Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-15 / 218. szám

3-000000000000-000000-00^

Á végre- I hajtáson a sorjj

Aki valaha is tanított, azi , nagyon jól tudja, hogy a) í pedagógust érdemi munká-l \ján túl mennyi kötelezett-%

I ség terhelte. Û azt érezte, <

1 hogy legfontosabb feladata$

I a felnövekvő nemzedékek }

1 szellemének és jellemének s ! pallérozása. A felsőoktatási <

I intézményekben arra ne-1 I vélték, hogy ezt lássa el 5 I minél színvonalasabban,5 1 ehhez keressen és találjon S ! jobbnál jobb módszereket ezért képezze magát, ezért <

‘ tartson lépést szakjainak J I folyvást gyarapodó isme- < retanyagával.

Akarta, szerette volna, de}

Imegbízatások regimentjével5 ; traktálták. Különösképp J 1 akkor, ha — épp a béke és f , nyugalom kedvéért — nem <

! ellenkezett, s így aztán?

I szakkört vezetett pályává- $ lasztási felelős lett, számos s ' társadalmi funkciót vállalt, c könyveket árusított, törzs-} lapokat vezetett, pénzt sze-}

I dett be, hangverseny- és < mozibérleteket árult.

I A közteherviselés fogai-}

‘ mát a legtöbb helyütt nem}

I ismerték. Csoda-e ha sokan}

I és joggal sürgettek valami £

I útbaigazítót, valami sza- s I bályzatfélét, ami rendezi,

1 rögzíti a munkaköri köte- I lességeket. Vártak, s a tü- ! relem nem volt hiába: vég- I re — igaz kis késéssel — <

I megjelent az Oktatási Mi-} nisztérium és a Pedagógu-$ sok Szakszervezetének kö- s [ zös állásfoglalása, amely < képletesen szólva: tiszta vi. izet önt a pohárba. Más}

I szórni: körülhatárolja azt,*■ hogy mi a kötelező és mi a}

I vállalható, természetesen $

Iazt is megjelölve: miért jár} külön anyagi elismerés.

Ez önmagában örvende-}

1 tes. Arról azonban nem < szabad megfeledkeznünk, hogy most következik a ne-} hezebb szakasz: a végre-} hajtásé. Nem törvény, nem <

I rendelet született, amit kö- c telező betartani. Ehhez csak J ! illik alkalmazkodni a vezetőknek, s ha ezt elmulaszt- < ják, hivatalosan senki sem} kéri számon tőlük.

Most a városi, a járási, aj I megyei művelődésügyi ősz- j ; tályokon, a szakszervezeten < a sor. Legyenek körülte-} kintőek, mérjék fel idővel, J ' hogy hol, mit tettek a jó j ügy érdekében. S az sem < lehetetlen, hogy közbelépjenek, s érvényt szerezzenek} az emberségből fakadt, a} demokratizmus szellemét < sugalló rendelkezésnek.

Ne csak ma és holnap, ; ne csak ideig-óráig ...

(pécsi)

? >00000000000000000000-0

H Kazínczydíj

birtokában

Értetlenkedhetünk, de attól a tény nem változik: otthon nagyon kevesen és nagyon keveset tudnak egy oiyan együttesről, amely elnyerte a Kazinczy-ösztöndíjat. Ezt a jutalmat, még inkább: elismerő kitüntetést most adták ki első ízben azoknak a csoportoknak, amelyek működésük során szép eredményeket értek el a szép magyar beszéd terjesztésében.

A gyöngyösi városi úttörőház ifjúsági színpada megkapta ezt az ötezer forintos ösztöndíjat.

o o o o

— Mi valamennyien a 3-as iskolába járunk és hatodikosok vagyunk, a magyartanárunk Püspöki Győző.

A pontos és takarékos szer- j kezetű választ Ludányi Tímeától hallottuk. Ott nyüzsögtek az úttörőház nagytermében már tucatnyian, mert tíz órára várták a tanár bácsit. Nem rendetlenkedtek, bár egyikük 6em ült úgy, mintha karót nyelt volna. Amikor az idegen közéjük csöppent, azonnal karéjba fogták és tágra nyílt szemmel és füllel vigyázták, mit kérdez, mire kíváncsi. Véletlenül se vágtak volna egymás szavába, olykor-olykor kitört belőlük a kamaszos-bak- fisos nevetés. Például, amikor arra kellett válaszolniuk, hogy a fiúk közül ki a legjobb szereplő.

— Molnár Jóska. Igen, a Molnár Jóska. O a legügyesebb. Mert ő mondja a legszebben a szöveget.

Ekkor egy kicsit egymásra torlódtak a megjegyzések, mert többen akarták bizonygatni, hogy szerintük is a Molnár Jóska.

Amikor pedig arra voltunk kíváncsiak, ők hogyan kerültek az együttesbe, azt válaszolták: a tanár bácsi közölte velük, az osztályból mindenki tagja lesz az ifjúsági színpadnak.

És ők ezt nagyon természetesnek tartották. Egyikük sem bánta meg, egyiküknek sem terhes ez a külön munka. Hogy miért? Mert olyan jó — jól szerepelni.

o o o o

Harmati Judit évekkel ezelőtt még bábos volt. Akkor másik iskolába járt. ö tehát még azelőtt is sokat szerepelt, az ifjúsági színpad neki ezért nem volt szokatlan.

Műsorukról Boda Erikától azt tudtuk meg, hogy a címe Száll az ének. Lakodalmi készülődésről és a lakodalom eseményeiről szó. Mindenki játszik, énekelnek is, táncolnak is, szöveget is mondanak. Például Ludányi Tímea szólója ennyi;

— Mondjátok már, milyen idő várható? Ki mondja meg, hol található?

Ezt a szöveget megtanulni, nem túl nehéz feladat. De amikor mindenki elhallgat és csak neki kell megszólalnia és látja, tudja, érzi, hogy a nézőtérről most minden tekintet ráirányul, akkor még ez a kis szövegrészecske is ugyancsak súlyossá nehezül.

Egy kis átélés kell bele és egészen jó lesz — mondja Püspöki Győző tanítványainak. (Fotó: Szabó Sándor)

De. nincs vész, ni egy minden rendesen.

— Tavaly, az iskolai év végén a megyénél arany minősítést kaptunk — emlékezik vissza Ludányi Andrea, aki csak névrokona Tímeának. — Ott azért nem mi lettünk az elsők, mert a mi műsorunk nemcsak táncból állt. De így is nagyon tetszett a miénk. i

És ha már vécé a nyári vakációnak, újból megszólalt az iskolai csengő, arra is kíváncsiak voltunk, merre jártak a nyári szünetben.

— Én Fonyódon voltam tíz napig — közölte Szabó Beáta. — A napközis táborral mentem én is, azzal, amelyik Mátrafüreöen van, de most Fonyódra is ment. Nagvon ió volt. bár rengeteg szúnyogcsípést kantom. Jó lett volna, ha halat is adtak volna ebédre legalább egyszer. De- hát az nem volt.

Bartók Gabriella a keszt- lheyi kirándulást erhlí+ebe szívesen. Hajókáztak. VIT- vetélkedőt is rendeztek, nekik az egyik feladatuk az volt. hogy VIT-dalt kellett énekelniük.

— Jól sikerült — összegezte tömören a teljesítményüket.

o o o o

— Mi lesz az ötezer forintos ösztöndíj sorsa? — kérdeztük meg Püspöki Gvőzőt, aki pontosan tíz órakor érkezett meg.

— Anyagot veszünk belőle. hogy a játékokhoz a szükséges ruhákat megvarrathassuk. A varrásra már nem lenne nénzünk. ezért nagyon örülünk annak, hogy a Hevei; megyei Ruházati Ipari Vállalat egyik brigádja, a me'vef Kádár Ferencné vezet, elvállalta, hogv társadalmi munkában megcsinálja nekünk a ruhákat.

Szén cselekedet, mondhatjuk elismerően.

— Hogyan alakul az ifiv- sáai színpad programja a közeli hetekben?

— Október végén részt veszünk egv országos találkozón, amelynek az elnevezése Játsszunk gyermekeknek! Ez tulajdonképpen szakmai tapasztalatcsere. Az elnevezés mindent meg is magyaráz arról, hogy mi az országos találkozó célja. Novemberben pedig a megyei

Gazdag program az egri főiskola pinceklubjában v

Néhány nappal a tanévnyitó után újraéled az egri tanárképző főiskola pinceklubja is. Az idén ismét sokszínű program várja majd itt a diákokat. A már hagyományos péntek esti discókon kívül 18-án a Los Pachungos paraguayi együttes látogat el a hallgatókhoz. Műsorukat azok közül a dél-amerikai népdalok közül válogatták össze, amelyekkel a legnagyobb sikert érték el az idén a VIT-en.

SíMmsm

1978. szeptember 15.. péntek

Egy nappal később M. Kecskés András pantomimművész mutatja be műsorát, melynek Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabja volt az ihletője. Az eredeti m uzsikát Isaco Tomita hangszerelte a produkcióhoz.

Húszadikán új sorozat indul, melynek címe Klubarchívum. A szerda estéken az elmúlt évek legsikeresebb klubprogramjait elevenítik föl magnószalagról, elsőként Cseh Tamás koncertjét.

25-én a görög fiatalokból álló Kormorán együttes ad hangversenyt, 27-én pedig a népszerű polbeat-énekes, Dinnyés József.

Az október Kiss Sándornak, a megyei pártbizottság

osztályvezetőjének havannai élménybeszámolójával folytatódik.

A következő félév tervei között még számtalan érdekesnek ígérkező műsor szerepel. így például indul a Pincetárlat, elsőként a rajz tanszéken tanító pedagógusok alkotásaiból állítanak ki. Szintén első ízben kerül sor a Népművelők vitakörének megrendezésére, melyen minden bizonnyal sok izgalmas témát beszélnek meg a jövendőbeli pedagógusok.

Előadóestekre többek közt Pernye Andrást, Tompa Lászlót, Darvas Ivánt, a Sebő—Halmos kettőst, Bgrky Tamást és Cseh Tamást várják.

szintű összejövetelen szerepelünk.

Ide tartozik, hogy megemlítsük, tavaly Püspöki Győző a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta meg. Ez is kifejezi, hogyan értékelik a tevékenységét, társadalmi munkáját a felettes szervei.

Ezzel együtt is igaz, hogy esetenként az úttörőház forintokon vitázik, pénzszűkével küszködik, és ilyenkor kell segíteni a kész üzemi csoportokat, szocialista brigádokat felkeresni, kérni tőlük ezt, azt. Igaz, kérni soha sem kellemes, de ma még többször csak az önkéntes társadalmi összefogás lendíthet előre szép vállalkozásokat' is.

Aki a nehézségek ellenére sem csügged, aki hisz abban, amit csinál, az — lám, itt a példa!

— Nem titkolom, olykor már fáradtnak érzem magam — mondotta Püspöki Győző. — Minek kell nekem olyanra is vállalkoznom, ami nem lenne a kötelességem, korholom magam. De a gyerekek, villan ilyenkor belém, és értük mindent szívesen megteszek. Az ő örömük az én legnagyobb örömöm.

A csoport lelkesen üdvözölte a közéjük érkező tanár bácsit.

G. Molnár Ferenc

Csak azért is

Szerényen jön és halkan. Előrebocsátja, hogy tulajdon, képpen nem is akar senkit zavarni, ráér bőven van ’deje. Udvariasan előretessékeli a várószobában üldögélőket

Menjenek csak maguk. Nekem úgyis komoly ügyem van. Ezt nem lehet elintézni néhány perc alatt.

ö az utolsó panaszos. Ismét szabadkozik, és elnézést kér a zavarásért.

— Tessék! Hallgatom.

A felszólításra megnyílik a kopott diplomata-aktatáska zárja, és egy kisebbfajta irattárnak is beillő irathalmaz kerül az asztalra.

— Régi ügy ez már, kérem. Az egyes évek iratai befőt- tesgumival vannak különválasztva. Tessék csak nézni- Ez itt 1966 és így tovább. ..

Amikor észreveszi csodálkozó tekintetemet, megered be. lőle a szó:

— Mert az úgy van kérem hogy engem mindenhol el. utasítanak. Igaz a közmondás: a szegény embert még az ág is húzza...

Nagyot ugrik a befőttesgumi az 1868-as iratcsomóról, a maroknyi papír szétterül az asztalon.

— Szíveskedjen kérem belepillantani. Elolvasni az egészet bajos lenne, ezért, ha megengedi, szépen, sorjában elmondom a történetet, egészen onnantól, ahonnan elkezdődött. Tessék elhinni rosszak az emberek és huncut a világ. És én. én vagyok a legszerencsétlenebb. Engem üldözött a múlt rendszer is, ez sem ad igazat...

A saláta módjára szertehulló papírok fejlécét vizsgálga- tom óvatosan, szinte lélegzetvisszafojtva: Munkaügyi Minisztérium, községi tanács, Legfőbb Ügyészség, a kormány titkársága...

Miután két-három iratcsomóról is lekerül a befőttesgumi, az iratok zavartalanul keverednek az asztalon a kezekben. És a mondatfoszlányokból, meg az iratok sorai közül kibontakozik a színtiszta igazság: a panaszosnak nincs iga- za- Ezért utasították el minden fórumon.

— Jártam én kérem, amint látni tetszik, a kormánytitkárságon is. Volt ott egy elvtárs. Nagyon rendes volt. Leültetett, cigarettával is kínált. Több mint egy órát foglalkozott velem. De végül is mit értem vele? Itt a döntés: nincs igazam, panaszomat elutasítják...

Amíg beszél, kuszáltan és feltartóztathatatlanul, megkísérlem sorra rendbe szedni a papírokat, valamint bekénv- szeríteni valamennyit a gumigyűrűk szorításába. Aztán, amint egy kevés, Lélegzetvételnyi szünet következik, jöhet a felvilágosítás :

— Az ügyben csakis elutasító döntés hozható. Olyan, mint amilyen határozatokat a többi helyekről kapott. Cselekedeteinket törvények szabályozzák, azokat mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Ül. most már némán és sértődötten. Újra előveszi a diplomatatáskát és lassan, gondosan visszapakolia az iratokat. Gondolkodni látszik, majd felugrik a helyéről és újra meg újra bizonygatja a maga igazát.

Amikor köszönés nélkül becsukja maga mögött az ajtót, egy pillanatra eltűnődöm. Arra gondolok, hogy az iratok számbavételével hozzávetőlegesen ki lehetne számítani, hogy ez az ügy, amelyben már az első fok is igazságosan hozott elutasító határozatot, mennyi embert foglalkoztatott fölöslegesen mennyi idő, mennyi fölösleges utazási és egyéb költség ment veszendőbe.

Miért? Csak azért is...

Szalay István

Kaposi Levente:

A vizsgálat!

in.

A kodonnal elkerített rom mellett, amelyet lassanként kezdett benőni a fű, néhány hét alatt egész csinos kis sátortábor alakult ki. Katonás rendben sorakoztak a piros, kék, sárga, zöld színű alkotmányok, rajtuk a tájékoztató táblácska: Műtárgyvizsgáló Bizottság, Födém albizottság, Tájékoztató központ, Utasítást Ellenőrző Bizottság, Kooperációs centrum. Néhány sátor köré ügyes kezek apró kis virágoskerteket y készítettek, az ősz eleji napsütésben üde foltot jelentettek a kiültetett muskátlikKülönösen az Utánpótlási vonal elnevezésű sátornál volt igen mozgalmas az élet, korántsem úgy, mint az Oktatási és művelődési centrumnál. A bizottsági tagok itt az üzemi étkezésen túlmenően a nap bármely szakában forró virslihez, páros kolbászhoz és hideg sörhöz is hozzájuthattak. A fegyelem biztosítása céljából Jakab Jeromos megtiltotta a tömény szeszes italok, valamint a bor árusítását, de a sörét engedélyezte. Az ősz eleji meleg napsütés pedig gyakran csábította a bizottsági tagokat, hogy a munka porát leöblítsék a hideg Kőbányaival.

Az élet izgalommentesen folyt a táborban, mindössze esténként voltak kisebb atrocitások. a két éjjeliőr alig bírta elzavarni a nyugati autós turistákat. Az istennek se akarták megérteni, ' hogy ez nem kemping. _____

Jakab Jeromos mégsem volt elégedett. Igaz, hogy két gyorsmásoló gépet sikerült nagy erőfeszítések árán felhajtani, és ezáltal gyorsabbá vált a jelentések készítése, de idegeskedett, hogy lassanként beköszönt a hideg idő, s a tábor téliesítése mindig nincs megoldva.

Az érdemi munka is akadozott. A bizottságok jelentős része nem kereste, sőt kimondottan megvetette a személyes érintkezést egymással, ezért postán küldték az iratokat, s néha napok is elteltek, amíg az akták elkerültek a címzetthez. Jakab Jeromos ezért egy tábori postahely létesítésének tervét is dédelgette magában, de a kivitelezést anyagiak hiányában későbbre kellett halasztania.

Ezért inkább rögtönzött munkaértekezleteket tartott napjában többször is, és felhívta a figyélmet a bizottságok közötti jobb összhang megteremtésére, egymás megbecsülésére. A bizottságok képviselői minden alkalommal igen nagy tetszéssel és megértéssel hallgatták előterjesztéseit, sőt Csatlakozási Bizottságot is létrehoztak támogatására. Ám, ahogyan véget értek a megbeszélések, minden maradt a régiben, mindenki a maga ügyét tartotta a legfontosabbnak és csupán azzal volt hajlandó foglalkozni.

Az idő múlt és Jakab Jeromos egyre idegesebb lett. Különféle hivatalokhoz, szervekhez szaladgált valamiféle támogatásért, hiszen a költségek egyre növekedtek, és a bizottságok is egyre külö- sebb kérésekkel fordultak hozzá. Egyikük azt kérte, hogy szervezzék meg a bizottsági tagok gyermekeinek üdültetését, a másikuk munkaruha-igénylést terjesztett elő. Azzal a kikötéssel, hogy a nehéz tábori életre való tekintettel különösen a csizmaviselést tegyék lehetővé és kötelezővé. Többen kérték, hogy vasárnaponként kiruccanásokat szervezzenek számukra, néhányan felvetették, hogy jó lenne, ha a községi buszmegállót áthelyeznék a táborhoz, egy csoport pedig azzal a kebelemmel fordult Jakab Jeromoshoz, hogy szeretnék alaposabban tanulmányozni a cementgyártási technológiákat és ezért szervezzenek számukra angol nyelvtanfolyamot.

A vizsgáló főbizottság elnöke a sok kérés, a megoldhatatlannak látszó problémák miatt lassan csendes melankóliába süllyedt. Magába roskadva ült órákon át íróasztalára dőlve, éjszakánként, mint kísértet járkált u tábor területén, a kóbor ku. tyák nagy rémületére. Alig evett, alig ivott. Helyettese. Szabó időnként néhány csepp diétás sört diktált bele, de azt sem nagyon kívánta. Már mindenki azt hitte. / hogy beláthatatlan következményei lesznek a dologra á, amikor egy reggel Jakab Jeromos újra a régi időkre emlékeztető energiával szólt helyettesének:

— összegyűjteni az embereket!

Nemsokára össze is jött mindenki egy kölcsönk' t. cirkuszi sátorban, ahol Jakab Jeromos egy kis emelvényre állva a következőket mondotta:

— Tisztelt kollégák, kedves barátaim! A? utóbbi idők nehézségei — bevallom — a kétség magiát ültették el szivemben. Már azt hittem, hiába a sok -munka, hiába a sok gyötrődés. Ped;g csak az történt, hogy kinőttük a szervezeti kereteket. A munka oly bonvolu'tt-á vált, hogy itt már semm"e sem megvünk a bizottságokkal. Hivatalt kell alakítanunk.

(Folytatjuki