Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-23 / 225. szám
I Pokoli torony Amerikai film Felfoghatjuk ezt a filmet úgy is. mint egy nagy lelki- ismereti vizsgálódást, amelyhez hatásos, itt—ott hatásvadászó illusztrációkat, az idegeket felborzoló és a nézőt székhez nyomó képsorokat vettek fel, a technikailag elképzelhető mindenféle megoldással Az építészvállalkozó, aki a tornyot, a 135 emeletes felhőkarcolót felépítette, a rokonságból összeverbuválódó építészgárdával, az aggasztó és a katasztrófa közelségét hírül adó értesítés ellenére tovább akarja folytatni az estélyt, a nagyszerű látszat végigjátszását, mert érdekei és hiúsága ezt kívánják tőle. S mire a teljes vég és a teljes megrendülés bekövetkezik. a csapás lelki kínját végigélő lányának és önmagának azt dünnyögi: ezután azért fog imádkozni, hogy ilyesmi elő ne fordulhasson. Pedig mi, a nézők tudjuk róla- hogy ez az „ilyesmi”, egy páratlan arányú építkezés tragédiája elsősorban az ó kapzsiságán és lelkiismeretlenségén jutott el a végkifejletig. Nem ez a vállalkozó a legfontosabb figura ebben a két regényből egybegyúrt históriában, de a leglényegét az Az MSZMP Pártélet című folyóiratának vendégeként hazánkban tartózkodó szovjet Partijnaja Zsizny helyettes főszerkesztője, Vlagyimir Vasziljevics Szuhagyejev tegnap Egerbe látogatott. A I vendéget fogiadta Kiss Sándor, a megyei pártbizottság eseménynek ő fogalmazza meg; a legdöntőbb pillanatokban ö intézkedik. A katasztrófát mozaikrendszerben. felvillanásokban érzékelteti a rendező. Jonh Guillermin. Mint ahogyan az áldozatokról és a hősökről is apró részletek, mozzanatok útján kapunk jellemzéseket. A filmnek — katasztrófát bemutató jellegétől, a látványtól függetlenül — két nagyon megnyugtató vonulata van. Az egyik: a lelkiismeretes emberek teszik a kötelességüket. akármilyen beosztásban vannak. A másik: az emberi tartás tisztasága és egyenessége nem korlátozódik a szakmára, az a magánéletben is folytatódik, az érzelmek és vonzalmak tisztaságáig. Mindenféleképpen reprezentatív alkotás ez a film. osztályvezetője, s tájékoztatta megyénk politikai, gazdasági és kulturális életéről. V. V. Szuhagyejev ezután ellátogatott az egri tanárképző főiskolára, majd pedig városnézésen vett részt A szovjet vendég a késő délutáni órákban utazott el a megyeszékhelyről. Nagy sztárok vonulnak itt fel, a lehetőségekhez képest jó alakításokkal. Paul New- man mellett Faye Dunaway tüntet szépségével. És hányadszor támad már fel előttünk és a mozi vásznán Fred Astaire, aki a kis nincstelen szélhámos kopott szerelmét és élő kalandvágyát hitette el velünk. Az izgalomtól alig vesszük észre, hogy a nagy tömegjelenetek is remek operatőri munka nyomán jutottak el odáig, hogy a néző a stresszben derékig elmerül. Divat ma Amerikában katasztrófafilmeket csinálni. Vagy egy szorongás, társadalmi méretű idegesség kívánja így? Farkas András Vendégek Poriból Egerben X Eger finn testvérvárosából, Poriból érkeznek vendégek 24-én vasárnap, a megyeszékhelyre. A Kataja nevű, mintegy hatvantagú munkáskórus — amelynek vezetője Timo Laaksonen — egy hétig tartózkodik hazánkban. E hét során a látogatók megismerkednek Eger, illetve Heves megye múltjával, jelenével, a Mátrával és a fővárossal, Budapesttel. Találkoznak a megyeszékhely városi tanácsának vezetőivel, valamint többek közt a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola kórusának tagjaival, a gyöngyösi Volán-telep és az Egri Dohánygyár dolgozóival. A finn munkáskórus 26-án kedden este nyolc órától ünnepi műsort ad az egri Gárdonyi Géza Színházban. Egészségünk védelmében Befejeződött Egerben az I. egészségügyi épületgépészeti és orvostechnikai koníerencia Á szovjet Pártélet \ szerkesztője Egerben Vb-üléseken jártunk Eredmények, gondok Füzesabony könyvtárában A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban — többek között — azt vitatta meg. hogy a helyi bibliotéka dolgozói milyen eredményeket produkáltak, s melyek azok a gondok, amelyek megoldásra várnak. A beszámoló egyértelműen hangsúlyozza, hogy a tárgyi és a személyi feltételek meglehetősen rosszak. Az alapterület a normában előírtnak mindössze negyede. Igaz, az elmúlt esztendőben — átalakítás révén — némileg bővítették a raktári teret. Ezzel azonban csak a pillanatnyi nehézségek egy részét számolták fel, s a bajok egymásfél év múlva ismét jelentkeznek. A helyszűke akadályozza az érdemi munkát, az új szolgáltatások bevezetését. Emiatt nem alakíthatnak ki zenei részleget, holott ezt sokan várnák. Ráadásul szakképzett alkalmazottakban sem bővelkednek. A négy könyvtáros közül ketten — az egyik dip-» lomás — gyesen vannak, s helyettesítésükre — ez egyébként érthető, hiszen meghatározott időtartamú szerződésről lehet csak szó — kizárólag érettségizett fiatalok vállalkoznak, akiket legalább az alapvető tennivalókra meg kell tanítani. Ez azonban édes-kevés ahhoz, hogy bonyolult kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Közreműködésükkel egyáltalán nem valósítható meg magasabb szintű kínálat. Mindez azért is elszomorító, mert nemcsak nagyközségi feladatokat kell ellátniuk, hanem hasznosítható tanácsokkal, életképes ötletekkel kellene segíteniük a járás községeiben tevékenykedő kollégáikat is. o Az viszont örvendetes, hogy az akadályok ellenére is igyekeznek tisztességgel helytállni. Az átgondolt, az ésszerű beszerzésnek köszönhető — az idén több mint hetvenegyezer forintot költhetnek művek és folyóiratok vásárlására —, hogy megtalálhatók a legfontosabb lexikonok és szótárak. Gyarapítják a gyermekrészleg diatárát, továbbra is megrendelik az eligazodást megköny- nyítő Sajtófigyelőt. Más szóval: a művelődni, a szórakozni vágyók nem csalódnak, ha betérnek. Ennek ellenére nem nagyon tülekednek. 1977-ben 990 olvasójuk volt, ez a település lakosságának csak 13,7 százaléka. Ennél tovább 1978-ban sem léptek. A viszonylagos érdektelenség oka az, hogy nem túlságosan vonzó az intézmény és senki sem óhajt szororigani. Az is tény, hogy a propaganda sem tökéletes. A különböző rendezvényekről, az újonnan érkezett kiadványokról viszonylag kevesen értesülnek. így fordulhat elő az, hogy egy-egy író-olvasó találkozóra legfeljebb hu- szonöt-harmincan jönnek össze. Az emberek többsége nem ismeri az ajánlatot. Fogalma sincs arról, hogy nemcsak kölcsönözhet, nemcsak a válogatáshoz kap ötleteket, hanem irodalomjegyzéket is igényelhet az általa bejelentett témákhoz. Emellett tanácsokat remélhet a különböző műsorok és vetélkedők előkészítéséhez, illetve lebonyolításához. Az eddiginél jóval szorosabb kapcsolatokat kellene formálni a helyi üzemekkel, valamint a termelőszövetkezettel. Ha ez megtörténne, akkor jóval többen kopogtatnának. A munkatársak rendszeresen eljutnak a községekbe, ahol tizenhét önálló bibliotéka működik. Folyvást ellenőrzik a rendeléseket, a raktári katalógust, s nem fukarkodnak a munkát hatékonyabbá formáló elképzelések népszerűsítésével sem. A terv szerinti továbbképzések is a szakmai tájékozottság növelését szolgálják. A falvak lakói számára évente nyolc-tíz író-olvasó találkozót szerveznek. Kiemelten foglalkoznak — hat ilyen vari a járásban — a komplex in. tézményekkel. A törődés érdeme az, hogy a járás népességének 18,99 százaléka olvasó. Ez megyei , szinten is kiemelkedő siker, ugyanis másutt nem tartanak itt. Ügy vélekednek, hogy ennél is tovább juthatnának, ha a művelődési központtal együtt használt gépkocsit sűrűbben igénybe vehetnék. Kis dolognak tűnik, ám mégsem az, mert emiatt állandó a torzsalkodás, s ez akadályozza, hogy egészséges együttműködés jöjjön létre a két intézmény vezetői között. o A téma — s ez kiderült a kérdések és az igen tartalmas vita során — komolyan foglalkoztatta a testület minden tagját. Jó néhányan kiemelték: csak akkor lehet többet, rangosabbat, követelni, ha felszámolják a mostoha körülményeket, ha áthúzódó beruházásként hozzáfognak egy olyan épület kivitelezéséhez, amely tágas otthona lehetne az értékes alkotások tárházának. Ez viszont legalább négynégy és fél millió forintba kerülne, s ekkora összeggel nem rendelkeznek, ezért a járás és megye támogatását kérik. Szó esett a reklám fontosságáról, hiszen csak így lehet minél szélesebb rétegeket megnyerni a közművelődés számára. Meg kellene keresni a szocialista brigádokat — százhetvenegy ilyen van csak Füzesabonyban —, s akkor | nem lenne gond a közönség biztosítása, az olvasók toborzása. Az újságíró jó érzéssel távozott az ülésről, megérte elmennie, mert azt tapasztalta, hogy a kulturálódási, közügynek tekintik, s nemcsaka forma kedvéért emlegetik. Ezt érezhette a könyvtár igazgatója • is, aki számos itt elhangzott tanácsot kamatoztathat majd a hétköznapok során. Pécsi István i. Leonyld Lenes: Gyerekszáj Három napon át Egerben — a Technika Háza nagytermében — tartotta tanácskozói munkáját az első egészségügyi épületgépészeti és orvostechnikai konferencia. A több mint 300 szakember öt témacsoportban — épületgépészet a kórházépítésben; kórházi klíma és légtechnika: kórházi elektromos- és hőenergia-ellátás; kórházon belüli szolgáltatások technológiái: orvostech- "ika és épületgépészet kölcsönhatása — folytatott eszmecserét. 'A konferencia pénteki záróülésén — az Egészségügyi Minisztérium képviseletében — Dános Oltó főmérnök elnökölt. Zárószót mondott Molnár Sándor főmérnök, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete mérnöktechnikus szakcsoportjának titkára, összegezte a háromnapos tanácskozás tapasztalatait. s hangoztatta a ha- aü.ió közös eszmecserék szükségességét, majd ismertette a konferencia határozati javaslatait. A javaslatok első pontja leszögezi, hogy kórházaink műszaki állapota és az ágy- fejlesztési igény összhangjának megteremtése elsősorban a meglevő kórházak rekonstrukciós fejlesztésével oldható meg. Hogy ezt az összeF378. szept. 23.. szombat -i tett feladatot eredményesen megvalósítsák, már a szakmai tervezési program össze- állitásában részt kell vennie az üzemeltető orvosszakmai és műszaki gárdának, mert a tervezőkkel és beruházókkal közreműködve csak így lehet meghatározni a komplex igényeket. E munka egységes koordinálására — az egészségügy keretén belül — szakmai bizottságokat kell szervezni. Javasolták azt is, hogy a tömbkórházak és diagnosztikai épületeknél el kell érni a megfelelő kom- frontérzetet biztosító klíma- és szellőző rendszerek bevezetését. Felülvizsgálatra szorulnak az 1973-ban megszabott kórháztervezési irányelvek. mert ennek számos előírása ma már akadályozza a korszerű, célszerű és gazdaságos kórházépítést. Javasolta továbbá a konferencia, hogy az Egészségügyi Minisztérium tegyen intézkedéseket, az egészségügyi épület-gépészet speciális voltára való tekintettel kezdeményezze a Budapesti Műszaki Egyetemen egészségügyi épü-• letgépészeti szakmérnökképzés bevezetését. A háromnapos konferencia befejezése után szakmai program következett: a szakemberek megtekintették a Heves megyei Tanács Kórházának és rendelőintézetének rekonstrukciós munkálatait. Elismeréssel nyilatkoztak a gépészeti berende- zcűcs szereléséről, A gyermekek a normális felnőtt ember számára megfoghatatlan gyorsasággal nőnek. Vászját — egy festőbarátom fiát — még abból az időből ismertem, amikor harsány lurkó volt, jégkorongütőt szorongatott a kezében, és kigombolt, kurta kabátot viselt. Az ütő mindig hosz- szabb volt, mint a tulajdonosa, a kabát pedig rövidebb, különösen az ujja. Ebből kilógott Vászja elgémberedett, vörös mancsa, kesztyűjét ugyanis rendszerint már másnap elvesztette, ahogy megkapta. Vászja ezután szögletes kamasz képében bukkant fel előttem, találkozásunkkor szégyenkezve zsebébe dugta a füstölgő cigarettáját, aztán pedig — egészen váratlanul — sápadt, magas fiatalemberré változott. Beiratkozott a főiskolára, miközben testi- leg-lelkileg gyors ütemben tovább fejlődött, és megházasodott. Egy ízben, amikor az utcánkban mentem, felfigyeltem egy előttem haladó emberpárra. Nyilván két barátnő lehetett: az egyik magasabb és kissé vállasabb, a másik alacsonyabb, kisfiúsán karcsú. Mindketten bő szárú nadrágot és kötött pulóvert viseltek, a magasabb pirosat, az alacsonyabb zöldet; mindkettőjük barna haja hosszú volt és fürtökben omlott a vállukra. Meggyorsítottam lépteimet, melléjük értem. A piros pu- lóveres lányról kiderült, hogy az én Vászjám, a másik, zöld pulóveres pedig igazi, valódi lány volt, mégpedig nagyon csinos. Üdvözöltem Vászját. — Bemutatom — felelte elpirulva — ez az én — hogy is mondjam — élettársam. — Anton — mutatkozott be az élettársnő, s kissé kihívóan nyújtott kezet. — Különben Antonyina, Tonya a nevem, ő azonban Anionnak hív. — Es maga hogy szólítja öt? — Én — Vasziliszának. Elnevettük magunkat és elbúcsúztunk. Kis idő múlva újra összetalálkoztam az utcán Vászjá- val. Szembejött velem, gyermekkocsit tolt maga előtt, és menet közben könyvet olvasott. Ugyanolyan sápadt és hosszú hajú volt. A kocsiban egy gyönyörű, világoskék szemű csecsemő feküdt, kétségtelenül hímnemű — erre abból következtettem, hogy erélyesen rugdalózott a kötött fehér nadrágba bújtatott, kövér lábacskáival, miközben a hátán feküdt. Nyomban látszott, hogy Vaszilisza és Anton egy leendő jégkorongjátékost hozott a világra — egy háztömbcsapat kapitányát, akit szintén nem lehet majd győzni kesztyűvel ! Gratuláltam Vászjának a fiához, ő azonban különösebb lelkesedés nélkül fogadta szerencsekívánataimat. — Szerencsétlen flótás, nem örülsz, hogy apa lettél? — Miféle apa vagyok én — felelte Vászja ingerülten —, ha ez az ördögfajzat makacsul mamának szólít! Kérem, ha akarja, bebizonyítom. Édeskés arcot vágott, a bölcső fölé hajolt és cuppan- tott. — Tonyecska, fiacskám, mondd meg, ki vagyok én? A csecsemő angyali mosolyra derült, és világosan, tagoltan mondta : — Ma-ma! — Hallotta! — fordult felém Vászja. — Minden kísérletünk eredménytelen maradt. Én az ő számára mama vagyok! Kár a gőzért! — A te Antonyinádat pedig bizonyára papának hívja? — Nem, őt is mamának! Már minden gyerek nevet rajtam. Azt mondják, hogy Táskának két mamája van, és hogy én meg Antonyina felváltva szoptatjuk őkéimét. Legalább tanácsot adhatna, mitévők legyünk! Ránéztem a sápadt Vász- jára, a vállára omló, hosszú fürtjeire és igyekeztem megőrizni komolyságomat: — Hát próbálj megnyirat- kozni! Valahol olvastam, hogy a csecsemők a legjellemzőbb részletek alapján érzékelik a vizuális képeket. Neked és Antonyinának egyforma hosszú a hajatok, ráadásul ugyanolyan színű. Hát ezért jutott arra a megállapításra a kölyök, hogy te is mama vagy. Nyiratkozzál meg, Vászja, és akkor biztosan papa leszel! Vászja végigsimított fürtjein és elgondolkodva mondta: — Ügy gondolja? Meg kell próbálni! Őszintén szólva, magam, is torkig vagyok ezzel a bozonttal. Gyakran kell mosjii, nekünk pedig a főiskolai elfoglaltságunk miatt nemigen jut idö'nk a fejmosásra. Viszontlátásra! Gyerünk, Toska!... Kis idő múlva újra találkoztam Vászjával és Toská- val, aki úgy mosolygott rám a kocsijából, mint valami régi ismerősre. Vászjának gondosan nyírt, rövid haja volt, de komor arckifejezése nem tetszett nekem. — No mi újság Vászja? — kérdeztem vidáman. — Sikerült a kísérletünk? Igazi papa lettél? — Fenét! — felelte Vászja még ingerültebben, mint azelőtt. — Nem olyan fából faragták ez a kölyköt. Gyönyörködjék benne! Kisfia babakocsija fölé hajolt, és könyörgően selypítve kérlelte: — Fiacskám, mondd meg, ki vagyok én? — Né-ni! — válaszolta tagoltan Toska, és fürgén rug- dalózni kezdett dundi lábacskáival, mintha' máris a korong felé iramodna. Vászja nagyokat sóhajtott és tovább tolta Toska kocsiját, még mielőtt részvétemet nyilváníthattam volna. Fordította: Gellert György
