Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Irak kettős jubileuma Nagyot fordult a világ, ma húsz éve a Tigris és Eufrátesz folyók övezte egykori Mezopotámiában, a tízmillió lakosú trakban. Haladó nézetű fiatal katonatisztek vezetésével a hadsereg és a nép demokratikus forradalma röpörte el a korhadt és az egy. kori gyarmati urak, a britek és amerikai szövetségesük érdekét kiszolgáló monarchiát. A félfeudális társadalom romjain ekkor született az Iraki Köztársaság. A fiatal köztársaság további útja — az évszázados elmaradottság béklyói és külső gáncsolások miatt — nem bizonyult könnyűnek, s vargabetűktől sem volt mentes. A második jelentős fordulat, amely az országot jelenlegi, a szocializmus irányába mutató vágányra helyezte, tíz évvel ezelőtt, július 17-én következett be, amikor is az uralmon levő Baath-pár- ton belül lezajlott öntisztulási folyamat betetőzéseképpen az Ahmed Hasszán al-Bakr elnök vezette haladó szárny vette kezébe a kormányrudat. Ettől kezdve a belső fejlődés üteme felgyorsult, külpolitikájában pedig Irak következetes antiimpe- rialista álláspontra helyezkedett. Végrehajtották a földreformot s kibontakoztatták falun a szövetkezeti mozgalmat. 1973-ban államosították az ország legszámottevőbb természeti kincsét, a kőolajat kiaknázó külföldi monopóliumokat. Az évi 120 millió tonna, túlnyomó részt exportra kerülő kőolaj bevételeiből finanszírozzák az iparosítási programot, az infrastruktúra kiépítését és a szociális juttatások körének a bővítését. A Baath-párt vezetésével öt év alatt alakult a haladó nemzeti front, amelyben a kurd demokrata párton kívül az Iraki Kommunista Párt is szerepet vállalt. Részben sikerült megoldani a kurd nemzetiségi kérdést is. El nem kötelezett országként jelentkezik Irak a nemzetköz’ porondon, de Bagdadban hangsúlyozzák, hogy ez nem jelent egyforma távolságot az imperializmus és szocializmus erőitől. Ez abban is kifejezésre jut, hogy hat év óta iraki—szovjet barátsági és együttműködési szerződés van érvényben. Magyar viszonylatban is nagyot fejlődtek a kapcsolatok: évek óta a fejlődő országok sorában Irak az első számú kereskedelmi partnerünk. Sok szempontból eredményekben gazdag két évtizedes korszakot ünnepelhet most az iraki nép, amelynek további sikereket kívánunk békés építőmunkájában és imperia- listaellenes harcában. (KS) Támadás a vonat ellen Az etiópisi hírügynökség (ENA) jelentése szerint a Szomáliái hadsereg egységei az Addisz-Abeba—Dzsíbuti vonalon megtámadtak egy vasúti szerelvényt. A hír- ügynökség szerint az utóbbi napokban ez m^j- a második támadás a vasútvonal ellen, amelyen — a Szomáliái agresszió következtében beállott, egyéves kényszerszünet után — két héttel ezelőtt indult meg a forgalom. Etiópia egyetlen vasútvonala létfontosságú Etiópia és Dzsíbuti gazdasági élete szempontjából: itt bonyolódik le Etiópia külkereskedelmi szállításainak több mint hatvan százaléka és ez a vasútvonal biztosítja Dzsi- buti nemzeti jövedelmének jelentős részét. Miután Kína megszüntette a Vietnami Szocialista Köztársa-- ságnak nyújtott gazdasági és műszaki támogatást, kínai szakemberek elhagyták az országot. Képünk: kínai szakemberek elutazásáról készült Hanoi központi pályaudvarán. (Népújság telefotó — NA—MTI—KS) Újabb részletek a „kemping-tragédiáról" Száznegyvenre emelkedett a spanyolországi San Carlos de la Eapita-i kempingben bekövetkezett tömegszerencsétlenség bebizonyosodott haláleseteinek száma — jelentette csütörtökön a madridi egészségügyi minisztérium hivatalos közleménye alapján a spanyol állami rádió. A halálos áldozatok száma minden jel szerint még nagyobb lesz, mivel sok sebesült menthetetlennek látszik. Az orvosok elkeseredett, sok esetben reménytelen küzdelmet folytatnak környékbeli kórházakba szállított égési sérültek megmentéséért. Csütörtökön tovább folyt a halottak azonosítása. Ez a néha teljesen összeégett holttestek esetében nem mindig volt lehetséges, de annyi már megállapítható, hogy a halottak és sebesültek valami- •vel több, mint fele francia, a többi nyugatnémet, belga, holland, és spanyol. Magyar áldozatról nem tudnak. Az azonosíthatatlan halottak esetében táviratilag kérték az eltűntek hozzátartozóit, hogy adják, meg az általuk keresett személyek testi jegyeit, amelyek alapján az azonosítást el lehet végezni. Súlyos sebesültek között sok a kisgyermek, aki nem tudja megmondani, hogy ki vagy kik voltak szülei. kísérletek történtek a külföldi sebesültek hazaszállítására. Csütörtökön holland társadalmi szervek tárgyalásokat kezdtek a spanyol hatóságokkal arról, hogy holland repülőgépekkel hazaszállítanák a holland és belga állampolgárságú sebesülteket. Hasonló céllal, nyugatnémet katonai repülőgépek érkeztek Spanyolországba, de a következő napon szinte üresen kellett hazaérkezniük, mert. a sebesültek állapota vagy túlságosan súlyos volt ahhoz, hogy szállíthatók legyenek, vagy pedig nem akartak megválni hozzátartozóiktól. San Carlos de la Rapita falu lakói csütörtökön heves tüntetést rendeztek, tiltakozásul az ellen, hogy veszedelmes anyagokat szállító tehergépkocsik még a szerencsétlenség másnapján is tovább közlekedtek a tengerparti kempingek és települések közvetlen közelében. Allamellenes tevékenységért 8 éves börtön- büntetés A kalugai területi bíróság négy napon át tárgyalta az Oroszországi Föderáció büntető törvénykönyve 70. cikkelyének második bekezdésébe ütköző bűncselekmények elkövetésével vádolt Alekszandr Ginzburg ügyét. A bizonyítási eljárás lefolytatása után a bíróság megállapította, hogy Ginzburg 1971—77-ben rendszeresen terjesztett külföldről illegálisan kapott, valamint maga által készített szovjetellenes anyagokat, amelyek az országban fennálló állami és társadalmi rendszer erőszakos megváltoztatására szólítottak fel. Ginzburg külföldről kapott pénzekből szovjetellenes beállítottságú személyek, a többi között hivat á- nos bűnözők ellenséges tevékenységét finanszírozta: ezeket a személyeket alkotmányellenes akciók elkövetésére bujtogatta. A bíróság Ginzburgot, mint különösen veszélyes visszaesőt, nyolcévi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés időtartamát szigorított javító-nevelő intézményben kell letöltenie. Kínai—albán % szakítás Éliás Béla, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a jegyzéknek szövegét, amelyet a kínai külügyminisztérium intézett Albániához június 7-én és amelyben közük, hogy teljesen beszüntetik az Albániának folyósított Brzezinski „vadonatúj1 gondolatai gtvagy kit is kell feltartóztatni Május végi, nagy vihart kiváltó — élesen szovjetelle- nes — tévéinterjújában Zbigniew Brzezinski kétszer is használt egy szót, amire a nézők milliói aligha kapták fel a fejüket, ám amitől a külpolitika szakértői világszerte meghökkentek. Ez a szó a „feltartóztatás” volt. EGY KIFEJEZÉS KARRIERJE A háború utáni időszak történelmét ismerő számára tagadhatatlanul baljósán cseng a „feltartóztatás” kifejezés, hiszen nem is csak egyike a hidegháború kulcsszavainak, hanem nemzetközi politikai jelszó volt. A mindennapi kifejezés nem sokkal azután kapta súlyos politikai tartalmát, hogy Winston Churcill az Európát kettészelő „vasfüggöny” meghatározással „riadóztatta” a tőkés országokat. A Foreign Affairs című amerikai folyóirat 1947 júliusában közölte egy magát megnevezni nem akaró szerző, bizonyos „Mr. X.” cikkét, amely a szovjet terjeszkedés „feltartóztatására” szólította fel az amerikai közvéleményt. Hamar kiderült a szerzői névtelenség oka : George Kennart, a moszkvai amerikai nagykövetség tanácsosa, az akkori idők egyik vezető szovjetszakértője írta a cikket, s persze diolomá- ciai szerepe kényszerítette a homályba. A titokzatos tanulmány viszont így még nagyobb figyelmet keltett, az amerikai—szovjet kapcsolatokról folyó politikai viták '©SmmSj 1978. július 14., péntek meghatározója, mintegy el- döntőjé lett. A „feltartóztatni” jelszó vált a hírhedt „Truman-doktrina” eszmei alapjává, s ekként a NATO megalakításának, a görög polgárháborúba való beavatkozásnak, a Marshall-terv- nek szellemi cégérévé. Kivált, mert utóbb kiderült, hogy Kennan tanácsos a cikk publikációját megelőzően, 1946-ban belső kormányiratként terjesztette a cikkben foglalt javaslatait Truman elé. Azóta sok víz lefolyt a washingtoni Potomac folyón, amit g többi között az is bizonyít, hogy manapság George Kennan professzor már megtagadja harminc évvel ezelőtti cikkét és éppenséggel a szovjet—amerikai enyhülés egyik legkövetkezetesebb hívének számít. A „feltartóztatás” politikáját azóta már könyvtárnyi munkában elemezték világszerte, s nemcsak a kifejezés „feltalálója” minősíti vészesen elavultnak, hanem az elemzők többsége is. Visszatérése a Fehér Ház vezető külpolitikai tanácsadójának ajkán ezért is váltott ki megrökönyödést. Zbigniew Brzezinski ugvan nem diplomata, s már gyakran hányták szemére, hogy nem válogatja meg szavait, ámde a kelet—nyugati kapcsolatok tudományában kivívott professzori rangja e tekintetben őt is kötelezi. Ha professzor, ha diplomata, az ő állásában a szó szoros értelmében tudni illik, hogy e kifejezésekkel csínján kell bánni. Vagyis, ha véletlenül használta volna is a „feltartóztatás” meghatározást, a külvilág miodenkénnen jogosan vonla le a következtetést: ez nem lehet véletlen. NYELVBOTLÄS? VAGY ŰJ SZAKASZ? Egy, az enyhülés ügyében jeleskedő elnöki tanácsadónak szívesen elnézné a világ a „nyelvbotlást"; Brzezinski azonban bebizonyította, hogy ö nemcsak a szó használója, hanem a feltartózta- tási politika aktív szellemi örököse. Tézisei a „globális megoldásokról”, a Szovjetunió ezen amerikai törekvéseket keresztező „terjeszkedésének” feltartóztatásáról a változott körülmények között is kísértetiesen emlékeztetnek az amerikai külpolitika korábbi kritikus szakaszaira. Ügy tartja, hogy ez a — szerinte — „új alkotó- készség ez alkalommal na- gyobbfokú együttműködést tesz szükségessé partnereinkkel, mint a negyvenes-ötvenes években, amikor mi hasonló alkotó nemzetközi erőfeszítést fejtettünk ki”. Valóban: nemcsak a NATO létrehozása jelentette a feltartóztatás lefordítását a világ- politika nyelvére, hanem — az eurónai katonai tömböt követően — Dulles külügyminiszter „paktomániáiá- nak”, a Szovjetuniót körbevevő militarista szövetségi rendszerek összetákolására tett „alkotó erőfeszítéseknek” lehetett szemtanúja az emberiség. Most Brzezinski „egy új világrendszer feléoítésének alkotó folyamatáról” beszél, nyilatkozik, vagyis azokat a „globális meaoldásokat” amerikai recept és kívánalmak szerint képzeli el, s eh- líez a másik világhatalomnak. a Szovjetuniónak beleszólás nélkül kellene jó arcot vágnia: „Felhívjuk a Szovietuniót, hogy működjön esvütt velünk, vagy azf kockáztatja, hogy történelmileg lemarad korunk nagy kérdéseinek megoldásától”. Elmélázhatnánk azon a profesz- szori találékonyságon, amely „történelmileg túlhaladottá” válással fenyegeti éppen azt a történelmi tényezőt, amely a XX. század legnagyobb változásait okozta, de hát nem is ez az érdekes: Az elnöki tanácsadó az amerikai tézisek megvalósításában kínál — méghozzá nem is fő, hanem csak mellékszerepet az ellenlábas, szocialista világhatalomnak. EGYOLDALÚ ÉRTELMEZÉS A professzor-tanácsadó ennek megfelelően az enyhülés tételét is átalakította és a maga koncepciójának szolgálatába állította. A „kölcsönös és átfogó” enyhülést a „nagyhatalmi önmegtartóztatás” követelményének teljesítésében kell érvényesítenie — Moszkvának, Mert természetesen az Egyesült Államok világméretű alkotókorszakáról elmélkedő professzor ugyanezt megtagadja a világpolitikai ellenféltől. Ebben a kérdésben nem tanult Kennantól, aki a „Mr. X.” cikk negyedszázados évfordulóján (és Nixon moszkvai látogatása utáni írta: „Nagyon szomorú és reménytelen helyzet volna, ha meggyőznénk magunkat arról, hogy a világ békéje attól függ, mennyire vagyunk képesek vég nélkül megakadályozni a Szovjetuniót abban, hogy nagyhatalom módjára cselekedjen”. Kétségtelen, hogy a stratégiai erőviszonyokat kiegyenlítő, a haladó erőknek immár globális méretekben támogatást nyújtani képes Szovjetunió ezen világméretű „jelentkezése sem” — együtt a progresszív erők ugyancsak öt világrészen történő térnyerésével — riasztja azokat, akik a status quo-t ugyan „Moszkvával szemben” hirdetik megőrizni, de valójában a történelmi változásokon szeretnének valahogyan kifogni. E tekintetben az amerikai koncepciók bizonyos hullámzásának lehettünk szemtanúi az elmúlt évtizedekben. A vietnami háború kudarcát követő hangulatban megszületett a „Nixon-doktrina”, amely a megmaradt hatalmi lehetőségek szintjére igyekezett korlátozni az USA világpolitikai ténykedését, felhagyván egyrészt a vágyálmok kerge- tésével, másrészt — és ez volt az enyhülés szempontjából a fontosabb — azzal, hogy a szovjetellenesség és az antikommunizmus legyen egyedüli iránytűbe. Vietnam egyúttal a hírhedt dominóteóriát is megbuktatta. Most, a háborús hullámvölgy után megint jelentkeznek az amerikai erőfitogtatás prófétái. Brzezinski már tavaly — tehát a zairei, sőt etiópiai események előtt — arról beszélt, hogy az „afrikai vetélkedés” fenyegeti az enyhülést. Az év végén a „geopolitikai helyzetet” elemző Interjújában a tanácsadó azt fejtegette, hogy „előre kell látni a helyi konfliktusok következményeit és meg kell előzni azokat”. Az ártatlanul hangzó szavak a shabai felkelés és Fidel Castro megvádolása után kaptak jelentőséget: már az is „terjeszkedésnek” számít, ha valaki — bár nem támogat, de — nem akadályoz meg valamely készülő fordulatot, ami változással fenyegeti a Washingtonban helyénvalónak minősített status quo-t. Az eredeti feltartóztatási politika sem tudta megakadályozni, hogy a ' világban folytonosan új status quo alakuljon ki; a nemzetközi viszonyokat azonban súlyosan megrontotta ez a tézis, a világ — a dullesi kifejezéssel — sokáig táncolt a háború szakadékénak szélén. Évtizedünk elején az enyhülés szakasza a többi között a feltartóztatási. politika és örököseinek feltartóztatása nyomán vált lehetővé. A vadonatúj szellemi régiségekkel házalók újbóli felemelkedését — éppen az elmúlt évtizedek már ismert tanulságai alapján — talán könv- nyebb is volna feltartóztatni. Csak a poütikai akarat szükséges hozzá. Avar János összes kínai gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt, és visszavonják Albániában levő szakértőiket. Megfigyelők rámutatnak arra, hogy ezzel a kínai lépéssel teljessé vált a régóta levegőben lógó szakítás Peking és Tirana között. A kínai jegyzék válasz egy Pekingnek korábban átadott albán jegyzékre, amelyben a kínai külügyminisztérium szerint Albánia „alaptalan vádakkal” illette a kínai gazdasági és katonai szakértőket. Az albánok szerint a kínai szakértők tervszerűen súlyos károkat okoztak Albánia gazdaságának, akadályozták Albánia gazdasági fejlődését és aláásták nemzetvédelmét. Az ezekre a vádakra reagáló, július 7-i kínai jegyzéket Albánia pekingi nagykövete nem volt hajlandó átvenni és továbbítani kormányához. Ezzel — mutat rá a most közzétett kínai jegyzék — Albánia elutasította azt a pekingi javaslatot, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz és kíséreljék meg békésen rendezni a nézeteltéréseket. TIRANA Az ATA albán hírügynökség jelentése szerint a Kínai Népköztársaság kormánya az Albánia pekingi nagykövetségéhez intézett jegyzékében hivatalosan közölte, hogy azonnali hatállyal megszüntet mindenfajta segítségnyújtást, ' felfüggeszti a hitelek folyósítását, félbeszakítja a kínai segítséggel Albániában folyó építkezéseket, és haza. rendeli az országban dolgozó összes szakemberét. — Ezzel az egyoldalú, önkényes cselekedettel — hangzik az albán hírügynökség közleménye — a kínai kormány tudatosan és e! 5re megfontolt lépést tett arra, hogy kiélezze a két ország kapcsolatait, kárt okozzon Albánia gazdaságának és aláássa az ország védelmi képességét. Ez az ellenséges döntés mélységesen felháborítja az albán népet, s ezt el fogja ítélni a kínai nép is. A segítségnyújtás felfüggesztése és a kínai szakemberek visszahívása annak a következménye, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi politikát folytat, szakított a marxizmus—leninizmus tudományos elméi-“ ivei, a nemzetközi imperializmus és reakció erőihez közeledett és velük működik együtt, s hogy megt-jadja a segítséget és támogatást a nemzet- te«-; küzdő forradalmi felszabadító erőtől — fe'eződik be az albán hír- ügynökség közleménye. (TASZSZ)
