Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-09 / 83. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk A hél címszavakban: ' HÉTFŐ: Bejelentik Vance amerikai külügyminiszter április második felében esedékes moszkvai utazását — Carter Nigériából afrikai kőrútjának második állomására. Libériába érkezik — Az új francia parlament ülése KEDD: Világszerte megemlékeznek hazánk nemzeti ünnepéről, a felszabadulás 33. évfordulójáról — Az olasz kormányt tá­mogató pártok egyöntetűen elutasítják Moro elrablóinak követeléseit — Dajan bukaresti tárgyalásai SZERDA: / A nyugat-európai szakszervezetek közös akciónapja a ellen — Angola-ellenes provokációk Zaire munkanélküliség területéről CSÜTÖRTÖK: Mengisztu moszkvai megbeszélései, szovjet—etiópiai közle­mény — Washingtonban tetőzik a neutron-vita, az elnök elnapolja a döntést, de más területeken a fegyverkezési verseny további fokozására ad utasítást PÉNTEK: Brezsnyev Vlagyivosztok! beszéde — Közös piaci csúcskon­ferencia Koppenhágában — Választások a Fülöp-szigeteken SZOMBAT: Fejlődési világértekezlet, a Béke-világtanáes védnöksége alatt, Tripoliban — Befejeződnek a szovjet—finn barátsági szerződés harmincadik évfordulójának ünnepségei A hét 3 kérdése A héten emlékeztek meg öt kontinensen az egészségügyi világnapról, amely az idén a magas vérnyomás ártalmai­ra hívta fel a figyelmet. Jo­gosnak tűnhet a kérdés, va­jon miként befolyásolta vér- n.yomásurikat ezekben a na­pokban az egyik legfonto­sabb, ha nem éppen a leg­fontosabb külső tényező, amit nemzetközi helyzetként, világpolitikai folyamatként említünk. Nincsenek csodák, így érthetően az eddigi síne­ken haladtunk tovább, vol­tak jó hírek és rossz hírek, legfőképpen pedig felemás és ellenmondásos jelentések. Megkezdődött az izraeli csa­patok kivonása Dél-Libanon- ból, de a határra történő visszarendelésük helyett egyelőre megelégedtek né­hány kilométeres hátrálással. Washingtonban elhalasztot­ták ;a ;né‘-‘fonfegyyerről ese­dékes diái .sí. de egyúttal zöld fények gyúltak a fegy­verkezési verseny más terü­letein. Etiópiából és Angolá­ból a konszolidáció hírei ér­keznek, de a jelek szerint nem értek véget a két haladó ország elleni provokációk. Jelentős új eleme volt ugyan akkor az elmúlt hétnek, hogy két várható esemény, Vance amerikai külügyminiszter áp­rilis második felében esedé­kes moszkvai látogatásának és Leonvid Brezsnyev május elejére tervezett bonni útjá­nak bejelentése a kelet— nyugati tárgyalások megélén­külésére, utal. 1. Mi a jelentősége Lco- nyid Brezsnyev vlagyi- voszloki beszédének? Brezsnyev szibériai és tá­vol-keleti munkalátogatása, amely a Szovjetunió mére­teinek megfelelően viszony­lag hosszabb időt vesz igény­be! jó alkalom volt a hatal­mas országrész gazdasági feladatainak előtérbe állítá­sára, de kellő hangsúlyt ka­pott a védelmi képesség de­monstrálása is. Hiszen ma­ga az SZKP főtitkára hang­súlyozta, hogy az óceánon túl, de a másik oldalon is vannak olyan erők, amelyek képtelenek beletörődni a bé­kés egymás mellett élés gya­korlatába. A célzás aligha lehetett félreérthető a több ezer kilométer hosszú szov­jet—kínai határ mentén, mi­után Pekingből alig néhány napja utasították el a tár­gyalások új raf el vételére vo­natkozó szovjet indítványo­kat. A szovjet vezető külpoliti­kai vonatkozású megjegyzé­sei között különösen lénye­gesek voltak a SALT ügyé­ben, Vlagyivosztokban el­hangzott megállapítások. En­nek a távol-keleti szovjet vá­rosnak szomszédságában ir­ta alá Brezsnyev és Ford, ak­kori amerikai elnök 1974 no­vemberében a hadászati fegy­verrendszerek korlátozását szolgáló második megegyezés keretszámait. Az újságolva­sók betéve tudhatják a vla- gyivosztoki keretszerződés számadatait, amelyek jól tükrözik a nélkülözhetetlen, egyenlő biztonságot: 2400— 2400 rakéta-egyenérték, s azon belül 1320—1320 több robbanófejjel ellátott, fürtös Mirv rakéta ... Vlagyivosztokban akkor úgy tűnt, hogy a nehezén túljutottak, s a Genfben rendszeresen tanácskozó, ki­váló szakértők néhány hó­nap alatt végleges formába önthetik majd a szerződés­szöveget. Nem így történt, s ha ebben közrejátszottak elő­re látott és előre nem látott technikai nehézségek is, még­sem ezeket tartjuk a nehéz­ségek igazi okának. A meg­torpanás azért következett be, mert az Egyesült Álla­mok vezető körei, s az új kormányzat különösképpen, engedtek a fegyverkezési-ipa­ri komplexum nyomásának, siettek eltekinteni saját kö­telezettségvállalásaiktól, s a kölcsönös biztonság megva­lósítása helyett egyoldalú előnyök szerzésére töreked­tek. Kísérleteik azonban ku­darcra ítéltettek, hiszen ha egyszer a világpolitika való­ságában létrejött a stratégiai egyensúly, azt semmiféle ügyeskedéssel nem lehet „át­írni”. A Vance-látogatás a tár­gyalások folytatását jelenti, de azok csak akkor biztat­nak reménnyel, ha az Egye­sült Államok ismét hajlandó alapelvként magáévá tenni az egyenlő biztonság köve­telményét. Erre hívta fel a figyelmet Vlagyivosztokban Leonyid Brezsnyev, s most az amerikai félen a sor: mit tartalmaz majd a külügymi­niszter moszkvai poggyásza. 2. Mit jelent Carter ne­utron-döntése? Mindeddig — a sokszor idézett hasonlat szerint — sárga fény villogott az Egye­sült Államokban a neutron­fegyver gyártása és nyugat­európai elhelyezése előtt A józanság hívei tiltó pirost követeltek, a feszültség szí­tásában, s a fegyverkezési verseny folytatásában érde­kelt körök — a Pentagontól a nyugatnémet Strauss-pár- tig — zöldet óhajtottak. Car­ter egyelőre úgy oldotta meg a dilemmát, hogy — a pél­dánál maradva — időlegesen kikapcsolta a közlekedési lámpát... Az elnök tehát akképpen döntött, hogy nem döntött, sőt, a neutron-probléma el­napolásával egyidőben fonto­lóra vette a fegyverkezési verseny erősítését más terü­leteken. Ezért kapott külö­nös nyomatékot Brezsnyev vlagyivosztoki beszédének az a része, amely újra kölcsö­nös- lemondást sürgetett a neu trón f egy ve rekről. A Szovjetunió nem tekinti alku tárgyának, hogy különböző „ellentéteket” vonultasson fel a neutronfegyverekkel szem­ben, az igazi kérdés így hangzik: kölcsönös lemondás, vagy a verseny új és veszé­lyes szakasza. A szovjet— amerikai megbeszélések áp­rilisban várható szakasza, a közelgő NATO-ülésszak, s nem utolsósorban az ENSZ leszerelési vitája előtt alig­hanem a következő hetekben sem fog kevesebb szó esni a neutron-problémáról. 3. Hogyan alakulnak az afrikai frontok? A héten először járt ame­rikai elnök a fekete konti­nensen, igaz, csupán néhány órát töltött két államban — a negyvenkilenc független ország közül. Az afrikai frontvonalakon folytatódik a bonyolult mozgás : Angola panasszal volt kénytelen az ENSZ főtitkárához for­dulni, mert Zaire területéről sorozatosan behatoltak terü­letére; Rhodesiában változat­lanul tart a kötélhúzás a „belső rendezés”, illetve az igazi rendezés hívei között; Namíbiában rejtélyes körül­mények között megnyilkolták azt a Kapuuot, akit a dél­afrikaiak fekete elnöknek szántak egy formailag fügT getlen, valójában együttmű­ködésre hajló államképződ­mény élére; s végül Ogaden- ben hivatalosan véget ért ugyan a háború, de érkeznek még hadijelentések is. Ilyen körülmények között tett— a forradalmi harci feltételek miatt csak utólag bejelentett ■ — moszkvai lá­togatást a héten Mengisztu alezredes, hogy eszmecserét folytasson a szovjet vezetés­sel. Afrika egyik kulcsor­szágának, Etiópiának első embere nyilván a kétoldalú és az afrikai problémák szé­les körét tekintette át szov­jet partnereiyel, s a nézetek egyeztetése jelentős szerepet játszhat az események to­vábbi alakulásában, Réti Ervin Ciprus tiltakozása az ENSZ-nél NICOSIA, NEW YORK A ciprusi probléma ren­dezésére irányuló erőfeszí­tések kilátástalanná válnak, ha Törökország folytatja Famagusta, az 1974. augusz­tusa óta török megszállás alatt tartott ciprusi város „gyarmatosítását” —■ jelen­tette ki Nicosiában egy kor­mányszóvivő. A figyelmeztetésre azt kö­vetően került sor, hogy a ciprusi kormány értesülése­ket szerzett: április 3-a óta török földműveseket telepí­tenek be Famagusta új ne­gyedeiben az elmenekült görög ciprióták házaiba. Joseph Sztephanides, Cip­rus ENSZ-képviselője levél­ben tiltakozott az ENSZ-nél „Törökország újabb agtesz- sziós cselekedetei miatt”. Bizonytalan a „belső rendezés” Rhodesiában A Zimbabwei Hazafias Front és a frontországok (Botswana, Zambia, Mozam- bik, és Tanzánia) vezetőinek Dar es Salaamban véget ért tanácskozása ismét elutasí­totta a rohdesiai fehértelepes kisebbség és a behódoló fe­kete bőrű politikusok között létrejött, úgynevezett „belső rendezést”. A határozat nyo­mán súlyos harcok robban­tak ki a fehértelepes kor­mány hadseregé és a Zim­babwei Hazafias Front geril­lái között. Az 1978. március 5-én alá­írt Smith—Muzorewa-Shitole Chirau-paktum nyomán most megalakult „vegyes” össze­tételű ideiglenes kormány fel­adata, hogy 1Q78. január 1-én átadja a hatalmat a fekete többségnek. A megállapodás — a megfigyelők szerint — valójában Smith kísérlete a fehér uralom fenntartására, hiszen a fekete többség által vezetett államban á fehérele minden fontosabb kérdésben vétójoggal rendelkeznének és gazdasági hatalmuk is érin­tetlen maradna. A „rende­zés” nyomán kialakult bi­zonytalanság fokozódik és to­vább bonyolítja a rhoclesiai gazdaság gondjait. Az afrikai nemzeti államok gyűrűjébe szorult 33 900 négyzetkilomé­ter területű, 6,5 millió lako­sú (ebből 0,3 millió fehér la­kos) Rhodesia fehértelepes kormányának sorsát ! nyugati barátai is reménytelennek minősítik. Az ország —amely a világ 3. legnagyobb krőm- érctermelője, jelentős do­hány-, azbeszt- és ónéreex- portőr — gazdasága, 1974 óta 15 százalékos visszaesést mu­tat. A bizonytalan helyzetben Anglo-American Corporation bányavállalat 12 (szén,nik­kel, horgany, réz, arany stb.) bányatelepét állította le. A 6 ezer fehér ültetvény terme­lése is hanyatlik. A múlt év­ben a kereskedelmi forgalom 8 százalékkal csökkent, az infláció 20 százalékkal emel­kedett. A háború emészti fel a, költségvetés 27 százalékát. A rhodésiai hazafias erők el­leni harc naponta több mint 1,5 millió amerikai dollárba kerül. Rontja á gazdasági helyzetet a szakmunkáshi­ány, a tartalékosokkal és az európai zsoldosokkal megerő­sített több mint 50 ezres lét­számú hadsereg fenntartása is. A fehér alkalmazottak át­lagosan tízszer annyit keres­nek, mint a feketék, a bi­zonytalan helyzet miatt azon- han egyre többen hagyják el az országot. — TERRA — Genovai merénylet A „vörös brigádok" nevű terrorszervezet írásos közle­ményben is magára vállalta azt a merényletet, amelyet pénteken reggel követtek ej Felice Sebiavetti, a genovai magánvállalkozók szövetsé­gének elnöke ellen. Schia- vettit a lábán és karján se- besítették meg pisztolyos merénylők. Szombaton névtelen tele­fonálók értesítették a Corri- ere Mercantile helyi lap szerkesztőségét a közle­ményről, amelyet ennek nyomán meg is találtak a jelzett helyen. A „vörös brigádok” több tucat hasonló láblövéses me­rényletet követett el az el­múlt években ismert köz­életi személyiségek ellen. tlPisBLtüíi 1978. április 9„ vasárnap Elvi egyetértésben a hatékonyabb munkáért Pártunk egész tevékenysé­gében meghatározó szere­pet játszanak az alapszerve­zetek. Munkájuk színvonalá­tól nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül tár­sadalmunkban a párt veze­tő szerepe. Tevékenységüket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely ki­emelte: „Á pártmunka szín­vonalát és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a munka miként halad a végrehajtás első vo­nalában, az alapszervezetek­ben.” A vezető szerep eredmé­nyes érvényesítése, a politi­kai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy le­hetséges, ha a párt folyama­tosan tökéletesíti saját mun­kastílusát. E törekvésnek el­választhatatlan része az alapszervezeti munka stílu­sának, módszereinek tovább­fejlesztése. A fejlett szocia­lista társadalom építésének, a reánk háruló politikai fel­adatok megoldásának ez nap­jaink lényeges követelmé­nye. A politikai élet irányítója Az alapszervezeíeknek sok­rétű tennivalóik varinak a párthatározatok valóra vál­tásában, a végrehajtás meg­szervezésében és ellenőrzé­sében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszervezetek arra hi­vatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendel­tetésük, hivatásuk több en­nél : működési területükön ők a politikai munka, a po­litikai élet fő irányítói és, szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvé­nyű határozatainak széllé-, méhen elemzik, vizsgálják területük politikai viszonya­it, a felsőbb pártszervek ha­tározataival összhangban döntéseket hoznak a meg­érett kérdésekben és szerve­só munkával, politikai befo­lyásukkal biztosítják ezek végrehajtását. E tevékenységük szerve­sen beleilleszkedik politikai rendszerünk működésének mechanizmusába. Más szó­val: a pártszervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálak­kal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társadalmi szervezetekhez, mozgalmak­hoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intéz­mény áLlami vezetőivel a kollektívát érintő legfonto­sabb politikai természetű, ki­hatású kérdésekben. Mint az adott terület kommunistáinak közössége, a szakszervezet­tel, az ifjúsági szervezettel, a szocialista brigádokkal és más társadalmi mozgalmak­kal való együttműködésen keresztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Tö­rekszik minél alaposabban megismerni e kollektíva ér­dekeit, véleményét, hangula­tát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal közvet­len eleme, tényezője a mun­kahelyi demokráciának; te­vékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munkahelyi kollek­tíva részt vehessen az irá­nyításban, a döntésekben. .Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megje­lölni helyüket a politika ki­alakításának és megvalósítá­sának rendszerében. Ez a fel­fogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gya­korlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az önte­vékenységre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom