Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-24 / 226. szám

„Képvíselőasszony, kérjük, segítsen...“ lUemcssak ea jegyzőkönyv számára ANNAK IDEJÉN, amikor megjelent és érvénybe lé­pett az új tanácstörvény, feltűnően érdekes lépés vob a megyei tanácstagok helvi. azaz: a járási és városi cso­portjainak létrehozása Tu. lajdonképpen ez hasonlít a/ országgyűlési képviselők he­lyi politikai munkájához abban, hogy az aktuális, a területtel kapcsolatos kérdé. seket rendszeresen napirend­re tűzik, A megyei tanácstagi cso­portok tagjai egyénileg és az általuk szervezett ülése­ken is figyelemmel kísérik a megyei tanács döntéseinek előkészítését, azok érvénye­sítését. s ugyanakkor telzik a területükön levő gondokat, feladatokat és részt vesznek ezek megoldásában. Jól bevált szokás szerint a megyei tanács ülése elé ke­rülő anyagot írásban elküldik a tanácstagoknak, akiknek módjuk van az ülés előtt ala­posan megvitatni a témakört, különös tekintettel azokra a kérdésekre, amelyek az adott területet érintik. Érezhető ez a tanácsüléseken eddig is el­hangzott felszólalásokból, amikor egy-egy tanácstag a csoport véleményét tolmá­csolva foglalt állást az elő­adott témakörrel kapcsolat­ban. NEM VOLNA ÉRTELME tevékenységüknek, ha csu­pán egy-egy rendezvényre összpontosulna a figyelem. A csoportok éves munkaterv szerint dolgoznak, így tart­ják üléseiket, amelyeken a helyi politikai kérdések leg­fontosabb feladataival fog­lalkoznak. Érdemes megem­líteni. hogy ez a szervezet­tebb megoldás megteremtet­te annak a lehetőségét, hogy a tanácstagok rendszeres és alapos tájékoztatást kapja­nak a különböző tanácsi szervektől a területüket érintő témákról. Munkáju­kat a Hazafias Népfront he­lyi bizottságai részint szer­vező. részint informatív te­vékenységgel segítik elő, s ez azt is jelenti, hoev kap­csolatuk a lakossága al még szorosabb és még sokrétűbb. Melyek azok a problémák, amelvekkel többek között foglalkoznak a megyei ta­nácstagok helyi csoportjai? AZ EGRI JÁRÁSBAN pél­dául a közúti és vasúti sze­mélyszállítások helyzetét, a füzesabonyi járásban a ter­melőszövetkezetek munká­ját, a gyöngyösi járásban a tanácsi hivatal tevékenysé­gét. a hevesi járásban a víz­ellátás kérdését, a megye- székhelyen pedig a szolgál­tatással kapcsolatos gondo­kat vitatták meg. Ugyanígy Gyögyösön a mátrai üdülő- terület fejlesztésének helyze­tével. Hatvanban pedig a vá­rosrendezési tervek végrehaj­tásával foglalkoztak a me­gyei tanács tagjai. Meg kell említenünk, hogy tevékeny­ségük igen gyakorlati: az el­múlt két esztendőben csak­nem negyven helyszíni vizs­gálatot, üzemlátogatást vé­geztek. s a csoportüléseken kialakított állásfoglalások alapján a megyei tanácsnak és a helyi tanácsoknak, illetve járási hivataloknak több mint kilencven intézkedést 'igény­lő javaslatot tettek. A me­gyei tanácstagok egri városi és város környéki csoportja például javasolta annak ide­jén a megyeszékhely alatt húzódó pincerendszer gond­jainak megoldásához a köz­ponti támogatás igénylését, a Gyöngyös városi és város környéki csoport pedig a napközi otthoni ellátás ja­vítására, a kórház rekonst­rukciójára tett figyelemre méltó javaslatot. MINDEZEK azt is jelentik, hogy az elhangzott elképze­lések nemcsak a jegyző­könyv számára születtek meg. hanem ezek végrehaj­tását a tanácsi szervek fi­gyelemmel kísérik éppen úgy. mint a lakosság közér­dekű bejelentéseit. Tulajdon­képpen itt találkozik a vá­lasztó és az államigazgatási szerv: a közösség bizalma alapján megválasztottak jól, és az új törvénynek megfe­lelően eredményesen képvi­selik területük érdekeit. A legutóbi tanácsülésen el­hangzott az az igény, hogy a tanácstagi csoportok tevé­kenységét még jobban segí­tené, ha a jövőben a me­gyei tanácstagok iárási. vá­rosi, város környéki csoport­jai saját tevékenységükről a megyei tanácsnak közvetle­nül tájékoztatást adnának. Az említett megyei tanácsi ülés már e javaslat végrehaj­tása felé jelentett eredmé­nyes lépést. ( kátai) 9 ország érdeklődői Egerben Nemzetközi érdeklődés kísérte ' a nyári egyetemeket Az elmúlt évekhez hason­lóan az idén is széles körű nemzetközi érdeklődés kísér­te a TIT nyári szabadegyete­meinek programját: 15 város adott otthont »a rendezvé­nyeknek, s 37 országból 1518 külföldi hallgató választotta ezt a sajátos oktatási formát. A 17 nyári egyetemen 347 elő­adás hangzott el, s ezeket változatos, sokrétű szabad­iős program egészítette ki — összegezte a tapasztalatokat Sági Anna, a társulat nyári egyetemeinek titkára. A Baranya megyei népek barátsága nyári egyetem ösz­töndíjat hirdetett meg a fej­lődő országokból hazánkban tanuló diákok részére. Egy szudáni és egy bangladesi fiatal részesült ebben: térítés nélkül vehettek részt a prog­ramokon. Először rendezték meg idén — Gyulán — az eszperantót tanító tanárok továbbképzé­sét. A debreceni nyári egye­temet — amely évek óta a magyar nyelv és kultúra ápo­lását szolgálja — ezúttal is a magyar nyelvet beszélni kí­vánó külföldiek keresték fel. A kezdő csoportok színvona­lát jellemezte, hogy idén ré­szükre is magyar nyelven tarthattak előadásokat. Az utóbbi két évben nem­zetközivé fejlődött az egri filmművészeti nyári egyetem: míg korábban csak francia hallgatói voltak; addig idén 9 országból érkezett vendé­gek ismerkedtek Fábri Zol­tán alkotói útjával. A nyári egyetemek az el­múlt években sokat változ­tak: gyorsan reagálnak a tu­domány, a társadalom válto­zásaira, s tevékenységükkel sikeresen szolgálják a népek közötti kapcsolatok elmélyí­tését. ŐSZI HORGÁSZÁT (Fotó: Szabó Lajosi (Fotó: Szántó György) Küldöttségben az Alkotmány utca lakói Az ajtón egyszerre öten toppannak be, öt asszony az Alkotmány utcából, egy ki­sebb küldöttség. Földi Gá- borné még le sem ül, ami­kor már mondja is: — Képviselőasszony, kér­jük, segítsen az utcabeliek­nek. Nagy gondunk van: az út, meg a víz... Nem tudja befejezni, mert egyszerre valamennyien mon­danák a jövetelük okát. így nem haladunk semmire, int Fodor Istvánné országgyűlé­si képviselő, s arra kéri az asszonyokat, hogy szedjék sorba a panaszukat. Földi Gáborné folytatja: —- Járhatatlan az utunk, a múltkor a mentőt is alig tudtuk kitolni a kátyúkból. Évekkel ezelőtt már hordtak oda a férfiak követ, de a le- terítéséhez, az útjavításhoz nem kaptunk segítséget a ta­nácstól. Másik asszony veszi át a •zót, özv. Oláh Jánosné: — Pétervásárán mindenütt van víz, csak a mi utcánk­ban nincs. Körülményes a tisztálkodás, nem tudunk fürdőszobát berendezni, rá­adásul megszüntették a köz­ségben a tisztasági fürdőt. Próbálkoztunk kútásással, de nem sok sikerrel. Nem győz­zük hordani a vizet... — ... azt is a másik utcá­ból kell cipelni esőben, fagy­ban — vág közbe Horváth Pálné —. és öt gyerekre kell fürdővizet készíteni. Képzel­heti. képviselőasszony, hogy milyen teher ez az örökös cipekedés... A képviselőnő bólint, ő is nevelt gyereket, tudja — persze, hogy tudja — meny­nyi víz kell a mosáshoz, a főzéshez, a játéktól szutykos, maszatos gyerkőcök esti csu­takolásához. — ... vállaljuk, hogy any- nyi társadalmi munkát vég­zünk, amennyi csak kell, csak a tanács segítsen meg­oldani ezeket a dolgokat — mondják most már egymást ismételgetve, az Alkotmány utcai asszonyok. P’odor lat— van,né csak most kap észbe, hogy beírja a panaszt a fü­zetébe. Aztán leteszi a tollát és kiszól az ajtón. A nagy­községi tanács vb-titkárnőjét. Tar Sándornét hívja be, hogy jegyezze fel ő is a hét család gondját-baját. — Tudunk a gondjaikról — mondja a „küldötteknek” a titkárnő —, a panaszt jú­lius 27-én mi is feljegyeztük, mint közérdekű bejelentést. Ezt az ügyet is hamarosan a testület elé visszük majd, hogy egvütt keressük a meg­oldást. Annyit azonban már­is mondhatok, hogy mindent és mielőbb megteszünk, amit csak az erőnk enged ... Az asszonyok köszönik a választ, az ígéretet. Nem jöt­tek hiába, mondják kifelé menet a képviselőnőnek, aki a biztonság kedvéért egy fel­kiáltójelet tesz a panasz mellé a füzet rublikájához. Ennek még utána kell néz­nie ... CíMémisM 1178. szept. 2L. vasárnap A képviselői fogadónap mindig izgalmas munka. Nem egyszer nehéz, összekuszált emberi sorsok tárulnak fel a beszélgetésekkor, pár perc­cel később egy elhamarko­dott ügyintézői döntés miatt bosszankodó választópolgárt kell türelemre intenie, — A képviselőnő pedagó­gus, felnőtteket is sokszor tanított már, ez a gyakorlat hasznos alap az emberekkel való foglalkozáshoz — mon­dom, amikor az egyik pana­szos behúzza maga mögött az ajtót. — Nem minden a pedagó­gián múlik. Időnként szük­ség lenne az ügyek elintézé­séhez, lezárásához a vitázó, veszekedő, egymásra acsar­kodó szomszédok, testvérek emberségére is — válaszol két korty félig elhűlt kávé között. Közben kopogtatnak. S mintha csak az előbbieket akarnák igazolni: fia kísére­tében megjelenik egy 74. éves néni. Iratokat hoznak — telekvita, testvérharc, bí­rósági döntések egy nagy bo­rítékban. És most tanácsot, segítséget kémek. Mint a mesében: a jó és a rossz fiú története kerekedik ki a né­ni szipogva elmondott sza­vaiból. Csak ez egy igazi mese... — A bírósági határozatnak érvényt fogunk szerezni — vigasztalja őket a képviselő­nő. — Hagyják itt az irato­kat, áttanulmányozom vala­mennyit, s meglátom, mit lehet tenni az ügyben. Becsukódik mögöttük az ajtó, mély csönd ül a tanács- elnöki szobára. A képviselő­nő bólint, értjük egymást: lám, erre gondolt az előbb — az emberséget nem lehet ügyintézéssel pótolni! O O O A férfi, aki belép a szo­bába, öt gyermeket tart el. Szeptemberben, iskolakezdés­kor megszaporodnak a ki­adások, köpenyek, könyvek, füzetek, írószerek és ki tud­ja még mire szolgáló tan­szerek kellenek a lurkóknak, mondja. Aztán kiderül, hogy miért jött: segélyre lenne szüksége. A képviselőnő konzultál a tanács vb-titká- rával, aki rögtön közli, hogy nem feledkeztek meg az öt­gyermekes családról. A ki­utalás készen van, hamaro­san kézhez kapják a szülők az 1500 forintos tdnszervá- sárlási segélyt. Ezért ugyan nem kellett volna a képviselői fogadó­napra eljönnie a nagycsalá­dos férfinak, a tanács énei­kül is intézkedett volna. Fo­dor Istvánné azonban nem veszi zokon a zavarást, azért jött el Pétervásárára. hogy a választópolgárok bármi­lyen ügyes-bajos dolgukkal felkereshessék. Bevallja azonban, hogy vannak, akik másoktól rabolják el az időt; különösebb gondjuk, pana­szuk nincs, csak hát Ï látni akarják, beszélni kívánnak a képviselőjükkel. Ahogv vesz- szük, azért ez is a bizalom jele . . Néhánv perccel azután, hogy elhagyjuk Pétervásárát, egy enyhe kanyar után fel­tűnnek Váraszó első házai. Az elárvult tanácsház előtt kis csoport áll, mtat heten­te egyszer, amikor a nagy­községi tanács ügyintézőjére várnak. Most azonban izga- tottabbak: a képviselőnő ké­sik. Pétervásárán jócskán elhúzódott a fogadónap, ezért azonban senki sem zú­golódik. Perceken belül sor­ra kerül mindenki: elsőként Ködmön Alfrédné, aki az eltömött vízlevezető árok ügyében érdeklődik, majd egy nyugdíjas gondjait hall­gatja meg a képviselőnő. Az­tán egy beteg gyermek édes­anyja keresi fel Fodor Ist- vánnét, hogy segítsen a to­vábbi intézeti elhelyezésben. Utána egy másik gyerekügy, sajnos — nagyon szomorú: az apróság halála miatt se­gélyt kap az édesanya és sok-sok vigasztaló szót. Utolsóként Vincze Gézáné ér­kezik. A képviselőnő régi ügy­fele, aki ezúttal is azt pana­szolja, hogy a közút mellett álló háza az özönlő, dübörgő forgalom miatt napról nap­ra rosszabb állapotba kerül: repedeznek a falak, a kerí­tést meg-megroggyantották az autók. Meg kellene vé­deni a kis házikót, mondja, s örömmel nyugtázza a kép­viselőnő szavait: — Majd írok a KPM me­gyei illetékeseinek, hogy nézzék meg. mit lehetne ten­ni a ház megmentéséért. Az­tán majd értesítem, hogy mit intéztem, nem fogok el­feledkezni az ügyről.., Ez így igaz, hiszen a már- már szamárfülessé lapozott spirálfüzetbe ez a bejelen­tés is bekerül a ma hallott többi elintézendő panasz, ja­vaslat mellé. Hogy később a vastagon fogó, élénk színű tintával töltött tollal kipi­pálhassa a többivel együtt: elintézve, megválaszolva: Aztán jön a következő fo­gadónap ... Szilvás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom