Népújság, 1978. április (29. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-16 / 89. szám

^ *»■»«<» ^^*^*V^■^iVV^lJVVV^laV^laVV^gVV*iVVVV^Al^'^V^rL^

Jaczek Malczetvsky lengyel festőművész alkotásaiból rendeztek tárlatot a Magyar Nemzeti Galériában. Művei közül az önarckép jakut sapkában és Az én dalom (fent) címűt mutatjuk be.

Öt nyelven Magyarországról

Papír

a nemzetközi szerződésekhez

Az észak-morvaországi Veiké Losiny városka papírgyárát 1516-ban alapították. A kizárólag kézi módszerrel történő papírkészítés a több mint 400 év alatt lényegében nem változott. Minden papírlapot, az alapanyag egyébként pamut, szitákra feszítenek, majd állati eredetű anyagokkal kennek be, végül tágas padlásterekben szárítanak. A folyamat 14 napot vesz igénybe. Az itteni papír igen kiváló minőségű és rendkívül tartós. Ezt a papírt használják nemzetközid szerződésekhez és értékes kéziratok nyomtatásához.

Emelkedik az utazási láz, sokan már januárban eltervezik nyári útjukat; de külföldön járva gyakran hiába kutatunk a szálló, vagy szállás asztalán, sem hazai újság, sem olyan tájékoztató nincs, amelyet megért az is, aki nem beszél idegen nyelveket.

A hozzánk utazók már előnyösebb helyzetben vannak: egy esztendeje jelenik meg a Magyar Hét című hetilap; cseh, szlovák, német, szovjet, lengyel vendégeknek szól — az ő nyelvükön. Vengerszkaja Nyegyelja, Wegierski Tyd- zien, Madarsky Tyden-Tyz- den, Ungarishce Woche: a

lap kézen fogja a vendéget, és elmond neki mindent, ami terjedelmébe belefér, turisztikáról, tájakról, népszokásokról, múzeumokról, programokról, kül- és belpolitikánkról — Magyarországról.

Magyarok írják, német, cseh, szlovák, orosz, lengyel anyanyelvű munkatársak fordítják: nagy forgalmú helyeken, határállomásokon felállított, önkiszolgáló standokon terjesztik.

Sokoldalú tevékenységre hívatott a lap közönségszolgálata is; mind több Idegenforgalmi fontosságú helyen talál az ideutazó Magyar Hét ki- rendeltséget — nemrég a Sopron 700 éves jubileumára korhűen helyreállított Lábasházban —. amely kulturális események, kiállítások színhelye — rendezett be a lap reprezentatív közönségszolgálati irodát, ahol információt és újságot kaphat a turista.

S mindemellett szól az újság

a Magyarországon élő nemzetiségekről — és hozzájuk is.

—P. ff.'—

A folyó fenekén 300 jegygyűrű

Az amerikai Renn városában történt: Darrel Germánnak, aki a Virgínia Street hídon sétált, az az ötlete támadt, hogy aranyat keres a Trackee folyóban. A hivatalos engedély a hétvégekre korlátozta tevékenységét, hogy a kíváncsiskodók ne okozzanak fennakadást a nagyvárosi forgalomban. Garmann és két társa természetesen nem talált folyami aranyat a nagyváros kellős közepén, de több mint 300 arany jegygyűrűt, 40 000 pennyt, számos értékes érmét, sőt egy, a gyűjtők szemében különlegesen értékes, ritka pisztolyt emeltek ki a vizbőL Az -arany kincs"

olyan személyektől származik, akik Reno, a „válópara- dicsőm9* bíróságát elhagyva a vízbe dobták a boldogabb időkre emlékeztető tárgyat.

Küszöbök

Tamás Menyhért verskötete

Első kötetében, a „Szövetségben a fákkal” címűben a faág gyöngédségéről, a törzs konok teherbírásáról szólt: „cipelve a hűség terhét — szabadságunk e szövetség”. Tamás Menyhértnek sorsából fakad hivatástudata. Második verskötete, a Küszöbök a múltból a jelenbe vezető, elbocsátó és visszahívó küszöbök lelki élményeit idézi. A bukovinai székely család sarja felnőttként, költőként is hűséges akar maradni a gyerekkor húsvéti meszelésű falaihoz — belső támasztékaihoz.

Üjabb példákat keresve maga is példaadóvá magasodik. Az új kötet szerves folytatása az elsőnek. Az életet sorsszerűén meghatározó élménykörök tudatos, organikus szemléletű továbbírása. Ezért nincs helye az összemérésnek: együtt mérendő a két kötet, a költővé válás két lépcsőfokaként. Átörökíti elkötelezettségének vallomásos jellegét. Nem élményforrásai, témakörei váltak ösztövérebbé, hanem szemlélete lett illúziótlanabb, konokul komolyabb: „Csontom kínnal tömve /csontom gyönyört futtat / térnék nyugovóra / gyűlök mindig-lázra — / csontomban veretten / mind-súlyosabb úttal”.

Versihlető a gyerekkorban kapott családi örökség és az archaikus ízeket őrző, pompás székely nyelvezet. Fő ihletforrása a népköltészet mellett a régi magyarság: a zsoltárok evilági fájdalmakat kidaloló szépsége, Mikes Kelemen leveleskönyve. A legrokonabbnak a zágoni Mikes Kelement érzi magához. A Zágoni levelek elé mottóként írja Vörösmarty szavait: „lip élő emlék vagyok én, bú rajtam az írás”. A „honi száműzetést” panaszolva kíván „csönd-csillagzatú álmot”. A léthelyzet elemi szükséglete íráskényszerben jelentkezik.

A múltból a személyes életélményekhez tér át a Tövises talppal ciklusban. Kötetének legszebb részében rajzolja meg költői rangra emelkedő anyaképét, mellette a szülői ikerpárt, az emberi fenség, igazságszeretet apai példáját. A világháborús földönfutás, az iszonyat rettenete szól az anya hangján: „Ráspoiy-üdő térült vissza / alig-forrott csontjainkra; / ráspoly-üdő sikongatja; / roppanatból roppanatba”, •Jelképesen elvont, emocionálisan is telített, három hangra írt versoratórium. Dialogizáltan adja elő a személyes sors nehezen oldódó, rémként visszajáró történeteit, élményeit s

„Szorult léleknek, ha súlyosul gondja, gyülemlő keservét befelé mondja, világgá hallgatja sűrűit fájdalmát, mígnem a szó torkán sípos-gátat vág9*.'

Az emlékezésihlet állandósul, a szemlélet irányultsága a múltat a jelenhez közelíti: „Köröttem / kötözetlen / emlé-' kék rendje / kötözetlen rendek emléke”.

Nagy elődök szellemében kimondja sorsának béklyózó fájdalmát A legkorszerűbb eszme, a tiszta emberség a támasza: „világgá szakadok / Végnélküli benső tájakra. / A szülőföld párolgásában — megtalált magaslatról — megközelítem rejtekes messzeségeimet”.

Súlyos élethitelük van mélyen személyes, de közösségi érvényű élményköreinek, amelyeket konok tudatossággal von be költői birodalmába. A lírikus Thmás Menyhért költői arcképek kimunkálásán fáradozik, miközben az öndefiníció tartalmi jegyeit tárja elénk. Veretesen szép, archaikus nyelven sajátosan egyéni szimbólumrendszert alakít ki.' A kortárs magyar líra számottevő eredményei közt tarthatjuk nyilván új kötetét. (Szépirodalmi, 1978.)

CS. VARGA ISTVÁN I

C zázhűszezer forint hevert az asztalon— ötszáz, ezer, ezerötszáz •. 1 — mormogta maga elé ifjabb Kovács IstvánAz anyja figyelte.

— Megvan? — kérdezte.

— Meg.

A nagymama éjszakára szalmazsákba tette a pénzt.

Ifjabb Kovács István nem tudott elaludni. Arra gondolt; milyen különös, hogy az elhult évek munkáját, fáradtságát most ott őrzik, testet öltve nagyanyjának szalmazsákjában- Ott lapul apjának sokévi kocsissága, anyjának ezeregy gyalogmunkában töltött napja, s a téesz-en kívül ott van az otthoni munka. Ott lapulnak a leadott bikák, hízott disznók, este, reggel szállított kanna tejek, vérforraló melegben végzett szénagyűjtések, bőrt nyúzó kukoricaszedések, szemet kápráztató babszedések, szüretek, illatozó borok, tojások, gágogó, hápogó, csipogó baromfiak- Minden ott van eggyé olvadva, egymáshoz igazodva, megbékélve, közömbösen és élettelenülIfjabb Kovács István, miután végiggondolta mindezt, hallgatózni kezdett. Lelkét tette volna rá, hogy nagyanyja nem alszik, figyel, hallgat, nyitott szemmel bámul az éjszakába és gondolkodik. De min, ötlött fel benne. Választ nem tudott rá adni. Ügy vélte, az öregasszony képzeletében talán ő motoszkál, ahogy csillogó-villogó autóval végighajt a falun, megnézik az emberek, intenek neki, s miután elment, háta mögött ösz- szesúgnak, szemükben kigyullad az irigység fényeH

ajnalban indult a vonat— Vigyázz rá, mint a szemed világára — mondta búcsúzóul az

Varga S. József:

Áz új autó

anyja, de a pénz szót gondosan elhallgatta, ne hallhassa más.

Az úton végig attól félt, hátha kisiklik a vonat, s ő meghal vagy eszméletét veszti, és akkor kinek a kezébe jut a pénzA Déliben szállt ki, taxiba ült— A Petróleum-kikötőbe . —

mondta a pilótának.

Kint jártak az ipartelepen, gyárakat, üzemeket hagytak maguk mögött.

— Használják szerencsével a kocsit — köszönt el a taxis, s külön zsebbe tette a borravalót.

A pénztárosnő gépiesen számolt.

A nő, aki mikrofonon hívta, több papírlapot csúsztatott eléIfjabb Kovács gépiesen írt- Az egyik papíron megakadt a szeme.

— Ezt nem írom alá- Még nem láttam az autót, honnan tudjam, hogy műszakilag hibátlan állapotban veszem-e át?

— Amennyiben nem írja alá — felelte a nő — minden papírját visszaadom— Tessék megérteni, nem vihetek haza rossz autót ennyi pénzért ...

— Amennyiben nem írja alá, minden papírját visszaadom.

— Ötévi munka? Megnézném előbb, mit adnak érte— Amennyiben nem írja alá, minden papírját visszaadom — emelte fel hangját a nő.

— Legyen — adta meg magát ifjabb Kovács.

Minden gyorsa« ment- Hangos- bemondón a kocsitároló térre hívták- Felvillant benne az otthoni parancs: csak fehéret, más színűt ne! Odavágta magát a szélső fehérhez, s tapodtat sem lépett.

Szemüveges férfi szólította meg:

— Rendben?

— Igen.

— Tessék aláírni, a kocsit lemossák, utána átveheti.

A fiú lépésben hajtott a legközelebbi benzinkútig. Tapogatta, ismergette a gépet- Magába szívta jellegzetesen új szagátFalujuk határában megállt, zsebkendőjével törölgette az ablakokat, a nikkelezett részeket, s erőlködve igyekezett lefújni az autó tetejére rakódott port

Bosszantotta, hogy nem figyelnek fel rá, nyomta a kürtöt, integetett — hiába- Mintha nem, is új autóban látnákNJ gyapjával találkozott- ’ — Ez az a dragacs? —kérdezte az öreg a szénásszekér tetejéről.

— Ez papa. Szép?

— Szép.

— Jöjjön, viszem egyet— És a lovak? Azokat is beültetjük talán? Menj csakÜres a ház. Beállt az udvarba, hátra a kacsák ólja mellé- Téglákat rakott a kerekek alá.

Nagyanyja jött először. A kertek felől totyogott, hátán szakadozott sátorlapban zöldet cipelt a jószágnak.

— Meggyüttél?

Az öregasszony odament az autó mellé, nézte, gyönyörködött benne, de nem nyúlt hozzá.

— Üljön be — mondta a fiú— Ilyen mocskosán?

— így hát. À rá valót is koszos ruhában kerestük.

Az öregasszony pillanatig bizonytalankodott, majd a kilincshez nyúlt, de nem bírt vele— így ni — magyarázta a fiú.

Az öregasszony lerúgta papucsát, ügyetlenül beült, fejét az autó felső peremébe verte.

— Nem templom ez —- mutatott a levetett papucsra a fiú,

— Ne beszélj- Meg kell takarítani az autót— Csak üljön nyugodtan, arra van.

Percig, ha az autóban feszengett az öregasszony- Utána hirtelen kiszállt.

— Adok a kacsáknak — mondta mentegetőzve.

Hallotta a kocsizörgést az utca felől, felismerte apja lovakat bíztató kiáltásaitA lovak felkaptattak az udvar emelkedőjénAz anya leugrott téglát tolt a kocsikerék mögé.

A

z apa nem szállt le, komótosan villázta lefelé a frissen szedett babot, s közben pillantott csak az autó felé- — Mikor értél? — kérdezte a szekér mellé lépő fiától- — Az előbb- — Nem volt baj?

— Nem. . I.

A fiú türelmetlen lett — Jöjjön, apám, nézze meg.

— Nem szalad el- .

Tovább dobálta a babot, megszokott belerögzött mozdulatokkal- Lent az anya igazgatta, kúpozta a növekvő kazlat.

Amikor az apa végzett, nem szállt le mindjárt. Felhajtott a lovakkal az udvar végébe, megfordult, s csak felfelé jövet állt meg- — Jól megyen? — lépett az autó mellé— Jól. Nem megy, repül- — Mennyit fizettél a kútnál benzinért?

— Kétszázötvenhetet.’ |

:— Nem számít, csak jó legyenAnyja a padlásfeljáró felől jött Rossz szőnyeget hozott.

— A lábak alá — mondta, s nyitotta az autót- —- Elkopik hamar a padlószőnyeg .

— Hagyja azt a csúfságot — szólt rá a fiú.

— Lehet, hogy csúfság, de a lábak alá jó.

A fiú vitatkozni akart— Hallgass — mordult rá az apa —, igaza van anyádnak- Meg kell takarítani az autót, nem dobták utánunk az árát.

Vacsoránál remegett a fiú keze.

— Elmennék este — törte meg a csendet— Hova? — nézett rá az apa.

— Járni egyet- Elviszem magukat is— Ne menj most, fiam. Este

van. ,

Az öregasszony közbekérdezett:

— Hol a nagy nylon?

— A padláson- Hátúi, a gabonánálA nagyanya kiment.

— Betakartam — mondta későbbA fiú az autóhoz indult- Otromba nylon éktelenkedett rajta, széleit téglák fogták le. Tetején hosszú madzag volt átvetve, két végén egész téglával— A szél ellen, — magyarázta

az öregasszony- ,

A fiú nem szólt.

— Holnap elmegyünk Szántóra, megmutatjuk Jani sógoréknak, — mondta lefekvés előtt az apa.

Csend borult rájukReggel ünneplőbe öltöztek, ké- szülődtekA

z autónál álltak, a fiú elsápadt.

— Nézzék —, kiáltott, s a kerekekre mutatott.

— A hétszentségit —, tört ki az apából, s tehetetlen dühében belerúgott a körbehasított autókerékbe-