Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-10 / 187. szám

I i Színvonalas előadások, tartalmas viták Mostoha megye Galéria Negyven Üzenetuívő grafikák Befejeződött a mm'M tagozatú egri nyári egyetem Szerdán délelőtt — az egri Technika Házában — tartották a műemlékvédelmi tagozatú egri nyári egyetem záróünnepségét. Ezen — többek között — megjelent Kovács János, az egri váro­si pártbizottság titkára is. Kerner Gábor, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség munkatársa értékelte a tíz nap tapasztalatait. Elmon­dotta. hogy a hajdani kez­deményezés egyre több ered­ményt produkáló hagyo­mánnyá vált, s az egyttori úttörők kísérlete az ország­határokon túl is élénk vissz­hangra lelt. Ezt követően Dér Béláné Eger Város Tanácsának el­nökhelyettese adta át a részvételt igazoló diplomát a hallgatóknak. Az újságíró, az idei kur­zus sajátosságaira volt kí­váncsi, s erről kérdezte a külföldi vendéget, valamint ár. Szllvási Lajost, a nyári egyetem titkárát. Pavle Sztanojecs, a Növi Sad-i Vajdasági Műemlékvé­delmi Intézet művészettörté­nésze először járt a barokk városban. — Különösképp tetszettek a bemutatók, a városnéző séták, a kirándulások, ilyen­kor alkalom adódott arra. hogy az elméleti ismerete­ket, az itt elsajátított tudni­valókat összevessük a gya­korlattal. Ez a sokoldalúság Megyénkben évente több ezer nő veszi igénybe a gyer­mekgondozási segélyt. Így az SZMT nőbizottsága, második féléves munkaterve szerint nagy gondot fordít a GYES-en levő nők helyzetének felmé­résére. Kérdőíveket bocsáta­nak ki, s a felmérés alapján tájékoztatják a Szakszerve­zetek Országos Tanácsát is. A kérdőíveken érdeklődnek : milyen tanulási Lehetősége van az anyának a GYES alatt, mennyiben támogatja a vál­lalat a tanuló nődolgozókat. Mi legyek? továbbra is vonzóerő, ezért valószínű, hogy ha lehető­ség adódik rá, az elkövetke­ző esztendők során legalább egyszer viszontlátom Egert. Dr. Szilvást Lajos, a nyári egyetem titkára így értékel­te a programsorozatot: — örvendetes, hogy az érdeklődés — s ez valószínű­leg köszönhető az Országos Műemléki Felügyelőséggel közösen kialakított átgondolt tematikára — nem csökkent. Ezt bizonyítja az is, hogy a* idén is tizenegy országból jöttek hallgatók. Az is fi­gyelemre méltó, hogy eső­sorban szakemberek érkez­tek, akik kíváncsiak a nem­zetközileg elismert hazai eredményekre, s készséggel átadják másutt is hasznosít­ható tapasztalataikat. A ko­rábbi kérésekhez híven az eddiginél is nagyobb tere' adtunk a vitáknak, az elő­adókkal kialakított társal­gásnak, s arra törekedtünk, hogy minden elvi megállapí­tást a valóságban is szem­léltessünk. Úgy érzem, nem­hiába tevékenykedtünk, mert az egykori próbálkozást .ha­tárainkon túl is egyre töb­ben méltatják. Ennek meg­felelően óhajtjuk kialakíta­ni az 1980-ig szóló „menet­rendet”, bízunk abban, hogy vállalkozásunk. újabb nép­szerűsítőket toboroz. Sok nő nem a szakképzett­ségének megfelelő munka­körben dolgozik, ezért fel­adatnak tartják a munkakö­rök és szakképzettségek fel­mérését is. A dolgozó nők helyzetét könnyíti a több óvodai, böl­csődei hely, ezért a nőbizott­ság a gyermekintézmények bővítésének lehetősegeit is kutatja. Tizenöt vállalatnál végzik ezeket a felméréseket. A fel­mérések alapján a nőbizott­ság szeptemberi ülésén vi­tatják meg a ténnivalókat. Novemberben és december­ben pedig a SZOT-fórumon számolnak be a Heves me­gyei eredményekről. Az idegenforgalom tombo- lását nem csupán abból le­het észrevenni, hogy bábeli zűrzavar uralkodik a Bala­ton partján, hogy idegen nyelvű sokaság vasáról az üzletekben, hanem abból is, hogy a belkereskedelem ille­tékes vezetői a helyszínen ellenőrzik a kiemelt ide­genforgalmi települések el­látását. Az MTI arról tudósít, hogy Benics László, a Bel­kereskedelmi Minisztérium idegenforgalmi osztályának vezetője nyilatkozott és vé­leménye szerint a nagy for. galmú üdülőhelyeken meg­felelő az alapvető élelmisze­rekből az ellátás. A legláto­gatottabb megyéket — így tovább az MTI tudósítása — „kiemelten kezelik, hogy megfelelő mennyiségű te), kenyér, tejtermék, hús, üdí­tő ital és sör érkezzék fo­lyamatosan az üzletekbe.” A leglátogatottabb megyé­ket is megnevezi az idegen- forgalmi osztály vezetője, s ezek a következők: Győr­Sopron, Zala, Veszprém, So­mogy és Pest. A jelzések szerint itt csupán néhány fi­nom húsféléből, például bél­színből nem tudják a rende­léseket kielégíteni. Mi annyiban kívánjuk ki­egészíteni a felsorolást, hogy Heves megye is Magyaror­szágon van, s többek között itt található az ország leg­magasabb pontja, ezreket sőt százezreket vonz a Mát­ra A hazai és külföldi turis­ták egyik legkedveltebb ki­rándulóhelye a Bükk. Óriá­si érdeklődés kísérte Szil­vásváradon a lovas-napokat, a megyeszékhely, Eger ide­genforgalma az ország váro­sai között kiemelkedő he­lyet foglal el. Ennek ellenére sem szere­pel Heves megye a felsorolt leglátogatottabb megyék kö­zött. A tényen persze a felsoro­lás nem változtat. Csupán az volna jó, ha az idegenfor­galmi szakemberek egy pil­lantást vetnének a térképre; meggyőződnének, hogy He­ves megye Magyarországon van, s az egyik legvonzóbb természeti környezet turis­ták özönét vonzza e vidékre. Nem ártana, ha megköze­lítően hasonló özönben von- zaná a — szabatos közgaz­dasági nyelven Szólva — tu­risták számára nélkülözhe­tetlen fogyasztási cikkeket is. ____■ —s zyA— A művészet táguló világát bemutatandóan rendezik a Galéria Negyvenben, a vá­rosi tanács aulájában azokat a kiállításokat, amelyekne« anyagát merészen, az eddi­gi kiállítási szempontoktól és elképzelésektől messze- messze található szándékból eredően válogatják össze a szervező-rendezők. Most pél­dául egy érdekes képzettár­sítás kapcsán kerülnek egy­más mellé fotók és írások, vászonlevél-boríték és Ké­peslapok, fotórészletek és montázsok, amelyek életsze­rűen vagy csak illanó be­nyomások hatását keltve, a gondolat, a magány, az üze­net érzékeltetésére születtek meg. A legtöbbje azt a kóz- lási ingert és szenvedélyt valósítja meg, amellyel az egyik ember a másikhoz, a legőszintébb önmagát adva igyekszik közelebb kerülni. Ez az anyag itt, a Galéria Negyvenben most sokkal színesebb, sokkal gazda­gabb, összetettebb, mint a megelőzőek. Abban ez a tár­lat is közös az előzőekkel, hogy itt is manifesztálódik egy szemlélet: a világ bár­milyen, esetleges kis mo­zaikja lehet az emberi köz­lés tárgya, lehet a jel, amellyel ki-ki megmutat­hatja magát, azt is, milyen erők feszülnek benne és azt is, mikor és milyen inspirá­ciói lehettek ahhoz, hogy a világhoz forduljon, hogy em­bertársai elé álljon. Ismét nem kívánunk egy- egy, kiállító személlyel fog­lalkozni, főként nem kívá­nunk vitatkozni, ki, miért és • milyen jelekkel véteti észre magát és ki, miért, no- gyan akarja eljuttatni a ba­rátság és együttérzés jeleit embertársához; az sem kér­dés most, van_e különbség a grafitceruzával papírra fir­kált vonalak és a kőkockák­ba beleharapni készülő erű- ber, a homo sapiens közöt'; bizonyára ki-ki a maga gon­dolatait hozzáfűzi egy-egy levelezőlaphoz, egy-egy fo­tóhoz, például ahhoz, ami­kor a sziklákra zsákvásznat terítenek, vagy amikor a sziklahasábokra odarajzolják az érzés és a szeszélyesség lázgörbéinek szánt vonala­kat. Egyet azonban ki kell emelnünk! A kiállítás bejá­rati részén eligazító szöveg áll, ugyancsak manifesztum- féle, valahogy így: itt nem a művészi tárgy a fontos, ha- nem az a kérdés, mi a mű­vészet tárgya. Magamnas így fordítottam át ezt a fo­galmazást: itt az a kérdés, mit és hogyan talál közlen­dőnek az alkotó, mi hordoz­hatja az egyéniség, egy sze­mélyiség közlendőjét és az mennyire tarthat érdeklő­désre számot? Zavarban va­gyok, mert ezek a jelek, mennyiségüket, minőségüKet Igaz, még csak augusztus eleje van, de az oktatási in­tézményekben már régóta megkezdődtek a renoválási munkák. Pétervásárán négy tanteremmel bővül a körzeti oktatási intézmény. A fiata­lok a tanévkezdéstől már birtokba vehetik az új helyi­ségeket. Az is kedvező hír. hogy a következő esztendő­ben tornaterem is létesül. Kisnánán emeletráépítés révén óhajtják javítani a tárgyi feltételeket. A mint­egy hárommilliós költséggel három osztály tanulóinak felkészítését könnyítik meg. tekintve a műalkotás szint­jét annyira széles körűvé teszik, az alkotás elemeit annyira technikaivá formai- ják, hogy közben az egyén í nem mutatják, a senki más­ra nem utaló jegyeket nár fel sem tételezik. A mennyi­ség, a felszín lázadása ez, a láttatás szűkszavúságána -c lázadása, ez a minőség, a mélység, az elgondolkozas, az emberi lélek bonyolult munkálkodásának érzékelte­tése helyett. Szép és nemes vonása en­nek a kiállításnak, hogy a nemzetközi mezőny bemu­tatja a „mail art” sok-sok nagyon tisztes jelenségét, de nem tudjuk, hogy a maga­tartásbéli és közbéli külö­nösség az esetiségen túl mi­lyen összefüggéseket ud még feltárni: hogyan akar a megteremteni az állandó kaocsolatot, amely a művek és a közönség között oly­annyira kívánatos lenne? A középiskolákban szintén a tatarozás ideje dívik. Az egri Petőfi Kollégiumban a központi fűtés szerelését végzik. Ennek első üteme de. cember 20-ig fejeződik be. A1 tervezetten haladnak a fe’- újítások a Dobó István, il­letve a Szilágyi Erzsébet gimnáziumokban, illetve szakközépiskolákban. Az Al­pári Gyula Közgazdasági Szakközépiskola hajdani to-_ natermét átformálták: itt két osztály tanulói gyarapít­hatják ismereteiket szeptem­bertől, és egy szertár gaz­dag anyagából is válogathat­nak a pedagógusok. (pécsi) A GYES-en levők helyzete Az SZMT nőbizottságának terveiből Farkas András j köntösben az iskolák H. Barta Lajos: emlékezetes esetei Miért zokog mindenki avagy tíz deka párizsi és a macska A nyugatnémet Allens- bachi Kutatóintézet ankétot szervezett a fiatalok között, amelynek célja annak meg­állapítása volt, hogy milyen foglalkozást választanának maguknak legszívesebben a fiúk, illetve, hogy milyen foglalkozású férjet kívánná­nak maguknak a lányok. A fiúk a következő szakmákra szavaztak: az erdész (a meg­kérdezettek 24 százaléka) mérnök (21 százalék), pilóta (17 százalék), szerelő (15 szá­zalék), tanár (15 százalék), építész (14 százalék), gépko­csivezető (13 százalék). A legnagyobb társadalmi meg­becsülést élvező foglalkozá­sok iránt kisebb volt az ér­deklődés: az orvosi foglal­kozás mellett a megkérde­zett fiúk 11 százaléka sza­vazott, az újságírói mellett 10 százaléka, főiskolai tanár pedig 4 százalékuk szeretne lenni. A lányok esetében ez a rangsorolás egészen más­képp alakult: a legtöbben orvoshoz szeretnének férj­hez menni (30 százalékuk), vagy építészhez (29 száza­lék), tisztviselőhöz (26 száza­lék), mérnökhöz (21 / záza- lék), újságíróhoz (14 száza­lék). Azokat a foglalkozáso­kat, amelyek a fiúkat legin­kább vonzzák, nem -találják érdekesnek. ZifiùËWÏSM I9ÎS. augusztus 10., csütörtök „Ki tudja, hot kezdődik a Je'«n. Ki tudja, hol ér véget a műit” (Louis Aragon) 1. Z. Szerkesztő (szerkesztőségi szobájában, íróasztalánál): Az ember hall egy piti ügyről és legyint. Legyinte- ni egyszerű. özvegy M. Károlyné (62 éves, alacsony, fején kézzel horgolt barna sapka, a szer­kesztőségi szobában Z. Szer­kesztő íróasztala előtt áll, jobb kezében nylonszatyor): Ne haragudjon, hogy idejöt­tem a szerkesztőségbe, szer­kesztő úr. Nem szoktam én sehová sem menni panasz­kodó). de most elhatároztam, hogy eljövök ide, mert már nem bírom, mert már meg­fojt, amit hozzám vágtak, a tisztességemben aláztak meg egy teli bolt előtt, száz ember füle hallatára. (Hirtelen;: Azt mondta, hogy vén kurva. (A néni. aki úgy néz ki a csipkegallérral, mint a prűd­századelő, szemérmesen le­hajtja fejét. sír). Hát szabad ezt?... Tessék mondani, hát már mindent szabad? ( Csend.) Z. Szerkesztő: Tessék leül­ni, és tessék nyugodtan el­mondani, hogy mi is történt. özvegy M. Károlyné (nem ül le, lassan felemeli a fejét, megtörli a szemét, és az ar­cát.) Az történt, kérem, hogy bementem a boltba tíz deka párizsiért. Azt akartam va­csorázni. Kenyerem még volt otthon, meg a frisset nem is ehetem a gyomrom miatt. Gondoltam, tegnap sajtot vacsoráztam, ma párizsit eszek kenyérrel és teával, mielőtt leülök a televíziót nézni. Bementem a boltba, már előre kikészítettem négy forint hatvan fillért, mert annyi tíz deka párizsi., más kérdés, hogy nem éri meg, nincs semmi íze, vízízű, mindegy, más kérdés, ezt sza­bad ennem, meg nem is tudnék én Pick-szalámit ven­ni a nyugdíjamból, ezer fo­rintból, de ez más kérdés. Megyek a pulthoz a húsos­hoz. mondom, szépen, nyu­godtan, mondom, legyen szí­ves tíz deka párizsit adni sze­letelve. .. Már szeletelve volt egy nagy tálban, beleszúr egy nagy villával, felteszi a mér­legre, nézem, nem éri el a tíz dekát, de már veszi is le, és írja iá hogy négy nyolc­van. Nézem a papírt és mon­dom, miért négy nyolcvan, amikor tíz deka párizsi négy hatvan, és ez még nincs is tíz deka, láttam. Erre ő azt mondja, ha nem kell, ne vi­gye el, ne tartsa fel itt azo­kat. akik maga mögött sorba állnak, és venné vissza a pá­rizsit. Én elkaptam, ott volt mindjárt egy ellenőrző mér­leg és rátettem. Kilenc deka volt. És ahogy levettem az ellenőrző mérlegről, látom, hogy még ez a mérleg sem jó. ha nincs rajta semmi, ak­kor is egy dekát mutat. Ak­kor ez a párizsi csak nyolc deka! Mondom, ez a tíz deka párizsi csak nyolc deka. .. és én a pénztárnál csak nyolc dekát fogok fizetni. És mon­dom. miért nem állítják be legalább az ellenőrző mérle­get rendesen. Azt mondja, hagyjon, már békén engem, kérem, és menjen szépen ha­za, az az ellenőrző mérleg jó. Mondom, nézze meg, egy de­kánál áll a mutató üresen. Erre azt mondja, nem oldal­ról kell nézni. Mondom, nem oldalról nézem. Erre azt mondja, maga nézheti már akárhonnan, maga már úgy­sem látja, olyan öreg. hogy vak! Vak maga, mondom, ne­kem még nem volt szemüveg a szememen. Akkor meg azt mondja, akkor meg tudhat­ná, hogy meleg van, nyár van. és a melegben kitágul a mérleg rúgója. azért mutat valamit, ha nem tanult volna fizikát. Mondom, az én meg­boldogult uram gimnáziumi fizikatanár volt. fiacskám, és a gumi tágul, az tágul, de nem az acélrúgó, fiacskám. Erre. . . erre aztán azt kiabál­ta, maga ne fiacskázzon en­gem, maga vén kúrva, hanem menjen a dolgára. Akkor még egy nagy kravált is csi­nált. .., hogy..., hogy az ilyenek tartják föl, ezért nem tud rendesen kiszolgálni, és, hogy üresek a temetők... és kérem még többen a pártjá­ra is keltek, hogy menjek már..., de én tudom, azok voltak a pártján, akik az is­merősei, akik néha kapnak tőle a pult alól. ezt-azt. De én nem kapok semfnit. (Zo­kog.) (Z. Szerkesztő zsiífolt élel­miszerbolt áruállványai kö­zött halad határozottan a tö­megben. , Megáll a húsospúit előtt. 1 A pult mögött fehér sapkás; fehér köpenyes középkorú fér­fi-) F ehér köpenyes férfi (levett sapkával, irodahelyiségben. Z. Szerkesztő mellett. Halkan .) Higgye el, szerkesztő úr, én már megbántam, hogy megbántottam azt a né­nit, én hajlandó vagyok tőle bocsánatot kérni (Kis szü. net.) Sajnálom, Nem is tu­dom, hogy hogyan történhe­tett. Lehet, hogy rosszul állt a mérleg, lehet, de ettől még... Kérem, bárkitől meg­kérdezheti, hogy tőlem még soha nem hallottak egy rossz szót, hangoskodást... (Cipője orrával a parkettát bökdösi ) Kérem, én ma idegesen , jöt­tem be. Ez igaz. Azért lehe­tett (Csend, hosszan toporog.) Ma reggel, amikor felébred­tem, oda akartam bújni az asszonyhoz... kérem, én ezt nagyon restellem, amit mon­dok. .., de ez az igazság, oda akartam bújni... délutános, én tízre jöttem be, reggel felkelt, elvitte a gyereket fél nyolcra az óvodába, aztán visszabújt... oda akartam bújni, és .. _ tíz év után most először elhúzódott, nem akar­ta, az mondta, neked is min­dig csak ezen jár az eszed, és felkelt. (Felnéz.) Nekem csak ő van és a gyerek... nekem nincs más. És nem tudom, hogy mi baja lehet, kérem) ha elhagy, én megölörr ma­gam. j- H2 CFolytatjuki ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom