Népújság, 1978. július (29. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-02 / 154. szám
Oláh Vali: Eladom a lemezt, és közben meg is barátkozunk. Garancz Aranka: Gondolom, három perc alatt... Kormos Vali: Gyúrom a kicsiknek a homokpogácsát. (Fotó: Szabó Sándor) Vali, Ari és Vali Pályakóstolgafó VALI — az első — „veteránnak’’ számít, mint nyári gyakornok: egy évvel ezelőtt alkalma nyílt, hogy a pályával közeli ismeretségbe kerüljön. — Milyen volt, Vali? — hogy tetszett a pályakóstolgató? — Háát... én a Szilágyiba járok, és tavaly már egy kicsit megkóstoltam. Ugye nem muszáj azt mondani, hogy nagyon tetszett? Nem azért, mintha bárkit is meg akarnék bántani, de a Lenin úti ABC-áruházban dolgoztam három hétig, ott inkább csak az volt, hogy állni, takarítani, árut pakolni, kirakatot mosni... és nem nagyon tetszett ez nekem. Vali — az első — szőke, kék szemű, szerény kislány, egészen biztos, hogy nem akar megbántani senkit. Még akkor sem, ha tavaly úgy érezte, hogy mint szakmunkástanuló — többet tanult volna, ha gyakrabban találkozik pultok között a vásárlókkal. De Vali — az első — optimista, és így sorolja, hogy most, a Centrumban már igazán jól érzi magát. — A lemeznél vagyok, persze, nem discós, csak diákeladó, de nekem ez is nagyon tetszik, akinek eladok egy- egv lemezt, azzal már egy kicsit meg is ismerkedem, ha pedig korombeli, akkor még jól el is beszélgetünk, valósággal megbarátkozunk. Kz idősebbektől tudom, hogy ez éppen úgy hozzátartozik a kereskedelemhez, mint az, hogy kiszolgálunk, becsomagoljuk és kiadjuk az árut. — Ezek szerint elmondhatjuk Oláh Valéria szakközép- iskolásról, hogy megkedvelte a pályát? — Azt, hogy megkedveltem. igen. mert valóban kedvet kaptam hozzá, de az az igazság, hogy nem ez a végső célom. Ha sikerül javítanom a bizonyítványomon — mert sajnos, elég sokat rontottam —, akkor megpróbálkozom az orosz—testnevelés szakkal a főiskolán. Ez azonban csak jövőre, a harmadik osztály végén dől majd el, és ha netán az eladói pá\a felé. akkor sem fogok szomor- kodni. Mert szépségei ennek a munkának is vannak, főleg az, ha nem türelmetlenek és komolykodók, hanem kedvesek a vevők. ARANKA 17 éves, bájos barna kislány. Most végezte a lit. d. osztályt az Alpári Gyula Szakközépiskolában — igazgatás-ügyvitel ágazaton. Hivatali pályára készül, jóllehet, ez a munka nem nagy divat manapság a pályakezdők között. — Tudom — mondja, s közben komoly is szeretne lenni, meg mosolyogni is kedve lenne, hogy vele most riportot csinálnak. — En en OiÈÊSÊfefe 1378. július 2., vasárnap ezt, is, es nek ellenére kedvelem és az osztályfőnököm a felettem végzettek is sokat mesélnek arról, hogy szép ez a munka. Arról nem is beszélve, hogy nekem kedvencem a gép- és gyorsírás, és ezenkívül még hivatalos jegyzőkönyvvezető és igazgatási ügyintézői képesítést is kapunk. A tarnaszentmiklósi Garancz Arankának két hétig tartott az első nyári gyakorlat, és máris meglehetősen magas helyen, kezdett : az Egri Járási Hivatal titkárságán. Amikor beszélgettünk, éppen véget ért a két hét. — Hogy tetszett itt, Aranka? — Erre csak azt mondhatom, hogy ha eddig szerettem ezt a munkát, most még jobban kedvet kaptam hozzá. Itt a titkárságon nagyon kedvesek hozzám, Icuka néni és Marika néni mindenben segít, és az osztályokon is nagyon rendesek velem. — Tehát megszeretted a hivatalt? — Igen, ez így van — válaszol mindjobban feloldódva —, de mégsem ez a végső célom, hanem az, hogy egyszer majd én taníthassam a gép- és gyorsírást. Ehhez persze, főiskolát kell végezni, előtte azonban mindenképpen szeretnék néhány eves gyakorlatot szerezni. Nagyon jó lenne, ha érett- í ségi után itt Egerben, vagy j esetleg Hevesen dolgozhat- i nék. Persze, most, hogy itt j voltam a járásnál, és hogy ! megszerettem, így az lenne a j legjobb, ha ide kérdhetnék, j — Ha jól számolom, kb. I negyedórát beszélgettünk. Te ! ezt mennyi idő alatt tudtad | vőlna gyorsírással leírni? | — Gondolom, három pere j alatt... VALI. i — Itt talán még kellemesebb, mert többnyire csak játszadozunk a kis másfélkétéves totyisokkal, meg persze, biliztetünk, mosdatjuk, tisztába tesszük őket, ha éppen úgy jön, és segítünk az etetésnél. Nagy öröm köztük lenni, és igazán csak most értem meg az unokanővéremet, hogy olyan sok szeretettel beszélt erről a pályáról. — Akkor hát: nem bántad meg, hogy ezt választottad? — Megbánni?! Arról szó sincs. Igazán csak most szerettem meg, hogy gyúrom a kicsiknek a homokpogácsákat ... ■ ■■ Vali — az első — pesti kirándulásra utazik az osztállyal, majd Bulgáriába látogat el a nővérével. Aranka szülőfalujában, Balatonban a tanácsnál gyakorolja majd még a mesterséget, de már a negyedik évre is készül: a kötelező olvasmányokat dolgozza fel az olvasónaplójába. Vali — a másik, a kis gondozónő — egy szép dunántúli osztálykirándulásra indul, majd egy hónap barackszedés az Alföldön. Kellemes nyár vár a kedves kis pályakóstolgatókra. B. Kun Tibor Szabad szombat az iskolákban Sokéves kísérletezés után 1976 őszén lehetővé vált, hogy az általános iskolák alsó tagozatában bevezessék a 11 napos oktatási ciklust. Az iskolák mintegy négyötöde élt is a lehetőséggel, Azóta eloszlottak a kezdeti kételyek, amelyek nem nagy jövőt jósoltak a nagy horderejű intézkedésnek. Gondoljuk csak meg: az országban 400 ezer iskolás, és 20 ezer pedagógus számára teremtette meg a kéthetenként áhított szabad szombatot. A tapasztalatok egyértelműen pozitívak : kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak lettek a kisiskolások, hiányzásuk ugrásszerűen csökkent. Nem igazolódott az az előzetes vélekedés sem, hogy a gyakori kétnapos szünet után szinte újra kell kezdenie a munkát a pedagógusnak. Érthető tehát, hogy azóta állandóan napirenden volt a kérdés: a felső tagozaton tanító pedagógus nem érdemel szabad szombatot? Az sem mellékes körülmény, hogy számos családban szinte semmire sem mentek a szabad szombattal, mivel a kisebbik gyerek alsóban, a nagyobbik felsőben tanult, aki viszont a hét minden napján kénytelen volt iskolába járni. Megszűnnek az efféle gondok: az oktatási miniszter utasítása értelmében szeptembertől valamennyi általános iskolásra és nevelőre vonatkozik a 11 napos munkarend. Egymillió gyerek, 70 ezer pedagógus jut általa a régen várt szabad szombathoz. AZ ÁTÁLLÁS 'TWM LESZ KÖNNYŰ Ez év őszétől kezdik bevezetni az új tanterveket, ezért az intézkedés megvalósítása nem járhat együtt óraszámcsökkentéssel. Mi hát a teendő? Bizony, nincs más lehetőség, csakis a tanév meghosszabbítása. Siessünk gyorsan hozzátenni: korántsem arról van szó, hogy ezúttal a gyerekek június végéig görnyednek majd az iskolapadban, hiszen a miniszter az eddigi 198-ról 192-re csökkentette az előírt tanítási napok számát, s ez máris egyhetes megtakarítást jelent. A fennmaradó tízegynéhány napot szintén be lehet hozni. Ezentúl igyekszenek majd szeptember elsején megkezdeni a tanévet, persze csakis akkor, ha ez a dátum nem a hétvége valamelyik napjára esik. Némileg kurtább lesz a téli. illetve a tavaszi szünet, s ezzel lehetővé válik, hogy az 1—6. osztályosok június 10-ig elvégezhessék az előírt tananyag feldolgozását A 13—14 évesek „zárórája” természetesen attól is függ. hogy hány napon keresztül végezneik úgynevezett közhasznú munkát. Legkésőbb június 20-ig minden iskolában befejeződik a tanítás. TÖBBET LEGYEN EGYÜTT A CSALÁD Az intézkedések mellett aligha kell érvelni, hiszen az illetékesek úgy rendelkeztek, hogy az iskolai szabad szombatok egybeessenek a szülőkével. Igaz, hogy nem mindenkinek esik egybe a hétvégi kettős pihenőnapja az országban1 kialakult formával. A fő cél mégis az, hogy pihenésben, szórakozásban, otthoni munkában többet legyen együtt a család Mód nyilii -hál arra, hogy a tanácsol. ü- velődési osztályai — í, ■>. lyileg a szülők többség i- sik héten kapja meg d- bad szombatot, mint a- jr- szágban általában- — 'rínék alapján jelöljék ki az ’skolában is a pihenőnapot. Bármilyen rugalmasan is kezelik ezt az intézkedést, sajnos, minden szempontot nem lehet figyelembe venni. Lesznek szép számmal szülők, akik dolgoznak azon a napon, amikor gyermekük iskolájában nincs tanítás. Természetesen gondoskodnak az oktatási intézményekben felügyeletről, nem kell tehát attól tartani, hogy az intézkedés több kárt okoz, mint hasznot. A felmérések szerint az elmúlt két tanítási évben az alsósok 10—15 százaléka vette igénybe az ügyeletet, ez az arány várható az intézkedés kiterjesztése után is. A többség, a gyerekek 85—90 százaléka — remélhetőleg — számos élménynyel gazdagodhat a szabadnapok révén, ez mindenekelőtt az édesanyákon, édesapákon múlik. F. Gy. A Budapesti Műszaki Egyetem pantomimegyüttese Eger. ben, a Megyei Művelődési Központban mutatta be Bartók Béla A fából faragott királyfi című mesejátékát és panto, mimgroteszkként földolgozva A csodálatos mandarint. Ké. peink az előadáson készültek. Jobbra: Juhász Zsuzsa és Kovács Piroska, balra az együttes vezetője Regös Pál és Kovács Piroska. (Fotó: Szántó György) K/tOLNÄR ZOLTÁN EU3EGIZES Az Ararçy János utcai bölcsődében, a nagy diófa kellemes árnyékában apróságok játszadoznak a homokozóban, a még kisebbek pedig járókákból figyelik őket és egymást, meg mindent, ami csak van körülöttük, úgy ismerkednek a világgal. Minden lépésüket, mozdulataikat szakképzett gondozónők figyelik. Köztük Kormos Valéria — sorrendben most ő a második Vali —, aki az egri egészségügyi szakközépiskola hallgatója. — Hogyan lesz az emberből gondozónő, Valika? — Belőlem úgy, hogy az unokanővérem is ide járt három évvel ezelőtt, és sokat mesélt róla, hogy milyen jó az, ilyen kis gyerekekkel foglalkozni, milyen nagy öröm, ha betegeken segíthetünk. A gyakorlatom első hetét a kórházban, a gyermekszakrendelőben töltöttem, most meg itt vagyok, a bölcsiben. \ rendelőben mi hívtuk be a betegeket, kikerestük a kar- ' ónjukat, recepteket, igazoásokat fejeltünk, segítettünk i szülőknek az öltöztetésben. — És itt, a bölcsődében? 35. — Hanem miért sajnáltál? — Hát amiért, azért sem túlságosan. Ebben a korban az ember már maga felelős cselekedeteiért. Csak ... csinos vagy, tudod, és ... — És? — Egyszerűen azt gondolom, hogy ott a nagy hársfa árnyékában majd megállunk picit megpihenni... Kati oldalról ránézett. Vállat vont. — Álljunk. Egy kislány jött velük szemben kerékpáron. Kitértek, hogy ne kelljen lefordulnia a keskeny ösvényről, ami kerékpárúinak is a legalkalmasabb volt. Mikor elment közöttük, hosszan csengetett; ez talán azt jelentette: köszönöm. Talán semmit. Odaértek a nagy hársfához Nagy erős törzse volt, hatalmas koronája, széles árnyéka. Kati szó nélkül megállt alatta és szembefordult Lacival. Laci erre letette a kannákat és ösztönösen körülpillantott. Csend volt, ebéd utáni mély csend, és senki... sehol senki, csak a kerékpáros kislány csengője szólt még mindig valahonnan messziről. Az izmos barna karok a meztelen válla köré fonódtak, Kati felnézett a vidáman — vagy talán diadalmasan? — csillogó szemekbe és odanyújtotta a száját. A forróság szétáradt egész testében... Ügy érezte, ezt a csókot várja reggel óta ... napok óta ... évek óta. Körmével kapaszkodott a fiú hátába, és amikor Laci lélegzetet akart venni, és ki akart pillantani a világba, hogy nem jön-e mégis erre valaki, utánakapott, és nem engedte el a szájával a száját. Anyu mosogatás közben megkérdezte Tibort: — Miért nem mentél el Katival vízért, Tiborka? Tiborka erre feltápászko- dott és szó nélkül elindult. Mikor a nagy hársfához közeledett, természetesen meglátta a két kannát a füvön, de embert egyelőre nem látott. Megállt. Óvatosan kiáltott: — Kati, hol vagy? Laci akkor megint felkapta a fejét, de Kati mind a két kezével utánanyúlt és visz- szahúzta. A körmét a nyakába mélyesztette. Egész testével hozzásimult a félmeztelen fiúhoz; nem engedte el. Tiborban motoszkált egy olyan kellemetlen gondolat, hogy vajon Laci hol van ? De határozottan emlékezett, hogy benn úszkál a Dunában. Azon nem mert gondolkodni, hogy mi van a hársfa törzse mögött. De elszántan elindult, kezét ökölbe szorította. Laci már hallotta is a közeledő, kissé csoszogó lépteket. Üjra megpróbált kibontakozni, de Kati még mindig nem engedte, erre a vállát fogta meg, hogy szelíden eltolja a lányt. De közben Tibor, akármilyen lassan ment, mégis odaért. Látta, hogy Kati még mindig ellenkezik, amikor Laci szelíden de határozottan elszakítja magától. Látta Kati kapaszkodó körmét, amint árkot mar Laci vállába. Tibor megállt, megdermedt, lába reszketett. A szája is. Csak attól félt, hogy ki ne törjön belőle a zokogás. Érezte, hogy most valamit tennie kellene, valami férfiasat, de azt is érezte, hogy tökéletesen meg van bénulva. — Csak olyan jutalompuszi volt... igyekezett elmosolyodni Laci, Lehajolt és megragadta a két kannát a két kezével; kicsit keresni kellett, mert a szemét nem tudta levenni Katiról. Mért a lány mereven őt nézte, s mintha most egy kicsit el is pirult volna; Tibort figyelembe se vette. Nem, Kati még a csók — a csókok — ízét érezte, teste a másik test forróságát. Kar. ját még mindig nem engedte el teljesen, s mintha csak éppen erre a mozdulatra készült volna, váratlanul nagy lendületet vett, és teljes erejéből két hatalmas pofont kent le Lacinak. Akkorákat, hogy szinte nem is pofonok voltak, hanem valóságos ökölcsapások. Egy pillanatra most Tiborra nézett. — Nem igaz! Valóságos csók volt, nem jutalompuszi! Aztán vissza sem pillantva a két fiúra, határozott léptekkel elindult az úton visz- sza a csónakház felé. Most jött vissza a kerékpáros kislány nagy csengetéssel. Tibor és Laci utat engedtek neki. De Kati nem; talán nem is hallotta. A kislánynak csak nagy üggyel- bajjal sikerült kikerülnie. Mikor visszaevickélt az ösvényre, megint nagy csengetésbe fogott. De ez most nem a köszönet jelzése volt. Laci szerette volna a pofonok helyét megdörzsölni, de a kezében voltak a kannák, nem tehette le őket. Tétován még Tiborra is nézett, hátha ő is akar valami leszámolást; de mint ahogy gyanította is, Tibornak nem voltak ilyen szándékai. Lassú, megfontolt léptékké’ elindult hát a kannákkal íatf után; de egyáltalán nem igyekezett csökkenten’ í távolságot. jfflí : Foly'HyJi) I
