Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-04 / 155. szám
Bz egyik miatt a másikról A MÁBÓL A MÁRÓL, vagy máról a múltból? Nem csalafinta találós kérdés ez, valamiféle gyermekded játék, amire ha megtaláljuk a helyes választ: gondját vethetjük az egésznek. Sokkal Inkább egy hol számúnkért, hol a kérdés elvetését indokolatlannak tartott alkotói módszerről van szó: a mának szólni, a máról szólni a ma gondjain töprengve, vagy a múlt akár a legrégibb korok eseményeinek felhasználásával Is. Sokan vélik — nem irodalom- és művészettörténészékről van szó —, hogy a történelmi tárgyú alkotás, regény, film, vagy televíziós játék, az történelmi érdekesség, história: ablak a múltbéli életre. Mások arra esküsznek, hogy megtörtént események, történelmi alakok, szituációk igen alkalmasak arra, hogy tanúlságaik oly általánosíthatóak legyenek, melyek napjaink gondjaira, kérdéseire is használható választ adnak. Ismét mások kijelentik, hogy a múlt a -történelemkönyvbe való, olvassa ki onnan, hogyan és mint volt az, akit ez érdekelt, a ma emberének a ma embere szóljón a mából. Nem véletlen, hogy mindezt bevezetőként papírra vetettem, az ok: két tévéjáték, szinte egymást követő két napon. Sőt, a két játék — azazhogy az első játék második epizódjának — főszereplői is azonosak. Mensáros László és Bújtor István. Itt az al- kálom lám, hogy „pártatlan” módon, azonos szereplőkkel vessük össze: a mából, a máról, vagy máról a múltból is? NEM ÁLTATOM a szíves olvasót, a Kamondy László írta, s Gaál Albert által igen lelkesen rendezte Feltételes vallomás főszereplői, akik ízig-vérig mai emberek (?), nem sokat mondanak el a mi számunkra — a máról. Hiába a nagyszámú és igényes szereposztás, ez az ál-értelmiségi nyüglődés, a férfi és a nő cipőkben megfogalmazott didaktikus kapcsolata, hiába üdülő, beutaló, hiába minden: mélységesen avitt volt ez a játék. Írhatták volna a harmincas években, azzal a különbséggel, hogy az akkoriak a maguk szájíze és világra való nézetük — nem világnézetük! — szerint jobban megcsinálták volna — filmnek. A felételes vallomás, negatív módon válaszol a kérdés-' re, bár kétségtelen, hogy ez is válasz: azért, mert a hősök születési dátuma 19-cei kezdődik, még nem biztos, hogy századunkbéliek, még kevésbé, hogy napjaink hősei. Legfeljebb papírfigurái. És papírról ugyan lehet tanulni, de papírból... ? Az észt író, Jaan Kross kisregényéből készült a Michelson beiktatása című tévéjáték. Egy nálunk talán sohasem hallott név, egy Katalin cárnő korabeli tábornok „hiteles” tragédiája, egy észt író tollán, telve észt nemzeti vonatkozásokkal és utalásokkal, — mit mondhat mindez a mai magyar nézőnek? Azon túl természetesen, hogy vannak kötelességeink is, megismertetni a kis népek irodalmát. történelmét, mert csak akkor igényelhetjük mi nevünk ismeretét a világban, ha magunk is kaput nyitunk az ilyfajta jogos igényeknek. De hát ez politika, „legfeljebb” kultúrpolitika, amihez a nagytiszteletű Átlag Nézőnek — véleménye szerint — nem sok köze van. így tehát a Michelson beiktatása lehet művészetpolitikai tett, lehet irodalmi; azazhogy televíziós kuriózum, sőt még az is lehet, hogy ziccer szerepet nyújt az arra érdemes és arra kiéhezett színész számára. De, hogy tanúlság lenne a ma embere számára, hogy használható — bocsánat e hétköznapi és túlságosan egyszerűsített fogalomért — élmény, gondolat lenne, benne, amely segítene eligazítani kiKÉPERNYŐ ELŐTT sebb-nagyobb töprengéseinkben, — nos, az aligha képzelhető el. A MICHELSON BEIKTATÁSA kétségtelen sikert hozott. Nem látványos sikert, nem