Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

Heti külpolitikái összefoglalónk Hlcarapââan nemzeti kormányt kei! alakítani Az (események — címszavakban : HETI-O: Angolai—izraeli megállapodás a kapcsolatok normallzálá- ; sáról — 240 ezer ember bevonásával megkezdődik a nagy­szabású északi NATO-hadgyakorlat — Nehézségek a ; vietnami—kínai tárgyalásokon KEDD: Szovjet—amerikai megbeszélések a vegyi fegyverek tilal- ; marói — A kenyai államfő, Kenyatta halála — Amerikai < képviselők Vietnamban SZERDA: Brezsnyev és Cedenbal találkozója a Krím-fétszigeten A PFSZ központi tanácsának ülése Damaszkuszban Hua Kuo-feng Belgradban CSÜTÖRTÖK: Fokozódik a feszültség Libanonban — Portugáliában nép- ' szavazás elé bocsájtják az üj választási törvényt, kor- < mányalakítási gondok PÉNTEK: Sikerre vezet a Sandinista Felszabadítás! Front nicara-; guai gerillaakciója — A Vatikánban megnyílik a pápa- választó konklávé SZOMBAT: Világszerte megemlékeznek Namíbia napjáról és elítélik a dél-afrikaiak Zambia-ellenes provokációit — New Yorkban Zambia ügyéről tanácskoznak az ENSZ BT- küldöttségek — Tan az iráni belpolitikai krízis A hét 3 kérdése A Krím-félszigeten lebo­nyolított csúcstalálkozók so­rában a héten szovjet—mon­gol eszmecserére került sor, Brezsnyev és Cedenbal rész­vételével. Elegendő magunk elé idézni a térképet annak magyarázatául, hogy e meg­beszélések során miért hang­súlyozták a veszélyeket, ame­lyek a békebontó, agresszív kínai politikából következ­nek. Pekingnek a nemzet­közi politikában elfoglalt, egyértelműen negatív szere­pére vallottak más nyilatko­zatok is, valamint a kínai .félnek az a magatartása, amellyel lehetetlenné teszi a kibontakozást a vietnami— kínai tárgyalásokon. Hogyan állnak jelenleg a vietnami—amerikai kapcsolatok? A vietnami—amerikai kap­csolatok még nem jutottak el a diplomáciai viszony fel­vételéig, Washington nem teljesítette a korábbi kor­mányzatok több ígéretét, nem oldotta fel a Hanoi el­len elrendelt kereskedelmi embargót sem. Vannak szél­sőséges hangok az Egyesült Államokban, amelyek szin­te a beavatkozás csúcspont­jának érveire emlékeztetnek, s újabban egy sajátos kínai lobby is jelentkezik. Miköz­ben Brzezinski és mások a „kínai kártyát” próbálják keverni, ezek Vietnam-elle- nes lépéseket javasolnak, hogy ilymódon járjanak Pe­king kedvében. Ez természe­tesen ugyanúgy játék a tűz­zel, ahogyan a józan ameri­kaiak is érthetetlennek talál­ják, miért ajánlotta olyan nyomatékosan Washington Tokiónak a kínai—japán bé­keszerződés aláírását. Egé­szen odáig mentek, hogy meg akarták akadályozni a Világ­bankot döntésének végrehaj­tásában, amikor az öntözési kölcsönt ajánlott Vietnam­nak. Más kérdés, hogy a Vi- lágbank-kölcsön a jelek sze­rint mégis folyósításra kerül, s annak a MacNamará-nak aláírása szentesíti majd, alá jelenleg bankelnök, de had­ügyminiszterként dicstelen szerepet játszott az indokínai eszkalációban. Ilyen körülmények között, vietnami oldalról, nem a múlt felemlegetésére, hanem a jövő lehetőségeire tették a hangsúlyt. Pham Van-dong. vietnami kormányfő az amerikai kongresszusi tagok előtt elhangzott nyilatkoza­taiban, majd egy külön le­velében megerősítette: Viet­nam hajlandó minden előze­tes feltétel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal és rendezni a kétoldalú kap­csolatokat. Az ésszerű kez­deményezések gyarapították mindazok táborát az ame­rikai politikában, akik józa­nabb véleményt vallanak, s az embargó feloldása körül heves viták várhatók — az Egyesült Államok kongresz- szusának sorain belül. Mi a jelentősége a sandinista-akciónak Nicaraguában? Az akció teljes sikerre ve­zetett. A gerillák politikai menedékjogot kaptak Pana­mában. Kiszabadultak a poli­tikai foglyok és — az átme­neti rabság után — a túszok is hazatérhettek. Antii pedig nem kevésbé lényeges: or­szág-világ előtt ismét lelep­leződött a Somoza-diktatúra terroruralma, s egyben gyen­gesége is. A sandinisták (nevükben az indián szárma­zású Cesar Augustó Saninóra emlékeztetnek, akit a re­zsim meggyilkoltatott) ugyan­is nem elszigetelt fegyveres csoportot jelentenek, hanem élvezik a tömegek, a szak- szervezetek, a többi illegali­tásba szorított erő rokon- szenvét is. Miközben az or­szág egyes körzeteiben fegy­veres harcot vívnak, részt vettek a politikai küzdelem­ben is, csakhogy az véres fordulatot vett, amikor az idei esztendő kezdetén ja­nuár 10-én végeztek a legális ellenzék vezéralakjával Ped­ro Joaquim Chamorróval. Somoza emberei a nyílt ut­cán lőtték le a főszerkesztőt, s a tiltakozásképpen kirob­bant sztrájkokat a Nemzeti Gárda fojtotta vérbe. Rövid idő alatt több, mint 350 poli­Ifjúsági és felnőttpolitika Budapest és Havanna tanulságai ALTALANOS a vélemény: azazadunk nyolcadik évtize­de soha nem látott-tapasz­talt fellendülést hozott a nemzetközi ifjúsági mozga­lomban. Ez nem nyilvánul ugyan meg olyan látványos akciókban, mint amilyenek az 1968-as diáklázongások voltak, amelyek azonban — annak ellenére, hogy végig­söpörtek Nyugat-Európa egyes országain, illetve az Egyesült Államok néhány városán, — mégsem léptek ki nemzeti keretükből. Mindennél ékesebben be­szél viszont az a tény, hogy Havannába, a XI. Világifjú­sági és Diáktalálkozóra 145 ország 2000 ifjúsági szerveze­te küldte el képviselőit (be­leértve a nemzetközi és re­gionális szervezeteket is) mindenekelőtt a ritkán adó­dó politikai fórumon való részvétel céljából. Mi lehet ennek az oka? Politikusabbá vált volna a világ ifjúsága, aktívabbá let­tek volna szervezetei? Egy­általán: hogyan politizálnak az ifjúsági szervezetek, mi­lyen erővonalak hatnak rá­juk a leginkább? Sokan tartják úgy — má­sok vitatják ezt a nézetet —, hogy a nemzetközi ifjúsági fâMnww twni. sasgsvaéus 21., vasárnap mozgalom a „felnőttpolitika” kísérleti terepasztala. E né­zet alátámasztásául fel szok­ták hozni, hogy az ifjúsági mozgalomban rendre hama­rabb megvalósulnak olyan törekvések, amelyek a „fel­nőttpolitikában” csak később. Például az ifjúsági európai biztonsági és együttműködé­si konferenciára évekkel a „nagy” Helsinki előtt került sor. S a régen óhajtott le­szerelési rendkívüli ülésszak előtt jött létre az ifjúsági európai leszerelési konferen­cia az idén februárban, Bu­dapesten, s nincs messze az időpontja az ifjúsági lesze­relési világkonferencia ösz- szehívásának sem. A példák bizonyító erején persze el lehetne vitatkozni, mert — hogy a példánál maradjunk — ugyan milyen alapon le­het egyes politikai folyama­tok függvényévé tenni az if­júság békevágyát, aminek az említett politikai rendezvé­nyek kifejezést adtak? AZ TÉNY, hogy az ifjú­sági szervezetek mindenütt szoros kapcsolatban vannak a politikai pártokkal. A po­litikai pártok szabják meg az ifjúsági szervezetek szá­mára is az ideológiai irányt. Persze vannak eltérő esetek is. A vallási vagy turisztikai szervek olykor csak áttételes kapcsolatban állnak a pár­tokkal. A tömegbefolyással nem rendelkező néhány hír­hedtté vált csoport — mint amilyen például az olasz Vörös Brigádok, vagy a nyu­gatnémet Vörös Hadsereg Frakció —, amelynek tagjai fiatalok, de sem működésük­ben, sem szervezetileg nem érik el az ifjúsági szervezet minimumát. Elfogadható pél­da más vonatkozásban vi­szont a nyugatnémet Ifjúszo­cialisták (Jusók) esete. Ezek a fiatalok — a szociáldemok­rata párt által irányított if­júsági szervezetről van szó — egy része szembefordult a pártvezetés általuk oportu- nistának tartott vonalával. A pártirányítás és az ifjú­sági szervezet között kenyér­törésre is sor került, amikor a szociáldemokrata párttag­ságától megfosztott Uwe Bennetert választották meg a Jusók vezetőjéül. De végül is a Jusók amolyan enfant terrible-nek, azaz vásott kölykeinek — azok után, hogy a következetes bal- szárny-politikát követő tagok — számszerűen nem sokan — elhagyták soraikat. Az a tény, hogy az ifjúsá­gi szervezetek is csak a meglevő ideológiai struktú­rához tudnak igazodni, meg­határozó, s azt eredménye­zi, hogy az ideológiai fron­tok nagyjából ugyanott hú­zódnak, ahol a „felnőtt”-po- litikában. Ugyanez viszont már nem mondható el az if­júság politikai állásfoglalá­saira! A nemzetközi ifjúsági mozgalomban a, haladó esz­mék mind nagyobb és gyor­tikai személyiség nyomtala­nul eltűnt. Ilyen előzmények után választották a sandinis­ták a parlament elfoglalásá­nak hatásos és drámai mód­ját — a nicaraguái helyzet ismertetésére, társaik kisza­badítására. Milyen előkészületek folynak a Camp David-i találkozóra? Az Idr al Fitr, a ramadán- böjti hónap végét jelzik majd szeptember 4-én az iszlám világban. S a követ­kező napon a marylandi Camp Davidben, nem mesz- sze Washingtontól megkez­dődik a Carter—Szadat—Be­gin hármas találkozó. Jólle­het addig még tíz napot mu­tat a kalendárium, már az elmúlt hét is a közvetlen elő­készületek jegyében telt. Kétségkívül új elem, hogy ezúttal hármas megbeszélés következik, s az amerikai el­nök is teljes mértékben vál­lalja a részvételt a nem könnyű közel-keleti eszme­cserében. Kérdés azonban, hogy ez a szinte utolsó adu képes lesz-e megmenteni a különtárgyalásokat, ame­lyek immár tíz hónapja a legkülönbözőbb formák kö­zött, de egyértelmű kudarc­cal folytak. A kockázat ugyanis kétségtelen: a siker­telenség nemcsak kül-, de belpolitikai tekintetben is visszaüt, főként az amerikai és az egyiptomi elnökre. Réti Ervin Eden Pastora Gomezt, a nicaraguai Sandinista Nem­zeti Felszabadítási Front keddi sikeres kommandó­akciójának vezetőjét pénte­ken Panamavárosban fo­gadta Omar Torrijos állam­ló. Pastora hangsúlyozta: a Somoza-rezsim az amerikai katonai támogatásból merí­ti erejét, és Carter elnök nem tartotta magát az em­beri jogokról hangoztatott elveihez, amikor levelet kül­dött a nicaraguai államfő­nek, lehetővé téve annak további politikai fönnmara­dását. A keddi managuai akció másik vezetője, aki csak „Commandante Uno”' álné= ven mutatkozott be. egy amerikai tévétársaságnak adott interjújában kijelen­tette, hogy egy Somoza nél­küli somozista rezsim nem lenne megfelelő a sandinis­táknak, akik a népnek a kül­földi uralom és a belső ki­zsákmányolás alóli fölszaba­dításáért küzdenek. Hozzá­fűzte ugyanakkor, hogy a front nyitva áll minden áramlat előtt, és a nicara­guai demokratizálás első lé­péseként az összes áramlat részvételével nemzeti kor. mányt kellene alakítani. Az ENSZ-ben képviselt afrikai országuk csoportja nevében Benin küldötte le­vélben felkereste a Bizton­sági Tanács elnökét, hogy a BT. haladéktalanul üljön össze a Dél-afrikai Köztár­saságnak Zambia ellen el­követett agressziója ügyé­ben. A benini diplomata hangsúlyozta, hogy a fajül­döző pretoriai rezsim foly­tatja a támadó katonai ak­cióit. A BT e havi soros elnö­ke — a Kínai Népköztársa­ság nagykövete — még pén­teken tanácskozott a testü­let tagjaival, majd később a világszervezet Szóvivője bejelentette: a Tanács szom­baton zárt ajtók mögött konzultációkat kezd az ügy­ben. Minden bizonnyal dön­tésre jutnak majd arról, hogy azonnal megkezdjék-e a nyilvános vitát, vagy halasz- szák el a következő hét ele. jére. Közben sajtóértekezletet tartott Zambia és Dél-Afri- ka ENSZ-képviselője New Yorkban. A zambiai diplo­mata közölte, hogy Pretoria „barbár és szégyentelen” tá­madásában eddig 12 polgári személy pusztult el, és ha­tan súlyosan megsebesültek. A katonai akció okozta ká­rok jelentősek. A Dél-afri­kai, Köztársaság képviselője nyilatkozatában — amely­ben ismertette az ügyről Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárhoz intézett levelének tartalmát — viszont azt ál­lította, hogy a konfliktust a közös határ — Caprivi Strip körzetében — a zambiai ol­dalról provokálták ki Téma: küzdelem a fajüldözés ellen Világkonferencia Genfben Húszoldalas nyilatkozat és akcióprogram elfogadásával szombaton a hajnali órák­ban befejeződött a fajüldö- zés és a faji megkülönböz­tetés elleni genfi konferen­cia­A konferencia két doku­mentuma egyebek között ki­mondja: sabb ütemű térnyerését fi­gyelhetjük meg. Ennek alá­támasztásául elegendő szám­ba venni az idei év két nagy politikai rendezvényének ta­pasztalatait. Budapesten huszonkilenc európai ország valamennyi számottevő ifjúsági szerve­zetének képviselője az euró­pai ifjúsági leszerelési kon­ferencián olyan dokumentu­mot hagyott jóvá, amely ko­runk ezen igen fogas és fon­tos kérdésben, a leszerelés­ben a szocialista országok haladó békepolitikáját fe­jezi ki, (még akkor is, ha a dokumentum néhány kérdés­ben kompromisszumos néze­tet képvisel.) HAVANNÄBAN jóval szé­lesebb körű részvétellel, s jóval tágabb témakörben — korunk valamennyi lényeges politikai kérdésében — a do­log megismétlődött. Ismétel­ten bebizonyosodott, hogy korunk ifjúsági mozgalmá­ban a haladó eszmék domi­nálnak. Visszatérve a kiinduló gon­dolathoz azonban azt is vi­lágosan látni kell, hogy az ifjúsági mozgalomban ta­pasztalható nagy mértékű ak­tivitást elsősorban a nemzet­közi helyzetben az utóbbi években bekövetkezett eny­hülés tette lehetővé. S bár köztudott, hogy az egyes pártok által képviselt ideo­lógiák között nem született fegyverszünet, az egyes, ha­talmon levő pártok gyakor­lati együttműködés-keresése serkentőleg hatott az ifjúság nemzetközi méretű kapcso­lataira is. S ebben a kölcsönhatás­ban fejezhető ki talán a legmarkánsabban a ..felnőtt”- és az ifjúsági politika ősz- . szefüggése. Hahn Péter ! — Az apartheid a fajül- dözés legszélsőségesebb for­mája, bűntett az emberiség ellen, veszélyezteti a világ békéjét és biztonságát; — Az ENSZ meghatározta szankciók szigorú betartásá­val még jobban el kell szi­getelni a fajüldöző rezsime- ket; a kormányoknak gon­doskodniuk kell arról, hogy a nemzetközi monopóliumok elálljanak Pretoriának és Sa- lisbury-nek nyújtott támoga­tásuktól, az Afrika déli ré­szén élő népek kizsákmá­nyolásától és a térség ter­Vietnami—kínai tárgyalások HANOI ■ Eredménytelenül ért vé­get szombaton a vietnami— kínai külügyminiszterhelyet­tesi megbeszélések negyedik fordulója is. A felek állás­pontja jottányit sem köze­ledett egymáshoz. A vietnami politikus fél­reérthetetlenül leszögezte, hogy a kínai fél a két or­szág kapcsolatát még bo­nyolultabbá akarja tenni, amikor a korábban „mártí­roknak”, „áldozatoknak” fel­tüntetett embereket vissza akarja kényszeríteni Viet­namba. A külügyminiszter­helyettes hangsúlyozta, hogy az egyszer már eltávozot­tak visszatéréséről nem le­het szó. Hoang Bich Son felhívta a figyelmet arra is, hogy a kínai fél abszurd követelé­seivel, zavarkeltésével, pro­vokációval még erőteljesebb nyomást akar gyakorolni Vietnamra. A politikus egy­értelműen figyelmeztetett arra is, hogy ha az elmúlt napok egyre súlyosbodó pro­vokációi folytatódnak, akkor a tárgyalások holtpontra juthatnak. Egyúttal a leg­határozottabban visszautasí­totta a kínai fél vádaskodá­sait. amelyek a határon tör­tént incidensekért Vietnamot próbálják felelőssé tenni. (MTI) ___ mészeti forrásainak kihasz­nálástól; — A konferencia felszó­lítja a Biztonsági Tanácsot hogy hozzon kötelező érvé­nyű szankciókat Rhodesia és Dél-Afrika ellen. — Minden ország tiltsa be zsoldosok toborzását és küldését a fajüldöző rend­szereknek; Az értekezlet elítélte a fajüldöző dél-afrikai rezsim és a dionista körök egyre növekvő kapcsolatait — ki­emelten gazdasági és kato­nai területeken — és figyel­meztet a két ország nukle­áris téren is megvalósuló együttműködésére. Mély ag­godalommal szólt a Palesz­tinái nép tragédiájáról és megbélyegezte Izraelt az el­foglalt arab területek népei­vel szemben alkalmazott diszkriminációért és elnyomó politikáért. A dokumentumok szorgal­mazzák az összes államok­nak, hogy vállaljanak szoli­daritást az elnyomott né­pekkel és felszabadítási har­cukkal. Felhívja a figyelmet a fasiszta és az újfasiszta csoportok aktivizálódására. Szükségesnek tartják, hogy vessenek véget a nyugati iparosodott országokban dol­gozó „vendégmunkások” megkülönböztetett bánás­módjának és biztosítsák tör­vényes jogaikat. Végezetül a világkonfe­rencia felkérte az ENSZ-et és a Biztonsági Tanácsot» hogy mihamarabb fogadják el az értekezlet nyilatkoza­tát és akcióprogramját A Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas e. műsora 1978. aug. 28-án 19.30 órától Hatvanban a Szabadtéri Színpadon kerül bemutatásra. Jegyeket elővételben lehet vásárolni vasárnap 9—17 óráig, hétfőn 8—17 óráig a Városj Művelő, dési Központ irodájában (Horváth M. 10.) és 18 órától a helyszínen, éf I Levél a BT-hcz Zambiai panasz Dél-Alrika ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom