Népújság, 1978. augusztus (29. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXIX. évfolyam, 196. szám ARA: 1,50 FORINT 1978. augusztus 20., vasárnap Munka, jog, biztonság /gondolom, nem vagyok egyedül szokásommal: reg- w gélenként, ahogy felébredek, bekapcsolom a rádiót, hallgatom a híreiket. Nem úgy, hogy leülök a készülék mellé, s figyelmesen végighallgatok mindent, hanem borotválkozás, a gyors reggeli, rendcsinálás, vagy éppen öltözködés közben fél füllel, néha éppen hogy csak egy mondatfoszlányt elcsípve — tájékozódom a nagyvilág, az ország eseményeiről A napokban is éppen a rádiót hallgattam, s valami ütemes, pergő ritmusú zeneszám után a bemondó nyugodt, szenvtelen hangon közölte, hogy a Közös Piac tagországaiban öt és fél millióra emelkedett a munkanélküliek száma. Egy pillanatra megálltam, azt hiszem, éppen a tejivás közben, s egy viszonylag távoli, első pillantásra teljesen indokolatlan és megmagyarázhatatlan kép jutott az eszembe. Néhány évvel ezelőtt feleségem nagyszüleinél voltunk. Az egyszerű, fehérre meszelt parasztház fiamnak Robinson szigetét, a felfedezés örömét jelentette. Felszaladt a padlásra, napraforgószárral kergette a tyúkokat, örvendezett a tehenek láttán. Aztán bent a szobában egy pillanatra meghökkenve állt meg a két egymás mellé tolt ágy láttán, s megkérdezte: apu, mik ezek? Az ő meghökkenésénél csak az enyém lehetett erősebb, mígnem rájöttem, hogy a hétéves gyerek nem látott még ágyat. Csak rekamiéval, vagy heverővei találkozott, mint ahogy azt is meg kellett neki magyarázni, hogy mi a sparhelt, mi a vaskályha. * kJ os, a hír hallatán az jutott eszembe — s azt erősí- tette meg bennem fiam példája is —, hogy bizonyos fogalmak közel kerülnek hozzánk, szoros kontaktusban vannak mindennapjainkkal, míg más fogalmak eltávolodnak tőlünk, nehezen érthetővé válnak, s alig, vagy egyáltalán nem is képezik már 'részét az életünknek. Mert a példánál maradva, az ember agya regisztrálja, hogy öt és fél millióra növekedett a munkanélküliek száma, de azt hiszem, maga a tény különösebb érzelmi hatást nem kelt nálunk senkiben. És nem azért, mintha közömbösek lennénk mások sorsa iránt, hanem azért, mert társadalmunk tagjainak mind nagyobb többsége nem találkozott ezzel a jelenséggel. Számunkra természetes, hogy a gyerekek az iskola elvégzése után — legyen az gimnázium, szakközép, vagy egyetem — munkába állnak és dolgoznak. Ha nem is mindig kimondva, de tudatában vagyunk, hogy társadalmunk minden egyes tagjának joga van dolgozni, mindenki előtt biztos és nyugodt jövő áll. Beszélgettem idős munkásokkal, akik a felszabadulás előtti időkre emlékezve, a munkanélküliséget tartották a legborzalmasabb élménynek. Mert a munkanélküliség kiszolgáltatottságot, reménytelenséget jelentett és egyben az ember legmagasabb fokú társadalmi megaláztatását is. Ha manapság munkanélküliségről beszélünk, a fogalmat sajátos módon értelmezzük. Arra gondolunk, hogy sokan a gyárakon, vagy a hivatalokon belül — és nem kívül — nem tesznek eleget kötelezettségeiknek. Nem használják ki a munkaidőt, elácsorognak a gép mellett, vagy éppenséggel nem figyelnek kellően oda a munkájukra. A munkánk lazaságai miatti türelmetlenségből fakadva néha túlzó vélemények is felszínre kerülnek: nem ártana egy kis munkanélküliséget teremteni, majd akkor mindenki jobban „húzna”. Nem hiszem, és úgy érzem, többes számban is kijelenthetem, hogy nem hisszük — társadalmunknak szüksége lenne az ilyenfajta eszközökre. Éppen azért, mert tiszteljük a munkát. És nem elriasztással, fenyegetéssel, megalázással kell elérni azt, hogy mindenki képességei legjavát nyújtsa, hanem azzal, hogy mindenki felfedezhesse a munka örömét, szépségét és érezze a jó munka társadalmi megbecsülését, elismerését. És nem azokból kell kiindulni, akik kevesebbet adnak, hanem azokból — és ők alkotják társadalmunk döntő hányadát —, akiknél a munka egyre inkább az alkotást jelenti. B fogalmak is egyre inkább közelebb kerülnek egymáshoz, egyre inkább átfedik egymást. Hiszen az esztergályos számára a munka nem csupán fizikai elfoglaltságot jelent, hanem töprengést Is, hogy miként lehetne jobban, miként lehetne ésszerűbben csinálni, és egyben tudatosságot is, hogy az ő munkája nélkül nem készülhetne el mondjuk, a sebességváltó. És a jól végzett munka örömet és élményt jelent a számára, nem csupán azt, hogy ezért ennyi meg ennyi forintot kap. E gyetlen rádióhír kapcsán persze az ember nem szívesen von párhuzamot társadalmi rendszerek között, de feltétlenül elgondolkoztató, hogy amíg a kapitalista társadalom legfejlettebb gazdasági régiójában emberek milliói kerülhetnek máról holnapra az utcára, addig mi biztonságban élünk. Nem azért, mintha valami szigeten laknánk, távol a világ hullámverésétől, hanem azért, mert társadalmunk álapja az értelmes emberi munka és a társadalomnak szüksége is van mindannyiunk munkájára. Munka, jog, biztonság — valahogy szorosan összekapcsolódó fogalmakká váltak nálunk, sajátságosán szocialista tartalmú fogalmakká. Mert a munka jog számunkra, de egyben biztonságot is jelent, de mondhatjuk azt is, hogy kiteljesedést, társadalmi előrehaladást is. Mindazt jelenti, amit alkotmányunk tömören, de Összefoglalóan így fogalmaz meg: „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka.” És még egyszer utalva a rádió hírére, nálunk az a megszokott, az a természetes, hogy dolgozunk —öt és fél millióan. Kaposi Levente Alkotmányunk a jelent formáló küzdelem gazdag erőforrása... Győri Imre beszéde Békéscsabán - Politikai nagygyűlés Füzesabonyban Szombaton országszerte megkezdődtek az alkotmányunk évfordulójával kapcsolatos ünnepségek. Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának Békéscsabán elhangzott ünnepi beszédéből idézünk. — Pártunk politikájának, népünk törekvéseinek és ér: dekeinek megfelelően alkotmányunk kimondja: hazánk, a Magyar 1SÍépköztársaság mint a szocialista világrend- szer része fejleszti, és erősíti barátságát a szocialista országokkal, a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népiével, országával — hangsúlyozta ünnepi beszédében Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. — A nemzetközi szintéren végzett tevékenységünkben minde- nekfelett az vezérel bennünket — folytatta —, hogy együtt a Szovjetunióval, szövetségeseinkkel, összefogva minden haladó, békeszerető erővel, mindazokkal, akik • biztonság növelése, a béke érdekében készek cselekedni, végleg elhárítsuk egy új világháború lehetőségét Ez a mi külpolitikánk alapvető célja. — Mi a jövőben is azért fogunk harcolni, hogy az enyhülés folytatódjék. Továbbra is készek vagyunk kölcsönösen előnyös alapion sokoldalúan fejleszteni kapcsolatainkat a tőkés országokkal. A Szovjetunió megbizható szövetségesként és igaz barátként áll mellettünk a harcban és az építőmunkában ügyünk és utunk közös a Szovjetunióval. A magyar —szovjet barátság elevenen él népünk szívében, áthatja társadalmunkat — zárta, ünnepi beszédét a Központi Bizottság titkára. ★ Alkotmányunk születésének 29. évfordulója alkalmából politikai nagygyűlést tartottak szombaton délután Füzesabonyban, a járási müfront Országos Tanácsa al- elnökét, Veres Istvánt, a füzesabonyi járási pártbizottság első titkárát, Dudás Józsefet, a megyei pártbizottság munkatársát, Jenei Jánost, a megyei népfrontbí- zottság titkárhelyettesét,1 valamint dr. Bocsi Józsefet, a füzesabonyi járási hivatal elnökét — Blahó István, a nagyközségi pártbizottság titkára, a Hazafias Népfront helyi bizottságának tagja kömagaslatra emelték: a mun. kásosztállyal, a parasztsággal, az értelmiséggel, népünk, nemzetünk egyre szélesedő erőivel. Rónai Rudolf ezután az alkotmányban is megfogalmazott szocialista demokrácia, ról, a nemzeti és a nemzetközi érdekek egységéről beszélt: Fejlődésünk forrása szocialista hazafiságunk, nemzetköziségünk is. Ezt a farRónai Rudolf Ünnepi beszédét tartja. velődési központ klubtermében. A Himnusz elhangzása után a nagyközség lakossá- tok, szövetkezetek dolgozóinak képviselőit, valamint a gát, a helyi üzemek, vállala- díszelnökségbe meghívott vendégeket — köztük Rónai Rudolfot, a Hazafias Népffinçz Gyula grafikája. szöntötte. Az ünnep jelentőségét kiemelő rövid megnyitó után Rónai Rudolf lépett a szónoki emelvényre. Ünnepi beszéde elején hangsúlyozta, hogy az egész országot érintő népi nemzeti ünnep alkotmányunk megteremtésének emléknapja. Majd így folytatta: — Már jelképesnek is mondható, hogy az ünnep közeledtével gyakoribbak az új létesítmények átadásáról szóló híradások, s az is, hogy egyre több szó esik közös dolgainkról. Miről elmélkedünk, mi mindenről beszélgetünk? Országalapításról, országépítésről, az alapitó István királyról és az alapító munkásosztályról, a kenyérről. a forintról, rövid és hosszú távú tervekről, az élet mindennapi örömeiről és gondjairól: időjárásról, terméskilátásokról. árakról, ellátásról és parlagföldekről, környezet, és embervédelemről, a világ dolgairól — tömörebben kifejezve — múltról, jelenről, jövőről. A ma igazolja: Alkotmányunk a jelent fotmáló küzdelem gazdag erőforrása. Elsősorban azért, mert a munka társadalmának alaptörvénye. Az alkotmány az a szilárd jogi, politikai bázis, amelyre előrehaladásunk épül. Az előrehaladás programját a párt XI. kongresz- szusán elfogadott 15—20 évre szóló távlati terv tartalmazza. Ezt a tervet népünk teljes egyetértéssel és cselekvő támogatással a nemzet programjává emelte. A nagygyűlés szónoka a továbbiakban hangsúlyozta, hogy előrehaladásunk — ezt sem hallgatjuk el — nem mentes a nehézségektől, a gondoktól, s a hibáktól sem. Számadásunk mégis optimista volt, mert mindezekről nyíltan szólunk és azokkal beszéljük meg dolgainkat, akik hazánkat g már, glért (Fotó: Perl Márton) rást az élteti, hogy pártunk és kormányunk politikája elválaszthatatlan egységben valósítja meg népünk nemzeti és nemzetközi érdekeit. Szeretjük hazánkat, hiszen a miénk, otthonunk, a mi munkánk szépíts, gazdagítja. Hazaszeretetünk egyre teljesebb azonosulást tartalmaz a nép választotta szocialista társadalmi rendszerrel, amelynek nemzeti érdekei teljes mértékben azonosak a szocialista közösség országainak, népeinek érdekeivel, s amely elválaszthatatlan tagja a varsói szerződésnek es a KGST-nek. Az előadó beszéde további részében arról szólt, hogy az alkotmányunk születésnapján meg kell emlékeznünk az ország népének közös politikájáról. Ezzel kapcsolatban kiemelte: — Előrehaladásunkhoz fontos hozzájárulás a néppel közösen kialakított és megvalósított népfrontpolitika, amelynek a céljai jól ismertek, megvalósításuk napirenden van a gazdaságban, a kultúrában, az életszínvonalban, a közéletben és a honvédelemben egyaránt. Folytassuk, erősítsük ennek a politikának a hatékonyságát1 jobb munkával, következetesebb magatartással, aktívabb közéleti részvétellel a szocializmusért és ami ettől elválaszthatatlan: a békéért. Rónai Rudolf nagy tapssal fogadott beszéde után a helyi Petőfi Termelőszövetkezet képviselői új kenyérrel ajándékozták meg az elnökségben helyet foglaló vendégeket. Az alkotmánynapi ünnepség ezután a dormándi citeraegyüttes, valamint a füzesabonyi áfész Tinódi kamarakórusának műscrávil fejeződött b£ ________ * 4
