Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Gépipari rosta

Érdekes, elgondolKOZTATÖ eredményekre vezettek azok a vizsgálatok, melyek célja a nemzetközi és a hazai tapasztalatok egybevetése volt a gépipar termék - váltasztékánál. Kiderült például, hogy a magyar gépipar két-, két és félszer többféle gyártmánytípust bocsát ki, mint más országok nála fejlettebb azonos iparterülete, ugyanakkor részvétele a nemzetközi munkamegosztásban jóval kisebb az áruválaszték alapján föltételezhe- tőnél. Egyszerűbben, s egyszersmind nyersen fogalmazva: indokolatlanul hosszú

a terméklista, ennyiféle cikket gazdaságosan előállítani, versenyképesen értékesíteni nem lehet.

Nagy hagyományai, fölhalmozódott szellemi tapasztalatai vannak a hazai gépiparnak sokféle gyártási területén. A múlt ilyesfajta értékeihez —, mint amilyen például az energetikai gépgyártás, a vákuumtechnikai ipar —1 szerencsésen ötvöződnek a friss eredmények, azok, amiket a közúti járműgyártás, az elektronika, az orvosi műszerek, az élelmiszeripari gépék előállításának egyes területein fölmutathatna«. Ha ebből a szemszögből próbálunk ítéletet alkotni, úgy tűnhet, máris készen áll a rosta, amin szétválaszthatjuk a fejlesztésre érdemes, az elért színvonalon tartandó, a nem fejlesztendő, a megszüntetendő termékeket. A rostára valóban nagy szükség van, ám kezelése rendkívül i gondosságot követel, hiszen a legutóbbi évek bebizonyították: a körültekintés nélkül fölszámolt, s az adott termelőhelyen gazdaságtalannak minősített tevékenység nagyon is hiányzik más területen, e hiány zavarokat okoz a belföldi ellátásban, népgaz- daságilag kifizetődő exportot hiúsít meg. Tények figyelmeztetnek rá, a gyártók némelyike nem számol kellő mértékben lépései következményeivel. s amíg sok esetben a vállalati meg a nép- gazdasági körben egyaránt gazdaságtalan termék előállítását csak vontatottan szüntetik meg, bizonyos áruknál viszont elhamarkodott a döntés. A rosta tehát, amire Olyannyira szükség van, még meglehetősen tökéletlenül működik, s ebben a szemléleti okok éppúgy közrejátszanak. mint az ösztönzésbeliek. Az árrendszer bonyolultsága például a termékek egész soránál elfödi annak tényleges gazdaságosságát vagy éppen a ráfizetést, s az állami támogatásoknak az indokoltnál gyakran nagyobb mértéke sem segíti elő a tisztánlátást.

Semmi túlzás nincs abban az állításban, hogy a gépiparnak kiemelkedő szerep jut a kválifikáltabb munkával, korszerű technológiával készített, versenyképesen értékesíthető ipari termékek — teljes termelésen belüli — részarányának növelésében. Ennek a szerepnek azonban az iparterület csak akkor tud igazán megfelelni, ha jól működik a rosta, ha az eddigieknél határozottabb szelekció érvényesül a gyártás- és gyártmányfejlesztésben.

Természetesen nagy leegyszerűsítéssel vázoltuk föl a miértre, a rosta alkalmazásának indokoltságára adandó választ, de mert a gépipar termelésének az idén is az

ipar átlagát meghaladóan

kell növekednie —, s ezen Bélül' a dollárelszámolású

kivitel húszszázalékos bővítése a cél, folyóárakon számolva —, a feladatok teljesítésének elengedhetetlen feltétele a szelektálás erőteljesebbé válása. Nemcsak ebben az. esztendőben, hanem hosszú távon még inkább, hiszen az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — megkülönböztetett figyelemmel szól e terület teendőiről, úgy fogalmazva. hogy „a gépiparnak döntő szerepet kell betöltenie a gazdasági fejlődésben és a külgazdasági egyensúly távlati megalapozásában.”

VANNAK LÁTVÁNYOS,

mértéktartóbban fogalmazva is. szép eredményei, sikerei a gépiparnak a közúti jármű- gyártásban, a szerszámgép- gyártásban, a műszer- és híradástechnikai ipar, a vákuumtechnikai ipar egyes területein. Ezek beszédes tanúk amellett, hogy lehetséges az előrehaladás, ám hiba lenne úgy vélni, ehhez mindösz- sze elhatározás kell. Az is —, mert némely helyen hiányzik, holott az egyéb feltételek rendelkezésre állnak —, de megfelelő hazai és nemzetközi munkamegosztás például az alkatrészgyártásban, a fejlesztések egyeztetésében szintéh, s jobb kereskedelmi munka éppúgy kívántatik a gyorsabb haladáshoz, mint a javító, karbantartó szolgáltatások kialakítása, erőteljes fejlesztése.

Mészáros Ötté

Szerelők «váltják az építőket

ÉlénkeLbeka műszakok a bélapátfalvi nagyberuházáson

Bútorok a házgyári lakásokba

A divatjamúlt * bútorok gyártását abbahagyja, s helyettük korszerű, a lakberendezési divat változásaihoz igazodó termékek gyártását kezdi meg az idén a győri Cardo bútorgyár. Újdonság a Dorka gyártmány- család. darabjai variálhatók, és egy-, másfél szobás lalrás berendezésére alkalmasak. A

Dorkákból az első félévben 125 garnitúra készül.

A másik újdonság a Főnix lakószoba továbbfejlesztett változata, a Főnix II. A bútor tervezője figyelembe vette a házgyári lakások méreteit és a mennyezetig érő szekrénysorral kihasználja a lakások teljes belmagasságát. A

szekrénysorba helyezte el a kétszemélyes fekvőhelyet is. A Főnix II-ből 150 garnitúra készül az első félévben.

Szerelik az új cementgyár nagy transzformátorállomását. A képen: Szaniszló Árpád, Nat- kó László és Dankó Miklós, aVÄV dolgozói. (Perl Márton felv.)

Két hónappal ezelőtt — mint a Népújságból is ismeretes — államtitkári szemlére került sor a bélapátfalvi nagyberuházás területén. A tapasztalatok, sajnos ez alkalommal sem voltak éppen szívderítőek. Dr. Szabó János több hiányosságra is figyelmeztette a program megvalósításában érdekelteket, határozottabb erőfeszítéseket, komolyabb, felelősségteljesebb igyekezetei kért a kivitelezőktől, fontos és sürgős feladatok valóságos listáját összeállítván számukra.

— Vajon, mi történt ezután? — kérdezzük, s keressük most a választ a leendő cementgyárnál.

Búzás Sándor párttitkár valamivel nyugodtabban, derűsebben beszél már a témáról, mint legutóbb... Azt mondja, hogy észrevehetően megélénkültek a műszakok, s mutatja is ezt az ablakából. Aztán barátságosan karon kap, mindjárt hosszabb sétára is invitál bennünket.

Miközben pedig az építkezés vendégmarasztaló sarát tapossuk, azt újságolja, hogy az ÊVM államtitkára ama bizonyos látogatása óta, nemrégiben újból itt járt. S tagadhatatlanul elégedettebb volt ő is. Véleménye szerint

is „erősítettek” a vállalatok, a mindennapi munka tervszerűbb, szervezettebb lett.

Magas betonkolosszusra kapaszkodunk a lépcső- és létrasoron.

Ez lesz a filterépület — magyarázza kísérőnk. — Márciusban még az úgynevezett „kritikus létesítrr i- nyek” egyike volt, s úgy nézett ki, hogy veszélyeztetheti a majdani gyár nyersőrlésének tervezett indítását. Nos, már rámolnak az építők, s készítik itt is a helyet a szerelőknek!

Katonák, civilek serénykednek körülöttünk, s amerre csak elhaladunk, mintha mindenütt jobban iparkodnának.

— Valóban állni akarják a szavukat — halljuk a párttitkártól. — Mert, majd elfelejtem: időközben összehívtuk a szocialista brigádok vezetőinek tanácskozását is, amelyen tiszteletre méltó fogadalmak születtek. Éppen ezekben a napokban vetik papírra is az ígéreteket, hogy értékelni lehessen a versenyt. Jólesik észrevenni, hogy a vállalásokat „hivatalosan ’’még be —n nyújtották, de máris a tetteken a sor. Túl vannak dolgozóink egy sikeres kommunista műszakon, s nap nap után ; ,.i

Y" h

Megtisztelő érzés — kollektiv munka volt

Díjnyertes üzemmérnök

Tapolcán, a bauxitbányászok lakótelepén a napokban újabb százegy család költözött be a kilencedik „Y” ház modern, összkomfortos ^kasaiba. Képünkön az „Y” házakból épült bányászlakótelep. (MTI fotó — Rózsás Sándor felv. — KS)

Vezetői, munkatársai egyaránt szeretettel fogadták Hatvanban. Demeter Sándornak hívják, nagvbátonyi fiú. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészüzemmérnöki diplomát. Utána az élelmiszeriparral jegyezte el magát, a Nagykőrösi Konzervgyárba került, a porítóüzemében volt művezető. Onnan jött a Hatvani Konzervgyárba tavaly ősszel, ahol hamar befogadták. Élete első nagy sikere ehhez a gyárhoz fűződik.

— Művezető lettem a paradicsomsűrítő üzemben — idézi fel a kezdetet. — Mielőtt Hatvanba jöttem, már hallottam arról a 250 milliós nagyszabású rekonstrukcióról, melyet az idén fejeznek be. Ez teljesen modernizálja a paradicsom-feldolgozást Hatvanban, és csaknem duplájára növeli a napi teljesítményt, Jó • kollégákra is-találtam. segítőkre, akik hamar befogadtak. A rekonstrukció közben haladt, és ismerkedtem a tervekkel, a technológiával, a gépekkel. Igyekeztem elmélyülni a szakmában.

Közvetlen munkatársaival Eperjesi László üzemvezetővel, László Csaba és Talán Béla művezetővel többször is beszélgettek arról, milyen nagy feladat lesz az idén munkába lépő új paradicsomsűrítő özem megszervezése. A beszélgetésekből feljegyzések készültek, mígnem az érdeklődő Demeter Sándort arra biztatták, hogy vegyen részt a gyárban is meghirdetett Alkotó ifjúság pályázaton.

— Tetszett a javaslat —

folytatja a fiatal üzemmérnök. — Elhatároztam, hogy a segítséggel összegyűjtött anyagokat rendszerezem és összeállítok egy dolgozatot, amely lényegében egy tiónap alatt el is készült. Januárban láttam munkához és február közepén lettem kész vele. Címe: A paradicsomsűrítő üzem 1978. évi szervezeti terve volt. Nem titkolom. érdekelt az üzemszervezési téma. és ennél a dolgozatnál jól hasznosítottam azokat az elméleti ismereteket, melyeket az egyetemen tanultam.

— Miről szólt a dolgozat?

— A huszonöt gépelt oldalas. grafikonokkal és táblázatokkal kiegészített tanulmány lényegében az idén augusztusban induló szezon előirt-- f.qy komplex program. amely felöleli az új. megnövekedett teljesítményű, napi 250 vagon nyerstermék feldolgozásánál,

rendjét. Tehát részletesen kidolgoztuk, mennyi munkaerőre lesz szükség a szezonban, hogyan készüljünk fel a szállításra, a rakodásra, a paradicsomlé fogadására, milyen legyen a gépek üzemeltetésének sorrendje és milyen a gyártás szerkezete.

(Fotó: Tóth Gizella)

Ez mind-mind része lesz a munkaszervezésnek.

A dolgozatát más pályaművekkel együtt a közelmúltban értékelték Újszerűségével. a gyakorlatban való hasznosíthatóságával elnyerte a gyári Alkotó ifjúság pályázat első díját.

Nemrég az iparági országos pályázatra is felkerült az üzemmérnök munkája, a Konzervipari Tröszthöz.

— Megtisztelő érzés volt ezt a díjat megkapni — jegy- zi meg Demeter Sándor —, hiszen kollektív munka volt. Kollégáim támogatása nélkül nem tudtam volna elérni. A leírtak valójában a szezonban fognak hasznosulni, amit mindenki kíváncsian vár. Az Alkotó ifjúság pályázathoz nem maradok hűtlen, a iövőHen szeretném folytatói önálló kezdeményezéssel.

Mentnsz Károly

fáradoznak, hogy újból bizonyítsanak.

Mind több helyütt találkozunk már szerelőkkel. Elektromos szekrénysorok előtt köszönünk a 120/6,3 kilovoltos trafóállomáson a VBKM 7. számú VÁV Gyára embereire, ahol Natkó László csoportvezető a jövő havi üzembe helyezést emlegeti. A' szomszédos épületben kompresszor-berendezésekkel foglalatoskodnak mások, arrébb — a vízlágyító pincéjében pedig csőlabirintusban kalauzolnak a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat

talán legújabban érkezett dolgozói, Kerek József és Nagy Tibor.

— Ha a tavalyitól kisebb is, nem kevés, 410 millió forint értékű az idei programunk — halljuk a generálkivitelező 31. számú ÁV imi Építőipari Vállalat főépítés- vezetőségén. — Mégis úgy érezzük, hogy már időarányosan haladunk 38,4 ezer köbméternyi betonunkból máris „bedolgoztunk” valami 22 ezret, r 14 „műtárgyunkkal” összesen több mint 100 métert emelkedtünk felfelé. Ez a magasság ugyan még eléggé messzi van a tervezett 580-tól, de ha tartani • tudjuk a napi négy méteres csúszást, aligha lesz baj a tervteljesítéssel!

A főépítésvezetőséghez íz utóbbi időkben a vállalat más munkahelyeiről, Kazincbarcikáról, Leninváros- ból is érkeztek segítőtar a hasonló szándékkal jött egri tanácsi építők illetve a lengyel bérmunkások mellé. Szó van a lengyelek létszámának további növeléséről s a honvédség éjszakai műszakjainak indításáról is.

— Sokat, nagyon sokat jelent, hogy többen vagyunk — mondják. — Csupán egyetlen példa: a Heves me. gvei Tanácsi Építőipari Vállalat kölcsönadott dolgozni 1100 mázsa vasbetonsze‘el- vényt készítettek három bét alatt! Igyekszünk megragad- n> az ilyenféle lehetőségeket, próbáljuk a leghasznosabban foglalkoztatni a vendégmunkásokat, iparkodunk a eg- jobban együttműködni alvállalkozóinkkal, társvállalkozóinkkal, hogy tényleg a kívánalmak szerint jussunk előbbre..

— Nyárra még ifjúsági építőtábort is szervezünk! — beszéli Sas László, a nagyberuházás KISZ-bizottságának titkára. — Megyei támogatással, június 18-tól három turnusban összesen 240 önkéntest fogadunk a munkák gyorsítására. Szakmunkástanulókat, lakatosokat, csőszerelőket, hegesztőket várunk négy vállalatunk feladatihoz. S reméljük, hogy meglesz az eredménye!

Munkáskézben talán nem lesz hiány.

S bízunk benne, hogy o. vábbi akaratban sem!

r'V. Gy. 1

Mmism 6}

1Ä78. május 12., péntek )

mar