Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-09 / 186. szám

Négyszemközt a manekennel Hat és fél esztendeje mu­tat be ruhákat utánozhatat­lan könnyed mozgással. Amikor Lajkovits Ágnes először jelent meg a közön­ség előtt egy divatkölte- menyben, az egész szakmát viccesnek tartotta, az hitte, nincs annál jobb móka, mint zeneszóra lépkedni a kifutón. — Eleinte én is úgy vol­tam, mint a divatbemutatók közönsége — mondja Ági, — azt hittem, hogy a mane- kenek élete csupa villogás, akárcsak az első bálozó lány ruhája. Mindezt csak addig gondoltam, amíg a próba­fülkében az első modellt megvarrták rajtam. Ez kü­lönösen fárasztó. Foglalkozását a színész munkájához hasonlítja. Elő­ször is azért, mert sokat kell próbálni, másodszor pedig azért, mert minden ruhának más a hangulata, jól bemu­tatni csak úgy lehet, ha a maneken ezt átéli, ehhez igazodik. összhang alakul ki a mozgása, a mosolya és a modell anyagának színe, mintázata, valamint szabá­sa között. — Szépnek kell lennie an­nak. aki megjelenik a kifu­tón? — Nem elegendő csak a szépség — válaszolja Lajko­vits Ágnes. — Valami más adottság is kell a mi foglal­kozásunkhoz. Gyakran elő­fordul, hogy valaki szép, de ha megjelenik a nézők előtt, nem ér el kellő hatást. A jó maneken magára tudja vonni a közönség figyelmét. A vonzerő legalább olyan követelmény, mint a tetsze­tős külső. Ez a kettő nem jár okvetlenül együtt. Az igazi siker azonban, bármennyire is kellemetlen a kezdőknek, ha a nézők a bemutatón ezt kérdezgetik egymástól: — Ki tervezte ezt a mo­dellt? Hol lehet megvásá­rolni, mennyi lehet az ára? Lajkovits Ágnes nem pa­naszkodhat. Kijutott neki az elismerés, a siker vala­mennyi fajtájából. És nem­csak itthon, hanem Angliá­ban, Olaszországban, Jugo­szláviában és Kuvaitban is sokat tapsolt a közönség az általa . bemutatott magyar modelleknek. Erénye, hogy nagy gyakorlattal rendelke­zik, de mégis olyan friss és fogékony az új irányzatok iránt, mint pályafutása kez­detén. — Ügy érzem, hogy egy fogaskerék vagyok a divat mindig mozgalmas gépezeté­ben — így vélekedik. Szük­ség van rám, a munkámra. Ez jó. ez megnyugtató. Azt csinálhatom, amit szeretek. Lajkovits Ágnes 170 cen­timéter magas és 52 kg a testsúlya. (M. K.) > v Mi a folkronic? Huszonnyolc éves fiatal alkotó, akinek neve máris ott látható az Operaház-Erkel Színház színlapján. Elektro­nikus balettjének zenéjét használta fel Fodor Antal koreográfus Radnóti-táncjá- tékához, amelynek „Nyolca­dik ecloga” a címe: a híres költemény nyomán. A zene­szerző Székely Iván. A mai muzsikusnemzedék köréből elsősorban elektronikus zené­jével tűnik ki. A Bartók Béla zenei szakiskola neveltje volt, míg a Zeneművészeti Főisko­lán Farkas Ferenc keze alatt tanulta a komponálás művé­szetét. Színházi körökben ak­kor figyeltek fel rá, amikor a kaposvári „új hullám” rende­zői kezdték foglalkoztatni, s egy egész sereg színdarab kí­sérőzenéjének megírásával bízták meg. — 1973 óta már számos színpadi művel jelentkeztem — mondja. — Ilyen volt A kutya testamentuma, a Pi­nocchio, A három testőr, majd az Alkésztisz, Hekabé, Élektra, Troilus és Cressida, Thepsis kordéja, Ivanov és a Mesél a bécsi erdőhöz készí­tett muzsikám. Írtam szimfo­nikus zenét, szóló és kamara­darabokat, dalokat, rádiójá­tékok zenéjét, filmkísérőze­nét, sőt templomi harangokra is komponáltam szabadtéri kísérletek céljára. Fél eszten­dőt Varsóban töltöttem ösz­töndíjasként. — A zene melyik ágazata érdekli a legjobban? — A zenélés passzív és ak­tív formáit egyaránt szere­tem. Elsősorban középkori zene, dzsessz, elektroakuszti­ka, magyar és idegen folklór. Animációs kísérleteket vég­zek a régi és legújabb zené­vel. És tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. — Kapcsolata az elektroni­kus zenével? — Számos ilyen szerzemé­nyem van, például „Variáci­ók Szimfonikus Zene című munkám témáira.” (Cselló, két zongora, ütő és öt elekt­ronikus játékos kell az elő­adáshoz). — Ügy tudjuk, hogy akusz­tikai. elektroakusztikai elmé­lettel és gyakorlattal is fog­lalkozik. Megmagyarázná az elektronikus zene fogalmát? — Általában úgy mondják, hogy az európai zene két részre szakadt. Az egyik Baehtól máig terjedő kor­szak, a másik az elektronikus korszak. De én ebben a meg­határozásban nem hiszek. Az elektronika csak eszköz. Én pedig nem vagyok eszköz- és stíluskoncentrikus, mert Tavaly, év végén egy hasz­nos mozgalom indult útjára: Tájak — Korok — Múzeu­mok címen. Hazánkban a belföldi tu­rizmus fejlődésével egyide­jűleg nő a természetvédelmi területek, műemlékek és a múzeumok látogatottsága is. Az elmúlt öt évben a múzeum- látogatók száma megkétsze­reződött, s túlnyomó részük a fiatalok közül került ki. A szervező bizottság a mozgalom elősegítése érdeké­ben százezer példányban szí­nes Magyarország-térképet készíttetett, melyen feltüntet­ték az ország 800 műemlékét, múzeumait és természetvé­delmi területeit. Egy 48 olda­las kit füzetből megtudhat­juk valamennyi múzeum nyitvatartási idejét és a ve­lük kapcsolatos egyéb hasz­nos tudnivalókat. A mozga- lomban'részt vevők kis köny­vecskét kapnak, melyre vala­mennyi meglátogatott helyen pecsétet tesznek. A betelt kis könyvecskét más színűre betartom a játékszabályokat. Az elektronikus zene szinte­tikus módon állít elő hango­kat, generátorokkal. Tágabb értelemben belefér vala­mennyi hangszer, beleértve az emberi hangot is. — Több nemzetközi és ha­zai zenei kollektíva tagja. — Igen. A Jeunesses mu­sicales magyar tagozatának vagyok a zenei ismeretter­jesztés-felelőse, Nemrég ér­keztem haza Portugáliából, ahol beválasztottak ennek a testületnek központi héttagú bizottságába. Ott angol nyel­vű előadást tartottam a té­máról. — A „Nyolcadik ecloga” címmel bemutatott elektroni­kus balettjében, amelyet az Erkel Színházban láthatunk Budapesten, csángó népi dal­lamot használ fel. — Csakugyan így van. Ez­zel is kísérletezem. A folklórt és az elektronikát óhajtom összekapcsolni. Ezt a kompo­nálás! módot folkronicnak neveztem el. Kristóf Károly cserélik. A mozgalom értéke­lésekor a látogatók teljesít­ményüktől függően — külön­böző fokozatú jelvényeket (csoportok esetén oklevelet) nyernek. Részt vehetnek a mozga­lomban gyerekek is — 10 éves kortól, csoportok (pél­dául iskolai osztályok, úttö­rőcsoportok és KlSZ-szerve- zetek. szocialista brigádok, honismereti közösségek, szak­körök, természetjáró szakosz­tályok), és természetesen egyénilég is bárki bekapcso­lódhat e nemes mozgalomba. A nevezési lapokat a múzeu­mokban és az idegenforgalmi hivatalokban szerezhetik be az érdeklődők.- A Tájak—Korok—Múzeu­mok mozgalomnak ország- sz.erte alakulnak klubjai, ve­télkedői, szervezeti keretei. Lehetővé válik, hogy egyre többen megismerjék hazánk természeti szépségeit, mú­zeumaink értékes, páratlan anyagát — valóban közkincs- csé legyenek nemzeti értéke­ink. Szente Erzsébet Tájak — Korok — Múzeumok Nemcsak a pénz számít... — Minden nyáron dolgo­zol? — Igen. Nyolcadikos ko­rom óta még egyet sem hagytam ki. — Milyen a jelenlegi mun. kád? — Kubikolok. Talicskázás, betonozás, mikor mire van szükség. Nyolc órát dolgo­zom, az órabérem 12 