Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-25 / 121. szám
Szüzföldjeink: a rétek és a legelők TAGADHATATLAN, hogy van némi túlzás a címben, már csak azért is, mert az elmúlt években csaknem az ország minden táján történt valami azért, hogy az elmaradott rét- és legelőgazdálkodás színvonala emelkedjék. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kalászos gabonafélék, a kukorica, s egy sor más növény termelésének dinamikus fejlesztése mellett, még mindig nagyon elmaradott a hazai gyepterületeken vagy azok túlnyomó hányadán a termelés. A hektáranként 14 mázsa széna édeskevés. Pedig az 1,3 millió hektár gyepterület átlagosan ekkora hozamot ad, ha több évet veszünk figyelembe. Olyan kicsi termés ez, ami bizony alig haladja meg az olyan területek hozamát, amelyeket joggal le-' hét szűzföldnek nevezni. Ilyen körülmények között nagyon is indokolt a párt Központi Bizottságának márciusi határozatában az a követelmény, amely szerint ,,Minőségi változást kell elérni a tömegtakarmányok, mindenekelőtt a silókukorica termesztésében, valamint a rét. és legelőgazdálkodásban”. Nemcsak azért indokolt a minőségi változás, mert legfőbb természeti kincsünknek, a termőföldnek sem vagyunk bőviben, s minden talpalatnyi helyet jól kell hasznosítani. Azért is fontos a retek, legelők termésének növelése, mert a hazai állat- tenyésztés többnyire szálas és tömegtakarmány szűkében van. Sok más érv, indok szól amellett, hogy a rét- és legelőgazdálkodást minden eddiginél tudatosabban, erőteljesebben javítsuk, hogy azokat a tartalékokat, amelyeket a fűtermő területek rejtenek a/ ország számára, hasznosítsuk. Ilyen érv az is, hogy ha növeljük a fűtermő területek termését, akkor csökkenthetjük a szántóföldeken termelt szálas takarmányok vetésterületét. Ily módon jó esetben több százezer hektár szabadítható fel egyéb, nagy értéket adó növények számára. Amikor szóba kerül a gyepterületek alacsony hozama, a jobb rét- és legelőgazdálkodás Igénye, akkor rendszerint elhangzik: olyan rosz- szak azok a területek, amelyeket gyep borít, hogy nem érdemes velük foglalkozni. Van ebben a megállapításban némi igazság. De csak némi. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felmérése szerint, az 1,3 millió hektárból 550—600 ezer hektár alkalmas intenzív gyepművelésre, az a terület pedig, amely nagyüzemi művelésre alkalmatlan, 250 ezer hektárra tehető. ÉRDEMES ÉS TANULSÁGOS a múlt esztendőről — amikor is a sok évi átlagnál kicsit több széna termett — néhány gazdaság ré- tiszénatermését megemlítem. A farádi Felszabadulás Tsz- ben 719 hektáron szénaértékben számítva, az átlagtermés 68,5 mázsa lett, vagyis az országosnak több mint háromszorosa. Szabolcsban, Ti- szaszalkán, a Búzakalász Tsz 40 mázsás szénatermést takarított be hektáranként, s nem is kicsi, hanem 857 hektáros területről. A Nógrád megyei Szécsényben a tsz 530 hektár gyeptermő területé az országos átlag több mint négyszeresével, hektáranként 87 mázsás szénaátlagterméssel fizetett. Szolnok megyében, a zagyvarékasi tsz ért el 56.4 mázsás hektárankénti szénatermést 781 hektáros gyepterületén. A felsorolt gazdaságok példája mutatja: van lehetőség a minőségi változásra, ismertek vagy megismerhetők azok a módszerek, amelyek révén a szó szoros értelmében mezőgazdaságilag művelt terűÂ világ minden tájára letnek tekinthető a rét és a legelő. Vannak olyan gyepes területek, amelyeken egy kis tápanyag-adagolás nyomán számottevően gyarapodik a hozam. Országosan a rétekre. legelők-e nagyon kevés — hatóanyagban számítva, hektáranként mindössze 35 kilogramm — műtrágya jut. Az egyéb területekre kiszórt műtrágya hektárankénti mennyisége hatóanyagban 250—270 kilogramm között alakul. Természetesen nem a 250 kilogramm a sok, hanem a 35 kilogramm a nagyon kevés. Természetesen a gyepterületek rendbe hozását, felújítását követnie kell a megfelelő művelésnek és tudatos, következetes hasznosításnak is. Meg kell tehát teremteni a gyepművelés és -hasznosítás lehetőségeit. Enélkül nincs értelme a terület rendbe hozatalával foglalkozni, arra költeni. Tavaly 162 termelő- szövetkezetben vizsgálták meg: miként alakul a szénatermés, a ternjés hasznosítása. Az összesítésekből kitűnik, hogy a 162 közös gazdaság 127 567 hektár fűtermő területéből a használt részek 25,5 mázsás, a legeltetettek 19,1 mázsás szénaértéket adtak az első növedékből. A vizsgált területnek azonban több mint 15 százalékáról, 15 693 hektárról, valamilyen ok miatt nem takarították be a fű-, illetve szénatermést. Több mint 300 ezer mázsa szénaérték veszendőbe ment. RÉTJEINK, LEGELŐINK JOBB HASZNOSÍTÁSA a mezőgazdasági termelés mai szintjén elengedhetetlen követelmény. Olyan feladat, amelyet egy csapásra, köny- nvűszerrel nem lehet megoldani. Jól ütemezett terv segítségével azonban -tagadhatatlan, hogy elérhető a minőségi változás. Ehhez azonban a terven kívül az kell, hogy a rétet, legelőt birtokló nagyüzemek olyan gonddal, figyelemmel, szakmai felkészültséggel foglalkozzanak a gyepes területekkel, mint a termelés, a gazdálkodás legfontosabb ágazataival. Almási István Ha sok, az a bal, ha kevés, akkor az Vízgondok Tiszanánán Naplót forgatunk. Godó l.ajos, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet főagro- nómusa. az éveket lapozza vissza, a májusokat keresi. Arra kiváncsi, hogy mennyi csapadékot mutatnak az évek óta pontosan készülő feljegyzések. Csaknem tíz évvel ezelőtt, az 1969-es esztendő májusában húsz milliméter eső esett., de nem sokkal többet jegyeztek egy-két esztendővel később sem. A május hónap ezen az alföldi vidéken általában 40—50 milliméter esőt szokott hozni, de olyan is előfordult már, éppen az elmúlt évben, hogy a májusi napok mellé egyetlen bejegyzés sem került. Nem esett egyetlen csepp eső sem. Így tavaly június végére kelt ki a kukorica, s a szeptemberi fagy el is vitte az egész termést. Az idei május más gondot hozott. A hónap második napjától 22-ig több mint száz milliméter eső öntözte meg a földeket. Volt olyan nap — május másodika —, amikor annyi csapadék hullott, mint amennyi máskor egész hónapban. A Tiszához közel eső területeken a talajvíz alig húsz-harminc centiméterre van a föld felszíne alatt. A termelőszövetkezet földjei annyira átáztak, hogy gyakorlatilag ebben a hónapban semmilyen munkát nem lehetett végezni a határban. A tervezett 850 hektár kukoricát nem sikerült elvetni. Alig négyszáz hektárnyi területen kerültek földbe a magvak, de tovább nehezíti a helyzetet, hogy a vetett területből 285 hektáron pusztult ki á kukorica a felgyülemlett belvíz miatt. — Nagyon rosszak a kilátásaink — mondja a főagro- nómus. — Sajnos, a kedvezőtlen idő nemcsak a növénytermesztésre, hanem az állattenyésztésre is kihat. A lucernabetakarítás nagyon rossz ütemben halad, s a Holstein-Friz tehénállo- . mány, melyet nagy tömegű | és kitűnő minőségű takarmánnyal kell ellátni — bizony megérzi a rendkívül rossz körülményeket. — Összesen körülbelül ezer hektárnyi vetésterületet ért károsodás. Ez az egész vetésnek mintegy egynegyede. Szó. ami szó. a liszanánai- ak nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Még azt sem tudjak megcsinálni, hogv n foltokban kipusztult táblá.kai feltárcsázzák, az épen maradt vetéseket kiforgassák a földhői. hogy újra vethessenek. A rossz vízgazdálkodású kötött talajokra még nagyon sokáig nem merészkedhet semmilyen gép. Nem kevesebb gondot jeleni azonban az sem. hogy ahol kellene, ott pedig kevesebb a víz a kelleténél. A főagronómus éppen beszélgetés közben írt alá egy számlát csaknem háromszáz- ezer forintról. Ezt az összeget a Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalatnak fizeti ki a termelőszövetkezet egy új tervért. Egy olyan új tervért, amelyet tulajdonképpen nem is kellett volna elkészíttetni, ha... A tiszanánai termelőszövetkezet ugyanis a hetvenes évek elején gy másik tervre alapozott, amikor elkészíttette sertéstelepének szennyvíz- elvezetési tervét. A technológia jót ígért, a termelőszövetkezet bele is kezdeti a ki- ■ vi felezésbe, megépültek a szivattyúházak, a szí vált vú- kat beszerelték, kiépítették azt a csővezetékrendszert, amely 190 hektárral szállította volna ki a vízzel hígított szerves trágyát, « biztosította volna a talajerő- utánpótlást. Mindez a Tisza II. vízlépcső tárolóteréből leágazó öntözőfürtre alapult, amelyből azóta még semmi sem valósult meg. A tiszanánaiak viszont kiépítették az úgynevezet t h ígt ragya -kezeI őre nd szert, amely a tározóból érkező víz hiánya miatt használhatatlan. A számla tehát elkészült, a főagronómus aláírta, « ki is fizetik az új technológia tervezési díját, amely kis híján háromszázezer forint. A víz tehát kétszeresen is gondot okoz Tiszanánán. S ha már e felhőből aláhulló eső mennyiségét nem tudjuk szabályozni, legalább ott igyekezzünk ésszerűen gazdálkodni és előre tervezni a .vízzel, ahol lehet. Sz. A. Barátságtalan víz.. A Heves megyei Rendőr-főkapitányság jelentése szerint az elmúlt esztendőben hét személy vesztette életét a különböző vizekben. Például: a sóderbánya tavában, vagy a szénosztályozóhoz tartozó tóban, esetleg a megyei folyókban, illetve patakokban. A fürdözőhelyeken s elsősorban a strandokon felügyeletet biztosít az üzemeltető vállalat, ennek köszönhető, hogy az elmúlt esztendőben tragikus baleset nem történt. Az előbb említett sóderbányákkal kapcsolatban és általában a vízzel telített gödröknél nagyon kell vigyázni. Nem is olyan régen Kerecsenden két apró gyerek esett áldozatául az ilyetén fürdőzésnek. Úgy gondoljuk, hogy minden hasonló helyre figyelmeztető táblát kell kitenni, ugyanakkor a szülők felelősségét is hangsúlyozzuk, mert közeledik a nyár. a vakáció, amikor a gyerekek úgy érzik, hogy szabadabban mozoghatnak. Ez a szabadság azonbán nem jelenthet olyan szabadságot, amelyben senkinek nincs felelőssége. . Meg keli említenünk, hogy korábban beteg és elsősorban szívbeteg emberek is belevetik magukat gondolkozás nélkül a vízbe. Sajnos, a belesetek zöme éppen miattuk következett be. s a baleseteket zömmel ők szenvedték. Meggondolandó tehát, hogy milyen állapotban és miképpen akarunk hódolni a strandolás, a vizek örömének, A víz kellemes, feledtető. ,ió érzés benne lubickolni, de — ahogy az előbb említettük, a viz lehet igen barátságtalan is. Megszűnt a „civakodás" A két Debrő — az országgyűlési képviselő szemével A tiszavasvári ALKALOIDA Vegyészeti Gyár több mint százharmincféle készítményt — gyógyszert, gvógv szeralapanyagot és növényvédő szert — gyárt. Termékeiket a világ csaknem valamennyi országába exportálják, A képen ’átható üzemben állítják elő a Tőimet 10 G növényvédő szert, ineiy egészségre ártalmas, ezért védőöltözékkel óvják a dolgozókat. (MTI íotó — Manek Attila felv. — KS) Eredeti szándékaink szerint arra szerettünk volna választ kapni, mi igaz abból a szóbeszédből, hogy Aldeb- rő és Feldebrő nem túlságosan fér meg egymás mellett. A két községet alig 50—100 méter választja el egymástól: ha gépkocsival megy keresztül az ember Aldebrőn, szinte észrevétlenül jut át a szomszéd faluba. Néhány órás ott-tartózko- dásunk alatt kiderült, a szóbeszédnek napjainkban semmi alapja nincs. Néhány évtizeddel ezelőtt valóban megvolt a két település közötti feszültség, amely elsősorban abból eredt, hogy az aldeb- rőiek nagy része német ajkú volt. Feldebrőn pedig csak magyarok laktak. Nagyapáin!:. dédapáink korában a két különböző nemzetiségű falu közötti ellentét ..természetes” volt, mert az akkori politikai közeg ezt fogadtatta el magától értetődőnek. Mára ebből a feszültségből semmi sem maradt, jóllehet az egészséges versengésről nem mondtak le egyik község lakói sem. Ezek a versenyek persze rendkívül szelídek, hiszen például a virá- gosításban folynak. Ennek eredményeit bárki örömmel nyugtázhatja, ha Aldebrőre vagy Feldebrőre látogat: a csinos, tiszta házak udvarán tarka virágok vonzzák a tekintetet, de nemcsak az udvarokban ültetnek virágot, hanem a házak elé is. 0*0 — Gazdaságilag tulajdonképpen évek óta együtt él, együtt lélegzik a két Debrő, de nem csupán ezek a községek, hanem egy harmadik is, Tófalu — mondta Vadkerti Miklósné országgyűlési képviselő, amikor az álellentétek tisztázásában kértük a segítségét. (A képviselőasz- szony egyébként Aldebrőn született, ma is ott él...) — Származott-e már ebből hátránya, nevezetesen; mond- ták-e már a feldebrőiek, hogy persze, mert a képviselő aldebrői... Mosolyogva közbevág: — Értem, mire gondol. Emiatt soha nem volt panasz. Mindkét község szívügyem. Azt azonban be kell vallanom, a feldebrőiek talán büszkeségből, talán, mert valóban nincs eget rengető gondjuk, kevesebb problémával fordulnak hozzám, mint a körzetem többi településének lakói. — Mit értett azon, hogy a három szomszédos község gazdaságilag együtt él? — Közös termelőszövetkezetünk van. feldebrői központtal. Mivel magam is a tsz-ben dolgozom párttitkárként, jól ismerem az összevonás után született eredményeket. Hogy mást ne mondjak. tavaly elnyertük a „Kiváló szövetkezet” címet. Ezt annak is köszönhetjük, hogy az egyesülés előtti eredményekhez képest 37 százalékkal megnőttek termelési értékeink. — 1977 áprilisa óta Aldeb- rő és Tófalu közös igazgatás alá tartozik. Ezáltal jelentősen megnőtt Aldebrő tekintélye, hiszen a tanács itt működik. Nem szeretném mindenáron a régi „civakodást” napjainkra is ráerőszakolni, de nem éreztek a feldebrőiek emiatt némi sértődöttséget? — Tudomásom szerint nem. Feldebrő lélekszáma önmagában alig százzal kevesebb, mint Aldebrő és Tófalu lakossága összesen. ' Hogy is mondjam, most már azonos esélyekkel indulunk az egészséges versenyben, amely, mint tapasztalhatta, mindhárom település előnyére válik. A gazdasági együttélést hamarosan követnie kell a szellemi, tudati együttélésnek is. Ehhez néhány ember szemléletváltozására van még szükség. — Évtizedekkel ezelőtt feldebrői legény nem vehetett feleségül aldebrői lányt. Legalábbis ezt beszélik ... — Így is volt. A mai fiatalok azonban már egyáltalán nem .törődnek ezekkel a régi előítéletekkel, talán nem is tudnak róluk. Szerencsére! — Megkockáztatom azt a feltételezést, hogy egy-két év múlva közigazgatásilag is összekapcsolják a három községet. — Nem is olyan távoli cél ez, persze az egy-két év. azt hiszem, kevés ahhoz, hogy megérjen a dolog. — Akkor majd esetleg újra fellángol a vita a két Debrő között; melyik legyen a központ... ■ — Ha jó propaganda előzi meg az egyesülést, aligha kerül sor veszekedésre. Nem azért mondom, mert én aldebrői vagyok, de földrajzilag az lenne az indokolt, hogy ez a falu legyen a cent. rumközség, hiszen ez van középen. Majd meglátjuk ... — Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek Aldebrő és Tófalu közös igazgatás alá vonása óta? — Hamarjában csak a vízmű jut eszembe. A szoros kapcsolatra lépés után kezdtek hozzá a tervezéshez, és ha minden jól megy, az ötödik ötéves terv végére elkészül. Megjegyzem azonban, hogy ez a vízmű nemcsak a két községé lesz, hanem Fel- debrőé is!- 0*0 Hogy is mondta a képvise- löasszony? A gazdasági együttélést hamarosan követ, nie kell a tudati együttélésnek. Így igaz. És ez nem csupán erre a három községre vonatkozik... Bendó János 1978. május 25., csütörtök
