Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: Akadozó párbeszéd ISMÉT BEBIZONYOSODOTT, hogy a két délkelet-európai NATO-szövetségest, Görögországot és Törökországot megosztó ellentétek áthidalása nem könnyű feladat. Amikor egy hónappal ezelőtt a svájci Montreaux-ben létrejött Karamanlisz görög és Ecevit török kormányfő találkozója, megerősödtek azok a remények, hogy a párbeszéd csúcsszinten folytatódni fog s remélhetőleg elvezet valamiféle kibontakozáshoz. Néhány napja azonban Athénban és Ankarában egy időben bejelentették, hogy a két miniszterelnöknek e hónap végére tervezett csúcstalálkozóját előkészítő szakértői tárgyalásokat bizonytalan időre elhalasztották. A jelek szerint az elnapolást a görög fél kezdeményezte, az okot viszont Washington szolgáltatta. A Ciprus északi része ellen 1974. nyarán elkövetett török invázió után az amerikai kormány a közvélemény nyomására embargót rendelt el a Törökországba irányuló fegyverszállítmányokra. A lépés nagyon érzékenyen érintette a török hadsereget, következésképpen kihatott a török—amerikai viszonyra s megkérdőjelezte Törökország hűségét is a NA- TO-hoz. STRATÉGIAI SZEMPONTBÓL Törökország jóval fontosabb az USA számára, mint Görögország, ezért — a makacskodó kongresszussal szemben — már a Ford-adminisztráció is a fegyverembargó feloldására törekedett, a döntés azonban váratott magára. Carter elnök nemrég már úgy ítélte meg a helyzetet, hogy az beérett az embargó megszüntetésére s ezt nyilvánosan be is jelentette. Valószínű, hogy ez a lépés lohasztotta le Athén tárgyalási kedvét. A KÉT ORSZÁG KÖZÖTTI VISZONYT a ciprusi kérdés és az Égei-tenger olajkincse körüli viták mérgesítették el. A tárgyalások jelenlegi megakadása azonban nem ígérkezik hosszú távúnak: mindkét fél alapvető érdeke a párbeszéd folytatása és egy modus vivendi kialakítása. Abban kell megállapodniok csupán, hogy az osztozkodás jellegű alku során egyik fél se jusson egyoldalú előnyökhöz. Pálfi Viktor AWAÓWWWÓAVVW\MÖWVWWVVVW/VV\WWAÓ/VVWWVVWVW^ Amerikai—román tárgyalások Washingtonban Vance moszkvai útja Washington valóban kész-e az egyem** biztonságon alapuló egyezményre? Nicoiae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, kétnapos hivatalos látogatásra Washingtonba érkezett. Tiszteletére a Fehér Házban fogadást rendeztek, s ezen beszédet mondott James Carter, az Egyesült Államok elnöke. Szólt arról a szerepről, amelyet szavai szerint Nicoiae Ceausescu „játszott Szadat egyiptomi elnök je- ruzsálemi útjának megszervezésében”. Carter kijelentette, hogy „Románia Egyiptom és Izrael” számára a kapcsolattartást és a kölcsönös megértés kialakítását lehetővé tevő, közvetítő csatorna lett”. James Carter szólt arról is, hogy Románia hasznos szerepet játszik a helsinki tanácskozás céljainak eléréséért folytatott együttműködésben. Válaszában Nicoiae Ceausescu egyebek, között kijelentette: bár az Egyesült Államoknak és Romániának különböző a társadalmi rendszere és berendezkedése, ez nem lehet a függetlenség és a szuverenitás tiszteletben tartásán, az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondáson, valamint a kölcsönös előnyökön alapuló aktív, sokoldalú román—amerikai együttműködés akadálya. James Carter és Nicoiae Ceausescu első találkozója után a Fehér Ház közölte, hogy a megbeszélésen a közel-keleti helyzetnek szentelték a legnagyobb figyelmet. Juri) Komyilov, a TASZSZ politikai szemleírója írja: Rövid időn belül Moszkvába érkezik Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Látogatása idején több, a Szovjet, unió és az Egyesült Államok számára kölcsönös érdeklő, désre számot tartó kérdést vitatnak meg, s ezek között szó lesz a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő megállapodás előkészítéséről. Természetes, hogy a SALT-II. egyezmény megkötéséről folytatott tárgyalások állását és kilátásait mindig nagy figyelemmel kísérte a nemzetközi közvélemény, s különösen fokozott érdeklődés nyilvánul meg iránta ezekben a napokban. Ogy tűnik — állapítja meg a cikkíró —, napjainkban nem rosszak a kilátások arra, hogy fontos lépést tegyünk a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásában. Ahhoz azonban, hogy a lehetőségek valóra váljanak, nem kis erőfeszítésekre van még szükség. A SALT—IT megszületésének az a feltétele, hogy a felek szigorúan tartsák tiszteletben az egyezménynek az egyenlőségre, az egvenlő biz, tonságra vonatkozó alanel- vét. Az Egyesült Államokban azonban vannak meglehetősen befolyásos erők, amelvek hailamo«ak ’-osszul értelmezni a szoviet fél megállapodási készségét, s az alar>e]v megsértésével ngvol- dalíí előnyöket kívánóik szerezni az Egyesült Aú-vnok számára. Ezeknek az erőknek a tárgvalásnk ménedére gyakorolt befolyása érezhető. Amerikai lanszerkeszt'k értekezletén Vance a napokban rámutatott a fegyverkezési haiszával járó veszélyekre. A SALT—Ti. egvezmény mielőbbi megkötésének szükségességére. A7. ilven álláspontot csak üdvözölni lehet. Vance azonban a WALT—TI. tárgyalásokról szólva sainá- latos módon nem érintette az iiev érdemi oldalát, nem foglalkozott az amerikai tárévá. ló fél által felvetett nyilvánvalóan irreális követelésekkel. A kérdés lényege a következő: Washington valóban kész-e megkötni a felek egyenlő biztonságán alapuló megállapodást. Most, amikor oly nyilvánvaló a SALT—II. egyezmény reális volta, az Egyesült Államokban a Pentagonnal, a hadiipari komplexummal, kapcsalatban álló körök, amelyek nem érdekeltek az enyhülésben, fokozzák támadásaikat az egyezmény ellen, azzal riasztgatva az amerikai közvéleményt, hogy a megállapodás „egyoldalú előnyökhöz” juttatja a Szovjetuniót és hogy a megállapodás kitételei „nem ellenőrizhetők”. Nyilvánvalóan a SALT —II. lényegét, jelentőségét meghamisítani igyekvő propagandakampány, s a „szovjet fenyegetés” ürügyén csapott lárma azt célozza, hogy aláássa az egyezmény iránti bizalmat, megnehezítse kidolgozását, majdani ratifiku sát. Leonyld Brezsnyev vlagyi vosztoki beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a tárgyalások lassítása, a SALT —II.-vei kapcsolatos manőverek ahhoz vezethetnek, hogy elszalasztódik az egvezmény létrejöttének a lehetősége, nem lehet előrelépni a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásában. Ez a távlat azonban csak a feszültség enyhülésének ellenzői, az enyhülés ellenfelei számára tűnik kecsegtetőnek. A szemleíró végezetül annak a reményének ad hangot, hogy Washingtonban levonják a szükséges következtetéseket és végülis a tárgyalások eredményes befejezése mellett döntenek, ami létfontosságú lenne nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai, hanem a világbéke és a nemzetközi biztonság szempontjából is. Hasak Bonnból visszaérkezett Prágába BONN Gustáv Husák csehszlovák rnifö, a CSKP KB fótitká. „ csütörtökön, négynapos NSz.K-beli látogatásának be-, fejeztével Hamburgból visz-4 szaér kezet- Prágába. A magas rangú csehszIOJ vak vendég előzőleg köru+aH zást tett a hamburgi kikötőd ben és ellátogatott ° városi házára. Bonni tárgyalásain a nemj zetközi enyhülés ki látásai rólj a világgazdaság problémán ról, és a kétoldalú kapcsolat tok fejlesztési lehetőségeiről folytatott eszmecserét HelJ mut Schmidt nyugatnémet/ kancellárral, Walter Scheel köztársasági elnökkel és Hans Dietrich Genscher külügyminiszterrel. Kambodzsai lőállás: irányzók Vietnam. (Fotó: Humanité Dimanche) Dél-libanoni helyzetjelentés Az izraeli megszálló csapatok Dél-Liba non ban az elmúlt napokban hozzálátlak ahhoz, hogy az arab nyelvű Bécsi láriteötalés Csütörtökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 167. plenáris ülését. A lengyel delegátus beszédében egyebek között hangsúlyozta: a NATO-országoknak lényegesen változtatniuk kell álláspontokon ahhoz, hogy a bécsi tárgyalásokon kölcsönösen elfogadbato megállapodás születhessen. Útelágazásnál Megoldás: az egyenlő biztonság A RÉGI ROMAIAK joggal emlegették a hely szellemét, a genius locit. Hiszen ma is gyakran előfordul, hogy egy földrajzi fogalom vagy városnév — jó, esetleg kevésbé jó értelemben — nagybetűkkel íródik be a világtörténelembe. Vlagyivosztokhoz, ebben a tekintetben, szorosan kötődik korunk talán legfontosabb tárgyalási folyamata, a SALT s az egyenlő biztonsága elve. 1974 novemberében a város szomszédságában tartott szabálytalan csúcstalálkozót Leonyid Brezsnyev. az SZKP főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok akkori elnöke, s megbeszéléseik eredményeképpen aláírták a második SALT-egyezmény keretszámait, Pontosan megszabták az időhatárokat is, a SALT-menetrend értelmében a második forduló 1985-ig tartana, ám közben már megkezdődne a harmadik szakasz előkészítése. Szemmel látható volt tehát a törekvés az egyenlő biztonság elvének következetes véghez vitelére — egészen a minden vonatkozásban azonos számokig. Ugyanebben a szellemben fogant a hosszabb távra történő tervezés is. Alig mondható véletlennek, hogy Leonyid Brezsnyev kéthetes távol-keleti és szibériai körútja során éppen Vlagyivosztokot választotta színhelyéül nemzetközi témájú beszédének elmondására. Jóllehet világunkban nem kevés a problematikus területek száma — a Közel-Kelettől Afrika szarván keresztül Európáig — lényegében eeyet- len témakört érintett: a SALT-ot. Ez az a kérdés, amelyet jelentőségénél fogva ki lehet, sőt ki is kell emelni a viták szerteágazó szövevényéből s ugyanakkor ez alkalmas arra, hogy emelőként más holtpontra jutott ügyeket is megmozgasson. Az SZKP főtitkára, a Szovjetunió államfője ismét hangsúlyozta országának szilárd békeakaratát és megegyezési készségét. Utazásénak eseménynaptára önmagában is alátámaszthatta ezt: a Szovjetunió minél inkább békés körülményekre, a fegyverkezési hajsza terheinek csökkentésére törekszik. békejobb.tAt azonban nem a gyengeség jeleként nyújtja, ellenkezőleg: stratégiai egyensúly, s megfelelő védelmi képesség húzódik meg hátterében Leonyid Brezsnyev jogos és kemény figyelmeztetésben részesítette mindazokat, akik a realitásokkal nem törődve hidegháborús hangokat hallatnak és fenyegetőznek a határokon túl egyik és másik irányból. A térkép értelmezése szerint: az óceánon túl Washingtonban s földrajzilag közelebb, legalábbis Vlagyivosztokhoz: Pekingben. Am nemcsak szélsőségesen kiélezett véleményekről van szó. Az amerikai politika centrumát ma inkább az jellemzi, hogy nyíltan senki sem vonja kétségbe a SAT T szűkséges«é<?ét, öí> hol fçrv. bol ú°w, ff>n£teiokirpi nVar*ák kö- rülbásfvárni. Aláírnák az egyezményt, „csak” ne az egvenlő biztonságon a'ap”’- jon s lelencen em'odalú e’ő- nvöke* az Egvesüú Államoknak. Prorsnven ínnpn ezzel P7:t Vnlo«;.— hnçv a jetunió nem kíván a stratégiai fegyverkorlátozások kap. csán egyodalú nyereséghez jutni, de nem engedi, hogy az Egyesült Államok hasonlóval próbálkozzék. Ha Washington tisztességgel hajlandó figyelembe venni az egyenlő biztonságot s lemond az egyoldalú előnyszerzésről, akkor meg lehet állapodni a mégoly nehéznek ígérkező részletekről: az új fegyverekről, azok kiterjesztéséről, a határidőkről is. Amennyiben nincs ilyen szándék, akkor a részkérdések vitája inkább időfe. esérlésnek tűnik. Szovjet részről ezért vélekedtek úgy, hogy a két ország kapcsolatai útelágazáshoz érkeztek, s elsősorban az amerikaiak felelőssége. miként lehet tovább haladni. BREZSNYEV VLAGYI- VOSZTOKI BESZÉDE korántsem tértől és időtől függetlenül hangzott el. Nem egészen tíz naD múlva Moszkvába várják Vancç amerikai külügyminisztert, olyan diplomatatáskával, amelynek tartalmát ma még homály fedi. A szoviet fővárosban írtak már alá olyan szerződést az atomcsendről, amely új iránvt adott a nukleáris leszerelés ügyének, tavaly viszont éppen ellenkező elő’ellel Vance márciusi látó. gatása a Vlagyivosztok; meg- ál'anodás egyodalú fúii’vizs- é*> nz egvoldah'’ nyílt rloHqrnlásnf. szolgálta. A világ őszintén reméli — s ebhez a szoviet vezetés a maga récéről rninden segítcéqet me^H — hogv a szovW—ame^Vqi pn-hotí/pH loerVíiabl-» r»_ iqrnát q hagyományok érvénye0"1- k (ré) út- és helységjelző táblákat héber nyelvűekre cseréljék ki. A megszállók Dél-Li- banonban a megszállt helységek több polgármesterét olyan nyilatkozatok aláírására kényszerítették. hogy elutasítják az izraeli csapatok kivonulását és az ENSZ-csa- patok állomásoztatását. A polgármestereket megfenyegették, hogy abban az esetben. ha ezt megtagadnák, lakásukat, felrobbantják. A 600 főből álló nepáli ENSX-különítmény első egységei úton vannak a dél-libanoni fröntterület felé. Tyr kikötővárosban francia ENSZ-csapatok foglalták el állásaikat. Mi legyen Moro sorsa? Csütörtökön délelőtt négy hete múlt annak, hogy álforradalmi terroristák elrabolták Aldo Moro keresztény- demokrata pártelnököt és kioltották kísérete tagjainak életét. Az olasz hatóságok semmi jelét sem adják annak, hogy jó nyomon haladna a nyomozás. A „vörös brigádok” Moro elrablása óla újabb merényletekkel és politikai gyilkossággal hallattak magukról. A kormányt támogató pártok mindeddig elutasították annak gondolatát, hogy alkudozzanak a terroristák kal, bizonyos kereszténydemokrata körök azonban „humanitárius okokból” nyomást gyakorolnak a kormányra, engedjen a terroristáknak Moro életének megkímélése érdekében. Az olasz szélsőbaloldal, a jobboldal alig leplezett tetszésétől kísérve, azt bizonygatja, vajon miért kellene a kormánynak engednie a terroristákkal szemben. Nukleáris szerkezet a Himalájában NEW YORK Több millió indiai egészségét, sőt életét veszélyezl et- heti a Himalájában „elvesztett” amerikai hírszerző berendezés radioaktív sugárzása — írja a „Outsider” című New York-j magazin, A nukleáris üzemanyaggal működtetett berendezést, amelyet a CIA építtetett fel a Himalájában az indiai határvidék köze'ében végzett kínai atomkísérletek megfigyelésére, nemrégiben egy lavina magával sodorta. A lap az információit azoktól .az amerikai hegymászóktól szerezte, akik a CIA megbízására felállították a készüléket. A különleges berendezés 4,5 kiló plutóniumot tartalmaz és a radioaktív anyagot csup ui egy gyorsan korrodáló fém- paizs védi. Ha ekkora meny- nyiségű radioaktív anyag kerülne a Gangeszba, annak szennyeződése több millió indiai életét1 veszélyeztetné. A lap szerint a CIA csak egyszer kísérelte meg a veszélyes készülék visszaszerzését. Tűzoltótömlőkön kérészül felszállított vízzel akarták eltávolítani a lezúdult havat. Ebből a célból a CIA felvásároltatta az Ü'- Delhiben elérhető összes tűzolt,ótömlőt. A mentési kísérlet azonban meghiúsul* és a CIA nem próbálkozó'' íjra. A CIA szóvivője ne -m- mentálta a hirt. t
