Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ___________AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA__________ X XIX évfolyam, 166. szám ARA; 1 FORINT 1978. július 16., vasárnap Genfi találkozó Gyakorlati lépéseket vár a világ az Egyesült Államoktól Magyar és bolgár vezetők táviratváltása A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte a bolgár párt- és állami vezetőket, a bolgár népet a magyar- bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítséggyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. Az elvtársi üdvözletét és jókívánságokat Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Sztanko Todorov, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának elnöke viszonozta választáviratában. Hirsch Lászlóval, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága gazdasági osztályának vezetőjével az élen, megérkezett Havannába a XI. Világifjúsági Találkozón részt vevő magyar küldöttség első, előkészítő csoportja. A „szálláscsinálók” birtok, ba vették a magyar küldöttség kitűnően előkészített szálláshelyét, amelyet a Kubai KP Közgazdasági Továbbképző Intézetének kollégiumában rendeztek be. A küldötteket itt, a centrumtól minteev tíz kilométerre, — A Szovjetunió az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai javításáért szállt síkra —, idézte a szovjet diplomácia vezetőjének az idei harmadik szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó után elhangzott szavait Ge- orgij Zubkov, a szovjet televízió genfi különtudósitója. A szovjet sajtó mindvégig tömör, tárgyszerű tudósításokban számolt be Gromiko és Vance kétnapos genfi megbeszéléséről. 'Igor- -Mel-- nyikov, a Pravda genfi tudósítója lapja szombati számában kiemeli, hogy a genfi találkozó iránti rendkívül nagy érdeklődés is bizonyította a közvélemény érdekeltségét a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a nukleáris tömegkatasztrófa veszélyének csökkentését célzó tárgyalások sikerében. A a parkoktól övezett épület- csoportban jól felszerelt konyha, önkiszolgáló étterem, sportpályák és szuvenír- bolt várja. A helyszínen vannak már a delegációtagok szállítására szolgáló autóbuszok és személygépkocsik. Az előkészítő csoport tagjai gondoskodnak a küldöttség „poggyászának” kipakolásáról, a régi városrész egyik forgalmas utcájában helyet kapott propagandaközpont berendezéséről, a tengerparton levő klub előkészítéséről, valamint a küldött, ség programjának végső egyeztetéséről. Pravda tudósításában kiemeli Gromiko értékelését, amely szerint az újabb szovjet—amerikai véleménycsere hasznos volt és alapot ad az álláspontok további közelítéséhez azokban a kérdésekben, amelyekben még nem sikerült megállapodni. A Pravda genfi tudósítója emlékeztet rá, hogy az elmúlt években állhatatos munkával olyan nagy jelentőségű szovjet—amerikai megállapodásokat Sikerült tető alá hozni, mint a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló szerződés, és a SALT—1. néven emlegetett ideiglenes megállapodás a hadászati támadó fegyverzetek korlátozása terén teendő néhány intézkedésről. Az 1974-es vlagyivosztoki megállapodás lehetőséget nyitott a hadászati támadó fegyverzetek további lényeges korlátozására. Emlékeztetni kell arra is, hogy a tárgyalópartnerek akkori egyöntetű véleménye szerint a megállapodás kidolgozása lehetséges lett volna a következő évben. Az Egyesült Államok azonban újabb és újabb, számára egyoldalú előnyöket jelentő követeléseivel és azzal a meghiúsult próbálkozásával, hogy a megállapodás Hét végi a Szaljut 6. MOSZKVA; A Szaljut 6. szovjet tudományos űrállomáson az űrhajósok alapos orvosi vizsgálaton estek át, ami megnyugtató eredménnyel zárult: Ko_ valjonok és Ivancsenkov változatlanul makkegészséges. sorsát más politikai problémákkal kösse össze, elodázta a megegyezést. Időre és nem kis erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy a tárgyalások ismét a vlagyivosztoki megállapodás medrébe, térjenek vissza. A genfi találkozó ismét igazolta, hogy a Szovjetunió kész mindent megtenni a még nyitott kérdések mielőbbi rendezésére. Közvetlenül a megállapodás aláírása után a szovjet fél rögtön hajlandó folytatni a tárgyalásokat a hadászati támadó fegyver- rendszerek szintjének lényeges csökkentése érdekében. A Pravda genfi tudósításában rámutat, hogy a világ népei most az Egyesült Államoktól várnak gyakorlati lépéseket a leszerelés terén: az amerikai vezetőknek kell bebizonyítaniuk, hogy a béke iránti odaadásukról szóló szavaik hogyan testesülnek meg a gyakorlatban. — Kétségtelenül van különbség politikánkban. Lehetséges azonban ezek csökkentése és áthidalása, ha megvan hozzá a kellő elhatározás és a szilárd akarat. Megéri a fáradságot azon munkálkodni, hogy a világ a béke és az enyhülés irányában haladjon — idézte a szovjet televízió Gromikót. „lazítás” fedélzetén Közérzetük és hangulatuk egyaránt jó. A földi irányító központ szombatra lazított munkanapot engedélyezett, hét végi nagytakarítással és kicsomagolással párhuzamosan végzett tudományos megfigyelések rögzítésével töltik a világűrben 30. napjukat. Cartér Bonnban • « Ünnepélyes külsőségek, a lényeg maradt Magyar „előőrs” Havannában Az enyém és a mienk ÜGY TETSZIK, nincs olyan honpolgár széles e hazában, aki ne lepődne meg, ne háborodna föl, ha es+e lakását feldúlva találná. A felhasogatott fotelek, a kettétört allólám- pak, a szőnyegbe beletaposott üvegcserepek láttán feltehetően elvesztené egy kissé a fejét, s rendőr után futkosna azonmód. Nem kizárt ugyanakkor, hogy ugyanez az ember közönyösen, egyetlen vállrándítás nélkül konstatálja a tényt: mar megint megrongálták utcájában az ostornyeles lámpákat, ismét eltűnt egy szerszám az üzemből — és a sor tetszés szerint folytatható. Az „enyém” és a „mienk” közötti feltételezett csatában egyelőre az előbbi van kedvezőbb helyzetben. Az okot, vagy inkább az okokat, igencsak nehéz meghatározni. Annyi bizonyos csupán, hogy ez esetben is folyamatról van szó. A szemlélet, a gondolkodásmód változásáról vagy torzulásáról. A „mienk”-et hivatalosan társadalmi tulajdonnak nevezik. És meglehetősen gyakran elhangzó kívánság, hogy óvjuk, védjük a közöset — ne legyünk passzív szemlélői megkárosításának. Mert sikkasztásról, apróbb lopásokról meglehetősen gyakran hallunk ismerőseinktől, barátainktól. Megvonjuk a vállunkat, széttárjuk a kezünket — mint mindig, ha olyat hallunk, ami tulajdonképpen nem meglepő számunkra. A témát elerpző statisztikai adatok csak megtámogathatják az előbbieket. Esztendőről esztendőre a vagyon elleni bűncselekmények vezetik az elkövetett büntetőjogi törvény- sértések listáját, s bennük igencsak, magas a százaléka a társadalomét károsító tetteknek. Változatlanul. A dolog érdekessége nem több, s nem kevesebb: szinte alig található megfelelő módszer a kialakult helyzet megváltoztatására. Beszélünk a szemléletről, átalakításának szükségességéről és tulajdonképpen igazunk van. Nélkülözhetetlen a gondolkodásmód hozzáigazítása az itt és most, a hetvenes évek végén, Magyarországon honos társadalmigazdasági viszonyokhoz. Csak az a bökkenő az egészben, hogy nehéz ráleini az alkalmas módszerre, amellyel befolyásolható a szemlélet. Például a társadalmi tulajdonról alkotott meggyőződés. Csak kisegítő, kiegészítő intézkedéseket javasolhat az, aki megpróbálja féken tartani, féken tartatnj a társadalomét rongáló ösztönöket. Javasolhatja például az ellenőrzés szigorítását, következetessé tételét. Jogosan. Az időszakonként visszatérő kontroll manapság, amikor a tudat még nem tart ott, ahol tartania kellene, eredményre vezető megoldás lehet. Meggyőződésem ugyanis, hogy azon a munkahelyen, ahol például figyelnek rá, mit tesznek táskájukba a dolgozók hazafelé indulva, (nem kifejezetten a portai ellenőrzésekre gondolok e helyütt), bizonyos idő elteltével senkinek sem jut eszébe, hogy elvigyen akármit is a szerszámok, a munkaeszközök közül. Szándékosan említettem kisebb értékű tételt, mert van abban valami igazság, hogy mindenki, aki „megkívánja” a társadalomét, filléres apróságokkal kezdi. És ha visszatérően „sima” az ügy, nekibátorodik. Aztán eljut odáig, hogy tíz-húszezer forintos „zsákmánnyal” sem elégszik meg. Ahol következetes az ellenőrzés, ott nem érheti el ^ az előbbi végállomást a közére utazó állampolgár. Egyszerűen megszokja azt, hogy csak kára lehet belőle, ha kizárólagosan a sajátjának tekinti a társadalomét. Nem nyúl a közöshöz, függetlenül attól, hogy mi a véleménye az „enyémről” és a „mienk”-ről — a kettő viszonyáról. Az ideális természetesen az lenne, ha mindenki tudatosan, meggyőződésből ügyelne rá, ami közös. Am amíg messze ez a megálmodott helyzet, csupán az ellenőrzés, a szigorú kontroll kínálkozik eszközül a társadalmi tulajdon védelmére. Ha ez megvalósul mindig és mindenütt valóságosabb alapról indítható meg a harc a szemlélet átalakításáért. A gondolkodásmód formálásában a különféle előadások, a követelmények ismertetése azonban csak az első lépés lehet. Úgy is mondhatnám, itt nem annyira felvilágosító, mint inkább pedagógiai munkára van szükség. A szó legszorosabb értelmében. A jó tanár ugyanis nem arra törekszik, hogy a diákok bebifíázzák az anyagot, inkább azt szereti, ha értik a lényeget, s adott esetben maguk jönnek rá a megoldásra. Tudásuk, a feldolgozott és megértett ismeretek alapján. Magyarán: ha képesek rá, hogy ne csak megtanulják, hanem használják is a tankönyvekbe foglaltakat. TEHAT LÉTEZIK az ellenőrzés és a nevelés, mint egymásból következő, egymást kiegészítő eszközök arra, hogy a társadalmi tulajdon valóban a társadalomé legyen. Az állampolgároké, akik legalább annyira a sajátjuknak érzik a közös javakat, mint a személyi tulajdonuk tárgyait. Az ideális megoldás nem lehet más: a két eszköznek — az ellenőrzésnek és a nevelésnek — együtt és egyszerre kell hatnia. Folyamatosan és mindenhol. M A LONY AT PÉTER Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: Kevés kézzelfogható eredménnyel, annál több ünnepélyes külsőséggel jár James Carter amerikai elnök bonni látogatása. Az egész program egyetlen hivatalos tárgyalásán Schmidt kancellárral alig három óra alatt, „végigszáguldottak” a nemzetközi politika és gazdasági helyzet valamennyi fontos témakörén. A találkozó végén bőven hangzott el kölcsönös dicséret vendég és házigazda részéről, a lényeget illetően azonban minden maradt a régiben: a két kormány gazdaságpolitikai elképzelései a nyugati válság megoldására élesen elütnek egymástól. Gépek a Talán már rosszabb nem is lehetne az időjárás. Egyaránt kedvezőtlen az idei nyár, kirándulónak, strandolnak és főként a búzáért, gabonáért aggódó szakembereknek. Az esős, viharos, zivataros napok szinte rási- mították a búzát a földre, s az idén egyáltalán nem túlzás azt mondani az aratásra, hogy tulajdonképpen, harc a határban a kenyérért. Az időjárás kedvezőtlen hatásán sokat csökkent azonban az aratás jó műszaki Ettől kezdve vasárnap reggelig — a hét vezető ipari állam bonni csúcstalálkozójának kezdetéig — csupa protokollprogram vár Carter- re. Első lépésként pénteken megjelent a bonni piactéren, ahol — nem aratott osztatlan sikert. A tiszteletére ösz- szesereglett bonni lakosok és turisták ugyan mindent megtettek, hogy az elnök közelébe juthassanak, de a piac „őslakói”, az árusok csak morogva ürítették ki délben bódéikat: az egyik legjobb üzleti nap délutánjának bevételétől fosztották meg őket a szigorú biztonsági előírások. határban előkészítettsége. A füzesabonyi járásban például — ahol több mint 11 ezer hektár búzát, két és fél ezer hektár tavaszi árpát és ezer hektár őszi árpát kell betakarítani 88 kombájn dolgozik a határban. Ezekhez a gépekhez jött még segítségül Poroszlóról tíz, Feldebrőről négy arató-cséplő gép. A kombájnokon kívül 94 tehergépkocsi, 320 traktor, 31 szalmabálázó gép és 308 pótkocsi vesz részt az aratási küzdelemben« Motorokon, gépkocsikon vidám rajok robognak az országutakon Bükkszék irányába. Nyaranta hétvégenként kirándulók nagy hulláma árasztja el a mély völgyben megbúvó kis falut, hogy megmártózzanak a híres meleg, gyöngyöző gyógyvízben. Százezernél is több ember „búcsújáróhelye” e település, ahol megfordulnak szép számmal svéd, francia, angol, jugoszláv stb. vendégek is. A hír mellé rang is kellene Bükkszéknek, s e rangot adó gondozói írunk riportunkban a 6. oldalon. w. »%*«--—— 4 Pillantás Bükkszékre Negyede átlépte a határt Raktárban az ezredik vagon zöldborsókonzerv (Tudósítónktól) Ma reggelre raktárba ke« rült a Hatvani Konzervgyárban az ezredik vagon zöldborsókonzerv, s megkezdték a tök feldolgozását is, melyből 30 vagont készítenek belföldre. Az idei zöldborsóból már 214 vagon elhagyta az ország határát, amelyből 179 vagont a Szovjetunióba és 25 vagont a Német Demokratikus Köztársaságba szállítottak. A készáru csomagolását főleg diákok végzik. A szakemberek s becslése szerint, kedvező időjárás esetén a további 350 vagon zöldborsókészárut sikerül előállítani, s ezzel a tervet is teljesítik ebből a cikkből. .«£ - Ködmönt Ferenc I
