Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
i Dósa Jánosné Zsuzsanna Icá ttyával látogatja a hímzőkört Hét bő esztendő Debreceni virágkarnevál A szervező bizottság elfogadta a XIII. debreceni nemzetközi virágkarnevál végleges programját. A város nyitó és záró kocsiján kívül az augusztus 20-i felvonuláson 17 kompozíció vesz részt. A színes menetben 20 művészeti csoport is helyet kap. Debrecen két testvérvárosa, a lengyelországi Lublin és a litvániai Klaipeda néptánccsoporttal képviselteti magát. Tánc- együttesek érkeznek még Belgiumból és Franciaországból, fúvószenekarok Lengyel- országból és Ausztriából. A karnevál napján Pallag- pusztán szabadtéri virágkiállítást, a Vöröshadsereg útján holland kertészeti bemutatót tartanak. A Kossuth utcai művelődési házban a Kiskunság népművészei cim- mel kiállítást nyitnak meg, a pedagógusok művelődési házában pedig ex libriseket tekinthetnek meg az érdeklődők. Lehet pályázni! Népművelőink egyik újabb, • jó értelmű vesszőparipája a kiscsoportok, szakmai körök létrehívása, működtetése. S valóban, ez a mozgalom jelent ma fokmérőt kulturális intézményeink munkájában, hiszen a különböző körök te’ vékenysége eleddig érdekte. len embercsoportokat mozgósít, rejtett értékeket hoz felszínre. Gondoljunk például a helytörténeti, irodalmi, képzőművészeti klubokra! Hatvanban a héteszten• dős múltra visszatekintő díszítőművészeti kört sorolhatjuk a legeredményesebb kiscsoportok közé, tekintsük bár népességét, munkájának rendszeres voltát, vagy a palóc népművészeti hagyományok ápolása, továbbfejlesztése terén felmutatott eredményeit. Utóbbira jellemzően hadd mondjuk el, hogy a hatvani díszítőművészek évek óta rendszeres szereplői különböző országos kiállításoknak, s nem egy asszony ott szerzett díjakkal öregbítette a város hírnevét. O hasem kényszerült tétlenségre. o A hatvani díszítőműveszek munkájának módszereit tekintve elsőként az átfogó tervezést említjük. Ez lehetővé teszi, hogy hazánk különböző tájegységeinek mott- vumvilágával, a hímzések, kötések, szövések technikájával, valamely kultúra társadalmi, történelmi hátterével egyaránt megismerkedjenek a kör tagjai. Amikor például a vásárhelyt népművészettel barátkozott az újabbak közül Fekete End- réné, Gubola Józsefné, Kozák Gézáné, öltögetés közben a nagy alföldi város régmúltjáról, társadalmi jelenének kialakulásáról hallott tájékoztatást, s mindenki hazavihetett magával egy-egy gazdagon illusztrált városismertetőt. A dunántúli tájegységek folklórkincsét ugyanekkor Szentendrére rendezett kiránduláson ismerték meg a hatvaniak. S a kör koncepcióját tágítja, hogy a szőkébb környezet népművészeti hagyományának kutatását is célul tűzi maga elé ez a szor gos asz- szonycsapat, igazodva a Heves, Nógrád, Borsod megyékben folyó tudományos munkához. O À Szovjetunióban nemzetközi versenyt hirdettek az „Olimpia ’80” legjobb plakátjaira. A cél: a plakátművészet olyan új alkotásainak létrehozása, amelyek tükrözik a haladó erők harcát a tartós békéért és biztonságért, a teljes kölcsönös megértésért és az államok közötti bizalomért; világosan és meggyőző erővel feltárni a sportkapcsolatoknak a béke és a népek közötti barátság további erősítésére gyakorolt befolyását. A verseny — nyilvános jellegű. Egyes művészek éppúgy részt vehetnek benne, mint a plakátkiadó szer. vezetek. A pályázat decemberben zárul. nek részt, a sajtó számára megfelelő formában, valamint olyan eddig még ki nem adott plakátok, amelyek a XXII, olimpiai játékokkal foglalkoznak. A pályázóknak a plakátokat az alábbi címre kell küldeni: Szovjetunió, 117 049, Moszkva, V—49, Krimszkaja Naberezsna, 10/14, Szovjetunió SZH kiállítási terem. A szilárd kartonra ragasztott plakátoknak 60X90, vagy 70X180 cm méretűeknek kell lenniük. A plakát hátlapján fel kell tüntetni bármilyen hattagú számot. A versenyhez csatol, ni kell egy lepecsételt borítékot, amelyen fel van tüntetve ugyanez a szám. A borítékban elhelyezett levél feltünteti a szerző vezetékne‘A versenyre bocsátott legjobb plakátok elbírálására nemzetközi zsűri alakul, amelynek összetételét később közlik. A versenyen eredeti, még nem közölt plakátok veszvét, keresztnevét és születési helyét, szakképzettségét, valamint pontos postai címét. (Minden adatot teljesen ki kell írni.) A versenyműveket 1978. december 31-ig fogadják el. A preparátor műhelyében A gyöngyösi Mátra Múzeum természettudományi gyűjtemé^ nye országos hírnévnek örvend. E gyűjteménynek is egyit# legértékesebb részét képezik a szárnyas és szőrmés állatfajok preparátumai, amelyek a Mátrának és vidékének gazdag faunáját mutatják. Képünkön a múzeum preparátorát — Solti Bélánét láthatjuk munka közben. (Szabó Sándor felv.l Kiskörei siker: Törődés a cigánytanulókkal A nagyközség pedagógusai az elmúlt esztendők során igen sokat tettek azért, hogy könnyítsenek a cigány diákok tanulási gondjain. A rendszeres iskolába járás érdekében felkeresték a szülőket, s meggyőzték őket ennek fontosságáról. Ennek az igyekezetnek köszönhető áz, hogy az utóbbi években kilencven-kilenc- venöt százalékuk végezte el a nyolc osztályt. Szép számmal akadtak köztük olyanok is, akik tovább folytatták tanulmányaikat. Jelenleg négyen gimnazisták, illetve szakközépiskolások, s idővel tízen szereznek majd szakmunkás-bizonyítványt. Az eredményes felkészítést segítette az, hogy a családok megismerkedtek a napközis oktatás és elhelyezés előnyei-» vei, s kérték fiaik-lányails felvételét, akik így — nevelői felügyelet mellett — jól elsajátíthatták a tananyagot. Az sem véletlen, hogy a fiatalok közül egyre többen művelődnek, s részt vesznek a kultúrház kiscsoportosainak foglalkozásain. Az igényességgel magyarázható as is, hogy huszonhét gyerek nemcsak könyvtári tag, ha. nem rendszeres olvasó is. A felnőttek egy része is érdeklődő, s szeretné behozni egykori lemaradását. Az elmúlt két évben húszán — méghozzá munkaidő után — fejezték be a nyolcadik osztályt. Utkur Hasimov:* Szerelem Minek tulajdonítható a tartós siker, a termékeny együttlét? Kiknek a javára írható az emlegetett hét bő esztendő? Az egyik alapító, Hartai Sándorné szerint: jó volt a mag, az a kis gárda, amelyik annak idején összeverődött a Vörösmarty Művelődési Központban, s a népfront támogatását élvezve bontakoztatta ki képességét. .. Ha nézzük az indulók listáját, valóban szinte valamennyien ma is aktív tagok, s nemrég a „Hatvani napok” alkalmából rendezett kiállításon a legrangosabb hímzésekkel. textíliákkal szerepeltek. Falakra, paravánokra került Fehér Benjáminná, Pintér Ferencné, Búzás Andrásáé, Dósa Jánosáé palóc, matyó, kalocsai, vásárhelyi -eredetű sok-sok futója, párnája, alátétje, mind megannyi színköltemény. Arról nem beszélve, hogy mennyit fáradozott az úgyért Gyarmati Jánosné. aki kezdettől a kör tevékenységének szakmai, szellemi irányítója. Hűségük, a kezük nyomán születő számtalan szépség vonzotta mágnesként az újabb, fiatalabb tagokat, hogy létszámuk túlhaladja immár a negyvenet, gondot okozván a házigazdának: hol szorítson ennyi leánynak, asszonynak minden héten megfelelő klubhelyiséget ? Volt és jelen direktorok javára szóljon, hogy a kör so____________________* QrNWMßß 1978. július 26., szerda A nyár hónapjai sem múlnak haszontalanul. S miként Hartai Sándorné elmondotta, leginkább a kör tevékenységének gazdagításán gondolkodnak. Társadalmi igényt szeretnének kielégíteni! Egyre több jeles vendége van a városnak, máskor kiemelkedő munkát végző helyieket kellene illően, maradandó emlékkel megajándékozni. És semmi sem jelent talán többet, szebbet valamely ihletett népművészeti munkánál. A körbe járók adnák is tehetségüket, szívüket, csak legyen miből dolgozni. Ezért szeptemberre anyagi alapot teremtenek dísztárgyak, hatvani emlékek kivitelezésére. Kitől remélik ezt a támogatást? Onnan természetesen, ahol igénylik munkájukat... Különoen egyetlen felhő most az égen: bontják a művelődési központ egy részét, hogy helyén új lakótömbök épüljenek. Kovács Béla igazgató rempli azonban, hogy szorgos, eredményes csoportja megússza a vihart. S vagy a város, vagy valamely más intézmény jóvoltából otthonhoz jut, folytatván újban a régit, az egyre több asszonynak kedvtelést nyújtó szakköri munkát. •« Moldvay Győző : III.' A kerekek panaszosan nyikorogtak, ahogy a szekér a dombtetőre kapaszkodott. Mikor Tírkas elhagyta a faluját, folyton csak arra gondolt, hogy Dilor ezentúl örökre vele lesz, s kész volt elmenni utána akár a világ végére is. De ahogy távolabb került a falutól, lépései egyre bizonytalanabbak lettek. Olyan érzése támadt, mintha valaki egy láthatatlan vékony szállal a Tentakszajhoz kötötte volna, s ez a szál minden lépésnél egyre jobban megfeszült. A tetőről hátratekintett a megtett útra. Alatta csillogott a folyócska kék szalagja. A távolban az úton porfelhő emelkedik a magasba; most tér haza a csorda. Ka- szim apó házában is volt egy tarka tehén, hajnalban ő szokta kihajtani a legelőre. Este egyedül is hazatalált. A szomszédasszony szokta megfejni — Kaszim apó felesége réges-rég meghalt. És Tirkasnak most úira eszébe jutott, hogy Kaszim apónak senkije sincs a világon rajta kívül. Abban az évben, amikor az öreg kihalászta a vízből, táskát, ábécéskönyvet vett neki és elvitte az iskolába. Egymást kergették az elő- rajzó emlékek: a harmatos réten fut reggel az iskolába, szőlőt szed pajtásaival a kolhozkertben. Aztán tavaly az érettségi bál... füzbég írő ’*1 Ä : X. Nagyon szeretett őszi éjszakákon a szérűn dolgozni. Felmászott a kazalba rakott gyapothegy tetejére, a hátára feküdt, s olyankor úgy tűnt, mintha az égbolt egészen alacsonyra ereszkedett volna. Kimondhatatlanul jó volt a puha gyapoton heverészni! Ügy érezte, hogy egv varázshegy tetején van. Mélázásából néha autóauda hangja zökkentette ki. A varázshegy lábánál teherautó, csikorogva pattan ki az ajtaja: — Mi van, cigány, durmolsz ? Tirkas nem sértődött meg. Leugrott a kazalról és megrakta a kocsit. Aztán beállt tanulónak a traktorosokhoz. És most, hogy eszébe jutott a felszántott föld friss illata, a benzin átható szaga, a motorzaj, a traktor körül keringő varjak károgása, rádöbbent, hogy semmi mással nem tudná felcserélni ezt az életet. S megtorpant, lábai szinte a földbe gyökereztek. Csak a vállára hulló vesz- szőcsaoástól rezdült össze. — Miért gonoszkodsz? — kérdezte fojtottam Érezte, hogy arca ég a haragtól. — Ó, bánatos kedvesem! — nevetett fel Dilor, s közben szüntelenül a fűzfavesz- szővel .játszadozott, Tirkas szótlanul elvette tőle, darabokra törte. Dilor továbbra is rendíthetetlenül mosolygott. — Visszamegyünk! — fogta meg a leány vállát. Aztán szorosan magához szorította: — Hallgass rám, kedves ... Forduljunk vissza Tentak- szajba. Ott az apám, a barátaim, a traktorom — suttogta. — Ott van mindenem ... az a hazám, Dilor... Újra az arcéba csapott a lány hajfürtjeinek részegítő illata. Dilor már nem mosolygott. Szemében kihunyt a szerelmes tűz. Hangjában megvetés bujkált: — Senki sem hívott, önszántadból jöttél. Te nem vagy igazi cigány — kiáltotta hirtelen —, nem vagy igazi férfi! Ki mondta neked, hogy elmenj az első jött— menttel? Eredj vissza a faludba. Látni se akarlak! Futásnak eredt, de Tirkas utolérte és megragadta a karját. — Takarodj innen! A fiú megdermedt a lány hangiából kicsapó gyűlölettől, de aztán eddig ismeretlen vad erő ébredt fel benne, s eltaszi tóttá magától Dilort lantva gyors léptekkel viszi szaindult a falu felé. IV. Korán beköszöntött a tél. Tirkas a szántóföldön dolgozott, már a fehér takaróval éppen csak beborított földet ébreszt gette. A napsugara Is vakítón szikráztak a havon. A traktor könnyedén haladt, mögötte hosszú fekete sáv. Ebédidő volt. Leállította a motort és kiugrott a vezetőfülkéből. A kopasz szederbokrok mellett egy kék kendős lányon akadt meg a tekintete. Csípőre . tett kézzel állt — ez a póz valahogy ismerős volt Tirkasnak. Aztán integetni kezdett. Tirkas komótosan ballagott a szederbokrok felé, de ahogy közelebb ért, futni kezdett. Megcsúszott a havon, majdnem elesett. A szíve hangosan zakatolt. Dilor teljesen agyonfázott, sápadt volt, ám szemében az ismert büszke mosoly búj- kált. Könnyedén mellbe taszította Tirkast. — Nem zavarsz el? — Mikor jöttél? — Reggel. — Örökre? — Örökre — mondta csöndesen. Tirkas hosszan a szemébe nézett: látta a tekintetén, hogy erősen hisz abban, amit mond. S megérezte, hogy bízhat Dilorban. — Te csacsi — mondta nevetve. Aztán gyengéden átölelte a vállát, s a havas mezőn át a falu felé vezette. (Vége) Fordította: Zahemszky László — Menj el te! — kiáltotta rekedten, s hátra sem pil- »,