forint.' — Miért csinálod? — Miért? Elsősorban pénzt keresek vele. De más is szá­mít. Például az emberek: ez­zel a brigáddal már tavaly is együtt dolgoztam, s az idén újra ide jöttem. Főleg miattuk. Kiss Árpáddal az autóbusz­pályaudvar melletti útépít­kezésnél beszélgettem. Jelen­leg negyedikes gimnazista, tanulmányait tanárképző főiskolán szeretné folytatni. Példája nem egyedi eset, diákok százai állnak nyaran­ta munkába. S ez érthető is. Három hónapot nem, lehet semmittevéssel tölteni, mert az már unalmas. Viszont nyaraim sem lehet örökké. S ha mártelfoglaltságot keres magának a diák, miért ne járjon az anyagi haszonnal is?-Ar A gyárakból, üzemekből már tavasz elején felkeresik az iskolákat, ahol bejelentik, hogy a vállalat hány főt tud fogadni és számba veszik, hogy az adott iskolákból hány gyereket várhatnak majd. Sok helyütt elsősor­ban a dolgozók gyermekeinek biztosítják a helyeket. A VI- LATI egri gyárában például az idén valójában nem is akartak diákokat felvenni. A (dolgozók kérésére mégis fel­mérték. hová lehetne esetleg elhelyezni a szünidőn levő gyerekeket. Az üzem végül is 20—25 középiskolásnak tu­dott munkát biztosítani: nagy részük a szabadságon és táppénzen levőket helyet­tesíti. A Finomszerelvénygyár ezen a nyáron összesen 96 diákot tudott felvenni. — Ebbe a létszámba álta­lános és középiskolások egy­aránt beletartoznak — mond­ta Tóth Sándor, a munka­erő-gazdálkodási csoport ve­zetője. — Természetesen ne­künk nem mindegy, hogy milyen ez az arány. Az igazi hasznot a középiskolások je­lentik, akikre már termelő- munkát lehet bízni. Sajnos, kevesebben jöttek, mint vár­tuk, ugyanis körülbelül húsz­harminc középiskolást még tudtunk volna foglalkoztatni. Az általános iskolásokra, mint 14 éven aluliakra, csak kisegítő munkát bízunk: az ő gondjuk a gyár körzetének a rendben tartása, tisztoga­tása. — Vajon klelégít-e ez a munka 13—14 éves fiúkat, lányokat? — Ügy vélem, igen. Nézze, elsősorban a gyár dolgozóig nak segítünk ezzel: nem kuj- torognak a gyerekeik egész nyáron össze-vissza, másrészt megtanulták becsülni a mun­kát. Az a gyerek, aki egy hónapig itt dolgozik, nem fogja otthon azt mondani az anviánák: „Mitől vagy fá­radt?” És persze a saját munkával keresett pénznek nagyobb az értéke .is. Mindeddig rendelet még nem született arra, hogy mennyit kell fizetni a diá­koknak. A vállalat saját be­látása — és természetesen lehetősége szerint, — szabia meg a fizetést. Az elosztás­nál figyelembe veszik a munka nehézségét, termelő, illetve kisegítő jellegét. — A számítógépbe kerülő kártyák előkészítését vég­zem 8 forintos órabérben — mondta a VILATI-ban Pus­kás Ágnes harmadikos gim­nazista. — Bár nyelvszakos vagyok és a későbbiekben is idegen nyelvekkel szeretnék foglalkozni, eddig még min­den nyáron elmentem vala­hová dolgozni. Hangácsi János, öt társá­val együtt a Berva 31-es üzemében dolgozik: — Mi már termelőmunkát vég­zünk, s az a fizetésünkön is meglátszik. Kilenc-ötvenes- tíz forintos az órabérünk. Az állandó dolgozó persze ennél többet kap, de ez természe­tes is. — Számít-e a munka jel­lege, vagy csak a pénz a fontos ? — Hát persze, hogy számít — válaszol Darvai István, a Gárdonyi Géza Gimnázium második osztályos tanulója. — Én tavaly, mint végzős nyolcadikos, ugyanitt dol­goztam. Emlékszem, alig vártam már a hónap végét. Nem azért, mert már nem bírtam, éppen ellenkezőleg. A jelentéktelen munkába is bele lehet fáradni. Azért jöt­tem vissza az idén, mert tudtam, hogy most már va­lami komolyabb feladatot kapok. — A hónap végén vár rá­tok a fizetés. Mit kezdetek vele? — Azt még nem tudni. Vagy utazás lesz belőle, vagy farmer, esetleg a régóta áhított motor egy darabja... ,Jó! tudom majd hasznosíta ni az itt szerzett tapasztalato. iát” (Fotó: Tóth Gizella) Az iskolapadokból kikerült gyerekeket sokszor kelle­metlen meglepetések, nem­egyszer csalódások várják az új munkahelyen. „Nem ilyennek képzeltem el” — mondják ilyenkor, s ezt el is kell nekik hinnünk. Milyen tapasztalatokat sze­reztek az üzemekben, gyá­rakban a diákok? Darvai István: — Az, hogy nyáron dolgozom, segít el- döntenem, mire vagyok ké­pes és mire nem. Tudom például, hogy ezt a munkát nem fosom választani, meri egyszerűen nincs hozzá tü­relmem. Idegesít a gépek monotonitása. Szabó László, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója: — Én a gépekben látom a fejlődés útját, nagyon szere­tem őket. Áz iskolában is jól tudom majd hasznosítani az itt szerzett tapasztalatokat. Bakondi József ugyanab­ban az iskolában másodikos: — Az egyik nap a szemem­be ment egy forgácsdarab. Megfogadtam, hogy abbaha­gyom az egészet. Másnap reggel bejöttem ugyanúgy, mint addig. Csak azért is. Puskás Ágnes: — Egész évben az iskolapadban ülök. Egy munkahelyen egészen mások az emberek. Behózzák magukkal az örömüket, bá­natukat, közelebb kérülnek egymáshoz. Szeretek köztük lenni. M. E. MAI MŰSOROK RADIO KOSSUTH 8.40 Zenekari muzsika. 10 05 Ballagó idő, 10.25 Locehe- rini: Clementina (kétfelv, sperah 12.35 Tánczenei koktél. 13-20 Üj falusi kró­nika. 13.40 Mezők, falvak éneke. 14.06 „Hogy szere­tem rendetlen szívverésed”. 15.10 Zenekari muzsika 15.46 Kórusok. 16.10 A re­formkor és a szabadságharc irodalmának hetei. 16.45 Vakáció az Egyenlítő men­tén. 17.0? Mozgásterek. 17.32 Régi magyar dalok. 17.43 I. Tarjáni Ferenc kürtön játszik. 18.15 Kassák La­jos: Éliünk a mi .időnkben. 18.30 Esti magazin. 19.15 A reformkor és a szabadság­harc irodalmának hetei 20.13 Népzenekedvelőknek. 2043 Kis magyar néprajz. 20.48 Nagy siker volt! PETŐFI 8.33 Dzsesszfelvételeinkből. 9.00 Verbunkosok, nóták. 9.30 Észak — Dél ellen. 10.00 Zenés műsor üdülők­nek. 11.33 A Szabó család. 12.00 Hotel Aranyszivár­vány. 12.33 Kórusok, dalok, hangszerszőlók. 13.33 Ten- gerecki hazaszál.1. 14.00 Kettőtől ötig. 18.00 Egysze­rű, de nagyszerű. 18,10 Nép­dalkórusok. 18.33 Könnyű­zenei olimpia. 19.03 Szedő Miklós felvételeiből. 19.30 Moszkvából érkezett. 20.00 Észak — Dél ellen. 22.00 A-tól Z-ig a popzene vilá­gában. 22.33 Nóták. 23.10 A szép Heléna (operettrészl,). SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig. MISKOLC 17.00 Hírek, időjárás —Tíz perc mezőgazdaság — Diá­kok a Léhi Állami Gazda­ságban. A riporter: Borsodi Gyula — A miskolci Egres- sy Béni zeneiskola kórusa énekel. Vezényel: dr. Far- baky Gézáné — Iskola épül Nyékládházán., Slágerpa­noptikum. — Sport — 18.00 Észak-magyarországi kró­nika (Hogyan készülnek az őszi szállításokra a MAV- nál.) Vidróczky az egri várban — Ihász Gábor éne­kel — Hírek, lapelőzetes. T 0.00 Tévétorna. 9.05 Érde­kes állatkertek. 9.30 Gaz. dag ember — szegény em­ber (amerikai filmsorozat). 10.15 Delta. 10.40 Vezetők klubja. 11.15 Lehet egy kérdéssel több? 16.45 A horgászok tava (rövidfilm). 17.05 Méhecske (NDK tévé­film). 18.20 Villanófény. 18.40 Szépen, jól magyarul. 19.20 Tévétorna. 19.30 Tv. híradó. 20.00 Ember a Hol­don (angol film). 21.35 Harlem (dok.-film). 22.50 Tv-híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Tamási Áron: Hul­lámzó vőlegény (színjáték). 21.15 Tvhíradó 2. 19Î8. augusztus 9., szerda­V k

Next

/
Oldalképek
Tartalom