Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

3-000000000000-000000-00^ Á végre- I hajtáson a sorjj Aki valaha is tanított, azi , nagyon jól tudja, hogy a) í pedagógust érdemi munká-l \ján túl mennyi kötelezett-% I ség terhelte. Û azt érezte, < 1 hogy legfontosabb feladata$ I a felnövekvő nemzedékek } 1 szellemének és jellemének s ! pallérozása. A felsőoktatási < I intézményekben arra ne-1 I vélték, hogy ezt lássa el 5 I minél színvonalasabban,5 1 ehhez keressen és találjon S ! jobbnál jobb módszereket ezért képezze magát, ezért < ‘ tartson lépést szakjainak J I folyvást gyarapodó isme- < retanyagával. Akarta, szerette volna, de} Imegbízatások regimentjével5 ; traktálták. Különösképp J 1 akkor, ha — épp a béke és f , nyugalom kedvéért — nem < ! ellenkezett, s így aztán? I szakkört vezetett pályává- $ lasztási felelős lett, számos s ' társadalmi funkciót vállalt, c könyveket árusított, törzs-} lapokat vezetett, pénzt sze-} I dett be, hangverseny- és < mozibérleteket árult. I A közteherviselés fogai-} ‘ mát a legtöbb helyütt nem} I ismerték. Csoda-e ha sokan} I és joggal sürgettek valami £ I útbaigazítót, valami sza- s I bályzatfélét, ami rendezi, 1 rögzíti a munkaköri köte- I lességeket. Vártak, s a tü- ! relem nem volt hiába: vég- I re — igaz kis késéssel — < I megjelent az Oktatási Mi-} nisztérium és a Pedagógu-$ sok Szakszervezetének kö- s [ zös állásfoglalása, amely < képletesen szólva: tiszta vi. izet önt a pohárba. Más} I szórni: körülhatárolja azt,*■ hogy mi a kötelező és mi a} I vállalható, természetesen $ Iazt is megjelölve: miért jár} külön anyagi elismerés. Ez önmagában örvende-} 1 tes. Arról azonban nem < szabad megfeledkeznünk, hogy most következik a ne-} hezebb szakasz: a végre-} hajtásé. Nem törvény, nem < I rendelet született, amit kö- c telező betartani. Ehhez csak J ! illik alkalmazkodni a veze­tőknek, s ha ezt elmulaszt- < ják, hivatalosan senki sem} kéri számon tőlük. Most a városi, a járási, aj I megyei művelődésügyi ősz- j ; tályokon, a szakszervezeten < a sor. Legyenek körülte-} kintőek, mérjék fel idővel, J ' hogy hol, mit tettek a jó j ügy érdekében. S az sem < lehetetlen, hogy közbelépje­nek, s érvényt szerezzenek} az emberségből fakadt, a} demokratizmus szellemét < sugalló rendelkezésnek. Ne csak ma és holnap, ; ne csak ideig-óráig ... (pécsi) ? >00000000000000000000-0 H Kazínczy­díj birtokában Értetlenkedhetünk, de attól a tény nem változik: otthon nagyon kevesen és nagyon keveset tudnak egy oiyan együttesről, amely elnyerte a Kazinczy-ösztöndíjat. Ezt a jutalmat, még inkább: elis­merő kitüntetést most adták ki első ízben azoknak a cso­portoknak, amelyek működé­sük során szép eredménye­ket értek el a szép magyar beszéd terjesztésében. A gyöngyösi városi úttörő­ház ifjúsági színpada meg­kapta ezt az ötezer forintos ösztöndíjat. o o o o — Mi valamennyien a 3-as iskolába járunk és hatodiko­sok vagyunk, a magyartaná­runk Püspöki Győző. A pontos és takarékos szer- j kezetű választ Ludányi Tí­meától hallottuk. Ott nyü­zsögtek az úttörőház nagyter­mében már tucatnyian, mert tíz órára várták a tanár bá­csit. Nem rendetlenkedtek, bár egyikük 6em ült úgy, mintha karót nyelt volna. Amikor az idegen közéjük csöppent, azonnal karéjba fogták és tágra nyílt szemmel és füllel vigyázták, mit kér­dez, mire kíváncsi. Véletle­nül se vágtak volna egymás szavába, olykor-olykor ki­tört belőlük a kamaszos-bak- fisos nevetés. Például, ami­kor arra kellett válaszolniuk, hogy a fiúk közül ki a leg­jobb szereplő. — Molnár Jóska. Igen, a Molnár Jóska. O a legügye­sebb. Mert ő mondja a leg­szebben a szöveget. Ekkor egy kicsit egymásra torlódtak a megjegyzések, mert többen akarták bizony­gatni, hogy szerintük is a Molnár Jóska. Amikor pedig arra voltunk kíváncsiak, ők hogyan ke­rültek az együttesbe, azt vá­laszolták: a tanár bácsi kö­zölte velük, az osztályból mindenki tagja lesz az ifjú­sági színpadnak. És ők ezt nagyon termé­szetesnek tartották. Egyikük sem bánta meg, egyiküknek sem terhes ez a külön mun­ka. Hogy miért? Mert olyan jó — jól szerepelni. o o o o Harmati Judit évekkel ez­előtt még bábos volt. Akkor másik iskolába járt. ö tehát még azelőtt is sokat szerepelt, az ifjúsági színpad neki ezért nem volt szokatlan. Műsorukról Boda Erikától azt tudtuk meg, hogy a cí­me Száll az ének. Lakodal­mi készülődésről és a lakoda­lom eseményeiről szó. Min­denki játszik, énekelnek is, táncolnak is, szöveget is mondanak. Például Ludányi Tímea szólója ennyi; — Mondjátok már, milyen idő várható? Ki mondja meg, hol található? Ezt a szöveget megtanulni, nem túl nehéz feladat. De amikor mindenki elhallgat és csak neki kell megszólalnia és látja, tudja, érzi, hogy a nézőtérről most minden te­kintet ráirányul, akkor még ez a kis szövegrészecske is ugyancsak súlyossá nehezül. Egy kis átélés kell bele és egészen jó lesz — mondja Püs­pöki Győző tanítványainak. (Fotó: Szabó Sándor) De. nincs vész, ni egy minden rendesen. — Tavaly, az iskolai év vé­gén a megyénél arany minő­sítést kaptunk — emlékezik vissza Ludányi Andrea, aki csak névrokona Tímeának. — Ott azért nem mi lettünk az elsők, mert a mi műso­runk nemcsak táncból állt. De így is nagyon tetszett a miénk. i És ha már vécé a nyári vakációnak, újból megszó­lalt az iskolai csengő, arra is kíváncsiak voltunk, merre jártak a nyári szünetben. — Én Fonyódon voltam tíz napig — közölte Szabó Beáta. — A napközis táborral mentem én is, azzal, amelyik Mátrafüreöen van, de most Fonyódra is ment. Nagvon ió volt. bár rengeteg szúnyog­csípést kantom. Jó lett vol­na, ha halat is adtak volna ebédre legalább egyszer. De- hát az nem volt. Bartók Gabriella a keszt- lheyi kirándulást erhlí+ebe szívesen. Hajókáztak. VIT- vetélkedőt is rendeztek, ne­kik az egyik feladatuk az volt. hogy VIT-dalt kellett énekelniük. — Jól sikerült — összegez­te tömören a teljesítményü­ket. o o o o — Mi lesz az ötezer forin­tos ösztöndíj sorsa? — kér­deztük meg Püspöki Gvőzőt, aki pontosan tíz órakor ér­kezett meg. — Anyagot veszünk belő­le. hogy a játékokhoz a szükséges ruhákat megvar­rathassuk. A varrásra már nem lenne nénzünk. ezért nagyon örülünk annak, hogy a Hevei; megyei Ruházati Ipari Vállalat egyik brigád­ja, a me'vef Kádár Ferencné vezet, elvállalta, hogv társa­dalmi munkában megcsinálja nekünk a ruhákat. Szén cselekedet, mondhat­juk elismerően. — Hogyan alakul az ifiv- sáai színpad programja a kö­zeli hetekben? — Október végén részt veszünk egv országos talál­kozón, amelynek az elneve­zése Játsszunk gyermekek­nek! Ez tulajdonképpen szakmai tapasztalatcsere. Az elnevezés mindent meg is magyaráz arról, hogy mi az országos találkozó célja. No­vemberben pedig a megyei Gazdag program az egri főiskola pinceklubjában v Néhány nappal a tanévnyi­tó után újraéled az egri ta­nárképző főiskola pinceklub­ja is. Az idén ismét sokszínű program várja majd itt a diákokat. A már hagyomá­nyos péntek esti discókon kí­vül 18-án a Los Pachungos paraguayi együttes látogat el a hallgatókhoz. Műsorukat azok közül a dél-amerikai népdalok közül válogatták össze, amelyekkel a legna­gyobb sikert érték el az idén a VIT-en. SíMmsm 1978. szeptember 15.. péntek Egy nappal később M. Kecskés András pantomim­művész mutatja be műsorát, melynek Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darab­ja volt az ihletője. Az erede­ti m uzsikát Isaco Tomita hangszerelte a produkcióhoz. Húszadikán új sorozat in­dul, melynek címe Klub­archívum. A szerda estéken az elmúlt évek legsikeresebb klubprogramjait elevenítik föl magnószalagról, elsőként Cseh Tamás koncertjét. 25-én a görög fiatalokból álló Kormorán együttes ad hangversenyt, 27-én pedig a népszerű polbeat-énekes, Dinnyés József. Az október Kiss Sándor­nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének havannai élménybeszámolójával foly­tatódik. A következő félév tervei között még számtalan érde­kesnek ígérkező műsor sze­repel. így például indul a Pincetárlat, elsőként a rajz tanszéken tanító pedagógu­sok alkotásaiból állítanak ki. Szintén első ízben kerül sor a Népművelők vitakörének megrendezésére, melyen min­den bizonnyal sok izgalmas témát beszélnek meg a jö­vendőbeli pedagógusok. Előadóestekre többek közt Pernye Andrást, Tompa Lászlót, Darvas Ivánt, a Sebő—Halmos kettőst, Bgrky Tamást és Cseh Tamást vár­ják. szintű összejövetelen szere­pelünk. Ide tartozik, hogy megem­lítsük, tavaly Püspöki Győző a Szocialista Kultúráért ki­tüntetést kapta meg. Ez is kifejezi, hogyan értékelik a tevékenységét, társadalmi munkáját a felettes szervei. Ezzel együtt is igaz, hogy esetenként az úttörőház fo­rintokon vitázik, pénzszűké­vel küszködik, és ilyenkor kell segíteni a kész üzemi csoportokat, szocialista bri­gádokat felkeresni, kérni tő­lük ezt, azt. Igaz, kérni soha sem kellemes, de ma még többször csak az önkéntes társadalmi összefogás len­díthet előre szép vállalkozá­sokat' is. Aki a nehézségek ellenére sem csügged, aki hisz abban, amit csinál, az — lám, itt a példa! — Nem titkolom, olykor már fáradtnak érzem ma­gam — mondotta Püspöki Győző. — Minek kell nekem olyanra is vállalkoznom, ami nem lenne a kötelessé­gem, korholom magam. De a gyerekek, villan ilyenkor belém, és értük mindent szí­vesen megteszek. Az ő örö­mük az én legnagyobb örö­möm. A csoport lelkesen üdvö­zölte a közéjük érkező tanár bácsit. G. Molnár Ferenc Csak azért is Szerényen jön és halkan. Előrebocsátja, hogy tulajdon, képpen nem is akar senkit zavarni, ráér bőven van ’deje. Udvariasan előretessékeli a várószobában üldögélőket Menjenek csak maguk. Nekem úgyis komoly ügyem van. Ezt nem lehet elintézni néhány perc alatt. ö az utolsó panaszos. Ismét szabadkozik, és elnézést kér a zavarásért. — Tessék! Hallgatom. A felszólításra megnyílik a kopott diplomata-aktatáska zárja, és egy kisebbfajta irattárnak is beillő irathalmaz kerül az asztalra. — Régi ügy ez már, kérem. Az egyes évek iratai befőt- tesgumival vannak különválasztva. Tessék csak nézni- Ez itt 1966 és így tovább. .. Amikor észreveszi csodálkozó tekintetemet, megered be. lőle a szó: — Mert az úgy van kérem hogy engem mindenhol el. utasítanak. Igaz a közmondás: a szegény embert még az ág is húzza... Nagyot ugrik a befőttesgumi az 1868-as iratcsomóról, a maroknyi papír szétterül az asztalon. — Szíveskedjen kérem belepillantani. Elolvasni az egé­szet bajos lenne, ezért, ha megengedi, szépen, sorjában el­mondom a történetet, egészen onnantól, ahonnan elkezdő­dött. Tessék elhinni rosszak az emberek és huncut a világ. És én. én vagyok a legszerencsétlenebb. Engem üldözött a múlt rendszer is, ez sem ad igazat... A saláta módjára szertehulló papírok fejlécét vizsgálga- tom óvatosan, szinte lélegzetvisszafojtva: Munkaügyi Mi­nisztérium, községi tanács, Legfőbb Ügyészség, a kormány titkársága... Miután két-három iratcsomóról is lekerül a befőttesgu­mi, az iratok zavartalanul keverednek az asztalon a kezek­ben. És a mondatfoszlányokból, meg az iratok sorai közül kibontakozik a színtiszta igazság: a panaszosnak nincs iga- za- Ezért utasították el minden fórumon. — Jártam én kérem, amint látni tetszik, a kormánytit­kárságon is. Volt ott egy elvtárs. Nagyon rendes volt. Leül­tetett, cigarettával is kínált. Több mint egy órát foglalkozott velem. De végül is mit értem vele? Itt a döntés: nincs iga­zam, panaszomat elutasítják... Amíg beszél, kuszáltan és feltartóztathatatlanul, megkí­sérlem sorra rendbe szedni a papírokat, valamint bekénv- szeríteni valamennyit a gumigyűrűk szorításába. Aztán, amint egy kevés, Lélegzetvételnyi szünet következik, jöhet a felvilágosítás : — Az ügyben csakis elutasító döntés hozható. Olyan, mint amilyen határozatokat a többi helyekről kapott. Csele­kedeteinket törvények szabályozzák, azokat mindenkinek tiszteletben kell tartania. Ül. most már némán és sértődötten. Újra előveszi a dip­lomatatáskát és lassan, gondosan visszapakolia az iratokat. Gondolkodni látszik, majd felugrik a helyéről és újra meg újra bizonygatja a maga igazát. Amikor köszönés nélkül becsukja maga mögött az aj­tót, egy pillanatra eltűnődöm. Arra gondolok, hogy az ira­tok számbavételével hozzávetőlegesen ki lehetne számítani, hogy ez az ügy, amelyben már az első fok is igazságosan hozott elutasító határozatot, mennyi embert foglalkoztatott fölöslegesen mennyi idő, mennyi fölösleges utazási és egyéb költség ment veszendőbe. Miért? Csak azért is... Szalay István Kaposi Levente: A vizsgálat! in. A kodonnal elkerített rom mellett, amelyet lassan­ként kezdett benőni a fű, né­hány hét alatt egész csinos kis sátortábor alakult ki. Katonás rendben sorakoztak a piros, kék, sárga, zöld szí­nű alkotmányok, rajtuk a tájékoztató táblácska: Mű­tárgyvizsgáló Bizottság, Fö­dém albizottság, Tájékoztató központ, Utasítást Ellenőrző Bizottság, Kooperációs cent­rum. Néhány sátor köré ügyes kezek apró kis virá­goskerteket y készítettek, az ősz eleji napsütésben üde fol­tot jelentettek a kiültetett muskátlik­Különösen az Utánpótlási vonal elnevezésű sátornál volt igen mozgalmas az élet, korántsem úgy, mint az Ok­tatási és művelődési cent­rumnál. A bizottsági tagok itt az üzemi étkezésen túl­menően a nap bármely sza­kában forró virslihez, páros kolbászhoz és hideg sörhöz is hozzájuthattak. A fegye­lem biztosítása céljából Ja­kab Jeromos megtiltotta a tömény szeszes italok, vala­mint a bor árusítását, de a sörét engedélyezte. Az ősz eleji meleg napsütés pedig gyakran csábította a bizott­sági tagokat, hogy a munka porát leöblítsék a hideg Kő­bányaival. Az élet izgalommentesen folyt a táborban, mindössze esténként voltak kisebb at­rocitások. a két éjjeliőr alig bírta elzavarni a nyugati au­tós turistákat. Az istennek se akarták megérteni, ' hogy ez nem kemping. _____ Jakab Jeromos mégsem volt elégedett. Igaz, hogy két gyorsmásoló gépet sikerült nagy erőfeszítések árán fel­hajtani, és ezáltal gyorsabbá vált a jelentések készítése, de idegeskedett, hogy lassan­ként beköszönt a hideg idő, s a tábor téliesítése mindig nincs megoldva. Az érdemi munka is aka­dozott. A bizottságok jelen­tős része nem kereste, sőt kimondottan megvetette a személyes érintkezést egy­mással, ezért postán küldték az iratokat, s néha napok is elteltek, amíg az akták el­kerültek a címzetthez. Jakab Jeromos ezért egy tábori postahely létesítésének tervét is dédelgette magában, de a kivitelezést anyagiak hiányá­ban későbbre kellett halasz­tania. Ezért inkább rögtönzött munkaértekezleteket tartott napjában többször is, és fel­hívta a figyélmet a bizottsá­gok közötti jobb összhang megteremtésére, egymás megbecsülésére. A bizottsá­gok képviselői minden alka­lommal igen nagy tetszéssel és megértéssel hallgatták előterjesztéseit, sőt Csatlako­zási Bizottságot is létrehoz­tak támogatására. Ám, aho­gyan véget értek a megbe­szélések, minden maradt a régiben, mindenki a maga ügyét tartotta a legfonto­sabbnak és csupán azzal volt hajlandó foglalkozni. Az idő múlt és Jakab Je­romos egyre idegesebb lett. Különféle hivatalokhoz, szer­vekhez szaladgált valamiféle támogatásért, hiszen a költ­ségek egyre növekedtek, és a bizottságok is egyre külö- sebb kérésekkel fordultak hozzá. Egyikük azt kérte, hogy szervezzék meg a bi­zottsági tagok gyermekeinek üdültetését, a másikuk mun­karuha-igénylést terjesztett elő. Azzal a kikötéssel, hogy a nehéz tábori életre való tekintettel különösen a csiz­maviselést tegyék lehetővé és kötelezővé. Többen kér­ték, hogy vasárnaponként ki­ruccanásokat szervezzenek számukra, néhányan felve­tették, hogy jó lenne, ha a községi buszmegállót áthe­lyeznék a táborhoz, egy cso­port pedig azzal a kebelem­mel fordult Jakab Jeromos­hoz, hogy szeretnék alapo­sabban tanulmányozni a ce­mentgyártási technológiákat és ezért szervezzenek szá­mukra angol nyelvtanfolya­mot. A vizsgáló főbizottság el­nöke a sok kérés, a megold­hatatlannak látszó problé­mák miatt lassan csendes melankóliába süllyedt. Ma­gába roskadva ült órákon át íróasztalára dőlve, éjszakán­ként, mint kísértet járkált u tábor területén, a kóbor ku. tyák nagy rémületére. Alig evett, alig ivott. Helyettese. Szabó időnként néhány csepp diétás sört diktált be­le, de azt sem nagyon kíván­ta. Már mindenki azt hitte. / hogy beláthatatlan következ­ményei lesznek a dologra á, amikor egy reggel Jakab Je­romos újra a régi időkre emlékeztető energiával szólt helyettesének: — összegyűjteni az embe­reket! Nemsokára össze is jött mindenki egy kölcsönk' t. cirkuszi sátorban, ahol Ja­kab Jeromos egy kis emel­vényre állva a következőket mondotta: — Tisztelt kollégák, ked­ves barátaim! A? utóbbi idők nehézségei — bevallom — a kétség magiát ültették el szivemben. Már azt hit­tem, hiába a sok -munka, hiába a sok gyötrődés. Ped;g csak az történt, hogy kinőt­tük a szervezeti kereteket. A munka oly bonvolu'tt-á vált, hogy itt már semm"e sem megvünk a bizottságok­kal. Hivatalt kell alakíta­nunk. (Folytatjuki

Next

/
Oldalképek
Tartalom