Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-11 / 161. szám

* Kabos KÉPERNYŐ előtt FÉL ÉVSZAZAD után majdnem, Kabos jött, láttuk és győzött. Kabos osztatlan sikert aratott, sőt valójában most aratott először igazán óriási tömegsikert. Hiszen az idősebbje névről, a még idő­sebbje emlékeiből igen, a fiatalja még névről sem na­gyon ismerte Kabos Gyulát, a néma és a hangos magyar filmek egykori nagy komi­kusát. Vagy ha igen, ismer­ték, akkor egyetlen filmje alapján, a Hyppolit a lakáj alapján alkottak róla nem lebecsülendő, de korántsem megközelítően is pontos ké­pet. Kabos Gyula filmezett összesen és valójában alig többet, mint egy évtizedet. Filmjeit látta akkor a mo­ziban tíz- vagy százezer em­ber. Egyre megy. Ma egyet­len vasárnap délután egyet­len filmjét megnézte egy­millió ember. Ha nem kettő. Kabos Gyula bár meghalt 1941-ben, saját álmaitól el- temettetve az Egyesült Ál­lamokban, mégis él, sőt most él csak igazán a televízió jóvoltából. És immáron he­tek óta él, mert soha annyi és olyan önzetlenül lelkes közönsége nem volt, mint most van. Könnyű lenne ki­jelenteni: ez van. Mármint a televízió. Amely a hit­vány, a talmi dolgokat is ké­pes a milliókhoz eljuttatni, néha még azt a képzetet is keltve, hogy a talmi az ér­ték, s az értékes alig más, mint unalom. De öröm is kijelenteni és leírni: ez van. Mármint a televízió- amely újra tud ad­ni életet a megholtnak, fel­támasztani a művészetet a képernyőn és azt szembesí­teni is a ma nézőjével, íz­lésével, véleményével. Mint­egy megmérettetik és újra mérettetik az egykori m'ű- vész és alkotása: jogos volt-e akkor művésznek nevezni és alkotásnak tartani mind­azt, aki és ami a celluloid­szalagra került. Nos, ha talán mindazt túlzás is lenne a művészet kategóriájába sorolni, amit a cellulóidszalagról, illetőleg a képernyőről látunk, de azt, akit látunk — jelesen Kabos Gyulát — lehetetlen nem igazi művésznek érezni. Ha­lála után majd négy évti­zeddel, műveinek, filmjeinek létrejötte után fél évszázad­dal. Amikor nem csak az idő és a korízlés, de a megvál­tozott társadalmi berendez­kedés is elválasztani lehetne hivatott a ma nézőjét a fél évszázad ezelőtti művésztől. KÉZEN KÍNÁLKOZIK a könnyű magyarázat: azokra némi nosztalgia egyrészt a hajdan volt fiatalkoruk iránt az idősebb generációban, s a nevetni vágyás és az erre való sajnálatosan kevés al­kalom egyikének im lelkes kihasználása az ifjabb ge­nerációk részéről. Mind a két állításban van igazság, de egyik sem az alapvető. A lényeg az, hogy Kabos Gyu­la játéka, mozdulatai, a néha bizony silányka szöveg, ér­telmi, érzelmi, emberi ihlet- tetése fél évszázad múltán is frissnek, modernnek, igaz­nak hat. Mert művész volt, mert úgy akart és tudott nevettetni, hogy a mosoly mögött mindig ott volt a könny, a komédia mögött a tragédia. A leleményeskedő kisember küzdelmét rajzolta meg, hogy életben marad­hasson. Az örök emberi tu­lajdonságokat, a kapzsiságot, a hiúságot, a törtetést, a sznobizmust karikírozta úgy, hogy amikor belenézünk Kabos Gyula elénk tartott tükrébe, feszengeni kezdünk: honnan ismer ez az ember bennünket. Az embert ismerte. Ezért tudott művész len­ni, akkor is, amikor ez nem volt elsőrendűen fontos fel­adat. Ezért tud ma is hatni játékával, amikor az ember, a művészet, az igazság kere­sése és megtalálása rendkí­vül fontos feladat. A MAGYAR TELEVÍZIÓ nagy és sokoldalú szolgálatot tett ezzel a Kabos-sorozat- tal. Szolgálatot „önmagá­nak”: segített és nem is akárhogyan műsorgondjain. De szolgálatot tett mind­azoknak, akik e filmek se­gítségével szinte kortörténeti dokumentumokat tekinthet­tek és nézhetnek meg, mert igénylik az ilyesfajta doku- mentarítást. Ezek a régi fil­mek, még akkor is, és ott is, ahol bugyuta történetük mö­gül a színészi játék csont­véznasága is kilátszik jó né­hány esetben, még akkor is képet adnak, sajátos képet mégpedig, egy nagyon is volt, de gyermekeink szá­mára már csak történelem­nek számító világról. Ki tudja ma már, ki hasz­nálja egyáltalán ezt a szót, hogy „úriszoba”, és lám mi­lyen magától értetődő ter­mészetességgel hangzik el e szó éppenúgy, mint a kasté­lyom, földbirtokom, az ina­som és a társai. Amelyek valamikor mind egy adott társadalom alapszókincséhez tartoztak, s ma az értelmező szótárban kell megkeresnünk gyakran: mi, mit is jelent. És még az is lehet, hogy meg sem találjuk. Vagy,- ha igen, ilyen megjelöléssel: „Uriszoba (szoc.e.)..Már­mint, hogy a szocializmus építése előtti nyelvhasználat­ban ... És nem utolsósorban film­és színháztörténeti doku­mentumok is ezek a filmek, ma élő nagy színészeink — Sulyok Mária például —, tegnap temetett nagy egyé­niségei a filmek és a szín­padnak — például Kiss Ma­nyi — előttünk bontogatták e filmeken művészpillangó szárnyaikat. Nem egyszerű­en valami kegyeletteljes mú­zeumlátogatás, hanem a fel­fedezés izgalma rálelni a fiatal Kiss Manyiban, Sulyok Máriában azokra a gesztu­sokra, vibrálásokra, amelyek ugyan e filmen — a most vasárnapi Kabos-filmről szólva például — még csak kezdeteikben, szinte fogan­tatásukban voltak kiérezhe­tők, láthatók, de amelyek­ben már vélni lehetett, hogy nem a film művészetének alkalmi árusai játsszák el nékünk a legtöbbször silány­ka történeteket. MINDEZEKBŐL és Ka­bos Gyula ürügyén jogosnak látszik a megjegyzés: e sa­játos filmtörténeti múzeum életre keltéséhez merítsen a tévé csak bátran a film- történet, a celluloidszalag múltjának életvizéből. Okos válogatás a tévé részéről, s nem kevésbé bölcs szelek­tálni tudás akár egy filmen belül is a néző részéről, — s mindezek nyomán élmény a képernyőn. Gyurkó Géza NzlOLN ÁR ZOLTÁN ELDEGfZES 42. — Nem baj, elmegyek HÉV-vel, kisétálok a meg' állóig. Még kinézett a Dunára, közeledik-e már az a távoli pont. Gitta követte a tekin­tetét. Látta ő is a fiút, de még innen is megállapíthat­ták, hogy nem olyan túlsá­gosan nagy sebességgel igyekszik a part felé. Guszti és Barna unalmuk­ban — bár kétséges, hogy unalmukban-e elkezdtek ket­ten tollaslabdázni. Látták, hogy Lajos ott buzgólkodik a parton; nem várták. Ér­dektelenül ütögettek, csak a látszatot igyekeztek tartani; igen. ők most teliességgel ez­zel vannak elfoglalva. Kati lustán elindult a ko­csihoz, ott volt a ruhája. Klári, aki feltűnően igye­kezett most önmagának mi­nél kevesebb jelentőséget tu­lajdonítani. megint a két fi­ával hadakozott, akik éppen e'határozták. hogy Lacit pe­dig nem engedik ki a Duná­ból. Sárgombócokat gyúrtak, hogy azzal dobálják meg, ha közeledik. 1978. július 11., kedd * Klári, szét akarta rúgni a halmozni kezdett muníciót. — Anyuci, ne! — rimán- kodtak. — Nem fogjuk do­bálni, csak várat építünk ... Kati feltűnés nélkül be­szállt a kocsiba és odabent átöltözött. Azon töprengett, el kell-e búcsúznia a társa­ságtól. Apu. Apa, Lajos bá­csi. .. Nagymama, Klaá- ri... eh ! Egyszerűen nincs is mód arra, hogy elbúcsúz­zon. Akármelyikre gondolt, ez is, az is képes volna meg­kérdezni, hogy mi történt... vagy egyáltalán kérdezni valamit. Nem mondhatja el nekik, hogy itthagyott a vő­legényem, mert meglátta, hogy egy másik fiúval csó- kolóztam. Ezt a másik fiút most rettenetesen gyűlölte, de ha arra gondolt, hogy ha most megint jönnének visz- szafelé a kúttól, és Laci azt javasolná, hogy álljanak meg az alatt az óriás törzsű hárs alatt, akkor megint csak megállna... Szörnyű — gondolta — szörnyeteg va­gyok! Vagyis ő a szörnyeteg! Búcsú pedig nincs. A másik oldalon lépett ki a kocsiból, és ' be se csapta az ajtaját, hogy fel ne hívja magára a figyelmet Óvatos, nesztelen léptekkel indult a kapu felé. De valahogy mégis észre­vették. Talán Anyu. Ijedten nézett rá vissza. De szemük összeakadását rögtön észrevette Apa is. Anyu persze eleve figye­lemmel kísérte, ő már azt észrevette, hogy a kocsi a túlsó oldalon kinyílt. De Klárinak is éppen ak­kor kellett felnéznie a gye­rekeivel való viaskodásból. s mert szeretett úgy feltűnős- ködni, mintha éppen kerülné a feltűnést, színpadias moz­dulattal fordult vissza a gye­rekeihez, s ezzel Lajos bá­csi figyelmét is rögtön fel­hívta, s ő is arra fordult. Az már, hogy Laci is lát­ta, ahogy a sekély vízben gá­zolt kifelé, nem is számított. Kati ösztönösen az egye­dül lehetséges megoldást vá­lasztotta. Mutatóujját ajká­hoz emelve hallgatást kért. vagy inkább parancsolt, s lábujjhegyen kiosont a ka­pun. Mindenki azt hihette, ha akarta, hogy csak egyedül ő látta, s hogy énoen őneki in­tette Kati bizalmasan, hogy hallgasson, a többiek észre ne vegyék. Mindenki érézte ugyan, hogy nem ő az egyedüli be­avatott bizalmas, de senki­nek sem volt jobb ötlete, mint, hogy valóban cinkos módra hallgasson és marad­jon csendben. — Egy pillanatig — egy nagyon hosszú pillanatig — // wevvftv A békés idők har­cosa — Csák Gyula rádió­játéka — nem egy ember, a hitei, a tiszta élet mellett ki­tartó vb-titkár jellemrajza, inkább annak a társadalmi pillanatnak ábrázolása, amelyben az egyéni és köz­érdek, a felelőtlenség és gon­dosság, a forradalomban va­ló hit és közöny áll szemben egymással. Ez a kisvárosi életkép, a feleség elégedet­lensége, vélt harca a jobb életért, a saját villáért, szép ruhákért tükre egy jelenlevő problémának: mit jelent napjainkban a forradalmi- ság? Hogyan állhat helyt a békés időkben, az egyéni ér­dekek útvesztőiben a régi idők magányos harcosa, aki a feleség szerint nem veszi észre, hogy „az élet megvál­tozott. Mindenki csak a sa­ját érdekei után szalad, hogy villákba, autókba költözött az eszme. Csak te lógsz ki belőle, s ha nem térsz észre, kívül is maradsz.” Nézeteit osztja és megerősíti Péter jobbik fele, szellemi testvé­re, a régi barát, a képügy­nök, aki ugyan néhány éve még magas állást töltött be, de most inkább terjeszt gics- cseket egy szocialista brigád életkeretei között, mert „pin- gálmányokból még mindig kevesebb baj származott, mint világmegváltó törekvé­sekből”. Ügy látja, hogy a forradalom felfalja gyerme­keit. „Ennél csak az kegyet­lenebb, ha a forradalom gyermekei falják fel a for­radalmat. S most éppen ez történik”. Mire a férj: „Vil­lát, autót akarsz? Csináljak belőled méltóságos elvtárs­nőt, hogy te is a fodrász, a varrónő és a cukrász szent­háromságának bűvöletében élhess, hogy szeretőket tart­hass?” Pedig az éjféli har­sány vita a házastársak kö­zött épp ennek a vágynak beteljesedéséről ad számot. A férj a jövőben ezer fo­rinttal többet hoz a konyhá­ra, mert politikai gazdaság­tant fog tanítani a gimnázi­umban, mert megkapták az állami házat, egy villát há­romszáz öles kerttel, amit később potom pénzért meg is vásárolhatnak. így hát min­még mindannyian annak a bűvöletében dermedtek, hogy Kati, aki az imént még itt volt, s aki mégis a nap főszereplője, ilyen meglepő­en egyszerű módon elillant, eltűnt, kivonta személyét az eshetőségek alakulásából, a kibontakozás megkísérlésé­ből. Egyszerre nyilvánvaló lett, hogy semmiféle általános, kö­zös kiútra nincs kilátás, mindenkinek magának kell megtalálnia a menekülés módját, vagyis azt, hogy a következő percekben hogyan viselkedjék. Csak Klári két fiát nem­igen befolyásolta Kati eltű­nése. Ők most csak egy bi­zonyos rögeszméjükkel vol­tak elfoglalva. Lacit akarták sárgolyóval megdobálni. Az anyjukra ügyeltek, sikerült-e már elhitetni vele, hogy ők várat építenek. Tessék-lás- sék még el is kezdtek vala­mi várépítést, sőt még a sár­golyókból is feláldoztak né­hányat a megtévesztés si­keréért. De a fél szemük Lacin volt. Gitta, aki kezdetben ma­ga sem tudta, miért közele­dik éppen a gyerekekhez, most már, hogy Kati elment, kezdte úgy érezni, hogy csak egy személy maradt, akire ráöntheti a dühét, de ez a szándék Lacira nézve veszé­lyesebbnek ígérkezett a gye­rekek sárgolyóinál. Laci a tehetetlenség ere­jénél fogva még mindig jött kifelé, de már olyan lassú, tétova mozdulatokkal, mint aki valami különös mozgás­művészeti mutatvány sze­replője, mozdulatainak így önmagukban nem is volt hát értelmük, hiányoztak a part­nerei. ,ir -*r (folytatjuk) den rendben is volna és sze- retetben, boldogságban tér nyugovóra a család. Másnap azonban megjelenik a ta­nácselnök, mondván, hogy a villakiutalás megfúródott, mert „született egy másik papír, másik aláírással”, de nem lesz semmi baj, „ha Péter azt teszi, amit én mon­dok neki”. Csakhogy a vb- titkár erre nem hajlandó és győzelmének reményét kelti az író abban a rövid párbe­szédben, abban az ígéretben, mely szerint az egyik nö­vényápoló másnap felkeresi és elmondja az igazságot az ésszerűtlenül felhasznált gyomirtó szerekről. A hat jelenetre tagolt, jól szerkesztett dráma olykor keresett feszültségeivel, oly- kbr túlharsány dialógusaival kissé vásárivá is vált. Leg­jobban megformált alakjai a kiábrándult barát és a sor­sával örökké elégedetlen pe­dagógusfeleség. (Nem hiszem azonban, hogy egy kisváros­ban olyan mély volna a sze­xuális nyomor, hogy a gim­názium unatkozó tanárnője egyből lefeküdne az üzleti körúton hozzájuk tévedt vi- gécnek.) A debreceni Csokonai Színház művészei — közöt­tük Agárdy Ilona, Csikós Sándor — közel hozták a hallgatóhoz még az olyan ir­reális helyzeteket is, mint a bágyatag „szocialista szerel­mi háromszög”. , Reformkori kalan­dozásokra, csaknem két­hónapos utazásra hívja a rá­dió irodalmi osztálya hall­gatóit. Irodalmi életünknek ez a reményekben és kétsé­gekben legalább annyira gaz­dag kora, mint a felvilágo­sodás nemcsak azért izgal­mas, mert olyan költőket és írókat idéz, mint Kölcsey, Kisfaludy, Vörösmarty, Eöt­vös, hanem azért is, mert a modern nemzetállam és iro­dalom megszületésének kö­rülményeit mutatja meg, va­lamint azt, hogyan kísérelte meg egy nagy nemzedék is­mét Európához kapcsolni a magyar szellemi életet. Az első hét idézett művei, Köl­csey egy-egy korai verse, Kisfaludy, Vörösmarty ki­indulópontja annak a kor­szaknak, a magyar romanti­ka korának, amely a század- forduló politikai, társadalmi törekvéseire építkezik. Ezért a bevezető előadásban nem ártott volna néhány mondat­tal visszautalni Kazinczyra, a reménytelen sorsú Kato­nára, a Zalánra, mert ebből a nemesi elégedetlenségből, Habsburg-ellenességből nőtt * ki Petőfiék forradalmisága, a ú nép uralma a költészetben és a politikában. A Sulyosdi Simonnak vannak érintkező : pontjai Gvadányival (Rontó , Pál), Kölcseynek Batsányi­val (A franciaországi válto­zásokra). Az irodalmi ismeretterj jesztésnek ez a formája, a jól választott szemelvények inkább alkalmasak egy kor irodalmának megismerteté­sére, mint a különböző adap­tációk, vagy archívumból elő­vett színházi közvetítések szalagjai. A tavalyi felvilá­gosodás hetei után szép iro­dalmi élményeket ígér ez a nyár is. Ebergényi Tibor 140 szakközépiskola nyit kaput Szeptembertől az ország csaknem 140 oktatási intéz­ményében kezdik meg szak­középiskolai formában 36 ipari és mezőgazdasági szak­ma oktatását. Az új típusú szakközépiskolák utat nyit­nak az egyetemi és főiskolai szakirányú továbbtanulás­hoz, ugyanakkor gépjármű­technikai szerelőket, vegy­ipari, élelmiszer-, illetve textilipari és mezőgazdasági gépszerelőket képeznek. Ezekben az iskolákban ok­tatják és nevelik majd a re­pülőgép-szerelőket, a Diesel­mozdonyok és a közúti jár­művek szerelőit, a növény- termesztő gépészeket, a rá­dió- és tévéműszerészeket, a vegyészanalitikusokat és a számítástechnikai műszeré­szeket is. Ebben az iskolatípusban á5*' szakmai oktatásnak az a fel­adata, hogy alapos, az iskola befejezése után a termelés­ben azonnal alkalmazható és a jövőre is szóló szakképzett­séget nyújtson. Elkészültek a tankönyvek is; kiszállításuk már hetek­kel ezelőtt megkezdődött, hogy minden iskolába idő­ben megérkezzenek. A szakközépiskolák felü ügyeleti hatósága az Oktatá­si Minisztérium. Szakmai irányításukkal a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium foglalko­zik. Az Oktatási Minisztéri­umtól kapott legfrissebb tá­jékoztatás szerint a tervezett 11 ezer diák 95 „ százalékát már felvették. (MTI) Lányok főzőkanállal Már hagyomány, hogy az egri Ho Si Minh Tanárkép­ző Főiskola biológia—me­zőgazdasági ismeretek sza­kos nappali és levelező ta­gozatos hallgatói minden nyáron egyhetes főzési gya­korlaton vesznek részt, a főiskola tanműhelyében. Több mint tíz esztendeié Szakállas Mihály irányítá­sával megismerkednek a „konyhaművészet” alapfo­galmaival. s bepillantást nyernek a gasztronómia kü­lönleges titkaiba is a leendő háziasszonyok. ízelítőt kap­nak az itt folyó hasznos elfoglaltságról. Ha kész az ebédnekvaló, alkalmi kőstóláson bírálják egymás főztjét, mint ahogy a képünkön látható Császár Józsefné és Szilvássy Zsuzsanna is teszi. j (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom