Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

t \ ...avagy variációk két televízióra Az egészet tekinthetnénk egyszerűen egy technikai és sikeres játéknak. Kísérletnek a technikában, vagy a techni­ka kísérletezéseinek. Sót: öt­letnek csupán, önmagában es önmagának való ötletnek, hogy két televízió — most a belgrádi és a budapesti — újszerű módon adjon egy kö­zös műsort. Közöst adjon szó szerint is: a kísérlet itt, a szóló ott, a tánc itt, a zene ott például. Utóvégre, ha technikailag megoldható az ilyesmi, s mint televíziós es­tünk is igazolta, megoldható, voltaképpen nem is olyan nagy ötlet az egész. Legfel­jebb csak akkora és olyan öt­let, mivel és amilyennel egy televízió szerkesztő gár­dájának rendelkeznie illik a kedves előfizetők iránti tisz­teletből és kötelességérzet- böl is. Nos. tehát, ha csak „egy­szerű” technikai bravúr lett volna a magyar és jugoszláv televíziósok pénteki közös estje, ha csak egy szerencsés ötlet lett volna az egész, — akkor is méltán írtam volna méltató és elismerő sorokat e sikeres kísérletről. Meg­jegyezvén azonban azt. hogy Mozart, vagy Haydn meg­szólaltatása, a dzsessz és a balett parafrázis varázsa, művészi ihletettsége és hatá­sa azért egy színhelyen kö­zösen, hitelesebb és sikere­sebb lett volna —, ami a dolgok egyértelmű művészi értékét és a bemutatandó al­kotás hatását illette volna. A technikai lehetőség és az ötlet, sőt — elnézést a profán megállapításért —* Mozart és Haydn is csak jó ürügy és megfelelő alkalom volt arra, hogy a Duna part­jain álló két vár, a pesti és a belgrádi, sőt a Duna-part- jának két fővárosa és rajtuk keresztül a két főváros or­szágai közelebb kerüljenek egymáshoz. Ljubivaje Rsu- rnovic, Vitray Tamás műsor­vezető belgrádi társa jegyez­te meg: — ... a Dunának öt napra van szüksége, hogy Belgrádiig eljusson... A Dunának. De a képkap­csolatnak, a hangnak embe­rileg nem is érzékelhetően rövid időre van csak erre szüksége. S ez az emberileg nem érezhető időtartam nagyon is az emberi és a tár­sadalmi kapcsolatok tartal­mává válik a meg nem ke­rülhető idő keretei között. Azt is írhatnám, hogy a va­riációk nem is két televízió­ra készültek, mint ahogyan egy hangversenymű sem a tény, hogy az adott technikai lehetőségeken belül, célszerű és az arra érdemes ötletek jó fel-, és kihasználásával, ez a műsor is bebizonyította mennyi és milyen lehetősé­gek vannak a különböző or­szágok televíziós kapcsolatai­ban. A sport után ez az egy­fajta esztrádműsor is széle­sebb horizontot nyitott a te­levíziós műsor-együttműkö­désre, de — úgy vélem — egyben oly ajtókat is fesze­getett, amelyeken át belépve a konkrét politika világába is eljuthatunk- Hogy világo­sabban fogalmazzak : egyál­talán nem tartom lehetetlen vállalkozásnak felhasználni a televíziót a nyílt és egy­idejű eszmecserére, vitákra, nézetek szembesítésére pél­dául. Vagy olyan több hely­színű tévéinterjú elkészítésé­re, amelyben egy-egy fontos, kiemelkedő nemzetközi ese­mény kapcsán néhány szo­cialista —, vagy nem szocia­lista — ország prominens képviselője mondaná el vé­leményét, saját, vagy orszá­ga, kormánya álláspontját a felmerülő kérdésekben. Egy időben, egymást hallva, lát­va is és vitázva! Mintegy or­szágok közötti fórum kere­tében. A lehetőségek feletti tű­nődés messze vinne, de olyan messze semmiképpen sem, hogy ne kelljen újból leír­nom: a televízió egyidejűsé­ge a képben és hangban, a földrészeket legyűrő és áthi­daló képessége, ezt a buda­pesti—belgrádi közös és egy­idejű műsor is igazolta — hallatlanul nagy és kimerít­hetetlen lehetőségeket rejt a jövőben — a világ számára. Gyurkó Géza Társulati ülés Miskolcon Goethe Clavige-jávai nyit az egri színház Augusztus vége lévén vé­get ért a színházak nyári szünete is. Hétfőn délelőtt évadnyitó társulati ülésre gyülekeztek a miskolci—egri színház művészei, dolgozói. A Miskolci Nemzeti Színház­ban megtartott ülésen Illés István főrendező köszöntötte az egybegyűlteket, majd a jelenlevők egyperces néma felállással áldoztak az au­gusztus elején elhunyt mű- vésztársuk. Szili János emlé­kére. A társulat elmúlt évi mun­kájának eredményeit, ne­hézségeit az elkövetkező 1978—79-es évad legfonto­sabb művészi feladatait Sal- lós Gábor igazgató foglalta össze megnyitó beszédében, majd bemutatta az újonnan szerződtetett tagikat. Az igazgatói megnyitó után többek közt szót kért Tolnai Ferenc, a miskolci városi pártbizottság első titkára, aki a 77—78-as évad legfonto­sabb tanulságait összegezte. Ezután Búzás Lajos, a He­ves megyei Tanács művelő­désügyi osztályvezető-helyet­tese kért szót, aki — miután köszöntötte Varga Gyulát, abból az alkalomból, hogy elnyerte a megyei tanács 1878. augusztus 29.. kedd művészeti díját, valamint Szatmári István színpadmes­tert aki a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést kapott — többek közt arról beszélt mit vár az egri közönség színhá­zától. A következő évad műsor­terve egyébként több, érde­kes produkciót ígér, így pél­dául Bródy Sándor egy ke­véssé ismert darabját a Tí­már Lizát, a Csehou-ciklus folytatásaként a Jubileum és a Leánykérés című egyfel- vonásosokat, vagy Ibsen ké­sei remekét a Solness építő­mestert. A zenés produkció kedve­lői láthatják Millöcker ope­rettjét a Koldusdiákot, Jaco­bi szerzeményét a Leányvá­sárt, Burkhard komédiáját, a Tűzijátékot, valamint Gorin —Gladkov Thyl Ulenspiegel és Wassermann—Leigh—Da­rion La Mancha lovagja cí­mű zenés játékát. Ősbemutatóként tűzte mű­sorra a színház Juhász Ist­ván szatirikus1 vígjátékát a Mázt, Ödön von Horváth da­rabját, a Férfiakat Szelistyé- nek cjműt, és Serfőző Simon színművészt, az Otthontalano- •kat. Szintén magyarországi ős­bemutatónak számít Goethe Clavigo című szomorújátéka, amellyel az egri színházi évadot nyitja a társulat. A darab próbái — amelynek főbb szereplői Vitéz László és Maróthy Gábor, rendezője pedig Szűcs János — ma kezdődnek a Gárdonyi Géza Színházban. Premier: október 5-én. Píhézett a hó. De ez már csak olyan télvégi, erőlködés volt. Az öregember különös nyugtalanságot érzett. Korán lefeküdt. Odakint hamar besötétedett. Egy idő múltán felkelt, ki­tapogatta a gyufát a vakab­lakban, és meggyújtotta a mécsest. A halvány fénynél a bádogbögrével vizet mert a vödörből is ivott. Hideg volt a viz, lassan kortyolta. Amint letette a bögrét, az hangosan koppant a desz­kán. Zsírszagot érzett, égett zsír — gondolta az öregember — és koromszag. Pedig mos­tanában már nem is főzött. Hideget