Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-27 / 123. szám
Baráti találkozók a tavaszi béke és barátsági hónapon A tavaszi béke és barátsági hónap program;iában pénteken két érdekes rendezvényre került sor a megyében. A megyeszékhelyen az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál magyar —szovjet baráti találkozót rendeztek, ahol Pável Jeni- kovszkij, a budapesti szovjet Tudomány és Kultúra Házának osztályvezetője tartott előadást a Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális eredményeiről. Mezőszemerén a Hazafias Népfront Heves megyei és községi bizottságának, valamint a helyi tanács rendezésében magyar—csehszlovák baráti találkozó volt ugyanezen a napon. A rendezvény vendége volt Oldrich Tesarik, a budapesti Csehszlovák Kultúra igazgatója is, aki a szomszédos testvéri nép életéről beszélt a népes hallgatóságnak. Szakmunkásképző szakközépiskolák (3) Mérlegen a felkészülés A siket egyik feltételé a gondos előkészítés és megalapozás. A jogi kérdések és a legfőbb elvek tisztázása után kidolgozták az óraterveket, a pedagógusok megismerhették a neveléssel és oktatással kapcsolatos legfőbb elképzeléseket. A MUNKA BECSÜLETE Ezek közül csak egyet — mint leglényegesebbet — emelnénk ki : a munka meg- kedveltetését. A fiatalok tanulmányaikkal párhuzamosan az üzemekben, a vállalatoknál is bizonyíthatják szorgalmukat, rátermettségüket, jártasságukat. Eközben számos — jó és rossz — tapasztalatra tesznek szert, hiszen nyitott szemmel járnak. Ezekre építve kell hozzászoktatni őket ahhoz, hogy gondosan kezeljék és őrizzék a rájuk bízott eszközöket, tartsák be a technnológiai fegyelmet, s feladataikat tisztességgel teljesítsék. Jegyezzék meg — s alkalmazkodjanak is hozzá — a munkahely szervezéFogat fogért Francia filmvígjáték Egy regény — Charles Exbrayát egy ötletre épített, jókedvű históriája — nyilván olvasói siker is lehetett, hogy megtalálta a filmes feldolgozást. A regényből maga a rendező írta meg a forgatókönyvet és a röpke eseménysort húzta-nyúzta addig, amíg egy bő órás filmet nem kerekített belőle. De az kitűnő szórakozás. Azt már mi is tudjuk, hogy a francia Délen szinte az utcán élnek az emberek, főként a kisvárosiak mindent tudnak egymásról; nem is igen titkolják, mit gondolnak, vagy mit képzelnek erről-arról. Így aztán, ha a kis helyen valami szokatlan történik, mindjárt adódik ezer kombináció, ahol természetesen számításba veszik az emberi indulatok által diktált lehetőségeket is. Ebbe a környezetbe állít bele a regényíró és az ő nyomán a filmrendező egy kitűnő mesét, amelynek humoros oldalát a képi megjelenítés csak fokozza. Ki gondol egy csaknem nyomnélküli gyilkosságsorozat esetében, ahol az indíték a vérbosszú, három tisztes matrónára? Hiszen a vendetta főleg az olasz Dél íratlan törvénye, ami ellen a jogi kódexek aligha nyújtottak valaha is kellő védelmet. A rendező aprólékosan bemutatja az egymással szemben álló feleket; nem hagy ki . semmilyen franciás lehe- tős.éget sem annak a tételnek a bebizonyítására: a látszat és a hiedelem felképesztő eredményeket szülhet. Itt van például Angelina, a jó szándékú, de idegileg elhasznált felügyelő szeretője. Beadja az altatót a vele SOiÉfMkM 1378. május 27., szorhbat egvütt lakó, lelkileg feltétlenül hozzá tartozó felügyelőnek, de sebes léptekkel máris fogadja, éjszakai toalettben a rendőrség minden rangú alkalmazottait, hogy a testi örömök el ne maradjanak, amíg a felügyelő, nyugtatva álmodik. Ugyanez az Angelina a látszat és a hiedelem összeműködése folytán misztifikálni kezdi a kínos helyzetek sorozatát végigsétáló barátját, s maga is „besegít”, hogy a kép teljessé legyen, hogy' kikerekedjék minden, amit a forró Délen a hőstől elvárnak. Egy percig sem lehet feledni, hogy a mese abszurd és mégis van benne valami egészséges kedélyesség, ahogyan a rendező és forgatókönyvíró, Hubert Cornfield eljátszik aprócska hőseivel. Nem tesz többet, mint képben elmeséli és kellő mértéktartással azt, amit a regényíró ötletén jót nevetve megírt. A felügyelő sokszor és idétlenül fontoskodik ugyan, a többi is — mármint a rendőrök — szürke alakok ebben a mesében, de mindjárt minden más, amikor a három öreg denevér, mármint a család három idősödő hölgytagja, jóval túl a hatvanéves ránchatáron, pajkos fürgeséggel munkába kezd. A rendező csendes és jámbor póztalan- sággal adja kezünkre őket és mi is eljátszunk a gondolattal, vajon e szórakoztató mese megtörténhetik-e a valóságban Délen, mármint az európai Délen, ahol manapság és már régóta semmi sem lehetetlen. Ez a film a nőké. A három hőst Helene D ieudonne, Yvette Maurech és Andrée de Beaumont alakítja, míg a zexis vonalat yvagy inkább mézes madzagot Catherine nouvel, húzza el az orrunk előtt. Farka« András si rendjét, fogadják el a gyakorlati életben nélkülözhetetlen alá. és fölérendeltséget. Ha jól kalauzolják őket. akkor maguktól is rájönnek arra, hogy minden tevékenység fáradsággal, számos nehézség legyőzésével jár, s innen fakad az alkotás öröme. Ez tágabb értel-m-cn a szocialista munkaerkölcs kialakulásához vezet. Ez is érzékelteti, hogy mekkora a tanárok és az oktatók felelőssége. FELVILÁGOSÍTÓ ÉRTEKEZLETEK Ennek hangsúlyozására és egyéb témák megvitatására a minisztérium — az igazgatók számára — tájértekezleteket rendezett. Itt összegyűjtötték a aggályokat, s azokat a gondokat, amelyekben mindenképp úrrá kell lenni ahhoz, hogy a jó elképzelések maradéktalanul megvalósulhassanak. Az érdekeltek hangsúlyozták : profil szerint kellene körze- tesíteni, mert ha ugyanolyan szakmával több helyütt foglalkoznak, akkor igen megdrágul a gyakorlati képzés. Kiemelték: csak ott szabad kezdeni, ahol nem hiányoznak sem a személyi, sem a tárgyi feltételek. Gyorsabb fejlődés csak úgy bontakozhat ki, ha ezeket mindenütt megteremtik. Ez rendkívül fontos, mert a kettős feladat sajátos terhekkel jár. Gondoltak a tantestületek felvilágosítására is. HELYZETKÉP. MEGYÉNKBŐL Szűkebb pártiánkban két oktatási intézményben — az egri Gép- és Műszeripari, valamint a gyöngyösi Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolákban — 1978. szeptemberétől kezdődik a hivatalos rajt. A megyeszékhely eddigi eredményei joggal keltenek optimizmust. Szabó István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője elégedett a felkészüléssel. — A feltételek adottak. Se anyagi, se egyéb akadálya nincs a munkának. A nevelők megismerték, illetve elsajátítják a követelményeket. Szerencsére érdeklődőben nincs hiány, mert egyre többen tudják: mekkora előnyt jelent az érettségivel társult szakmunkás-bizonyítvány. Bak László egri igazgató az előzményekre is utal. — Az üzemekkel mindig jó kapcsolat formálódott. Megértették : bizonyos szakmához az utánpótlást elsősorban tőlünk szerezhetik meg. Ezért nem húzódoztak az áldozatvállalástól. Elmondhatom ezt a VILATI- ról, a KAEV-ről, a Finom- szerelvénygyárról, a Csepel Autó 3-as számú egri gyáráról. A meglevő tanműhelyeket bővítik vagy már felújították, s építenek is, mint a KAEV. Ezzel tulajdonképpen mindkét fél jól jár. A jól képzett gyerekek ugyanis, ha megkedvelik a légkört. sokszínűnek találják a munkát, akkor nem pályáznak máshová, hanem maradnak. A diákok — s ez erényük — józanul értékelik önmagukat, s nem méretezik túl vágyaikat. A IV. a-sok többsége így vélekedik : — Elégedettek leszünk a havi kétezer forintos fizetéssel. Ezt — természetesen teljesítményünk a meghatározó — meg is kapjuk, s később tőlünk függ, mire megyünk, mennyire állunk helyt. Velük érdemes egyezkedni, s az is érthető, hogy szívesen fogadják őket... GÉPEK. SAJÁT ERŐBŐL A diákok az iskolában is gyakorolnak, s csak idővel jutnak el az üzemekbe. Ezért nem mindegy, hogy itt milyen lehetőségek várják őket. — Tulajdonképpen termelünk, s gyártmányainkat el is adjuk, így saját erőből is vásárolhatunk. A szakmunkásképzésre számítva tizenkét korszerű esztergagépet vettünk, másfél millió forintért. Ezek megfelelnek a követelményeknek. Csoda-e, ha a gazdák önérzetével mutatjuk minden látogatónak? ★ A szeptemberi rajtnak úgy tűnik: nincs akadálya. A gondos előkészítéshez hozzájárult az, hogy a kísérlet tapasztalatai figyelmeztettek azokra a nehézségekre, amelyekkel meg kellet birkózni. Ezekből jó néhány időközben is felbukkan majd. Különösképp, ha a folyamat szélesedik, s más intézmények is csatlakoznak az ígéretes tervek megvalósításához. Egyre ismételten emlékeznünk kell: a szakmunkásképzővel adódó átfedéseket, a párhuzamos képzést meg kell szüntetni, s csak az elméletigényes szakmák kerüljenek a középiskolákba. Erre utalnak az alapelvek, ezt diktálja az ésszerűség. Miért ne követné a gyakorlat. .. ? (Vége) cáP Pécsi István Ködellik a Mátra Vidróczkiék a színpadon a VIT jegyében Tavaly ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a gyöngyösi Vidróczki Néptáncegyüttes, amely az elmúlt évek során kétszer kapott kiváló minősítést, tavaly pedig kiérdemelte a Szocialista kultúráért kitüntetést is. Amikor ezeket a tényeket felemlegetjük, az együttes művészi munkájának értékelése végett tesszük. Aláhúzandó a tényt: az olyan együttes, amely másfél évtized alatt háromszor is méltónak bizonyult a kiemelkedő minősítésre, feltétlenül figyelemkeltő erényeket hordozhat magában, mutathat meg a kedves közönségének is és a szakma hozzáértő képviselőinek is. Csak egy mellékmondat erejéig: a közönség hozzáértése és minősítő megnyilatkozása is természetes vonásuk azoknak, akik a széksorokban ülnek. A Vidróczki Néptáncegyüttes most „hazai pályán”, a gyöngyösi szabadtéri színpadon lépett fel, méghozzá a csoport KISZ-szervezetének sugalmazására, a kubai VIT- re való készülődés jegyében. Szándékuk annyi, hogy ők maguk is tevékeny részesei lehessenek a havannai ifjúsági találkozó előkészítő munkáinak, a maguk lehetőségével anyagilag is hozzájáruljanak ehhez a világra szóló eseményhez. Ködellik a Mátra — ezzel a számmal kezdték a műsorukat, ami sok szempontból meghatározó és jellemző is nemcsak erre az egyetlen előadásra, hanem az egész csoportra. Erről a vonásukról, a hazai tájhoz való mű(Fotó: Szabó Sándor) vészi kötődésükről már többször írtunk, ezért nem részletezzük ezt most újból. A mostani szereplésüknek lar- talmi jegyét az együttes !ól ismert, karakterisztikus vonása határozta meg: pillanatok alatt olyan hangulatot teremtenek a színpadon és a nézőtéren, hogy szinte ők dirigálják a közönséget. Csendes felandalodásra, viharos lelkesedésre késztetik a nézőket. Tánckészségük, tánctehni- kájuk bámulatosan könnyed, olyan természetes a mozgásuk. mintha nem is kellett volna tanulniuk a koreográfiát, az mindig a sajátjuk lett volna. Műsorszerkesztői tudatossággal képesek vezetni a közönség figyelmét: ritmikus váltással sorolva egymás után a lassúbb és gyorsabb táncokat, az énekes és zenés müveket, a kamarajellegű, bensőségesebb kompozíciókat, a nagy, teljes színpadképpel megelevenített táncokkal. Egyetlen enyhe megjegyzést azonban hozzá kell fűznünk gz eddigiekhez. Érződött a mozgásukon, hogy nincsenek még benne a nyári szereplések sodrában, ezért a nagy szabadtéri színpad teljes területét nem tudták még érzékelni megfelelően, és emiatt időnként a térkihasználásuk akadozott. Szívből köszönjük a Vidróczki KISZ-szervezete törekvését, örülünk annak, hogy az idei, furcsa időjárású nyár kezdő műsorán? ők vállalkoztak. A gyöngyösiek mindig szívesen fogadják őket, mert mindig tudnak újat adni, a már ismert művészi színvonalukhoz képest is. (gmf) MOLNÁR ZOLTÁN : A formulát — amellyel elfogadhatták és másokkal is elfogadtathatták az eljegyzést — voltaképpen tehát megtalálták. A szülők — a menyasszony szülei — nosztalgikus, bár szemérmesen rejtegetett ragaszkodása bizonyos hagyományokhoz. Ennyit Tibor is előre jelezhet a saját szüleinek. A részletekről egyelőre nem sürgős beszélni. A részletek. Hát ami azt illeti, a részletekről természetesen Tibornak nem lehetett fogalma. Legalábbis egyelőre. Mert. hiszen a részletek valójában nem is részletek voltak, hanem éppenséggel a lényeg. De a lényeg leglé- nyegét egészen pontosan csak Anyu tudhatta. Vagy talán még ő sem. Kati tudta, vagy legalábbis erősen gyanította, hogy Anyu mostanában nemigen hívta fel Apát, Régebben igen; régebben bizonyára sűrűbben. Emlékeztette a kerekebb születésnapokra. Tíz, tizenkettő, tizenöt éves lesz a lányunk. Nyilván ilyenkor nem érhette be valami szokványos születésnapi ajándékkal. Vagy kivették a manduláját. Egyszer kificamodott a bokája; vagy legalábbis kibicsaklott és nagyon meghúzódott. Vagy amikor megjött az első havi vérzése. „Kati nagylány lett. Viszonylag korán, már ugye biológiai értelemben.” Egy apának az ilyen lényegesebb dolgokról természetesen értesülnie kell. S ha már régen elváltak is, és ki-ki élte a maga új, boldog családi életét, Anyu, mintha ezzel valami távoli, rejtett céljr lett volna, mindig igazán lel kiismeretesen beszámolt. Talán öntudatlanul is erre az eljegyzésre, vagy is Kati valamikori házasságágára készült. Bár az utóbbi években mintha nem akadt volna beszámolnivalója. Vagy talán azért nem akadt, mert Kati részben átvette ezt a beszámoló szerepet; saját közvetlen kapcsolatot létesített az apjával, nem túl gyakori, de érzelmekkel mélyen átszőtt kapcsolatot. Érettségi után például. Akkor ők ketten megünnepelték, hogy... szóval, hogy ez a fejezet lezárult Kati életében. Lajos bácsinál ünnepeltek akkor, aki Anyunak csak unokatestvére volt — régebben szorosabban tartották az ilyen rokonságot —, Apának viszont barátja. Az ő révén jött létre valamikor ez a sikertelen házasság. De valahogy egyik sem haragudott meg rá, úgy látszik. Mert amikor elváltak, Anyu azután is megtartotta Lajos bácsit unokatestvérének, Apa meg barátnak. Ilyen furcsa dolgok vannak az életben. Kati kiszámította, hogy Anyu, ha gondolkozik egy kicsit, akkor nem Apával és nem is Apuval beszél legelőször, hanem Lajos bácsival. Egy idő óta így előre ki tudta találni Anyu lépéseit Vagyis gondolatait. Mert ; lépéseket nyilván gondolatok előzték meg. Egy lánynak a mai világban jobban kell ismernie az anyja gondolatait, mint az myának a lányáét. Ezt tehát körülbelül tudta: -ajos bácsi. Lajos bácsihoz Katinak külön „forró drót”-ja volt, de ezt — a karbantartáshoz szükséges alkalmakon kívül — eddig csak egyetlenegyszer vette igénybe. Minden óvatosságuk ellenére ugyanis egyszer sürgősen orvosra volt szükség, es akkor Lajos bácsi kapcsolataira szorultak. De Kati belekompromittálta Tibort is ; akkor mutatta be Lajos bácsinak. Valahogy megtetszhetett neki Tibor édes, mulya tudós pofája, és rögtön segített. Vagyis Katin segített, de ebben Tibor is benne volt. Persze, Tibornak is meg kellett értenie a Lajos bácsival való megismerkedésből, hogy innen nincs visszaút. Nem azért, hiszen Tibornak ilyesmi észébe sem jutott, de ha netalán mégis, valamikor. .. Lajos bácsi egész életében evezett, és akkora vállizmai voltak, mint Victor Hugo Nyomorultakjában annak a volt gályarabnak, aki csak úgy kiemeli a kocsit a sárból miből. ()•'o.l i/latjuk) 1
