Népújság, 1978. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-17 / 141. szám

A Minisztertanács tárgyalta; Javult a táppénzfegyelem FEJLŐDÉSÜNK jelenlegi szakaszában és a világgazda­sági helyzet miatt a felada­tok összetetté és bonyolulttá váltak. Ebből következik, hogy az eddiginél szervezet­tebben és tudatosabban töre­kedjünk belső tartalékaink feltárására. Ahhoz, hogy minden dol­gozó jól el tudja látni fel­adatát, zavartalan anyagel­látást, tervszerű műszaki fej­lesztést és a munka jó meg­szervezését kell biztosítani. Mindezt a vezetők elérhe- tik-e utasításokkal, paran­csokkal? Nem, ehhez a mun­kások, a dolgozók tanácsaira, öntevékeny kezdeményeze- seire is szükség van. Sőt, ennél többre. A vállalatok, a szövetkeze­tek nemcsak termelő, hanem társadalmi, politikai egysé­gek is. Ezért a dolgozók nemcsak javaslatokat tehet­nek, hanem részt vehetnek a döntések előkészítésében, és számos kérdésben közvet­lenül, vagy■ képviselőik útján dönthetnek és ellenőrizhetik a végrehajtást. Nálunk az üzemi demok­rácia alapja a termelőeszkö­zök társadalmi tulajdona. Az üzemekben, a munkahelye­ken a munkás a gazda. Te­hát a szocialista társadalom lényégéből következik, hogy az üzemi demokrácia nem kegyes adomány és nem idejét múlt vezetési munka­stílus. Ellenkezően, a de­mokratizmust erősíteni, fej­leszteni kell. Hol tartunk jelenleg? Me­gyénk ipari, építőipari üze­meiben, a közlekedésben, a kereskedelemben és a mező- gazdaság szocialista szék to" i fiiban hogyan érvényesül­nek a jogok és a kötelessé­gek? Milyen intézkedéseket lettek a fórumrendszer ki­alakításara? Milyen tapasz­talatokat lehet leszűrni a fó­rumok működéséből? Milyen feladatokat kell megoldani az üzemi demokrácia fejlesz­tése során? Vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok alapján ezekre a kérdésekre keresett választ legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége. Hogyan intézkedett a Mi­nisztertanács és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa el­nökségének 1018/1977-es együttes határozata? „A vál­lalatok gazdasági vezetői — az egyszemélyi felelősség kö­vetkezetes érvényesítése mel­lett — irányító munkájuk­ban fokozottan támaszkodja­nak a dolgozók közösségére.” Ez egyértelmű: a munkások az érdemleges beleszólás le­hetőségének növekedését ta­pasztaljak. A gazdasági és a szakszervezeti vezetők meg­értették a határozat alap­vető célkitűzését, politikai súlyát. Vajon az elveket egy­ségesen értelmezik, a gya­korlatban mindenütt jól ér­vényesül az üzemi demok­rácia? A V AlEALATOK, gyár­egységek és üzemek több­ségénél már korábban kiala­kultak a brigád-, műhely-, osztályértekezletek, a terme­lési tanácskozás módsEerei. Tanácskoztak a nők, a fia­talok, a művezetők, újítók, egyes kérdéseket az üzemi négyszög, a szakszervezeti bizottság, a bizalmiak, vagy a szakszervezeti tanács tár­gyalt Nem követte-e egyik tanácskozás a másikat? Nem fordult elő vajon párhuza­mosság? Nem hallottuk-e, hogy jó értekezlet volt, so­kan hozzászóltak. Vagy: nem érünk rá vitatkozni, most termelni kelL Mit hagyjunk el, melyik fó­rumot erősítsük? Ki után igazodjunk? Minden lényeges kérdésben tanácskozni a dolgozókkal, ez az alapja és feltétele, a tömegaktivitás kibontakoztatásának — taní­totta Lenin. A szocializmus a munkások nagyobb részé­nek közvetlen részvételét és hatékony képviseletét igény­li a gazdálkodásban, az igaz­gatásban és a közélet irányí­tásában is. Ezt a tanítást a mai, sajátos üzemi feltéte­lekre úgy alkalmazhatjuk, hogy a régi módszerekből hagyjuk meg azt, ami jó, ami bevált, de szűntessük meg a párhuzamosságot és a for­maságot. A fontos kérdése­ket megfelelő időben, kellő előkészítés után a meghatá­rozott fórumok elé vigyük. A vállalatoknál szervezett fórumok megalakításának rendjét, működésük, szabá­lyait, a dolgozók részvételé­nek módját, valamint a fó­rumokra tartozó kérdések körét a jogszabályok megha­tározzák. A helyi körülmé­nyeket, a dolgozó csoportok sajátosságait figyelembe le­het venni. Éljünk a lehető­ségekkel és a jogokkal, de tudatosítsuk, hogy az üzemi demokrácia felelősséggel is jár, a döntések és a határo­zatok megvalósítása aktív és fegyelmezett közreműködést kíván Sehol és senkinek sem sza­bad tűrni, hogy a dolgozók beleszólási jogát csökkentse. Az önkényesség, az igazság­talanság és a törvénytelen­ség rendszerünk lényegét sérti és nagy károkat okoz. De azt sem engedhetjük meg, hogy bárki vég nélküli vitát folytasson, önmaga, vagy csoportja érdekét a köz érdeke elé helyezze, vagy a vita elhúzásával a cselekvést akadályozza. Ha egy kérdés­ben vitát indítunk, akkor biztosítsuk annak demokrati­kus feltételeit, de azt is, hogy a vita lezáruljon. A véleménycsere és a tanácsko­zás értékét ne a felszólalók számával mérjük, hanem az­zal, hogy mit oldott meg, hogyan szolgálta a hasznos cselekvést. AZ ÜZEMI demokrácia érvényesülése és fejlesztése megyénkben kedvezően ala­kul. De az SZMT elnöksége azt is megállapította, hogy a határozat végrehajtása kez­deti szakaszban tart. Ennek következtében az eredmé­nyek is kezdetiek, a lehető­ségektől és a szükségestől is elmaradnak. A tapasztalatok hasznosítása a következő időszak egyik legfontosabb feladata. Szükséges, hogy a központi szabályozásokat mindenütt és mindenki következetesen figyelembe vegye és végre­hajtsa. Jogos igényként me­rül fel a vállalati szervezet és irányítás korszerűsége (a döntési hatáskörök decent­ralizálása, az információ javítása, az érdekeltség fej­lesztése.) Több helyen át kell dolgozni a vállalati szerve­zeti és működési szabályza­tot, illetve azt össze kell han­golni a fórumszabályzatok­kal, a szakszervezetek mű­ködési hatás- és jogköri jegyzékével. Közérthetőbbek legyenek az előterjesztések, kevesebb számadatot, de több megoldási javaslatot tartal­mazzanak. A VÁLLALATOK, üzemek készítsenek féléves, vagy éves fórumműködési tervet, hogy az előkészítést és a mű­ködést javítsák. A párt- és a tömegszervezeti oktatásban fordítsanak több figyelmet az üzemi demokrácia elméle­ti és gyakorlati kérdéseire. Tudatosítani kell, hogy az illetékes vezetők az eddigi­nél jobban és következete­sebben vizsgálják a gazdasá­gi intézkedések politikai kö­vetkezményeit. És ne feled­jük: az üzemi demokrácia összefügg a pártélet demok­ratizmusával, az állami a tanácsi és a szövetkezeti de­mokrácia fejlesztésével. Szakemberek szerint egy nagyvárosi csatornahálózat kialakításának költségei hat­van—nyolcvan esztendő alatt térülnek meg. ugyanakkor a százfős varroda — konfekcio­náló üzem — beruházási ösz- szegének másfél, két év alatt vissza kell térülnie a pénz­tárba, máskülönben létreho­zása nem kifizetődő. Ha most ezt a varrodát négy évig építgetik — azaz addig csak kiadás van rá, de haszon, ka­mat semmi —, aligha remél­hető a befektetés gazdaságos­sága- mivel közben új típusú, termelékenyebb gépek kerül­tek forgalomba, s ezekkel nem tudnak lépést tartani azok, melyek a Luca széke­ként épülő varrodában áll­nak, Ezért — még mindig be­érve a nagyon leegyszerűsí­tett gondolatmenettel — , a beruházások két fő csoport­ját különböztetjük meg. Az egyiknél, nem döntő a meg­térülés ideje, mivel olyan tár­sadalmi szükségleteket elégí­tenek ki. amelyeknél másod­lagos a pénzben kimutatható kamat, elég itt az óvodákra, iskolákra hivatkoznunk; a másik csoportba tartozó be­ruházásoknál viszont jogos követelmény, hogv kifizető­dőek legyenek, minél gyor­sabban visszatérül.ienek, hasznuk ugyanis elengedhe­tetlen a termelés további fej­lesztéséhez. az életszínvonal­politikai célok eléréséhez. Kamatra vár tehát a társa­dalom. s mert számít e bevé­telekre. nem mindegy, idő­ben. gyakran azon túl kerül­nek-e ezek a forintok a közös pénztárba, avagy — mert A rendelkezés lényegét té­veszti szem elől az, aki a táppénzfegyelem erősítése céljából hozott kormányha­tározatot takarékossági ak­ciónak fogja feL Természe­tesen jelentős összegekről van szó, amelyek az állami költségvetés kiadási rubri­kájában szerepelnek, és nem kevés az az összeg, amely az utóbbi évben más célra ma­radt meg, mert csökkent a táppénzesek aránya Ma­gyarországon. Pontosan egy fél százalékkal, amely mil­liókat jelent. A kormányt mégsem a ta­karékosság vezette akkor, amikor 1977. január elsejé­től új szabályozással módo­sította a táppénzek kifizeté­sének gyakorlatát. Míg ko­rábban a betegállományba került emberek a megelőző három havi keresetük alap­ján kapták a pénzt, ezúttal a megelőző év átlagkereseté­nek 65—75 százalékára jogo­sultak. Az 1—3 napos beteg­ség esetén a vállalat fizet. A kormányzati intézkedések hatására 5 százalékkal csök­kent a pénzkifizetés. Kezd felhagyni egy kis réteg az­zal a gyakorlattal, hogy né­hány hónapos munka jogán hosszabb időre „beteget” je­lentsen s közben kétes for­rásokból szerezzen jövedel­mei Miután pedig a néhány napos kiírás terheit a válla­lati gazdálkodás viseli, az üzem is jobban megnézi, hogy kik azok, akik esetleg maszekmunkát vállalva két­A mezőgazdaság kertésze­ti ágazatában évente 300— 400 ezer tonna tüzelőolaj vagy ezzel egyenértékű földgáz takarítható meg a föld mélyéből feltörő hévíz­források, vagyis a geotermi­kus energia szélesebb kö­rű hasznosításával — álla­pítja meg az a távlati fej­lesztési programjavaslat, amelyet a közelmúltban dol­goztak ki az ország legkivá­lóbb energetikai szakembe­rei. Az országban több mint egy évtizede kezdődött meg ennek az értékes természeti kincsnek szélesebb körű fel­tárása és hasznosítása az sajnos, ilyen eset is van — teLjesen elmaradnak. A beru­házások befejezetlen állomá­nya emiatt kap kiemelt fon­tosságot a gazdasági, tevé­kenységben. Tavaly 181,5 mil­liárd forintot költötttek a szocialista szektor beruházá­saira, s ez nemcsak az 1976. évi szintet, hanem az 1977-re tervezett mértéket is jóval meghaladta. Ennél is gyor­sabb tempóban növekedett a befejezetlen — azaz az esz­tendő végén kivitelezés alatt álló — beruházások állomá­nya. Nehogy félreértés essék: a gazdasági növekedés ter­mészetszerű velejárója a na­gyobb értékű, bonyolultabb technológiájú beruházások arányának emelkedése, hi­szen egy hatalmas erőmű, vegyipari üzem, bauxitbánya nem készíthető el. nem nyit­ható meg néhány hónap, másfél, két esztendő alatt. Gondunk az; hogv az egész­ségesnél, az elfogadhatónál — azaz a szükségesnél — nő nagyobb mértékben a befeje­zetlen beruházások állomá­nya. s ez nemcsak tavaly volt így. hanem hosszú esz­tendők óta. Ami már a szer­vezés alacsony színvonalára, az előkészítés, kivitelezés összehangolatlanságára mu­tat. Olyannyira erre mutat, hogy nem pusztán az újság­író véli itt az okokat megta­lálni, hanem például a Ne­hézipari Minisztérium is, ahol — tiszteletre méltó ön- kritikussággal — széles körű vizsgálat alapján elemezték különböző nagyobb beruhá­zások nemzetközi átlagos, s három napra — színlelt baj­jal — táppénzre iratkoznak. Egyszóval javult a morális helyzet. — végül is ez a ren­delkezés legfőbb célja. A táppénz az egyetlen jö­vedelemforrás azok számá­ra, akik betegség folytán keresőképtelenné válnak. A munkásságnak már a kapi­talizmus idején kiharcolt jo­ga ez, s e küzdelmet nemes, humanitárius szempontok vezérelték; emberi viszo­nyokat teremteni azok szá­mára is, akiknek önhibáju­kon kívül kellett időlegesen letenniük a szerszámot. A szocialista állam mindenki számára olyan táppénzösz. szeget biztosít, amely meg­élhetést ad akkor is, ha va­laki betegsége miatt nem tudja felvenni a munkát. Rendkívül rossz hatással volt az általános 'munkafe­gyelemre, a közmorálra a szimulánsok, csalók számá­nak elszaporodása. Joggal háborodtak fel a becsületes dolgozók, mert tudták, hogy a korábbi rendelkezések sok kiskaput nyitottak a lógás sajátos formájának: táp­pénzcsalásnak. Természetesen az egész problémakörnek sok más összetevője is van, társadal­mi, szociális, anyagi okok keverednek és hatnak egy­másra, amelyek jelentkezési formája más és más a kü­lönböző rétegeknél. Ez a tény arra figyelmeztet, hogy a táppénz-ügy nem kezelhe­tő sem pusztán gazdálkodási Alföldön. Szentesen a világ egyik legnagyobb — termál- fűtésre alapozott — kerté­szeti telepét alakítják ki. A távlati fejlesztési tervja­vaslat a geotermikus ener­gia széles körű mezőgazda- sági felhasználásával szá­mok Az elképzelések szerint 1990-ig 440 hektár fóliatelep és 280 hektár kertészeti nö­vényház fűtése valósítható meg a hőforrások 60—90 Celsius-fok körüli vizével. Ezzel a termálfűtéssel éven­te 400 ezer tonna tüzelőola­jat vagyis a jelenlegi árfo­lyam szerint másfél-kétmil­liárd forintot takaríthat meg itthoni tényleges időszükség­letét. Egyebek mellett meg­állapíthatták, hogy hazái vi­szonyaink között egy-egy erőműnél — gépegységre szá­mítva — a kivitelezési idő 30—50, bizonyos esetekben azonban 100 százalékkal ha­ladja meg a nemzetközi átla­got. Különféle tevékenységi körök termelékenységét ugyancsak összevetették a vizsgálat során, s kiderült például, hogy a fejlett ipari országokban egy-egy munkás műszakonként kétszer, há­romszor több acélszerkezetet épít be, mint itthon. Termé­szetesen nemcsak a tényeket, hanem a magyarázatokat is kutatta a vizsgálódás, s e ma­gyarázatok summázata az, amit az előbb leírtunk, a szervezésről, az előkészítés­ről. Kézenfekvőnek látszik a következtetés, akkor határo­zottan, s mielőbb javítani kell a mai állapotokon, job­bá tenni a szervezést, célra­törőbbe az előkészítést. Az elhatározás ehhez tényleg el­engedhetetlen — mert még az is hiányzik sok helyen —, ám önmagában kevés. Való­jában ugyanis a beruházási tevékenység tökéletesítése, a befejezetlen állomány elfo­gadható mértékének megtar­tása nem építőipari, de még csak nem is termelőágazati feladat. Itt tényleg igaz az össztársadalmi érdekeltség, s vele a cselekvési kötelezett­ség. A szakemberek „gene­rálorganizációs tervezés” ki­fejezése, bár csúf. de tartal­milag igaz, mivel felöleli a megközelítéssel, sem üres moralizalással. Adott mun­kahely dolgozóinak sajátos személyi és otthoni körül­ményeit figyelembe véve le­het csak tartós eredményt elérni. Természetesen nem arról van szó, hogy az orvos az egyébként is szűkén mért idejében még szociológus, pszichológus vagy szociálpo­litikus, de azt sem árt tud­nia, hogy az állandó vagy gyakori táppénzes-jelöltek mely körből kerültek ki és milyen idősök. Az sem baj, ( ha az üzem munkaügyi és szociálpolitikai szolgálata időnként közösen áttekinti ezt a problémát, különösen azokon a munkahelyeken, ahol az üzemorvosnak táp­pénzes állományba vételi joga van. Az egészségügyi kormány­zat folytatja a keresőképes­ség elbírálásának korszerű­sítését, annak jogszabályi rendezését 1979. január el­sejétől új rendelkezések várhatók. Azért csak fél év múlva, mert a kibocsátók fi­gyelembe akarják venni az egészségügyi intézmények integrációjából adódó ked­vezőbb lehetőségeket is. A , várható új szabályozás ki­terjeszti a rendszeres orvosi felülvizsgálati kötelezettsé­get a termelőszövetkezeti ta­gokra is, továbbá egyszerű­síti a táppénzzel kapcsolatos információs rendszert. az. ország. Természetesen előbb jelentős anyagi erő­forrásokkal, beruházásokkal kell előkészíteni a haszno­sítást, de néhány év alatt megtérül a beruházás. A 60—90 Celsius-fok kö­rüli termálvíz felhasználá­sára a mezőgazdaság más ágazataiban is kedvező le­hetőségek nyílnak: a ba­romfi-, és sertésnevelő te­lepek fűtésében, s a szemes és szálas takarmányok, a gabonafélék, a fűszerpapri­ka és vetőmag szárítására is jól hasznosítható. beruházás valamennyi ténye­zőjét. S ebben a valameny- nyiben a létesítmény megfe­lelő területi elhelyezése épp­úgy benne van. mint az idő­ben elkészített energiaszállí­tó hálózat, a munkaerő elő­zetes kiképzése, a szennyvíz elvezetésének, derítésének módja stb. Olyasmi is tehát, aminek látszatra közvetlenül semmi köze a beruházáshoz, a határidők betartásához, a kamatok tervezett megfize­téséhez. Itt, a generálorganizációnál csúszunk el a felületességünk és restségünk banánhéjain. Mert megtesszük végül is mindazt, amit e fogalom kö­vetel, csak éppen jelentős időbeni késedelmekkel, s ak­kor már nem tehetjük meg ugyanúgy, mintha időben cselekedtünk volna. Tavaly az összes beruházás 56,1 szá­zaléka a vállalati hatáskörű volt, s a befejezetlen állo­mány e területen nőtt a leg­nagyobb mértékben ! Figyel­meztető adalék a kamatvárás hogyanjához, ahogy az. is, hogy az, összesen 181.5 milliárd fo­rintból 75.5 milliánjot az ipar használt fel beruházásokra. S amíg ez 28.:i százalékkal több az 1976. évinél, az áta­dások nem érték el azt. a szintet, azaz nagy iramban bővült a befejezetlen állo­mány, s vele a kamatok ké­sedelme. Ne feledjük: mind­annyian várunk ezekre a ka­matokra ... ! Veress Tamás Némsw& 1978. június 17„ szombat D/,,..l/."il«nU«ftCcó« Az Építőgépgyártó Vál­L?arUKUlCn*egeSSeg tálát Emelőgépgyárában elkészült egy új típusú toronydaru első példánya. A gépúj­donság egyik érdekessége, hogy önmagát szereli össze, mi­közben a munkát a darukezelő harmadmagával a földről irányítja. Az elsőnek elkészült FT 40/50-es jelű toronydarut több hónapig tartó alapos vizsgálatnak vetik alá, jövőre pe­dig már öt darabot gyártanak belőle. (MTI Fotó — Csikós Gábor felvetele — KS) Dr. Fazekas László Kamatra várva S. I. Évi négyszázezer fonna tüzelőolaj- megtakarítás geotermikus energiával Közös feladatunk: Áz üzemi demokrácia fejlesztése

Next

/
Oldalképek
Tartalom