Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
Lefestett ajtók Hátralépett és úgy nézegette kissé félretartott fejjel: szép-e, jó-e? A néhány pillanatnyi, szinte aggódó tűnődés után megelégedett mosoly terült szét az arcán, mint langyos tengervíz az imént még száraz parton: meg volt elégedve önmagával és azzal, amit csinált Sikerült egyenletesen, szép, mélyzöld színnel lefestenie az ajtót. Sehol egyetlen csomó, egyetlen világosabb, vagy söté- tebb folt, de mindenütt egyenletes a vastagság. Egy épülő, azazhogy már majdnem felépült új családi ház ime szó szerint is utolsó ecsetvonásainál örökítettem meg későbbi emlékezetem számára azt a „mázo- lót”, aki a laikus számára is egyértelmű megelégedettséggel végezte és fejezte be az önmaga által végül is jónak minősített munkáját. Az ismeretlen férfi az ismerős ember volt: a munkáját szerető, abban szépséget látó és érte felelősséget is vállalni tudó, akaró ember. Autóbusz hozott haza hosszú-hosszú száz kilométereken át a jugoszláviai tengerpartról, Budváról. Átkelve a parti hegyek ormain, már a síkságon száguldva hazafelé, útimarsalunk és tolmácsunk úgy mutatott ki az autóbusz ablakán, mintha egy bizalmas titokról lebbente- né le a fátylat ezzel a mozdulatával : — Az ország legnagyobb aluminiumműve ez... Magyar licenc alapján épült, hiszen mint tudják, ezen a téren önök a világ élenjárói... Ezért is vásároltuk meg éppen önöktől ■.. Hogy az „önök” közül kik és mennyien tudták, hogy a magyar alumíniumipar hol áll ama elképzelt világranglistán, azt akkor se firtattam, ma sem érdekes. Nyilván nem kevés volt a busz olyan utasainak száma, akik ekkor találkoztak először egy magyar iparág világbéli primátusával. Ám ekkor jutott eszembe — üdülés után, pihent az agy és a lélek? —, hogy vajon tudják-e a magyar alumíniumipar munkatársai, milyen a tekintélyük a világban és büszkék-e saját munkájukra? „Hátralép- nek”-e, hogy nézegessék, akár nem félretartott fejjel is mindazt, amit egyenletesen alkottak, avagy éppen néha „csomósán” is? Damaszkuszban, Szíria első ruhagyárában, amely nemzetközi összefogással épült, amelyhez a szakmunkásokat mi, magyarok képeztük ki, s ahová mi, magyarok is szállítottunk gépeket, felszereléseket, meglehetősen gúnyosan tettek megjegyzéseket egy magyar vágógépre. Nem a szíriaiak, ők nem, ők tapintatosan hallgattak inkább. A még ott dolgozó magyar szakemberek szidták fenntartás nélkül a KAEV gyöngyösi gyárának termékét, mint alig használhatót, mint olyat, amely eddig csak szégyent hozott az olasz, nyugatnémet, japán gépek mellett. „Made in Hungary KAEV” — olvastam a márkajelzést a gépen és azon tűnődtem, hogy abban a gyöngyösi gyárban, ahol ezt az elfuserált terméket készítették, ahol ráütötték a pecsétet, hogy „Made in...”, — akad-e aki hátralépett kissé jobban megszemlélendő a végzett munkát? Egy személyes ügy is e tárgyban. Rögtön kiderül persze, , hogy a legkevésbé sem személyes az ügy, csak személyemnek is ügy. „Vizesek” jártak hosszú könyörgés után kiesnek aligha nevezhető lakomban. Amire kértem őket, amiért könyörögtem hosszú ideig, azt megcsinálták, ám mire kihúzták a lábukat, folyt mint a Niagara — immáron másutt — a vezeték. Mert nem léptek hátra egy pillanatra megszemlélni, vajon „egyenletesen” végezték-e munkájukat. És itt és most nem pénzről van szó. Az emberi, a szakmai becsületről! — Leégne a pofámról a bőr. ha azt mondanák: ezt a sz .. —t én csináltam ... Bizonyisten elsüllyednék a föld alá — magyarázza szerszámlakatos ismerősöm és hozzátette rögtön. .. — Igaz, a szerszámmal dolgozni nem tudók meg is vernének talán egy sötét éjszaka. De meg is érdemelném ... — Hol tanítják őket? Sehol. Anyagismeretre igen, de becsületre sehol. Érted? Sehol! — kiabálja az ismerős művezető, hogy az emberek felkapják a fejüket körülöttünk, azt hiszik, egyetlen pillanat és hajbakapunk a talponállók legnagyobb gyönyörűségére. — Jól van, no ... — morogja elcsendesedve, de aztán már úgy suttogja tovább, hogy a suttogás még mesz- szebb hallatszik, mintha kiabálna. — Fusizó kontárokat bocsát útjára a szakmunkásképzés. Én csak tudom. Velük dolgozom. Dolgozom? Küszködöm. Tisztelet a kivételnek, öregem, ezek jó része leverklizi a munkát, de nem csinálja, nem leli örömét benne, nem érzi szépségét, mert nem is érti, hogy amit csinál, annak hol a helye a gyári közösségben. Pénz? Megdöglök én is érte, de a szégyen miatt is, ha ocsmány munkát adok ki a kezemből.. __ mondja kétségtelenül túlozva, de kéts égtelenül úgy, ahogyan érzi. — Mert, ha megfizetnék az ember fiát... — így a huszonévesnek is alig mondható siheder. .. — De hát megfizetik... — vetem közbe. — Meg? Hol? — mondja és úgy mer végig, mintha egy soha nem volt állatkertben egy soha nem látott szörnyet bámulna csodálkozva. Tudom, nevetséges lenne a nagyüzemi, sőt az óriásüzemi méretekben úgy számon kérni az egyén munkáját, a szakmája iránti tiszteletet, a mesterséggel szembeni elkötelezettséget, mint a céhrendsze»- ide:én. Tudom, hogy a sorozatgyártás nem egyedi terméket hoz a világra, s a nagysoroza*nak — lehet az lakás is. fu^zekli is egyaránt — nagyobb a selejtlehető<-ége is. De azt nem tudom megérteni, hogy valaminek a mesterének leírni az legfeliebb megszállottságot jelenthet, figurát, stréber'é- get, amely ellenszenvet válthat ki a normálisnak kikiáltott abnormálisán hanyag halandókban És azt sem tudom megérteni, hogy miért nem kap kétszer annyit az, akinek az arcán a megelégedettség mosolya terül szét a jól végzett munka után és lábán s miért nem a felét se kmek are!zma sem rezdü'. hs Damaszkusziéi Stockholmig. Moszkvától Berlinig fitymáló arccal minősítik a béka alá is végzett munka'a eredménytelenségét. A mester mesteri dolgokra képes. De mi igen gyakran mesteri módon észre sem vesszük ezt. A gyenge és selejtes dolgok gyűrűjében elvészne az alkotás? Teremtő termelés, ne add ezt nekünk! Szabó István : Tehenek J W /VVVVVVVVVVVV\A/VVVVVVVVVVV%AAAAA/V\/\AAV>/VV A/VVVV\AAAAAA/VSAAA*AAAAAAAAAAAAAAAA<AA/ i ésve indult a reggeli gép, még jó, hogy elértem a vonatot. Nincs fárasztóbb egy rövid külföldi útnál. Az embert szinte _____ agyonlapítják az élmények, meg a túláradó vendégszeretet. Ha becsukom a szemem, még most is sovány, fájdalmas szemű szentek néznek rám kopott aranyglóriák alól, arcukon a lepattogott festék nyoma, akár egy sebhely. Elbariká- dozom magam egy újsággal. Mellettem sovány kis ember fészkelődik, enyhén színjátszó lila nyakkendője megmegvillan. Szemben öreg pár ül, és amerikai mogyorót eszik. Nincs kedvem beszélgetni. Fél kézzel előkotrom a cigarettámat, de mielőtt a gyufát meggyújtanám, hatalmas arany gázöngyújtó imbolyog előttem, egekig érő lánggal. A kis emberé. — Szintén külföldről? — bök fel a börőnd fülén fityegő poggyászcédulára. — Honnét? S már mondja is: egy arab országban dolgozott két évig, a sivatagban fúrtak, olajat kerestek, alig három hete jött haza, ő is repülővel. Azóta egyfolytában ügyintéz, vám, elszámolások, mifene. Nem mondja, megérte a dolog. A fizetést ugye dollárban kapták, mármost ha nem is számítjuk, amit olcsón megvett és vámmentesen hazahozott, még akkor is... Szóval, ha most a sógornak azzal az ismerősével meg tudnak egyezni az árban, akkor - mindjárt meg is veszi a házat, ötszáz négyszögöl van hozzá, disznót is lehet tartani, de ugyanakkor mégis városban lakik az ember, egyszóval... Azok ketten, ott szemben, csendesen rágcsálnak, szemük a kis emberen. A mogyoró hártyás héja ráhullik az öregember vásott öltönyére, az öregasszony barna patentharisnyájára. — Hogyan éltek ott? — most már elteszem az újságot. — Hol laktak például? — Hát ott, a sivatagban, barakkokban. Szentséges meleg volt. Rohadt dolog, nekem elhiheti. Három műszakban dolgoztunk, de mikor az ember letette a munkát, csak döglött, aludt, unatkozott. — Nem lehetett bemenni a városba? — Lehetett. De minek? Moziba ugye minek menjen az ember úgyse érti a beszédet, meleg is van. büdös is. Másért meg minek? — Hát.. körülnézni. — Körülnézni? — csóválja a fejét a lilanjnkkendős. — Maga úgy beszél, mint a Hosszú. Volt ott egy bolondosforma legény is.velünk, tudja. A Hosszú.- Mindig az öreget nyaggatta, arabul akart tőle tanulni. Ez elég sokat mászkált a városba. A többiek meg cukkolták, hogy van ott valami nője. Ez egyszer engem is bevitt. — És? Milyen a város? — Dögmeleg. — Szépek a templomok, nem? — próbálkozom. Odaát a két eszegető egérke most énrám néz. Aztán visszafordulnak a lilanyak- kendős felé. Szóval, már Halíama Erzsébet: Mindenféle utazások nemcsak a magam kíváncsiságáról van szó. Ez itt egy útibeszámoló, a kérdésekről nekem kell gondoskodnom. — Ja. Amúgy szépek. — Belülről is? — Általában nem engednek be senkit — magyaráz jóindulatúan a kis ember. — Mikor a Hosszúval bementünk. az valamit susmusolt egy arabbal és beengedték. — És magát nem? — A Hosszú hívott, de mondtam, inkább megvárom kint. Szemben abbamaradt 3 fogak őrlése, a szemek rám szegődnek, aztán csalódottan a mogyoróra fordulnak. A nénike átveszi az öreg tenyeréből a héjakat és újabb adag rágnivalót ad neki helyette. — Hát az arab nők? — Ilyenek is, olyanok is — kuncog a kis ember. — Fátyolban járnak? — Ja. — És az arab ételek? — Nem tudom, nekünk •saját konyhánk volt. Egyszer megint bementünk a városba, és nagyon éhesek lettünk, és bementünk egy étterembe, de aztán ott volt rendes marhahús is, azt ettük. Jól be is söröztünk, mert sör, az, tudja, ritkán volt. De nagyon drága volt, aztán többet nem mentünk. — És az arabok, akikkel dolgoztak ? — Hát... nem tudtunk beszélni velük. Külön is laktak. Jöttek, meg mentek. Lusták, az aztán biztos. Az öreg is mondta, tudja, akit mondtam, az tudott egy kicsit magyarul . Az öreg mondta, hogy amelyiknek köll a pénz, dolgozik, ha aztán nem köll, elmegy. Nem bírják ezek a munkát. — Amennyire én tudom, talán mert sivatagi pásztorok voltak, csak az állatokhoz értettek, nem? — Lehet — mondja a kis ember érdeklődés nélkül. Rá akarok gyújtani, de előhúz egy csomag amerikai cigarettát — Vegyen ám nyugodtan — mondja. — Hoztam egy- pár kartonnal. Aztán meg mit gondol, hány aranygyűrűt hoztam? A fiilembe súgja. A két öreg nagyra nyílt szemmel bámult — Az asszonynak két fülbevalót. köveset. Meg bundát Nem szólhat semmit. . Hosszú fejtegetésbe kezd az árfolyamokról, a bankbetétről. az emberek irigységéről. jó. nem fizetett rá a dologra, de kérdi ő, ha valakinek ez nem tetszik, miért nem megy el az is. Abba a rohadt melegbe, na, szeretné látni... A vonat lassít, a h'anvak- kendős kinéz az ablakon, nem. még nem vagyunk ott. de ha o*t is lassítunk, ő lelép. Megtakarít majdnem egy órát, ha el tudja csípni a csatlakozást. — Tudja, honnan jövök most? A központból. Leadtam a papírokat. Tudja, mit kérdeztek? Nem vállalnék-e még két évet. Nem ott, egy másik helyen. Hát most vagyok a gondban. — El akarja vállalni? — kérdem elhűlve. — Nagyon hajlok rá. — Hiszen mindene megvan, ház, telek, kocsi, ékszerek, bunda, itthon is jó fizetés... — A ház még nincs meg — helyesbít a kis ember, — ámbár meglesz, nem vitás. Na de. Hol van az a szekér, amelyikre nem fér még egy lapáttal? — kacsint. — Csak az asszony, az fog ma- rogni. De hát nagyon meg akarja látogatni a rokonait Németországban, az meg sokba kerül. Majd azt mondom ‘ neki.. .> A vonat tényleg lassít, emberünk kapja a táskáját, köszön, lelép. Sokáig csönd van. A nénike kidobja az üres zacskót, letakarítja előbb az öregember ruháját, aztán a magáét. Egy kicsit ül, ölbe tett Kézzel, de láthatóan nyugtalanul, aztán elszánja magát és megszólít. Honnan megy a busz ebbe meg ebbe a faluba? Mikor indul? Hogyan lehet az állomástól odajutni? Mikor megígérem, hogy odaviszem őket, nagyon megkönnyebbülnek. Az öregember szikár arca is kiderül, megszólal. — Nem jártunk itt több mint tíz éve. Az Alföldön lakunk. — Csak az uram bátyja, az nagyon beteg. Haldoklik, ezt írják. Azért megyünk — bólogat a nénike. — Az uram juhász a téeszben, tudja. Jöttek hozzá, hogy Józsi bácsi, nagy bajban vagyunk, ha maga nem vállalja... — Az úgy volt — helyesbít az öreg —, hogy vett a téesz ötszáz birkát. Vagyis előbb háromszázat. Én már akkor a disznóknál voltam kilencedik éve, de sose szerettem a disznókat. Én megmondtam akkor, hogy ne adják el a birkákat, de eladták. Pedig nálunk mindig tartottak birkát. Az örég- apám idejében, de még annak az öregapjának az idejében is. Aztán csak eladták. Pedig másra nem jó az a sovány föld. Akkor a birka nem volt üzlet, azt mondták. No aztán most megint van birka. Az új elnöknek több esze van, mint a régieknek együttvéve volt. — A legkisebb fiúnk, az juhász lett szintén, — mondja lágyan az öregasszony. — A legöregebb elment a városba, a középsőnek meg, tudja, mindene a gépek, ott van a faluban, traktoros. De a iegk'sebb az szereti az állatot nagyon. A Sanyink. — A külföldi országok minden pénzt megadnának a birkáért — folytatja az öreg. — Rájönnek lassan a népek, hogy ami régi, nem mind eldobni való. — Viszek nekik ételt, tisztaruhát — sorolja az öregasszony gyönyörűszép éneklő tájszólásban. — Most már, hogy a fiam is segít, elbírjuk a munkát könnyen. Este tüzet gyújtunk. Még újra faragni is kezdtem, pedig már... — Nagyon tudja ám csinálni — néz rá szeretettel az öregasszony. — A birka,. tudja, annak olyan a természete... Látom is már az öreget a hunyorgó parázs mellett heverni, fönn a csillagok, körös-körül „az a jó nagy levegő”, ami nélkül ő megfulladna. így meg tán száz évig is elél, ha az isten is úgy akarja. — Mink ezt az életet szoktuk — mondja töprengve a kis öregasszony. — Más ember meg, lássa, olyan messzire elmegy... — Hát mit is akarnál? — Szól rá megrovóan az öregember, aztán megint felém fordul. — Mit gondol, menynyi gyapjú íön le az én birkáimról? — Nagy a világ — suttogja maga elé az öregasszony,' összeforró eres. görbe ujjait, mintha imádkozna, s úgy hallgatja tovább az em-j bérét. . _________.
