Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

Népgazdaságunk, versenyképességünk Palócnap Balassagyarmaton 1, Egy új kor jeüegzetességoi A SZAKEMBEREK szerint a legutóbbi években világ- gazdasági korszakváltásnak lehettünk tanúi. A letűnt kort — főleg a II. világhá­borút követő tőkés fellendü­lést — az olcsó energia, az olcsó nyersanyag, 4 minden­kori kereslethez igazodó ol­csó vendégmunkaerő jelle­mezte. E gazdaságtörténeti korszak másik sajátossága a tudományos és technikai for­radalom kibontakozása és a velejáró egyenlőtlen fejlődés. (Japán és az NSZK előretö­rése, Anglia és Olaszország viszonylagos lemaradása.) Végül a lezárult korszak harmadik fő sajátossága, hogy a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok növekvő világgaz­dasági súlyuknak megfelelő­en új, — a nemzetközi mo­nopoltőkétől független — gazdasági-hatalmi övezetet teremtettek, növelve ezzel a saját és a fejlődő országok gazdasági mozgáslehetőségét. Az alakuló új világ- gazdasági korszak leg­jellegzetesebb sajátossága, az évszázados érték­rendek, cserearányok meg­változása. Az 1973. év végén lapasztalt árrobbanás tar- 1 ős, korszakos átalakulása kiinduló pontja lett. A vál­tozás, a mozgás több irányú. o Tartósan felértékelődtek az energiahordozók és a nyersanyagok más árukhoz és termékekhez képest. Poli­tikai síkon ez a gyarmati rendszer széthullásának ké­sei következménye, gazdasá­gi betetőzése. Piaci síkon vi­szont félreérthetetlenül a kereslet és a kínálat közötti arányeltolódásokat jelzi. így azt mutatja, hogy a termelés meg nem újuló és meg nem újítható természeti (ásványi) erőforrásai végesek. Az ala­csony, többnyire nyomott energia- és nyersanyagárak korlátlan fogyasztásra, pa­zarlásra ösztönöztek. A roha­mos felhasználással a vi­szonylag könnyen megköze­líthető és olcsón kitermel­hető készletek részben ki­merültek, az új lelőhelyek kiaknázása pedig mind költ­ségesebb a tengeren, a mo­csaras szibériai vidéken, Alaszkában, stb. A magas árban már megtérülnek ezek a többletköltségek, illetve kifizetődővé válik a takaré­kosság (pl. az épületek kel­lő hőszigetelése), a helyet­tesítés (pl. oja.j helyett a szén, vagy az atomenergia felhasználása) és általában az erőforrásokkal való ész­szerű gazdálkodás. Felértékelődtek a világ­piacon az alapvető élelmisze­rek is. A fejlett tőkés orszá­gok élelmiszertermelése az utóbbi két-három évtizedben gyorsan nőtt, az így képző­dött árufeleslegek azonban nem képesek fedezni a fej­lődő országok egyre nagyobb hiányát. Az élelmiszerterme­lés és a népesség alakulása között az összhang olyannyi­ra megbomlott, hogy hatha­tós nemzetközi intézkedések, nagyszabású fejlesztési prog­ramok nélkül az éhínség ka­tasztrofális méreteket ölthet. így a nyersanyag — az energia — illetve az élelmi­szerimport miatt ezekben az országokban megnövekedtek a termelés, a gazdaság műkö­dési költségei. De megdrá­gult a fejlesztés is a költsé­gesebb nyersanyagok és energiahordozók fokozott ki­termelésével. Következés­képpen égető feladattá vált a többletköltségek ellensúlyo­zása, a versenyképesség fo­kozása, a műszaki fejlesztés. e Tehát felértékelődtek a magas műszaki kultúrát igénylő, a technikai hala­dást, a versenyképesség fo­kozását szolgáló termékek, félkész gyártmányok, beruhá­zási javak, komplett beren­dezések. A kereslethez iga­zodva a legfejlettebb tőkés országok, köztük mindenek­előtt az NSZK, gyorsan és rugalmasan átalakították a termelés, az értékesítés szer­kezetét és igen rövid idő alatt pótolták az árrobbanás okozta veszteségeket, aktív­vá tették külkereskedelmi mérlegeikéi. A fejlődő országok az ex­port fokozásával igyekeztek külgazdasági veszteségeiket ellensúlyozni. így a kínálat fokozása révén abszolút mó­don és tartósan leértékelőd­tek a világpiacon a közepes és alacsony technikai szin­ten álló kommersz áruk, a hagyományos félkész és késztermékek (pl. textilmé­teráru. egyszerű konfekcio­nált cikkek, stb.). A világgazdasági korszak- váltás éles megvilágításba helyezte a fejlődő országok problémáit. A gyarmati sor­ból felszabadult népek jelen­tős része — az olajexportőrö­ket kivéve — nem képes a megnövekedett termelési, fejlesztési szükségleteket el­lensúlyozni és saját erőből, harmonikusan' fejleszteni gazdaságát, sőt eleve gondot okoz a növekvő számú né­pesség élelmezése. Nélkülöz­hetetlenné vált a fejlett or­szágok anyagi, tudományos és műszaki támogatása. AZ OLAJEXPORTÁLÓ or­szágok és a legfejlettebb tő­kés államok (a technikailag élenjáró beruházási javak exportálói) nyernek a cse­rearányok változásán. Ma­gyarország viszont sokkal többet veszít, mint amennyit nyer rajta. Az élelmiszert (gabonát, húst, zöldséget) to­vábbá a timföldet, alumíni­umot magasabb áron expor­táljuk. De a nyereség több­szörösét ráfizetjük az olaj, az energia, a nyersanyag, a kor­szerű technika behozatalá­nál. Kivitelre kerülő kész­termékeinknek jelentős há­nyada pedig abba a csoport­ba tartozik, ahol* az árak stagnálnak, sőt csökkennek. Az átlagos színvonalú termé­kek körében növekszik a vi­lágpiaci verseny és kiviteli listánkon sajnos kevés még a technikai haladás élvona­lába sorolható korszerű, ke­resett, növekvő áron értéke­síthető termék. (Folytatjuk) Kovács József Tas-pusztai optimizmus Aratásra készülődve A 3-as főút melleti, a ré- dei csárdával szemben, a másik oldalon, benn, az er­dők között húzódik a Tas- pusztai tanya. Valamikor Dőry-birtok volt, a régi uradalmi épületek átalakítva ma is állják az idő múlását. Az Atkárhoz közeli ta­nyát körös-körül gabonatáb­lák ölelik. Már mindenütt halászol erre a búza, és a tavaszi árpa. A központi épületben, mely a Gyön­gyös—domoszlói Állami Gazdaságé, kellemes hűvös fogad a júniusi kánikulá­ban. íróasztala fölé hajolva találjuk Szalai Imre nö­vénytermelési ágazatvezetőt. Körülötte kezzel és géppel írt papírok sokasága, me­lyek mellé most újabbat ír. — Az aratási tervet ké­szítem — mondja a sorokra mutatva az ágazátvezető. — Ez lesz a hatodik betakarí­tás, melyet irányítok. Nem kis feladatot, jelent a felké­szülés. Ehhez idejében hoz­záláttunk és úgy tervezzük, hogy két hét alatt végzünk 645 hektár búza és 265 hek­tár tavaszi árpa aratásával. Ehhez persze nagy szerve­zettségre és hajtásra lesz szükség. — Mennyi gép áll ren­delkezésre? — öt SZK—5-ös kom­bájnunk van, melyek javí­tását június végére befe­jezzük. Miután gazdaságunk tagja a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rend­szernek. tavaly kaptunk egy ua&y teljesítményű Claas Dominatort is, az idén pe­dig kedvező feltételekkel vásároltunk két szovjet SZK—6-os kombájnt. Igv rendelkezésre állnak azok a gépek, melyek biztosítják a folyamatos munkát. Az ágazatvezető naptárára pillant: — Június 23-án és 24-én lesz az aratás előtti gép­szemle, amikor ellenőrizzük, mit végeztek a szerelők, a műszakiak. Akkor már nem­csak kombájnok, hanem a szállításhoz szükséges trak­torok, pótkocsik és teher­autók is kijavítva várják a startot. A traktorokból nyolc segít majd a szalmalehú­zásnál és a kazlazásnál. Ti­zenhárom teherkocsi szállít­ja a gabonát és az aratás utáni tarlóhántásban egy T—150-es, valamint egy Rá­ba Steiger vesz részt. — Vannak-e alkatrész­gondok? — Különösebb problémát nem okozott a felújítás so­rán alkatrészhiány. Nem­mondom. akad egy-kettő, me­lyet nehezebben tudunk be­szerezni, de összességében sokat javult az ellátás. A tanya körül ameddig csak ellátni, mindenüt érik a gabona. A táblák között hosszú a határ, hiszen 35 kilométeres területet fog át. Szalai Imre elégedetten szól: — Nemrég jártam végig a táblákat és jóleső érzés volt látni, hogy milyen bíztató a búza. az árpa, és a borsó fej­lődése. Bár sok volt a csapa­dék, még sincsenek nagyon megdőlve gabonáink. Ha az időjárás kedvez és végig meleg lesz a június,' akkor a jó termés sem marad el. Búzáink szépen átteleltek, és jól ellenálltak a száraz, kemény télnék. A borsó most virágzik. Időben elve­tettük a tavaszi árpát is, azt hiszem, mindent megtettünk a kedvező eredmény érde­kében. A gazdaságban az idén újabb búza. és árpafajtákat is vetettek kísérletként. Kö­zöttük a jugoszláv Bánát, az árpák közül a csehszlovák Trumpfot és Favoritot, va­lamint a szilárd szárú Mar- tonvásári—43-at. Ezekből is biztatóak a kilátások. Hogy aztán melyik marad majd, aratás után eldől. — Ebben az évben gabo­nából és borsóból is az or­szágos átlagot meghaladó termést várunk — magya­rázza Szalai Imre,.— Búzá­ból 45, tavaszi árpából 39, és borsóból 25 mázsát hek- táranként. Szükség van er­re, mert tavaly a nagy jég­károk miatt lemaradtunk. Búzából 220 vagonnal, sör­árpából 20 vagonnal adunk el a Heves megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalatnak. Hetven vagon kenyérgabonát és 30—35 ta. — A palócnapi ünnepség ma már mozgalommá vált a két megyében. Azzal a szán­dékkal kezdtünk a szervező munkához, hogy a palóc népélet értékeit napjainkban is tovább éltessük, az értékes hagyományokat megőrizzük és ápoljuk ... Mai palócna­punkon 22 Heves és 23 Nóg- rád megyei együttes találko­zik Balassagyarmat színpad­jain és a rendezvénysorozat nyitányát jelentő felvonulá­son, bizonyítva, hogy napja­inkban a népzene, a nép­tánc, a népi kultúra új fellen­dülésének lehetünk tanúi. A népi együttesek felvonu­lását a hollókőiek díszes me­nete nyitotta meg, s ezután mindjárt a Heves megyeiek csoportjai következtek. Első­ként a tarnaleleszi, úttörők fúvószenekara haladt el a dísztribün előtt, majd Bo- dony, Párád, Mátraderecske, Egerbocs és Bélapátfalva népviseletes fiataljainak 100 fős serege mutatta be zenés- táncos-énekes produkcióját. A szőlős termelőszövetkezetek látványos menetét láthattuk a következőként: az ostorosi, novaji, az , andornaktályai, kerecsendi, és az Egri Csilla­gok Tsz felvonulói nemcsak vidám énekszóval, hanem jó ízű borainak kóstoltatásá­val is kedveskedett a felvo­nulás nézőinek. Osztatlan si­kert aratott Szederkénypusz­ta, Bükkszék és Terpes fo­nóházat megjelenítő élőképe. A húszezres nézősereg dörgő tapsa kísérte a hat falu — Egerbakta, Egerbocs, Mátra- balla, Mezőszemere. Mátra­derecske és Mikófalva — négy menyasszonyos-vőle- gényes lakodalmi menetét. Az egerbaktai rezesbanda muzsikájára pogány vidám­sággal ropták vérpezsdítő táncukat. A Heves megyeiek felvonulását a Szilvásváradi Állami Gazdaság híres lipi­cai ötös fogata zárta, Má­tyás Viktorral a bakon. Dél körül ért véget a népi együttesek felvonulása, amit gálaműsor követett a Palóc- ligetben levő szabadtéri szín­padon. Sikeresen szerepelt itt az egerbocsi népdalkórus, a felnémeti citerazenekar, a parádi áfész tánccsoportja, a terpesiek népi kórusa. Legna­gyobb ünneplésben a mikó- falviak tánccsoportját részel­tette a közönség, amely ked­ves hangulatú lakodalmast mutatott be, rigmusos leány- kérővel, zenés-táncos me- nyecskeavatóval. Szalai Imre ágazatvezető: — mindent elkövetünk, hogy zavartalan legyen a betaka­rítás ... vaeon árpát a Vetőmag Vállalat Észak-magvaror- szági Központjának terme­lünk. Oda kerül 50 vagon borsó is, melyre szerződ­tünk. — Mikor kezdik az ara­Stop! A felvétel kész, s hogy teljes legyen a művészi siker, elszántan fújja hangszerét a gyarmati főtéren az egerbaktai legény. (Fotó: Szabó Sándor) Vasárnap kora hajnalban gépkocsik, autóbuszok kara­vánja lepte el a Hevesből Nógrádba vivő országút sza­lagját. Az egri járás palóc­lakta falvaiból (Andonaktá- lyáról, Bélapátfalváról, Bo- donyból, Bükkszékről, Eger- baktaról, Egerbocsról, Felné­selymes rétéit, már a nap is vidáman sütött. A palócnap programja ko­rán elkezdődött. Balassa­gyarmat városának fúvósze­nekara reggel, héttől egy órán át tartó friss, pattogó muzsikával ébresztette az embereket. Nyolc órára fu­Köszönöm, elég lesz! — Mintha ezt mondaná a szerény mosolyú palócruhás menyecske, de mert a finom borból mindig lehet egy korttyal több, a szíves gazda csordultig ereszti a lopóból a mélytüzű bikavért. metrói, Kerecsendről, Mátra- baltáról, Mátraderecskéről, Mikófalváról, Novairól, Os­torosról, Párádról, Szeder­kénypusztáról, Tarnaleleszről, Terpesröl) igyekeztek az együttesek. népdalkórusok, tánccsoportok és zenekarok Balassagyarmatra, a hetedik palócnap ünneDségére. Me­gyénk székhelyét az Egri Csillagok Tsz népdalkórusa, képviselte, s még a füzesa- bonvi járásból. Mezőszeme- réről is jöttek táncosok, éne­kesek. A Mátra, a Börzsöny és a Cserhát erdeivel takarózó falvak során vitt az utunk. Ködnárákba burkolózott a hullámos vidék, de a maga­sabb hegygerinceket megülő végvárak néma omladékáit tisrtán láthattuk. Mikor el­értük az Ipoly méregzöld, tott be a hevesiek járművei­nek karavánja. Gyors meg­beszélés után a csoportok még főpróbát tartottak, majd fegyelmezetten sorra a Thö­köly utcába vonultak, felvo­nulás előtti gyülekezőhe­lyükre. A díszelnökség még tíz óra ■előtt elfoglalta helyét a volt megyeháza előtt felállított tribünön, s pontban tízkor felharsant a palócnap ha­gyományos szignálja; „Fúj, süvölt a Mátra szele...” A díszelnökségben ott láthat­tuk a két megye párt-, taná­csi és tömegszervezeti veze­tőit, Hevesből: Vaskó Mi­hályt, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának első tit­kárát, Fekete Győr Endrét, Heves megye Tanácsának el­nökét, Habéra Lászlót, az egri járás pártbizottságának első titkárát, Kovács Berta­lant, a megyei tanács egri járási hivatalának elnökét, dr. Jenes Pált, az SZMT tit­kárát. S ott volt az elnökség tást? — Miután az esők miatt lassúbb az érés, úgy tervez­zük, hogy július 10-én in­dulnak a kornbájnok. Búzá­val kezdjük az aratást. Fel­készültünk az esőzésekre is, amikor szárítani kell a ga­bonát. Ehhez rendelkezésre áll egy Collmann-rendszerű szárító, amellyel naponta két műszakban húsz vagon bú­za, illetve árpa nedvesség- , tartalmát csökkenthetjük. 1 Mindent elkövetünk, hogy zavartalan legyen a betaka­rítás. és időben, biztonságos helyre kerüljön a kenyér- nekvaló... Mentusz Károly soraiban Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Boros Sándor, a kulturális miniszter he­lyettese, valamint Madarast Attila, a Pénzügyminisztéri­um államtitkára. Megnyitó beszédet mon­dott Vass Miklós. Balassa­gyarmat városi tanácsának elnöke, majd Hoffer István, Nógrád megye Tanácsának elnöke köszöntötte a hetedik palócnap, Heves és Nógrád megye hagyományosan kö­zös népünnepélyének részt­vevőit. — Heves megyével együt Nógrád megye is gazdája palccság nagyszabású — kél évenként megrendezett — se­regszemléjének — mondott Fél órás szünet után két színpadon folytatódott a mű­sor, a Palócligetben és a Bajcsy-Zsilinszky utcai iskpr la előtt. A Palóc Múzeumban gazdag, szép kiállítást mú­lottak meg a Nógrád és He­ves megyei amatőr díszítő- művészek zsűrizett munkái­ból. Hat órától pedig lam- pionos utcabál zárta a palóc­napi programot a Öajcsy úti iskolánál. Pataky Dezső 1978. június 13., kedd ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom