Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

Á harmincnegyedik szabad, május elseiét köszöntjük szocializmust építő ha­zánkban. Ünnepeljük a proletár nemzetközi­séget, a szolidaritást, a békéért folyó nem­zetközi harc sikereit, az emberi életet for­máló munkát, a szocializmus vívmányait. Tisztelettel adózunk május elseje gazdag munkásmozgalmi hagyományainak azért, hogy értsük és méltóan becsülhessük á jelent és azért is, hogy lássuk és érzékeljük a jövőt. Kilenc évtizede, az első május 1-i tünte­tésen a proletariátus azért vonult ki a mun­kásmozgalom vörös zászlaja alatt, hogy mun­kaalkalmat, elviselhetőbb munka- és életkö­rülményeket követeljen. Az elsőt követő má­jus elsejei politikai megmozdulások mind Vi­lágosabban jelezték a munkásosztály szilárd meggyőződését: az osztálykülönbségék meg­szüntetésének ütja végsősoron a szocialista forradalom. A felismerés igazságát a történe­lem — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom diadala, a világ első munkás-paraszt ál- ■ lámának létrejötte, a szocialista világrend- szer kialakulása, a haladó erők győzelmei a világ minden táján — fényesen igazolja. Az eszmét és példát adó harcos május elsejéket a társadalmi haladásért folyó küzdelem dicső csatáiként tarthatja számon a forradalmi munkásmozgalom, a jelen és a jövő nemze­déke. Népünk a fejlett szocialista társadalom építésén, a XI. kongresszus jövőt formáló ha- Jározataipak végrehajtásán munkálkodik. Má­jus elseje .jdkajmat ad arra, hogy áttekint- 'Sük eredíhényeinket, feladatainkat. A mosta­ni ‘szániWfeürtk', mérlegkészítésünk ^jelentő­ségét és sajátosságát az adja, hogy támasz­kodhatunk a Központi Bizottság legutóbbi ülésének elemzésére, határozatára, amelyben átfogóan értékelte a XI. kongresszus határo­zatai végrehajtásának helyzetét. A Központi 'Bizottságnak ez a határozata azért is jelen- dós,: mert viszonylag hosszabb időszak ta­pasztalatairól ad számot és előremutat a kö­vetkező kongresszusig­. : A határozat legfőbb megállapítása az, hogy nehezebb feltételek között számos új je­lenség és előre nem látott akadály ellenére à XI. kongresszus irányvonala kiállta, kiállja a gyakorlat próbáját. A ko'ngresszusi határo­zatok végrehajtása sikeresen folyik az élet minden fő területén. A nemzetközi feltéte­lek, a hazai körülmények változásai, módo­sulásai ellenére sem kell változtatni politi­kánk irányvonalán. Pártunk a marxizmus— Jeninizmus egységes eszmerendszerét salát Május vörös lobogója alatt írta: Győri Imre, a Központi Bizottság titkára nemzeti körülményeinkre alkotóan alkalmaz­va, az új kérdések marxista—leninista meg­válaszolásával folytat sikeres politikát. Kö­vetkezetes, elvhű, egyértelműen elkötelezett politikánk, a munkásosztály ügye iránti hű­ségünk, a Szovjetunióhoz, a szocialista közös­ség országaihoz fűződő szilárd kapcsolatunk és megbonthatatlan barátságunk az egész magyar társadalom aktív támogatását élvezi. Ezt tükrözi a magyar nép, a magyar mun­kásosztály alkotó szorgalma, józan köteles­ségtudata és példaadó munkaszeretete. Népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és 'döntő szerepének a megítélése mutatkozott meg a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tiszteletére kezdeményezett munkaver­senyben, amelynek győztesei éppen a munka ünnepét megelőző napokban részesültek ma­gas, erkölcsi elismerésben. A verseny tovább folyik azzal a céllal, hogy gyarapodjék nem­zeti vagyonunk, szélesedjék a szocializmus műszaki-anyagi bázisa, teljesüljenek V. öt­éves tervünk céljai. Barátaink a szocialista országokban és szerte a világon rokonszenwel, elvtársi szo­lidaritással tekintenek pártunk és a Magyar Népköztársaság tevékenységére. Jóleső érzés­sel tapasztaljuk, hogy politikánk nemcsak itthon, hanem külföldön, mindenekelőtt elv- társaink és barátaink körében, de a tőkés or­szágok realista politikusai részéről is tisztele­tet vált ki. korrekt megítélésre és magatar­tásra késztet éppen elvhűsége, rugalmassága és differenciáltsága miatt. A Központi Bizottság a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását tárgyszerű rea­lizmussal, kritikusan elemezve arra a követ­keztetésre jutott, hogy „most a legfőbb fel­adat a párt eddigi irányvonalát követve a végrehajtás további javítása... Az eddiginél is nagyobb súlyt kell helyezni a végrehajtás megszervezésére és az ehhez szükséges sze­mélyi feltételek megteremtésére”. Továbbra is két alapvető — egymással szervesen ösz- szefüggő — feladat áll előttünk: a gazdasági építőmunkánk nemes céljainak valóra váltá­sa és ideológiai életünk sokrétű fejlesztése. A gazdasági feladatok megvalósításától, ” a biztos alapokra épülő V. ötéves terv végrehajtásától függ, hogy megszilárdítsuk népgazdaságunk egyensúlyát, s vele.; párhuza­mosan emeljük népünFT’éMszínvonalát. E fe­lelősségteljes munkához a XI. kongresszus ha­tározata, s az ezt kiegészítő,- konkretizáló ftözJí ponti bizottsági határozatok együttesen mutat­nak irányt. A jobb. hatékonyabb gazdasági munka nem egyszerűen elhatározás kérdése, nem csupán a vezetők, elsősorban a gazdasági szférában dolgozó vezetők feladata — bár az ő személyes felelősségük kétségtelenül a leg­nagyobb — hanem mindannyiunké. Mindez az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldal, hogy új ismeretikre, újonnan megszerzen­dő tudásra, tudati változásokra is szükség van. Ehhez tartalékainkat is mozgósítani kell. Tar­talékok pedig nemcsak a gépek erejében, a szervezés javításában, hanem az emberek gon­dolkodásában, szemléletében és magatartásá­ban is bőven rejlenek. Társadalmunk megteremtette a jogok és kötelességek egységét: egyszerre biztosít jogo­kat és ír elő kötelességeket. A Központi Bi­zottság legutóbbi ülése határozatából egyebek között az is következik, hogy legjobb tudásunk szerint dolgozni nemcsak jogunk, hanem kö­telességünk is. Ennek velejárója, hogy a köz­ügyekben való részvétel joga és kötelessége is átszövi mindennapi életünket. Sokasodó és mind bonyolultabbá váló társadalmi, politi­kai, gazdasági feladataink az élet minden frontján sürgetően kívánják; hogy ne kevesek tiszte legyen a közösség érdekében való fára­dozás, hanem mindannyiunké, akik e hazában élünk. Határozott célunk, hogy minél többen kapcsolódjanak be a döntések előkészítésébe, kimunkálásába és alkotó végrehajtásába. Az egyenlően mért jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése fundamentumát képe­zi annak a törekvésünknek, hogy tovább erő­södjék a szocialista nemzeti egység, társadal­munk minden osztályának és rétegének szoros együttműködése, a párt és a tömegek kapcso­lata, népünk összeforrottsága. Arra törek­szünk, hogy megőrizzük a gyakorlatban be­vált politikánk fő irányvonalát, feltárjuk és megválaszoljuk a fejlődés új kérdéseit szo­cialista hazánk javára, a közösség és az egyén boldogulására. Míg mi az emberi jogok mara­déktalan érvényesítését természetes kötelessé­günknek tartjuk, a burzsoázia csak szónokol az emberi jogokról. Ezek a megnyilatkozások azonban puszta deklarációk, hivalkodó és üres szólamok ott, ahol milliós tömegeket súlyt az infláció, a munkanélküliség, ahol szellemi ter­rort folytatnak a haladó eszmék képviselői el­len, ahol mind nagyobb méreteket ölt az em­berrablás, a fizikai megfélemlítés minden ren­dű és rangú formája. F zen a napon — a világ dolgozóival együtt — a magyar nép is a munkás nemzetköziség vörös zászlaja alatt ünnepel. A földkerekség minden táján száz és százmil­liók harcos seregszemléken tesznek hitet a bé­ke, a társadalmi haladás, a munkásosztály ügye mellett. Miközben a reakciós erők, a bé­ke és a társadalmi haladás ellenségei igyekez­nek megakadályozni a pozitív folyamatokat, az enyhülés térhódítását, erősítik propagandá­jukat a szocialista országok ellen, fokozzák harcukat a szabadságukért küzdő népekkel szemben — a Magyar Népköztársaság pártunk XI. kongresszusa határozatának megfelelően folytatja következetes külpolitikáját. Azon munkálkodik, hogy erősítse barátságunkat, . együttműködésünket >a Szovjetunióval, a szo­cialista országok közösségével, támogatja a tő­kés országokban küzdő testvérpártokat, a tár­sadalmi haladás úttörőit, a gyármatt uralom alól felszabadult népek harcát a társadalmi haladásért és a teljes nemzeti függetlenség biztosításáért, küzd a békés egymás mellett élés kiterjesztéséért, a béke védelméért és megszilárdításáért. A világpolitika fő tenden­ciáinak elemzése alapján joggal állapította meg a Központi Bizottság legutóbbi határo­zata, hogy az elmúlt három évben a szocializ­mus pozíciói világméretekben tovább erősöd, tek, a kapitalizmus általános válsága mélyült, jelentős sikereket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, szélesedett a békeszerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának to­vábbi térhódításáért. A kommunisták soha nem titkolták — már első kiáltványukban vallották és hirdették —, hogy az egész földkerekségre kiterjedő harcuk célja nem kevesebb, mint a világ megváltozó tatása. E harc eredménye, hogy folyamatosan gyarapodnak a hatalomra jutott munkásosz­tály osztagai, a szocializmus hívei, öntudatos építői és gyarapodik azoknak a serege, akik a kapitalista országok májusi seregszemléjén a békéért, a társadalmi haladásért, a munkásság nemzetközi szolidaritásáért küzdenek. A mai világpolitikai helyzet legfőbb jellem­zője, hogy széles körűen kibontakozóban van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Ezzel szemben új­ra és újra le kell küzdeni a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista esz­mék örökségét vállaló személyek és csoportok — ellenállását, lépésről lépésre haladva a nemzetközi feszültség enyhítésének útján. Ha­tározottan fellépünk a népek alapvető érde­keit fenyegető lázas imperialista törekvés: a neutronfegyverek gyártása és nyugat-európai elhelyezésének a terve ellen. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy a mostani májusi lobogók alatt vonuló százmilliók — a világon minde­nütt — velünk együtt hallatják hangjukat azok ellen, akik a neutronbomba gyártására ösztö­kélik a nagyhatalmakat. A májusi seregszem­lék milliói tudva tudják, hogy a békéről és a biztonságról folytatott tárgyalásokon a neut­ronbomba megszállottjai a legelképesztőbb fel­tételekkel állhatnak elő, próbálhatnak zavart, kelteni, de ,nem kerekedhetnek felül a józan ész diktálta tényeken, óhajaik nem törhetik meg a népek békeakaratát. A béke, a haladás és a szolidaritás záloga a szocialista tábor, élén a Szovjetunióval. Az a közösség, amely — a világ haladó mozgalmaira támaszkodva — történelmi küldetésének tekinti egy új világ­háború, a rakéták és a neutronfegyverek ve­szedelmének elhárítását, hogy békés, örömteli május elsejéket ünnepelhessünk. Miközben százmilliók álma ölt testet a béke gondolatában, proletár internacionalizmu­sunk táplálja a szolidaritást a. szabad­ságukért, a társadalmi haladásért küz­dő népekkel, szervezetekkel és mozgalmak­kal. A proletár internacionalizmus egyik nagyszerű példáját érzékelhetjük a sza­badságért és függetlenségért küzdő angolai nép hősi harcának támogatásában. Májusi zászlóink alatt vonulva a világ népeivel együtt szolidárisak vagyunk azzal a küzdelemmel, amelyet Dél-Afrika és a világ más térségeinek népei vívnak a még meglevő gyarmati elnyo­más és a szégyenletes faji megkülönböztetés ellen. Mély felháborodással ítéljük el a chilei terrort. A szolidaritás jegyében emelünk szót minden haladó rendszer mellett. Együtt küz­dünk a monopolkapitalizmus ellen fellépő test­vérpártokkal, amelyek a burzsoázia féktelen uszításának kereszttüzében keresik az embe­ribb élethez vezető utat. Szívünk minden me­legével, elvtársi tisztelettel kívánjuk, hogy el­vezessék munkásosztályukat, népüket az el­nyomástól és kizsákmányolástól mentes új vi­lágba, olyan társadalomba, amelyben a szabad élet, a béke, a jólét és az emberi harmónia uralkodik. À magyar munkások, földművelők, értelmi, ** ségiek, párttagok és párton kívüliek, a fiatalok és az Idősebbek a párt iránti bizalom jegyében készültek a mai napra, a munka és a béke, a szolidaritás, a proletár internacio­nalizmus ünnepére. A Központi Bizottság né­hány napja tartott ülésének visszhangjából ki­tűnik: dolgozó népünk osztatlan lelkesedéssel üdvözli a párt változatlan politikáját, a gya­korlati munka fejlesztése érdekében hozott döntéseket. Ez a cselekvő egyetértés volt eddig is és lesz a jövőben is a fejlett szocialista tár­sadalom építésének legfőbb erőforrása. . - a műszak, a gyár, a család, a barátok, aztán megint a' műszak. Kezűk nyomán kincsek fakadnak a föld mélyéből, jnyag formálódik, értelmet kap a tere, mozgásba lendül a gép. Tenyerűkből valóság röppen ki, alkotó munkájuk észre, vétlen, jeltelen műkincsei életűnk nélkülözhetetlen elemek Glória nem lebeg fejűk fölött, munkájuk csodáját belepi a hétköznapok szürkeségei, szeműk villanását ritkán őrzi filmszalag, munkahelyükre belátogatnak a mindennapok gondjai. Ujjalkra május elsején aranygyűrű kerül hnszonöt évi munka után. Legyen e nemes fém méltó jelképe annak a kincsnek, mely két kezűk munkájuk nyomán fakad negyedszázad alatt. Képaláírás balról jobbra: Barna Sándorné szerelő, Szőke István vájár Recskről Hoór Balázsné szerelő, Nagy Lajos marós, Borsos László esztergályos, ők mindvalamennyien {Sírokból. < (Fotói Perl Márton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom