Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
A jobbik foto? LEGEND 4 K KERINGENEK arról, miféle briliáns trükkökkel sikerült rávenni a külföldi vásárlót, jónak lássa azt az árut, ami közepes, s közepesnek a gyenge minőségűt. Ám a legendáknak semmi szerepük nincsen a külkereskedelmi mérleg szigorú rendben sorakozó számoszlopainak alakulásában. Ott a tényeknek jut a fő hely. s e tények summázatát az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk fejlesztésének hosszú távú irányelveiről — így fogalmazza meg: „erőteljesen növekszik az exporttermékekkel szemben a .követelmény a minőség, a korszerűség és a piacképesség tekintetében”. Tavaly a behozatal árszínvonala 1976- hoz képest hét százalékkal emelkedett, ugyanakkor a kivitelé ennek a felével sem, mindössze 3,4 százalékkal. Ennek a kedvezőtlen aránynak magyarázatát a forgalmazott termékek összetételében és minőségében találhatjuk meg. Mérföldeset lépve, nagytól a kicsinyig jutva: üzemszociológiai vizsgálatok feltárták, hogy a termelés közvetlen vonalában állóknak — munkásoknak- és irányítóiknak — gyakran hozzávetőleges képük sincsen arról, hogy cégük a szállítási szerződésekben mit vállalt a 1erEflsők lettek A hatékonyan, a jó hangulattal. jó kedvvel végzett munka egyik legfontosabb feltétele és követelménye is egyben a ' dolgozók ötleteire, javaslataira és bizalmára alapozott magas színvonalú irányítás. Az így kialakított vezetési módszerek egyrészt ösztönzően, lelkesítőén hatnak a beosztottakra, másrészt nagyfokú biztonságérzetet jelentenek a vezetők számára is. Ahol így van, ahol sikerült ezt az összhangot megteremteni, kialakítani, ott jó a munkahelyi légkör,. ott van aktivitás, ott nemcsak prémiumokkal, különböző juttatásokkal tudják a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkára ösztönözni az üzemi, a munkahelyi kollektívákat. Ma még sainos messze járunk attól, hogy valamennyi termelő egységünkben ilyen módszerekkel szervezik a termelést. A SZOT Műszaki- Gazdasági Bizottsága a múlt év márciusában egyebek mellett ezért is hirdette meg a „Közös erővel a munkások és műszakiak eredményes együttműködéséért” című pályázatát, amelynek célját az értelmes, az ösztönző irányítási módszerek kidolgozásában, megismertetésében, elterjesztésében jelölték meg. A kiírásra több mint 110 pályázat érkezett az ország különböző üzmeiból. A javaslatok a gondolatok országos versenyében nagyszerű egri siker született. A pálvázat tiznötezer forintos első díjára ugvanis az Egri Dohánygyár két művezetőiének — Kocsis József, és Bárány Tibor — közösen készített szakdolgozatát találta méltónak a SZOT elnöksége. A két boldog győztes nem udvariasságból, és nem is szerénységből osztja meg a sikert a gyár dolgozóival. Mert bár pályázatukban soksok új, eredeti ötlettel, javaslattal gazdagították a vezetés eddigi „módszertárát”, de díjnyertes pályamunkájukban lényegében mégis az egész gyári kollektíva eddigi közös gondolkodását, munkáját foglalták rendszerbe, gyűjtötték csokorba. Amelyből, mint a magas elismerés is bizonyítja: korántsem csak a dohánygyáriak tanulhatnak. r . — kom — _ mékek minőségére vonatkozóan. S egy másik, szintén elgondolkoztató tapasztalat: a technológiai — műveletközi —. valamint a végellenőrzés keretei lazák, működése megbízhatatlan, ezért nem garantálja az egvenletes termékminőséget. Megalapozatlan tehát az a hiedelem, hogy a vállalatoknál úgy rostálnak: ez a jobbik fele az árunak, ezt szállítják exportra, ez a gyengébb fele, ez jut belföldre. Kesernyés mosollyal azt kell mondanunk, sajnos, ide is, oda is egyformán kerül jó, közepes, gyenge, silány. Ami* alátá-. maszt a MERT (Minőségi Ellenőrző Rt.) és a belföldi kereskedelmi minőségellenőrzés tapasztalatainak összevetése; tavaly például a kül- és belföldi értékesítésre felkínált fémszerkezeteknél, műanyag csöveknél, pamut kötöttáruknál, friss gyümölcsnél, konzervipari termékeknél, szinte azonos mértékű volt a minőségi követelményeknek meg nem felelő áruk aránya. Egy szervezetben vagy szerkezetben mindig a leggyengébb alkotóelem szabja meg a teljesítőképességet, azaz hiába kiváló a többi, ha egyetlenegy gyatra. Esetünkben ez a gyatra alkotóelem a minőség fogalmának értelmezése és érvényesítése, műhelytől a termelő és a külkereskedő, a belföldi, határokon túli vásárló kapcsolatáig. Idén, az első negyedévben a Lehozatal 6.1 százalékkal haladta meg a tavalyi hasonló időszakét, a kivitel ugyanakkor kisebb volt annal. Üjabb adalék ez ahhoz a tartós folyamathoz, amit a cserearányok számunkra • kedvezőtlen változásának szokás nevezni, s ami egyre erőteljesebb figyelmeztetés a változásokhoz való alkalmazkodás meggyorsítására. Mégis, a termelővállalatoknál — az irányító szerveknél is — jó néhányan a puszta mennyiségi többlet produkálásában látják a feladatot, csupán ezt szorgalmazzák. Indokoltan kapott c „s bírálatot ez a szemlélet a közelmúltban, a kohó- es gépipari vállalatok igazgatóinak országos értekezletén — ugyanakkor az a 21 termék csoport, melyet szelektíven választottak ki az export- árualap növelésére —, de kritika nemcsak e tárca területén jogos. Hanem általában a termelőágazatokra, olyannyira, hogy a körbe a téliszalámi, a bor. a szőrmeruházat éppúgy beletartozik, mint a pvc-por. a komplett szervizállomás, a szer. számgép. A kitűnő minőségű szállítmányt durva hibákkal tarkított követi, ahogy azt a szakemberek jelölik, liftezi! a minőség, azaz nem egyenletes. s mert nem az, a vevő szemében megbízhatatlanná válik. BÁTRABBAN KELLENE ÉLNI az ösztönzés és felelősséget vállaltatás sokféle eszközével a műhelyekben éppúgy, mint a vállalatok közötti kapcsolatokban. Ezek az eszközök ugyanis léteznek — ha persze körük nem is teljes —, csak éppen használatuk nem látszik elodázhatat- lannak, mivel anélkül is „megy valahogyan a szekér”; jut nyereséggyarapításra és bérnövelésre, s any- nyi, hogy a versenyképest távol tarthatja jogos helyétől az éppen csak eladható termék. Ez utóbbi kifejezés — mint reprezentatív vizsgálatok tanúsítják — húsz, harminc, bizonyos esetekben ölven százalékkal olcsóbban, tehát csak — s most e csak a hangsúlyos — árengedménynyel értékesíthető termékeket takar. Nagy mennyiségű terméket! Számítások szerint adott technikai, technológiai körülmények közepette is gondos munkával, a minőségre" vonatkozó előírások következetes betartásával — és pontos szálltfásokkal — tíz, tizenkét százalékos árnövelést érhetnénk el a kivitelben. Ez forintban, a tavalyi forgalom adatait alapul véve, 23—25 milliárd. Kis híján annyi, amennyivel eltűnt,ethetnők a külkereskedelmi forgalom egyenlegéből a negativ előjelet! Mészáros Ottó Tavaszi kukorica A szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben gyorsított üteinn nemesítéssel állítják elő az új kukoricafajtákat. Az üvegházi termesztéssel évente három generációt nevelnek fel. lerövidítve ezzel a nemesítés idejét. Az idei első nemzedék már ..felnőtt”, s megkezdték a különböző kukoricatörzsek csöveinek törését. A kénen: Molnár Miklósné technikus feljegyzi a k. érleli kukoricák adatait. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) Papíron hal, a valóságban csak nép van Miiem a tarislabázakéft Mátraszentimre és Ágasvár esete bizonyít Kritikus helyzet Meglepő adatra bukkantam, amikor a megyei turistaházak helyzetéről érdeklődtem. Kiderült egy érdekes felmérésből, hogy 1937-ben a Felső-Mátrában — Kékestetö, Ágasvár, Mátraszentimre és Galyatető térségében — egy 200 fős szálloda és több turis. taház működött. Ma ez a rész szinte teljesen ellátatlan, az idegenforgalmi szakemberek főként a fizetövendeg-szolga- latra támaszkodhatnak. Ez pedig eleve drágább, mint bármelyik turistaház. Az egykor társadalmi ösz- szefogással felépített, s főként a munkás természetjárók igé_ nyeinek megfelelő turistahá- zakra az utóbbi esztendőkben senki sem fordított gondot, rohamosan tönkrement és életveszélyessé vált az egykor oly kedvelt mátraszentim'rei és az ágasvári erdei menedékház. Olyannyira, hogy 1975. és 1977. között mind a kettőt be kellett zárni. Papíron ma is hat turistaházunk van, a valóságban azonban csak négy. Ki tudja, vajon nem jutnak-e ezek is Mátra- zentimre és Ágasvár sorsára ...? Asszonyok nyolcmilliója „Vállfa!” sCsak így ismerik a selypi medence községeiben azt a fafeldolgozó üzemet, amely ötven munkás- asszonyával nyolcmillió forint értékű iparcikket termelt'az elmúlt esztendőben. Székhelye Rózsaszentmárton, az igazi központ azonban Budapesten, a Helsinki úton található, ahol Pesterzsébeti Bútor- és Faipari Szövetkezet néven jegyzik a céget. S hogy milyen szépen ível a három fiókot összefogó ipartelep munkája, friss elismerés erre a bizonyság: a napokban vették át az OKISZ „Kiváló Szövetkezet” kitüntetését. Az egyénileg példamutatóan helytálló szöveke- zeti dolgozók között pedig három rózsáit is találni Böllér Istvánná, Kiss Istvánná és Budó Antalné személyében. Új oyásináv Scheffer István üzemvezető-helyettes szavai arról is tájékoztatnak látogatásunk során, hogy mi rejlik nyolcmillió forint mögött, s mit takar e név: vállfa. — Tulajdonképpen különböző vállfák készítésével kezdte működését a rózsái üzemegység. Ez a cikkünk mindmáig megmaradt, s tavaly 650 ezer darabot gyártottunk belőle. Hogy milyen minőségben? Elég legyen annyit modanom, hogy állandó rendelőnk például a Hilton és Intercontinentál, de szállítunk többréteges fából hajlított, finom ívű, polírozott cikket. Miskolctól Szombathelyig, s ruhaipari gyáraknak éppen úgv, mint szállodáknak. Tavaly módosult profilunk. Uj gyártmányként belépett az összecsukható, harmonikázó ruhaszárító, ami eléggé munkaigényes portéka. De darabját 144 forintért számlázzuk, szemben a 28 forintos vállfával! Éppen ezért irányzott elő szövetkezetünk központja az idei esztendőre hétszázalékos termelésiérték-növe- kedést. Belső fejlesztés Valamikor ' évente 2—3 millió forintot „termelt” a rózsaszentmártoni kis ipartelep. Tavaly már nyolcat! Éspedig úgy, hogy az itt dolgozó asszonyok, lányok száma nem szaporodott különösebben. A technológia, a gépesítés fejlesztése révén ugrott meg a termelés hozama, nőtt a legyártott árumennyiség. Korszerű szalagfűrészek váltották fel a régieket. Már- togatót vásároltak, ami a fényezést gyorsította meg, Tavaly pedig egy nagy teljesítményű Kontakté csiszoló-. valamint gömbölyítő gép utazott Pestről Rózsába. .. Igazságtalanok lennénk azonban, ha elhallgatnánk a Fény, Előre és Nefelejcs szocialista brigádok szerepét az elért eredményekben. Minden törekvésük a munkaidő fokozott kihasználása, a gépek teljesítményének növelése. Hogy menyire így Wttf. Huczka István karbantartó igazolja, akinek mindennapos gondja a fáradt, itt-ott meghibásodott masinák „regenerálása” másnapi üzeminditás idejére. Építkeznek is PVC-bevonattal ellátott szárítók, kötegekbe csomagolt vállfák állják utunkat, amikor az üzemben nézelődünk. Elszállításra várnak, csak nincs hol raktározni őket. Kilépve az udvarra, a régi üzemház szomszédságában azonban már frissen rakott épületfalak állnak. Idei beruházás! Januárban fogott hozzá az egyesült ecséd—rózsaszentmártoni tcrmelőszö- vetkezet építő brigádja, s úgy tűnik, hogy pár hét múlva „műbe vehetik” a belső szak- iparosok. Akik villanyt vezetnek, bádogos munkákat végeznek, vagy éppen a központi fűtés beszerzésével foglalják el magukat. Ez utóbbi azért is fontos, mert esedékessé vált időközben a korábbi üzemház fűtésének felújítása. Most egy füst alatt végzik el a kettős munkát. Ősszel a vezetők már itt képzelik el a raktárt és a különböző szociális létesítményeket, amelyeknek eddig szintén híjával volt a rózsái „vállfa”. Egyébként az új létesítményre egymillió forintot irányzott elő a központ. Bizonnyal nem is sajnálja. Hiszen jól „húznak” a rózsai- ak, jelentős részük van az idén szerzett magas kintün- tetés elnyerésében. . _____________imoldvay) H árom évvel ezelőtt megszűnt a turistaházakat gondozó, fenntartó vállalat, az épületek Heves megyében is kü-. lönböző vállalatok kezelésébe kerültek. Sajnos, a remélt fellendülés elmaradt, az átszervezés nem járt sikerrel: az elhanyagolt turistaházak rendbehozatalára az új „gazdák” sem tudtak pénzt fordítani. A Belkereskedelmi Minisztérium ígért ugyan támogatást, de a szükséges összeg a mai napig sem áll a vendéglátó vállalatok rendelkezésére. Az utóbbi három esztendőben a helyzet tovább romlott, sőt egy-egy turistaházat illetően a szó legszorosabb értelmében kritikussá vált. A turistaházak zöme veszteséges, a felújítások milliókba kerülnének. Az erdei pihenőházak, ban olyan állapotok uralkodtak és egy-egy helyen uralkodnak még ma Is, hogy a régi vendégek sorra elmaradnak, újabbak pedig alig-allg keresik fel őket. 1974 és 1977 között . számottevően visszaesett a vendégforgalom: a bánkúli turistaházat négy évvel ezelőtt még több mint 16 ezren keresték fel, tavaly már csak 13 ezer vendég fordult meg itt. Hasonló a helyzet Parádfürdőn és. Sikföku- ton is. .... , Hozzájárult a turistaházak „haldoklásához” több más tényező is. mint például a nehézkes vízellátás, a nem megfelelő szenny vizel vezetes, vagy a gyakori személyzet- csere Ennek tudható be egyebek között, hogy a KÖJÁL megyei szakemberei a síszezon kellős közepén ■ kénytelenek voltak bezáratni a Bükk egvik legkeresettebb turistaházát, a bánkútit. Csak a „szinten tartásra” vállalkozhatnak Az utóbbi időben a legtöbb gond a bánkúti, illetve a sík- főkúti turistaházzal volt. A különböző fenntartási problémák, a vízellátás akadozasa, az épületek beázása miatt ro- videbb-hosszabb időre be kellett zárni őket. A fenntartó vállalatok — a korlátozott lehetőségekhez képest — mindent megtettek a helyzet javításáért. a jobb pihenési es ellátási körülményék biztosítására. De mint a Panorama Szálloda és Vendéglátó Vállalat, valamint a Vels0.magya.r- országi Vendéglátó Vallalat vezetői elmondották, csak a szinten tartásra vállalkozhatnak ...! Bánkút esetében ez a bizo- . nyos „szinten tartás” azt jelenti. hogy elhárítják az üzemelést akadályozó hibákat : ezekben a hetekben folyik a tetőcsere, kifestették a szobákat, megszüntették a beázást. Pillanatnyilag fogadhatja a turistákat a ház, de a vízellátási gondok bármelyik percben váratlan és kellemetlen meglepetéseket okozhatnak az ide készülőknek. Annyi haladás azért van ezen a téren is, hogy talán az év végére állandóan elegendő vizet kaphat a turistaház. A debreceni barlangkutatók egy közeli üregben ivásra, főzésre, tisztálkodásra alkalmas vizet találtak, sőt: elkészítették a. turistaház vízellátási tervét is. Vállalkoztak a vezeték- rendszer kiépítésére is. Mindezek ellenére, a bánkúti turistaház jövője — hosszú távon — nem biztosított. Ehhez milliók kellenének. (Mellesleg a megyei turistaházak gondjainak a megoldására szerény számítások szerint is legalább 40 millió forintra lenne szükség!) Síkfőkúton hasonló a helyzet. Kívül-belül tatarozták a turistaházat, rendbe hozták a körülötte levő négy faházat, így most nincs gond a vendégek fogadásával. A fenntartó vállalat — a felső-magyarországi vendéglátók — a ké- ' sőbbiek során még egy terasz kialakítását is tervezik, sőt a központi fűtés bevezetésére gondoltak. Ez azonban csak a jövő terve, először itt is a vízellátást, illetve a szennyvízelvezetést kell megoldaniuk. t Visszatérő kifejezés: itt is a „szinten tartás” érdekében ... Mi lesz a sorsuk? A turistaházak — különösen a Mátra és a Bükk legszebb tájain épült erdei menedékházak — mindig kedvelt úticéljaik voltak az ösvényeken barangolóknak. A természetjárás ma is kedvelt sport és időtöltés, szükség van hát ezekre a házakra. Ahhoz azonban, hogy ezek a turistaházak fennmaradjanak — s ne jussanak a mátra. szentimrei és az ágasvári sorsára — kevés a helyi kezdeményezés, főként a meglévő anyagi alap. A szakemberek joggal fordulnak a Belkereskedelmi Minisztériumhoz akkor, amikor az ígért támogatás iránt érdeklődnek. A minisztérium — a különböző fórumokon és sajtótájékoztatókon elhangzottak eilenére — nem tud megfelelő és főként elfogadható magyarázatot ad_ ni a turistaházak ügyében. Amíg viszont — mint a hólabdát — ide-oda dobálják a ma már országos dossziévá növekedett ügyet, a még meglévő turistaházak is tönkremennek. Pedig kár lenne értük rekviemet mondani. Szilvás István ,NmMwa£% 1978. május 24., szerda I