Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-14 / 87. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Akadozó párbeszéd ISMÉT BEBIZONYOSODOTT, hogy a két dél­kelet-európai NATO-szövetségest, Görögországot és Törökországot megosztó ellentétek áthidalása nem könnyű feladat. Amikor egy hónappal ezelőtt a sváj­ci Montreaux-ben létrejött Karamanlisz görög és Ecevit török kormányfő találkozója, megerősödtek azok a remények, hogy a párbeszéd csúcsszinten folytatódni fog s remélhetőleg elvezet valamiféle ki­bontakozáshoz. Néhány napja azonban Athénban és Ankarában egy időben bejelentették, hogy a két miniszterelnök­nek e hónap végére tervezett csúcstalálkozóját elő­készítő szakértői tárgyalásokat bizonytalan időre el­halasztották. A jelek szerint az elnapolást a görög fél kezdeményezte, az okot viszont Washington szol­gáltatta. A Ciprus északi része ellen 1974. nyarán elkövetett török invázió után az amerikai kormány a közvélemény nyomására embargót rendelt el a Tö­rökországba irányuló fegyverszállítmányokra. A lé­pés nagyon érzékenyen érintette a török hadsereget, következésképpen kihatott a török—amerikai viszony­ra s megkérdőjelezte Törökország hűségét is a NA- TO-hoz. STRATÉGIAI SZEMPONTBÓL Törökország jó­val fontosabb az USA számára, mint Görögország, ezért — a makacskodó kongresszussal szemben — már a Ford-adminisztráció is a fegyverembargó fel­oldására törekedett, a döntés azonban váratott ma­gára. Carter elnök nemrég már úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az beérett az embargó megszünteté­sére s ezt nyilvánosan be is jelentette. Valószínű, hogy ez a lépés lohasztotta le Athén tárgyalási ked­vét. A KÉT ORSZÁG KÖZÖTTI VISZONYT a cip­rusi kérdés és az Égei-tenger olajkincse körüli viták mérgesítették el. A tárgyalások jelenlegi megakadása azonban nem ígérkezik hosszú távúnak: mindkét fél alapvető érdeke a párbeszéd folytatása és egy modus vivendi kialakítása. Abban kell megállapodniok csu­pán, hogy az osztozkodás jellegű alku során egyik fél se jusson egyoldalú előnyökhöz. Pálfi Viktor AWAÓWWWÓAVVW\MÖWVWWVVVW/VV\WWAÓ/VVWWVVWVW^ Amerikai—román tárgyalások Washingtonban Vance moszkvai útja Washington valóban kész-e az egyem** biztonságon alapuló egyezményre? Nicoiae Ceausescu, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnöke, kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba ér­kezett. Tiszteletére a Fehér Ház­ban fogadást rendeztek, s ezen beszédet mondott James Carter, az Egyesült Államok elnöke. Szólt arról a szerep­ről, amelyet szavai szerint Nicoiae Ceausescu „játszott Szadat egyiptomi elnök je- ruzsálemi útjának megszer­vezésében”. Carter kijelen­tette, hogy „Románia Egyip­tom és Izrael” számára a kapcsolattartást és a kölcsö­nös megértés kialakítását le­hetővé tevő, közvetítő csa­torna lett”. James Carter szólt arról is, hogy Románia hasznos sze­repet játszik a helsinki ta­nácskozás céljainak elérésé­ért folytatott együttműkö­désben. Válaszában Nicoiae Ceau­sescu egyebek, között kije­lentette: bár az Egyesült Ál­lamoknak és Romániának különböző a társadalmi rend­szere és berendezkedése, ez nem lehet a függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásán, az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetés­ről történő lemondáson, va­lamint a kölcsönös előnyö­kön alapuló aktív, sokoldalú román—amerikai együttmű­ködés akadálya. James Carter és Nicoiae Ceausescu első találkozója után a Fehér Ház közölte, hogy a megbeszélésen a kö­zel-keleti helyzetnek szen­telték a legnagyobb figyel­met. Juri) Komyilov, a TASZSZ politikai szemleírója írja: Rövid időn belül Moszkvá­ba érkezik Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter. Láto­gatása idején több, a Szovjet, unió és az Egyesült Államok számára kölcsönös érdeklő, désre számot tartó kérdést vi­tatnak meg, s ezek között szó lesz a hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásá­ról kötendő megállapodás előkészítéséről. Természetes, hogy a SALT-II. egyezmény megkötéséről folytatott tár­gyalások állását és kilátásait mindig nagy figyelemmel kí­sérte a nemzetközi közvéle­mény, s különösen fokozott érdeklődés nyilvánul meg iránta ezekben a napokban. Ogy tűnik — állapítja meg a cikkíró —, napjainkban nem rosszak a kilátások arra, hogy fontos lépést tegyünk a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásában. Ahhoz azonban, hogy a le­hetőségek valóra váljanak, nem kis erőfeszítésekre van még szükség. A SALT—IT megszületésé­nek az a feltétele, hogy a fe­lek szigorúan tartsák tiszte­letben az egyezménynek az egyenlőségre, az egvenlő biz, tonságra vonatkozó alanel- vét. Az Egyesült Álla­mokban azonban vannak meglehetősen befolyásos erők, amelvek hailamo«ak ’-osszul értelmezni a szoviet fél meg­állapodási készségét, s az alar>e]v megsértésével ngvol- dalíí előnyöket kívánóik sze­rezni az Egyesült Aú-vnok számára. Ezeknek az erőknek a tárgvalásnk ménedére gya­korolt befolyása érezhető. Amerikai lanszerkeszt'k értekezletén Vance a napok­ban rámutatott a fegyverke­zési haiszával járó veszélyek­re. A SALT—Ti. egvezmény mielőbbi megkötésének szük­ségességére. A7. ilven állás­pontot csak üdvözölni lehet. Vance azonban a WALT—TI. tárgyalásokról szólva sainá- latos módon nem érintette az iiev érdemi oldalát, nem fog­lalkozott az amerikai tárévá. ló fél által felvetett nyilván­valóan irreális követelések­kel. A kérdés lényege a kö­vetkező: Washington való­ban kész-e megkötni a felek egyenlő biztonságán alapuló megállapodást. Most, amikor oly nyilván­való a SALT—II. egyezmény reális volta, az Egyesült Ál­lamokban a Pentagonnal, a hadiipari komplexummal, kapcsalatban álló körök, amelyek nem érdekeltek az enyhülésben, fokozzák táma­dásaikat az egyezmény ellen, azzal riasztgatva az amerikai közvéleményt, hogy a meg­állapodás „egyoldalú elő­nyökhöz” juttatja a Szovjet­uniót és hogy a megállapodás kitételei „nem ellenőrizhe­tők”. Nyilvánvalóan a SALT —II. lényegét, jelentőségét meghamisítani igyekvő pro­pagandakampány, s a „szov­jet fenyegetés” ürügyén csa­pott lárma azt célozza, hogy aláássa az egyezmény iránti bizalmat, megnehezítse kidol­gozását, majdani ratifiku sát. Leonyld Brezsnyev vlagyi vosztoki beszédében nyoma­tékosan hangsúlyozta, hogy a tárgyalások lassítása, a SALT —II.-vei kapcsolatos manőve­rek ahhoz vezethetnek, hogy elszalasztódik az egvezmény létrejöttének a lehetősége, nem lehet előrelépni a hadá­szati támadó fegyverrend­szerek korlátozásában. Ez a távlat azonban csak a fe­szültség enyhülésének ellen­zői, az enyhülés ellenfelei számára tűnik kecsegtetőnek. A szemleíró végezetül an­nak a reményének ad han­got, hogy Washingtonban le­vonják a szükséges követ­keztetéseket és végülis a tár­gyalások eredményes befeje­zése mellett döntenek, ami létfontosságú lenne nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai, hanem a világbéke és a nemzetközi biztonság szempontjából is. Hasak Bonnból visszaérkezett Prágába BONN Gustáv Husák csehszlovák rnifö, a CSKP KB fótitká. „ csütörtökön, négynapos NSz.K-beli látogatásának be-, fejeztével Hamburgból visz-4 szaér kezet- Prágába. A magas rangú csehszIOJ vak vendég előzőleg köru+aH zást tett a hamburgi kikötőd ben és ellátogatott ° városi házára. Bonni tárgyalásain a nemj zetközi enyhülés ki látásai rólj a világgazdaság problémán ról, és a kétoldalú kapcsolat tok fejlesztési lehetőségeiről folytatott eszmecserét HelJ mut Schmidt nyugatnémet/ kancellárral, Walter Scheel köztársasági elnökkel és Hans Dietrich Genscher kül­ügyminiszterrel. Kambodzsai lőállás: irányzók Vietnam. (Fotó: Humanité Dimanche) Dél-libanoni helyzetjelentés Az izraeli megszálló csa­patok Dél-Liba non ban az el­múlt napokban hozzálátlak ahhoz, hogy az arab nyelvű Bécsi láriteötalés Csütörtökön Bécsben meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről fo­lyó tárgyalássorozat 167. ple­náris ülését. A lengyel dele­gátus beszédében egyebek között hangsúlyozta: a NATO-országoknak lénye­gesen változtatniuk kell ál­láspontokon ahhoz, hogy a bécsi tárgyalásokon kölcsö­nösen elfogadbato megálla­podás születhessen. Útelágazásnál Megoldás: az egyenlő biztonság A RÉGI ROMAIAK jog­gal emlegették a hely szelle­mét, a genius locit. Hiszen ma is gyakran előfordul, hogy egy földrajzi fogalom vagy városnév — jó, esetleg kevésbé jó értelemben — nagybetűkkel íródik be a vi­lágtörténelembe. Vlagyivosztokhoz, ebben a tekintetben, szorosan kötődik korunk talán legfontosabb tárgyalási folyamata, a SALT s az egyenlő biztonsága elve. 1974 novemberében a város szomszédságában tartott sza­bálytalan csúcstalálkozót Leonyid Brezsnyev. az SZKP főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok akkori el­nöke, s megbeszéléseik ered­ményeképpen aláírták a má­sodik SALT-egyezmény ke­retszámait, Pontosan meg­szabták az időhatárokat is, a SALT-menetrend értelmében a második forduló 1985-ig tartana, ám közben már meg­kezdődne a harmadik szakasz előkészítése. Szemmel látható volt tehát a törekvés az egyenlő biztonság elvének következetes véghez vitelére — egészen a minden vonat­kozásban azonos számokig. Ugyanebben a szellemben fo­gant a hosszabb távra történő tervezés is. Alig mondható véletlennek, hogy Leonyid Brezsnyev két­hetes távol-keleti és szibériai körútja során éppen Vlagyi­vosztokot választotta színhe­lyéül nemzetközi témájú be­szédének elmondására. Jólle­het világunkban nem kevés a problematikus területek száma — a Közel-Kelettől Afrika szarván keresztül Eu­rópáig — lényegében eeyet- len témakört érintett: a SALT-ot. Ez az a kérdés, amelyet jelentőségénél fogva ki lehet, sőt ki is kell emel­ni a viták szerteágazó szöve­vényéből s ugyanakkor ez al­kalmas arra, hogy emelőként más holtpontra jutott ügye­ket is megmozgasson. Az SZKP főtitkára, a Szov­jetunió államfője ismét hang­súlyozta országának szilárd békeakaratát és megegyezési készségét. Utazásénak ese­ménynaptára önmagában is alátámaszthatta ezt: a Szov­jetunió minél inkább békés körülményekre, a fegyverke­zési hajsza terheinek csök­kentésére törekszik. békejobb.tAt azon­ban nem a gyengeség je­leként nyújtja, ellenkezőleg: stratégiai egyensúly, s megfe­lelő védelmi képesség húzó­dik meg hátterében Leonyid Brezsnyev jogos és kemény figyelmeztetésben részesítette mindazokat, akik a realitá­sokkal nem törődve hideghá­borús hangokat hallatnak és fenyegetőznek a határokon túl egyik és másik irányból. A térkép értelmezése szerint: az óceánon túl Washington­ban s földrajzilag közelebb, legalábbis Vlagyivosztokhoz: Pekingben. Am nemcsak szélsőségesen kiélezett véleményekről van szó. Az amerikai politika centrumát ma inkább az jel­lemzi, hogy nyíltan senki sem vonja kétségbe a SAT T szűk­séges«é<?ét, öí> hol fçrv. bol ú°w, ff>n£teiokirpi nVar*ák kö- rülbásfvárni. Aláírnák az egyezményt, „csak” ne az egvenlő biztonságon a'ap”’- jon s lelencen em'odalú e’ő- nvöke* az Egvesüú Államok­nak. Prorsnven ínnpn ezzel P7:t Vnlo«;.­— hnçv a jetunió nem kíván a straté­giai fegyverkorlátozások kap. csán egyodalú nyereséghez jutni, de nem engedi, hogy az Egyesült Államok hasonlóval próbálkozzék. Ha Washington tisztességgel hajlandó figye­lembe venni az egyenlő biz­tonságot s lemond az egyol­dalú előnyszerzésről, akkor meg lehet állapodni a még­oly nehéznek ígérkező részle­tekről: az új fegyverekről, azok kiterjesztéséről, a határ­időkről is. Amennyiben nincs ilyen szándék, akkor a rész­kérdések vitája inkább időfe. esérlésnek tűnik. Szovjet részről ezért vélekedtek úgy, hogy a két ország kapcsola­tai útelágazáshoz érkeztek, s elsősorban az amerikaiak fe­lelőssége. miként lehet to­vább haladni. BREZSNYEV VLAGYI- VOSZTOKI BESZÉDE ko­rántsem tértől és időtől füg­getlenül hangzott el. Nem egészen tíz naD múlva Moszkvába várják Vancç amerikai külügyminisztert, olyan diplomatatáskával, amelynek tartalmát ma még homály fedi. A szoviet fővá­rosban írtak már alá olyan szerződést az atomcsendről, amely új iránvt adott a nuk­leáris leszerelés ügyének, ta­valy viszont éppen ellenkező elő’ellel Vance márciusi látó. gatása a Vlagyivosztok; meg- ál'anodás egyodalú fúii’vizs- é*> nz egvoldah'’ nyílt rloHqrnlásnf. szol­gálta. A világ őszintén remé­li — s ebhez a szoviet veze­tés a maga récéről rninden segítcéqet me^H — hogv a szovW—ame^Vqi pn-hotí/pH loerVíiabl-» r»_ iqrnát q hagyományok érvénye0"1- k (ré) út- és helységjelző táblákat héber nyelvűekre cseréljék ki. A megszállók Dél-Li- banonban a megszállt hely­ségek több polgármesterét olyan nyilatkozatok aláírásá­ra kényszerítették. hogy el­utasítják az izraeli csapatok kivonulását és az ENSZ-csa- patok állomásoztatását. A polgármestereket megfenye­gették, hogy abban az eset­ben. ha ezt megtagadnák, la­kásukat, felrobbantják. A 600 főből álló nepáli ENSX-különítmény első egy­ségei úton vannak a dél-li­banoni fröntterület felé. Tyr kikötővárosban francia ENSZ-csapatok foglalták el állásaikat. Mi legyen Moro sorsa? Csütörtökön délelőtt négy hete múlt annak, hogy álfor­radalmi terroristák elrabol­ták Aldo Moro keresztény- demokrata pártelnököt és ki­oltották kísérete tagjainak életét. Az olasz hatóságok semmi jelét sem adják an­nak, hogy jó nyomon halad­na a nyomozás. A „vörös bri­gádok” Moro elrablása óla újabb merényletekkel és po­litikai gyilkossággal hallattak magukról. A kormányt támogató pár­tok mindeddig elutasították annak gondolatát, hogy al­kudozzanak a terroristák kal, bizonyos kereszténydemokra­ta körök azonban „humani­tárius okokból” nyomást gya­korolnak a kormányra, en­gedjen a terroristáknak Moro életének megkímélése érde­kében. Az olasz szélsőbaloldal, a jobboldal alig leplezett tet­szésétől kísérve, azt bizony­gatja, vajon miért kellene a kormánynak engednie a ter­roristákkal szemben. Nukleáris szerkezet a Himalájában NEW YORK Több millió indiai egész­ségét, sőt életét veszélyezl et- heti a Himalájában „elvesz­tett” amerikai hírszerző be­rendezés radioaktív sugárzá­sa — írja a „Outsider” című New York-j magazin, A nuk­leáris üzemanyaggal működ­tetett berendezést, amelyet a CIA építtetett fel a Hima­lájában az indiai határvidék köze'ében végzett kínai atom­kísérletek megfigyelésére, nemrégiben egy lavina ma­gával sodorta. A lap az információit azoktól .az amerikai hegy­mászóktól szerezte, akik a CIA megbízására felállítot­ták a készüléket. A külön­leges berendezés 4,5 kiló plutóniumot tartalmaz és a radioaktív anyagot csup ui egy gyorsan korrodáló fém- paizs védi. Ha ekkora meny- nyiségű radioaktív anyag ke­rülne a Gangeszba, annak szennyeződése több millió indiai életét1 veszélyeztetné. A lap szerint a CIA csak egyszer kísérelte meg a ve­szélyes készülék visszaszer­zését. Tűzoltótömlőkön ké­részül felszállított vízzel akarták eltávolítani a lezú­dult havat. Ebből a célból a CIA felvásároltatta az Ü'- Delhiben elérhető összes tűzolt,ótömlőt. A mentési kí­sérlet azonban meghiúsul* és a CIA nem próbálkozó'' íj­ra. A CIA szóvivője ne -m- mentálta a hirt. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom