Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

AZ UTOLSÖ NAPON A horrorfilmek társadalmi okai A sátán felfalja gyermekeit Hollywood és a pápa egy dologban megegyeznek: az ördög valóban létezik. Egy gigantikus horrorfilm-hullám csúcspontjára értünk. Napjaink rémfilmjeinek már nincs szükségük Frankenstein-szörnyekre, élő múmiákra, far­kasemberekre vagy vámpírokra, mint azelőtt, hogy egy értelmünkön kívüli világot teremtsenek.. A borzalom küldöttei hozzánk hasonló emberek. A horrorfilmnek hosszú hagyománya van, de épp oly sokáig le is nézték; és a külvárosi mozik témakörébe tarto­zott. Amikor ezek eltűntek, a horrorfilmek gyártása is csökkent. Most ez is megváltozott: most nagy műgonddal gyártják a horrorfilmeket és méltónak találták őket a kritikus figyelemre. A nézők száma, mindenekelőtt az Egyesüt Államokban — ahonnan a legtöbb ilyen film ér­kezik — minden rekordot megdönt. Néhány nagy néma­film-klasszikus, mint a „Dr. Caligari” (1919), vagy a „Nosferatu” (1922) — horrorfilm volt. A mai horrorfilm története Alfred Hitchcock „Psycho” — jával (I960) és Rowan Polanski ,,Undor”-ávat (1965) kezdődik. A borzalom eredeteként mindkét film egy hét­köznapi szituációt mutat, és a mával ellentétben mind­kettőn pszichoanalízissel próbálja feltárni a kísérteties jelenségeket. Visszatekintve felismerjük, hogy ezekben a filmekben egy egyre félelmetesebbé váló környezet nyilvá­nult meg. A horrorfilmek a triviális művészethez tartóz-, nak, és ezt az jellemzi, hogy érzékenyen reagál a kor szellemére. A triviális filmnek sok kifejezési formája van, például vesztem, krimi, melodráma és kalandfilm. Hogy ma éppen a horrorfilm áll az előtérben, annak oka van. A katasztrófa és háborús film hulláma után a horror­film most már a harmadik olyan műfaj, mely az embert az ellenőrizhetetlen erőszak játékszereként ábrázolja. A korábbihoz képest radikálisan megváltozott korérzést tük­röz vissza, melyet szorongás és a jövőtől való félelem jel­lemez. A gazdasági és energiaválság, a közbiztonság hiá­nya az utcákon és a politikai erkölcs hanyatlása, a hol­nap felőli bizonytalanság és az egyre gyorsuló szociális változások elbizonytalanították a nézőket. A film mint a világgazdasági válság idején, felfogja ezeket a szorongásokat és lefordítja a képek nyelvére. A mai horrorfilmet egy rezignált tartás jellemzi ugyan — hiszen ki tudja felvenni a harcot a megtestesült ördög­gel? — Ugyanakkor azonban túlzásaival gyógyító hatást is gyakorol: a néző úgy véli, hogy neki azért mégsem olyan rossz, mint amit itt mutatnak. Ez magyarázhatja a horrorfilmek nagy közönségsikerének jó részét. Ami az új horrorfilmek tekintélyes részében feltűnik: gyermekellenességük — válasz a fiatalok lázadására, mely mély szakadékot tárt fel a nemzedékek között és sok szülő számára ellenségekké tette saját gyermekeit. William Friedkin „Az ördögűző” című filmjében, melynek má­sodik részét most egyszerre játsszák 725 amerikai és ka­nadai moziban és Piers Haggar „A boszorkányüldöző kar­mai között” c. filmjében a gyermekeket megszállta az ördög; Roman Polanski „Rosemarie bébije” (melyet e hullám elindítójának kel! tekinteni) és Richard Donner „Az előjel” című filmjeiben a gyermek a sátán szülötte. Brian de Palma „Carrie” című filmjében egy tinédzser ördögi erővel rendelkezik és Larry Cohen ,. A sátán böl­csője’’ című filmjében egy nő gyilkos szörnyetegnek ad életet. És míg azelőtt a horrorfilm a szörnyeteg pusztulásá­val, vagy az egészséges világ helyreállításával végződött, ma ez fordítva van: 13 film közül 8 ma rosszul végződik. Egyetlen fénylő csík sem mutatkozik a láthatáron, a film kéjesen meríti a nézőt a kiúttalan komorságba. „Az elő- jel” című film végén a sátán fia mosolyogva áll az ameri­kai elnök tenyerén, Dan Curtis „A holt lelkek háza” című filmjében három ember egy elátkozott ház áldozatáéi esik. Valamennyi filmben katasztrófához vezet, ha az em­ber értelmével ellen áll a gonosznak. A mai horrorfilmesek sokat tanultak Hitchcocktól; ez főleg Brian de Pálmára érvényes. Legszívesebben a hétköz­napi világból bontakoztatják ki a rémségeket és egy félel­metes világegyetemet mutatnak, melynek idegen szabályai hirtelen minket is saját pályájukra kényszerítenek. Itt egyensúlyt tartani, megmagyarázhatatlan eseményekhez magyarázattal szolgálni (melyeket egyáltalán nem kell ra­cionálisan megindokolni), időszerű társadalmi bajokat tük­rözni és mindenekelőtt tudni azt, mikor kell befejezni, mi­kor nem csaphat át a borzalom önkéntelen humorba — ez a horrorfilm magasiskolája. ____Sven Hansen H umorszolgálat A vendéglős szomorúan mondja a vendégnek: — Tudja, hogy meghalt a legjobb vendégünk? Napon­ta megivott nálunk 30 sört és 40 konyakot. A vendég kíváncsian kérdi: — És miben halt meg? A vendéglős elgondolkozva válaszolja: — Hát nem is tudom... «—» Jozo alszik az íróasztal mel­lett. Kollégája, Albin éb- resztgeti: — Gyere, menjünk ebédel­ni? Jozo felébred, ielmeli a fejét és azt mondja: — Menj egyedül, nekem ma ebédidő alatt is dolgoz­nom kell... — Képzeld el, Márta, mi­lyen szörnyű dolog történt 1 Ez a Hanrik agyonlőtte a hűtlen feleségét! — Jaj, milyen, jó, hogy hozzád mentem és nem hoz­zá! A fogorvos várószobájá­ban: — Most ön következik! — Menjen csak ön... Én még nem, döntöttem el, hogy ma melyik fogam fáj. Egy férfi sóhaja: — A szerelem jön és megy, az aszony pedig, anélkül, hogy valamit is tudna erről, marad... íti Az utcán egy járókelő megállít egy férfit és így szól hozzá : — Bocsánat, nincs véletle­nül gyufája? Az végigtapogatja a kabát­ja és a nadrágja összes zse­bét, aztán hirtelen zavartan így szól: — Istenem, milyen sovány vagyok! Janusz Osefea Kima­gyaráz­kodás — Bemutatom ön­nek sajtóosztályunk vezetőjét — mondta a lakásépítési tröszt igazgatója. — A trösztöt azért látogat­tam meg, hogy meg­ismerkedjem annak tevékenységével. — Min dolgozik? — fordultam a sajtóosz­tály vezetőjéhez. — Éppen most fe­jeztem be — válaszolt és átadott nekem egy darab papírt. — Szabad? — kér­deznem az igazgatót. Az igazgató bele- egyezően bólintott. Olvasni kezdtem: „Észrevételek. A sajtóban megje­lent jegyzetekkel kapcsolatban, ame­lyek a Kwiatowa ut­ca 14. szám alatt nemrég átadott lakó­épületre vonatkoznak, az alábbi észrevéte­leket tesszük: 1. Azok a lyukak a falakon, amelyekre a lakók panaszkod­nak, egyáltalán nem a kivitelezők hanyag­ságából származnak, hanem tudatosan ké­szültek, azzal a ren­deltetéssel, hogy azokba a lakók ké­nyelmét szolgáló be­rendezéseket szerelik fel. Erről azonban a munkák során le­mondtak, mivel a szállító vállalat szint­jén szervezeti válto­zások következtek be. 2. A tapéta a falak­ról nem jött le min­den lakószobában, mint ahogy ezt egy "<AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^VVAAAAAAAAAiAé>AA*AAAAAA/VAAAAAA<*AAAAAA/NAAAAAAA*AAAAAAifV\AAéVVVSAi<V\éVVSAAA*J% GARAI GABOR: RÓZSA ENDRE: Példa Tövestül dőlt ki az öreg fa, csak néhány hajszálgyökere fogódzik a földbe, törzse kerítésre roskadt, csüggedten lógnak sovány gallyai; s az ágak hegyére mégis kiültek a rügyek kis zöld mécsviiágai és halványan pislákolják: tavasz van, zsendül az élet minden elevenben; lesz-e levél a rügyből, s a virágból lesz-e gyümölcs, nem az ő dolguk az már, s az se, hogy ez a vén roncs nem fa többé, példa csupán. Lélegzetfogytig buzdító. LELKES MIKLÓS Mélyvasúti szemle „Soha nem lesz már vége?” — sir föl ee ki-be csapódó állomási ajtó. (Csak én hallom, mert néma még e jafsz' Kiszakadt, zúgó sóhaj a tömeg. Mint temetőben, ragyog egy öreg sírkőszobra a lassúdan hanyatló lépcsősoron. Odébb egy sárga mankó világít. Lejjebb mindent moha lep. Zöld fény forraszt helyére egy anyókát Mellette batyuk: súlyos tönkű gombák, A Föld mélye leszívja mind magába. Fölfelé: a pozsgás hús harsogása, testek tárlata: feszes fenekű nő szökken eiibém — nagyvárosi ünő. Három fenyő. Áttetsző holdak. Három kis tündér bandúkolgat. Nagy hósüveg csúcsára száll ma százéves varjak múltja, árnya. Három fenyő Három táltos felhős hegyekben. Patkójuk nyomát eltemettem. KUKUCS speciális bizottság állítja, hanem a fal­felületnek csak kb. 30 százalékáról. En­nek az egyébként je­lentéktelen és köny- nyen megszüntethető hibának az az oka, hogy a ragasztóanya­got csak az említett tapéta felragasztása után szállították az építkezés helyére. 3. Igazságtalan és vállalatunkat sértő az a vád, hogy az épület egy része hiányzik és ezáltal víz önti el a lakásokat. A tetőszi­getelő anyagban mútdössze egy mini­mális, alig néhány milliméteres repedés volt és ez okozta a szigetelőburkolat megrövidülését, anél­kül azonban, hogy ebben vállalatunknak bármilyen része is lett volna. 4. A közjó érdeké­ben áldozatosan dol­gozó építőmunkása­ink nevében vissza kell utasítanunk azt az igazságtalan vádat is, hogy az ajtók és az ablakok egy könnyű kéznyomásra keretes­től kiesnek a falból. Néhány helyen való­ban kiesett az ajtók és az ablakok kerete, de ennek oka az volt, hogy azokat n lakók szakszerűtlenül ke. zelték erőltetve az említett ajtók és ab­lakok becsukását vagy kinyitását. 5. Teljesen alapta­lan a lakóknak az a vállalatunkhoz cím­tett panasza is, hogy zz ajtókon nincsenek kilincsek: az említett kilincseket vagy ma- ]uk lakók lopták el, zagy azért hiányoz­nak, mert ugyanúgy szakszerűtlenül kezel­ték őket, mint a ne­gyedik pontban em­lített ajtókat és ab­lakokat. 6. Nevetségesnek kellene tartanunk azokat a kifogásokat is, hogy leválik a va­kolat, megrepednek a küszöbök, kiesnek a berendezések a fa­lakból, vagy nincse­nek falak ott, ahol lenniük kellene, ha nem érintenék olyanvet... érzékenyen azoknak az embereknek az önérzetét, akiknek széles tömege nap nap után hozzájárul az erősen érezhető lakáshiány enyhítésé­hez, nem . takarékos­kodva erejével ás ar­ra törekedve, hogy munkájának minősé­gét egyre magasabb szintre emelje. A vállalatunk által a Kwiatowa utca 14. szám alatt épített la­kóház állítólagos hi­báira vonatkozó saj­tójegyzeteket csak az­zal magyarázhatjuk, hogy azok írói nem ismerik fel az általá­nos anyagi és szerve­zési nehézségek kö­zepette végzett mun­kánk társadalmi je­lentőségét. Aláírás: A Tröszt vezérigazgatójának helyettese és a sajtó- osztály vezetője.” — Nem rossz, mi? — fordult hozzám büszkén az igazgató. A sajtóosztály ve­zetője szerényen, de elégedett arccal hall­gatott. — Remek — is­mertem el — nagyon meggyőző... Csak egy apróság: történe­tesen ismerem a Kwiatowa utcát és tudom, hogy a 14. szám alatt semmiféle ház nincs. Még ép­pen csak az alapokat ásták ki... — Igen — magya­rázta az igazgató — a ház még nincs kész, de két év múl­va kész lesz. A ki­magyarázkodás terü­letén viszont jelentő­sen túlléptük a nor­mát: 3 évvel előre teljesítettük a ter­Három ablak hunyorgat. Látna. Hullnak a szikrák nagysokára. Felálló fák, konok-sötétek. Jelent őriznek: messzeséget. A pont az i-n Egy hozzászólásban hang­zott el a címbeli nyelvi for­ma. Ezzel azt akarta monda­ni a felszólaló, hogy kár időt vesztegetni a szóban forgó kérdésre, problémára. mert az annyira jelentéktelen, ki­csinyes dolog, mint amilyen az i-n a pont. Gyakran halljuk ezt a szó­lásváltozatot is: ö csak pont az i-n. Jelentése: kisember, nem vezető, nem függnek tő­le a dolgok stb. Szemléletes­ségével ez a nyelvi képlet jobban erősítheti a mondani­valót, mint ezek a sokszor hallható argóbeli kifejezé­sek : nem fejes, nem jani. Ha valaki sikeresen befe­jezi munkáját, vagy végleg lezár valamit, akkor használ­juk ezt a szólást: Felteszi a pontot az i-re. A mindenna­pi nyelvhasználatban ha­sonló jelentéstartalommal, használati értékkel hangzik fel ez az alakváltozat is: Pontot tesz valaminek a vé­gére. Egészen sajátos közlő, ki­fejező versbeli szerepet bíz Babits Mihály egyik fordítá­sában ugyancsak ebbe a szó­láskörbe vonható alakválto­zatra: „ö az! a hold! — Az éjben / a torony sárgaszin hegyében / ül, mint a pont az i-n” (Musset—Babits: A hold balladája). Az i-betű és a kis kiterjedésű pont szol­gálnak versépítő elemként ebben a szövegrészletben; „És a kis i továbbra is / zsu- gorodottan hordozza a pont­ját" (Majtényi Erik: Újszö­vetség). A merészebb képzetkap­csolások vállalására is ösz­tönzik a versolvasót ezek a részletek: „Ki tudná elsorol­ni, mi minden vagy, te, bé­ke? / ábécéskönyvek lapjain a vékonytestű I” (Lászlóffy Csaba: Sorok a békéről). Soós Zoltán humoros hang­vételű versbeli beszédhely­zetben ezt a rokon értelmű szólássorba vonható nyelvi formát használja fel: „Állt a pucér sorban, akár a / sztrip­tíz „i"-jén az ékezet” (Soós: Pityeri). Szólásszerű átvitt értelemben gyakran halljuk és olvassuk a sötét pont jelzős szerkezetet is az ilyen típusú szöveg- részletekben : A kérdésnek, az ügynek sok a sötét pontja. A legtöbb ember eltitkolja élete sötét pontjait. Dr. Bakos József ­IfCiflÓhftMfll WWWWWWWWWVWWSA/WVA/S/WWWVWWVWWVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom