Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
gyuÿWffiM -r*ww'' ?yr$—^ TIHANY MADÁRTÁVLATBÓL (MTI Fotó — Manek Attila jelvétele — KS) Nyári színház? Szerettem volna eljátszadozni a címmel: Nyári színház, nyári közönség? — Ezt a négy szót véstem fel magamnak, ám nyomban kihúztam belőle kettőt a cím második felét. Féltem ugya- : nis, hogy félreérthető. Még inkább tartok attól, hogy nem tudnám pontosan megmagyarázni, milyen is az a nyári közönség. És egyáltalán van-e nyári közönség? Sőt, mi több: van-e nyári színház? Mert, hogy nincs téli, tavaszi és őszi sem. Csak színház van, így, ilyen egyszerűen, s ebben a műfajban ez a legnagyobb rang. Színház, amely jelenlétével. bemutatóival estéről estére vonzza a közönséget, tükröt tartva formálja annak ízlését és segíti a szocialista közgondolkodás fejlesztését. Színház, amelynek egyes bemutatóit, vagy műsorát egész évben bizalommal fogadjuk, és a jobbí- * ^ 'tás szándékával vitatjuk is, .... ■ színház, .amelyet szeretünk, ORV bírálunk, féltünk. És nem utolsósorban színház, amelynek társadalmi igényt kielégítő művészetében hiszünk, és hinni akarunk a jövőben isIlyen színház az egri. Pontosabban mindkét egri színház: a Miskolcról utazó, a megyeszékhelyen Gárdonyi Géza nevét viselő több mint " ötszáz személyes kőszínház, és a történelmi vár hangulatába illeszkedő végvári teát- risták társulata, ame!y_ Ag- ria Játékszín néven immár net-vedik alkalommal készül àfrar'ireiÿ meghódítsa Sz ezer személyes, csillagkupo- lás színház közönségét. A két színháznak — a Gárdonyinak és az Agriának — látszólag alig van kapcsolata egymással. Pedig összetartozik, szétválaszthatatlan a Thália, e két „temploma”, . sőt, még azt is hozzáteszem: egyik sem csinálhat jó színházat a másik nélkül. A nézők ezrei ugyanis összekötik a két színházat, s akarva, vagy akaratlanul, ám mégis egymásra épülnek a műsorok, amelyeknek hangulata, élménye és mondanivalója mindig elkíséri a közönséget az új bemutatókra. A múlt nyáron több mint 12 ezren nézték meg a várszínház bemutatóit, s nem kell jósnak lennie annak, aki már most előre jelzi, hogy az idei érdeklődés sem lesz szerényebb a tavalyinál. Hát persze, nyáron a közönség szórakozni akar, s mindenre befizet, ahol ezt meg- ... kapja — hajtogatják azok, ‘ akik szinte allergiásak mindennemű szórakozásra, még inkább a szórakoztatásra. Való , igaz, hogy ilyenkor, nyáridőben a közönség is jobban vonzódik a könnyedséghez, a szórakozáshoz. Bár az is igaz, hogy szívesen fogadjuk a vidámságot, a pihentető kikapcsolódást nyújtó előadásokat más időben is, mondhatnám egész évben. Az egri közönség ugyanis egész évben jár színházba, s néz drámát, színművet, szatírát, vásári komédiát, vígjátékot, musicalt és operettet is. A június végén befejeződött színházi évadban 12 bemutatót tartott a Gárdonyi Géza Színház, amelynek mintegy 80 ezer nézője volt. A közönség számára ezzel még nem ért véget az évad, hiszen a színházi esték keretében a pécsi, a szolnoki, és a kecskeméti társulat vendégszerepeit Egerben, ilyenformán is bővítve a színpadi művek és stílusok választékát, egyben kitekintést nyújtva a magyar színházi életre. S most itt a július, s lám, a közönség sem tart nyári szünetet. Ismét színházba megy, fel *a várba, ahol érdekeset, szépet, művészit akar látni, ám nem . titkolja azt sem. hogy igenis szórakozni is akar. Mégpedig kellemesen, és jól. Esténként ezer nézőt szórakoztatni, sietek hozzátenni, igényesen szórakoztatni, vagyis jót jól csinálni, elismerésre méltó művészi szolgálat. A felfedezés öröme, a hagyományápolás tisztelete mellett ez a várszínház nagy felelőssége, közművelődési szerepe. A végvári teátristák vállalják is ezt a felelősséget és a szerepet is. Tudják, hogy bár itt a nyár, és olykor tikkasztó a meleg, lazítani csak a közönségnek szabad, a rivalda másik oldalán. vsoyis a művészetnek aligha. A nyári színháznak valójában nem is olyan „nyári” a közönsége. Évek óta színházi előadásokon, edződő, művelődő nézők ülnek a szabadtéri széksorokban, többségükben olyan emberek, akiknek bérletük van példáid Moliere-hez. Ibsenhez, Csehovhoz. Musset-hez, az új magyar drámákhoz és a zenés művekhez is. És ez a kőszínházban edződött közönség most a várba, XVII. századi költői játékra és XVIII. századi komédiára váltja meg jegyét, de bizonyára sokan érdeklődéssel várják a Madách-ősbemuta- tót és a történelmi előadóestet is, még többen a romantikus népoperát, a Vid- róczkit. S amíg a méltatlanul megszólt „nyárinak” nevezett közönség a várszínház előadásain tapsol, már készítik a másik színház bérletet hirdető plakátjait, amelyek egész évben új élményeket ígérnek. Ősszel Goethe műdével nyit a Gárdonyi Géza Színház, amelynek közönsége bizonyára magával hozza a várszínházi előadások kellemes hangulatát is. Így kapcsolják össze a nézők ezrei a két teátrumot, s így van jelen egész évben a színház embert formáló varázslata Egerben. Jelen van mindkét színházé, amely előadásaival. elismeréssel, avagy vitával fogadott bemutatóival már hozzátartozik a város és a megye szellemi életéhez. És vállalja annak formálását is. Márkusz László Műemlékács akar lenni... Jönnek a kupolák Mit akar, mit remél a jövőtől az a fiatalember, akinek szakmunkás-bizonyítványán éppen csak meg /áradt a tinta? Egy hatvani tablóról választottam alanyt, hogy e kérdésekre választ kapjunk. Rendezett hajviselete, tiszta tekintete, arcvonásainak nyugalma vonzott? Nem tudom. Lényeg, hogy a Traktor utcai ház hűvös utcai szobájában szemközt ülök Sztankovics Árpáddal a tablótényképröl ismert ifjú áccsal, aki pár napja negyedmagával tett sikeres vizsgát Vörös József. Ke- ményfi Elemér, Pőcze Atti- láné szakoktatók, tanárok árgus figyelme közepette a hatvani Damjanich Szakmunkásképző Intézetben. Hogy melyik akadály volt a nehezebb? Árpád az elméleti tárgyaktól tartott inkább, miután segítőtársaival remekül megoldott egy pillérzsaluzást. Aztán a többi is sikerült. AZ ISKOLA SEGÍTETT házépítés közben — Hogyan szánta magát a pályára? — öt esztendeje építették édesapámék a házat. Gyerektársaimmal, Osztrider Karcsiékkal eleinte csak néztem a munkát, később azonban magam is beálltam a sorba. Különösen az ácsok buzgólkodása tetszett, nekik segítkeztem a legtöbbet. Mire aztán felkerült a cserép a tetőzetre, eldöntöttem, hogy ezt a pályát választom. Egyébként szinte minden utcabeli pajtásamból iparos lett, s együtt végeztünk. Karcsi géplakatos, Viczián Sanyi járműves a vasútnál. Bognár Pista pedig a festőszakmánál kötött ki. Ami tanulóéveimet illeti, nincs okom panaszra. Az Építőipari Szövetkézét ' Györkis- brigádjá jó iskola volt. A vezető rémek pálá?.ó, a Pestről hozzánk-került Nagy János pedig mesterién érti a zsaluzást. Nagyön ' sokat tanultunk tőle. Mondhatnám úgy is, hogy példaképemnek tekintem. Jánossal munkán kívül éppúgy együtt vagyunk, mint amikor pillér, oszlop negatíviát kell összerónunk fábólj műanyagból. — Munkák, jelentősebb építmények? — Kezdettől benne voltunk a Tabán utcán emelt háziipari üzemházban, most meg a szomszédjában építjük a tisztítótelepet. Már a harmadik szintnél tart a brigád. Gyakorlat ide. gyakorlat oda, az iparban sem tud helytállni az ember, ha elméletileg képzetlen. Egy jó szakmunkás tud annyit, mint húsz esztendeje bármely tchnikus. Ebben kell segítenie az iskolának, amely most bizonyítványt adott Sztankovics Árpád kezébe. S tette-e? — Igen sokoldalú oktatást kaptunk a Damjanichban, nagyon sok segédeszköz mélyítette bennünk a hozzáértést. A szakszámtan ismereteinek birtokában például nem gond megállapítanom, • miből mennyi kell egy nehézállványhoz vagy oszlopzsaluhoz. Ide tartozik még a • szakrajz, anyagismeret, megannyi nélkülözhetetlen tudnivalóval. E tárgyakat különben hatásosan ágyazta belénk a szakfilmek, műszaki ' kiadványok sokasága. Egészen másként láttunk munkához például, miután Keményfi tanár úl levetített -előttünk kétszer is egy filmet, amely az állványok építését, bontását tárgyalta. Hegyi tanár úr könyvtárából az ács- és épületasztalos, munkákkal foglalkozó kötetet 'forgattam haszonnal. Másik- kötet ugyanakkor az ácsipar fahelyettesítő anyagainak világát tárta fel bő részletességgel. Eligazított bennünket, hogy valamely építmény szerkezete milyen vasgerendázatot igényel. Ilyenformán én hálás vagyok az iskolának, s így van ezzel minden ifjú társam, aki csak hivatást érez a pályához. mert ugyanis, hogy legtöbb építőmunkás hétvégeken jó pénzért maszekot. Árpád kitekint a napfényben fürdő utcára. Kissé elgondolkodva szánja magái a válaszra. — En ösztöndíjjal tanultam három esztendeig, s úgy megbecsültem a havi hét- száz forintot, hogy haza s jutott belőle. Discózni seretek jaffa mellett. Megnéztem néhány kalándfilmet Tehát becsülöm a forintot! De ez bennem valahogyan távol esik a harácsolás ösztönétől Júliustól szakmunkás leszek, kezdetben hu jó kétezerért. Tanári l'iz : s nincs mit kereskednem. í: ez az összeg fokozatosan n i- vekszik, amiként dolgozik az ember. Pár észtén, ic múltán négyezer körül les; a jövedelmem, itthon pedi' külön szoba, amit a közeljövőben pingálunk át a ha- verokkal. Szóval, én úgy er. zem, hogy magam hajszolása nélkül meg tudok ma’c élni tisztességgel. Masv.eko- lás? Megfordult a fejemben de nem célként, Jeleni"-! bátyámék, sógoroméi? házát dolgozom szabad óráimban Leginkább az vezet, hogy n< essem ki a hagyománya: ácsmunkából. DÉDELGETETT VAGY BÉR ÉS MUNKA — Valamilyen anyagi megfontolás közrejátszott pályaválasztásában? KözisITagyományos ácsmunka Ebben gyökerezik Sztankovics Árpád álma, reniénysé ge, későbbi jövendője. — Láttam nemrégiben i televíziót. Valamelyik pécs épület hatalmas kupolájába dolgoztak az ácsok. Öim palota volt, csodálatos lói ványt nyújtott a boltozató pókhálószerűen átszövő ge- rendázat, ácsolat. Akkor kü Ionosképpen rádöbbentem a én szakmám szépségére! t úgy határoztam, hogy mi előbb faipari technikumo végzek, majd elszegődöm valamelyik vállalathoz mű emlékácsnak. Vagyis a kor szerű technológiától- Vissza térek a: régi" módszerekhez hogy kezem nyomán patina épületek újuljanak meg Nagy érzés lehet.' Valame lyest hasonló a művészeké hez, amikor alkotnak. Hog; mi odázhatja el kissé ter veimet? A katonaság, amii túl kell esni annak rendje módja szerint. És aztán jön nek a kupölák, jön a hivatás. Tekintsen az olvasó Ár pád fotójára. Nem hiszem hogy kétségbe vonja valló másának őszinteségét. Ennek hitében készült feljegy zésünk is. Moldvay Győző 6% JUmíUmn 1978. július 9,, vasárnap K/IOINÄR LTÄN lentkezett Klári zok rájuk! vigyaEUJEGfZES Ezt akár úgy is fel lehetett fogni, mint az illetéktelen beavatkozás visszautasítását. 41. Klári hiába akarta lecsen- deslteni őket; kínjában Lacit kereste, aki az előbb még kéznél volt. hogy segítsen neki, de Laci már megint messze beúszott a vízbe. Ügy látszik, 6 vette észre legelőször a kocsi távozását. A csonkán maradt tollaslabdázó társaság tanácstalanul tekintgetett széjjel, látszólag azért, hogy a Ferenc távoztával megürült helyre egy negyediket keressenek. Nagy csend támadt. Nagymama talán éppen erre a nagy csendre ébredt fel, ahogyan tápászkodott, megnyöszörögtette a nem éppen vadonatúj nyugágyat. Felült, nézelődött. Most megkérdezi, hogy hova lettek Tiborék — leste aggodalommal Gitta. De nem azt kérdezte. — Hol az a pirostrikós fiú? Ez volt a nagymama kérdése. A lehető legjobb kérdés — gondolta Gitta. Valóban, hol rejtőzött el az az átkozott pirostrikós? Gitta odament nagymamához. Mégis az ő anyja, neki kell vele foglalkoznia. Legalább elhallgattatja. — Jót aludtál, mama? — Mindig jól alszom, tudod! — Tudom, mama, de most nappal van. — Nappal is jól alszom! Hagyj már azzal az alvással ! — s érdeklődéssel nézett körül. — Hova lett a pirostrikós? Gitta sóhajtott, a víz felé intett, jelezve, hogy valahol arra... — Mit, a vízben? — kérdezte riadtan nagymama. — Hiszen ebbe bele lehet fulladni! Miért engedtétek? Te, Lajos! Hol vagy? Gitta összeszorította a száját. Ha Lajost is arról faggatja. hogy hol az a csibész ... és felelősségre vonja, hogy miért engedtük bele a vízbe... én is a Dunának megyek. Lajos kénytelen volt odajönni. — Engem szólított, Margit néni? — Te vagy, Lajos, ha nem tévedek... — Nem téved, Margit néni. Parancsoljon velem! — Miért engedtétek bele azt a gyereket a mély Dunába?! Bele is fulladhat. Azonnal hívd ki! De Lajos bácsi nem fogta fel, hogy kiről van szó. Tanácstalanul nézett Gittára. — Bár fulladna — mondta Gitta meggyőződéssel. Ebből Lajos bácsi már gondolta, hogy miféle gyerekről is van szó. De villámgyors diplomáciai húzással inkább a Klári gyerekeire figyelt, akik bokáig hol vízben, hol a sárrá feltúrt fövényben jártak. Nekik kiáltott oda: — Vigyázzatok, gyerekek, bele ne menjetek nagyon a vízbe! Térden felül veszélyes ! — Itt vagyok velük — je— Lajos, Lajos! — szólt rá nagymama — nem azokról a kicsi gyerekekről beszélek! — A pirostrikósról, te! — Ö, az a pirostrikós ... Lajos bácsi nem volt könnyen felingerelhető ember, de most egyszerűen ott akarta hagyni nagymamát. Gitta még idejében, halkan rászólt: — Vidd csak neki! Ha kéri... Lajos bácsi kezdte most már önkéntelenül is összeszedni az események szétzilálódott szálait. Hátha valahogy csomóra köthetné. Elindult a parthoz az ő nagyon megfontolt lépteivel. Csakhamar fel is fedezte a távolban úszkáló valamit, ami talán élőlény, lehet éppen ember is, ha meg ember is lehet, hát az sem lehetetlen, hogy éppen a keresett pirostrikós az. Tölcsért formált tenyeréből a szája elé, és elnyújtva bekiáltott a Dunába: — Laaaciii...! De kiáltott vagy négyet, mire azt észlelte, hogy a távon vizilény valamilyen — talán közeledő — mozgást végez. Nagymama már türelmi lénkedett: — Mi van, Lajos?" Cs- nincs valami baj? — Nincs, Margit néni. már jön a fiú! — Miért hívod, Lajos, n gyediknek? — kérdez Guszti. — Igen — válaszolta L jós helyett Gitta — négy diknek. Hangsúlyában benne ve az ítélete is. Külön Gusz ról, s együtt a? egész te laslabdázó férfitársaságre akik. lám, semmit sem fo tak fel mindabból, ami o dig szinte a szemük látta történt. S akik képesek vo nának nyugodtan továbbfol tatni azt az átkozott tolla labdázást, bevonva akár főbűnöst, ezt a pirostrii? banditát. — Mi az, hogy negyedil — kérdezte nagymama. — Játszanak a ■ gyereke — válaszolt Gitta dühös« —, hiányzik egy •- negyi dik ... Kati odalépett, csendese rátette a kezét az anyja vá Iára. — Hát akkor, Anyu... ? meg most elmegyek. — Meg vagy... — kezde megint ráripakodni Gitt de még időben meggondolt magát. — Apu ivott, mé nem vezethet. (Folytatjuk) , 4
