Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

Három gépkocsira való rajztanár törekszik Pestre, Közelebbről a Népköztársaság útjára, ahol a Képzőművészeti Főiskola patinás épülete áll. Hatvani, s város környéki pedagógusok, akik közelebbről ismerkedhetnek a művészképzés mai módszerei, vei, a nagy múltú intézmény mestereivel és növendékeivel. A társaságot dr. Rónay György, a művészettörténeti tanszék munkatársa fogadja. És pár perc múlva már a vetítőteremben ül mindenki, hogy elfogyasztva a frissen felszolgált feketét, némi áttekintést szerezzen a főiskola szerteágazó tevékenységéről. Mindenki kíváncsi, mindenki kérdez, közben pedig a rektori hivatal csinos titkárnőié szervezgeti a nap további műsorát. Néhány érdekes hír, adat a pergő válaszokból: öt tanszék nappali, esti tagozatán ezerkétszáz fiatal tanul. Kevés a szobrász. Viszont a négy esztendő múltán rajztanári diplomát szerzettek hat_ van százaléka mindjárt művésznek érzi magát, nem vállal tanítást, ősszel indul a színpadtervező tanszék, vala_ mint nappalivá alakul a ‘árgyrestaurálás !

*

Itt meg is állhatunk egy kis kitérőre, éspedig azért, mert ez a tanszék Hatvan és a főiskola szerződéses kapcsolatát tovább bővítheti. A városhoz tartozó Nagykökényes iskolájában Szántó Lóránt és Török László igazgató pompás, a tanítást haszonnal szolgáló múzeumot alapított, amelynek anyagát kisdiákok, szülők hordták össze a széles határból. Ám a régiségek, a több évszázados cserépleletek jobbára töredékként kerültek ki a földből. Jó lenne rendezni, restaurálni őket. Ha nappalivá alakul a restau- rátöri tanszék, ami folyamatos gyakorlati munkával kapcsolódik össze, miért ne segíthetnék a főiskolások ezt a kis falusi múzeumot? A sok-sok cserepet összecsomagolnák, s egy esztendő múltán korsó vagy tál alakjában térne vissza Kökényesre. Mit tagadjuk, egyikőnk sem hitte pár perce ennek a realitását, Rónay György azonban a köl. csönösséget emeli ki, s a főiskola szerveződő tanszékének támogatásáról biztosít bennünket. Aminek szentesítésé, hez csak annyi szükséges, hogy az 1979-es szerződésbe újabb pontot iktasson a rektor és a tanácselnök. A kapcsolat bővítése miben mérhető? Hatvan, Nagykökényes

felől sok tízezer forintban. Az ifjú restaurátorok pedig gyakorlati anyaghoz, tárgy, hoz jutnak.

★

Piroska Csaba, aki Hortról „szekerezett” föl Pestre, évek óta dúló vita magvára tapint, amikor megkérdi: miért nem ad művészdiplomát a főiskola, holott a legtehetségesebb fiatalokat ötödik, hatodik év.

re is visszatartják a mesterek? Az ellenérvet azonban el kell fogadnunk! A művész- szé válás hosszú folyamat, vajúdással teli életpálya meg- futása, nem hozható tehát összefüggésbe bármilyen oklevéllel, iskolai minősítéssel. Paksi Gyula ugyanekkor mindennapos munkájából eredeztetve veti fel a tanterv és rajzoktatás mostoha viszonyát, továbbá a legalább ennyire szűk tárgyi feltételeket, lehetőségeket. Megszűntek az iskolai rajztermek, nincs lehetőség országszerte a stúdiómunkára! Ezt sérelmezi a Boldogról érkezett Bálint Sándor is, miközben a festészeti tanszék műtermei felé kapaszkodunk.

Valaki a fővárosi Lilaiskolát emlegeti, amelyet pár esztendeje rajzteremmel, kiállításokra alkalmas aulával ter. veztek. Mostanság? A folyosókon éppen úgy elméleti, természettudományos tárgyak oktatása folyik, mint a hajdanvolt festőteremben. Demográfiai robbanás, amit képtelen követni ipar és gazdasági háttér, jegyzi meg Kokas Ignác festőművész, az egyik osztálv vezetője, ak’t a napokban tüntettek ki „kiváló művész” címmel.

Fodor Sándor, Gábor Éva és Győrfi Sándor már alkalmas kövek közt válogat, hogy a zsűrizett minta nyomán megkezdje a faragást.

Ahová belépünk: művészi

rendetlenség. Valamint Tiri Péter, Balogh István, s az ötödéves Dinnyés László. Utóbbit különösen dicséri mestere, éspedig sajátos törekvései jogán. Még valóságos faágat is feldolgozott egyik vásznára, de olyan szerencsésen szervítve, hogy nem érzi idegennek a néző. Másik munkájának négy ablakszeme pedig ugyanannyi kép, nagyszüleinek elmúlt életét, nehéz sorsát idézve mozaikszerű- en. Még két-három műterem, aztán Kokas Ignác szobájában fog magának mindenki széket, lócát. S az iméntiek nyomán vallomás erejével tárul elénk a kiváló festő peda. gógusarca, pedagóguslénye! Ha kísérletezik, gödörbe jut valamelyik növendékem, az ilyesmi soha nem nyugtalanít, mondja. Fontos, hogy kimász- szon belőle. S marad egy állomás az életében, ami hajszálnyit formált az egyéniségén. Nem, ezek a dolgok

másodlagosak, hagyom őket. Mint ahogyan munkájukat sem hajszolom, legfeljebb azt figyelem, hogy kiben miféle hajlam szunnyad. A mester legfőbb dolga e lappangó indulatok, emóciók kibontása. Na és a szakmai alap, ami igazán hitelesít minden szándékot. minden megvalósított művet. ..

★

Maradnánk még a festő szellemi bűvkörében, de az Fpreskertben szobrásztanár, Szabó Iván kiváló művész vár bennünket. Egyik növendéke, Gál András készíti a Hatvanba kerülő Farkas Imre-portrét. a pedagógus mártír arcmását, amely a róla elnevezett utcában áll maid. Később Somogyi József osztályára látogatunk, hoev mepisrnF.t'k'a'^h«ssür>k a nyúlánk Fodor Sándorral és a fekete. keménvkötésű Győrfi Sándorral, akik Dózsa, Damjanich emlékének állíta. nak emléket. S befejezzük a sort Vigh Tamás osztályán Gábor Évánál, miközhen Balassi Bálint újszerűén formált, immár gipszben látható portréján vé<?ez finomító simításokat. Négv induló művész, négy alkotás, négy köztéri szobor a városban, amely a jóra, a nemesítőre szerződött tavaly a főiskolával. S íme: zsűrizésre kész minden mű, a fiatalok faragásra alkalmas követ válogatnak az épületek között.

Iskola és élet. Szerelem és beteljesülés, összegezve a nap benyomásait, uzsonna alatt e rövid mondatokat jegyzem papírra, hogy tovább adhassam a hatvaniaknak.

Ifjú zenekedvelők előtt

Moldvay Győző

Gál András még az utolsó simításokat végzi, Farkas Imre mártír tanító agyagból mintázott portréján

(Fotó: Szabó Sándor)

Avagy: gyümölcsöző szerződés a szép jegyében

Három szekér Pestre tart

A zongora előtt ülő művész alig volt néhány évvel idősebb, mint a hallgatóinak na. gyobb hányada. Ez a tény befolyásolta a koncert légkörét is, mert azonos korosztályúak mindig könnyen találnak közös eredőket és eszközöket önmaguk, belső világuk és a környezetükről alkotott véleményük megfogalmazására.

Mindez meghatározó voná sa volt annak a hangversenynek, amely a gyöngyösi zeneiskola nagytermében hangzott el. A zongorán Regina Alb- rink játszott, aki két évvei ezelőtt végezte el a konzervatóriumot Hollandiában és most ösztöndíjasként Kadosa Pál tanítványa a mi zene- akadémiánkon. Nevét határainkon innen is mçgjegyez- ték már néhány városban de Európa több államában i Fiatal zongorista, ami nemcsak életkori sajátosságai' határozza meg, hanem műIfit. április 21., péntek

vészi karakterét is. Valószínűleg ezzel magyarázható előadásmódjának jellegzetessége is: a belső feszítettség, az erőteljes hangzásra való törekvés, az ebből fakadó témaválasztás és az interpretálás keményebb vonala.

Ezért hatott meglepetésként a lírai részek finomsága a já_ tékában, amely azt is jelezte, hogy érzelmileg gazdag előadó, aki szívesen átengedi magát a hangulat éleket tompító és befelé fordulásra késztető varázslatának.

Ha nem lenne eikoptatott a kifejezés, azt mondhatnánk, tehetsége olyan nemes anyag, amelynek minden értékét a további megmunkálás hozza majd napfényre. Az a márványdarab ma még, amelyben ott van a jövendő szobor, de ki kell fejteni ebből a bezárt- ágból, méghozzá kemény, erejtékkeltő, nehéz munkával.

A gyöngyösi zeneiskola zenei klubja —, amely Kováts Krisztina zenetanár irányításával működik —, a fiatal '"Hand zongorista bemutatá- ival újabb élmények befogadására adott lehetőséget ifjú tagjainak.

(gtnf)

V.

— Nem, eu a ...

— Emilkém, gyere már, az isten szerelmére! Kihúzták a tételeidet.

— Bocsánat! — mondta a helyettes, és szaladt az érettségire.

A pincéből egy őszülő hajú, középkorú tanár jött föl, töméntelen könyvet cipelve.

— Ó, ugyebár a könyvesboltból jött? — mosolygott Varga Editre.

— Én állásügyben jöttem az igazgató urat várom.

— Bocsánatot kérek, kol- legina; azt hittem, az új kislány a könyvesboltból. Na dt miért itt ül? Jöjjön velem!

Elindultak együtt az írod, felé; Varga Edit oldalt rá sandított a tanárra, aki előbl bolti kisasszonynak nézte aztán kolleginának nevezte. Még soha senki nem szólította így, ezzel a régimódi szóval, mint ez a kedves kartárs, illetve kolléga. Holott nem is kollégák. Ahogy a diákok sem nézték tanárnak, úgy ez a mellette cipekedő tanár is elnézte, azt hitte, a

könyvesboltból jött. Hiába, itt mindenkinek orra van hozzá, hogy megérezze: ki

nem tanár.

A kolléga bevezette az irodába, leültette az előszobában.

— A mi új kis kollegi- nánk! — mutatta be az adminisztrátor Sárikának.

— Jé, maga az? Már úgy vártuk! Teszek föl kávét.

Sárika kedves volt, és bizonyára el is beszélgettek volna vele, ha nem szól percenként a telefon, nem jönnek az építőtábor ügyében, a sporthivatalból, a patronáló üzemből, nem kérnek látogatási bizonyítványt, indexet, 1 akarékbélyeget, ilyen-olyan írlapot.

Visszajött az igazgató; nagyot sóhajtott, lihegett. Varga Edithez fordult.

— Engem vár?

— Igen. Varga Edit vagyok.

— Varga Edit... Varga Edit... várjon csak! — mondta, és a homlokát ráncolta erősen.

Hobby-e a hobby

A szabad idő megnövekedésével együtt jár a szívesen végzett tevékenységek elterjedése. Egyik ember többet kirándul, a másik fotózik, a harmadik szenvedélyes horgász lesz, sokan földet szereznek, ásnak, kapálnak, termelnek rendületlenül.

Az utóbbi években az országban tíz- és százezrekre nőtt a kiskerttulajdonosok száma, és való, hogy legtöbben csodái műveltek a korábban hasznosítatlan, hasznavehetetlen területeken. így azután mindenki jól jár! Azok is, akik fizikai munkában pihenik ki szellemi fáradtságukat, de a népgazdaság is, hiszen ezek a termelvények valamilyen formában elobb-utóbb a fogyasztóhoz jutnak el.

— Mit csinál?

— Szőlővesszőt ültetek.

— Konyhakerti növényei nincsenek?

— Csak kevés! Amennyi a családnak szükséges. Tudja! mi előre megterveztük a kerti munkát, átgondoltuk, mit ho- vá ültetünk, és azt is számba vettük, hogy melyik növény milyen növényápolást igényel. Szóval, gazdálkodunk azért az energiánkkal, hogy szórakozásra, szalonnasütésre, pihenésre is jusson idő.

A szomszédban — ahogyan beszélgetünk — rendületle-i nül ásnak a gazdák. Több órája szakad róluk a verejték, j

— Mire jó ez a nagy tervezés?

— Arra, hogy ne járjunk úgy, mint a szomszédaink.' ?

— Miért? ök hogy jártak?

— Ebbe a földbe például két és fél mázsa krumplit ÜH

tetnek.

— Miért baj az?

— Bajnak nem baj, de majd bele szakadnak. A burgonya nagyon munkaigényes növény. Ásni, ültetni, kapálni; töltögetni és az Isten tudja hányszor kell krumplibogár ellen permetezni.

— Magának is van krumplija?

— Csak annyi, amennyi a mi háztartásunkban szükségé- Nézzen szét! Van öt sor földieper, néhány tő málnaj meg zöldségféle is.

Ahogyan szétnéz az ember a kertben, tényleg az a benyomása, hogy a növények telepítése szakszerűen és nagy gonddal történt. Itt gondoltak arra is, hogy a különböző növények, különböző munkát igényelnek, és munkájuk más- más időpontra esik.

— Tessék! Nézze meg a szalonnasütő helyet is! Ugye kedves? Itt lesz a helye a szőlőlugasnak...

Átlátogatok a burgonyát ültető szomszédhoz is.

— Végeznek-e már?

A férfi válaszol erőtlenül, az asszonynak úgyszólván már jártányi ereje sincs.

— Dehogy végzünk! Itt a nyakunkon ez a sok istenverte krumpli.

— Miért kínozzák magukat? Nemcsak krumpliból áll á

világ.

Az elég fáradtnak tűnő asszony felkapja a fejét.

— Látod, Zoltán! Ugye, mások is mondják. De te, bikk* fafejű vagy, és nem látod be, hogy...

— Még hogy én bikkfafejű! — csattant fel a férfi. —• Nem te mondtad, hogy a krumpli a legfontosabb, és hogy..

Tíz perc is beletelik, amíg lehiggadnak és verejtéküket törölgetve ismét emberi hangon beszélgethetünk.

— Maga szerint a szomszéd ügyesebben csinálja?

— Tervszerűbben és sokkal, de sokkal könnyebben. PN henni is van ideje, és nem feledkezik meg arról, hogy nem napszámban vannak, hanem a hobbykertjükben dolgoznak.

A házaspár bizonyára elgondolkodott a beszélgetésen, mert szombatra szalonnasütésre hívtak.

Szalay István

— A pesti bölcsészeiről. Magyar—francia szakos —

— Hát persze! — csapott nagyot a homlokára az igazgató. — Drága Editkém ...

Alig hangzott el a nagy homlokon a csattanás, kopog, tattak az ajtón, hárman jöttek be.

— Parancsoljatok, Gézám, fáradjatok beljebb! — mutatott irodája ajtajára az igazgató. — Sárika, kérem, kávékat kérek!

Fájdalmas arccal szólt oda Varga Editnek: — Bocsánat! De ők a pénzügytől jöttek. Rögtön végzek.

Egy sugárzó arcú fiú érkezett: az igazgató urat keresi, szeretné elmondani neki, hogy fölvették az egyetemre.

— Gratulálunk! Foglaljon helyet! Iszik egy kávét? — szólt Sárika gépelés közben, vállával szorítva a telefon- kagylót a fülére: — Az igazgató úr most tárgyal, kérem. Jó, jó... Megmondom, hogy hívja vissza,

A fiú leereszkedett Varga Edit mellé. Egyre mosolygott, ajánlott levelet szorongatott izzadt kezében.

— Téged is fölvettek? — súgta Varga Editnek, és választ sem várva meghatottan sugdosott tovább. — Már az osztályfőnököm tudja, hogy fölvettek. Most a dirinek is meg akarom mondani, hadd örüljön neki. Tudod, javítom egy kicsit a statisztikájukat.

Nyílt a belső szoba ajtaja, az igazgató kikísér*" pénzügyi vendégeit, a hátukat simogatta, s egyre hajtogatta! muszáj tataroztatnom, muszáj. ..

Aztán nagy szusszanással hozzájuk fordult, előbb a föl- vételis fiúhoz:

— Tudom, Sanyikám, már hallottam róla reggel. Várj egy kicsit! Itt van az új kar- társnő, Erzsiké, előbb vele kell megbeszélnem.,.

— Igazgató úr! — vágott közbe Sárika. — Előbb szíveskedjék sürgősen felhívni Bányarévi kartársnőt, valami szakfelügyeleti ügyben.

— Látja, Erzsiké, így megy ez! Bocsánat — szólt Varga Editnek, aztán tárcsázott.

— Halló, Bányarévi Kar- társnő? Nem? Házon 'Hvül van? Mikor lesz benn. Értem, csak holnapután. Jó, jó... fölhívom.

— Hát akkor, Erzsiké! — fordult Varga Edithez.

— Edit — mondta halkan a lány.

— Edit, persze! Nem is tudom, miért Erzsikéztem én itt magát! De üljön le piég egy percre! Rögtön jövök. Csak egyetlen kis perc az egész! — mondta, és sürgősen kiszaladt.

Alig csukta be az ajtót, jött a helyettese, és ráncolta a homlokát erősen.

— Szóval, a Major Valiék osztályából, ugye? — nézeit rá gyötrelmes kétkedés.«"'

— Nem, kérem szén- ti

Varga Edit vagyok, a t ír —francia... ,

(Folytatjukj J