Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-23 / 119. szám
Sértve a szabályokat AMIKOR EZT HALLJUK: szabálysértés, mindjárt olyan jut az eszünkbe, hogy valaki csúnyát mondott a szomszédjának. a zebrán csacsacsát táncolt, vagy éppen túl hangosan szólaltatta meg otthon a Generál legújabb lemezét. Mi tagadás, elég felületesen ítéljük meg ezeket a cselekményeket. Ugyan már, miért kell ilyen szamárságokból ügyet csinálni? Lehet, hogy ezt így ki is mondjuk. Anélkül, hogy fontoskodni akarnánk, megjegyezzük: az emberek csak úgy tudnak egymás mellett megmaradni, úgy tudják elviselhetővé tenni az életünket, ha a különböző szabályokat betartják. Jó. ugrál a zebrán. Menynyivel másként ítélem meg ezt a gyerekesnek mondható ..szamárságot”, ha az én kocsim előtt kezdi el ezt a mutatványát egy tizenéves kamasz. Jó, szól a lemezjátszó otthon. És ha a felettem lakó bakfis lánykája üvöltet.i egész délután azt a „vacak magnót”, amikor nekem aludnom kellene az éjszakai műszak előtt vagy éppen a politikai képzésre kellene felkészülnöm? Akik erről megfeledkeznek, azoktól számon kérik. Például a gyöngyösi rendőrkapitányságon. Ahol a statisztikai adatok tanúsága szerint évről évre többet kell foglalkozni a magukról megfeledkező személyekkel. Több a garázda, többen hánynak fittyet a sebesség- korlátozásra, ahogy többen isznak bort vagy pálinkát autóvezetés előtt közvetlenül vagy autózás közben. A súlyos szabálysértések száma a közlekedésben is emelkedett. LASSÚK BE VÉGRE, nem azért alakulnak ezek az adatok, mert az utakon több az autó. önfegyelmünk lazul bi- znnyos területeken. Érdekes körülmény az például, hogy az üzemben annyira fegyelmezett munkás a volán elé ülve olykor teljesen elveszíti önellenőrző készségét. Megtáltosodik. Az a nagyon rendes, halk szavú adminisztrátor, akit az irodában a példaképnek mondanak ki, néhány pohár bor irtán otthon elviselhetetlen módon garázdálkodik. Az az asszony, aki a főnökének egy szót sem merne szólni, óriási hangerővel torkollja le a szomszédot, ha azt meri kérni, hogy a kisfiának magvarázza meg, ha órákon át facipőben rohangál a szobában, az egy emelettel lejjebb úgy hangzik, mintha a második világháború páncélos csatája zajlana. Minden példánk szabály- sértés. Árra talán alkalmasak ezek a példák, hogv érzékeltessék velünk: a szabálysértés mindig a közösség ellen elkövetett vétség, az önfegye. lem hiánya. Amikor másokkal nem törődünk. Márpedig, ha mindenki úgy viselkedne, hogy egyáltalán nem veszi figyelembe mások létezését, akkor lehetetlen lenne együtt élnünk. Ha növekedik a szabályok megsértőinek a száma, akkor ebből csak egy dolog következhet: lazul az önfegyelmünk. Hogy miért? Azt mondják a szociológusok, manapság mifelénk mindenki talál valami indokot arra, hogy önmagát valamiért előbbre valónak tarthassa, mint a társait. Lehet ez „a valami” lakás, autó, külföldi út, ékszer, háztáji kert, kitüntetés, újítás, egy jól sikerült valamiféle vizsga és még millió egyéb. A RENDŐRSÉGI statisztikából az is kiderül, hogy a magukról megfeledkezőkkel szemben szigorúbban járnak el hatóságaink, mint korábban. Nem esik meg a szívük, ha utólag már olyan szép hangon tudja magyarázni áz illető, hogy ő tulajdonképpen ... pedig máskor... és ha megígéri most, hogy soha többet... Ezt jelzi a következő adat is. Több mint száz személytől vonták vissza a gépjárművezetői jogosítványt. Egy évvel korábban csupán ennek a számnak a harmada szerepelt a kimutatásokban. Az is sokat elárul, hogy ezt a büntetést ötből négy esetben az ittas vezetés miatt kellett kiszabniuk. Miután a felelősségre vont személyeknek joguk van észrevételt tenni, bírósági tárgyalás esetén fellebbezést benyújtani, az is beszédes bizonyíték, hogy a felszólalók általában nem a tényt kérdőjelezik meg, hanem a büntetés mérséklését vagy elengedését kérik, különböző általuk méltányosnak tetsző okokra hivatkoznak. A teljesség megkívánja, hogy megemlítsük: négy esetben óvta meg az ügyészség az eljárást. Ebből az is kiviláglik, hogy a szabálysértési eljárásra is nagyon odafigyelnek az érintett szervek, de az is kiderül, hogy az eljárások precizitását is szükséges fokozni. Mert a négy eset is négy eset. Befejezésül sincs szükség arra, hogy megkíséreljünk valamiféle bölcs tanácsot adni polgártársainknak. Miután a szabálysértés magatartási hiányosságok következménye. ebben az ügyben is a nevelés, mások és önmagunk nevelése adhatja csak a megoldást. Azt pedig jól tudjuk, hogy a mi viszonyaink között az önkéntes fegyelem, a szabályok tudatos vállalása a megoldás nyitja, nem pedig, a rendőrséggel és a hatóságokkal való mumuskodás. IGAZ. ENNEK ÚTJA hosz- szabb, de megnyugtató eredményre csak azon juthatunk el. G. Molnár Ferenc Leninvárosban épül a TIFO — a Tiszai Kőolajipari Vállalat kombinált üzeme, amelynek az lesz a feladata, hogy alapanyagot állítson elő a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárának. illetve fűtőolajat adjon a Tiszai Hőerőmű számára. A tervek szerint az új üzem 1919 második negyedévében kezdi meg a termelést. Évente hárommillió tonna kőolajat fog feldolgozni. A képen: szerelik a hőcserélő blokk elosztóit. (MTI fotó — Manek Attila felv. — KS) Nagyobb gondot a minőségre Édesebb lesz-e az ideë eukar...? Noha az utóbbi évben mérséklődött a cukor világpiaci ára, ez mégsem jelenti azt, hogy a répatermelés jelentősége csökken. Heves megyében, bár nem tartozik Rózsika Első tétel: vallomás. Bevallom, ha most meg nem tudtam volna Rózsika asszonynevét, ma is csak így ismerném: Rózsika. Az a nagyon kedves, rokonszenves asszony az egri Centrumban. Második tétel: monológ. Én úgy lettem boltos, hogy biztosan annak is születtem. Nekem már egészen kislány koromban is a „boltososdi” volt a kedvenc játékom, és ha hiszi, ha nem — még ma is az. Persze, sokan vannak, akik ismerik a mi szakmánk gondjait-bajait, nehézségeit —, akik nem értik, mit lehet szeretni egy ilyen fizikai és idegi szempontból egyaránt nehéz munkán...? de mit csináljunk: én meg őket rjem értem. El is mondom, hogy miért nem. Kezdjük azzal, hogy számomra a világon a legtermészetesebb dolog volt, hogy a nyolcadik után kereskedőtanulónak jelentkeztem, éppen itt, ebben az áruházban, és azt el nem mondhatom, milyen boldog voltam, amikor megtudtam, hogy sikerült. És ezt a boldogságot én tulajdonképpen ma is, mindennap érzem, amikor azt érzem, hogy segíteni tudtam a vásárlónak, hogy olyan ruhát tudott venni magának, amilyet elképzelt, vagy amilyen az egyéniségének leginkább megfelel. Amikor így történik, akkor látszik a vásárló arcán az öröm, az elégedettség — és ez az én örömöm is. Bizonyára azért van így — és remélem, ezt nem veszi senki kérkedésnek —, szóval azért, mert én nagyon szeretem az embereket. Nem tehetek róla, ilyen családban nőttem fel, ilyen az egész családom, én is ilyen vagyok. De most inkább elmondanám, hogy kerültem én a női konfekcióra, mert nem úgy indult, hogy itt leszek. Egy évig, még tanulóként, az illatszeren dolgoztam, és akkor még szokás volt, hogy az áruház is kivitte a portéká- ■ ját egy-egy nagyobb vásár- L ta. Hát történt egyszer, hogy. megint megkezdődött a készülődés a vásárra, és én nagyon szerettem volna elmenni, de mint illatszeres, nem mehettem. Erre odaálltam az igazgatónk elé, és mondtam neki, hogy nagyon szeretnék én is elmenni a vidám vásárra, úgy, mint a divatosztályról a két kis barátnőm, Margó és Marika. De az igazgató sem mondhatott mást, csak azt, hogy az illatszer nem megy, csak a konfekció. De én nagyon szeretnék! Erre beleegyezett: jó, akkor a konfekcióval elmégy a vásárba. Madarat lehetett volna velem fogatni. Kálban volt a kirakodóvásár, és egyszer csak észrevettem, hogy nagyon sok falumbeli is ott van, persze, ők is megláttak, oda jöttek. Akkor rengeteg télikabátot és bundát eladtam, elégedettek voltak velem, és maradtam a konfekciónál. És, úgy mondtam már: ezt én nagyon szeretem, itt közvetlen kapcsolatba lehet kerülni az emberekkel, meg kell beszélni, mi is lenne a legjobb, rá kell adni, és dehogy is szabad megengedni, hogy teszem azt, egy molett, alacsony nő nagygallérú, nagymintás, nagykockás ruhával még jobban „erősítse” az alakját. Én azt tartom, hogy a kereskedő legyen mindig udvarias, szeresse az embereket, szeresse a szakmáját. Azt hiszem, ez más munkákra is vonatkozik, hogv szeretni kell. örömmel kell csinálni, és akkor biztos, hogy jó lesz az a munka, ha pedig jó, akkor már biztosan szeretjük is — ha ugyan egyetért velem ebben ... Mindenesetre, a kereskedelemnek ez a lényege, és hogy én ezt köny- nyűszerrel megtanultam, azt mint mondtam, részben az otthoni körülményeimnek, részben meg néhány kitűnő kereskedőnek köszönhetem, mint például Rendek Bertalannak, akitől lehetett és ma is lehet udvariasságot tanulHarmadik tétel: beugrató kérdés. — Saját számára hol vásárolja a ruhákat? — Amint látja, nem vagyok az a kimondottan filigrán termet, mert az enyhe túlzás lenne, de mivel nálunk sok extra méretű ruha van, így vásárlásaim egy részét itt bonyolítom le. Egyébként haszna is van a méreteimnek: hasonló alkatú asz- szonyok szívesen jönnek hozzám tanácsért, aztán szépen megbeszéljük, hogy is kéne, mit is kéne, mi lenne az előnyösebb ... Negyedik tétel: a monológ befejezése. Szóval, így dolgozom itt saját és — úgy gondolom — a vásárlók és az áruház vezetőinek valamelyest való megelégedésére, meg talán a munkatársaiméra is. A vásárlók kedvességét nap mint nap tapasztalom, a vezetőimtől kétszer Kiváló Dolgozó, 1975-ben pedig a Belker. Kiváló Dolgozója kitüntetést kaptam, most pedig legutóbb SZOT-oklevelet, pénzjutalommal. Ez utóbbira pedig bizonyára azzal, hogy nálunk én vagyok az szb-titkar, és . ebben a minőségben is sze(Fotó: Szabó Sándor) retnék úgy megfelelni, mint a gazdasági beosztásomban, ahol a női konfekción osz- tályvezető-helyettes vagyok. ötödik tétel: a férj dicsére, te. — Magát sokan ismerik, Rózsika, mindenki tudja, hogy nemcsak nagyon kedves és udvarias, hanem hogy — éppen szb-titkárként is milyen sok munkát végez, és hogy jelenleg is tanul. Mindezt nyolcórai munkával aligha lehetne letudni. — Az már egyszer igaz, de nekem szerencsém van, mert a férjem rengeteget segít a háztartásban is. a két fiunk nevelésében is, és ezzel nagyon sok gondtól megszabadít ... Hatodik tétel: a kocka megfordul. — ... és ha már itt tartunk, most én kérdezem meg magától, hogy ilyen régi ismeretség után tudja-e az én asszony nevemet ? — Bevallom : nem tudom, maga nyert. Rózsika. — Na látja — és nevet, kedvesen, őszinte örömmel — Kakuk Miklósné vagyok. Köszönöm. Az én nevem: £ B. Kun Tibor az olyan nagy répatermelő megyék közé. mint Szolnok. vagy Hajdú-Bihar, az ötödik ötéves teryi célkitűzések között mégis szerepel a háromezer , hektáros terület szinten tartása, valamint a hektárankénti 350—400 mázsas hozam elérése. Az utóbbi két esztendőben valamelyest csökkent a cukorrépa vetésterülete megyénkben A hegyvidéki szövetkezetekben, melyek főleg megyénk északi részén, kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodnak, a helyi körülményeknek legmegfelelőbb vetésszerkezet kialakításával megszüntették a cukorrépatermelést. Péter- vásárán, Szajlán és Bátorban ma már nem foglalkoznak vele. mert korábban magas önköltséggel termelték és nem illik bele a termelési profilba. A Füzesabonyi Állami Gazdaságban, a korábban tervezett 380 hektár helyett az idén csak 243 hektáron vetettek répát. A gazdasag ugyanis hozzálátott az iparszerű dohánytermelés megvalósításához, ami indokolta a répaterület csökkentését. Mindezt figyelembe véve tavasszal 2800 hektáron vetettek répát közös gazdaságaink Heves megyében, tehát kisebb területen, mint tavaly. A késői kitavaszodás nem kedvezett a répavetésnek sem, így csak március végén, április elején kerültek - földbe a magvak. Március 28-án például a cukorrépának még mindössze két-há- rom százalékát vetették el a gazdaságok és április 20-ig kellett várni, míg ezt a fontos munkát befejezték. A répa azóta kikelt, de a május eleji nagy lehűlések és főleg a sok eső nem kedvezett fejlődésének. A csapadék hatására elég nagy a gyomosodás a répatáblákon. Napos, száraz időre lenne szükség, hogy a talaj mielőbb megszikkadjon és folytathassák a gépi gyomirtást a jó termés érdekében. Nem kis feladatot jelent ez, hiszen a kedvezőtlen időjárás miatt munkacsúcsokra lehet számítani, mivel párhuzamosan kell folytatni a kukoricavetést, a zöldségfélék palántázását, valamint a répa vegyszeres gyomirtását is. Rözös gazdaságaink a cukorrépát néhány éve ipar- szerűen, a nádudvari rendszerhez csatlakozva termelik. Ennek ellenére már tavaly is gondot okoztak a betakarítási veszteségek. Különösen a kötöttebb talajokon termelt répát a gépek ' nem mindig tudták folyamatosan kiérné nk így sok helyen egy részük a földben maradt. Ez arra inti a gazdaságokat, hogy korszerűbb, nagyobb teljesítményű gépeket vásároljanak a betakarításhoz, ami enyhítene a gondokon! A cukorrépára és a belő'e nyert cukorra továbbra is nagy szükség lesz, hogy ne szoruljunk importra. Tava y a Mátravidéki Cukorgyárakban 76.438 tonna cukrot gyártottak, ami csaknem 26 százalékkal több volt, mint az előző évben. Noha üzemeink, főleg a Tisza menti gazdaságok a múlt évi tavaszi belvíz és az azt követő aszálykárok miatt a vártnál lényegesen kevesebb répát takarítottak be, annak minősége örvendetesen jobb ivit, mint előtte. Már tavaly is a minőség: termelés felé billent a mérleg. melyet az idén tovább kívánnak folytatni gazdaságaink, ugyan kisebb területen, de nagyobb hozamok elérésével. Szakszerű műtrágyázással jelentősen növelhető a "ukortartalma. A cukorrépa nyes növény. Termelése tehát fokozott körültekints t és gondos Gazdaságaink az idő tárássa l is dacolva eddig mindent elkövettek, hogy édesebb legyen az idei cukor, tovább javuljon a répa minősége. Ha kisüt a nap, a gyomirtást folytathatják, és gondosan megszervezik a b°tak'V’’- tást, az eredmény sem marad el. A répatermelés jövője is biztosított megyénkben, hiszen a tarnabodi víztároló megépítésével a hevesi homokháton a 80-as években nagyobb területen, a cukorrépa öntözésére is lehetőség nyílik majd. A II. tiszai vízlépcsőből táplálkozó tiszaná- nai—sarudi fürt „belépése” pedig várhatóan a hatodik ötéves tervben mér tovább javítja az öntözés 'ehetőségeit megyénk déli -észén, .J Mentusz Károly
