnökei. Erről tanúskodik az a tanulmányterv is, amely már részletesen tartalmazza az épület majdani formáját. Ha elkészül méltán büszkék lesznek majd ifjúsági házukra az egriek. És ml lesz, hol lesz? A földszinti részen az ifjúsági önkiszolgáló étterem kap majd helyet, s mellette az üveggel lefedett belső udvarban egy másik étterem, s hőzzá kapcsolódó színpad is lesz, ami nemcsak táncos rendezvények megtartásé a lesz alkalmas, hanem irodai* mi esteket, s egyéb műsoro. kát is rendezhetnek kisebb közönség előtt. Az első emeleten kapnak helyet a különböző klubok, köztük a politikai, közéleti, magnós, idegen nyelvi és irodalmi klub. de lesz itt kiállítóterem, s erre a szintre tervezték a nagy színháztermet is. A második emelet a szakköröknek ad majd otthont. • s itt lesz a könyvtár is, melyhez egy olvasókért is kapcsolódik majd. A tetőteret is úgy alakítják ki, hogy nagyobb teherbírású legyen, s itt további hobbiszobák megnyitására is lehetős-' » nyílik. Gondoltak a tervez í a sportolni vágyókra is. ezé-1 a földszinten tornaterem, kondicionáló szoba nyílik. . -i* .1— (cairóWi Sikerült micgménteni az öngyilkos,jelöltet (Fotó; Perl Márton)