olyat, mint valarfii nagyhangú sorozaté, de sikert. Az emberek elgondolkodtak a történet kapcsán sok mindenről, többek között és alapvetően az olyan emberi tragédiákról, amikor valaki megpróbál egyszerre két urat szolgálni. Amikor valaki rádöbben arra, hogy amit eddig tett, lehetett látványos, nagy hírű, csak éppen igaz o ugyanaz a Mensáros László, aki kiváló színészi tehetsége ellenére mit sem tudott kezdeni azzaj a mád professzor alakjával a Ka- mondy-tévéjátékban, a fanyar bölcsességnek, a szánandó kompromisszumnak, a megalkuvás biztonságának olyan remek ötvözetét nyújtotta, hogy a komformizmus szobrát „faragta” meg a szemünk előtt, ott a képernyőn. És Bujtor István, aki robusztus termete helyett lelkének robusztusságát tudta volt a dráma középpontjává tenni, mint Michelson, aki a végBujtor István: Michelson tábornok tett, emberi tett nem volt — mit tegyen hát ezután. Tehet-e egyáltalán valamit? Hogy az ember magában hordja-e sorsát, döntéseit 6 maga alapozza meg, vagy a környezete, a társadalma és, hogy ugyanakkor mennyiben felelős a reá visszaható környezete alakításáért? Mikori kérdések ezek, mikori gondolatok? Kétszáz évvel ezelőttiek — legalábbis Jaan Kross kisregénye szerint. Ám a néző mainak, sőt holnapinak érzi Michelson sorsát, beleérzi magát a jobbágyból lett tábornok belső vívódásaiba és a kérdéseket önmagának teszi fel, ma teszi fel, és a mában is keresi rá a választ. A Michelson beiktatása ürügy, remek lehetőség, hogy egy évszázados esemény, majdhogynem csak eset kapcsán egy szocialista ország fia kérdezzen és próbáljon válaszolni is a hogyan továbbra. letes bukásához vezető útján a szemünk előtt léptről lépésre nőtt, növekedett igazi és tragikus hőssé. Hajdufy Miklós rendezésének talán legfőbb erénye, hogy úgy volt képes színészekre, drámai figurákra és szituációkra bontani a tévéjátékot, hogy ezekben az epizódokban minden színésze módot kapott az izgalmas, az átélt alakításra — Bencze Ferenc, Bozóky István, Páger Antal, Bulla Emma például —, hogy ugyanakkor az epizódok egységes egésszé, egy magas fokú drámaisággal megszerkesztett történetté formálódtak. A MÁBÓL A MÁRÖL, vagy a máról a múltból? Voltaképpen erőltetett a kérdés. A jeles alkotásoknak jelességét éppen időtlenségük biztosítja, mint Mona Lisa arcának minden korok ízlésével dacoló és meghódító szépsége. Gynrkó Géza Egyébként pedagógusok ) Képek egy országos találkozó ürügyén Ady juthat az eszünkbe: „ .. .hogy látva lássanak”. Bizonyára az eszmélés pillanatától kezdve él bennünk a vágy arra, hogy megnyilatkozzunk, felhívjuk magunkra a figyelmet, észrevé- tessük magunkat. Mert a többiek nélkül, a társak nélkül semminek nincs értelme és értéke. Valami ilyen indok alapján születhetett meg az a kamarakiállítás Gyöngyösön, a Vak Bottyán János Szakközépiskola kollégiumi részében, amely a pedagógus természetbarátok országos találkozóját kísérte, színesítette szombattól. A bemutatott anyag alkotói , egyébként maguk is pedagógusok. Méltán várhatták, hogy kollégáik kíváncsiak legyenek rájuk, és egyikük-másikuk nevét esetleg az ország más tájaira is magukkal vigyék a képekre való emlékezés alapján. Somlai Lajos mindenekelőtt alkotásainak bőségével lepi meg a nézőt. De meglepi stílusával is. Vörös és sárga színárnyalatok lángolásából kisüt valami látomásszerű tárgyi valóság. Teljesen úgy derengenek elő a tárgyak, mint ahogy az ébrenlét határán emlékezik a már kikapcsolásra mozdult tudat a reális valóság mindannyi jelenségére. így rögzíti Somlai a Gyöngyösi Fő tér című vásznán az azonosíthatóan nem is létező tárgyi környezetet, aminek hangulata arra készteti a szemlélődőt. hogy elidőzzön a kép előtt Ezt a művészi felfogást tükrözi A város I. és A város II. című képe is. Az újraálmodott valóság minden képének a lényege. Metszetek sorát láthattuk Jankovitsné Kopócs Olga keze munkája nyomán. Különösen magával ragadó a Bánat, amely kis méretei ellenére is nagy érzéseket, lelki megrázkódtatásokat hordoz. Ennek szinte szöges ellentéte a Falusi utca, amely derűsen, vidáman, az élet szépségének örvendve ötvöz egybe valóságot és hozzá képzelt • hangulatot, jelképeket. Adamik Miklós fényképei a természet egy-egy pillanatát rögzítik, mindig a drámai magot merevítik ki a papíron, de úgy, hogy a jelenléte nélkül is ott érezzük min- dg^az embert, amely nem győz újra és újra rácsodálkozni a természeti világ soksok részletére, önmagánál? tat felfedezve azokat. Nagyon tetszettek Baldzsná ’*! Rhédey Piroska vi mai. Egy, nyílt lélek könnyen ’rzékel- h.ető vallomásai ezek arról,1 hogy az élet szép, élni jó, a környezetünk tele van derűs dolgokkal, csak hagyni kell ezeket hatni ránk. A lilában fürdő Vízparti fák borongó* színe ellenére is ezt a művéé szí látásmódot hirdeti, dé egyértelműen fejezi ki ez# a tavaszi ragyogású Balcu ton-part. Teljesen más, a többiek-' hez nem hasonlítható Kovács Péter felfogása. Markáns; . célratörő, a lényeget hordozó kifejezési mód jellemzi. Vonalak és foltok, a síkba ki ten'* tett és bezárt tárgyak, a barna szín hangsúlyozása: mindé ez együtt mégis vonzó, figyelj met keltő. Akár a Festőállványok, akár a Rajzterem című képére gondolunk. Kár, hogy a szombattól héfő estig tartott találkozó hivatalos programja ezt a tárlatot nem ajánlotta. gmf) , Július 9-én: Vasutasnap A következő hét vége — július második vasárnapja — a vasutasoké. A fővárosban és szerte az országban meg- ünneplik a 28. vasutasnapot. Azt a 150 ezres gárdát, amely nélkül megállna az ország vérkeringése. Budapesten pénteken a Nyugati pályaudvaron lesz az ünnepélyes tisztavatás, szombaton a Déli pályaudvaron vasutasokat tüntetnek ki. Július 9-én kisvasúti szabadtéri állandó kiállítás nyílik Nagycenken, a Széchenyi Múzeum kastélyállomása mellett. Avatóbeszédet Orosz- váry László MÁV vezérigazgató-helyettes mond’ a kiállítást dr. Czére Béla. a Közlekedési Múzeum főigazgatója mutatja be a résztvevőknek. Szervátiusz Jenő 75 éve, 1903. július 4-én született Szervátiusz Jenő, a Eői mániában élő magyar szobrászművész. "MOLNÁR ZOLTÁN ELUECIZES QNműísm 1978. július L, kedd 36. Tibor még állt egy darabig egy helyben, föld begyökerezett lábakkal, míg arra nem jött egy asszony; az elől lépett ki aztán a fűre, s ha már egyszer megmozdult, lassan ő is visszafelé indult. Közben Gitta, aki úgy találta, hogy műve még nincs tökéletesen befejezve, Lajos bácsival együtt elkezdte visszahordani a házba az elmosogatott edényt és evőeszközöket. — Megint a tanácsodat kérem, Lajos ... — Kérjed Gittám. — Láttad, beszélgettem ezzel a Marival... aztán Gusztival meg Barnával is... — Nem figyeltem, tudod, a szakácskodással voltam elfoglalva ... dehát mindegy. — Szóval az a lényeg, hogy a Tibor szülei a házasságot egy öröklakással akarják kezdeni... hogy adjuk össze ... dehát ez a két apa engem nem sok jóval biztat.. . érted? — Értem én Gittám — mondta Lajos, aki máris ’Óbban értette, mint Gitta remélte volna. — Nézd. az a legjobb, ha én most rögtön megmondom neked kerek perec .. • — Persze, Lajoskám, persze... — Nekem pénzem nincsen. Semmi. De ezt úgy értsd, hogy semmi, hogy teljességgel semmi. A csónakház, a javítások, lakk meg minden... ez az én keresetemhez viszonyítva éppen elég... De azt is tudod, hogy nekem más örökösöm nincsen. .. Ha meghalok, minden a te lányodé lesz, Katié... de addig is használhatják... Amikor csak akarnak, a fiatalok ide mindig kijöhetnek .. csak az evezőt, azt nem adom ki a kezemből... egyébként mindent... Ezt, ha akarod, akár most rögtön meg is mondhatod nekik. De ha akarod, én mondom meg... Gitta, miközben a helyükre rakta az edényeket, azon- gondolkozott, hogy vajon ezt a választ várta-e. vagv valami ilyesmit, vagy éppen teljesen mást. De mindegy, ha egyszer Lajos ezt mondta, ez olyan, mint a szentírás. Töprengenivalója neki éppen csak annyi maradt, hogy most akkor hát mit is akarjon: megmondja, vagy meg- rnondassa? Visszafelé jövet az az ötlete támadt, hogy legelőször is Marival közli ezt a végül is egyáltalán nem lebecsülendő tényt. A mosogatást már úgyis befejezték; Mari még valamit törülgetett... Leült mellé az áldozati körbe. — Mit szólsz itt ehhez az egészhez, drágám? — Nekem nagyon tetszik. — Mit gondolsz, miért éppen itt rendezzük ezt a mai kis családi összejövetelt? — Hát... itt mindenki nagyon jól érzi magát... a te férjed meg az én férjem például nem tudják abbahagyni a tollaslabdázást... Legalább kopik a pocakjuk.. . A gyerekek meg... te, hol is vannak a gyerekek? — Nem mindegy? Ok tudják. — De mindegy — mondta Mari — szóval nagyon jó ötlet volt... gondolom, ez is a te érdemed. — Értem ... — legyintett Gitta. — Csak azt akarom mondani, hogy ez is, az egész, úgy ahogy van, a fiataloké. Része a hozománynak. Na. mit szólsz? — Szóhoz sem tudok jutni. Ezt Mari komolyan mondta, de közben eléggé bizalmatlanul sandított Gittára. Vajon nem akarja-e a csónakház fejében csökkenteni az öröklakásra befizetendő részüket? Mari meglátta Katit, aki egyedül lépett be a kapun. — Gyere már Katikám! — mondta — Hova tetted a fiamat? Ki is tárta feléje a kezét, nyájas anyósi kedvességgel. Kati odament hozzájuk és leült, de nem melléjük, a deszka ülőhelyre, hanem fel, a fűasztalra, még mindig piros volt, felsóhajtott, nem szólt. Gitta rögtön látta, hogy ez nem játék, valami van a lányával. Valami, egyelőre az ő számára is megfejthetetlen. Talán éppen ez a megfejt- hetetlenség ingerelte annyira, hogy idegesen rászólt: — Miért nem válaszolsz, ha kérdeznek?! Gitta felemelte a fejét, rá- • bámult. Szemben, a kapun éppen jött be a két fiú, nem együtt, csak egymás után. Kati hosszan kinyújtott kézzel rájuk mutatott. A két asszony odanézett, s elég különösnek találták a fiúk bevonulását. Annál inkább, mert amint beléptek, nem is tudtak merre indulni. Laci ugyan még egy kis tétovázás után odavitte a kannákat a ház sarkához, és letette. De Tibor csak megállt, mint aki még vár valakit, aki jön utána. Még hátra is nézett. de nem jött senki. Mari mama rosszat sejtett, gondolkodott; a kannákkal mintha Kati ment volna elés ez a piros trikós. vagyis meztelen fiú jött vissza ... Tibort ő később küldte a lány után, vagyis, nem is ő küldte, hanem Gitta . .. vajon mért küldte Gitta .. talán valami szükségét érezte, hogy utánakiildie? Persze ő ismeri a saját lányát... De hogv került oda ez a másik? S éppen őnála vannak a kannák ... (Folytatjuk) Szervátiusz Jenő- --J Madonna (MTI fotó — KS)' DANKÓ PISTA szegedi szobJ ránál vasárnap a nótaköltő legismertebb dallamai csendültek fel az egyesített szegedi népi zenekar hegedűin: megemlékeztek a híres cigányprímás- és nótaszerzőről születésének 120. évforduló, ján. Ebből az alkalomból, szobrának talapzatán elhelyezték a Művészeti Szakszer" vezetek Szövetsége koszorúd ját.