Népújság, 1978. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

. vWWWAMAAAAÄÄiMMl PIHENŐ Cigaretta, pipe és más füstölések Vásárosnaményban valamennyi pipázó férfi pödrött ba­juszt visel — ez a tény persze nem jelenti azt, hogy ugyan­akkor a cigaretta hívei vagy a szivar barátai netán sza­kállukkal, esetleg egyöntetű hajviseletükkel tűnnének ki. Az érdekes észrevétel egy más irányú, orvosi vizsgálódás ada­tai közül való, amelynek célja egy 2500-as lélekszámú, ipa­rosodó mezőgazdasági körzet lakossága élet- és munkakö­rülményeinek megismerése volt, s csupán „mellesleg” de­rült fény a dohányzási szokásokra. A megkérdezetteknek kevesebb, mint egyharmada do­hányzik, ez kedvezőbb az országos átlagnál, s ellentmond személyes tapasztalatainknak is. Ha bárki körülnéz szükebb ismeretségi körében, felidézi az esetleges itthoni utazásain tapasztaltakat, majdnem biztosan azt fogja mondani, hogy az embereknek legalább fele füstöl valamilyen módon. Ha ebben az egyben kedvezőbb is a kép, egyéb dolgok aligha dobogtatják meg a dohányzás ellenzőinek szívét. Noha a tapasztalatok konkrétak — nagyon is általános szokásról lévén szó — bizonyos általánosítás elnézhető, tekintve, hogy a közeljövőben aligha „mérhetjük föl” hazánk valamennyi dohányosát, s az általánosításra az is mentség lehet, hogy ők maguk előszeretettel hivatkoznak a közöttük levő ro­konságra. Az erősebb nem elég korán köt barátságot ezzel az Ame­rikából elszármazott növénnyel: a 14-r-19 éves férfiak 40 százaléka már rendszeresen él vele, 20—29 éves kor táján pedig szinte teljesen behódol: 70 százalékuk törzsvendég a trafikokban. Körülbelül ugyanez a helyzet 30—39 év táján, hogy azután a tíz évvel idősebbek korosztálya kissé mérsékelje magát, ám az egy évtizeddel idősebbek körében e szokás ismét tért hódít, visszaszerzi elvesztett híveit, s aki köztük megéri, még 80. évén túl is „vígan pipál”. Hazánknak ebben a régiójában van miért küzdeniük a női egyenjogúság híveinek, hiszen amíg minden második férfi élhet a dohányzás örömeinek, a legtöbb lány és asz- szony ettől „megfosztatik” : százuk közül mindössze nyolc­nak a „kiváltsága”. A nemek közötti versenyben tehát ut­cahosszal vezetnek a férfiak, ellenben — ha valaha egyál­talán az volt — napjainkra a dohány élvezete végképp megszűnt osztálykiváltság lenni: nincs számottevő különb­ség a fizikai és a szellemi dolgozók, illetve a más foglal­kozásúak között. A dohányosok táborában nem kevés a felfedező haj­lamú, kísérletező kedvű ember, hisz csaknem minden ti­zedik már serdülőként füstpróba alá veti tüdejét, s úgy tetszik, hogy körükben haladó hagyomány lehet a tapasz­talatok átadása, „eredményeik” népszerűsítése, mert — „há­la buzgó felvilágosításuknak” — a felnőttkor alsó határát elérvén, a későbbi dohányosoknak már kétharmada „el­veszti ártatlanságát”. Tulajdonképpen 30 éves korig él a kísértés veszélye, és aki 40 éves koráig visszautasította a kínálást, az minden jel szerint egy életre megúszta, mert a negyedik X utáni „első dohányos” ritka, mint a fehér holló. És, mint ott északkeleten a Multifilter, meg a Kent és társaik — s ezért nem dicsérhetjük eléggé a kérdezőt, hogy — kizárólag a magyar cigarettafajták fogyasztását firtat­ta. Kiderül, hogy a Fecske népszerűsége felér a jó Fradié­val, a dohányzók fele rá esküszik: kevesebb, de még min­dig sok zsebből kerül elő a Munkás és a Kossuth, míg a simphoniások és a Románc pártiak és a pipások, együtte­sen is elenyészően kevés képviselőt küldhetnének a „dohá­nyosok parlamentjébe”. Hogy ilyen fnég nincs? Az igaz, ám — ismervén egészségügyi felvilágosításunk ez irányú hatékonyságát — valószínűleg hamarabb lesz ott „házszen­telő”, mint „jótékony bál” a nikotinellenes küzdelem cél­jaira. Gergely Róbert SASS ERVIN: Babonásan a szemedből kirekesztve a szememből kirekesztve hívatlanul kéretlenül megérkezni véletlenül lélekajtón becsengetni örömünket elhitetni elmondani a világot hogy belőle ki mit látott elhallgatni hitet reményt megszánni a másik szegényt megjárni a lángos nyarat öregedni percek alatt a szemedből kirekesztve a szememből kirekesztve hívatlanul kéretlenül meg is halni véletlenül VIKTOR JAKOVENKO: Topolya Mint nyárvégi Kósza gondolatok. Ezüstös-bronz csillogásban áll Egy topolya, a vén aknatorok Mellett, S verebek himnusza száll. Sztyepp viharát. Port, mely szélbe szédül, S a hajnalt Magába szívta fel. Nyírfák zöld szomorúsága Nélkül A ligettől messze szökve el. Az acélkolosszus lába mellett Éjjel-nappal Posztói őrhelyén, És a reménnyel telt, lágy tekintet Mintha mondaná: „Lám élek én!” (Mígray Ernőd fordítása.) , aaaaaa^a^aaaaaaaa/vs^vvvvvsaaaaaaaaa /vwiaawsaa amaaaaaaaaaaaaaaaAa (Fotó: Humanité Dimanche) Humor­szolgálat — Megértem, hogy telefo­nálnia kell, szomszéd, de mi. ért éppen most, este, amikor a férjem elutazott? Nem gondolja, hogy hírbe hoz? — Ne féljen, fiatalasszony, reggel korán eltűnők, még mielőtt az emberek munká­ba kezdenének menni! A mutatvány megkezdése előtt a bűvész felhív a szín­padra egy kisfiút a nézőtér­ről, és így szól hozzá: — Gyere ide, kisfiam! Állj ide, és felelj szépen a kérdé­semre. Ugye, most látsz en­gem életedben először? — Igen, papa. A tanárnő panaszkodik a szülőknek a kis Péterre. — A fiuk a legfegyelme­zetlenebb gyerek az osztály­ban. Nem lehet vele bírni! És ami a legrosszabb: még egyszer sem hiányzott! — Bizonyítania kell. hogy nem bűnös — mondja a bíró a vádlottnak. — Látta valaki a bűncselekmény elköveté­sének időpontjában? — Remélem, nem, bíró úr... ★ — Nézd azt a hapsit! A leglustább ember, akit éle­temben láttam! Több mint kél órája támaszkodik arra a lapátra anélkül, hogy meg­moccanna ! — Honnan tudod? — Figyelem őt. Furcsaságok a négylábúak világában MUZIKÁLISAK Nagy-Britannlában olyan speciális kosárka jelent meg a piacon kutyák és macskák számára, amelyben puha ta­karó alatt magnetofont rejtettek el. A kedvencek így pi­henés közben nekik tetsző zenét hallgathatnak: Rossinit, vagy esetleg a Beatleseket. CIVILIZÁLTAK Vancouverben egy olyan kiállításon, amelyen háziálla­tok számára készült felszereléseket mutattak be, viharos tetszést aratott egy macskáknak való, elektronikus illem­hely. A műanyagból készült kis berendezés közepén leve­zető nyílás van és víztatály. A felszerelés közvetlenül be­köthető a csővezetékbe. ALVÓK Egy macska nagy riadalmat okozott a törökországi Iz­mit városban. A bank egyik termében éppen azt a pontot választotta ki alvóhelyéül, ahol a riasztócsengő gombja volt. A vélt támadás helyét a rendőrök védősisakokban és golyó­álló mellényekben közelítették meg óvatosan, míg egyikük végre észrevette és a riasztócsengő gombjáról leemelte az alvó macskát GAZDÁTLANOK Az amerikai szakemberek véleménye szerint, az USA nagyvárosaiban jelentősen veszélyeztetik a lakosság egész­ségét a gazdátlan macskák és kutyák. A kóborló állatok számát 25 millióra becsülik. Megállapították, hogy a gaz­dátlan állatok több mint 40 féle fertőző betegséget terjesz­tenek és súlyos járványt idézhetnek elő. A városi hatósá­gok szerény költségvetésükre hivatkozva, tartózkodnak az erélyes beavatkozástól. FELESLEGESEK A Csendes-óceán déli részén. Marion szigetén, annyi­ra elszaporodtak a macskák, amelyeket korábban az „egér­invázió” feltartóztatására telepítettek oda, hogy már súlyos gondokat jelentenek. A „macskakolcnia” körülbelül ötezer állatot számlál és évente mintegy 75 ezer madarat pusz­tít el a kis szigeten. Több sikertelen kísérlet után, a kuta­tók végre megtalálták a megoldást: olyan vírust visznek a szigetre, amely kizárólag a macskákat támadja meg. Más körzetekben a macskák már immunisak ezzel a vírussal szemben, ezen a szigeten azonban még ismeretlen. Panel IAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVNVWWWVVAAA/WVW\A/VWWVNAA/V\AA/>A/VV>AAAAAAAAAAAA/W\AAAAAA/WV Feldúlt férfi Ügy nézett ki a negyvenéves-forma férfi, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Szeme szikrákat szórt mint a támadó far­kasé, széles mellkasa hangosan zihált, ar­cát pirosra festette a vér, olykor a fogsora is összekoccant né­ha megroggyant a tér­de, egyik kezével az autóbusz fogantyúját markolta, másik ke­zét pedig irtózatos erővel ökölbe szorí­totta. Mondom: any- nyira feldúltnak lát­szott a férfi, hogy félni kellett tőle. Fogékony vagyok a tragédiák iránt. Át tudom érezni mások gondját, baját, hát töprengeni kezdtem, hogy a rengeteg nya­valya közül ugyan melyik gyötörheti embertársamat. A leggyakoribb keser­vek jutottak eszembe. Még egyszer végigte­kintettem rajta, a kezéről megállapí­tottam, hogy bizonyá­ra hivatalban dolgo­zik. Feldultságának pedig csak az lehet az oka, hogy elmulasz­tott elintézni valami kimutatást, ezért csú­nyán legorombította a főnöke, ő vissza be­szélt, esetleg már a munkakönyv is ott lapul a zsebében. De nem! Kérem, az lehetetlen, hogy egy hivatali összezördülés ennyire feldúljon egy embert. Mert e hazá­ban akad bőven munkaalkalom, az ember könnyen veszi a kalapját és lekö­szön. Másban kell hát keresni az indulat okozóját. Talán ép­pen percekkel előbb tudta meg a szeren­csétlen. hogy a Du- na-kanyarban levő víkendvityillóját tel­jesen kifosztották a huligánok. Lehet, hogy feltörték az ut­cán parkírozó kocsi­ját, s épp most megy a rendőrségre beje­lenteni a kárt. Kis töprengés után ezt a feltételezést sem tud­tam elfogadni. Nő van a dologban, még­pedig nem feleség, hanem barátnő. El is képzeltem magam­nak, harminc vagy harmincöt éves, en­nivaló fekete nöcske lehet az illető, szóval olyan, akiért érde­mes kiborulni. Való­színű, hogy percekkel azelőtt azt mondta a fekete nöcske a fér­finak: vége a ro­máncnak édes öre­gem, fel is út, le is út, él) boldogan, isten veled... Éppen ekörül ka­landoztak a gondola­taim, mikor a feldúlt férfi vállára csapott egy illető. — Mi történt ve­led, öregem? Rette­netesen nézel ki! — kiáltotta kétségbe­esetten a feldúlt em­ber barátja. A férfi arcán Ú3'abb vérhullám hömpöly­gőit át. — Képzeld, sza­badnapos vagyok, ki akartam ülni a park­ba egy kis levegőt szívni. De azok a ko­misz kölykök ... Meg tudnám őket ölni... Ráfirkálták a padra, hogy Károly Jenő, vagyis hogy én, sze­relmes Molnár Irmá­ba. — Hát az meg ki­csoda? — A házfelügyelő elvált felesége. Utál­juk egymást, mint a bűn. A mulatságos ese­ten nevetni kellett volna, de az a tény, hogy egy embert ek­kora csekélység ki­forgat emberi mivol­tából, dühbe gurított. Meg-megroggyant a térdem, s mikor be­léptem a szerkesztő­ség ajtaján, rémülten kérdezték, hogy mi­ért olyan feldúlt az ábrázatom. Simon Lajos A szóban és írásban Igen gyakran használt címbeli szóalakkal kapcsolatban több levélírónk is megkérdezte, hogyan mondjuk és írjuk he­lyesen: pane le—panelja; pa­nelek—panelok; paneles—pa­nelos; panelem—panelom stb. Általában mindkét alakú változattal találkozhatunk szóban és írásban egyaránt. Egy kitűnő szakkönyvben is szinte egyenlő arányban ju­tottak nyelvi szerephez a pa­nelek—panelok; paneles— panelos szóalakok. A könyv címében is ezt olvashatjuk: Panelok gyártása és szerelé­se. (Bp. 1977.) A felvetett kérdésre tehát azt válaszol­hatjuk, hogy mindkét alak- változat elfogadható, de kö­vetkezetesebben kell élnünk a választott alakkal. A panel szó különben tipi­kusan nemzetközi nyelvi for­ma. A tábla, faléc jelentésű francia panel szó igen válto­zatos jelentéstartalmakkal került bele a nemzeti nyel­vekbe. Mi közvetlenül az orosz nyelvből vettük át fal­felület, födém kialakítására előre gyártott épületelem fo­galmi értékkel. A gyors és gazdaságos építkezést 'ehető­vé tevő panel megnevezésé­vel kapcsolatban arról is szólnunk kell, hogy ma már nem érezzük idegen elemnek. Éppen napjainkban válik népszerűbbé, sőt szinte nél­külözhetetlenné. A szó köznyelvivé válásá­nak útját jelzi az is, hogy egyre inkább jut nyelvi sze­rephez olyan beszédhelyze­tekben és szövegösszefüggé­sekben is, amelyekben már nem az eredeti szakszói hasz­nálati érték az uralkodó elem. A szólásszerű kifejezé­seket pl. a nyelvészeti szak­cikkekben gyakran minősítik ezzel a jelzős szerkezettel: színes panelek. Az sem véletlen, hogy ez a jövevény lírai verseink nyelvi szövetében is'-' kulcs­szói szerephez jut: ..Díszlet alkonyég és panel izzott” (Szőllősi Zoltán: Séta). Ma­ra fkó László versének címé­ben is olyasható szavunk, s olyan összetételek alkotó tagjává vált, amelyek közlő és kifejező értékükkel a versolvasót merészebb kép­zetkapcsolások vállalására is késztetik: „Panelházban la­kom, / lépdelek panelfala­kon, I ha zongoráznak a har­madikon, / kiugranék a má­sodikon, / a panelvakabla- kon”, Hogy a panel megnevezés egészen sajátos stilisztikai értékben is vállalhat versbe­li kulcsszerepet, arról ez a versrészlet bizonykodik: „Nem repedt meg, ime, rek. kenő / álmaink panel kopo­nyája” (Szőllősi Zoltán: Ámen). < Dr. Bakos József {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom