Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
BABÁK Fájdalommentes gyógymód <9 S> Ötezer éves rejtély Az akupunktúra, ez a kínai eredetű tűszúrás népi gyógymód, mindinkább tért hódít korunkban, bár ötezer év kevés volt hatásmechanizmusának felismeréséhez. Világszerte sok intézetben végeznek kísérleteket, a vonatkozó szakirodalom hívei és ellenzői „ádáz csatájának” színtere. A vélemények végletesek: sokak szerint reális gyógymód, amelyet bátran alkalmazhat az értő és lelkiishaeretes orvos, mások egyszerűen kuruzslóknak titulálják alkalmazóit. Az akupunktúrának több elmélete ismeretes. Az eredeti kínai felfogás: a bőr felszínén 365 olyan pont van, amelyek megszúrásával az egészség helyreállítható — ma már kevesen osztják, ugyanakkor egyre nő azok tábora, akik szerint az akupunktúra lényege a hipnózis, azaz ráhatással létrehozott alvási, érzéketlenségi állapot. Az idegélettan kutatói szerint lehetséges, hogy az aku- punktúrás szúrások nagy frekvenciájú, hosszú ideig tartó kisüléseket idéznek elő az érző rostok minden típusában, s valójában ez „blokkolja” a fájdalomérzetet. Alkalmazása éppen a fájdalomcsillapítás terén a legelterjedtebb: főleg mozgásszervi, izületi betegségeknél, ám egyesek szép jövőt szavaznak a sebészetben történő alkalmazásának is, különösen olyan esetekben, amikor valamilyen oknál fogva az operálandó beteget nem lehet altatni. Az állandó fájdalom- érzet számos orvosi szakág számára jelent nehéz problémát, ezért az akupunktúra csillapító hatását sokfelől vizsgálják. Az urológusok az eljárás legnagyobb veszélyét abban látják, hogy az esetleg pontos diagnózis nélkül végzett gyógykezelés során rejtve maradhat az alapbetegség. Kétségtelen, hogy a már említett reumatikus fájdalmak és az orthopéderedetű panaszok csillapításán túl feljegyeztek már akupunktúrás érzéstelenítéssel végzett sérvműtétet is. A legnagyobb veszélyt éppen a felfokozott várakozás jelenti. Nem árt emlékeztetni, hogy maguk a kínai orvosok is óvatosan nyilatkoznak a módszerről, szerintük minden tiz beteg közül egy alkalmas arra, hogy fájdalmát e módszerrel csillapítsák. Ennek ellenére mind több az alkalmazására vonatkozó kísérlet a legkülönbözőbb orvosi ágazatokban, egészen a szülésmegindítás tűszúrásos próbálkozásáig, vagy az elhízás akupunktúrális kezeléséig. Erősen megoszlanak a vélemények, s a tudományos leírásokra hivatkozóknak nem árt felfigyelniük arra, hogy a ma Nyugat-Európa- szerte hozzáférhető „szakkönyvek’’ legjobb esetben harmad - hatodkézből íródtak. A közvéleményt szemmel láthatóan magával ragadta az akupunktúra hatásmechanizmusának rejtélye, az évezredes bölcsesség misztikuma. Az akupunktúra divathullámai hazánkat is elérték, megjelentek az első rendelkezések, s a közelmúltban alig akadt képes újság, amely ne fanyalgott volna az egészségügy maradiságán, konzervativizmusán. Elfogulatlan szakemberek szerint a tűszúrásos gyógymód további, alapos, korszerű kutatásra szorul. Természetesen a bizalom, az akupuntúra iránti hajlandóság senki számára nem tilos, annál is kevésbé, mert az orvostudomány történetében nem ez az első eset, hogy a módszerbe vetett puszta hit is elegendő volt a gyógyuláshoz. Ró Hunt őrszolgálat — Amikor magát felvettük, azt mondta, hogy úgy dolgozik, mint egy oroszlán! És egyáltalán nem csinál semmit... — Ne haragudjék, főnök, látott maga már oroszlánt dolgozni? — Uram, ez a konyak ötvenéves — mondja a pincér a vendégnek. — Érdekes, hogy a korához képest milyen kicsi... — Tudod mit mondott nekem a szomszédasszony? Látta, hogy amikor éjjel jöttél haza, átölelted az utcai lámpát! Nem szégyelled ma_ gad? — Te jó isten! Talán csak nem féltékeny még az utcai lámpára is? — Szonja, nem szégyelled magad? Már minden barátnőd elvált és te még térihez sem mentél! — Látod ott azt a szemüveges férfit? Az az én legnagyobb ellenségem. — Én szintén tartozom neki... — Szeretnék a főnökkel beszélni. — Nincs itt... — De hiszen láttam őt az ablakon keresztül! — <5 is látta magát. A részeg kérdezi: — Kérem szépen, hány óra van? — Fél öt. — Heggel vagy délután? — Reggel. — Ma vagy tegnap? — A vádlott azt mondta önnek, hogy ön hülye. Igaz ez? — Igaz. — Akkor minek indított ezért pert ellene? ROZSA ENDRE: Tavaszi szél az ágon fecskék rügyei kibomlanak surrogva szállva ennek a fának ma a röptűkkel kicsattant szélrózsa lesz a virága kedvesem arcát is — szellő a pitypang-bóbitát — mosolygás bolyhal röpítik teremni négy égtáj Iránt tekinteted déli lankáin tündökölve nyüzsög a fű s a fákból a harkály minden furakvó férget kiránt LADÁNYI MIHÁLY: Számvetés AKROBATIKA? NEM, ^WWWVWVWWWVWWWWWWWV^A^AAAW^WWWWVAWWWVWWWWWWWWWWWVWWWW» yfSj (ART BUCH WALD ? .Jtr-' ê—'S—#■ - 'Y ! SZÖVEG NÉLKÜL A mai gazdasági életnek az az egyik problémája, hogy nehéz olyan fiatalokat találni, akik született igazi kereskedők. Sok diák, aki éppen elvégezte az egyetemet, jobban érdeklődik a vevő szándékai, mint a kiárusítás nagy ügye iránt. Továbbá hajlanak rá, hogy becsületesek legyenek, ez pedig katasztrófákat idézhet elő a kereskedelemben. Egy barátomnak van egy ruhakereskedése, itt George- town-ban. És elmesélte. milyen problémái voltak egy pszichológia szakos fiatal lánnyal, akit felvett eladónönek. A következőképpen történtek a dolgok: Első nap bejött egy hölgy az üzletbe, és a fiatal eladónő (hívjuk őt Brampton kisasszonynak) megkérdezte. miben lehet a segítségére. — Szeretnék egy őszi kosztümöt — mondta a hölgy. — Milyen árban lehet? — kérdezte Brampton kisasszony. — Nem számít — felelte a hölgy. — Nos, hadd kérdezzem meg öntől: azért akarja megvenni ezt a kosztümöt, mert valóban szüksége van rá, vagy csak egyszerűen összeveszett a férjével, és most ágy akar boszszút állni, hogy költséges vásárlásokba bocsátkozik. — Hogy érti ezt, kisasszony? — Talán arra gyanakszik, hogy a férje úgy gondolja, hogy hűtlen volt önhöz, és csak ezen a módon egyenlítheti ki a számlát. — Fogalmam sincs, miről beszél — értetlenkedett a vevő. — Dühből pénzt költeni az ellenségeskedésnek igen költséges formája. Az a tanácsom, hogy néhány napig gondolkozzék a dolgon. Próbálják meg elsimítani az ellentéteket. Ha új kosztümöt vásárol, az még nem menti meg a házasságát. — Köszönöm szépen szólt a vevő fagyosan. és kiment az üzletből. — Most dühös rám — mondta Brampton kisasszony a ruhaüzlet tulajdonosának, de egy hét múltva boldog lesz, hogy lebeszéltem a dologról. Barátom, a bolt tulajdonosa úgy döntött, hogy meg nem történtnek tekinti ezt a kis esetet. De egy másik délután bejött egy újabb vevő, és Brampton kisasz- szony tőle is megkérdezte, hogy miben lehet segítségére. A hölgy így válaszolt: Kennedy Center-be megyek, azt akarom, hogy mindenki hanyatt essék a ruhámtól. Brampton kisasz- szony így válaszolt: — Van néhány gyönyörű estélyi ruhám önbizalomhiányban szenvedő emberek számára. — önbizalomhiányban? — Persze, ön nem tudta, hogy a ruha az egyik eszköz, amely- lyel a nők pótolni akarják a hiányzó önbizalmukat? Nekem igenis sen. — Akkor miért akarja, hogy mindenki hanyatt essék, önnek egy ruhát, amely magára tereli a figyelmet, de akkor sohasem fogja megtudni, hogy ön vagy a ruha vonzot- ta-e magához az emberek pillantásait. E pillanatban az üzlet tulajdonosa elNegyvennégyévesen egy fotelban ülök, újságot lapozgatok és bólogatok, } körülöttem asszony, gyerekek és adóhivatali tisztviselők - ! Be kell látnom, hogy vittem valamire. £ Valamikor szikfű virágos mezőkön > cs görnyedt fák alatt sodortam levelet újságpapírba, cirkusz sátra alatt jutottam az örömhöz, 1 ahol úgy függtek az akrobaták, mint rímek a sorvégeken 1 Olykor útszéli kocsmákban hűsöltem és > nézegettem a nők gömbölyödő hasát > meg a Hazafias Népfront jelöltjeit, | így alakult ki jövőm. amely itt van. J Most negyvennégyévesen egy fotelban ülök és hogy „avar-cintányéron csattog az őszi szél” s meg más hasonló mondatokat találok ki, és olyan biztonságos az életem, | mint a hattyúé az állatkertben. > Lurkó Nagyon örülünk annak, hogy olvasóink gyakran igen életszerű kérdésekkel keresnek fel bennünket. A címül idézett szóalakkal kapcsolatban kétféle problémája is van egy levélírónknak. Idézünk leveléből: „Nem örülök annak, hogy egyesek, még a rokonságban is, kisfiámat a lurkó szóval illetik, becézgetik. Én sértőnek érzem ezt a megnevezést. Kérem, válaszoljon : igazam van-e, vagy tévedek ebben a véleményemben”. A ma már jó magyar szónak minősíthető megnevezés valójában a latin nyelvből került nyelvhasználatunkba. Mint latin szó, a lurcare igei alak származéka. A latin igével ezeket a jeléntésváltozatokat nevezték meg: fal, befal, « • t orkoskodik, mohón eszik, t öltözködik, zabái, sokat eszik stb. A lurco latin névszóhoz ezek a fogalmi értékek társíthatok: falánk, tor- koskodó, zabáló, nagybélű, sokat evő, nagyehető ember stb. Mint a magyar szó nyelv- használatunkban eleinte a nagybélű, .a . falánk ember tréfás, játékos, humoroskodó és nem sértő megnevezésére szolgált. Egy régi gunyoros- kodó magyar versezetben is ilyen értékű nyelvi szerephez jutott: „Nem vagyok én parasztasszony, / Úgy nézzetek reám, / Ezt mutatja, bizonyítja nemes famíliám: / Sógorom a Lurkó, s a nagy veres Gyurkó” (A részeges asszony dala). A tulajdonnév! értékben használt megnevezések, a Lurkó és a Gyurkó megszemélyesítői voltak a nagybélű, a falánk és a nagyivó, a bort szerető embereknek. A nagy veres gyurkó nyelvi formáival nevezte meg népünk a pintes, korsót is. Később a magyar nyelv- használatban elsősorban kedveskedő szándékkal a lurkó névvel becézgették a jókedélyű, a játékos természetű, a csintalankodó fiatal gyerekeket, fiúcskákat. Különösen gyakran jutottak nyelvi szerephez ezek a nyelvi formák: nagy lurkó, vidám lurkó stb. A magyar nyelvterület bizonyos részein újabb jelen, tésárnyalattal bővült szavunk használati értéke: a vaskosabb tréfát, a csínyt kedvelő fiatalokat is minő- sítgették vele, s így szavunk ebbe a rokonértelmű megnevezéssorba illeszthető bele: dévaj kópé, gazfickó, haszontalan, huncut, csintalan ifjú. Ma már ez a valóban rosszalló értékű minősítés nem tapad a lurkó szóhoz, s elsősorban kedveskedésre, bizalmas, játékos megszólításra használjuk fel. Mindig a szót ajkára vevő beszélőtől függ: hol, mikor és milyen célból él ezzel a szóval. Általában azt tapasztaljuk, hogy ma már senki sem érzi és értékeli bántónak, sértőnek, rosszallónak azt, ha valaki jókedvű, pajkos fiúgyermekeinket lurkónak- be. cézgeti. Dt. Bakos József LÉGI TŰZOLTÁS! (Fotó: V. Reznyikov) határozta, hogy köz-} belép. — Brampton kis-} asszony, ha a hölgy} estélyi ruhát óhajt.} mutassa meg neki az} estélyiruha-kollekciónkat. — Nem — felelte} a vevő. — Az eladójának igaza van. Miért költsék ötszáz< dollárt arra, hogy} néhány bókot kapjak< olyan emberektől,< akiket amúgy sem; érdekel, hogy mi van} rajtam. Köszönöm hogy segített nekem ifjú hölgy. Igaz, hogy', hiányzott belőlem az ! önbizalom immái • évek óta, és magan sem tudtam róla. A vevő távozott azl üzletből. í Az utolsó csepp a} van önbizalmam — pohárban a ruhabolt< felelte a hölgy dühö- tulajdonosa számárai az volt, amikor egyi fiatal egyetemistái lány bejött, hogy} forrónadrágot váamikor meglátja ma- zároljon és Bramptoni gát a Kennedy Cen- kisasszony félórást ter-ben? Miért nem előadást tartott nekij arra épít, hogy az a n°/c felszabadítá-l emberek saját magá- zárói, majd így fe-í ért fogadják el önt, ^ezte be; amikori és nem azért, amit forrónadrágot vá- visel? súrol, akkor tulaj-} önben valami belső bonképpen a sex| szépség, amit álcázni eszközévé alacsonyít- próbál. Én eladhatok ?a le önmagát. Aznap este a bolti tulajdonosa egy kist táblát tett a kírakat-I ba a következő szö-i veggel: „Eladó nő kerestetik — pszichológia szakos diákok ki-} méljenek”. Fordította: Zilahi Judit r