evett reggel, délben, este. Vagy amikor éppen éhes volt. Szalonnát, meg ke­nyeret. Meg almát. És újra szalonnát. Csak nagyon ke­veset ... Visszafeküdt a nyirkos, de testétől már bemelegedeU áqvba. Reccsent a faágy. a mécses lángja meglibbent, aztán megnyugodott, erőtlen fényével ébren maradt a kis szobában. Az öregember, mintha va­Most már a tetteken a sor... Mérlegen a füzesabonyi járás munkásművelődése A közművelődési pártha­tározat megjelenése óta meglehetősen sokat beszé­lünk a munkásművelődés fontosságáról. Számos fóru­mon vitatkoznak a népmű­velők. sorolják a jónak tűnő elképzeléseket, javaslatokat. Itt-ott lelkesen hozzá is fog­nak a megvalósításához, ám, a kezdeti lendület időve! megtörik, s az annyira várt eredmény sajnos nem szüle­tik meg. Lényegében ez jellemző a Füzesabonyban és a járás községeiben végzett munká­ra is. Ezt bizonyítják a be­szédes adatok. Érdemes mér­legelni ezeket, mert nem­csak a jelenlegi helyzetről tudósítanak, hanem azt is jelzik, hogy merre a kiút. rclnőttokíatás, közelről A lakosság ötven százalé­ka az iparban, a másik fele a mezőgazdaságban tevé­kenykedik. A dolgozók je­lentős része — fiatalok is akadnak köztük — nem fe­jezte be általános iskolai ta­nulmányait, s emiatt nem fejlődhet tovább, nem sze­rezhet szakmunkás-bizonyít­ványt. Valaha szívesen vál­lalkoztak arra, hogy mulasz­tásukat pótolják, s műszak után beülnek az iskola­padba. Az elmúlt esztendők­ben azonban megcsappant az érdeklődés. Az 1974 75-ös tanévben még 218-an vettek részt a felnőttoktatásban. Ez a létszám a következő évek­ben 194-re, illetve 172-re csökkent. 1977 78-ban még jelentősebb volt a visszaesés. A kisebb települések közül egyedül Kápolna büszkélked­hetett némi sikerrel. Tapasz­talatok igazolják, hogy csak ott jutottak valamire, ahol az üzemekkel felvették a kapcsolatokat, s a szocialista brigádokra építettek. Ez tör­tént például Kaiban, Kom- polton és a járásszékhelyen. Lényeges előbbre lépés csak akkor remélhető, ha mindenütt komolyan veszik a szervezést, s nem nyug­szanak bele a pillanatnyi kö­zömbösségbe. Eoy pályázat sorsa Ha a könyvtárakban tájé­kozódunk, akkor sem ka­punk túlontúl biztató képet. 1976-ban a 6385 olvasóból csak 1029 volt a munkás. A termelőszövetkezeti tagok sorából mindössze 491-en ke­resték fel a bibliotékákat. Ez arra hívta fel a figyelmet, hogy bőven akad javítani-, tennivaló. Több helyütt —, s ez di­cséretes kezdeményezés — együttműködési szerződése, két kötöttek a brigádokkal. így cselekedtek Sarudon. Szihalmon, Mezőtárkányban és Füzesabonyban is. Az Ol­vasó munkásért pályázat élénk visszhangot kelteit, a a benevezők azonban nem váltották valóra ígéreteiket, s a kezdeti buzgalmat tétlen szemlélődés követte. Hiá­nyoztak a színvonalas, az igényekhez mért, vonzó programok, a változatos szolgáltatások. A különböző megállapodások papíron ugyan jól festettek, valóra azonban nem váltották eze­ket. Kálban, Nagyúton és Aldebrőn különösen kevés a fizikai dolgozókból toborzó- dott olvasó. Kétségtelen : őket nehezebb meggyőzni, mint az általános, a közép­iskolai diákokat, ám a fel­adat épp ezért szép és izgal­mas, vérbeli népművelőkhöz méltó. Fcruinoíf és kiállítások A mozilátogatók közül nem hiányoznak a munkások és parasztok. Ez örvendetes, az viszont korántsem az, hogy a bérleteket ugyan megve­szik, de jó néhány előadás­ra nem mennek el, s így szép számban maradnak üres székek a nézőtéren. A művelődési házak veze­tői gondolnak rájuk, s igye­keznek rávenni őket, hogy minél gyakrabban keressék fel a kultúra otthonát. Gon­dokban azért nincs hiány, ugyanis általában nem jön­nek az első hívó szóra. A kisközösségekben még min­dig kevesen vannak: a mű­ködő szakkörök 343 tagja közül mindössze 42 az ipari, s csak 44 a mezőgazdasági dolgozó. Hasonló a helyzet a kluboknál is. Ez bizony nem szívderítő, s ezért nem sza­bad lemondani a szívós meg­győzésről. Közslebh egymáshoz Annál is inkább, mert ahol kitartóan szorgoskodtak, ott, ha lassan is, de csak boldo­gultak. Tisztes eredményeket értek el például a füzesabo­nyi nagyközségi-járási mű­velődési központban. Külö­nösen jó kapcsolatot alakí­tottak ki a Mátravidéki .Fém­művek helyi gyáregységének kollektívájával. Tevékeny­kedik a munkás vegyes kó­rus, jól haladt a felnőttokta­tás, a szocialista brigádveze­Az ismereteiket gyarapíta­ni vágyók számára változa­tos programokat kínál a TIT Heves megyei Szervezete. Október elejétől ismét indul­nak angolból, németből, fran­ciából, oroszból — kezdő és haladó szinten — a nyelv- tanfolyamok. Angolból és németből — a jelentkezők­nek felvételi vizsgát kell ten­niük — megoldják a nyelv­vizsgára előkészítést. A gyerekek számára jó hír az, hogy —, s ez vonatkozik a harmadiktól nyolcadik osztá­lyosokra — ők is megismer­kedhetnek az angol és a né­met szavakkal, a ragozás, a tők számára hirdetett córu; mok beváltak, kiáll kát ajánlottak nekik, s an rendezvényekkel lepte ieg őket, amelyek valóban tel­keltették érdeklődésüket! Kálban szintén ezzel pró­bálkoztak meg, de nem. sok­ra mentek, mert akadozott a szervezés. Sarudon, Mező- tárkányban, Besenyőtelken és Mezőszemerén jó úton járnak. Belátták: panaszko­dással semmire sem mennek. Nem nyugodtak bele az ér­deklődés hiányába, s ha nem jöttek hozzájuk, ők keresték fel az üzemeket. Ezt kelle­ne másutt is tenni, hiszen színessé, tartalmassá formál, hatnánk a meglehetősen sze­gény kulturális vállalásokat. Az eddigi szinttel, s ezt senki sem vitatja a járás­ban, nem lehetünk elégedet­tek. Akkor sem, ha számos gátló tényezővel kell meg­birkózni. Sok az eljáró, aki reggel indul és csak késő délután érkezik vissza falu­jába. Otthon az, állattartás, a háztáji művelése köti le szabad ideje jó részét. így aztán nehezen szánja rá ma­gát, hogy elmenjen egy-egy rendezvényre. Keseregni mégsem érde­mes, hiszen, ha vonzó prog­ramokat alakítanak ki, s ezekről értesülnek is a dolgo­zók akkor egyszer csak meg­törik a jég. Érvényt kell szerezni az írásbeli megál­lapodásoknak, olyan ismeret- terjesztő előadásokkal sza­bad csak kirukkolni, ame­lyekre valóban felfigyelnek. Ha nem hagyják magukra az üzemi és a tsz közműve­lődési bizottságokat, ha jó ötletek sorát kínálják nekik, akkor később egészséges együttműködés bontakozhat ki. A művelődési házak tár­sadalmi vezetőségében legye­nek ott a kétkezi munkások képviselői, hiszen ők tolmá­csolhatják az igényeket. Mindez nem túlzott követel­mény, ugyanis a szép szavak helyett most már a tetteken a sor. Nemcsak a füzesabonyi járásban, hanem másutt is .., Pécsi István mondatfűzés legfontosabb szabályaival. Az érdeklődők szeptember 15-ig még jelentkezhetnek az egri, a gyöngyösi, a hatvani TIT-titkároknál. Az elmúlt esztendők so­rán népszerűvé vált a titkár­nőképzés. Éppen ezért most is meghirdetik. A kurzus ok­tóberben kezdődik és a kö­vetkező év júniusában feje­ződik be. A részvevők heti két alkalommal sajátíthatják el a gyors, és gépírás, a poli­tikai gazdaságtan, a pszicho­lógia, a magyar nyelv, vala­mint a protokoll fortélyait. liflánsüipzés, BysSvtanlsiyaBok laki kérdésére válaszolt vol­na. megszólalt: —: Igen ... Aztán, nem tudta, miért, megismételte a kérdés nél­küli választ. — Igen ... Nézte a mennyezetet. A gerenda széles vonalát, az évtizedek óta mozdulatlan mennyezeti gerenda voi \a- lát... És hirtelen úgy érezte, hogy annak a gerendának súlya van. És úgy érezte, hogy az a gerenda ma éjsza­ka rászakad. Nem félt ettől az érzéstől, soha még ilyet nem érzett — most is egy­szerűen tudomásul vette. De nem tudott megnyu­godni. Lassú, fáradt mozdulattal ismét lelépett az ágyából, amelyen évek óta egyedül töltötte éjszakáit és egyre in­kább a nappalait is. Mezítlábasán lépett a szalmapapucsba, a hátára borította kopott nagykabát­ját, ami alatt szinte meggör. nyedt. Kicammogott a ve­randára, felnézett a magas­ba, ahol semmit sem látott, csak azt érezte, hogy pihézik a hó. Elindult a sötétben, tapo. gáttá az utat, az udvari ár­nyékszék felé, de csak a ház végéig ment, ott megállt, és játékosan megforgatta a fal­ra szerelt, maga eszkábál'ta köszörűt. Ezen élezte vala­mikor a kést, az ásót, a bal­tát. Megzörgött a kerék, aztán megállt, elcsendesedve. Az öregember visszafor­dult, és dideregve ment be a szobába. Újra érezte a zsírszagot, a koromszagot, hogyan is le­het, amikor igazán megszólt, háttá már ...? A mécses meglibbenő lánggal fogadta. Az öpeg megállt a szoba közepén. A hokedlire dobta a kabátot, a szalmapapucs ottmaradt a faágy előtt, és borzongató hideg vert ta­nyát a szobában, és a szivé­ben. A vakablak párkányáról leemelte a mécsest, odavette magához, az ágyba, ahová visszafeküdt, és nézte a mennyezet gerendáját, ami az előbb még olyan mozdu­latlan volt, amelyikről úgy érezte, hogy ma éjszaka rá­szakad. és amelynek az ár­nyéka most egész más volt. És a felcsapódó lángokban már nem volt mozdulatlan, hanem különös táncot járt 3 feje felett. 4 4 Jelenet a Z. szerkesztő emlékezetes esetei-ből. A sokat vitatott, egyesek által népszerűnek, mások által megkérdö- jelezendőnek ítélt tévéfilmsorozat szerdai „esetében” idős emberek mesélik el életük fordulópontjait. Most éppen Siménfalvy Sándor mesél. zenekarra és a zenekarnak készült, hanem csak annak interpretálása okán, de a cél: a befogadó ember. A buda­pesti és a belgrádi televízió „közreműködése” is csak jó és sikeres ürügy volt, mint már jeleztem arra, hogy éreztessék velünk ismét azt a soha ismételni nem elegen­dő közhelynek ítélt alapigaz­ságot: mennyire közel va­gyunk egymáshoz és mennyi­re felelősek is egymásért. A képernyő technikáját, a mű. sor színvonalát illetően i s ! Ám mindezeken túl, illető­leg mindezek mellett az is

Next

/
Oldalképek
Tartalom