Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-29 / 151. szám

Számvetés a szakszervezetnél Központban a dolgozó ember Gyurkó Gézas ávaqy Közel van A szakszervezeték XIII. kongresszusa és az 1975. ok­tóber 3-i megyei küldöttér­tekezlet óta végzett munká­ról, a szakszervezetek fel­adatairól tanácskozott szer­dán délelőtt Egerben, az SZMT-székházban a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának kibővített ülése. Gubán Dezső, az SZMT el­nöke nyitotta meg a tanács­kozást és üdvözölte a meg­jelenteket, közöttük Gál Lászlót, a Szakszervezetek Dorkó József, a Szakszerve­zetek Heves megyei Tana* csának vezető titkára beszá­molóját tartja Országos Tanácsa főtitkár- helyettesét, Virág Károlyt, az MSZMP Heves megyei Bi­zottságának titkárát, Köpf L ásziónét, a KISZ Heves megyei - Bizottságának első első titkárát és dr. Varga Józsefet, Heves megye Ta­nácsának elnökhelyettesét. Az üdvözlő szavak után Dorkó József, az SZMT ve­zető titkára terjesztette elő azt a jelentést, amely tulaj­donképpen a szakszervezet számvetése volt az elmúlt két és fél esztendő munká­járól. Heves megye szerve­zett dolgozói ez idő alatt a Kovács Gyuláné 15 ezer szer­vezett dolgozó nevében szó­lalt fel korábbinál nehezebb feltéte­lek között a végrehajtás bi­zonyos egyenetlenségei elle­nére alapjában eredménye­sen, sikeresen munkálkod­tak a Magyar Szocialista Munkáspárt XI., a szakszer­vezetek XIII. kongresszusa, az 1975. évi megyei pártér­tekezlet és a szakszervezetek megyei küldöttértekezlete ha­tározatainak megvalósításán. A jelentés részletesen átte­kintette a gazdasági építő - munka, az életszínvonal és a szociálpolitikai tevékenység legfontosabb kérdéseit. Meg­állapította többek között, hogy az eltelt időszak alatt a szocialista ipar termelését 15,6 százalékkal növelte, s a többlettermelés 95 százalé­ka a termelékenység növe­kedéséből adódott. A jelen­tés rámutatott arra is, hogy a néngazdasági tervben meg­fogalmazott életszínvonal-po­litika jelentős része vállalati bérpolitikai intézkedések ré­ven valósul meg. Ezért az SZMT megkülönböztetett fi­gyelemmel kísérte és kíséri a vállalatok bérpolitikai ter­veit, intézkedéseit. Ezzel kap­csolatban felhívta a figyel­met arra, hogy a kollektív szerződések bérpolitikai feje­zete több helyütt hiányos, a bérfejlesztést óvatosan ter- tervezték és elvei sem egy­értelműek. Sokszor előfor­dult, hogy a teljesítmény fo­galomkörét szűkén csak nor­maként értelmezik, a premi­zálás, jutalmazás, részesedési alap elosztási elvei néhol úgyszintén hiányosak voltak. Hogy célkitűzéseink megva­lósuljanak — mondotta Dor­kó József —, ehhez a szak- szervezeteknek is többet, job­ban kell dolgozniuk. Na­gyobb gondot kell fordítani a bizalom, a még őszintébb légkör kialakításához, ör­vendetes, hogy a szakszerve­zeti bizalmiak jogkörének rendezésében a szervezett dolgozók a szakszervezet ha­táskörének növekedését lát­ják, s a szakszervezeti bi­zalmiak pedig döntő többsé­A Thorez bányaüzem szak» szervezeti bizalmija, a kö­vetkezőket mondotta: „Ha a szakszervezeti bizalmi visz* szaél jogkörével, többet árt, mintha semmit nem csinál­na”. Képünkön Kovács Ti­bor szakszervezeti bizalmi gükben megfelelnek a velük szemben támasztott igények­nek, követelményeknek. E területen is jól haladt a szükséges és tervszerű ká­dercsere, s az új aktivisták frissítőén hatottak a szak- szervezeti munkára. Az SZMT vezető titkára után a számvizsgáló bizott­ság elnöke, Szepesi József számolt be az ülés résztve­vőinek a végzett munkáról, majd a jelentések fölött megnyitották a vitát. A vitában elsőként Pursz- ki Sándor, a Volán 4. számú Vállalata szakszervezeti bi­zottságának titkára szólalt föl, őt követte Kovács Gyu­láné, a KPVDSZ megyei tit­kára, aki 15 ezer tag nevé­ben beszélt a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari szakma dolgozóinak munká­járól. Elmondotta, hogy az ellátás, a szolgáltatás egyre nagyobb szerepet tölt be megyénk lakosságának éle­tében is, s így növekszik az e területen dolgozók felelős­sége. Megemlítette, hogy e szakmai szakszervezetben a dolgozók 67 százaléka nő. ígv tehát különös hangsúlyt kap az a tény. hogy a mun­kafeltételek sok helyütt még mindig nem megfelelőek és a szakma egyetlen ''állalata sem rendelkezik önálló gyer­mekintézménnyel. A vitában, amely a délutáni órákig elhúzódott, többek között felszólalt Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese is, aki az üzemi demokrácia kérdését vizsgálta. . mint a szocialista demokrácia szer­ves és elengedhetetlen ré­szét. központba állítva leg­nagyobb értékünket, a dol­gozó embert. Arra kell töre­kedni — mondotta — hogy. a megfelelő légkör, a kellő információk és szervezeti ke­retek. birtokában minden dolgozó érdemileg tudjon beleszólni az olyan dönté­sekbe, amelyek saját és vál­lalatának sorsát befolyásol­ják. A vitát Dorkó József, az SZMT vezető titkára foglal­ta össze, és válaszolt a fel­merült problémákra. A kibővített ülés ezután személyi kérdésekkel foglal­kozott: Horváth Nándort, a kulturális, agitációs és pro­pagandaosztály vezetőjét ér­demei elismerése mellett felmentette beosztásából és megbízta az SZMT Oktatási Központjának vezetésével. Ezzel egyidőben Polgár Mik­lóst kinevezte az SZMT kul­turális, agitációs és propa­gandaosztályának vezetőjévé, az agitációs és propaganda­bizottság titkárává. Rozgonyi Józsefnének, a társadalombiztosítási és szo­ciálpolitikai osztály vezető­jének munkaviszonyát 1978. augusztus 31-i hatállyal meg­szüntette, mivel jogosulttá vált a nyugdíjra. A szak- szervezetek megyei tanácsa egyúttal köszönetét fejezte ki Rozgonyi Józsefnének a mozgalomban kifejtett több mint 20 éves odaadó, becsü­letes munkájáért. Szegedi Barnát, az SZMT politikai főmunkatársát, sa­ját kérésére áthelyezte a SZOT Mátra—Bükk vidéki Üdülési és Szanatóriumi Igazgatóságához. Ugyanak­kor Kormos Ferencet az SZMT politikai munkatársá­nak, a sportbizottság titká­rának nevezte ki. Gál I,ászló. a SZOT fótit* kárhelyettese is felszólalt a vitában. Beszédében az üzemi demokráeiát ál''totta közép­pontba. (Fotó: Szántó György) Az ülésen Mlinkó Lászlót, a KISZ Heves megyei Bi­zottságának titkárát, Czmo- rek Józsefet, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet gépüzem­vezetőjét kooptálták a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának tagjaivá. 2. Kuneitra Damaszkusztól délnyugatra fekszik : Golán megye székhelye. Volt. La­kóinak száma 50 ezer. Volt. Nyüzsgő élet, híres és kere­sett gyümölcstermesztés és gyümölcstermesztők vidéke. Volt. Most romok, kiégett falak, kártyalapokként egy­másra zuhant födémek. Né­maság. Csend. Csak a kato­nai alakulatok keki színű egyenruhája, meg ‘dróthálók, ellenőrző pontok, szír és az ENSZ-erők bázisai, amott meg az izraeli megfigyelő­pont: a Golan csúcsán ural­ja a tájat. Riadt és szagga­tott dudaszó... — Vissza ... vissza ... — integetnek a katonák, sofő­rök, de fogalmam sincs, mi­ért. — Aknásitott az a terü­let — fújnak nagyot, hogy végre szót értettem és visz- szaugrottam az aknák körze­téből, kezemben a fényké­pezőgéppel. Szép kis felvétel lett volna. Az utolsó. Hiába, a harmincegynéhány éves béke beléivódott immár az emberbe, dehogyis- jut az eszébe, hogy a földfelszín, a természet, az elburjánzott fű és a sárgára aszalódott nö­vényzet csak álcázása a ha­lálnak. Pedig tudhattam volna, hi­szen Kuneitra a pusztítás, a háború emlékműve. Ha egy­általán műnek lehet nevezni azt, amit itt látunk. A há­ború művének, annak igen. És Kuneitrában voltakép­pen egyetlen puskalövés sem csattant az 1973-as 90 napos háború alatt. Mégis rom. El Saura Damaszkusztól északkeletre fekszik, az Euf- rátesz folyó partján. El Sau­ra tízéves múltra tekinthet vissza, s bár ennyi időt alig­ha lehet múltnak nevezni egy város életében, mégis neve már fogalommá vált Szíriában. Ez az új város az Eufrátesz gát- és vízrend­szerének fővárosa. Félszáz­ezer lakóia van, illetőleg lett. Arab stílusú, de modern városrészei ott épültek fel, ahol egy ma már szinte név­telen kis szír falu tengette életét, küszködve a ki-kiára_ dó és olyankor nagv pusztí­tást okozó folyóval meg a féléves szárazsággal, amely méterekre a víztől már si­vatagosra aszalta a tájat. — Mit. keres, aranyat? — kérdi nevetve Abdul Pazak AI Hasszán, a világot iárt zö­mök, egyetemi tanárból lett igazgatóhelyettese az öntö­zőrendszernek és a rá épülő gazdaságnak. Vigyorogva, szégyenkezve kotorászom a sárban, míg megtalálom vég­re a cipőm párját. Lábamon térdig vörösük a sár. a majd ötvenfokos melegben nem tudtam megállni, hogy oda ne óvako l ak az egyik bő vizű csatornához, mondván, megmártom arcom, kezem a legendás Eufrátesz vizében, s egy köténnyi, partfal nélküli, a napon szürke-fehérre szá­radt szakaszra léptem rá. Csalóka volt a felszín, már süllyedtem térdig az. átázott talaiba és kereshettem is, mint az aranyásó a kincset, a mélybe süllyedt párját a cipőmnek. — Miért, van itt egyálta­lán arany? — kínlódom ki magamból a szellemességet és Abdul Razak széleset int, mutatva a tájra, amely a víz nyomán olyan zöld, olyan harsogó, mint az oázis. Mű­velt, emberileg tervezett, a természettel sikeresen szem­beszegülő ember teremtette mesterséges oázis. Nem bán­tam, hogy itt is csalóka volt a felszín, itt Alraedben, amely majd félezer kilomé­terre fekszik Kuneitrától, és még El Saurától is órányi autóútra. Mi az azonos a két város­ban, pontosabban a mai Szí­riának ez. a két profilja, ho­gyan válik egységes arccá, hogyan és miért jelkép és valóság is Kuneitra és vele együtt El Saura, a Vomok és a vizek, -a katonai táborok és a gátőrök, a talajjavítók sá­torai? Ha megpróbáljuk megérteni és ennek nyomán feloldani az ellentmondást, megértjük Szíriát és megért­jük azt is, hogy miért van hozzánk is oly közel Közel- Kelet, miért oly nagy a fi­gyelem ebben az arab or­szágban is a szocialista or­szágok. köztük Magyarország iránt és mi az oka, — vagy hogy inkább megértjük a kérdésre adandó választ majdan —: van-e oka ha­zánk fiainak nem kevesebb érdeklődéssel figyelni az e tájon történteket. ★ DR. FADEL EL AN SÁRI, a Baath-párt nemzeti, tájé­koztatási osztályának vezető­je: — Az izraeli állandó konf­liktus gátolja a szocialista, a társadalmi fejlődést... Mi itt, Szíriában hiszünk az ál­landó igazságos békében, hi­szen ez az alapja a szocia­lizmus építése megfelelő üte­mének. De teljes izraeli visz- szavonulásra van szükség az 1967-es területekről és a pa­lesztinok jogainak maradék­talan biztosítására ... Ha mindez nem sikerül, tovább­ra is fennáll a háború veszé­lye... FAUZl KEYALL a szíriai \ Haladó Nemzeti Front veze­tő egyénisége, a Szocialista Unió (nasszerista párt) főtit­kára: Fauzi Keyali: ..Minden ka­tona eltartásához 10 civil munkája szükséges”. ■ (A szerző felvételei) Kuneitra: most rom. 50 ezer ember élt, nyüzsgőit, tervezett, örült, vagy szenvedett itt azelőtt, ahol most a pusztulás az úr, Abdullah Hasszán határőr: „.. .most csend van, de ki tudja, mit hoz a holnap.. — ... hogyan volna leheU séges a szocialista társada­lom olyan ütemű fejlesztése, mint amilyenre szükségünk lenne, s mint amilyen üte­met szeretnénk, ha állandó­an negyedmillió emberünk áll fegyverben. Szíriában minden katonára tíz civil dolgozik. A nemzeti jövede­lem 60—70 százaléka közvet­len is Szíria védelmét ittol- gálja. Egyébként dr. Fadel El Ansari a BaathTpárt, tevé­kenységét és szerepét ismer­tette velünk, Fauzi Keyali pedig a szír nemzetifront- mozgalomról nyújtott tájé­koztató képet. De beszél­tünk volt velük, s bárkikkel a politikai, a gazdasági, a kulturális élet bármely te­rületéről is, s lett légyen volt szó mégoly praktikus kérdésekről is, mint az új- ságcsinálás mestersége, vagy a magyar és a szír gazdasá­gi kapcsolatok, — a végső gondolat, amibe a beszélge­tések torkollottak : az arab egység, az izraeli agresszió, a háboiú és a béke, s ezzel párhuzamosan a holnap arab szocializmusának megrajzo­landó képe, mely utóbbi _ b e kell vallanom — nem mindig esett egybe azzal, a képpel, amit jómagunk a szocializmusról általában al­kottunk. Szíria ma szó szerint is fegyvert tart az egyik kezé­ben, s szerszámot a másik­ban. Most már óvatosan — pe­dig nincs rá szükség — lép­kedünk a kihalt város, Ku­neitra romjai között, Mint egymásra rakott lepények, úgy feküsznek az emeletek egymáson, a kórház kiégett, falai pedig, mint régi-régi romok, melyekben oly gaz­dag Szíria, nem az évezre­dek kultúráját, de a közel­múlt évek barbarizmusát hirdetik. Nehéz elképzelni, hogy a szétrepedt, dudva verte, hőség gyötörte asz_. faltutakon valamikor nem is olyan régen éktelen tülkö­léssel tolakodtak a teher­autók, autóbuszok, személy­autók, cikáztak a kér«' coáro -. cammogtak az öszvérek szembe a forgalommal, kí­nálták áruikat a kereske­dők, s nézték néma csend­ben e számukra félelmetes­nek tűnő_ forgalmat a város­ba érkező beduinok. Mindez már a múlté. A tűzszünet után tíz nap­pal egyszerűen bevonultak a Golan-fennsíkról a városba az izraeliek, és elzavarták a lakosságot. Azokat is. akik vállalták volna akár az iz­raeli megszállást is. isme­rős. nagyon ismerős mód­szer: egyetlen ruha. néhány kilós összekaoható csomag-es minden egyéb marad, A sze­gényes motyó is. A jómódú­ak háza, vagyona is. És ma­rad az érintetlen város és környéke, gazdagon te- " > gyümölcsöseivel, búzát, ár­pát hozó földjeivel, az évi ezer millimétert is meghala­dó, a mindent termővé, vál­toztató jótékony csaoadék- kal. A városból és a medvé­ből 70 ezer ember menekült el, s Izrael magáénak mond­hatott egy békebeli várost, teljes épségben. {Folytatjukí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom