Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
A siker mindig közös Újító kedvű gyöngyösiek Sertéshús több dimenzióban *— Egyikónknek támad egy használható ötlete, a kollektíva pedig 6egít a kivitelezésben — mondta Sohler Béla mérnök, amikor a brigád az újító kedvű brigád érdemeiről beszélgettünk. A gyöngyösi kiterőgyártó tizem hosszú évek óta büszkélkedhet azzal, hogy az újítómozgalomban kiemelkedő sikereket érnek el. Hogy mindez minek köszönhető? Az üzemen belül is pártfogolják a jó ötleteket, újításokat, ésszerűsítéseket. Talán azért is, mert az igazgató maga is feltaláló. Az üzemben dolgozik két olyan szocialista brigád, ,■ melyek tagjai mit sem törődve a munkaidővel, ötletek, újítások sokaságával látják el az üzemet, ezzel együtt a MÁV-otés természetesen valamennyiünket. Hiszen újításaik hasznát mindannyian érezhetjük. Pető Sándor újítási előadó szívesen beszél az üzem újító kedvéről. Azt sem tagadja, hogy igyekeznek anyagilag is ösztönözni a dolgozókat az újításra. — 1976. októbere újítási hónap volt nálunk — mondja nem titkolt büszkeséggel az előadó. — Több mint ezer ötletet adtak be az üzem dolgozói, melyek közül 600-at el is fogadtak, és persze díjaztak. — Meglehetősen nagy szám ez. Terveznek-e a két évvel ezelőtti sikerre való tekintettel újítási hónapot az idén? — Naná! Csak. tudja, anyagi keretünk nincs még rá. Hiszen az említett október nem kis pénzbe került az üzemnek. — Megéri. — Igen. Két brigádunk munkája különösen elismerésre méltó. Az egyik a Lenin brigád, a másik a Kulich Gyula, brigád. A Lenin-kol- lektíva 1974. óta újítóbrigád címmel rendelkezik, a Kulich ék pedig 1976 óta. ★ A Lenin szocialista brigád tagjai jórészt mérnökök, technikusok és adminisztrátorok. Tizenheten vannak jelenleg, de a létszám állandóan változik. Különben sem tartják fontosnak, hogy hányán vannak, a lényeg a „meló”, a közös munka. Sohler Béla: — Valakinek eszébe jut egy ötlet. De mert meglehetősen szerteágazó területeken dolgozunk ezáltal mindenkinek van egy „kedvenc” témája, összedugjuk a fejünket, hárman-négyen, nemritkán többen is, és közösen megbeszéljük. Ez is, az is ad hozzá apró javaslatokat, mígnem lassacskán kikerekedik az újítás. — Gondolom, azért ennyire mégsem egyszerű. Sok panaszt hallani, nem ebben az üzemrészben, az újítási javaslatok elfogadásának hosz- szú átfutásáról. — A mi kollektívánknak piunkaköri kötelességei közé tartozik az újítások elbírálása is. Természetesen, nem csupán a sajat ötleteinkkel foglalkozunk behatóan, hanem bárkiével az üzemből. De hát nagyon sok ötlethez, illetve az ötlet elfogadhatóságához kísérletekre, esetleg újfajta műszaki berendezésekre van szükség. Bizony, megesik, hogy egyes újítások használhatóságát csak évek múltán tudjuk lelkiismeretesen megállapítani. — Előfordul, hogy egyszerre több újítással is folgalko- zunk, — szól közbe Baranyi László, a Lenin újító brigád vezetője, — de a siker közös. — Milyen újítással foglalkoznak jelenleg? — Meglehetősen bonyolult témával. Három éve kísérleteztünk vele, mert az elv jó. Az új berendezés a vasúti pályákon dolgozók épségét lesz hivatott megvédeni. Ma még, ha jön a vonat, figyelőőr jelzi a pályamunkásoknak. Pillanatnyilag még mindig csak kísérletezünk de azt hiszem, közel vagyunk már a megoldáshoz. Bendó János Megszülettek. Felettük rőten dereng az infralámpa vöröses fénye, egyenletes sugárzással árasztva az éltető meleget. A helyiségben csend van és tisztaság. A hagyományos fogalmak itt nem érvényesek. Ha valaki megpróbálja elképzelni, hogy milyet) egy úgynevezett zárt, iparszerű technológiával tartott sertésgyár, annak alighanem csődöt mond a képzelete, ha nincs hozzá a mai életből vett tapasztalata, csak a régi fogalmak alapján próbál megrajzolni magának egy absztrakt képet, amely valamikor egyenlő volt a sertésteleppel. A hatalmas betonkomplexum több helyiségre oszlik. Van olajtüzelésű hőközpont, van battériás nevelő, van fiaztató, van hizlalda. A sok teremnek egyetlen jellegzetes közös vonása van: egyiken sincs ablak. A pár órás kismalacok nem a napvilágot látják meg, hanem az infravörös lámpát, s később, csak jóval később lesz egy alkalom, amikor bőrüket megérinti a természetes fény, és meglátják a napot. A sertéstelep nagyjából egyenlő távolságra van a három falutól. Aldebrő, Tófalu és Feldebrő közös akaratából jött létre ez a vállalkozás, és nem sok sikerrel dicsekedhetett a megalakulás^ követő esztendőkben. Még 1974-ben is csupán 32 százalékos férőhely-kihasználást mutatott a statisztika, s egy esztendővel később sem volt jobb a helyzet. mert 1975-ben is csupán 37 százalékra tudott felkapaszkodni ez a fontos mutató. A fogalmazás, hogy „Nem sok sikerrel dicsekedhetett”, meglehetősen envhe, hiszen ilyen kihasználási százalékot egy új. modem telepnél ka- tasztrőfálisnak is lehetne nevezni. Iránytű: a Kutatáshoz, az oktatáshoz Közgyűlés után... A Magyar Tudományos Akadémia közelmúltban tartott, 138. közgyűlésén a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar fejlesztését, valamint a tudomány ezzel kapcsolatos feladatait tárgyalták meg, az MSZMP Központi Bizottsága március 15-i határozatának szellemében. A közgyűlés határozatai iránytűként szolgálnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari kutatás továbbfejlesztéséhez a következő években. A nagy jelentőségű témáról beszélgettünk megyénk mezőgazdasági kutató- intézeteinek és agrár felső- oktatási intézményének vezetőivel. Dr. Szalai György, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Kompolti Kutatóintézetének igazgatója: — Az akadémiának a mezőgazdaság fejlesztéséhez, annak tudományos megalapozásához a jövőben jobban hozzá kell járulnia. A fejlesztés mindig is több tudományág: a biológia, a kémia, a műszaki tudományok, a környezetvédelem együttműködését igényelte és soha nem volt kizárólag az agrártudományok ügye. Ma fokozottabban igaz ez a megállapítás! Gyors, minőségi előrehaladást csak a különböző tudományágak összefogásától remélhetünk. A termelés fejlesztése mellett a kutatás fejlesztése is meghatározott. Az akadémia közgyűlésén kihangsúlyozták a tudomány társadalmi elkötelezettségét a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésére. Ez azt jelenti, hogy az intézeteket még jobban el kell látni korszerű műszerekkel, technikai személyzettel és szakmunkásokkal. Ezek mellett pedig fejleszteni kell az információs rendszert, hogy főleg a külföldi országokban kipróbált, és már hasznosított eredményeket itthon is átvegyük, elterjesszük. — Mit jelent ez a kompolti intézetben? — A fejlesztés egyik fontos területe a szálastakar- mány-termelés fokozására, illetve az úgynevezett fehérjeprogram megvalósítására irányul. Ebben intézetünk is részt vesz. Arra törekszünk, hogy az akadémia közgyűlési határozatainak szellemében még több nemesítési módszert, a termeléshez szűk" séges agrotechnikát vegyünk át a lucernatermeléshez. A közeljövőben várható, hogy Kompoltról nagy termőképességű lucernafajták kerülnek ki, melyek hektáronként száz-százhúsz mázsa szénát adnak. Ez lucernaliszt-készí- tésnél hektáranként 20 mázsa fehérjét jelent, a mostani 6—7 mázsával szemben. Egyúttal vizsgálatokat folytatunk a lucernamag-termelésre is, amely nélkülözhetetlen láncszeme a takarmány termelésnek. Ez azért fontos, mert szeretnénk elérni, hogy hektáranként két mázsa magot nyerjünk a mostani 110—120 kiló helyett, ami így lesz gazdaságos! Feladatunk az is, hogy a söriparnak, illetve az állattenyésztésnek bő termő őszi árpát, valamint növelt fehérjetartalmú és szilárd szárú tavaszi árpát állítsunk elő. Kísérleteink biztatóak, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem sugárkertjében már vannak ilyen árpatörzseink és kísérleteinket most főleg a szár szilárdítására fordítjuk. A termelés továbbfejlesztése még több információt igényel a termés mennyiségéről. Ennek érdekében a már kidolgozott termésbecslési eljárásokat a jövőben agrometeorológiai elemek beépítésével bővítjük. Dr. Gullner Vilmos, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi főiskolai ka-: rának igazgatóhelyettese : — Az akadémia közgyűlése az oktatás továbbfejlesztéséhez is iránymutatást adott. A tanszéki kutatásokat • főleg az oktatás és a gyakorlat szolgálatába állítjuk. A közgyűlés szellemében to. vább szélesítjük a tudományos diákköri munkát, melynek már eddig is voltak eredményei, miután a dolgozatok főleg a szőlőtermelés, a különböző művelési módok, a vegyszerek és gyomirtó szerek kipróbálását, a fólia alkalmazását, a rét- és legelő- gazdálkodás témaköreit ölelték fel. Hallgatóink a tanárok irányításával bekapcsolódnak a tanszékek sokirányú kutatómunkájába is. Közreműködnek különböző üzemfejlesztési tervek készítésében, termeléstechnológiák kidolgozásában és a szarvasmarhák tejelőképességének vizsgálatában is. — A képzésben milyen célkitűzéseket határoztak meg? — Főiskolai karunk üzemszervező üzemmérnököket képez a mezőgazdaságnak. Ezt figyelembe véve, a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása még nagyobb hangsúlyt kap az oktatásban. Célkitűzésünk, hogy hallgatóink a mezőgazdasági termelést megfelelő közgazda- sági háttérre! ismerjék meg, és azt hasznosítsák majd mindennapos munkájukban. Ennek érdekében végeznek önálló üzemi gyakorlatokat, ahol a gazdaságokban folytatott termelőmunkát részletesen megfigyelik és értékelik. összehasonlítják például, hogy az úi abban bevezetett gabonafajták mennyivel korszerűbbek, bővebb termők, mint a hagyományosak, vagy az. újabb szarvasmarhafajták mennyivel több tejet adnak es tenyésztésük menyÀ nagy ugrás éve 1976. volt. Ekkor következett be döntő változás a telep életében, amelyet hűen tükröznek a statisztikai adatok. A telepről 1975-ben 2765 hízott sertést szállítotttak el 2803 mázsa súlyértékben. A következő esztendőben 6204 hízott sertést adtak át a vá- góhidaknak, 6218 mázsás súllyal. A telep kihasználási százaléka 1977-ben elérte à 98 százalékot. lésével. Ez igen nagy előrelépés. Persze, nem mi találtuk ki. Állandóan járom, ha tehetem a környező sertéstelepeket és amit jobban csinálnak, irgalmatlanul lemásolom. mert csak így lehet előre menni. Tavaly több mint nyolcezer sertést adtunk át a vágóhídnak, s a kétműszakos termelés bevezetésével a telep termelési értéke elérte, ha jól emlékszem, valamivel meg is haladta a húszmillió, forintos termelési értéket. Leskó Miklós, a telep vezetője, a Borsod megyei Lé- hi Állami Gazdaságból került Feldebrőre, a Rákóczi Termelőszövetkezetbe. Amikor a munkahelycseréről beszélünk, egyszer azt mondja: ez a termelőszövetkezet körülbelül tizenöt évvel tart előbbre, mint az az állami gazdaság. Itt nem sajnálták a pénzt sem a Rába-Steiger- re, sem a John-Derre, sem a Klaas-Dominátorra. Meg is látszik az eredményeken. Ez a harmadik év. hogy itt leszek és egyre jobban örülök, hogy eljöttem. Ami először megtetszett, az az volt. hogy ha itt valamit elhatároznak, azt meg is csinálják. Nálunk, Léhen mindenki beleszólt az istentiszteletbe. Mire egy utasítás eljutott a végrehajtásig, nem lehetett ráismerni, annyian változtateattak rajta. Ha*itt valamit elhatározunk. azt úffv visszük véghez, ahogy elhatároztuk. Ez nekem tetszik. A termeléshez nem vita kell. — Itt elhatároztunk, hogy lecseréljük a régi állománvt, új fajtát, a KAHYB-ot — ez egy kaposvári hibridfajta — hoztunk a telepre, a padozatról följebb emeltük az állatok életterét egy méterrel, mert a mérgező gázok lent összegvűltek és nagy volt az elhullás. Most egy rácson a padozat fölött élnek a sertések. tökéletes tisztaságban, a fertőzési veszély kiküszöböKiss János, a termelőszövetkezet elnöke nagyon rövidre fogja mondandóját. — Ez a telep két és fél évvel ezelőtt másfél milliót vitt el a közös pénztárból, ma az egyesült termelőszövetkezet egyik bázisa. A telep új vezetője — a harmadik ezen a poszton, úgy látszik, tényleg három a magyar igazság — célratörő fiatalember. Lehet talán túlságosan is célratörő, és a termelés érdekében túlzottan szigorú is. Az emberek eleinte nemigen szerették a telepen, azt hiszem, ez az igazság. Ma már meggyőző eredmények és megdönthetetlen tények bizonyítják, hogy a fegyelem megszilárdítása. szakmai hozzáértése az egész termelőszövetkezet érdekét szolgálja. Furcsa lázgörbét ír le a magvarországi sertéstermelés. Háromévenként éri el az a görbe a csúcspontját, aztán megkezdi alászállását, hogv ismét felkapaszkodjon újabb három esztendő múltán. Ez az úgynevezett ciklikusság, a sertéstermelési kedv növekedésének, illetve csökkenésének tükörképe több okból tevődik össze. Az első és legjelentősebb, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági rendszer ma már senki által nem vitatott, és bebizonyított Dr. Szalai György, dr. Gu liner Vilmos, Molnár János. (Fotó: Szabó Sándor) nyire gazdaságos.' Bepillantást kapnak a munkaszervezésbe, az ellenőrzésbe és a gazdasági elemzésekbe is. Az akadémia közgyűlési határozata lehetőséget nyújt az üzem- és munkaszervezés még jobb elmélyüléséhez. A Munkaügyi Minisztériummal együttműködve, a szeptemberben kezdődő új tanévtől megkezdjük a számítástechnika, a munkamozdulatok, a munkatanulmányok oktatását is. Molnár János, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet egri álolmásának igazgatója: — Az akadémia közgyűlése, a Központi Bizottság március 15-i ülését szem előtt tartva, a tudományos kutatásban is a hatékonyságot és a minőséget határozta meg. Ennek szellemében folytatjuk az egri borvidéken a nagy termőképességű, fehér- és vörösbort adó szőlőfajták nemesítését. A meglevő hagyományos fajták hozamait pedig fokozzuk, a termelőüzemekkel való együttműködések kibővítésével. Az új szőlőfajta jelöltjeinkkel folytatott vizsgálatok biztatóak, hiszen mennyiségben és minőségben is felülmúlják a hagyományos fajtákat. Főleg a cukortermő képességük jobb, ellenállóbbak a kórokozókkal, a kártevőkkel, valamint a faggyal szemben. Bírják a magasművelést és alkalmasak lesznek a gépi szüretre is. Ezek az új faj- tajelöltek a következő évek szőlőtelepítéseinél és a rekonstrukcióknál is már mint fajták jönnek számításba. Fontos feladatunk az iparszerű vörösborkészítési technológiánk továbbfejlesztése is, melyek üzletpolitikai célokat, a vörösborok iránt növekvő exportigények fokozását segítik elő. Ezt szolgálja az az együttműködés, melyet hosszú távon a minőségi szőlő- és bortermelésre kötöttünk az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombináttal és a gazdaságokkal. Ezek az üzemek a tudomány legújabb eredményeit hasznosítják a gyakorlatban, a mindennapi termelőmunkában. Az akadémia 138. közgyűlésén elfogadott irányelvek nemcsak figyelemfelkel- tőek, hanem jól szolgálják a mezőgazdasági és az élelmiszeripar továbbfejlesztését Heves megyében is. Mentusz Károly fölénye ellenére is igen lényeges a kisgazdaságok meghatározó ereje a sertéstartásban. Ma a kisgazdaságokban található a kocák 48,3 százaléka, tehát csaknem a fele. Ha a kistermelőnek elmegy a kedve a kocatartástól ;— a t kedvezőtlen felvásárlási árak, vagy takarmányellátási, beszerzési gondok miatt — ez döntően befolyásolja a hazai sertéstermelést. Jelenleg jól állunk, bár a kép — ez az igazság — mott is ellentmondásos. Tavaly csaknem nyolcmillió sertést számlált a hazai statisztika. Ez azt jelentette, hogy már elértük az ötéves terv végére kitűzött, mennyiséget. Az elmúlt esztendőben a tervezett 7 százalékossal szemben 10. a nagyüzemekben 13-—15 százalékos volt a termelési érték gyarapodása. Egy év alatt a kocák létszáma 2.3 százalékkal csökkent. Az elmúlt év végén 18 ezerre! volt kevesebb a kisgazdaságokban a kocák létszáma, mint 1976 végén. Az ötödik ötéves terv előzetes anyagában az szerenelt, hogy 200— 250 ezer új férőhely építésének kellett volna megkezdődnie. Ehelyett tavaly mindössze 70—75 ezer úi férőhely építése kezdődött meg. A ciklikusság kiküszöbölését nem csupán az egyenletes hazai ellátás indokolja, hanem az. exportérdek is. A hároméves ingadozás ugyanis nemcsak nálunk, de máshol is megfigyelhető. A nyugat-európai országok sertéshúsfelesleggel rendelkeznek, s azt a pici rést, amit a hároméves ingadozás hagy az exportfalon, mi is éppen azért nem tudjuk kihasználni, mert a mélypontok egybeesnek. A sertéshús exportja egyébként akkor volna igazán jelentős, ha igen magas minőségi feldolgozással és nem tőkehússal jelentkeznénk a világpiacon. I Kétféle vágási mód van. Az úgynevezett 1. és 2. vágási mód. A 2. vágási mód tulajdonképpen az exportkövetelményeknek megfelelt sertéseknél alkalmazandó. A szépséghiba csupán ott van, hogy a termelő egyáltalán nem érdekelt abban, hogv ex oo rtm in őségét, állítson elő. Feldebrőn kiszámították, hogy a 2. vágási móddal átvett sertések minden kilogrammja után 48 fillérrel kevesebb a haszna a termelőszövetkezetnek. Ez hétezer sertés esetében 300 ezer forintos veszteséget jelent. A kismalacoknak nem sok közük van a természethez. Az infralámpa melege élteti őket, egy darabig, aztán átkerülnek a battériás nevelőbe, ahol forgatókönyv szabályozza, hogy mikor milyen tápból és mennyit kapnak enni. Innen a hizlaldába kerülnek, ahol sötétben nevelik, etetik, táplálják, hizlalják a húsanyagot. Általában 8 hónao alatt érik el az átadási súlyt, a 105 kilót. Közben állandóan ellenőrzik az etetett táp minőségét is, mert az átvételi szabályok szigorúak. Első osztályú az az áru, amelynek zsír- és szalonnaaránya nem haladja meg a 30 százalékot. Nyolc hónap után kiválogatják a 105 kilogrammot elért sertéseket. Akkor beállnak a telep betonozott útjaira a szállítójárművek és a sertések nyolc hónap után, életükben először, megpillantják a napot. Először és utoljára. Ha távolabbi vágóhíd’'-, viszik az állományt, akkor jobb esetben négy-öt óra hosszát is érj őket. a nap. Szigetby András
