Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
Megjegyzések a társas életről Nem annyira az a szoba fontos. ahol ünnepelnek, nem is az ételek és az italok választéka, hanem a hangulat! És mivel a hangulat szó a „hang’’-ból ered (én legalábbis így képzelem), önnél otthon tökéletes összhangnak kell lennie, ha ünnepelni akar. És ezt minél gyakrabban tegye. Berta Waterstadt •ár A vendégeket nem kell sokáig kérdezgetni, hanem mindjárt kínálni kell őket. Az apa sem mondja a gyermekének: „Akarod-e”?, hanem: „Nesze, itt van”. Ludwig Aurbacher (1784—1847) •k A váratlan vendég — váratlan öröm. Román közmondás ★ Ha az ünnepnapokat megszüntetnék, akkor olyasmi lenne, mintha az ember a kezéből enne zsemlét, ahelyett, hogy asztalhoz ülne. Mintha barlangban tanyázna, nem lakásban élne. Alberto Moravia ★ Lakomát én nem adok, mert ez terhes számomra. Nem vagyok ilyesmihez szokva. De ha valaki meglátogat és elfogyasztja azt, amit jómagam is eszem, akkor szívesen látom. Nyikolaj Gogol (1809—1852) ★ Általában szép dolog vendégeket látni, megvendégelni őket, mindent bőségesen és étvágygerjesztőén elkészíteni. És a bőségben a szívélyességet megőrizni — ez olyan feltétel, amely nem a legegyszerűbb. Könnyebb a szívélyesség, ha valakinek csak kevese van és ezt kedves vendégekkel osztja meg. Max Walter Schulz ★ Előbb mindent a szemmel kell élvezni. Fred Wander -k Az ember olyan természetű, hogy sohasem lehet teljesen boldog, ha egyúttal az étvágyát nem elégíti ki. Anthelm Brillat-Savarin (1755—1826) ★ A vendégek olyanok, mint a kalács; ha túlságosan sokáig tartjuk őket, akkor szárazok és emészthetetlenek lesznek. így mondta az anyám. Charlie Chaplin (1859—1977) fl pop és a szórakoztatás Lassan két évtizede, hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beatnek nevezték és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljék. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kifejezésforma forradalmat kavart és az újat akaró, és új formákba öntött beatmozgalom hamar éreztette hatását nálunk is. A gombamód szaporodó magyar együttesek azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másolják a rádióból elcsípett világslágereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem nevezhetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat érdeklő-izgató kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni : a kezdetleges berendezéseken játszott, hiányos tudású produkciót sok százan hallgatták az ország különböző művelődési házaiban és klubjaiban. A beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor történt, amikor az élenjáró zenekarok sajat stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A dalok országos népszerűsítésébe hamar bekapcsolódott a rádió és a tévé, támogatást nyújtott a KISZ. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is folyik a műfaj értékéiről. , ^z eSylk gyakorta hallott kifogás az, hogy a beat nem vált nemzeti kultúránk összkincsévé, hiszen túlságosan kötődik az angolszász zenei hagyományokhoz. Ezen még az sem segített, hogy nagy ritkán a slágerekben bizonyos népzenei motívumok lelhetők fel. Az ellenzők azt is kifogásolják, hogy együtteseink még mindig túlságosan érzékenyen reagálnak a zenei divat változásaira, a siker konjunktúrájának kedvéért még azonnali stílusváltozásra is hajlandóak. Az érv; — még ha némi igazság is van benne — mégsem helytálló. Nem helytálló már azért sem, mert a pop bevallottan sohasem akart többet a tömegszórakoztatásnál a közönség igényeinek kiszolgálásánál. Külföldi sajtóvisszhangokból jól tudjuk, hogy a magyar énekesek és együttesek nagy nemzetközi keresletének egyik magyarázata, hogy programjuk — magyar, és ez különbözteti meg a hasonló effektusokat megszólaltató azonos ritmusú, de végül is más zenei hagyományokon nevelkedett külföldi együttesektől. A pop hazai továbblépésének persze van egy nagy hátráltatója: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudott, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést. A melódia, a fülbemászó sláger mindig is nagy tömegeket vonzott és ez alól tizenéveseink sem kivételek. Az olcsó zenei fogásokat alkalmazó, sokszor könnyes-szirupos slágerek még mindig közkedveltek, az előadó-együttesek többsége — a kis számú élvonalt leszámítva — pedig még alá is játszik ennek az igénynek. így szokszor poros dallamok tűnnek fel új hangszerelésben a különféle tánczenei bemutatókon, és rádiófelvételeken, jól ismert zenei és versi fordulatok köszönnek vissza. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság, vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, káprázatos fénytechnika, ködgomolyag, a mozgást kimerevitő sztroboszkóp, villámlás és hóesés, koreografált mozgás — megszokott kellékek ma már a hangversenyeken. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz produkcióvá szürkül az egész — vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért élményszerűbb a lemezhallgatásnál, mert a színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, gazdagabb érzelmi hatóerő. A pop- és a rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi Időben különleges súllyal jelentkeznek az összefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. Lényegében mindkét — tehát a kommersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztatóiparba. Mindkét irányzatnak végül is azonos a célja: ha más eszközökkel is. de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban, milyen köntösben jelentkezik e sok ezer fiatalt és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató, vagy éppen elriasztó. alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszólhat. E beleszólás mértéke és értéke meghatározhatja egyben a szórakoztató pop- és rockmüfaj jövőjét is. Bálint Péter ELISEO DIEGÓ: Na ja, kánikula van... Krimax — .. .és akkor öregem, se szó, se beszéd, az a hasisos hapsi csak kapja elő a stukkert és Colum- bo... — Állj! Az nem Columbo — int le szakértő barátom —. Az a krimi, amiről te most egy epizódot idézel, az a Kojak- sorozatból való. Világos? — Természetesen — hagytam helybe, mert most már hogy mondta, valóban rémlett is az a kábítószeres hapsi az a Kojakban volt, míg.. — .. .igen, úgy van... De az még jobb volt, amikor ez a Kojak rájön, hogy a távcsöves puskával voltaképpen az lőtt, akiről eddig azt hitte, hogy csak két fegyvere van, pedig a nőcske a fotobolt- ban megmondta ... — Üjfent stop ... Amiről beszélsz az nem Kojak, hanem a Haferkampf felügyelő a Tetthely sorozatból... Világos? — világosított fel szakértő barátom, akivel a televízióban folyó, sőt hömpölygő krimisorozatokról beszélgettünk. — Világos — hagytam helybe, mert most, amint mondta, valóban rémlett is, hogy az a távcsöves puskaügy, az nem Kojak hadnagy ügye volt, de ... — .. .az azért igazán klassz volt, majd lerágtam a körmöm, amikor a maffia beA hívatlan E kusza költeményt az eső elmossa, mihaszna irka-firka, unalom-menedék; nem értem hát, hogy bukkan föl benne arcod, mintha csak újra fényre, napra kívánkozna. Nem. Azért sem veszlek észre, csak Irkátok tovább a rozsdálló kapuról meg a négyszögletes, dehogy, kerek oszlopairól: még itt vagy velem. Akkor hát a kapu más, és te sólyomszemű, búskomor leány, más vagy te is, ahogy ott állsz s nézed a kisfiút, aki rád rajongva néz fel, mert borzongatóan szép és rettenetes vagy. Ha nem láttál engem akkor, most mit akarsz itt, mért rontod el játékomat a könyörgéseiddel, mért borzolod e sorokat dús-tömör hajadba, mely mint az éjszaka, tudom, feneketlen. Nem, kérlek, ne tedd, hisz neked semmi e vers, de nekem be kell fejeznem, hallod, akárhogy igéz sólyomszemed, mely nem látott engem akkor. Ha akarom, ha nem, most már tiéd e vers, hisz itt vagy, te távoli, ugyanúgy, mint akkor, fél 'lábbal már odaát, túl a sötét kapun, amelyet halkan becsuksz magad mögött, örökre. Csuday Csaba fordítása (Fotó: Szabó Sándor) Kevesebb a lelkipásztor A vatikáni bulletin szerint a katolikus papok száma évente átlagosan nyolc százalékkal csökken. Ez nemcsak a természetes állománycsökkenés következménye, hanem annak is, hogy egyre többen lemondanak papi méltóságukról. 1975-ben például a papi szemináriumokon tanuló 143 845 papból több mint 14 ezer abbahagyta a tanulást. keríti ezt a Wasserkopf ot ... — Haferkampf ... — Az... az... szóval ez a Hafer felügyelő, milyen bátran szállt szembe a maffiával, pedig a kis nő, az a pompás kis barna, meg a másik, a szőke, hát az állati volt, ahogyan ... — Te, én arra gyanakszom, hogy most meg az An- gyűlt téveszted ösz- sze ... Amiről most beszélsz az az Angyal-sorozat egyik izgalmas részlete volt, és nem a nyugatnémet krimisorozaté. Világos? — Így a tv krimisorozatokban jártas barátom. — Természetesen ... — hagytam helyben szavait, mert most, amint mondta, tényleg felrémlett nekem, hogy a maffia az valóban nem németül beszélt, hanem olaszul, meg angolul és csak úgy magyar szinkronul. — Igazán hálás vagyok öregem, — tette hozzá, hogy Így elkaluzolt a krimihősök útvesztőiben szakértő barátom, aki máris Keller felügyelő egyik kalandját idézte fel, amelyre én is emlékeztem, de meg mertem volna esküdni rá, hogy az meg Columbo hadnagy kalandjai közül való. De, amikor ezt mondtam neki, egy pillanatra el. pirult, s őszintén bevallotta, hcfgy most az egyszer nekem van igazam, mert ez valóban Columbo nyomozása volt a képernyőn, de ő voltaképpen nem is Kel- lerre gondolt, hanem Maigretre... — Aha... a pipásra... Így már tudom. Maigret pipázik, Co- lum bo szivarozik. Angyal viszkit iszik jéggel, Keller felMozaikok „Rövid idő alatt és vesztelég nélkül”. Egy falusi színház színé-' szei e jelszó jegyében hangolták át művészi tevékenységüket Shakespeare „Otelló” című tragédiája előadásukban a szerző eredeti elgondolása szerint öt felvonás helyett három felvonásban hangzik el, négy óra helyett két óráig tart — de a lényeg nem sikkadt el. •k Egy festő műhelyében F. Tyubikov festő „Az agglegény reggel” című önarcképével befejezte „Családi élet” című triptichonját. Az első két kép címe „Mézeshetek” és „Végzetes tévedés” volt. •ár Jó tanácsok Kedves asszonyok! Kíméljétek a férfiakat, ne kény- szeritsétek őket arra. hogy erejüket meghaladó női munkát végezzenek. ★ Ne horkoljatok hangosan a munkahelyeteken — ne zavarotok másokat az alvásban! ügyelő gyenge német kávékat, de liter számra, Kojak állandóan szendvicseket rág... Ez a Haf erkämpf pedig mindig mással fizetteti ki a sörét... Most már aztán össze nem tévesztem őket, az szent igaz. Köszönöm öregem az eligazítást. — Igazán nincs mit — mondta búcsúzóul szakéi. barátom. Éjjel aztán azt álmodtam, hogy egy hatfejű detektív nyomoz egy maffia után. amely kábítószereken él és sorra gyilkolja a szép nőket, meg a csúnya férfiakat, ha tévénézők, de amikor egy pillanatig csend volt a fejemben, akkor a hatfejű detektív egyszerre szívott szivart és pipát, eyszerre ivott viszkit és kávét, meg sört és rágta a hamburgereket egymás után. Reggel Maigret-vel, illetőleg migrénnel ébredtem. — Mi bajod? — kérdezte a feleségem. — Krimax — mondtam, mire sértődötten jegyezte meg, hogy hülye szóvicceim vannak. Mert soha nem tudott engem megérteni. Soha. Értse őt meg a televízió de- tektívje. Mind a hat fejével. Gyurkó Géza Facér Nem véletlenül írunk a címül adott szóalakról. Jegyzetfüzetembe gyakran kerülnek ugyanis olyan szóbeli megnyilatkozások, amelyekből az tűnik ki, hogy sokan elbizonytalanodnak a megnevezés használatában : nem egyértelmű számukra a név fogalmi tartalma és használati értéke. Először néhány szóval elmondjuk: honnan került nyelvünkbe a facér hangsor. Német eredetű, s eredeti jelentése: állástan, munka nélküli ember. Nyelvhasználatunkban már ezeket a jelentésárnyalatokat is kifejezhetjük vele: magányos, egyedülálló, nőtlen fiatal férfi; igénybe nem vett, gazdátlan, nélkülözhető tárgy, eszköz stb. Tréfás, humoros beszédhelyzetekben és alkalomszerűen azt az egyént is minősítjük vele, aki szabad. akinek jiincs elfoglaltsága vagy tervezett programja. A bizalmas jellegű társalgási nyelv szavaként tartjuk számon, és leginkább az élő szóban jelentkezik. Űjabban azt tapasztaljuk, hogy már az írott közleményekben is fel-feltűnik. A gyakoribb használatban azután fogalmi tartalma, használati értéke is egyre tágul, gazdagodik. Ma már költőink sem véletlenül bíznak rá versbeli kulcsszerepeket is. Az alábbi versrészletekben világos példákat kapunk arra vonatkozólag, hogy a szó stilisztikai értéke is feldúsult: „Megzavar egy felhő-nyájat, / mint facér eb a libákat” (Illyés: Egy kis szél). — „Rajtavesztesz, míg bódít a vers / fanyar íze élveteg sora, / s megfekszi gyomrod egy-egy facér költő / paprikás hasonlata” (Arató Károly: Válasz). Ugyancsak a facér költő jelzős szerkezet jut szerephez Hárs Ernő Művészet című költeményének ebben a mondatában; „A facér költő senkinek se szája — / kígyóláng, mely saját magát harapja”. Egészen sajátos közlő, ki-’ fejező értékű a megnevezés Jékely Zoltán és Zelk Zoltán alábbi versmondataiban; „Zöldágas kalpagú facér diákbanda / köszönti május hajnalát,..” (Muzsikaszó). — „Facér csiszárok, tipszterek, / stricik, kivénült sportolók j gyűrt seregében lépdelünk”, (Téli ügető). Az sem véletlen, hogy a facér megnevezésnek szócsaládja is bővül. Különösen gyakran halljuk és olvassuk a facérság és a facérkodik szóalakokat. ; Dr. Bakos József | •*AAAAAA/VV\/VV\/V\/VVVVAyVNA/VVN/VkA/N/S/\AA/VV\AA/\/VVV\/^ f i
