Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

Közérdek a kisüzem A cím olyan változást ta­kar, aminek kézzelfogható bizonyítékaival nap mint nap találkozunk. A boltok pult­jain, a ház körüli kertecskék- ben, falun a háztájiban lép- ten-nyorhon olyan bizonysá­gokra lelünk, amely igazolja a virágzó kisgazdaságok lét- jogosultságát. De jelzi azt is, hogy a megerősödéséhez szük­ség volt, s a jövőben még in­kább szükség lesz azokra a termelőszövetkezetekre, fo­gyasztási szövetkezetekre, amelyek ezt a dinamikus fej­lődést lehetővé tették. Ma már a kisüzem és a nagy­üzem harmonikus kapcsola­tát, egymásra utaltságát jeles közgazdászok, szakemberek bizonyították. A legfrissebb adatok sze­rint mintegy egymillió hek­tár olyan mezőgazdaságilag művelhető területen gazdál­kodnak a háztáji és kisegítő gazdaságok, amely nagyüze­mi technológiával egyáltalán nem, vagy csak nehezen hasz­nosítható. Napjainkban közel 1,8 millió család érdekelt e hatalmas terület művelésé­ben. Ök adják még ma is a mezőgazdaság bruttó terme­lésének több mint 30 száza­lékát. Ezen belül azonban lé­nyeges a szóródás. Míg a szántóföldi növények, kalá­szosok már csak jóval 20 szá­zalék alatti arányban szere­pelnek, a sertéshúsnak, gyü­mölcsnek a fele, a bogyósok­nak 80 százaléka származik a kisüzemekből. Meghatározó és egyre növekvő a zöldség- termesztésük — főleg a fó­liás —, valamint a kisállat- tenyésztésük. Hetvenmillió dollár Hol van ma már az önel­látó parasztgazdaság, a min­denből egy keveset szemlé­let? Letűnt az évek múlásá­val. A mai kisüzem már nem ugyanaz, ami 15—20 évvel ezelőtt volt. Egész sor szo­ciológiai kutató bizonygatja, s a jelenségek sorolásával tá­masztja alá. Többek között a szakosodás, a termelési sruk- túra változása jellemzi nap­jaink-kis termelőjét. Főleg egy-két növényféleség ter­mesztésére egy, esetleg két állatfaj tenyésztésére rendez­kednek be, de azt gépesítik, s igyekeznek mennél inten­zívebb gazdálkodást megva­lósítani. A népgazdaságnak is elő­nyös, hogy főleg a kézimun­ka-igényes ágazatok hono­sodtak meg. Aligha kell bi­zonygatni, mi gondtól szaba­dulnak meg nagyüzemeink, ha csak a bogyósprogramra, zöldségtermesztésre, vagy akár a nyúltenyésztésre, mé­hészkedésre gondolunk. Csak az az árutömeg, amit a pél­daként említett ágazatokból az ÁFÉSZ-ek felvásárolnak, majd külföldön értékesítenek évente mintegy 70 millió dol­lár devizabevételt jelent az országnak. S hol van még a hazai igény, . amit az utóbbi években egyre bőségesebben szintén ebből a forrásból elé­gítünk ki. Az idők változását más számok is jelzik. Az elmúlt évek statisztikái mutatják, hogy az építkezéshez, gépko­csihoz, egyéb célokhoz mind több fiatal, de idősebb em­ber is többletjövedelmét többletmunkával a földből, állattenyésztésből nyeri. Aki már megpróbálta vallja: nem kell sajnálni tőlük. Munka van mögötte, nem is kevés. Pedig a munkaerő nagy kincs. Ezért a kisüzemek hosszú távú létjogosultsága mellett szól a családi munka­erő hasznosítása. Mert bizony a legidősebb generáció, a ház­tartási munkát választó asz- szonyok a termelőszövetke­zetbe viszonylag kötetlenül járók népes tábora más terü­letre alig, vagy egyáltalán nem szervezhető. S ők a ház körüli kertben, a több he­lyen státuszszimbólummá vált „hegyen” ugyancsak jól hasznosítják két kezük mun­káját. Az így megtermelt pap­rika, uborka, a hízott malac, a tojás boltjaink, piacaink, exportunk választékát növeli. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas értékű állóeszközt sem, ami a kis gazdaságokban az igyekvő elődök, a dolgos utó­dok jóvoltából felhalmozó­dott. Az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese Bíró Fe­renc mindezt nemrég 45 mil­liárd forintra becsülte. Hogy ez mennyit jelent? Helyette­sítésükre nagyüzemi viszo­nyok között ma 150 milliárd forint értékű beruházásra lenne szükség, ami jóval több, mint amit a legutóbbi ötéves tervben az egész me­zőgazdaság fejlesztésére for­díthatunk. Mindez azonban nem funkcionálhatna ilyen szépen azon támogatások nélkül, amit a nagyüzemek nyújta­nak nap mint nap. A föld megszántásához gépet, kapá­lásához fogatot, a talajerő­utánpótlásához istállótrá- gyát, az állatoknak abrakot, alájuk szalmát a termelőszö­vetkezetek adnak. Olyan se­gítség ez, amit éppen a na­gyobb termelést célzó szako­sodás miatt csak tőlük sze­rezhet be a gazda. Meg is kapja, önköltségi áron, vi­szonylag olcsón. Ugyanúgy, mint felesbe a szénagyűjtés­re alkalmas területet, vagy gépet a hízók, marhák szál­lításához. Hasznos galambok Am ez csak egy része a nagyüzemek támogatásai­nak. Egyre több helyen is­merik fel a kisüzemek hasz­nosságát. A spontán terme­lést irányított gazdálkodás váltja fel, s már alig van falu, ahol a tsz, vagy az ÁFÉSZ háztáji agronómusa, a nagyüzemi állatorvos, a felvásárló vállalatok szakem­berei nem segítenének. Az eredmény a könnyebben, gyorsabban megtermelt, na­gyobb mennyiségű hús, tojás, zöldség, gyümölcs. Egyes he­lyeken, mint a jó hírű Ócsán, a kihasználatlan férőhelyek felmérése után megszervez­ték a baromfi- és húsgalamb- tenyésztést. Sertéseiknek a városban szervezetten felvá­sárolt moslékot, száraz kenye­ret, zöldséghulladékot adják. Ezzel mintegy száz vagon ab­rakot takarítanak meg, s gazdaságosság tekintetében messze földön nem ismernek versenytársat. No és az ÁFÉSZ-ek, ame­lyek évente 6—7 milliárd fo­rint bevételhez juttatják tag­jaikat? Palántával, vetőmag­gal, gyümölcs- és szőlő­szaporítóanyaggal, fóliával, műtrágyával, kisgépek be­szerzésével sietnek a terme­lők segítségére. A felvásárló hálózat fejlesztése mellett egyre több gondot fordítanak a termeltetés szervezésére is. A kiadásukban megjelent szakkönyvek, a rendszeresen szervezett előadások, kert­barátkörök, szakcsoportok mind-mind olyan segítséget jelentenek, amit ma már bár­hol, bárki igénybe vehet. Természetesen mindez a nagyüzemek, ÁFÉSZ-ek ré­széről nem kis szellemi és anyagi befektetést igényel. De hogy valahol csak megéri és az eredmény kézzelfog­ható, azt a statisztikai adatok támasztják alá. 1976-hoz ké­pest 57 százalékkal nőtt a háztájiból és kisegítő gazda­ságokból származó termékek mennyisége. Forintosítva ez annyit jelent, hogy 9,5 mil­liárd helyett 15 milliárd fo­rint értékű árut tettek a nép­gazdaság asztalára. A nagy­üzemi támogatások, a kedve­ző felvásárlási árak, a biz­tonságos értékesítési lehető­ségek következtében megkét­szereződött a kistermelőktől származó sertéshús, zöldség, gyümölcs mennyisége, hogy csak néhányat említsünk. És a termelői kedvet kö­vette a fejlesztés. Míg a hi­telek alapján 1970-ben 732 millió forintot költöttek a gazdaság korszerűsítésére, gépesítésére a kisüzemek, ad­dig tavaly már 1150 milliót. Épültek belőle istállók, sza­porodtak a nyúlketrecek, lé­tesültek ültetvények, s egyre több kertitraktor, fejőgép, motoros kapa került a gazda­ságokba. S ez újabb változást von maga után, azonkívül, hogy könnyíti a mezőgazda- sági munkát. Mert ilyen jól gépesített kertben, istállóban a Rába Steigerhez, targon­cákhoz szokott fiatalok is szívesebben dolgoznak. Ez pedig azt jelenti: a számítá­sát mindenki megtalálta, s a jövőben a fejlett nagyüzem­mel a háttérben még inkább megtalálja. Ez pedig közös érdek. Győri András Hova Kerülnek az iskolapadból? Hogy hová kerülnek a fia­talok a szakmát adó iskolá­ból, az attól is függ: honnan és hogyan indították őket útnak. Erre keresett választ a népfront és a megyei pálya- választási tanácsadó intézet közös felmérése is: egri inté­zetekben végzett szakmun­kásnőket kérdeztek meg. Fodrász vagy köszörűs... Nőkről lévén szó, érdemes odafigyelni arra, — a felmé­résből is kiütköző — sajátos helyzetre, ami a lányok fog­lalkoztatását, tanulási lehető­ségeit jellemzi. A szakmun­kásképző intézetekben tanu­lók 28 százalékát teszik ki a nők és — őszintén szólva — elég sok az olyan szakma, ahol tartaléknak számítanak. Nincs elég fiú? Nagy a válla­latok igénye? Nézzük, hátha akad valaki a lányok közül... S aztán a fodrásznak jelent­kező lánynak elkezdik ma­gyarázni, milyen szép, érde­kes, izgalmas a forgácsoló szakma. Amely egyébként va­lóban szép, érdekes. Csak az a kérdés, hogy az illető kis­lány ezt elhiszi-e... ? Az öt évnél nem régebben végzett szakmunkásnők köré­ben készült a felmérés, ipar­ban, mezőgazdaságban, ke­reskedelemben, vendéglátás­ban. Nyilvánvaló az első kérdés: elégedettek-e a mun­kájukkal? Nem valami biz­tatóak a válaszok. A fiatal szakmunkásnők egyharmada más szakmában szeretne dol­gozni, s a megkérdezettek egynegyede már nem is azt végzi, amit tanult. Ráadásul nem elsősorban a kereset, vagy az erkölcsi megbecsülés hiányzik, hanem egyszerűen nem tetszik nekik a munka. Természetesen különbsé­get kell tenni az egyes ágaza­tok között, s nagyok a kü­lönbségek ágazaton belül is. Az iparba tartozik például a fodrászat és a vasas szakmák sorozata; míg az előbbiben dolgozók mindegyike megta­lálni véli a számítását, egy­általán nem mondható ez el a forgácsolókról, köszörűsök­ről. Az okok sokfélék, s is­merve a körülményeket, kü­lönösebb vizsgálódás nélkül is hasonló következtetésre juthat az ember. Annál hihe­tetlenebb viszont, amit a me­zőgazdaságban dolgozók kö­zött tapasztaltak a felmérés készítői: nemcsak a szakmá­tól idegenkedők aránya ma­gas, de még ennél is nagyobb azok száma, akik az öt év alatt elhagyták eredeti foglal­kozásukat. Nagyon alapos, körültekintő, tovább-vizsgá- latra van szükség ahhoz, hogy a „miért”_eket is pon­tosan láthassuk. A mezőgaz­dasági szakmunkásnők pél­dául a saját falujukban leg­több esetben nem tudják hasznosítani ismereteiket, csak névleg dolgoznak a szakmájukban, megfelelő anyagi, erkölcsi megbecsülés, perspektíva nélkül. Ráadásul a felmérés kimutatja, hogy a mezőgazdasági szakmát szer­zett nőknek több mint a fele nem is a szakmájában tudott elhelyezkedni. A kereskedelemből, ven­déglátásból a tapasztalatok szerint kisebb a más foglal­kozási ágakba vándorlás, ke­vesebb az elégedetlenkedő vélemény. Lányok — tartalékban Bevezetőként már megem­lítettük: nagyon fontos, hogy honnan és hogyan indítják útnak az iskolapadból a fia­tal lányokat. Az indulásnál már szinte eldől, mire szá­míthatnak, hogyan juthatnak előbbre. A lányos szülők között igen elterjedt még az a szem­lélet — tartalmazza ez a tár­sadalom értékítéletét —, hogy a nőnek elsősorban az egész­ségügyi, pedagógiai, s általá­ban az íróasztalhoz kötött foglalkozás való, ha már egy­szer továbbtanul. A napok­ban az említett felmérésről rendezett vitán az egyik kö­zépiskola igazgatója a követ­kezőképpen fogalmazta meg erről a véleményét: a lányok nagy része azért jelentkezik a középiskolába, mert még nem tudott dönteni, mit is válasszon. Elvégzi ezt az is­kolát és majdcsak lesz vala­hogy. Tovább egyetemre a gimnáziumot végzetteknek legfeljebb a fele kerül. A többi marad „tartaléknak”. Sovány vigasz — s nem is ép­pen az egyenjogúság tényét bizonyítja — ha azzal vigasz­talódik a szülő: az érettségi­zett lányt könnyebb férjhez adni.,. A technikai színvonal fej­lődése a fizikai munkát sok szakmában megkönnyítő gé­pesítés lehetőséget ad, hogy több női munkaerőt irányít­sanak a hagyományosan nem női szakmákra is. A szinte minden ágazatban tapasztal­ható munkaerőhiány azonban megzavarja ezt a folyamatot, hiszen ha valamelyik fiatal a beiskolázásnál nem is, de a munkahelyek között már vá­logathat, nyilván a könnyeb­bet, a mutatósabbat, a „női­esebbet” választja. Ezt látni kell, ha nem is íogadhatjuit el megváltoztathatatlan tény­ként. Hiszen azért az üzemek tárgyilagos, magas színvona­lú tájékoztató munkája, a kezdők beilleszkedésének szakszerű segítése, megsze­rettetheti a munkahelyet, még azt is, amit nem elsőnek jelölt meg jelentkezési lap­ján az illető fiatal. Többe kerül... Nemcsak általánosságok ezek: valóban többet törőd­nek a fiútanulókkal, nekik valóban nagyobb perspektí­vájuk van, s tény az, hogy a nők megbecsülése „többe is kerül”. Mert az ő esetükben számítani kell a gyermek- gondozási segélyidőre, a he­lyettesítésük gondot okoz, a gyerekes mamák gyakran maradnak ki a munkából, ahol őket foglalkoztatják, ott valóban nélkülözhetetlenek a korszerű szociális létesítmé­nyek, satöbbi, satöbbi. Érde­kes dolog az is, hogy az ipari szakközépiskolák már eleve elzárkóznak lánytanulók föl­vételétől. Mindezekből kénytelenek vagyunk azt következtetni, hogy bár kicsiny, nagyon ki­csiny a szakmunkás-utánpót­lás lehetősége, a meglevő munkaerővel sem bánunk elég körültekintően. S ez már nemcsak a nők gondja, nem­csak a nők sajátos helyzeté­ből következik. H. S. Június végétől: aratási ügyelet Több gépalkatrész a betakarításhoz Közeleg a nyár, a gabona­félék aratásának időszaka. Bár az időjárás nem ké­nyeztette el az üzemeket, gazdaságainkban ennek el­lenére már készülődnek a betakarításra. Megyeszerte javítják a kombájnokat, a bálázógépeket, és ahol kell, új gumikkal szerelik fel a Hőlégballon-kísérletek (MTI fotó — Vida András felv. — KS) A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának munka­társai hőlégballon-kísérletekhez «.ezdtek. Az első felszállásra a közelmúltban került sor Szekszárd közelében. A ballon kosarából ellenőrizni lehet a vetés fejlődését, méréseket vé­gezhetnek a légszennyeződésről. A ballon rázódásmentes repülése az eddigieknél jobb légi felvételek készítését is lehetővé teszi. Képünkön; megkezdik a ballon feltöltését, szállításhoz elengedhetetlen pótkocsikat. Ám nemcsak a nagyüze­meinkben készülődnek az aratásra, hanem a Heves megyei AGROKER Vállalat­nál is. Az alkatrészosztályon nap mint nap nagy a forga­lom, sok százan megfordul­nak ott a közös gazdaságok­tól. Ezt bizonyítja az is, hogy eddig 65 millió forint értékű alkatrészt adtak el a vásár­lóknak. Joó Imre igazgató és Köles Mihály osztályve­zető azonban mégsem elége­dett. Mint elmondták, a nagy forgalom ellenére még egyetlen gazdaságtól sem kaptak folyamatos megren­delést kombájnalkatrészek­ből. Ez a hiányosság azt a veszélyt rejti magában, hogy később az aratás ideje alatt majd annyi lesz a megren­delés ékszíjakból, műszaki árukból és gumiköpenyek­ből, hogy esetleg nem tud­ják folyamatosan biztosítani az igényeket. Az üzemek tehát erre is gondoljanak, most az ara­tási felkészüléskor. A pótal­katrész-ellátás az idén to­vább javult. Az AGROKER hosszú évek után az elmúlt öt hónapban 24 NDK-gyárt- mányú E—512-es kombájn- motort adott el, ami koráb­ban hiánycikk volt. Továb­bi motorok érkezésére is számítanak. A vállalat rak- —.„iban 18 millió forint ér­tékű kombájnalkatrész vár eladásra. Akadnak azonban hiány­cikkek is. Annak ellenére, hogy az NDK-kombájnokhoz motorokat adtak el, fékal­katrészekből és variátorok- ból kevés van, így várható an zökkenők lesznek az el­látással, A szovjet SZK* kombájncsaládhoz szinte minden motorikus pótalkat­részt árulnak, hiánycikk azonban néhány vágószer­kezeti alkatrész. A korábban oly 'sok gon­dot okozott ékszíjakból nem - lesz hiány az idén. A válla­lat ugyanis jobb minőségű- eket szerzett be, sőt a pót- megrendelésekből is várnak újabb szállítmányt. Az NDK- kombájnokhoz keresett úgy­nevezett lapos szíjakból is lesz elég. Az arató-cséplő­gépekhez beszereztek elegen­dő első és hátsó gumikö­penyt, így ebből sem lesz fennakadás. A bálázógépek­hez is van minden alkat­rész, főleg kötözőtű, amely eddig gyakran szerepelt a hiánycikklistákon. Miután a csapadékos időjárás miatt nehéz aratásra számítha­tunk, és sok lesz a szalma, a szállító járművekhez is be­szerezték a legszükségesebb alkatrészeket. A pótkocsik­hoz szovjet, német és ma­gyar gyártmányú gumikö­penyeket árulnak. A vállalatnál az elmúlt évekhez hasonlóan június végétől aratási ügyeletet szerveznek. Hétköznapokon reggel fél nyolctól este hétig, szombaton délután ötig. va­sárnap pedig reggel héttől délig biztosítanak, alkatré­szeket a., közös gazdaságok­nak. Az ügyelet addig tart, amíg az aratási időszakban szükség lesz rá. (m. k.) iMmim 0 197». június à v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom