Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

Ne legyen se sok, se kevés! Derecskéi víztükrök Akik kevésbé jártasak a gazdaságpolitika és a gaz­dálkodás rejtelmeiben — szerte a világon az ö tábo­ruk a nagyobb — azok az utóbbi időszakban az im­porttal, tehát a külföldi áruk behozatalával kapcsolatos véleményekben és állásfogla­lásokban aligha igazodnak el. Hasznos-e vagy káros az import, elkerülhető-e vagy sem a behozatal bővítése? Hol kezdődik a túlzott ta­karékosság az importtal, il­letve valóban pazarolják-e sokfelé a devizát a külföldi gépekre, anyagokra, árukra, . vagy lehetséges-e ezek hazai előállítása, mikor ésszerű ez? A napi hírekben, a miniszté­riumi és vállalati nyilatkoza­tokban gyakran felvetődnek e kérdések, s eközben egy­másnak homlokegyenest el-^ lentmondó nézetek ás nap­világot láttak. Volt — és talán még ma is van —, aki az importot akár a termeléshez, akár a fogyasztók ellátásához szük­séges feleslegnek: a pazar­lás forrásának- tartja. Töb­ben viszont amellett szálltak síkra, ha valaminek a terme­lése itthon sem mennyiség­ben, sem minőségben nem megfelelő, akkor annak a gyártását kár erőltetni, hoz­zák be inkább a világpiac­ról, hiszen nem kell min­denben önellátásra töreked­ni. ‘ ’ • ’VÉT NÉZŐPONT Az ember hirtelenjében nem tudja eldönteni, melyik állásponttól féltse jobban a gazdaság egészséges fejlődé­sét, hiszen mindkét javaslat végletesen túlzó megoldást kínálgat. A túlzottan kis vá­laszték (ha korlátlanul, egy­re bővítenénk az importot, lemondva egyre több termék hazai fejlesztéséről) leg­alább annyira veszélyes, mint amennyire a túlságo­san széles profil, amely a termelést gazdaságtalanná teheti. Arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi helyzete sem megfelelő ah­hoz, hogy az import mérték­telen bővítését válasszuk, csak azért, mert egyes terü­leteken esetleg elmaradt a hazai ipar a nemzetközi át­lagtól. Nem tudnak a hazai vállalatok — egyelőre leg­alábbis nem — annyi jól értékesíthető gyártmányt elő­állítani, amennyivel megke­reshetnék egy ilyesfajta im­portpolitika költségeit, A másik fajta nézőpont is veszedelmes túlzás. Tehát, hogy az import eleve pazar­lás s kiszolgáltat bennünket a világpiac kénye-kedvének, gyártsunk inkább mindent itthon. Az életszínvonal nö­vekedése és a technikai ha­ladás miatt ugyanis egyre többféle termékre lenne szükség: s ha valamennyit a hazai ipar akarná előállí­tani, akkor a hazai piaci igényeket tekintve, csakis kis sorozatokat gyárthatnánk, s kevés pénz jutna termékfej­lesztésre. A túlzottan le­csökkenteti behozatal egy­ben fékezné a fejlődést. Ráadásul a világkereske­delemben nem élhet meg az az ország, amely mindig csak eladni akar, venni meg so­ha. Különben is, ahhoz, hogy a hazai gyártó és fejlesztő kapacitás kihasználtsága ja­vuljon, növekedjék a hoza­ma, a jelenlegi gyártmány- választéknak 25—35 százalé­kától meg kellene válni. Te­hát szelektív fejlesztésre van szükség. Ez pedig import nélkül megintcsak lehetetlen. Elvégre, ha le is mondunk valaminek a gyártásáról, azért a fogyasztásához még ragaszkodhatunk Sőt: jelen­leg a gazdaságtalan termé­kek gyártását sokfelé azért nem tudják abbahagyni, mert például a belkereskedelem ra­gaszkodik azokhoz, nem akar importálni. Emiatt is lassúbb a termékszerkezet­váltás a kívánatosnál. RUGALMASABB IMPORTPOLITIKÁT Tehát — ha az importpoli­tika alakításához javasolt két végletes nézőpontot el­vetjük — világosan kirajzo­lódik, hogy az importot sem a szükséges mértéken felül, sem az ésszerű határon alul, különösen hosszú ideig, nem tanácsos tartani, mert ez a gazdaság eltorzulásához s az ellátás romlásához vezethet. Az importtal való öncélú ta­karékosság lényegében ki­szakíthatja a gazdaságot a nemzetközi munkamegosztás éltető áramlataiból, az általá­nos fejlődés menetéből. Az import alapkérdése persze az, hogy végsősoron milyen a hazai munka mi­nősége, értéke, nemzetközi rangja. Ettől függ ugyanis, hogy — bármelyik vállalat vagy akár az egész népgaz­daság — mennyire szabadon alakíthatja importpolitiká­ját. Nincs túlzás abban, ha azt állítjuk, e kérdésben, — milyen legyen az ország im­portpolitikája — a külkeres­kedők, de még a kormány is csak másodsorban dönthet — mert az importpolitikát is megszabja, miképpen dolgoz­nak a gyárakban a munká­sok, mérnökök, tudnak-e jó­zanul gazdálkodni az im­port anyagokkal, képesek-e olyasmit gyártani, amivel megkereshetik a külföldi ter­melőeszközök és fogyasztási cikkek árát a világpiacon. Az idén mennyit emleget­tük az időjárást. Először tü­relmetlenül csodálkoztunk, aztán szidtuk, majd bizakod­tunk. De ki tudná megmon­dani, hogy mikor kezdődött és meddig tart az idei nyár? Aki már kivette szabadsá­gát és üdült, azt mondja: sajnos vége, szinte észrevét­lenül elszaladt a nyár. Va­jon mi a véleménye annak, aki még most is üdülőjegyre vár? Nem idézhetem azt a bá­nyalakatost, akivel legutóbb a visontai külfejtésen találkoz­tam. Keresetlen szavai nem tűrnék a nyomdafestéket. Valamikor Petőt'ibányán dol­gozott, de a 70-es évek ele­jén Visontára, a Thorez Kül­fejtése® Bányaüzemhez ke­rült. Nem öreg még, inkább iavakorabeli. De lent a bá­nyában és a külfejtésen bosz- szú, nehéz éveket töltött. Térdét, derekát szaggatja a reuma. Melegvizű gyógyfür­dőbe szeretne menni. A beu­talót sürgette. A szakszervezeti irodán türelmesen meghallgatták, hellyel is kínálták, de meleg­vizű gyógyfürdővel ebben az évben már nem biztatták. Nem azért, mintha a bányá­szok nem kapnának ilyen beutalót, össze is írták, hogy kik igényeltek, a bizalmiak­— Tudja-c, mennyi víztü­kör csillogott hajdan itt a völgyekben, a szép dombok között... ? — Tudja-e, mennyi ' egy 2700-as alvó létszámú köz­ség nappali lélekszáma... ? Az első kérdést az újságíró tette, fel a másodikat a ta­nácselnök. Aztán a kérdésre ki-ki maga adta meg a vá­laszt. y-k Aki azt hiszi, hogy -Mátra- derecskének sosem volt tava — téved. Volt bizony tava, és nem is egy. Létezésükről hi­teles krónikák vallanak. Egy 1675-ből származó irat a de­recskéi jobbágyemberek ház­helyeihez osztott nyilas ré­teket emleget, „melyek Bállá felé vannak az tó végén’’. Egy másik okmány, ame­lyet 1689-ből kelteztek, még, két tavat sorol elő: „Vagyon egy csíkos tó az két úr ré­szére. A többi urak számára is egy, a Kanázsalja.” Ter­mészetesen ezeknek a tavak­nak nem volt valami sok ér­dekességük. Csupán annyi, hogy a halcsíkot tenyésző tó birtokosául emlegetett két úr nem más volt, mint II. Rákóczi Ferenc és nővére Jú­lia. Kiváltképpen híresek azonban Derecske mai víz­tükrei. Négy medencében csillog a kellemes, gyógyha­tású termálvíz. Vidám für­dőzés, lubickolás, úszkálás,/ napozás színhelye a strand. Meleg nyári napokon való­sággal ellep minden tenyér­nyi helyet az emberek ára­data. És különösen szabad szombatokon, vasárnap és ünnepnapokon özönlik ide a nép ezerszámra. Ezért aztán a 2700-as alvó létszámú köz­ség nappali lélekszáma nem ritkán felfut 8—9 ezerre is. — Mit nyújt Mátraderecs- ke a hűséges és alkalomsze­rű vendégeinek? — Kényelmet, nyugodt pihenést, jó ellátást igyek­szünk biztosítani — mondja Forgó Miklós tanácselnök. A strand és környezete, szép, ápolt; Sok a virág mindenfelé, és annyi az ár­nyékot adó fa, hogy szinte megszámolhatatlan. A hegy­oldalban sétautak, pihenő­padok, erdei bútorok, eső­házak. Pingpongasztal várja a fiatalokat, felnőtteket. A kai és az orvossal meg is tanácskoztak, hogy leginkább ki szorul rá, kinek adjanak az első és a második félév­ben. De ahogy telnek az évek egyre több a jogos igénylő. Így fordulhat elő, hogy Vi- sontán a sok üdülőjegy is ke­vés, De hogyan lehet ezt megmagyarázni annak, aki­nek fájnak az Ízületei, aki azt mondja, hogy bár be­csülettel dolgozik, mégis más kapott beutalót és ő miért nem? Hogyan osztják el az üdü­lőjegyeket? Mennyit kapnak a bányászok és más szak­mák? Ezekre a kérdésekre Kocsis Ferencné, a Szakszer­vezetek Heves megyei Taná­csának üdülésfelelőse vála­szolt, Elmondotta, hogy Vi- sontán az állományi létszám 3510. De az érc-, az ásvány­bánya, az aknamélyítők és a Heves megyei üzemekhez tartozó, de a Dunántúlon dolgozó bányászokkal együtt 13 305 emberről kell gondos­kodni. A bányaüzemeknél több a reümás megbetegedés, korábban jelentkeznek a szakmai ártalmak. Éppen ezért a bányászok más szak ­mákhoz képest több beutalót kapnak. A szakszervezetek összesített megyei adataiból kitűnik, hogy az építők 5,2, a gyerekeknek külön játszótér, hintával, homokozóval. A strand vendéglőjének teraszán ülünk Forgó Mik­lós tanácselnökkel, s velünk a fürdő üzemvezetője is, Bí­ró János. A derecskéi gyógy­víz és fürdő történetét mesé­lik. A hírnév születését ma­gyarázzák. A 60-as évek végén nagy­szabású kutatófúrás' színhelye volt a környék. Több mint 100 lyukat mélyítettek a földbe. A 11. mélyfúrású /.■útból váratlanul hévíz tört fel Olyan erővel tört ki sza­baddá vált útján, hogy még a fúrót is megdobta. Ritmi­kusan, gyors egymás utáni szakaszokban buzogott a víz. Meleg párázata, kénes szaga elárulta, hogy nem akármi­lyen kincs birtokába jutottak. Csakhamar jókora tavacska keletkezett a kút közelében, felduzzasztva a patakot, s alig tavaszodott meg, idejár­tak csapatostól megmártózni a falubeliek. A víz a bányá­nak és a kutatóknak sem kellett, így a hasznosítás jo­gát minden akadály nélkül megkapta a községi tanács. — Egy kicsike strand meg­építése volt a tervük — mondja a tanácselnök. — Ám a falu népe más tervet dik­tált. Olyan felbuzdulás volt itt, amilyet nem látott a vi­lág. Elég, ha csak a végzett társadalmi munka értékét említem: egymillió 750 ezer forint. S emellett adták a forintjaikat is, önkéntes fel­ajánlással. és így gyűlt öss^e 160 ezer forint. Volt olyan ember, aki egy hónapot dol­gozott társadalmi munkában. Sokan szabadságot vettek ki, • hogy az építésnél, terep- rendezésnél segédkezzenek. Az első kapavágás óta sok minden történt ezen a fürdő­telepen. Minden évben gya­rapodott valamit a létesít­mény. Csináltak utat, vil­lanyt vezettek, bisztrót, élel­miszerboltot, autóparkírozót építettek. És lassan felépült a víztükrök szomszédságában egy kis üdülőtelep. Kétszáz- hatvan telket parcelláztak, ebből ■ kétszázhúszon áll már a hétvégi ház. Kertes kis há­zak. sorakoznak egymás mel­lett, tele virággal, pázsittal, rózsalugasokkal, s az üdülő­telep utcája is fáktól árnyé­kos. —, Az ország legkülönbö­zőbb részeiből jöttek hoz­vasasdolgozók 6,1, a bányá­szok 7,1 százaléka kap éven­ként beutalót. Az idén 947 bányász részesült, központi (SZOT) üdülőjegyben, Vison­tára 187 jutott. Azt is vizs­gáltuk, hogy ebből mennyi a gyógyüdülő. Több mint a fe­le: 534 és ezen felül 17 sza-' natóriumi jegyet adtak ki. Hová szólnak a SZOT- gyógyüdülő jegyei? Hajdú­szoboszló, Bükfürdő, Gyula, Hévíz, Budapest (Rózsa­domb). Az igazsághoz tarto­zik az is, hogy a Mátraal- ji Szénbányák, a Nógrád és a Borsod megyei szénbányák­kal közösen vállalati üdülőt tart fenn Bükkszéken és Haj­dúszoboszlón, így jó néhány bányász gyógyulhat és üdül­het a vállalati üdülőkben is. A helyi szakszervezeti bi­zottságnál és az SZMT-nél is tudják, elismerik, hogy a jogos üdülőigény több mint amennyi beutalót adhatnak. Hogyan lehetne ezen segíte­ni? Nagyon sokba kerül egy- egy újabb gyógyüdülő építé­se, berendezése és fenntartá­sa. Addig is, amíg erre sor kerülhet, a meglévő üdülőket egész évben kellene jobban kihasználni. Igaz. nyáron kel­lemesebb. de a gyógyfürdő ősszel és télen is használ. F. Ë. zánk- hogy itt építsenek ma­guk és családjuk számára pi­henőhelyet. Legtöbben van­nak Salgótarjánból, de akad­nak debreceni, hatvani, gö­döllői, fővárosi illetőségűek is. A fürdőtelep mai befoga­dóképessége 3—4000 ember. Nem egyszer heverésztek is már ennyien a napon, csúcs­időben, jó időben. Ez évben eddig július utolsó vasár­napja tartja a rekordot — 2200 vendégsereggel. Egy-egy idényben 100—120 000 ember fordul meg itt. Akadnak a fürdőzők között sokan, akik Csehszlovákiából, Romániá­ból, Lengyelországból jönnek ide, hogy megmártózzanak Derecske hévizében. A haza­látogató. környékbeli falvak­ból kivándorolt kanadás ma­gyarok se igen mulasztanák cl a derecskéi strandolást. So­kan esküsznek arra, hogy jó ez a víz mindenre. Gyógyít­ja a beteg ízületeket, női bajokat, csökkenti a reumati­kus fájdalmakat. Ivókúraként hatásos a savtúltengés. a fog­szuvasodás ellen is. Dicsérik a mozgássérültek, akik fel- gyógyulásuk után itt vesznek erősítő kúrákat. — A derecskéi hévíz gyó­gyító hatása a szakemberek szerint is kétségtelen — ma­gyarázza a fürdőtelep veze­tője és szomorkás mosoly kí­séretében mindjárt hozzáte­szi: — Sajnos mégsem va­gyunk gyógystrand hivata­losan. Hiába a szakvélemény, a vegyelemzés passzusa, mindez a „boldogsághoz” ke­vés. Hogy gyógyfürdői ran­got nyerjünk, ehhez szükség lenne fürdőorvosra, fürdő- ágyas létesítményre, még több és a jelenleginél korsze­rűbb öltözőkre, aztán arra, hogy a medencéket téli hasz­nálatra is alkalmassá tegyük. A téliesítéshez már megvan a terv, az engedély, csupán a pénzünk kevés, mindössze 400 ezer forint. Azért biza­kodhatunk mégis, hiszen any- nyi mindent megvalósítottunk már itt társadalmi munkával. Sok minden jót mondanak a derecskéi vízről. Csak azt nem mondja senki: meddig tarthat az a készlet, ami a föld gyomrából nagy horkan- tásokkal, fáradhatatlan erő­vel buzog elő. A kút ere­deti hozama 500 liter másod­percenként, ez egy évtizede szinte változatlan. Eddig mindössze egy alkalommal történt baj, ami nem kevés riadalmat okozott, A horkan- tások üteme lassult, és egy­szerre elapadt a feltörő víz, mintha a kút kilehelte volna végképp a lelkét. Serény vizsgálatba fogtak és hamar meg is találták a hibát. A béléscsövekben nagymérvű lerakódás történt, ez zárta el a víz útját. Az akadályt el­hárították és újult erővel tört felszínre a gyógyító víz. Az eset óta rendszeresen gon­dozzák, vizsgálják a kutat. Időről- időre savazzák a bé­léscsöveket. És egy komp­resszort is rákapcsoltak a kútra, buzog is a hévíz seré­nyen. Körülöttünk strandolok za- jonganak. Fürdőzés lármája tölti be a teret. A felnőttek között sok gyereket is látni. A tanácselnök feléjük int, s úgy mondja: — A gyerekek számára ko­moly lehetőséget jelent a strand, amit szeretnénk tel­jes mértékben kihasználni. Üszótanfolyamokat szerve­zünk majd a környék iskolá­sainak. Csak ezután derül ki iga­zában mennyit ér Métrade- recske kincse... Pataky Dezső ,Hwmíb €& 1978. szeptember 2., szórni)*/ Gysísi iskamüát A több mint egvmilliárd forintos beruházással épült Gyulai Húskombinátban megkezdődött az üzemszerű termelés. Az idén húskészítményekből és szárazáruból az elmúlt évhez képest száz vagonnal többet termelnek. Az export várhatóan huszonöt százalékkal növekszik és a szárazáru mellett egyéb húskészítményekkel is bővül: A képen: A zsírolvasztó gépterem fMTT fotó — Ilovszky Béla felv.' — KB) Gerencsér Ferenc ’ " Yisontón is több kellene Bányöszlidlilo — bânyâszüdültetés » y

Next

/
Oldalképek
Tartalom