Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Irak kettős jubileuma Nagyot fordult a világ, ma húsz éve a Tigris és Eufrátesz folyók övezte egykori Mezopotámiában, a tízmillió lakosú trakban. Haladó nézetű fiatal ka­tonatisztek vezetésével a hadsereg és a nép demok­ratikus forradalma röpörte el a korhadt és az egy. kori gyarmati urak, a britek és amerikai szövetsége­sük érdekét kiszolgáló monarchiát. A félfeudális tár­sadalom romjain ekkor született az Iraki Köztársa­ság. A fiatal köztársaság további útja — az évszáza­dos elmaradottság béklyói és külső gáncsolások miatt — nem bizonyult könnyűnek, s vargabetűktől sem volt mentes. A második jelentős fordulat, amely az országot jelenlegi, a szocializmus irányába mutató vágányra helyezte, tíz évvel ezelőtt, július 17-én kö­vetkezett be, amikor is az uralmon levő Baath-pár- ton belül lezajlott öntisztulási folyamat betetőzése­képpen az Ahmed Hasszán al-Bakr elnök vezette ha­ladó szárny vette kezébe a kormányrudat. Ettől kezdve a belső fejlődés üteme felgyorsult, külpolitikájában pedig Irak következetes antiimpe- rialista álláspontra helyezkedett. Végrehajtották a földreformot s kibontakoztatták falun a szövetkezeti mozgalmat. 1973-ban államosították az ország leg­számottevőbb természeti kincsét, a kőolajat kiaknázó külföldi monopóliumokat. Az évi 120 millió tonna, túlnyomó részt exportra kerülő kőolaj bevételeiből finanszírozzák az iparosítási programot, az infra­struktúra kiépítését és a szociális juttatások körének a bővítését. A Baath-párt vezetésével öt év alatt ala­kult a haladó nemzeti front, amelyben a kurd de­mokrata párton kívül az Iraki Kommunista Párt is szerepet vállalt. Részben sikerült megoldani a kurd nemzetiségi kérdést is. El nem kötelezett országként jelentkezik Irak a nemzetköz’ porondon, de Bagdadban hangsúlyozzák, hogy ez nem jelent egyforma távolságot az imperia­lizmus és szocializmus erőitől. Ez abban is kifejezés­re jut, hogy hat év óta iraki—szovjet barátsági és együttműködési szerződés van érvényben. Magyar viszonylatban is nagyot fejlődtek a kapcsolatok: évek óta a fejlődő országok sorában Irak az első számú kereskedelmi partnerünk. Sok szempontból eredményekben gazdag két évtizedes korszakot ün­nepelhet most az iraki nép, amelynek további sike­reket kívánunk békés építőmunkájában és imperia- listaellenes harcában. (KS) Támadás a vonat ellen Az etiópisi hírügynökség (ENA) jelentése szerint a Szomáliái hadsereg egységei az Addisz-Abeba—Dzsíbuti vonalon megtámadtak egy vasúti szerelvényt. A hír- ügynökség szerint az utóbbi napokban ez m^j- a máso­dik támadás a vasútvonal ellen, amelyen — a Szomá­liái agresszió következtében beállott, egyéves kényszerszü­net után — két héttel ezelőtt indult meg a forgalom. Etiópia egyetlen vasútvo­nala létfontosságú Etiópia és Dzsíbuti gazdasági élete szempontjából: itt bonyoló­dik le Etiópia külkereske­delmi szállításainak több mint hatvan százaléka és ez a vasútvonal biztosítja Dzsi- buti nemzeti jövedelmének jelentős részét. Miután Kína megszüntette a Vietnami Szocialista Köztársa-- ságnak nyújtott gazdasági és műszaki támogatást, kínai szakemberek elhagyták az országot. Képünk: kínai szakembe­rek elutazásáról készült Hanoi központi pályaudvarán. (Népújság telefotó — NA—MTI—KS) Újabb részletek a „kemping-tragédiáról" Száznegyvenre emelke­dett a spanyolországi San Carlos de la Eapita-i kem­pingben bekövetkezett tö­megszerencsétlenség bebizo­nyosodott haláleseteinek szá­ma — jelentette csütörtökön a madridi egészségügyi mi­nisztérium hivatalos közle­ménye alapján a spanyol ál­lami rádió. A halálos áldoza­tok száma minden jel szerint még nagyobb lesz, mivel sok sebesült menthetetlennek látszik. Az orvosok elkesere­dett, sok esetben reményte­len küzdelmet folytatnak környékbeli kórházakba szállított égési sérültek meg­mentéséért. Csütörtökön tovább folyt a halottak azonosítása. Ez a né­ha teljesen összeégett holt­testek esetében nem mindig volt lehetséges, de annyi már megállapítható, hogy a ha­lottak és sebesültek valami- •vel több, mint fele francia, a többi nyugatnémet, belga, holland, és spanyol. Magyar áldozatról nem tudnak. Az azonosíthatatlan halot­tak esetében táviratilag kér­ték az eltűntek hozzátartozó­it, hogy adják, meg az álta­luk keresett személyek testi jegyeit, amelyek alapján az azonosítást el lehet végezni. Súlyos sebesültek között sok a kisgyermek, aki nem tud­ja megmondani, hogy ki vagy kik voltak szülei. kísérletek történtek a kül­földi sebesültek hazaszállítá­sára. Csütörtökön holland tár­sadalmi szervek tárgyalásokat kezdtek a spanyol hatóságok­kal arról, hogy holland re­pülőgépekkel hazaszállíta­nák a holland és belga ál­lampolgárságú sebesülteket. Hasonló céllal, nyugatnémet katonai repülőgépek érkez­tek Spanyolországba, de a következő napon szinte üre­sen kellett hazaérkezniük, mert. a sebesültek állapota vagy túlságosan súlyos volt ahhoz, hogy szállíthatók le­gyenek, vagy pedig nem akartak megválni hozzátar­tozóiktól. San Carlos de la Rapita falu lakói csütörtökön heves tüntetést rendeztek, tiltako­zásul az ellen, hogy vesze­delmes anyagokat szállító te­hergépkocsik még a szeren­csétlenség másnapján is to­vább közlekedtek a tenger­parti kempingek és települé­sek közvetlen közelében. Allamellenes tevékeny­ségért 8 éves börtön- büntetés A kalugai területi bíróság négy napon át tárgyalta az Oroszországi Föderáció bün­tető törvénykönyve 70. cik­kelyének második bekezdé­sébe ütköző bűncselekmé­nyek elkövetésével vádolt Alekszandr Ginzburg ügyét. A bizonyítási eljárás le­folytatása után a bíróság megállapította, hogy Ginz­burg 1971—77-ben rendsze­resen terjesztett külföldről illegálisan kapott, valamint maga által készített szovjet­ellenes anyagokat, amelyek az országban fennálló álla­mi és társadalmi rendszer erőszakos megváltoztatásá­ra szólítottak fel. Ginzburg külföldről ka­pott pénzekből szovjetelle­nes beállítottságú szemé­lyek, a többi között hivat á- nos bűnözők ellenséges te­vékenységét finanszírozta: ezeket a személyeket alkot­mányellenes akciók elköve­tésére bujtogatta. A bíróság Ginzburgot, mint különösen veszélyes visszaesőt, nyolcévi szabad­ságvesztésre ítélte. A sza­badságvesztés időtartamát szigorított javító-nevelő in­tézményben kell letöltenie. Kínai—albán % szakítás Éliás Béla, az MTI tudó­sítója jelenti: Pekingben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a jegyzéknek szövegét, ame­lyet a kínai külügyminiszté­rium intézett Albániához jú­nius 7-én és amelyben köz­ük, hogy teljesen beszünte­tik az Albániának folyósított Brzezinski „vadonatúj1 gondolatai gtvagy kit is kell feltartóztatni Május végi, nagy vihart kiváltó — élesen szovjetelle- nes — tévéinterjújában Zbig­niew Brzezinski kétszer is használt egy szót, amire a nézők milliói aligha kapták fel a fejüket, ám amitől a külpolitika szakértői világ­szerte meghökkentek. Ez a szó a „feltartóztatás” volt. EGY KIFEJEZÉS KARRIERJE A háború utáni időszak történelmét ismerő számára tagadhatatlanul baljósán cseng a „feltartóztatás” kife­jezés, hiszen nem is csak egyike a hidegháború kulcs­szavainak, hanem nemzet­közi politikai jelszó volt. A mindennapi kifejezés nem sokkal azután kapta súlyos politikai tartalmát, hogy Winston Churcill az Európát kettészelő „vasfüggöny” meghatározással „riadóztat­ta” a tőkés országokat. A Foreign Affairs című amerikai folyóirat 1947 jú­liusában közölte egy magát megnevezni nem akaró szer­ző, bizonyos „Mr. X.” cikkét, amely a szovjet terjeszkedés „feltartóztatására” szólította fel az amerikai közvéle­ményt. Hamar kiderült a szerzői névtelenség oka : George Kennart, a moszkvai amerikai nagykövetség taná­csosa, az akkori idők egyik vezető szovjetszakértője írta a cikket, s persze diolomá- ciai szerepe kényszerítette a homályba. A titokzatos ta­nulmány viszont így még nagyobb figyelmet keltett, az amerikai—szovjet kapcsola­tokról folyó politikai viták '©SmmSj 1978. július 14., péntek meghatározója, mintegy el- döntőjé lett. A „feltartóztat­ni” jelszó vált a hírhedt „Truman-doktrina” eszmei alapjává, s ekként a NATO megalakításának, a görög polgárháborúba való beavat­kozásnak, a Marshall-terv- nek szellemi cégérévé. Ki­vált, mert utóbb kiderült, hogy Kennan tanácsos a cikk publikációját megelőzően, 1946-ban belső kormányirat­ként terjesztette a cikkben foglalt javaslatait Truman elé. Azóta sok víz lefolyt a washingtoni Potomac folyón, amit g többi között az is bi­zonyít, hogy manapság Ge­orge Kennan professzor már megtagadja harminc évvel ezelőtti cikkét és éppenség­gel a szovjet—amerikai eny­hülés egyik legkövetkezete­sebb hívének számít. A „fel­tartóztatás” politikáját azóta már könyvtárnyi munkában elemezték világszerte, s nemcsak a kifejezés „feltalá­lója” minősíti vészesen el­avultnak, hanem az elemzők többsége is. Visszatérése a Fehér Ház vezető külpoliti­kai tanácsadójának ajkán ezért is váltott ki megrökö­nyödést. Zbigniew Brzezinski ugvan nem diplomata, s már gyakran hányták szemére, hogy nem válogatja meg szavait, ámde a kelet—nyugati kapcsolatok tudományában kivívott professzori rangja e tekintetben őt is kötelezi. Ha professzor, ha diplomata, az ő állásában a szó szoros ér­telmében tudni illik, hogy e kifejezésekkel csínján kell bánni. Vagyis, ha véletlenül használta volna is a „feltar­tóztatás” meghatározást, a külvilág miodenkénnen jogo­san vonla le a következte­tést: ez nem lehet véletlen. NYELVBOTLÄS? VAGY ŰJ SZAKASZ? Egy, az enyhülés ügyében jeleskedő elnöki tanácsadó­nak szívesen elnézné a világ a „nyelvbotlást"; Brzezinski azonban bebizonyította, hogy ö nemcsak a szó hasz­nálója, hanem a feltartózta- tási politika aktív szellemi örököse. Tézisei a „globális megoldásokról”, a Szovjet­unió ezen amerikai törekvé­seket keresztező „terjeszke­désének” feltartóztatásáról a változott körülmények kö­zött is kísértetiesen emlékez­tetnek az amerikai külpoliti­ka korábbi kritikus szaka­szaira. Ügy tartja, hogy ez a — szerinte — „új alkotó- készség ez alkalommal na- gyobbfokú együttműködést tesz szükségessé partnereink­kel, mint a negyvenes-ötve­nes években, amikor mi ha­sonló alkotó nemzetközi erő­feszítést fejtettünk ki”. Való­ban: nemcsak a NATO lét­rehozása jelentette a feltar­tóztatás lefordítását a világ- politika nyelvére, hanem — az eurónai katonai tömböt követően — Dulles külügy­miniszter „paktomániáiá- nak”, a Szovjetuniót körbe­vevő militarista szövetségi rendszerek összetákolására tett „alkotó erőfeszítéseknek” lehetett szemtanúja az em­beriség. Most Brzezinski „egy új világrendszer feléoítésének alkotó folyamatáról” beszél, nyilatkozik, vagyis azokat a „globális meaoldásokat” amerikai recept és kívánal­mak szerint képzeli el, s eh- líez a másik világhatalom­nak. a Szovjetuniónak bele­szólás nélkül kellene jó ar­cot vágnia: „Felhívjuk a Szovietuniót, hogy működjön esvütt velünk, vagy azf koc­káztatja, hogy történelmileg lemarad korunk nagy kérdé­seinek megoldásától”. Elmé­lázhatnánk azon a profesz- szori találékonyságon, amely „történelmileg túlhaladottá” válással fenyegeti éppen azt a történelmi tényezőt, amely a XX. század legnagyobb változásait okozta, de hát nem is ez az érdekes: Az el­nöki tanácsadó az amerikai tézisek megvalósításában kí­nál — méghozzá nem is fő, hanem csak mellékszerepet az ellenlábas, szocialista vi­lághatalomnak. EGYOLDALÚ ÉRTELMEZÉS A professzor-tanácsadó en­nek megfelelően az enyhülés tételét is átalakította és a maga koncepciójának szolgá­latába állította. A „kölcsönös és átfogó” enyhülést a „nagy­hatalmi önmegtartóztatás” követelményének teljesíté­sében kell érvényesítenie — Moszkvának, Mert természe­tesen az Egyesült Államok világméretű alkotókorszaká­ról elmélkedő professzor ugyanezt megtagadja a vi­lágpolitikai ellenféltől. Eb­ben a kérdésben nem tanult Kennantól, aki a „Mr. X.” cikk negyedszázados évfor­dulóján (és Nixon moszkvai látogatása utáni írta: „Na­gyon szomorú és reményte­len helyzet volna, ha meg­győznénk magunkat arról, hogy a világ békéje attól függ, mennyire vagyunk ké­pesek vég nélkül megakadá­lyozni a Szovjetuniót abban, hogy nagyhatalom módjára cselekedjen”. Kétségtelen, hogy a straté­giai erőviszonyokat kiegyen­lítő, a haladó erőknek im­már globális méretekben tá­mogatást nyújtani képes Szovjetunió ezen világmére­tű „jelentkezése sem” — együtt a progresszív erők ugyancsak öt világrészen történő térnyerésével — ri­asztja azokat, akik a status quo-t ugyan „Moszkvával szemben” hirdetik megőriz­ni, de valójában a történel­mi változásokon szeretnének valahogyan kifogni. E tekin­tetben az amerikai koncep­ciók bizonyos hullámzásának lehettünk szemtanúi az el­múlt évtizedekben. A vietna­mi háború kudarcát követő hangulatban megszületett a „Nixon-doktrina”, amely a megmaradt hatalmi lehető­ségek szintjére igyekezett korlátozni az USA világpoli­tikai ténykedését, felhagyván egyrészt a vágyálmok kerge- tésével, másrészt — és ez volt az enyhülés szempont­jából a fontosabb — azzal, hogy a szovjetellenesség és az antikommunizmus legyen egyedüli iránytűbe. Vietnam egyúttal a hírhedt dominóte­óriát is megbuktatta. Most, a háborús hullámvölgy után megint jelentkeznek az ame­rikai erőfitogtatás prófétái. Brzezinski már tavaly — tehát a zairei, sőt etiópiai események előtt — arról be­szélt, hogy az „afrikai vetél­kedés” fenyegeti az enyhü­lést. Az év végén a „geopoli­tikai helyzetet” elemző In­terjújában a tanácsadó azt fejtegette, hogy „előre kell látni a helyi konfliktusok kö­vetkezményeit és meg kell előzni azokat”. Az ártatlanul hangzó szavak a shabai fel­kelés és Fidel Castro megvá­dolása után kaptak jelentő­séget: már az is „terjeszke­désnek” számít, ha valaki — bár nem támogat, de — nem akadályoz meg valamely ké­szülő fordulatot, ami válto­zással fenyegeti a Washing­tonban helyénvalónak minő­sített status quo-t. Az eredeti feltartóztatási politika sem tudta megaka­dályozni, hogy a ' világban folytonosan új status quo alakuljon ki; a nemzetközi viszonyokat azonban súlyo­san megrontotta ez a tézis, a világ — a dullesi kifejezés­sel — sokáig táncolt a hábo­rú szakadékénak szélén. Év­tizedünk elején az enyhülés szakasza a többi között a feltartóztatási. politika és örököseinek feltartóztatása nyomán vált lehetővé. A va­donatúj szellemi régiségek­kel házalók újbóli felemel­kedését — éppen az elmúlt évtizedek már ismert tanul­ságai alapján — talán könv- nyebb is volna feltartóztat­ni. Csak a poütikai akarat szükséges hozzá. Avar János összes kínai gazdasági, pénz­ügyi és katonai segélyt, és visszavonják Albániában le­vő szakértőiket. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy ezzel a kínai lépéssel teljessé vált a régóta levegőben lógó sza­kítás Peking és Tirana kö­zött. A kínai jegyzék válasz egy Pekingnek korábban átadott albán jegyzékre, amelyben a kínai külügyminisztérium szerint Albánia „alaptalan vádakkal” illette a kínai gazdasági és katonai szakér­tőket. Az albánok szerint a kínai szakértők tervszerűen súlyos károkat okoztak Al­bánia gazdaságának, akadá­lyozták Albánia gazdasági fejlődését és aláásták nem­zetvédelmét. Az ezekre a vá­dakra reagáló, július 7-i kí­nai jegyzéket Albánia pekin­gi nagykövete nem volt haj­landó átvenni és továbbítani kormányához. Ezzel — mu­tat rá a most közzétett kínai jegyzék — Albánia elutasí­totta azt a pekingi javaslatot, hogy üljenek tárgyalóasztal­hoz és kíséreljék meg béké­sen rendezni a nézeteltéré­seket. TIRANA Az ATA albán hírügynök­ség jelentése szerint a Kínai Népköztársaság kormánya az Albánia pekingi nagykövet­ségéhez intézett jegyzékében hivatalosan közölte, hogy azonnali hatállyal megszün­tet mindenfajta segítségnyúj­tást, ' felfüggeszti a hitelek folyósítását, félbeszakítja a kí­nai segítséggel Albániában folyó építkezéseket, és haza. rendeli az országban dolgozó összes szakemberét. — Ezzel az egyoldalú, ön­kényes cselekedettel — hangzik az albán hírügynök­ség közleménye — a kínai kormány tudatosan és e! 5re megfontolt lépést tett arra, hogy kiélezze a két ország kapcsolatait, kárt okozzon Albánia gazdaságának és alá­ássa az ország védelmi ké­pességét. Ez az ellenséges döntés mélységesen felhábo­rítja az albán népet, s ezt el fogja ítélni a kínai nép is. A segítségnyújtás felfüg­gesztése és a kínai szakembe­rek visszahívása annak a kö­vetkezménye, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatal­mi politikát folytat, szakított a marxizmus—leninizmus tu­dományos elméi-“ ivei, a nemzetközi imperializmus és reakció erőihez közeledett és velük működik együtt, s hogy megt-jadja a segítsé­get és támogatást a nemzet- te«-; küzdő forra­dalmi felszabadító erőtől — fe'eződik be az albán hír- ügynökség közleménye. (TASZSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom